Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-07 / 45. szám

1981. november 7. .SZABAD FÖLDMŰVES .11 (Nemcsak) Az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumának közle­ménye szerint, Szlovákia mezőgazda­sági üzemei a háromnegyedév végéig közel 1 milliárd 129 millió liter tejet értékesítettek. Ez kis híján 29 millió literrel több, mint a múlt év hasonló Időszakában kimutatott valóság. Fi­gyelmet érdemlő eredmény, hiszen fejlesztési elképzeléseink megvalósu­lását tükrözi. Ugyanakkor arra is ér­demes odafigyelni, hogy a társada­lommal szembeni kötelezettségének megint csupán a nyugat-szlovákiai kerület tett eleget, a további két ke­rület adóssággal zárta a háromne­gyedévet. Mégpedig nem is kicsivel. Vajon milyen hatással van ez a tény a tejüzemek feladatteljesítésére, a mennyiségi és minőségi téren egy­aránt növekvő fogyasztói igények kielégítésére? Ez a kérdés foglalkoz­tatott benünket, amikor bekopogtat­­taunk a Kelet-szlovákiai Tejüzem nemzeti vállalat rozsnyói (Rožňava) üzemegysége üzemgazdásbának ajta­ján. — Sikerekről, biztató eredmények­ről vagy kilátásokról, sajnos, nem beszélhetek — mondta homlokrán­colva Homola Jozef, miközben előhú­zott és az asztalra tett egy vaskos Iratcsomót. — Járásunk a komoly tej­termelés! gondokkal küszködök sorá­ba tartozik, s a jelentős nyersanyag­hiány a mi munkánk eredményessé­gére is rányomja a bélyegét. 0 Mekkora hiányról van szó? — Kilenc hónap alatt összesen 18,5 millió liter tejet kellett volna felvá­sárolnunk. Viszont a mezőgazdasági üzemek adóssága túlszárnyalta a hat­százezer litert. 0 Konkrétan kik, melyik üzemek felelősek ezért a tetemes hiányért? — A termelési és értékesítési fel­adatok teljesítését illetően .számunk­ra a Jelšavai Állami Gazdaság a leg­rosszabb partner. Soha nem tudjuk, milyen újabb meglepetést tartogat számunkra. Szeptember végéig 358 ezer liter tejjel maradt adósunk. A szövetkezetek közül elsősorban a hosszúszóit (Dlhá Ves) és a pelsőcit (Plešivec) kell elmarasztalnunk. És akkor még csupán a mennyiségi kö­vetelmények viszonylatában értékel­tük partnereinket. 0 A teljesség érdekében vizsgál­juk meg a szállított nyersanyag mi­nőségi összefüggéseit is. >— Semmi akadálya, viszont akkor lényegesen ki kell bővítenünk a „rossz“ partnerek jegyzékét — mond­ta Brondošová Mária felvásárlási osz­tályvezető. — Kilenc hónap alatt közel 15 millió 876 ezer liter tejet vásárol­tunk fel a termelőktől. Sajnos, az át­vett mennyiségnek mindössze 58,72 százaléka felelt meg az első minőségi osztály követelményeinek. Ez minden szónál érthetőbben jelzi, hogy az őstermelők többsége még korántsem nőtt fel az igényes feladatokhoz. Per­sze vannak példamutatók, akik rájöt­tek, hogy tejet is lehet eredményesen és jó minőségben termelni. Kár, hogy egyelőre kevés követőjük akad. Igazat adtam a felvásárlási osztály-1 vezetőnek, hiszen a kilenchavi tej­termelési eredmények ismeretében magam is hasonló véleményt alkot­tam. Ugyanis a járási mezőgazdasági igazgatóság propagációs tábláinak friss adatait tanulmányozva már ko­rábban megállapítottam, hogy a/ üzemek által felmutaottt eredmények között jelentős különbségek tapasz­talhatók. A napi és darabonkénti el­adási átlag tekintetében a Rejdovái Efsz (7,69 liter) vezeti a ranglistát. A sor végén a tavalyelőtt még jó közepesnek számító hosszúszói (Dlhá Ves) Aranykalász Efsz kullog 3,91 (a szövetkezet kimutatása szerint 4,94) literes átlaggal. Micsoda kü­lönbség! A Gemerská Poloma-i és a Jablonövi Efsz arról híres, hogy a járásban — tehenenkénti átlagban — ők szállítják a legtöbb tejet. Sőt! Mi­nőség dolgában is élenjárók. A roš­­tári és a plešiveci szövetkezet, illet­ve a Jelšavai és a Rožňavai Állami Gazdaság tejtermelői tanulhatnának tőlük. 0 Észrevételeik szerint, milyen okokra vezethető vissza, hogy minő­ség dolgában ilyen gyenge eredményt érnek el az üzemek a tejtermelésben? — érdeklődtem Brondošvá elvtárs­nőtől. — Lényeges hiba, hogy az üzemek többségében nem nagyon törődnek a A tejüzemben hét szocialista brigád dolgozik. A vajkészítő részlegen mű-1 ködő, Neuschová Klára vezette héttagú kollektíva az üzem legjobb és a Kelet-szlovákiai Tejgyár nemzeti vállalat harmadik legjobb versengő mun­kaközössége [A szerző felvételei) — Hiába, az emberek egyelőre ilyenek. A boltban hangoskodnak, de amint átlépik a munkahelyük — adott esetben az istálló — küszöbét, egyszeriben elfelejtik, hogy az 6 mun­kájuktól is függ, milyen választékot találnak holnap vagy egy hét múlva a boltokban. • Az adott feltételek közepette milyen lehetőségeik vannak a ter­­mékfelújltásra, a választék bővíté­sére? gyelemről, netán fegyelmezésről, bün­tetésről beszélni? Az ágazatvezetők egyébként is csak könyörgéssel tud­nak embert állítani a tehenek mellé. Miért tagadnánk, hogy az üzemek kényszerhelyzetét, az ágazatvezetők kiszolgáltatottságát nagyon sokan ki­használják? A legnagyobb munkaerő­gondokkal küszködő gazdaságokban félévi-évi rendszerességgel váltják egymást az állattenyésztési ágazatve­zetők. Néhol objektív problémák is előfordulnak. Egyik-másik gazdaság­ban évtizedes tejhűtő berendezések­kel dolgoznak, s mert fejlesztették az állományt, ma már nem tudják megoldani a naponta kifejt tejmeny­­nyiség kifogástalan kezelését. • Tehát a tejüzem a tervezettnél kevesebb, és ráadásul gyenge minő­ségű tejet kapott feldolgozásra. Mun­kájukat, tevékenységük eredményes­ségét ez mennyiben befolyásolta? — fordultam ismét az üzemgazdászhoz. >—. Rövid leszek: jelentősen. Az árutermelésben augusztus végén 1,7 millió koronás lemaradásunk volt. Az egységnyi termékmennyiségre szá­mított termelési költségeink növeked­tek, viszont adósok maradtunk hat százaléknyi teljesítménnyel. 0 Mennyire érezték ezt a fogyasz­tók? — Az említett nehézségek követ­keztében hetente csupán kétszer ad­>—■ Eddig kilencféle termékkel vet­tünk részt a piac ellátásában. Szep­melést, sőt a választékot is bővítjük (vanília-ízű Milko). November elején újabb termékkel jelentkezünk a pia­con. Bízunk benne, hogy a laktofló­­rával dúsított minőségi vaj is meghó­dítja a fogyasztókat. Ha időben elké­szül az új sajtkészítő részleg, akkor nyolcvanháromban megkezdjük a fe­les és a párolt juhsajt, valamint egyéb specialitások készítését. 0 Még egy kérdés: mi történik a feldolgozás során jelentkező mellék­­termékekkel? — Ha valaki, akkor mi igazán tud­juk, milyen gondot és problémát je­lent egy liter tej kitermelése. Ennek megfelelően sáfárkodunk a nyers­anyaggal, és természetesen a mellék­termékekkel is. A fölözött tejet Mi­­chalovcére és Spišská Nová Vesbe szállítjuk, ahol tejpor készül belőle. A savót visszaadjuk a mezőgazdasági üzemeknek takarmánoyzási célokra. A boltokból viszsakapott tejet ugyan­így hasznosítjuk. Bármilyen jól dol­gozunk, a tasakokat töltő és lezáró gép bizonyos hibaszázalékkal dolgo­zik. A szigorú ellenőrzésnek, és ter­mészetesen a munkaszakaszon dolgo­zó szocialista brigád jó munkájának köszönhető, hogy a tasakokban for­galmazott tejnek mindössze 0,79 szá­zalékát reklamálják és küldik vissza a boltok zacskóhibásodás címén. Vagyis tartani tudjuk a normát. A visszakapott tejet a plešiveci Vörös Csillag Efsz vásárolja meg, és a ser­téshizlalásban hasznosítja. Részben ennek tudható be, hogy a szövetke­zet a kerület egyik legjobb sertés­hús-termelője. Bárcsak mi mondhat­nánk, hogy a mezőgazdasági üzemek­kel folytatott, jó együttműködésnek köszönhetően, az élvonalbeli tejüze­mek közé tartozunk! Beszélgetett: KÁDEK GÁBOR Az üzem életében fontos szerepe van az ellenőrzésnek. Hencl Ivan a zacs­kós tejet készítő automaták munká­jának minőségét ellenőrzi, Huszár Erika pedig az üzemektől kapott tej minőségi vizs­gálatához vesz mintát az egyik szállítmányból tisztasággal, elhanyagolják a fertőt­lenítést a tejházak, a fejőedények és a csővezetékek rendszeres tisztogatá­sát, a tej szűrését stb. És természe­tesen az utőfejést is. Pedig köztudott, hogy az utolsó csöppekben van leg­több tejzsír. Mindez tulajdonképpen emberi hozzállás, munkafegyelem — és munkaszeretet — kérdése. De ki mer ma a járásban tejtermelési fe-Helytállás egy régi gyárban A Kelet-szlovákiai Tejüzem nemzeti vállalat rozsnyói (Rožňava) üzemé­ben kilenc hónap alatt 15,8 millió liter tejet dolgoztak fel Talán különösnek tűnik, de Michal Bobrik igazgató állítása szerint a Tőketerebesi (Trebišov) Cukorgyár­ban nem a gyártórészleg, hanem a karbantartó csoport tagjait tekintik a siker kovácsának. Ez a gyár még ma is a hajdani berendezéssel dol­gozik. így a karbantartóknak való­ban kiváló szakembereknek kellett lenniük ahhoz, hogv a régi berende­zést a kampányra jól felkészítsék. Az 6 munkájuktól függ, hogy a csúcs­idényben ne forduljon elő üzemzavar, meg ne szakadjon a gyártási folya­mat. Ilyesmire már régen nem kerül­hetett sor. Gépeik a múlt évben is megszakítás nélkül üzemeltek. Michal Halápin, az igazgató terme­lési helyettese és Begy György, a pártszervezet elnöke bemutatta a karbantartó csoport egyes tagjait, Ladislav Baran mestert, Juraj Dank operátort, Ján Truhál „ezermestert“, Jan Satko géplakatost, továbbá Jozef Gogol specialistát. Valamennyien régi párttagok, kiváló szakemberek. Szinte valahányan a második nemzedék tag­jai a csoportban. Szüleiktől vették át a stafétabotét, a szakértelmet. A mú­zeumba való berendezést már úgy is­merik, mint a saját tenyerüket, min­den csavarja többször megfordult a kezükben, tudják, hol keressék a hi­bát, s ha a gyártás beindult, a gépek zakatolásából hallják, hogy minden rendben van, a figyelmeztető jelekre azonban tüstént beavatkoznak. Itt az utólagos beavatkozás szinte ismeret­len. Tudják, hogy az ördög azért nem alszik, így az ellenőrzés mind a három műszakban állandó feladat. Mindez persze csak a gyár kiváló eredményeinek a műszaki feltétele. Végső soron a gyártás hatásfoka a beszállított nyersanyag mennyiségétől és minőségétől, vagyis a feldolgozás­ra kerülő répa cukortartalmától, va­lamint a szállítási folyamat ritmusá­tól függ. A ritmus folyamatossága persze a gazdaságokkal kötött szer­ződések teljesítésétől függ, ellenben tudjuk, hogy a szerződés betartása nem mindig sikeres. Nyersanyagból nincs hiánya az üzemnek. Jut belőle a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Cukorgyárnak is. A terebesi kisgyár nem képes a tel­jes nyersanyagkészlet feldolgozására. Naponta itt mintegy kétezer tonna répát dolgoznak fel. Jó és sok cukor csak tiszta, nagy cukortartalmú répából nyerhető. A gyár agronómiái szolgálata ezért ál­landó kapcsolatban van a termelők­kel. Július elseje óta állandóan a répaföldeket járják. A gyár labora­tóriuma rendszeresen elemezte a ré­pa összetételét, cukortartalmát, s en­nek alapján döntöttek a begyűjtés sorrendjéről. Ma a gazdaságok mind­egyikében optimális időben gyűjtik be a répát, gondoskodnak a tároló­helyre való rugalmas szállításról és arról, hogy minél kisebb legyen a veszteség. Dicséretes, hogy a terme­lők betartják a begyűjtés ütemtervét, s a szállító vállalat a répát naponta a gyárba juttatja. A terebesi gyárban napi átlagban 160 tonna cukor készül. Ez azt jelen­ti, hogy nem használják ki teljesen a kapacitástl —, Mi ennek az oka? — érdeklőd­tem Halápin elvtárstól. — Főleg az, hogy az erősen szeny­­nyezett répa feldolgozása nehéz. Ron­gálódnak a gépek, és üzemzavarok is keletkeznek. A helyzet javítása ér­dekében a termelők is sokat tenné­nek azzal, ha a korábbinál tisztább nyersanyagot szállítanának feldolgo­zásra. Sajnálatos, hogy az Állami Szabványnak megfelelő cukorrépát eléggé kevés üzemből szállítanak. A cukorgyár átvevőhelyein a tisz­­tátlanság miatt 25—30, sőt 40 száza­lékos levonást is alkalmaznak. Ma­gam szintén meggyőződtem róla, hogy a beszállított répa túlságosan szeny­­nyezett. Az is igaz, hogy a géppel begyűjtött répatövek zúzottak, azon­ban a partnerek a szorosabb együtt­működés kialakításával, okos eszme­cserével elkerülhetnék a meddő vitát. (Ülés) hattunk a boltokba teljes tejet. Vaj­ból hatvannégy, sajtokból pedig négy tonnás termelési hiány mutatkozott, amit, gondolom, a fogyasztók is meg­érezték. Ha mennyiségben nem, vá­lasztékban minden bizonnyal. 0 A termelő reggelenként fogyasz­tóként jelentkezik a piacon s talán éppen ő a leghangosabb, ha nem kap tejet, vagy ha a polcokról hiányzik a keresett sajtféleség. Hát nem érde­kes, hogy még ez sem ösztönzi jobb munkára? tember derekán új termékkel jelent­keztünk. A Milko néven forgalomba hozot sajtos desszert kétféle ízesítés­sel (kakaós és karamell) készül. Eb­ből másnaponként ötezer 100 gram­mos pohárkát tudunk szállítani a ke­reskedelemnek. Az Igény természete­sen jóval nagyobb, de egyelőre nem tudunk többe tadni. Ez a termékféle­ség az eredeti termelési tervünkben nem szerepelt, következésképpen gon­dot okoz a műanyagpoharak beszer­zése. Januártól növelni fogjuk a tér­

Next

/
Thumbnails
Contents