Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-07 / 45. szám
1981. november 7. SZABAD FÖLDMŰVES *5 Mezőgazdaság, világszínvonalon ф Az egy főre jutó hústermelés Észtország déli részén, a viljandi járásban felülmúlja a világátlagot ♦ Átható kemencebűz és friss kenyérillat, tőzegbriket és halszag. A végtelen égbolt alkonyaikor a szétterített pávafarok díszeiben pompázik. Néptelenek az utcák. Negyed századdal ezelőtt ilyennek találtam ezt a tájat. Azóta bizony, nem kevés ház épült, ám furcsa módon valamennyi a régi hagyomány szerint. A formák tisztelete általában az észt életmód számos vonásában megmutatkozik. A köztársaság fővárosában, Tallinnban а XXII. olimpiai játékok regattaversenyére épült 24 emeletes Olimpiai Szálló berendezése a legmodernebb, belül azonban meghökkentően hasonlít egy óriási méretűre felnagyított falusi füstölőre. konyságukkal. Ritkán települnek át az ország más tájára, ám a köztársaságon belül előszeretettel költözködnek kedvezőbb életkörülmények, jövedelmezőbb munkalehetőségek reményében. Ezért figyelemreméltó, hogy a viljandi járás falusi lakosságának költözködési láza gyakorlatilag megszűnt a 70-es évek közepén. Egyetlen oka van: változik a mezőgazdasági termelés jellege, arculata. A viljandi változásokat a Gagarin szovjioz hatszintes sertéstenyésztő komplexuma jelképezi. Itt évente mintegy háromezer tonna sertéshúst állítanak elő, és még tovább növelik majd a termelést. Teljesen automatizált, a gépkezelők (volt sertésgondozók) fehér köpenyben járnak, munkaidejük napi nyolc óra, heti két A Tártul Állami Egyetemen és az Észt Mezőgazdasági Akadémián szakemebrek kiszámították a gazdaságok reális lehetőségeit, kidolgozták a hatékonyabb együttműködés modelljét. A járást feltételesen nyolc termelési zónára, ahogy ott nevezik, régióra (rajon) osztották. Minden régió másmás, alapvető termelési ágazatra szakosodott, amely az általános program egy része. Az önkéntes alapon egyesített huszonhat gazdaság mindegyike jogilag önálló, meghatározott skála szerint azonban jövedelemelvonást köteles befizetni a közös járási ' alapba. Az egyesülés tanácsa — melynek tagjai az egyenrangú állami és szövetkezeti gazdaságok képviselői — dönt arról adott esetben, mire fordítható ez az gesen helyreállt a szovjethatalom. Észtországban 1950-re már több mint 2500 kolhoz volt. A mai fogalmak szerint a morzsányi gazdaságokból álltak össze, és amint kiderült, a mezőgazdasági együttműködés (kooperáció) egyáltalán nem volt idegen az észt karakter számára. A tanyák világából a kolhozok és szovhozok létrehozása volt az első közösen megtett lépés. Az anyagi feltételek megteremtése után következett a második, a termelés szakosítása és összpontosítása felé. A jelenlegi harmadik szakasz célja nem annyira a technika tökéletesítése, mint inkább az irányítás módszereinek felülvizsgálata. A Szovjetunió 1981—1985 közötti fejlődésének alapvető, az SZKF XXVI. kongresszusán jóváhagyott irányzataiban így fogalmazódik meg a gondolat: „A mezőgazdasági termelés zónák és körzetek szerinti struktúrája és elosztása alapján kell folytatni a munkát, növelni a szakosítás és összpontosítás színvonalát. A köztársaságok, országrészek, kerületek, járások szerepét és felelősségét erősíteni kell a közellátási alap megteremtésében, ugyanúgy a lakosság élelmiszer-szükségleteinek kielégítésében.“ A híg takarmányt szállító tartálykocsi, indulás előtt... Fotó: Jurij ]í Jaan Paurson, a Lembitu kolhoz (viljandi járás) kombájnosa A Gagarin szovhoz első olyan sertéstelepe, amely évente 5400 tonna húst termel ▼ A viljandi rendszer kezdeményezője és ösztönzője Walter Udam, a járási pártbizottság volt első titkára, Rejn Eljvak elődje. Udam jelenleg a szomszédos pärnui járásban dolgozik az agráripari komplexumok továbbfejlesztésén. Mielőtt Viljandiban ügyeit leadta volna, az egyesülés céljaival foglalkozó kis füzeteket publikált. Ebben olvasható a következő gondolat: a feladatot nem sikerül teljesíteni addig, amíg a mezőgazdasági munkás nem élhet és dolgozhat ugyanolyan kényelmes körülmények között, mint a városi. De a lehetőségek szerint még jobban is. Manapság, ha friss diplomával érkezik valaki, első kérdése: van-e bölcsőde, messze van-e az iskola, korszerű-e a lakás? (Mellesleg a lakást ingyen utalják ki.) A fiatalok esti szórakozóhelyet, sportcsarnokot, klubot igényelnek. Egy szegény gazdaság nem bírja maradásra sem a szakembert, sem a helyieket, idővel a fiatalok ,és a szakemberek átköltöznek oda, ahol a összeg. A 222 ezer hetkárnyl szántón 12 ezer dolgozó üzemelteti az 1800 traktort , 500 különféle rendeltetésű kombájnt, és a mintegy 800 tehergépkocsit. A körülményektől függően, ezt a jelentős erőt- arra a helyre koncentrálják, ahol leginkább szükség van rá. Negyvenegynéhány évvel ezelőtt a burzsoá Észtország tipikus „tanyaországnak“ számított. A százezer fővárosit leszámítva, körülbelül egymillió ember élt 140 ezer parasztgazdaságban, 48 ezer négyzetkilométernyi területet művelt meg ezen a vidéken. Minden századik portára jutott egy traktor és egy fél gépkocsi. Egész Észtországban akkor mindössze három kombájn dolgozott. Az emberek kapálgattak a saját földjükön, amelyet fal választott el a szomszédétól. Nem tartozott senkire, jól megy-e a dolga, vagy a legendás észt munkaszeretettel együtt nyakig bentrekedt-e a munkában... A múltban 120 ezer parasztnak egyáláltalán nem volt földje. Ha akkor bármelyik helybéli gazda azt hallja: nemsokára kisegítik egymást pénzzel, gépekkel, trágyával, közösen építenek lakótelepeket, hatszintes „húsgyárat“ és 4,4 tonna gabonát takarítanak be hektáronként (úgy, mint például a Vámból kolhozban 1980-ban) —, azt gondolná, ízetlen tréfáról van szó. Pedig a program megvalósításán már 1945-ben dolgozni kezdtek, amikor a hitleri csapatok megszállása alól felszabadított Baltikumon véglejó körülmények már adottak. Ördögi kör: hiszen a gyenge gazdaság nem erősödhet meg, ha a legfontosabb, a szakképzett dolgozó, a szakember hiányzik. Az egyesítés megoldja a kérdést. A regionális központokban, ahová csupán félórás utazás szükséges a járás bármely pontjától, lakóházak, óvodák és bölcsődék, presszók és ifjúsági kultúrközpontok épülnek. Nujában az új iskolához hatalmas fedett uszodát is építettek. Az önálló gazdaságok, még ha nagyobbak is, aligha tehetnék ezt meg saját erőből. A viljandi járás mezőgazdasági egyesülése pénzének közel a felét szociális-kulturális célokra költi. Az észteknek van egy megrögzött szokásuk: a korai lefekvés. A Viljandf Szálló ablakából (este tíz órakor!) néptelen útkereszteződést ,a taximegállóban három szabad kocsit látok. Lent az étteremben, érthetetlen, kinek játszik szünet nélkül a helyi rock-együttes. Bekapcsolom a tévét. Tartu, a szomszédos egyetemi város ismerteti a múlt vasárnap eseményeit: a hagyományos sí-maratonit, amelyben a járás szinte valamennyi felnőttje általában részt vesz. Az eredmény csapatérdem, A finisnél a televízió interjút készít a résztvevőkkel. A legtöbb megkérdezett egyhangúan egyetért egyben: nagyon örül, hogy együtt futhatott a többiekkel, nem maradt le, vihette a csapatot... Jurij Trofimov, az APN tudósítója >— A messziről jött idegennek szembeszökő észt karakter, szerintem a stabil időjárás utáni vágyakozásában gyökerezik — mondja Rejn Eljvak, a viljandi járási pártbizottság első titkára. — Mert mi észtek, nagyon nem szeretjük, amikor a tél szeszélyes. Amikor először fagy, majd olvad, aztán újra fagy, s ezt követi a havaseső, mert ilyenkor a földjeinken sok kő „terem“. Felszínre kerülnek a görgelékkövek, amelyek elborítják a talajt, akadályozzák a szántást és a vetést. Az észt parasztok mindig többre tartották az állattenyésztést a föld művelésnél. A mocsaraktól és az erdőktől nehezen elhódított mezők nagy része napjainkban körülbelül öt hektárnyi. Valahol Ukrajnában vagy Kazahsztánban az emebrek sokáig nevetnének, ha ekkokra munkaterületet ajánlanának fel nekik. Az utóbbi Időben azonban észrevehetően nem tréfálkoznak annyit az észt arányokon. Kiváltképpen azután nem, hogy hírét vették, a viljandi járás öt esztendeje átlagosan 110 ezer tonna gabonát takarít be évente. A járásban 68 ezer ember él. Kiderült, hogy Viljandiban már felülmúlták az optimális földművelés világátlagát, hivatalos kifejezéssel a fejenkénti évi egy tonnát. Egyetlen ember sem fogyaszt ei évente egy tonnányi gabonát, az észtek sem, bármennyire rajonganak is a sörért és a friss péksüteményért. Egy ember 52 hét alatt legfeljebb kétszáz kilogramm dara- és lisztkészítményt él fel. A klasszikus mezőgazdasági technika szabályai szerint a fennmaradó rész a jószágok takarmányozására szolgál. A „fejenkénti egy tonna“ kifejezést tehát a következőképpen kell érteni: ha ezt az egy tonnát realitásként fogadjuk el, úgy ez a mindennapi kenyér mellett a húst is biztosítja és garantálja a lakosság számára. Olyan mennyiségben, amelyet „élettanilag indokolt normának“ neveznek. Az 1980. évben a viljandi járás 26 ezer tonna húst adott el az államnak. Ez a mennyiség egy embernek 380—390 kilogramm húst jelent évente. Háromszor több, mint az USA-ban, és két és félszerese az argentin átlagnak, 20—30 kilogrammal több, mint Új-Zélandban, amelyet a világ legnagyobb hústermelőjeként tartanak számon. Az említett országok kiimája pedig lényegesen enyhébb és egyenletesebb Észtországénál. Az észtek otthon iránti ragaszkodása különös összhangban áll a mozgészabadnapjuk van. Ez már üzem, nem pedig sertésól! Termelékenysége háromszorosan meghaladja az átlagost. Hasonló módon kezdték meg a 10—10 ezer állatra tervezett tehenészeti telep építését is. Am az éremnek két oldala van. Az állattenyésztő komplexumok hatékonysága éppen a szakosításban rejlik, viszont nem maguk termelik meg a takarmányt. A dolgok logikája szerint tehát a szomszédos gazdaságoknak együtt kell működniük. A hagyományos — szerteágazó tevékenységű — kolhozok és szovhozok nem rendelkeznek a komplexumok hatékonyságával, sem a munkaszervezés terén, sem a dolgozók jobb életkörülményeinek kialakításában. A járás mezőgazdasága egy olyan nyitott tenyérre emlékeztet, amely semmit sem tud markolni. Megtörtént az is, amikor egy komplexum nem kapott segítséget a szomszédoktól, más köztársaságoktól kellett takarmányt vásárolnia, s vasúton szállítania ezer kilométereken át. Ez gazdasági szempontból észserűtlen volt: amit nyertek az új technikán, azt elvesztették a környező gazdaságok gyengesége miatt. Akkor született a gondolat: úgy kell intézni, hogy egyáltalán ne legyen gyenge gazdaság a vidéken. Egységesen, összehangolt sertés- és marhahús, valamint tejtermeiési program alapján kell egyesíteni a tizenöt kolhozt és a tizenegy szovhozt — a jövedelmen pedig közösen osztoznak. Befejezés elölt az őszi munkák A közelmúlt napokban ülésezett az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának növénytermesztést irányító bizottsága. Mudroch agrármérnök, a minisztérium foagronómusa az őszi munkákat értékelő beszédében joggal jelentette ki: „Szocialista mezőgazdaságunk háromévtizedes történetében talán még egyszer sem sikerült a sok gonddal járó őszi munkát olyan sikeresen elvégezni, mint az idén“. Ezt a következőkkel indokolják: a mezőgazdasági üzemekben a burgonyát teljes egészében betakarították, s vajmi kevés volt a veszteség. Cukorrépából is keveset lehet már látni a határban, holott egyes cukorgyáraök néhány napon keresztül nem vásárolták fel a fontos ipari növényt. Tették ezt október második felében, amikor hidegebbre fordult az idő. Bizony egy kissé meggondolatlan lépés volt ez a felvásárlók részéről. A kedvező Időjárás ellenére főleg a kelet- és közép-szlovákiai kerületekben, ahol a szükség úgy kívánta, kézi eővel végezték el a cukorrépa tisztítását. A gépi betakarítással sem volt különösebb gond. A lényeg az, hogy a veszteség csak feleannyi volt, mint tavaly. A szemes kukorica betakarítása a kelet-szlovákiai kerületen kívül mindenütt gyors ütemben haladt. Vannak olyan járások, ahol október végéig fedél alá került a fontos szemes takarmány, és meg van a remény, hogy november első napjaiban mindenütt befejezik a fontos munkát. Sajnos nem halad ilyen jól a kukoricaszár betakarítása, pedig az is sürgős tennivaló. A felvásárló üzemek a kukoricából aránylag keveset vásároltak fel takarmány- és állami alapokba. Itt feltétlenül lépéseket kell tenni az ütem meggyorsítására. Az ősziek vetésének több mint kilencven százalékét sikerült agrotechnikai határidőben elvégezni, s ez a jövő évi jó termés egyik feltétele. Kora tavaszt zöldtakarmányként terven felül több ezer hektár takarmánykeveréket vetettek. Nagyon lényeges ez, nehogy a kora tavaszi időszakban jelentősen csökkenjen a tejhozam. Spaldoň professzor elégedetten nyilatkozott az őszi vetésekről, amelyek dúsan sorolnak. A szerves trágya beszántásának a tervét is teljesítették a mezőgazdasági üzemek. Ez részben annak tudható be, hogy jobban értékelik a fontos tápanyagot, és talán annak is, hogy megdrágult a műtrágya. A mezőgazdasági üzemek á meszezést 40 ezer hektárral nagyobb területen végezték el, mint tavaly. Az őszi szántás háromnegyed részét is elvégezték már és minden előfeltétel megvan, hogy november húszadikáig befejezzék e fontos talajmunkát. A bizottság ülésén részletesen foglalkoztak a kukoricavetőmaggal és burgonya-ültetőanyaggal. Kukoricából még jelentős menynyiséget kell megszárítani, hogy legyen elegendő jó minőségű vetőmag. Évről évre gondot okoz a burgonya ültetőanyaga. A felmérések szerint az idén is hiány mutatkozik, főleg az ipari- és koraiburgonya-ültetőanyagból, amelyet részben behozatallal pótolnak. De nagyon fontos, hogy legyen némi tartalék, mert helyenként már csírázik a burgonya, és fennáll a rothadás veszélye is. Ezért nagyon gondosan kell osztályozni, raktározni a burgonyát, s január vagy legkésőbb február elején ellenőrizni, milyen állapotban van az ültetőanyag. A bizottság megállapította, hogy az utóbbi időben érthetetlen ökokból nem vásárolták fel a sárgarépát, petrezselymet, holott a zöldségboltokban esetenként hiánycikk. Ezért haladéktalanul intézkedéseket tesznek a fontos zöldségfélék milőbbi felvásárlására. Tény, hogy a kedvező időjárás jelentősen hozzájárul az őszi munkák gyors befejezéséhez. De emellett a jól átgondolt irányítás, a mezőgazdaságban dolgozók szorgalma, s nem utolsó sorban hadseregünk katonáinak segítsége és az időben történő társadalmi öszszefogás döntő tényező volt az őszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzésénél. ^-tt—
