Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-21 / 47. szám
± 1981. november 21. SZABAD FÖLDMŰVES, CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR IRODALOM MÄCS JÖZSEF írö, örökmozgó riporter, a hepe-hupás Gömör apró falvainak egyikében, Bátkán született. A harmincas évek elején születetteknek eléggé hányatott gyermekkora volt, hasonlóan neki is. Édesapja, aki tehetséges tanuló létére Is csak kőműves lett, mindent elkövetett, hogy a fia többre vigye. Józsi gyerek bár ragaszkodott falujához, szüleihez, mégis azok közé tartozott, akik sokat igyekeztek megérteni a tudás bőséges forrásából. A híres sárospataki tanítóképzőbe sodródott, amely a háborús évek után sem sokat veszített fényéből. Akkor is mélyrehatóan törődtek a tanulók oktatásával, nevelésével. Az ott eltöltött évek sokat jelentettek számára, a magyar irodalom és más tantárgyak megszerettetésében. Mivel a Februári Győzelem után a Csehszlovákiában élő magyarság helyzete is rendeződött, és a CSKP határozata alapján megnyíltak a magyar tannyelvű iskolák, köztük a Bratislava! Pedagógiai Gimnázium Is, Mács hazai földön, Bratislavában érettségizett. Ezt követően beiratkozott a pedagógiai főiskolára, amelyet sikeresen el is végzett. A fővárosi élet mindig drága volt, és bizony a hazulról kapott koronák kevésnek bizonyul tak. Ezért kereset után kellett néznie. Az irodalmat szerető fiatalember elolvasott minden kezébe került könyvet, és az újonnan kiadottakról kezdett véleményt mondani, recenziót Írni. Akkoriban kevés volt a magyar újságíró, és amikor megjelentek Mács első írásai, felfigyeltek rá. Felvették az Oj Szó kulturális rovotába. Tanult és dolgozott. Egy fiatal sok mindent kibír, ha a lelkesedés fűti. Közben megismerkedett a tollforgató nemzedékkel, és sokszor végnélküli viták alakultak ki köztük. Talán az elsőként megjelenő szatirikus elbeszélő kötetének, a Végnélküli gyűlésnek a hajnalba nyúló viták adták meg a címét. Két esztendővel később, 1957- ben jelent meg második elbeszélő kötete: a Téli világ, s ezt követően a Szabad Földművesben közölt kisregénye, a Kamasz, az első regényprőbáiikozása. Művébeő egy felcseperedő gömöri legényke életútját rajzolja meg, aki a második világháború utolsó időszakában csatlakozik a partizánokhoz, majd ezt követően vállalja az új rend, a szocializmus nehéz körülmények közötti építését. Mácsnak eddig nyolc kötete jelent meg, közülük az író maga is a két kiadást megért Adósságtörlesztést tartja a legkülönb művének, amelyért Madách-díjat kapott. Mácsnak ezt a regényét nemcsak a hazai, hanem a ШВ, magyarországi lapok is nagyra értékelték. Kedves regénye a tavaly megjelent Szélfúvásban is. Mács József újságíróként dolgozott az Oj Szóban, Oj Ifjúságban, és 1967- től a Hét című képes hetilapunk munkatársa. Az ötvenes években a még fiatal, de jó látású újságíró hamarosan felismerte azokat a problémákat, amelyek a szövetkezetek megalakulása után a közösben végzett munka kerékkötőivé váltak. Első szatirikus írását a 350 tyúk és egy tojás címűt a magyar lapok nemigen akarták megjelentetni, viszont a Roháő című szlovák szatirikus folyóirat vállalkozott közlésére. Ezután a magyar lapokban is megjelentek szatirikus írásai. A jogos bírálatok, a hibák ostorozása egyre gyakoribb lett az író műveiben. Lényegében ezekből az írásokból tevődött össze falusi történeteikből, életképekből álló szatirikus kötete. Sokan azt állítják, hogy az újságírás, amely néha egy kicsit „favágómunka“ is, árt a szépírásnak. Mács József az ellenkezőjét vallja, szerinte az emberek közötti mozgás, beszélgetés, az ott szerzett tapasztalatok színesebbé, hitelesebbé teszik a szépirodalmi alkotásokat. Mács az eltelt harminc esztendő alatt alaposan megismerte az országot, emberek ez révei került közvetlen kapcsolóiba, és ez sokat jelentett és jelent alkotó munkájában. Az élet ezernyi történet megírását kívánja, és abból nehéz kiszúrni a lényegeset és az általánosat. Szerinte az emberekkel való szoros kapcsolatokra feltétlenül szüksége van minden írónak. Példaképei: Szabó Pál, Veres Péter és sokan mások az egyetemes magyar irodalomból, akik alapos ismerői voltak a nép életének .örömének, bújának. És nagy jelentőséget tulajdonítottak az újságírói munkának. Az újságírás az írók életében jelentős, sőt az lenne jó, ha a különböző publicisztikai műfajokai szépirodalmi szinten művelnék e szerzők. Mint már említettem, Mács írásának fő forrása a tömérdek olvasás, a riporteri tevékenység, az emberekkel való gyakori találkozás, és nem utolsó sorban immár 83. életévét betöltött édesapja, aki még mostanában is sokat mesél a múltról, kifogyhatatlan a történetekből. Az író most készülő regénye az Égig érő palatábla, a melynek a falu egy mindent rendbehozni, helyre igazítani akaró bölcse az egyik főszereplője, aki a padlásról lehozott palatáblán akarja a cseh vidékre került unokáját magyarul megtanítani írni. Ennek alapja szintén az apja négy vaskos füzetéből vett történet. — Apám élő mesekönyv — vallja az író. Lehet, ha hajdanában elvégezheti a tanítóképzőt, amelyhez nagy kedve volt, talán sok érdekes írással lepte volna meg az olvasókat. Mács majdnem harminc esztendeje áll az újságírás kereszttüzében; s majdnem ugyanennyi ideje rabja a szépírásnak. Életútja nem volt göröngyöktől mentes, de a nehézségek soha nem torpantották meg. írásaiban a szocializmus építéséért száll síkra, ugyanakkor nemzetiségi kérdések is foglalkoztatják Politikai elkötelezettségét tükröző írásai, megjelent könyvei a nép életéről szólnak, és azért íródtak, hogy a társadalom feltörő nemzedékei jobban megismerjék a múltat, a tegnapot, a népek, nemzetek sorsát, az új, a leghaladóbb társadalmi rendszer küzdelmes, de igaz útját. TÓTH DEZSŐ iewdékmiém gondokkal A modern ember is szívesen látogatja a múlt századokban épült kastélyokat, templomokat, kúriákat, falusi házakat, hiszen ezáltal kulturális élménnyel és tapasztalattal gazdagodik. De vajon a művészet iránt érdeklődők számára hozzáférhetők-e ezek a műemlékekként nyilvántartott épületek? Az illetékes szervek megtesznek-e mindent annak érdekében, hogy a ránk maradt „kincseket“ eredeti szépségükben tekinthessék meg a látogatók? A kérdések megválaszolása nem éppen egyszerű feladat. A szakemberek tényekkel bizonyítják, líogy jelentős összegeket fordítanak a műemlékek fenntartására, restaurálására. Ennek ellenére gyakran úgy tűnik, hogy korántsem kielégítő a helyzet. Éppen ezért a közelmúltban a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban annak jártunk utána, hogyan gondoskodnak a műemlékeknek nyilvánított objektumok karbantartásáról, ezen értékek megőrzéséről. Kérdésünkre Jakab Károly, a Gömöri Múzeum műemlékekkel foglalkozó részlegének vezetője adott kielégítő választ: >— A múzeumunk mellett működő műemlékvédő részleg három évvel ezelőtt kezdte munkáját. E rövid időszak alatt számottevő feladatot teljesítettünk: nem egy műemléket mentettünk meg a teljes pusztulástól. Az akkori körülményekhez, állapotokhoz képest ma már Jelentős az elvégzett munka. Még 1978-ban történt az első lépés az olyan épületek tetőszerkezeteinek a megjavítására, amelyek már tarthatatlan állapotban vannak, így került sor például a zsípi (Zip) és az uzapanyiti (Uzovská Panica) kastély restaurálására. Az uzapanyiti kastély tetőszerkezetének javításán kívül sikerült felújítani a gipszből készült, máladoző díszítéseket is, sőt az ablakok felújítására Is sor került. A belső javításokat a jövő évben szeretnénk elvégezni. — A felújításokról, restaurálásokról szólva, eszembe Jutott a gömöri (Gemer) és a királyi kastély sorsa. Szerintem ezek a műemlékként nyilvántartott épületek már olyan állapotban vannak, hogy ha hamarosan nem javítják meg, néhány év múlva helyrehozhatatlanok lesznek. Éppen ezért megkérdezem: Mi lesz ezek és a hozzájuk hasonló épületek sorsa? — Az anyagi lehetőségekkel összhangban tervszerűen irányítjuk a restauráciős és az egyéb munkálatokat. A két említett épület tetőszerkezetét a tervek szerint a következő évben újltjuk fel, feltéve, hogy a kivitelezők is állják szavukat. — Megítélése szerint van, lesz elegendő pénz a tervezett munkákra? — Ebből a szempontból nem panszkodhatunk: Járásunkban az e célra szánt összeg évente meghaladja a 2 millió koronát. Hiányosságok főképpen az építőipar magatartásában mutatkoznak. A járási építőipari vállalattal nem a legjobbak a kapcsolataink, pedig — a határozatok értelmében — bizonyos értékű munkát ennek í j É É É L f Sirályok a Volga felett MIHAIL ISZAKOVSZKIJ: a vállalatnak is kellene végeznie, mivel jől képzett szakemberei vannak. A problémák, a fogyatékosságok ellenére le tudunk pozitív eredményekről is beszélni. Októberben kolleudáltuk Tiszécon (Tisovec) a felújított Daxner-házat. Persze, az említett vállalat, kapacitásra hivatkozva, csupán a padlóbevonást és a villanyszerelési munkákat volt hajlandó elvégezni az épületben. Reméljük, hogy hamarosan megváltozik a jóv hozzáállása és az elkövetkezendő időszakban az eddiginél nagyobb segítséget nyújt majd a műemlékek karbantásában. Segítségükre, de a többi vállalatéra is nagy szükség van, hiszen ha Időben nem kerül sor a kívánt javításokra, akkor bizony a költségek növekednek. Volt már rá példa, hogy óriási összegbe került a javítás, ami elkerülhető lett volna, ha azt időben elvégzik. — A járás területén hány műemléknek nyilvánított épület van, és hogyan vannak kihasználva? — összesen száztízenhat épületet tartunk nyilván. Ezek között vannak kastélyok, kúriák, egyházi épületek, templomok. A legrégibb műemlék az 1267-ben épült kraszkói (Kraskovo) templom. Maga az épület is történelmileg értékes, de azt hiszem sokan megcsodálják a kazettás, faberakásos mennyezetet is, melynek túlnyomó része máig megmaradt, sőt a külső falat díszítő festmény is jő állapotban van. A feljegyzések szerint a templom belsejében látható festményeket rőmal művészek készítették. Jelenleg az épületet restaurálják. Mint már említettem, járásunkban művészi értékek szép számmal találhatók. Sajnos, nem egy esetben előfordult, hogy emléktárgyak tűntek el ezekből az épületekből. így arra kényszerültünk, hogy szigorúbban ellenőrizzünk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy lehetetlenné tettük a látogatását. Ma is szívesen veszszük az érdeklődést, de csak felelős személy jelenlétében tekinthetők meg a művészi alkotások. Az utóbbi években fellendült a turizmus, a járásunk területén található műemlékek látogatottsága is nőtt. A zsípi, a rimabányai (Rimavská Baňa), a ráhói, a rimajánosi (Rimavské Janovce), a Rimavské Brezovo-i műemlékeket egyre többen keresik fel, aminek ml csak örülünk. Ebből kifolyólag szeretnénk tanyasi házat is eredeti állapotában megőrizni, de eddigi kezdeményezésünket nem kísérte szerencse. A tulajdonosok sajnos nem értenek meg minket, így félő, hogy sok régi értékes épület elvész, nem tudjuk eredeti állapotának megfelelően átépíteni. — Még egy kérdés: Milyen a műemlékvédelem jövője? — A közeljövőben új Irányelvek szerint történik a műemlékvédelem, mégpedig a kerületi nemzeti bizottság irányításával. Reméljük, hogy járásunkban is rövidesen megalakul a műemlékvédő bizottság, s több műemléket sikerül majd megmenteni a teljes pusztulástól a látogatók nagy örömére, GARAI FERENC Vándormadár Már szárnyal az őszies égen rajokban a vándormadár. Lent dél ege csábítja kéken; én nem hagylak el soha már. Én partodat el sose hagynám, te drága, te méz-szavú hon! Nem kell a nap-ette török part, és Afrika tája se von. Sok távoli földet bejártam, míg vállamon puska feszült, s ha szóltam egy régi baráttal, az ajkamon csak neved ült. Utánad emésztett a bánat, ki tőlem oly messzi szakadt, és nem volt csak egy tartozásom: betölteni óhajodat. Ha úgy esik, mély ingoványon, vagy jéglepett észak övén a vészeket újra kiállom, és újra csak átkelek én. Egy életre összekovácsolt tevéled a vágy s a remény — örökre enyém a te sorsod, a fényes, a zord, a kemény... Már szárnyal az őszies égen rajokban a vándormadár. Tűnt nyár nyomait lesi délen; én nem hagylak el soha már. Én partodat el sose hagynám, szülőhaza, drága határ! Nem kell idegen nap az égen, nem kell idegen szivű táj! К. M. fordítása Bemutató A kassai Thália színpad idei első bemutatóját november 19-én tartja. Mint ismeretes, Örkény István: Kulcskeresők című vígjátékát szánta szezonnyitónak a .társulat. Örkény eme játékában a létező, közvetlenül ható és ránkvonatkozó drámai kérdések, „hősies pátosz sodrásától mentesen“, az emberi természet és viselkedésmód morálfilozófiai beállításában kerülnek elénk. Főleg, amikor Fóris pilóta családját és a környezetében élőket, a huszadik század egyik legáltalánosabb alapélménye: a sikertelenség határozza meg", a maga groteszkül fogalmazott realitásában. Mert mt más lehet itt a szerző feladata, mint ráismertetni önmagunkra. Felismerni jelenünk_ ficamait, s ha elvontan is, de elénktárnt életvitelünk alternatíváit, cselekedeteink gyakori kétarcúságát. Örkény István vígjátékának közlés- és mozgástere dialektikus egységet alkot. Az időszerű tartalom, korszerű formát igényel. Ezek a formai elemek bizonyára Gágyor Péter rendezésében is meglelik a választott stílus egyensúlyát, amely végső soron a színdarab és a színészi játék sikerét, teljesítményét biztosíthatja. Reméljük, hogy Kővesdl Szabó Mária. Csendes László, László Géza, Kovács József, Mihályi Mária és a többiek, olyan előadást hoznak létre, amely Örkény István irodalmi értékeket és színpadi helyzeteket felmutató művéhez minden tekintetben méltó lesz. (szuchy)
