Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-07 / 45. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. november 7, A lehetőségek jobb kihasználásával termeink többet (Folytatás a 2. oldalon) Ion történik. A húsellátás viszont jö­vőre rendkívül Igényes feladat lesz. A mezőgazdasági tartalékok feltárása, kiaknázása döntően kihat rá, mennyi­re sikerül megbirkóznunk e feladat­tal. A húsiparban minden hús hasz­nosítására szükség van, bővíteni kell a csomagolt és adagolt hús előállítá­sát. Fokozottabban kell érvényesíteni a mindennemű nyersanyag, köztük a nem hagyományos nyersanyag hasz­nosítására vonatkozó intézkedéseket. Hiszen csupán az első félévbep négy­ezer tonna húst nyertünk Így terven felül. A húsipar vezetőinek a mező­gazdasági vállalatok helyzete ismere­tében az eddiginél sokkal rugalma­sabban kell megszervezniük a vágó­állatok felvásárlását. A belkereske­delmi és a közétkeztetési szervezetek­nek Is hatniuk kell a fogyasztóra, hogy megfelelő választék kialakításá­val érvényesüljön a gazdaságosság és megszűnjék a pazarlás. Nevelő és pro­paganda munkával és további eszkö­zökkel el kell érnünk, hogy jjplgár­­társaink becsüljék meg az élelmisze­reket és ésszerűen bánjanak velük. Ésszerű fűtőanyag- és energiafogyasztást Népgazdaságunkban ma az a fel­adat vár ránk, hogy egyensúlyt te­remtsünk a korlátozott mennyiségű fűtőanyag- és energiaforrások és fel­­használásuk között. A mezőgazdaság­ban is sokkal jobban kell hasznosí­tani a kőolajszármazékokat meg a többi energiaforrást. Ennek fontos­ságát növeli az a tény, hogy gázolaj­­fogyasztásunknak több mint negyed­része és a könnyű fűtőolajok fo­­gasztásának megközelítőleg egyhar­­mada a mezőgazdaság számlájára Ír­ható. A szükségletek kielégítését itt sem biztosíthatjuk behozatallal. Egyes kőolajszármazékok árát gazdaságo­sabb felhasználásuk végett módosíta­nunk kellett. Az ármódosítás mező­­gazdasági kihatását jelentősen ellen­súlyozzák a felemelt felvásárlási árak. A költségek bizonyos részét pedig meg kell takarítani. A fogyasztás ésszerűsítési folyama­tának meggyorsítására vonatkozó kö­vetelménynek a mezőgazdaságban is érvényesülnie kell, itt is újszerű, igé­nyesebb hozzáállással kell kezelni a kérdést. Ilyen szempontból kell meg­ítélni például a forrólevegős takar­­mányszárltási programot. Csupán a kiváló minőségű takarmányok, mint például a takarmánykeverékek fehér­jekomponenseinek szárltásos készíté­se fogadható el. A jövőben szemcsé­­zett takarmányok megszokott mennyi­ségben történő készítésére sem szá­míthatunk. Takarékosságra nyílik lehetőség a növénytermesztésben a munkafolya­matok jobb szervezésével, a géptech­nika fölösleges áthelyezésének kikü­szöbölésével, az egyes munkafolyama­tok célszerű összekapcsolásával stb. Lényegesen javítani kell a gépek kar­bantartását és gondozását. Alapvető Intézkedés a traktor- és gépkocsi­közlekedés fokozatos optimalizálódá­­sa. Éppen ezért fontos, hogy gépipa­runk mindent megtegyen a XVI. kong­resszuson megszabott feladatok telje­sítéséért: a hetedik ötéves tervidő­szakban bizonyos mennyiségű, célsze­rűen módosított teherautót kell szál­lítania a mezőgazdaságnak. Ezzel az intézkedéssel évente mintegy száz­ezer tonna gázolaj és több ezer mun­kaerő takarítható meg. A mezőgazda­ság energiaigényességének további csökkentése a jövőben az ágazat gép- és traktorparkjának korszerűsítésétől, a technológiai gépsorok komplettizá­­lásától, a gépek vontatóerejének ki­használásától függ. Szigorítani kell az üzemanyag-fo­gyasztás nyilvántartását és sokkal jobban érdekeltté kell tenni a trakto­rosokat, hogy takarékoskodjanak az üzemanyaggal, de a vezetőket is. Jelentős fűtőanyag- és energiameg­takarítás elérésének szükségszerűsége megköveteli a Jelenlegi helyzet ala­pos elemzését és az ésszerűsítési in­tézkedések komplex programjának ki­dolgozását. El kell érni, hogy a dol­gozók mindezt magukévá tegyék. Igényesebb lett az önellátási program A beszámoló további részében le­szögezte, hogy a mezőgazdaság fej­lesztésének eddigi eredményei a te­kintetbe veendő feltételekkel együtt igényesebbé teszik az önellátási prog­ram megvalósítását. A mezőgazdasági politika alapvető irányaiban semmi sem változik, de érvényesítése na­gyobb és összpontosítottabb erőfeszí­tést igényel. Mindez megköveteli, hogy a lehető legnagyobb mértékben takarékoskodjunk, • megvalósítsuk a szükséges szerkezeti változásokat, s figyelmünket Irányítsuk a tudomá­nyos-műszaki haladás eredményeinek gyakorlati érvényesítésére, hatéko­nyabb beruházási politikára. A nép­gazdaság helyzete nyilvánvalóan ki­hat néhány elfogadott koncepció és előirányzat időrendi megvalósítására. A társadalom, mindenekelőtt a me­zőgazdaság gondoskodásának közép­pontjában a termőföld védelme és felhasználása álljon. Ezek a követel­mények még időszerűbbek, mint vala­ha. A kerületek és járások felelős tisztségviselői nem engedhetik meg, hogy megismétlődjék a hatodik öt­éves tervidőszakban kialakult hely­zet, amikoris 173 ezer hektárral csök­kent a mezőgazdasági földterület. Noha ebben az időszakban rendet te­remtünk a föld nyilvántartásában, megengedhetetlen az ilyen nagy ará­nyú csökkenés, mely két járás terü­letével ér fel. Egy lakosra 44 ár föld jut, tehát azon a területen, amellyel a termőföldek csökkentek, viszonyaink között 400 ezer lakos élelmezése biz­tosítható. A CSKP Központi Bizottsága a nem­zeti bizottságokban, az állami és gaz­dasági szervezetekben dolgozó kom­munistákat teszi felelőssé azért, hogy ne engedjék meg a termőföldek to­vábbi csökkenését, s hogy szigorúan betartsák a termőföldek védelmére vonatkozó törvényt. A jövőben beruházásokra csak az­zal a feltétellel szabadítanak fel föld­területet, ha a beruházó saját költsé­gén, addig mezőgazdasági célokra kihasználatlan, ugyanolyan terjedel­mű földterületet tesz termővé. Átérté­kelik a terület- és településfejlesztési terveket. A mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű intenzívvé tétele, a befektetett eszközök jobb kihasználása és na­gyobb hatékonyság elérése . végett szükséges, hogy a mezőgazdaság na­gyobb mennyiségben és gyorsabban kapja meg a szükséges, jó minőségű biológiai anyagot, nagy termőképes­­ségü fajtákat bocsássanak az ágazat rendelkezésére, használják fel a törzstenyésztés eredményeit, valamint a nagy termelési egységekben a ter­melés tökéletesítésére tett Javaslato­kat. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy megengedhessük magunknak a termőfölddel való pazarlást csak azért, hogy sok esetben kisebb hoza­mú vetőmagot és ültetőanyagot alkal­maznak. Éppen ezért sürgető a tudo­mányos kutató- és fejlesztési intéze­tek és a biológiai szolgáltató vállala­tok munkája színvonalának lényeges emelése. Korántsem csupán módszer­tani javaslatok kidolgozásáról van szó, hanem elsősorban közvetlen gya­korlati segítségnyújtásról a tudomá­nyos-műszaki ismeretek érvényesíté­sében. Lényegesen Javítani kell a tudomá­nyos-műszaki bázis irányítását. A me­zőgazdasági és élelmezésügyi minisz­tériumoknak fokozniuk kell a kutató munkahelyek tevékenységével szem­beni igényeket. Szenteljenek nagyobb figyelmet káderellátásuk javításának. A tudományos-műszaki bázisnak az eddiginél sokkal jobban kell erejét és eszközt a jelenlegi és a soron kö­vetkező feladatok megoldása szem­pontjából döntő fontosságú területek­re összpontosítania. Az eddiginél sok­kal hatékonyabban ki kell használni a KGST keretén belüli munkameg­osztást. A nép élelmezésére irányuló igé­nyes feladatok sikeres teljesítése vé­gett a népgazdaság bonyolultsága el­lenére gondoskodni kell a mezőgaz­daság fejlesztésinek anyagi-műszaki feltételeiről. Főként az állattenyésztés biokemizálási és kemizálási program­járól van szó, amely annak a sürge­tő követelménynek tesz eleget, hogy necsak fehérjekomponenseket állít­sunk elő hazai termelésből, hanem különféle gyógytápszereket is a ta­karmányozás hatékonyságának foko­zására. Nem kevésbé fontosak a növények tápanyagellátása és védelme szaka­szán tett intézkedések. Ez nemcsak a műtrágya, a növényvédő és növeke­désszabályozó szerek szállítására vo­natkozik, hanem jobb kihasználásuk­ra, a mezőgazdaság belső tartalékai­nak mozgósítására is serkent. 1982. január 1-í hatállyal sor kerül a mezőgazdasági gépgyártás termelé­si-műszaki alapjának megerősítésére, s ebben az ágazatban egy új terme­lési-gazdasági egység létrehozására. Arra számítunk, hogy ez a termelési­gazdasági egység fokozatosan kiszéle­síti termelési alapját, s a mezőgaz­dasági vállalatokkal együttműködve elősegíti a régóta tartó problémák megoldását, beleértve a pótalkatrész­­ellátást is, amelyre a mezőgazdasági dolgozók joggal panaszkodnak. A beszámoló a felsorolt intézkedé­sekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a CSKP Központi Bizottsága 4. ülésének határozatait úgy kell majd megvalósítani, hogy mindenhol követ­kezetesen elemezzék a szubjektív fo­gyatékosságokat, okaikat, s főként tö­rekedjenek azqk gyors és energikus felszámolására. Tökéletesített irányítást A központi bizottság beszámolója a további részben a mezőgazdaság terv­szerű irányítási rendszerének tökéle­tesítésére vopatkozó javaslatokkal foglalkozott. Megállapította, hogy a mezőgazdaság fejlődési dinamikájá­nak szükségszerű meggyorsítása, va­lamint a növénytermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés kiemelt fej­lesztésének biztosítása alapvető lépé­seket követel a tervszerű irányítási rendszer terén is. A XVI. kongresszus határozataival összhangban a mező­gazdasági tervszerű irányítási rend­szer tökéletesítésére előterjesztett ja­vaslat kidolgozásakor mind a hazai, mind más szocialista testvérországok, főként a Szovjetunió tapasztalataiból indultunk ki. A javaslat alapjában véve ugyanakoból a politikai-eszmei és népgazdasági következtetésekből indul ki, mint a népgazdaság terv­szerű irányítási rendszerével kapcso­latos komplex intézkedések. A terve­zet ezeket a mezőgazdaságra alkal­mazza, figyelembe véve annak műsza­ki-biológiai és szociális-gazdasági sa­játosságait. Mit akarunk az intézkedésekkel elsősorban elérni? Először is a mezőgazdaság állami irányítását akarjuk javítani a terve­zés, a gazdasági szabályozók, az anya­gi érdekeltség egész rendszerének tökéletesítésével, s elsősorban konk­rét Irányító és politikai-szervező te­vékenységgel, hogy biztosítani tudjuk a mezőgazdaság stabil, felfelé ívelő fejlődését, s ehhez szükséges anyagi feltételeket teremtsünk. Másodszor, el kell érni, hogy a terv szerepének erősítésével kapcsolatban nagyobb teret kapjon- a mezőgazda­­sági vállalatok és dolgozóik aktivitása és kezdeményezése, hogy hatékonyab­ban kihasználjanak minden termelési tényezőt és tartalékot a termelés in­tenzitásának további hatékony foko­zására. Tehát lényegében a demokra­tikus centralizmus lenini alapelveinek aktív érvényesítéséről van szó. Harmadszor, hatásosabb összhangot kell teremteni c lakosság élelmezé­sében együttműködő ágazatok érdekei és felelőssége között. Az a fontos, hogy elmélyüljön a mezőgazdasági vállalatok és a feldolgozó ipar érdek­­közössége és közös felelőssége a szük­séges mennyiségű és jó minőségű nyersanyag előállításában, s annak minél hatékonyabb hasznosításában. Negyedszer, feltételeket kell terem­teni a tudományos-műszaki haladás rendszeresebb, gyorsabb és átfogóbb érvényesítésére. Evégett javítani kell' a tudományos-műszaki ismeretek gya­korlati terjesztésének egész rendsze­rét, hogy ezek az ismeretek a szol­gáltató, szállító és felvásárló szerve­zetek közvetítésével gyorsabban ér­vényesüljenek. Ötödször, el kell érni, hogy az irá­nyítási rendszer nagyobb mértékben ösztönözze a növénytermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését, a mezőgazdasági termelés helyes te­rületi »elosztását, koncentrálását és szakosítását, s egyúttal korlátozza a különbözeti földjáradék hatásait. E rendszer és a konkrét irányító tevé­kenység által is az eddiginél jobban elő kell segíteni az egyes vállalatok gazdálkodásában tapasztalható indo­kolatlan különbségek megszüntetését, továbbá a válalati munkaközösségek felelősségének lényeges fokozódását a bővített újratermeléshez szükséges vállalati források képzésében. Hatodszor, az a fontos, hogy a munka díjazásában, a munkaközössé­gek és egyének szükségleteinek kielé­gítésében mind jobban érvényesülje­nek a minőségi szempontok, a vég­eredmények, valamint a tartalékok keresésében és felhasználásában meg­nyilvánuló elkötelezettség. El kell ér­ni, hogy az anyagi érdekeltség egész rendszerében fokozottabban érvénye­süljenek a munkadíjazás szocialista alapelvei, éspedig a munka mennyi­sége és minősége, az elért eredmé­nyek szerint. Röviden tehát az a fontos, hogy minden árnyi földterületen, minden állatból, minden beruházásra, bérre fordított koronából, a felhasznált trá­gya és takarmány minden kilogramm­jából és a felhasznált energia minden egységéből, vagyis minimális költsé­gekkel a lehető legtöbb jó minőségű terméket állítsuk elő. A beszámoló ezek .után részletesen kifejtette a terv irányító szerepének elmélyítésével és szilárdításával kap­csolatos elképzeléseket, majd az anyagi érdekeltség fokozásának kér­déseivel foglalkozott. Megállapította: A nagyfokú jövedelmezőségért foly­tatott küzdelemmel párhuzamosan arra kell koncentrálnunk erőnket, hogy elérjük a termelés hatékonysá­gát, egyes terményekből a nagy hek­tárhozamokat, az állattenyésztésben a nagy jövedelmezőséget és minimá­lisra csökkentsük a veszteségeket. A lehetőségek mérlegelése után olyan megoldást választottunk, amely erősíti az árak szerepét a mezőgazda­­sági termékek társadalmilag szüksé­ges termelési költségeinek fedezésé­ben. A felvásárlási árak növelése nagymértékben fedezi a mezőgazda­ságban az üzemanyag, a fűtő- és mo­torolaj, egyes, energetikai szempont­ból igényesebb anyagok magasabb ára, valamint a takarmánykeverékek magasabb ára miatti többletköltsége­ket. Ez együttesen hétmilliárd koro­nát jelent. Ezenkívül a központi bi­zottság elnöksége és a szövetségi kor­mány úgy döntött, hogy évente csak­nem hárommilliárd koronával növeli azt az összeget, amelyet termékeikért társadalmi forrásokból kapnak a me­zőgazdasági üzemek. Gazdaságunk mai helyzetében, ami­kor jó gazdákként minden koronával számolnunk kell, ezek az Intézkedé­sek azt tükrözik, hogy kommunista pártunk nagy gondot fordít a mező­­gazdaság fejlesztésére és a dolgozók élelmezésére. A felvásárlási politikában előtérbe kerül a termékek minőség szerinti megkülönböztetése is, mind belkeres­kedelmi, mind kiviteli szempontból* A mezőgazdasági árutermelés ösztön­zésére szolgáló új szabályozóként be­vezetik a bevételi növekmény prémiu­mát. Ezt a Jövő évtől kezdve minden mezőgazdasági üzem megkapja, mező­­gazdasági termékek értékesítéséből származó bevételeknek az előző há­rom év átlagához viszonyított növe­kedése alapján. A vállalaton belüli önálló elszámo­lás érvényesítését érintve, a beszá­moló megállapítja, hogy a gazdasági szabályozók rendszerének tökéletesí­tésére foganatosított lehető legjobb intézkedések sem eredményezhetik a szükséges változást és nem járulhat­nak hozzá a mezőgazdasági termelés hatékonyságának fokozódásához, ha ez nem párosul a mindennapi irányító munka színvonalának emelésével és felelősséggel. A megfelelő képzettség­gel nem rendelkező és nem eléggé elkötelezett irányító dolgozók kezé­ben még a lehető legtökéletesebb sza­bályozó is elveszítheti hatékonyságát. Ez kivétel nélkül valamennyi vezető­re vonatkozik. Igényesebb politikai munkát A beszámoló befejező részében a pártszervek és -szervezetek munkájá­val foglalkozik. A mezőgazdasági ter­melés és az élelmezés szakaszán elő­zőén felvázolt igényes feladatokból kiindulva hangoztatja, hogy e felada­tok megvalósítása megköveteli vala­mennyi politikai, eszmei és szervezési ráhatás hatékonyabb érvényesítését, a gazdaságosság és a takarékosság elvének szigorúbb betartását. Ezek a feladatok megkövetelik, hogy minde­nütt emeljenek szilárd gátat a pazar­lással és a fölösleges veszteségekkel szemben. Mindez nagy igényeket tá­maszt főként a gazdasági irányító tisztségben működő kommunistákkal szemben. Nagy feladatok várnak a pártszervezetek politikai, eszmei és szervezeti szilárdítása terén, valamint a tagság öszestételének Javításában* A tagság tevékenységétől nagymér­­tékben függ a párt politikájának megvalósítása. Szükséges, hogy min­den munkahelyen mélyrehatóbban elemezzék a gazdasági és szociálpoli­­tikal problémákat, élenjárjanak a ne­hézségek idejében és következetesen történő leküzdésében, igényesek le­gyenek a párthatározatok végrehajtói sának ellenőrzésében. A pártszervek­nek és -szervezeteknek energikusad ban kell harcolniuk azért, hogy hai táskörükben gyorsabban és konkréi tabban szüntessék meg az arányta­lanságokat, elsősorban a növényien mesztés és az állattenyésztés között* Az irányítás minden szintjén ügyel­niük kell arra, hogy minden mező­­gazdasági üzemben jól dolgozzák ki és főként valósítsák meg a takar­mányfogyasztás, továbbá az üzem­anyag- és energiafogyasztás ésszerű­sítési programjait, s nem teljesítésük esetén vonják le a következménye­ket. Az eddiginél többet kell foglal­kozniuk a gazdasággal, hatékonyab­ban kell támogatniuk a mezőgazda­sági termékekkel való önellátás fej­lesztését, beleértve a kisállattenyősz­­tők lehetőségeinek kihasználását és minden földterület megművelését a piac gazdagítása céljából. Igényes fel­adatok előtt állnak a pártszervek és -szervezetek a mezőgazdaság tervsze­rű Irányítása tökéletesített rendszeré­nek bevezetésével kapcsolatban. A pártszervezeteknek teljes mérték­ben támogatniuk kell az irányítási rendszer egyik fő célját — a dolgo­zók anyagi érdekeltségének elmélyí­tését a végzett munka minősége és hatékonysága alapján. El kell érni, hogy a jutalmazás valóban a tartalé­kok mozgósításának, az aktivitás fo­kozásának és a dolgozók kezdemé­nyezőkészsége fejlesztésének eszköze legyen. A beszámoló figyelmet szentel a párt nevelő szerepének. A pártszer­vek és -szervezetek munkájában kulcsszerepe van az emberek körében kifejtett munkának, hogy megértsék a párt politikáját, miért hozunk bi­zonyos intézkedéseket. Mindenütt nö­velni kell a dolgozók részvételét a problémák megoldásában, az eddigi­nél jobban figyelembe kell venni az emberek javaslatait, észrevételeit. Va­lamennyi mezőgazdasági üzemben emelni kell a termelési értekezletek színvonalát, javítani kell a tömeg­politikai munkát, tökéletesíteni a köz­­gazdasági propaganda és agitáció for­máit és módszereit, fejleszteni az em­berek kezdeményezőkészségét a fel­adatok következetes teljesítésére, mindennemű munka hatékonysága és kiváló minősége végett. A beszámoló hangoztatja, hogy ez irányban fokozott igényeket kell tá­masztani a pártszervezetekkel, a gaz­dasági vezetésben, a Forradalmi Szak­­szervezeti Mozgalomban, a Szövetke­zeti Földművesek Szövetségében és a Szocialista Ifjúsági Szövetségben mű­ködő kommunistákkal szemben. Végezetül leszögezi: A mezőgazda­ság és a közélelmezést biztosító egész komplexum fejlesztése elválaszthatat­lanul összekapcsolódik gazdaságunk feladataival. Ezért is előtérbe kerül annak szükségszerűsége, hogy figyel­münk a belső források és lehetősé­gek teljes kihasználására irányuljon, mert még koránt sincsenek kimerít­ve. A kommunista párt a múltban már sokszor bebizonyította, hogy moz­gósítani tudja a dolgozókat rendkívül igényes feladatok teljesítésére, s két­ségtelen, hogy ezt szocialista mező­­gazdaságunk továbbfejlesztésében, a XVI. pártkongresszus határozatai tel­jesítésének érdekében Is elérjük.

Next

/
Thumbnails
Contents