Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-18 / 29. szám
7nhnri Földntűves AZ SZSZK mezogazdasAgi és élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 1981. JULIUS 18. * ^ 29. szám * XXXII. évfolyam * Ага 1,— Kés Nem ez a szándék vezet, hogy kétségbe vonjam egyes gyakran hangoztatott megállapítások indokoltságát. Csupán olyan jelenségekre hívom fel a figyelmet, amelyek azt bizonyítják, hogy cselekedeteink nem mindig és nem mindenhol szolgálják az erősen hangsúlyozott kérdések megoldását. Az utóbbi hónapokban például már szinte közhellyé vált annak a ténynek hangoztatása, hogy a hetedik ötéves tervidőszakban a mezőgazdaságra nagyon igényes feladatok teljesítése vár. Ez a megállapítás mindenegyes értekezleten elhangzott és a sajtéban megjelent cikekkben is a feladatok igényességének hangsúlyozásával indult a gazdaságok vezető dolgozóinak nyilatkozata. A termelés- és gazdaságfejlesztés ütemének reális megítélése és a következtetések köztudatba vitele persze nem mindig hiba. Helytelen tünetnek, felesleges ezócséplésnek csak azokban a gazdaságokban minősül, ahol az úton, útfélen hangoztatott igényes feladatok teljesítéséhez elmulasztják a nélkülözhetetlen feltételek megteremtését. A termelés- és gazdaságfejlesztés előirányzott ütemének garantálása csak a feltételek széles skálájának létrehozásával lehetséges. A hetedik ötéves tervidőszakra előirányzott termelési és áruforgalmazási tervek teljesítése tehát komplex intézkedéseket követel — persze csupán a lehetőségek keretein belül — mind az Irányító szervek, mind pedig az egyes gazdaságok vezetőségétől. Ezeknek a komplex intézkedéseknek nagyon funtos tartozéka olyan termelő, illetve munkaközösségek kialakítása, melyeknek cselekvésében, termelő munkájában mindjobban kidomborodik a vezetés, illetve az irányítás és munkaszervezés tudományos megalapozottsága és a „sorkatonáknak“ szakavatottsággal párosuló, tehát nem csupán ösztönös, hanem céltudatos kezdeményezőkészsége. A társadalmi érdekeket képviselő politikai és államhatalmi szervek az évek folyamán kialakították az optimális színvonalú termelő- és munkaközösségek formálódásának feltételeit. A különböző fokozatú mezőgazdasági szakiskolák évről évre a képesített szakemberek ezreit adják a mezőgazdaságnak. Intézkedések történtek abból a célból is, hogy a mezőgazdasági dolgozók szakosított tanfolyamokon vagy a haladó tapasztalatok iskolájának keretében gyarapítsák szaktudásukat. Ezekkel az intézkedésekkel és lehetőségekkel azonban nincs mindenhol és mindenkor összhangban a mezőgazdasági üzemek vezető szerveinek magatartása, a termelés legfőbb tényezőinek, az emberek termelő- és munkaközösségének minőségi formálása. Ez és nem más a legfőbb oka annak, hogy például a mezőgazdasági középiskolákon érettségizett fiataloknak csak valamivel több, mint negyven százaléka helyezkedik el a mezőgazdaságokban. Igaz, hogy még mindig dívik a fiatalok körében az a helytelen nézet, hogy érettségi bizonyítvánnyal csak irodában vagy vezetű beosztásban illik dolgozni. A helyzet tárgyilagos megítélése azonban arra is figyelemztet, hogy a fő hiba nem az ifjúságban van, hanem azokban, akik a tudományos-műszaki forradalom által diktált követelmények ismeretében nem formálják eléggé hatékonyan a fiatalok életszemléletét. Nem viszik köztudatba a társadalom fejlődésének törvényszerűnek minősíthető folyamatát, amely a termelő munkában közvetlenül részt vevő, vagyis a tudományos-műszaki vívmányokat hasznosító emberek szakmai és általános műveltségének elmélyülését hivatott tükrözni. S a szakképzett ifjúságnak a mezőgazdaságból való kitárolásáért azok is hibáztathatók, akik tudatosan, avagy a megszokás rabjaiként végtelenségig konzerválják a fiatalokban undort kiváltó termelési és életfeltételeket. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a mezőgazdaságnak hátat fordító szakképzett fiatalok többsége főleg az állattenyésztői munkakör betöltésétől irtózik. S hogy miért? Azért, mert sok gazdaságban mellőzték a munkafeltételek javítását, vagyis még a sajátos lehetőségeikhez igazodva sem korszerűsítették a technológiai folyamatokat; mert elhanyagolták a tisztálkodási lehetőségek és a munkaközben adódó pihenés kulturált feltételeinek megteremtését. A mezőgazdasági és élelmiszeripari tárca vállalatai és üzemei pedig aránylag nagyon sokat költenek különböző berendezések vásárlására. A múlt esztendőben ez az összeg vagy háromszázmillió koronára rúgott. Általában bútort vásároltak, no meg kétezer színes televíziót. Igazságtalanok lennénk, ha a mezőgazdasági üzemek mindegyikét elmarasztalnánk. Mert az igazsághoz tartozik az is, hogy nagyon sok mezőgazdasági üzemben nemcsak az irodaházat látták el pazar berendezéssel, hanem a telepeken levő szociális épületek és helyiségek berendezése is utal arra, hogy az emberről való gondoskodás nemcsak szavakban jut kifejezésre. Ezek a pozitív jelenségek azonban nem általánosíthatók, mert még napjainkban is sok olyan mezőgazdasági üzem van, ahol a gazdaságot jelképező irodaház „árnyékában“ szegénységet és maradiságot hirdető munka- és életkörülmények teszik elriasztóvá az állattenyésztésben dolgozók helyzetét. Nincs más kiút. Tudomásul kell venni, hogy a fiatalok igényesebbek elődeiknél. ■iBiiaiaiiaii S bár a keretek és a lehetőségek átmenetileg szerényebbek lettek, ha azokat ésszerűen kihasználjuk az állattenyésztési dolgozók helyzetének javítására és beruházásokat nem igénylő akciókkal is szépítjük a környezetet, úgy feltételezhető, hogy a fiatal szakképzett állattenyésztők érdeklődését e szép szakma iránt fokozzuk. Napjainkban nagyon sok szó esik az üzemirányítás és szervezés tudományos jellegének elmélyítéséről. Ez érthető, illetve természetes jelenség. Ugyanis az igényes termelési és gazdaságfejlesztési feladatok teljesítése, a tudományos-műszaki vívmányok gyümölcsöztetése csak a gazdaságirányítás és szervezés tökéletesítése nyomán lehetséges. Az azonban kevésbé érthető, hogy Szlovákiában jelenleg háromszáz agrármérnök vár megfelelő munkabeosztásra. Vajon mi lehet az oka, hogy ezek a fiatal agrármérnökök nem tudnak elhelyezkedn? Az egyik fő ok talán az, hogy magukra vannak hagyatva és a mezőgazdasági üzemek által előterjesztett igény annyira kicsi, hogy a főiskolát végzett agrármérnököknek csak egy hányada jut megfelelő munkahelyre. Valamilyen tervszerűséget kellene a szakképzett káderek elhelyezésében is alkalmazni. Ki kellene indulni elsősorban iA abból, hogy a termelés ás a gazdálkodás színvonalának emelése hol, melyik gazdaságban igényli ez üzemirányítás és szervezés mielőbbi javítását és ehhez a káderfeltételek fokozatos létrehozását. Merthiszen társadalomelleni vétek éveken keresztül elnézni azt, hogy szakmailag képzetlen, minden újtól idegenkedő, rizikót vállalni nem merő emberek fékezik a termelés- és gazdaságfejlesztés ütemét. Nem gondolok a főiskolai képesítéssel nem rendelkező vezető dolgozók általános leépítésére. Csupán azokra — függetlenül iskolai végzettségüktől —, akik szellemileg megöregedtek, vagyis nem tudnak lépést tartani a fejlődéssel s így a gazdaságirányításban és szervezésben ötletszegényeknek, koncepciónélkülieknek, helybentopogóknak bizonyulnak. Ha figyelembe vesszük azon mezőgazdasági üzemek számát, amelyek nem az objektív tényezők, hanem szubjektív okok miatt átlagon aluli termelési eredményeket érnek el, akkor joggal állíthatjuk, hogy nálunk még nincs és sokáig nem is lehet felesleg képesített mezőgazdasági szakemberből. Cgy vélem tehát, hogy a képesített mezőgazdasági szakemberek, fiatal agrármérnökök zavarmentes elhelyezését ebben a szellemben kellene tervszerűen megoldani, miközben jobban kellene törődni azzal is, hogy azokba a járásokba — főleg a közép-szlovákiai kerület déli járásaiba — ahol képesített mezőgazdasági szakemberből nagy hiány van, aránylag több fiatal agrármérnök jusson. Az elmaradott mezőgazdasági üzemek káderhelyzetének tervszerű megoldása — ami a legtöbb esetben csak távolabbi községekből származó fiatal szakemberek megnyerésével érhető el — feltételezi és sürgeti a szövetkezeti lakásépítés ütemének meggyorsítását is. Elsősorban is azokban a községekben, ahol a mezőgazdasági üzem hosszabb ideje gyengélkedik. Ezzel feltétlenül számolniuk kell a mezőgazdaság irányító szerveinek és mindazoknak az állami szerveknek, melyeknek a szövetkezeti lakásépítés irányának és jellegének meghatárqzásában döntő szavuk van. A helyzet tehát megköveteli, hogy a szövetkezeti lakásépítést — határozottabban érzékelhető terjedelemben — a városokról mielőbb kiterjesszük a falvakra és annak a karbantartással kapcsolatos sajátos körülmények megoldása miatt, speciális jellege legyen. A tudományos-műszaki fejlődés gyorsítása — az életkörülmények szüntelen javulását igénylő társadalomban — korparancs. Ezt mindenkinek tudatosítania kell. De egyben tudatosítani kell azt is, hogy ez csak úgy lehetséges, ha a munkahelyén mindenki a helyzet magaslatán áll, ha szüntelenül gazdagítja szakismereteinek tárházát, ha a tudományos-műszaki fejlődéssel párhuzamosan szerzett ismereteit a termelésben kamatoztatja. Bár a fejlett szocialista társadalom építésének korszakában már elvárható volna, hogy a mezőgazdasági dolgozók szakismeretgyarapításában az önkéntessék domborodjon ki, a gyakran tapasztalható kényelmesség és közönbösség azonban arra figyelmeztet, hogy helyes lenne az ismeretgyarapítást minden vezető dolgozó és az egyes termelési szakaszokon állandósított dolgozók részére kötelezővé tenni, s ezt a továbbképzést tervszerűen, vagyis intézményesen irányítani. A siker, vagyis a haladás érdekében szükségesnek mutatkozik persze az is. hogy a szakismeretgyarapítás tervszerű irányítása egyéni érdekeltséggel párosuljon; hogy a tudásgyarapítás iránti érdeklődés és az azzal párosuló tehetség a munkabeosztásban és a javadalmazásban is méltányolva legyen. A fejlődés, vagyis a mindjobban kibontakozó tudományos-műszaki forradalom, amely szemmel láthatóan betört a mezőgazdaságba is, s amely mezőgazdaságunk tervszerű fejlődésének és azzal párhuzamosan a közélelmezés színvonala emelkedésének mellőzhetetlen, életbevágóan fontos tényezője, megköveteli nagyon sok probléma, így e cikkben felvetett kérdések mielőbbi megoldását is. PATHÖ KAROLY iiiiiiiinsiafl A H о 1 i c e 1 Efsz-ben — az Opavai Gtá-ról érkezett kisegítő gépekkel együtt — nyolc kombájn aratja a gabonát. Tóth Mihály növénytermesztési főágazavezető és Sidó László csoportvezető bízik benne, hogy az őszi búza nyújtani tudja a tervezett hatvanegy mázsás átlaghozamot Kádek Gábor felvétele Zúgnak Az Idén szokatlanul korán kezdődött az aratás. A melegebb éghajlatú vidékek homokföldjein még június végén levágták, kicsépelték az őszi árpát. Viszont a gazdaságok túlnyomó többségében csak július első napjaiban vette kezdetét a nyári munkacsúcs, amikor nyeregbe szálltak a gépkezelők, hogy gyors és egyben minőségi munkát végezve, mielőbb tető alá hordják a termést, összegyűjtsék a szalmát s a talájnedyesség megőrzésével előkészítsék a földet a másodnövények, Illetve az ősziek alá. Az elmúlt napokban ml Is a gépzajtól hangos határt jártuk s örömünkre szolgált, hogy ahol csak megfordultunk, mindenütt serénykedő, dolgos emberekkel találkoztunk. A rovinka! határban borsót csépeltek a porfelhőbe burkolózó kombájnok. Nyomukban két rendfelszedő gyűjtötte az elszórt szalmát. Szemmel láthatóan sietős volt a dolguk: a terjedelmes parcella szélén már indulásra készen állt az ekét vontató traktor. Emlékszem, tavasszal puskával a kézben őrizték a borsóföldet s több száz galambot lőttek halomra, hogy elejéi vegyék a tetemes kártételnek. A lépésben haladó kombájnok magtartálya egykettőre megtelt, tehát feltételezhető, hogy a borsó meghálálja a sokrétű gondoskodást. Az udvardi (Dvory nad Zitavou) Auróra Efsz-ben nagy feladat vár az aratókra: összesen 2217 hektárról kell betakarítaniuk a termést. Természetesen nem csak a szemet, de a szalmát is. Népes az állatállomány, szükségük van a jó minőségű szalmára. Érthető, ha becsben tartják s nem holmi — felesleges munkát adó — melléktermékként ' kezelik. A frissen feltört tarlóba 350 hektáron nyári keveréket vetnek, már azért is Igyekezniük kell a szalma eltakarításával. A Bajcsi Állami Gazdaság határában Goldberger József, Kiss István és Videná Pál gépkezelőkkel beszélgettünk. A hatalmas repceföld közepén veszteglő kombájnok körül sürgölődtek. Bosszankodva mondták, hogy aránylag nedves még a rendre vágott repce szalmája, gyakran eltömődnek, .befújnak a gépek. Pedig nincsen vesztegetni való idejük, hiszen néhány parcellán már kasza alá érett a gabona. Az Alsópéteri (Dolný Peter) Efszben az Idén 927 hektáron termeltek gabonát. Az őszi árpát — az őgyallai (Hurbanovo) Februári Győzelem Efsz kiadós segítségével — egy nap alatt levágták, de nem sok örömük tellett benne. Brányik Károly agrármérnök, a szövetkezet fiatal elnöke keserűen mondta, hogy a kísérleti céllal vetett nyugatnémet fajta nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hektáronkénti átlagban minda gépek össze harmincnégy mázsás hozamot nyújtott, és minőség tekintetében sem felelt meg a kivánalmaknak. A tavaszi árpájuk szebb, és feltehetően a búza is megadja a tervezett ötvenegy mázsás átlaghozamot. A kétezer hektáros Gelel (Holice) Efsz-ben repcét és őszi árpát nem vetettek, Igv várniuk kellett, amíg kasza alá érik a búpa. Július 7-én délután rajtoltak a gépek: Szávát arattak a Bratislavét Dunaszerdahelylyel (Dun. Streda) összekötő mflút közelében. Itt találkoztunk Magyaric» László agrármérnökkel, a gazdaság gépesítési égazatvezetőjével. — Azért választottuk ezt a parcel« lát — magyarázta —, mert az év ele« jén tervbe vettük, hogy a takarmány« készlet gazdagítása céljából a gabo« nafélék után némi másodnövényt fo« gunk termelni. Itt érett be legelőbb a búza, meg aztán ezen a területen a rendszeres öntözést is meg tudjuk oldani. Egyelőre csak két géppel dolgozunk, de bízunk benne, hogy hol« nap vagy holnapután már az Opavai Gép- és' Traktorállomásról érkező vendégkombájnokat Is munkába állít« hatjuk. Ma délelőtt kaptuk a sür« gönyt, hogy a gépek már úton vannak. Ha az időjárás közbe nem szól, tizenkét nap alatt befejezzük a szem« termés betakarítását. •— Az aratás nem csupán a kombáj« nosok dolga. ■ Az aratást természetesen ml Is komplex módon értelmezzük, s az előző évek tapasztalatai alapján kel« lően felkészültünk a szalma begyűj« tésére és a tarló feltörésére is. A« mint látja, itt még csak kétszer fordultak meg a kombájnok, de a fel« szedőkocsik már nyomon követik őke^ Ügy határoztunk, hogy erről a parcelláról elhordjuk a szalmát. Itt nem rakunk kazlat. Közel van' a csárda, amott meg már kezdődik a falu, nem szeretnénk, hogy felelőtlenül eldobott cigarettavég, vagy a gyufával játszó gyerekek gondatlansága kárt okozzon a gazdaságnak. Holnap jön három traktor és feltöri a tarlót, a negyedig pedig elkészíti a magágyat. Mire maguk ezt megírják, mi már a vetést is befejezzük. A szövetkezet ötszáz hektáron tér« mel gabonát, túlsúlyban őszi búzát.Tavaly hatvannégy mázsát meghaladó átlaghozammal büszkélkedtek. Az idei nyár vajon mennyit ígér? Ezt már Tóth Mihály növénytermesztési főágazatvezetőtől kérdeztem. — A korábbi évek tapasztalatából kiindulva a Jubilejná, Száva és Solaris búzafajtákra alapoztunk és úgy tűnik, hogy jól választottunk. Becslésünk szerint adott a lehetőség arra, hogy minimális betakarítási veszteség esetén a tervezett mennyiséget, búzából 61, tavaszi árpából pedig az 52 mázsás átlaghozmot elérjük. KÄDEK GABOR Figyelmeztető jelenségek
