Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-07 / 45. szám

Í981. november 7. SZABAD FOLDMCVES, OKTOBER a szovjet kôttiszetbm Az 1917. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalom sokoldalúan tükröződik a Szov­jetunió népeinek költészetében. A különböző irányzatokat és más-más stílust képviselő költők nem késlekedtek verseikben kifejez­ni, hogyan viszonyulnak az egész világot megrázkódtató történelmi változáshoz. Leg­­jobbjaik lelkesen üdvözölték a Nagy Októ­bert. „Az én forradalmam“ — jelenti ki egyszerűen és világosan Majakovszkij. Alek­­szandr Biok, az orosz szimbolista költészet egyik előfutára a felkelő nép „fenséges lé­pését“ dicsőíti új szellemű poémájában a „Tizenkettő“-ben. Az ordosz költészet egy másik neves képviselője, Valerij Brju­­szov nemcsak verseket fr az új korszak tiszteletére, de maga is aktívan bekapcsolódik az új szocialista társadalom építé­sébe — tagja lesz a kommunista pártnak. A fiatal költőnemzedék, a forradalom neveltjei, szívük pa­rancsát követve, lírájukat a nép szolgálatába állítják. Vala­milyen módon mindegyikük merít az Októberi Forradalom témájából, mint egy forrásból, amely egyben meg is határoz­za munkásságukat. Eltelt 64 év, de napjaink szovjet költő­nemzedéke — bár nem élte át sem a forradalom viharát, sem a világháború szörnyűségeit — átveszi a stafétabotot az idő­sebbektől. Megénekelve apáik és nagyapáik hőstetteit, velük együtt törekszik napjaink valóságának magaslatáról szemlélve értékelni a forradalom történelmi jelentőségét, ma is élő eszméit, s mindezt folyamatában ábrázolni a kortársak tettei­ben — a szovjet emberek millióinak életében, akik immár a kommunista társadalmat építik. Szerény verses válogatásunkban a szovjet költészet néhány olyan gyöngyszemét szeretnénk bemutatni, amelynek témája a Nagy Október. A költők verssorainak erőteljes érzelmi he­vülete segíthet olvasóinknak, hogy még teljesebb képet kap­janak arról, hogyan is tükröződtek 1917 Októberének esemé­nyei és eszméi a különböző költőnemzedékek tudatában. Ezek a versek egyben kifejezik a forradalom jelentőségét napjaink­ban és a jövőben .— a szovjet nép életében. SZADRIDDIN AJNI: Október dicsősége Igazságunkért a had előtt szálló Győzelmi zászlói A cárt bíbort a nép örömére Szétszórtad végre. Es mentél hegyeken, mezőkön által Tisztító lánggal. Amerre jártál, félt bálványok dőltek S kőtáblák törtek. Leromboltuk, mt századokig állott >—i Az óvilágot, Es lm, a régi romjain kitárult Szép új világunk. Lobogj fölöttünk Zászló mindörökké, Ne legyen többé A kötelesség nyűg, teher nyakunkba, S győzzön a munka! 1918 ALEKSZANDR TVARDOVSZKIJ: Ifjúság Tegnap még ifjak voltunk ml mind. De hajt az idő, nem kényeztet. Aki a negyedik X-re tekint, Súlyát érzi az éveknek. A hazának kor, mi nekünk hónap, év i— Századok sorjáznak mögötte. Elérte negyedik évtizedét Országunk, Otkóber szülötte. Férfikor ez javéból, az ám! A múltról krónika, dal regél. Sokaknál idősebb vagy hazám, Mégis ifjabb vagy bárkinél. Ifjabb vagy, ifjabb is maradsz, Mert a merészség ifjúság És megifjítja azt a harc, Ki a jövőre bízza magát. Hazám ifjúsága a büszke tett, S az eszme, mit Lenin ránk hagyott Általa nőnek réveteg Pusztákon új zajú városok. És ezredeink diadalmenete Ez a hervadhatatlan ifjúság És százados tölgyek zöld levele, Mikor napfény tör a lombon át. S a betongát, mely fékezi a Folyók kicsapó, hullámait — Hazám ifjúsága: minden fia, Ki fáradhatatlan munkálkodik. Hazám, dicsérjenek büszke szavak, Békés rónáid végtelenek, De dicső hírneved és igazad Még náluk is végtelenebb. Tapasztalatban edzett, szilárd Erőd a támadót visszaveri S mint hős gárdaegység, bátran nekivág A szorongatott világot felmenteni. 1948 ALEKSZEJ SZURKOV: Staféta Októberben kezdődött el, azon az új korszak előtti hajnalon, a Téli Palotánál, Pulkovó magaslatán, hol robbanás zilál földet s felel rá gépfegyvergolyó, s a moszkvai Kreml ős falainál. De hát harcolni akartunk mi? Nem! Ölni? Taposni friss vetéseken? Hiszen míg lelkünk háborúban tikkadt mely mocsarakban s hegygerinceken, csönd látogatta lázas álmainkat lövészárkokban, rothadt priccseken. *>' а Л eV , ' És hogy a Földre eljöjjön a csönd, pusztítanunk kellett a vérözönt. Legyőztük hát a fáradtságot és akkor a Volgán, a Dnyepren, a Rámán minden frontodon, földnyi szenvedés szurony csillámlott harcosaink vállán. A dicsőség övezte éveket szívében őrzi az emlékezet. Kell, hogy a büszke lelkek ma is lássák és ne feledjék: honnan ez a fény, az éji Szivas ólmos csillogását s vérünket Kronstadt olvadó jegén. fl megfehéredett hajú kortársaim! Harc és munka megannyi veteránjai Ősz hegedül az idő sebein, gondoljatok tavaszra, tulipánra, a tölgyesben pacsirta szólal, írni Unokáing mennek a nyár elébe a Lenin megmutatta úton át s a kommunizmus felé, mint stafétát viszik Október vörös zászlaját! 1967 Dalos György fordítása 1 ♦ I ♦ i ♦ I ♦ I ♦ I ♦ I ♦ I ♦ ! i ♦ I ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i Í ♦ i ♦ í ♦ » ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i i » ♦ i ♦ i ♦ I ♦ í ♦ I ♦ ! i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i « ♦ I „j A világűr és a béke ÉRDEKES KIÁLLÍTÁS A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁG HÁZÁBAN Ladislava Snobková: Nők az űrben Az ember érdeklődése a világűr iránt régi időkre nyúlik vissza. Ko­pernikusz, Galilei, Kepler, Newton, Ciolkovszkij a tudomány nevében vizsgálta, tanulmányozta a világegye­temet, s teremtette meg tulajdonkép­peni alapját annak, hogy ma már az űr nem tabu az emberek számára. A nagy távolságokat, új lehetősé­geket, szépséges természeti látványo­kat és titokzatosságot rejtő világűr persze nemcsak a tudósok, hanem a képzőművészek fantáziáját is felkel­tette. Ezt bizonyítja A kozmosz és a béke mottó jegyében rendezett kiállí­tás is, melyen a szlovák képzőművé­szeti élet azon képviselői, alkotói vettek részt, akiknek vásznain az ég­bolt színei, szobraikon pedig a koz­mosz titokzatosságai, látogatói érzé­kelhetők. A szlovák képzőművészek kiállítása nem csupán egy olyan rendezvény. volt, mely bővítette a CSSZBSZ tevé­kenységét, hanem békemegmozdulás volt, mely érzékeltette azt, hogy a A társadalmi fejlődés jelentős tényezője Embermllliók számára a legköny­­nyebben ✓hozzáférhető művészet a film. A legeldugottabb falvakba is el­jut, teljes értékű művészi élményt nyújtva a dolgozók minden rétegé­nek. A filmek készítőire, rendezőire és színészeire ezért nagy feladat há­rul, hiszen a film a társadalmi fejlő­dés jelentős tényezője. Ma egyetlen művész sem tekinthet el korunk leg­főbb problémái fölött. Tehát a film­nek az emberek hétköznapi életét, s a hétköznapok örömeit és gondjait, a mindenkit érintő, s érdeklő kérdé­sek megoldását kell a művészet ere­jével elénk vetíteni, kielégítve a ne­mes szórakozás igényeit. Timur Csheidze meggyőző erővel alakítja a párttitkár szerepét A nép hű fia című filmben Egy mozgalmas jelenet a Kenyér és pisztoly címé drámai feszültségű fiLmből V vesz. A filmfesztivál során mozlaink műsorán szerepelnek majd A nép hű fia, a Kenyér és pisztoly, a Rendkí­vüli feladat, Az élet szép, a Húsz év­vel ezelőtt, az Anfisza drágám, a Ho­tel a Halott Alpinistához és a Ne búsulj! című egész estét betöltő fil­mek. A szovjet filmek seregszemlé­jét ez alkalommal Szlovákia negyven­négy filmszínházában, a Szovjet fil­mek hetét pedig 159 mozijában ren­dezik meg. A csehszlovák-szovjet barátsági hó­nap hagyományos akciója továbbá a gyermekfilmek fesztiválja, amelyen nemcsak a szovjet, hanem a legújabb csehszlovák, lengyel és NDK-bell j:,w ШШШШшяя тщвштш Éppen ezt a célt igyekszik szolgál­ni a szovjet kinematográfi&. S mind­járt elmondhatjuk, igen jól szolgálja. Annak érdekében pedig, hogy hazánk dolgozói is minél behatóbban ismer­kedhessenek meg a szovjet filmgyár­tás újdonságaival, minden évben a csehszlovák-szovjet barátság hónap­jában sor kerül a szovjet filmek se­regszemléjére. Az idei barátsági hónapban rende­zett szovjet filmfesztivál ünnepélyes megnyitásán s— az elmúlt évek ha­gyományához híven — a szovjet film­gyártást képviselő küldöttség is részt kozmosznak a békét kell szolgálnia, a kozmosz mindenkié. Karol Czako, Juraj Bartus, Juraj Filo, Rudolf üher és más alkotók munkái hűen tükrözték a témagaz­dag, új utakon haladó szlovák kép­zőművészet célkitűzéseit. KALITA GABOR Júliu* Filo: Remek és Gubarev (A szerző felvételei) gyermekfilmek is bemutatásra kerül­nek. A szovjet filmek fesztiválja kereté­ben műsorra tűzött alkotások egytől­­egyig komoly eszmei mondanivaló­jukkal, pártos elkötelezettségükkel, emberformáló erejükkel tűnnek ki. A nép hű fia című filmben egy járási párttitkár portréját festi meg Rezo Csheidze rendező. Olyan drámai ere­jű filmet forgatott, amelyben minden esemény és epizód a főhős köré össz­pontosul. A fordulatokban gazdag film főhőse Georgij Toreli vezetésre termertt, művelt, demokratikus gon­dolkodású hazafit, elvhű hajlíthatat­­lan kommunistát, kedves, szeretetre­méltó és egyszerű embert ábrázol. Grúzia déli körzetében játszódik le a film. E vidék hajdan termékeny ré­sze volt e szovjetköztársaságnak. Az évek során azonban lakosai elköltöz­tek, s a táj elnéptelenedett. De újra életre kellene kelteni. Vajon hogyan? Utakat kellene építeni, hogy az em­berek visszatérhessenek. Házak, is­kolák kellenek, üzemeket kell létesí­teni, hogy az étet egészséges vérke­ringése meginduljon. Ezen töpreng, erről álmodozik a párttitkár és sze­münk láttára Igyekszik merész elgon­dolásait valóra váltani a közösség ér­dekében. E seregszemle keretében vetítésre kerülő többi film Is — habár külön­böző zsánerű — a szórakoztatás igé­nyével törekszik hatni az érzelmekre és az értelemre. Bátran kiállnak e filmek alkotói a béke megőrzésé­nek szükségessége, a nemzetek kö­zötti megértés és békés együttélés szilárdítása, a baráti kapcsolatok el­mélyítése mellett. S éppen ebben rej­lik a szovjet filmművészet nagy ere­je, az emberek millióihoz szóló őszin­te üzenete, 0. K, 1 4 4

Next

/
Thumbnails
Contents