Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-07 / 45. szám
Í981. november 7. SZABAD FOLDMCVES, OKTOBER a szovjet kôttiszetbm Az 1917. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalom sokoldalúan tükröződik a Szovjetunió népeinek költészetében. A különböző irányzatokat és más-más stílust képviselő költők nem késlekedtek verseikben kifejezni, hogyan viszonyulnak az egész világot megrázkódtató történelmi változáshoz. Legjobbjaik lelkesen üdvözölték a Nagy Októbert. „Az én forradalmam“ — jelenti ki egyszerűen és világosan Majakovszkij. Alekszandr Biok, az orosz szimbolista költészet egyik előfutára a felkelő nép „fenséges lépését“ dicsőíti új szellemű poémájában a „Tizenkettő“-ben. Az ordosz költészet egy másik neves képviselője, Valerij Brjuszov nemcsak verseket fr az új korszak tiszteletére, de maga is aktívan bekapcsolódik az új szocialista társadalom építésébe — tagja lesz a kommunista pártnak. A fiatal költőnemzedék, a forradalom neveltjei, szívük parancsát követve, lírájukat a nép szolgálatába állítják. Valamilyen módon mindegyikük merít az Októberi Forradalom témájából, mint egy forrásból, amely egyben meg is határozza munkásságukat. Eltelt 64 év, de napjaink szovjet költőnemzedéke — bár nem élte át sem a forradalom viharát, sem a világháború szörnyűségeit — átveszi a stafétabotot az idősebbektől. Megénekelve apáik és nagyapáik hőstetteit, velük együtt törekszik napjaink valóságának magaslatáról szemlélve értékelni a forradalom történelmi jelentőségét, ma is élő eszméit, s mindezt folyamatában ábrázolni a kortársak tetteiben — a szovjet emberek millióinak életében, akik immár a kommunista társadalmat építik. Szerény verses válogatásunkban a szovjet költészet néhány olyan gyöngyszemét szeretnénk bemutatni, amelynek témája a Nagy Október. A költők verssorainak erőteljes érzelmi hevülete segíthet olvasóinknak, hogy még teljesebb képet kapjanak arról, hogyan is tükröződtek 1917 Októberének eseményei és eszméi a különböző költőnemzedékek tudatában. Ezek a versek egyben kifejezik a forradalom jelentőségét napjainkban és a jövőben .— a szovjet nép életében. SZADRIDDIN AJNI: Október dicsősége Igazságunkért a had előtt szálló Győzelmi zászlói A cárt bíbort a nép örömére Szétszórtad végre. Es mentél hegyeken, mezőkön által Tisztító lánggal. Amerre jártál, félt bálványok dőltek S kőtáblák törtek. Leromboltuk, mt századokig állott >—i Az óvilágot, Es lm, a régi romjain kitárult Szép új világunk. Lobogj fölöttünk Zászló mindörökké, Ne legyen többé A kötelesség nyűg, teher nyakunkba, S győzzön a munka! 1918 ALEKSZANDR TVARDOVSZKIJ: Ifjúság Tegnap még ifjak voltunk ml mind. De hajt az idő, nem kényeztet. Aki a negyedik X-re tekint, Súlyát érzi az éveknek. A hazának kor, mi nekünk hónap, év i— Századok sorjáznak mögötte. Elérte negyedik évtizedét Országunk, Otkóber szülötte. Férfikor ez javéból, az ám! A múltról krónika, dal regél. Sokaknál idősebb vagy hazám, Mégis ifjabb vagy bárkinél. Ifjabb vagy, ifjabb is maradsz, Mert a merészség ifjúság És megifjítja azt a harc, Ki a jövőre bízza magát. Hazám ifjúsága a büszke tett, S az eszme, mit Lenin ránk hagyott Általa nőnek réveteg Pusztákon új zajú városok. És ezredeink diadalmenete Ez a hervadhatatlan ifjúság És százados tölgyek zöld levele, Mikor napfény tör a lombon át. S a betongát, mely fékezi a Folyók kicsapó, hullámait — Hazám ifjúsága: minden fia, Ki fáradhatatlan munkálkodik. Hazám, dicsérjenek büszke szavak, Békés rónáid végtelenek, De dicső hírneved és igazad Még náluk is végtelenebb. Tapasztalatban edzett, szilárd Erőd a támadót visszaveri S mint hős gárdaegység, bátran nekivág A szorongatott világot felmenteni. 1948 ALEKSZEJ SZURKOV: Staféta Októberben kezdődött el, azon az új korszak előtti hajnalon, a Téli Palotánál, Pulkovó magaslatán, hol robbanás zilál földet s felel rá gépfegyvergolyó, s a moszkvai Kreml ős falainál. De hát harcolni akartunk mi? Nem! Ölni? Taposni friss vetéseken? Hiszen míg lelkünk háborúban tikkadt mely mocsarakban s hegygerinceken, csönd látogatta lázas álmainkat lövészárkokban, rothadt priccseken. *>' а Л eV , ' És hogy a Földre eljöjjön a csönd, pusztítanunk kellett a vérözönt. Legyőztük hát a fáradtságot és akkor a Volgán, a Dnyepren, a Rámán minden frontodon, földnyi szenvedés szurony csillámlott harcosaink vállán. A dicsőség övezte éveket szívében őrzi az emlékezet. Kell, hogy a büszke lelkek ma is lássák és ne feledjék: honnan ez a fény, az éji Szivas ólmos csillogását s vérünket Kronstadt olvadó jegén. fl megfehéredett hajú kortársaim! Harc és munka megannyi veteránjai Ősz hegedül az idő sebein, gondoljatok tavaszra, tulipánra, a tölgyesben pacsirta szólal, írni Unokáing mennek a nyár elébe a Lenin megmutatta úton át s a kommunizmus felé, mint stafétát viszik Október vörös zászlaját! 1967 Dalos György fordítása 1 ♦ I ♦ i ♦ I ♦ I ♦ I ♦ I ♦ I ♦ ! i ♦ I ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i Í ♦ i ♦ í ♦ » ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i i » ♦ i ♦ i ♦ I ♦ í ♦ I ♦ ! i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i « ♦ I „j A világűr és a béke ÉRDEKES KIÁLLÍTÁS A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁG HÁZÁBAN Ladislava Snobková: Nők az űrben Az ember érdeklődése a világűr iránt régi időkre nyúlik vissza. Kopernikusz, Galilei, Kepler, Newton, Ciolkovszkij a tudomány nevében vizsgálta, tanulmányozta a világegyetemet, s teremtette meg tulajdonképpeni alapját annak, hogy ma már az űr nem tabu az emberek számára. A nagy távolságokat, új lehetőségeket, szépséges természeti látványokat és titokzatosságot rejtő világűr persze nemcsak a tudósok, hanem a képzőművészek fantáziáját is felkeltette. Ezt bizonyítja A kozmosz és a béke mottó jegyében rendezett kiállítás is, melyen a szlovák képzőművészeti élet azon képviselői, alkotói vettek részt, akiknek vásznain az égbolt színei, szobraikon pedig a kozmosz titokzatosságai, látogatói érzékelhetők. A szlovák képzőművészek kiállítása nem csupán egy olyan rendezvény. volt, mely bővítette a CSSZBSZ tevékenységét, hanem békemegmozdulás volt, mely érzékeltette azt, hogy a A társadalmi fejlődés jelentős tényezője Embermllliók számára a legkönynyebben ✓hozzáférhető művészet a film. A legeldugottabb falvakba is eljut, teljes értékű művészi élményt nyújtva a dolgozók minden rétegének. A filmek készítőire, rendezőire és színészeire ezért nagy feladat hárul, hiszen a film a társadalmi fejlődés jelentős tényezője. Ma egyetlen művész sem tekinthet el korunk legfőbb problémái fölött. Tehát a filmnek az emberek hétköznapi életét, s a hétköznapok örömeit és gondjait, a mindenkit érintő, s érdeklő kérdések megoldását kell a művészet erejével elénk vetíteni, kielégítve a nemes szórakozás igényeit. Timur Csheidze meggyőző erővel alakítja a párttitkár szerepét A nép hű fia című filmben Egy mozgalmas jelenet a Kenyér és pisztoly címé drámai feszültségű fiLmből V vesz. A filmfesztivál során mozlaink műsorán szerepelnek majd A nép hű fia, a Kenyér és pisztoly, a Rendkívüli feladat, Az élet szép, a Húsz évvel ezelőtt, az Anfisza drágám, a Hotel a Halott Alpinistához és a Ne búsulj! című egész estét betöltő filmek. A szovjet filmek seregszemléjét ez alkalommal Szlovákia negyvennégy filmszínházában, a Szovjet filmek hetét pedig 159 mozijában rendezik meg. A csehszlovák-szovjet barátsági hónap hagyományos akciója továbbá a gyermekfilmek fesztiválja, amelyen nemcsak a szovjet, hanem a legújabb csehszlovák, lengyel és NDK-bell j:,w ШШШШшяя тщвштш Éppen ezt a célt igyekszik szolgálni a szovjet kinematográfi&. S mindjárt elmondhatjuk, igen jól szolgálja. Annak érdekében pedig, hogy hazánk dolgozói is minél behatóbban ismerkedhessenek meg a szovjet filmgyártás újdonságaival, minden évben a csehszlovák-szovjet barátság hónapjában sor kerül a szovjet filmek seregszemléjére. Az idei barátsági hónapban rendezett szovjet filmfesztivál ünnepélyes megnyitásán s— az elmúlt évek hagyományához híven — a szovjet filmgyártást képviselő küldöttség is részt kozmosznak a békét kell szolgálnia, a kozmosz mindenkié. Karol Czako, Juraj Bartus, Juraj Filo, Rudolf üher és más alkotók munkái hűen tükrözték a témagazdag, új utakon haladó szlovák képzőművészet célkitűzéseit. KALITA GABOR Júliu* Filo: Remek és Gubarev (A szerző felvételei) gyermekfilmek is bemutatásra kerülnek. A szovjet filmek fesztiválja keretében műsorra tűzött alkotások egytőlegyig komoly eszmei mondanivalójukkal, pártos elkötelezettségükkel, emberformáló erejükkel tűnnek ki. A nép hű fia című filmben egy járási párttitkár portréját festi meg Rezo Csheidze rendező. Olyan drámai erejű filmet forgatott, amelyben minden esemény és epizód a főhős köré összpontosul. A fordulatokban gazdag film főhőse Georgij Toreli vezetésre termertt, művelt, demokratikus gondolkodású hazafit, elvhű hajlíthatatlan kommunistát, kedves, szeretetreméltó és egyszerű embert ábrázol. Grúzia déli körzetében játszódik le a film. E vidék hajdan termékeny része volt e szovjetköztársaságnak. Az évek során azonban lakosai elköltöztek, s a táj elnéptelenedett. De újra életre kellene kelteni. Vajon hogyan? Utakat kellene építeni, hogy az emberek visszatérhessenek. Házak, iskolák kellenek, üzemeket kell létesíteni, hogy az étet egészséges vérkeringése meginduljon. Ezen töpreng, erről álmodozik a párttitkár és szemünk láttára Igyekszik merész elgondolásait valóra váltani a közösség érdekében. E seregszemle keretében vetítésre kerülő többi film Is — habár különböző zsánerű — a szórakoztatás igényével törekszik hatni az érzelmekre és az értelemre. Bátran kiállnak e filmek alkotói a béke megőrzésének szükségessége, a nemzetek közötti megértés és békés együttélés szilárdítása, a baráti kapcsolatok elmélyítése mellett. S éppen ebben rejlik a szovjet filmművészet nagy ereje, az emberek millióihoz szóló őszinte üzenete, 0. K, 1 4 4