Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-07 / 45. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. november 7, 2 A lehetőségek iobb kihasználásával termelőink többet [Folytatás az 1. oldalról) Is, hogy mérlegelje a mezőgazdaság­nak a kialakult feltételek közötti fej­lődését és feladatait. • A XVI. kongresszus értékelte az eredményeket és általánosította a XV. kongresszuson kijelölt, az élelmiszer­­termelésben a fokozott önellátásra vonatkozó stratégiai irányvonal érvé­nyesítésében szerzett tapasztalatain­kat, s a hyolcvanas évek feltételeinek megfelelően tovább konkretizálta ezt az irányvonalat. A kongresszusi be­számoló megállapította, hogy egyre nehezebb és devízaigényesebb lesz a mezőgazdasági termékek és az élelmi­szer behozatala. Ebből azt az egyér­telmű következtetést vonhatjuk le, hogy az élelmiszer-szükséglet kielégí­tésében nem haladhatunk a behozatal növelésének útján, hanem határozott erőfeszítést kell tennünk a hazai ter­melés fejlesztésére. Maga az élet igazolja ennek az Irányvonalnak a helyességét és szük­ségszerűségét, egyúttal megköveteli, hogy gyorsítsuk meg érvényesítését. Az élelmiszerek a világpolitika mind fontosabb gazdasági és politikai esz­közévé válnak, melyet az imperialista államok politikai zsarolásra és nyo­másra használnak fel. A nép élelme­zését a hazai termelésre kell alapoz­nunk, fokozatosan kellő tartalékokat kell teremtenünk rossz termés eseté­re. A beszámoló röviden áttekintette mezőgazdaságunk általános sikereit. Az utóbbi tíz évben a mezőgazdasági termelés évente átlag 2,3 százalékkal nőtt, s 0,6 ponttal nagyobb fejlődést ért el, mint az előző húsz évben. Kü­lönösen gyorsan nőtt a gabonaterme­lés, melynek évi átlaga 1966 és 1970 között nem egészen hétmillió tonna volt, 2,7 tonnás átlagos hektárhozam mellett, 1976 és 1980 között viszont már 10,1 millió tonna gabonát ter­meltünk 3,84 tonna átlagos hektár­hozam mellett. Gabonatermelési sike­reinkhez nagy mértékben hozzájárult a Szovjetunióval folytatott tudomá­nyos-műszaki együttműködésünk, kü­lönösen a nagy hozamú szovjet búza­fajták alkalmazása. A növénytermesz­tés más ágazataiban is haladást ér­tünk el. Az állattenyésztés fejlődése lehető­vé tette, jelentősen növekedjék az ál­lati eredetű termékek, elsősorban a hús fogyasztása. Az egy lakosra szá­mított átlagos húsfogyasztás 1970-ben 72 kilogramm volt, tavaly már 85,6 kilogramm. A tej és tejtermékek fo­gyasztása egy személyre számítva csaknem 233 kilogramm, a vajfo­gyasztás 8 kg, a tojásfogyasztás pe­dig 316 darab. E mutatókkal a világ élenjáró országai közé tartozunk. Jelentősen megszilárdult a mező­­gazdaság anyagi-műszaki bázisa. Az utóbbi tíz évben 134 milliárd korona mányolástél mentes szocialista ter­melési viszonyok teljes győzelmét. Társadalmi viszonyaink szocialista jellegének következetes elmélyítésé­ben elévülhetetlen érdemeket szerzett Csehszlovákia Kommunista Pártja, társadalmunk vezető ereje, amely a marxizmus-Ieninizmus alapelveivel és sajátos lehetőségeinkkel összhangban határozta meg szocialista társadal­munk fejlesztésének programját, ve­zette és szervezte népünk társada­lom- és gazdaságformáló harcát. Ar­ról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által megnyitott út ré­szünkre is jónak bizonyult, jólétünk forrását képező fejlett szocialista iparunk, korszerű mezőgazdaságunk, a szocialista demokrácia elmélyülésé­nek áldásos következményei tanús­kodnak. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulója nyitja meg ha­zánkban évröi-évre a csehszlovák­szovjet barátság hónapját. Dolgozó népünk a hagyományos barátsági hó­nap által kinyilatkoztatja hűségét a korszakalkotó Október szellemi ha­gyatékához, és tényekkel bizonyítja, nogy a társadalom szocialista átala­kításában élenjáró szovjet népnek őszinte barátja és harci szövetsége­se. Bizonyltja, hogy szilárd harci osz­tagát képezi annak a világméretű forradalmi erőnek, melynek bázisát a Szovjetunió, tapasztalt élcsapatát a szovjet nép képezi. A szovjet nép internacionalista helytállásából okulva és tanulva tu­datosítjuk, hogy a csehszlovák-szov­jet barátságnak nem faji, vagyis beruházást eszközöltünk. Ez és a tu­dományos-műszaki ismeretek érvénye­sítése lehetővé tette, hogy több mint a felével növeljük a munkatermelé­kenységet. A mezőgazdaság egyre ke­vesebb dolgozóval teljesíti feladatait. A mezőgazdasági dolgozók száma 1970 óta több mint egyötödével csök­kent, viszont jelentősen szakképzet­tebbek lettek. Jelenleg 156 azer kö­zép- és főiskolai végzettségű szak­ember működik a mezőgazdaságban. A beszámoló a sikerek között említi még a mezőgazdasági dolgozók szo­ciális vívmányait és juttatásait. Használjuk ki a tartalékokat . —■—— .............. и A beszámoló azt is megállapította, hogy a mezőgazdaságban számos fo­gyatékosságot, kihasználatlan tartalé­kot és lehetőséget is látunk. Pedig kihasználásukkal többet tudnának ter­melni. Bizonyltja ezt sok-sok mező­­gazdasági vállalat példája, azoké, me­lyek már évek óta valóban kiváló eredményeket érnek el a növényter­mesztés és az állattenyésztés egyes ágazataiban és az általános gazdálko­dásban. így például a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járásban a Lúcsi (Lúő na Ostrove) Efsz a hatodik ötéves tervidőszakban 6,53 tonnás átlagos hektárhozamot ért el gabonafélékből. A rakvicei Vörös Október Efsz (brec­­lavi járás) pedig az elmúlt öt évben hektáronként átlag 49,2 tonna cukor­répát takarított be, stb. A Hiőinái Efsz (Banská Bystrica-i járás) huza­mosan több mint hat tonna szénát ta­karít be hektáronként. A Nekofí Efsz­­ben (Ostí nad Orlicí-i járás) a hato­dik ötéves tervidőszakban az átlagos tejhozam 3815 liter volt, ma egy hek­tár mezőgazdasági területre számítva csaknem 1800 liter tejet termelnek. E kiváló eredményeket azért említ­jük, hogy az élenjáró kollektívák munkájának kiemelése mellett rámu­tassunk, milyen lehetőségei vannak szocialista mezőgazdaságunknak. Tel­jes kihasználásuk feltétele a szüksé­ges intenzifikálás mellett elsősorban a belső tartalékok felhasználása. Ilyen tartalékok minden mezőgazdasági üzemben, a mezőgazdasági termelés valamennyi ágazatában vannak. Min­denütt fel kell tárni és meg kell szüntetni a termelési, betakarítási és raktározási veszteségeket, hatásosan kell küzdeni, hogy ne pazarolják a takarmányt, az üzemanyagot, ener­giát, munkaerőt és a jó ötleteket. Teljes mértékben ki kell használni a szocializmus nagy előnyeit, melyek abban rejlenek, hogy 'a törekvésbe bevonhatjuk a dolgozók kezdeménye­helytelenül értelmezett nemzeti, ha­nem mély osztálytartalma van. Meg­bonthatatlan barátságunk és harci szövetségünk alapját a munkásosz­tály, illetve a kapitalista kizsákmá­nyolástól megszabadult, s új világot építő dolgozó nép érdekközössége képezi. Az a történelmi tény, hogy mind a szovjet, mind pedig a cseh­szlovák nép — kommunista pártja vezetésével — a marxizmus-Ieniniz­mus történelemformáió eszméinek gyakorlati kivitelezésén, a munkás­paraszt hatalom állandó szilárdítá­sán, a szocialista népgazdaság fej­lesztésén, az életszfnvonal emelkedé­séhez szükséges feltételek megterem­tésén munkálkodik. A nemzetközi élet eseményei, a szocializmus térhódítása egy olyan korszak kibontakozását bizonyítja, a­­mikor az emberiség fejlődésének fő irányát mindjobban a szocialista or­szágok fejlődése, erejük növekedése, nemzetközi politikájuk jótékony ha­tásának erősödése határozza meg. A Szovjetunió és a szocialista közösség további országainak külpolitikája a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom útmutatását követi. Ez kifejezést nyer a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a szovjet állam békeprogram­jában. Ez a program — a szocializ­mus nemzetközi erejére és aktivitásá­ra, valamint a haladó és a békesze­rető erőkhöz fűződő szövetségre tá­maszkodva — a pusztító háború ve­szélyének elhárítására, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére irányul. A testvéri szocialista országok és a világ haladó erői által támogatott szovjet külpolitika fő törekvése a zése és öntudata képviselte óriási erőt. Nagy tartalékok vannak azokban a vállalatokban, amelyek gazdálkodási színvonala elmarad a hozzávetőlege­sen azonos feltételek között gazdál­kodó vállalatok átlagos eredményei mögött. Többnyire szubjektív okú le­­mardásuk kiküszöbölése nagyon las­sú. Emek oka többek között a ká­­dermurikában, elsősorban a mezőgaz­dasági irányító szervek részéről ta­pasztalt határozatlanság és követke­­zetlenslg, valamint a járási pártbi­zottságok és az alapszervezetek hatá­rozatlansága. Pedig ha ezeknek a vál­lalatoknak a gazdálkodását a hozzá­vetőleg azonos körülmények között gazdálkodó vállalatok színvonalára emelnénk, ez évente mintegy három­­milliári korona értékű mezőgazdasági termelést eredményezne. Következetes intenzifikálást A hetedik ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági termelés növekedését úgy kell biztosítanunk, hogy párhu­zamosan csökken a mezőgazdasági terület, kevesebb lesz a munkaerő, lé­nyegesen kevesebb gabonát hozunk be és kisebb mértékben nő a műtrá­gya mennyisége. A beruházások növe­kedésével sem számolhatunk. Ezért igen fontos, hogy következetesen ér­vényesítsük a mezőgazdaság inten­zívvé tételének irányvonalát. Az efsz-el és az állami gazdaságok több­ségében evégett nagy erőfeszítéseket tettek, ami elismerésre méltó. A me­zőgazdaság egyes ágazataiban már eredmények is születtek. Egyelőre azonban ne mtörtént meg a szüksé­ges fordulat, főként a fő stratégiai célok elérésében. Figyelmünk az állattenyésztés és a növénytermesztés közti, évek hosz­­szú során át fennálló aránytalanság megszüntetésére összpontosul, de ez még nem járt a lehetőségeinknek és szükségleteinknek megfelelő eredmé­nyekkel. Az állattenyésztésben foko­zatosan megvalósítjuk a szükséges szerkezeti változásokat. Az utóbbi két évben gyarapodott a szarvasmarha­­állomány és sikerült megállítani a tehénállomány csökkenését, viszont folytatódott a sertésállomány arány­talan növekedése. Jobb eredményeket értünk el a gazdasági állatállomány újratermelésében, de a jövedelmező­ség 'vonatkozásában nem sikerült el­érni céljainkat. Az idén a mezőgazdasági dolgozók nagy erőfeszítése ellenére sem sike­rült elérnünk a termények többségé­nek feltételezett hozamát. A gaboná­ban a tervhez viszonyítva mintegy 1,6 millió tonna a lemaradás. A nép élel­mezése gabonából teljesen biztosított, fegyverkezési hajsza megszüntetésé­re, a haderő és a haditechnika mennyiségének csökkentésére össz­pontosul. A javaslatok azonban nem váltanak ki valami kedvező visszhan­got az imperialista „honatyák“ köré­ben. Ellenkezőleg: Reagannek, az Amerikai Egyesült Államok elnöké­nek kardcsörtető magatartását sokan támogatják. A fegyverkezési hajsza fokozása melletti kiállásukat a szov­jet veszély növekedésével magyaráz­zák. Ezek az urak, akik merényletre készülnek az emberiség, a béke el­len, nem akarják megérteni azt a történelmi igazságot, hogy a Szovjet­uniónak és a Varsói Szerződés továb­bi tagállamainak egyáltalán nincs szükségük háborúra, mert ezekben az országokban nincs egyetlen olyan ember, aki a fegyverkezésből vagy a háborúból hasznot húzna. A szocia­lista nemzetek valóban ellene vannak a fegyverkezési hajszának, mert az anyagi és kulturális javak bősége, a szocialista életmód kibontakozása nem lehet a fegyverkezési hajsza kö­vetkezménye, hanem csak a békés építőmunkának a gyümölcse. A Nagy Október hagyatékának gyarapítása, a szocialista vívmányok szaporítása nagy erőfeszítéseket, ál­dozatokat igényelt. Ezeknek a vívmá­­■ nyoknak a védelme a testvéri szocia­lista nemzeteknek internacionalista kötelessége. Ha. tehát az imperialista államok uralkodó körei a fegyverke­zési hajsza fokozása mellett foglal­nak állást, akkor a Varsói Szerződés tagállamainak erősíteniük kell a szo­cialista országok kollektív erejét. PATHÖ KAROLY de a gyengébb termelés befolyásolja az állattenyésztés takarmányalapját. A betakarítás eredményeit kétség­telenül befolyásolta a kedvezőtlen időjárás,’mely az ország egyes terü­letein különböző mértékben érintette a mezőgazdaságot. Az Idei bonyolult feltételek között az agrotechnikai ha­táridők be nem tartása és a techno­lógiai eltérések is negatívabban ha­tottak, mint a múltban. Egyes terü­leteken azért termett kevesebb, mert nem tartották be a vetésterületek elő­irányzott nagyságát. A gabonaterme­lésben nem először mutatunk ki nagy lemaradást — a rendkívül igényes tervhez viszonyítva — 11 millió 60 ezer tonna jelenleg lehetőségeink felső határa, elérése optimális felté­teleket követel. Hasonló gondjaink voltak az előző ötéves tervidőszakban is, amikor az állattenyésztés, elsősor­ban a hústermelés biztosítására évi átlagban több mint másfél millió ton­na gabonát hoztunk be, főként tőkés országokból. A tőkés országok ve­lünk szembeni megkülönböztető poli­tikájának fokozódása, a válságjelek erősödése, a tőkés piaci pénzügyi és hitelfeltételek megváltozása, valamint más tényezők nem engedik meg, hogy továbbra is így járjunk el. A következő termésig már semmiképpen sem számolhatunk kiegészítő forrá­sokkal. Ügy kell gazdálkodnunk, hogy elegendő legyen az, amit megtermel­tünk, és amit a továbbiakban is így szerzünk. Mivel a tervezettnél kevesebb ga­bona termett és csökkenteni kell a takarmánybehozatalt is, szükséges a malac-és kocaállomány gyors és je­lentős csökkentése. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok és a mezőgazdasági igazgatóságok né­hány esetben a szó szoros értelmé­ben hanyagul kezelik ezt a feladatot. Sehol sem számíthatnak arra, hogy megismétlődik az eddigi gyakorlat, és a termelési kieséseket végül úiabb és újabb behozatallal pótolták, illet­ve a központi takarmányalapokból egészítették ki. Határozottabban kell fellépnünk az ilyen helytelen és ká­ros nézetek és elképzelések ellen. A takarmányain idei helyzete meg­követeli, hogy elsősorban a mezőgaz­dasági dolgozók fokozzák törekvé­süket, és mindenütt, ahol szükséges, a többi lakost is vonják be a még ha­tárban levó termés maradóktalan be­takarításába. Az idén különösen fon­tos. hogy minden árról tető alá ke­rüljön a kukorica, a cukorrépa és a takarmány termése. Szükséges, hogy következetesen megszervezzék a be­­takarítőgének után maradt burgonya, illetve cukorréoa összeszedését, hogy így mentsék azt, ami az előző évek­ben sok vállalatnál kihasználatlan maradt. Mindenütt abból az elvből induljanak ki, hogy a takarmánybázis megteremtésével kapcsolatos problé­mák megoldása nemcsak a takar­mánytermesztők feladata, hanem a takarmánvbetakarításl veszteségek csökkentésének, a takarmányok jő minőségű tartósításának és tárolásá­nak is nagy jelentősége van. Tapasz­talatok bizonyítják, hogy e téren van­nak a fokozott figyelemmel és gon­dossággal leggyorsabban feltárható tartalékok. Minden mezőgazdasági vállalatban, minden járásban és kerületben alapo­san fontolóra kell - venni, hogyan nyerhető a legkorábban jó minőségű takarmány, hogyan javítható lényege­sen az egész takarmánybázis szerke­zete. Rendkívül igényesen kell min­denütt elősegíteni a szigorúbb takar­mánygazdálkodást. Sehol sem elégedhetnek meg csupán a mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­nisztériumok által kiadott kötelező rendszerrel. Megköveteljük, hogy min­den mezőgazdasági vállalatban dol­gozzanak ki konkrét ésszerűsítési in­tézkedéseket — a személyes felelős­ség megjelölésével, azzal a céllal, hogy csökkentsék az egységnyi ter­mék előállításához szükséges ahrak­­takarmánv mennyiségét és a jövő évi termésig biztosítsák az állatállomány takarmányozását. Az ésszerűsítési In­tézkedések kidolgozásába és végre­hajtásába be kell kapcsolódniuk a mezőgazdasági iránvítő szerveknek, a biológiai szolgáltatóvállalatoknak és leginkább a központi Irányítású ta­karmányozásnak. E program követke­zetes teljesítését pártvonalon állan­dóan és rendszeresen ellenőrizni kell. A takarmány-megtakarítás lehetősé­geit a mezőgazdasági irányító szervek ismerik. Nem halogatható például a sertések nedves takarmányozására való áttérés. Mint Ismeretes, ez a módszer nagv szemestermény-megta­­karítást eredményez. Az egy kg bús előállítására felhasznált szemes ta­karmány mennyisége tavaly 22 járás­ban haladta meg a négy kilogram­mot. Ugyanakkor sok olyan járásunk van, amelyben csak 3,6 kilogrammot használtak fel. Ha mindenütt erre a szintre csökkentenék a szemestakar­­mány-fogyasztást, akkor évente több mint százezer tonna szemes takar» mányt takaríthatnánk meg. A takar­mányfogyasztásban a további állatte­nyésztési ágazatokban is nagy eltéré­sek mutatkoznak egyes kerületek és járások között. Társadalmunk nem engedheti meg magának olyan vágó­sertések tartását, amelyek egy kilo­grammos súlygyarapodásra négy kilo­grammot nagyon meghaladó szemes takarmányt kell felhasználni. Helye­sen oldották meg ezt a kérdést a dél» morvaországi kerületben, ahol a har­madik negyedévben 80 olyan sertés­­állományt számoltak fel, amelyben gazdaságtalanul használták fel a sze­mes takarmányt. A szarvasmarha-tenyésztésben a konkrét helyzetből kell kiindulnunk, s ebben az ágazatban a takarmány­forrásoknak megfelelően szervezzük a munkát. A központi bizottság megköveteli a kommunista vezetőktől, hogy az in­tézkedések végrehajtása során követ­kezetesen érvényesítsék a társadalmi szempontokat, ne engedjék érvénye­sülni a helytelen helyi érdekeket. Nem engedhető meg, hogy az állat­­gondozásban előforduló fogyatékossá­gokat a takarmányszabványok túllé­pésével „ellensúlyozzák“, főként sze­mes takarmányok felhasználásával. Meggyőződésünk, hogy a szövetke­zeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói megértéssel lesznek a társa­dalmi elvárások iránt, bizonyítják ál­dozatkészségüket és nagy felelősség­­tudatukat. A mezőgazdasági termelés szervezőinek feltételeket kell terem­teniük arra, hogy a dolgozók fokozott igyekezete megfelelő hatékonysággal párosuljon. A szocialista mezőgazdasági válla­latoknak jelentős részük van és lesz a jövőben is a lakosság élelmezésé­ben. Nyolcvan százalékban vesznek részt az ezzel kapcsolatos feladatok teljesítésében, hús- és hústermékek­kel pedig teljes mértékben ők látják el gyakorlatban a lakosságot. A ta­­pasztalatok azonban azt bizonyítják,­­hogy az előző, években nem tudatosí­tottuk kellően, milyen hatalmas lehe­tőségek vannak a kiskertészek és kis­állattenyésztők tevékenységében, fő­ként a mezőgazdasági művelésre al­kalmas földterületek hasznosításéban. Ezért a központi szervek az utóbbi időben számos intézkedést foganatosí­tottak e tevékenység támogatására. Határozat született a háztáji termelés támogatásáról, arról, hogy küzdjenek a megszüntetésére irányuló igyekezet ellen. Bevezettük a gazdasági állatok szerződéses hizlalását. A nagyüzemi mezőgazdasági termelésre alkalmatlan földterületek e határozatok értelmé­ben nemcsak szervezeteknek, hanem a lakosságnak Is használatba adha­tók. A kormány konkrét intézkedése­ket is tett e társadalmilag előnyös tevékenység támogatására. Megszün­­tették az ilyen munkából eredő jöve­delem megadóztatását is. Néhány in­tézkedés kedvező hatása már meg is mutatkozik. A szerződéses hizlalás ré­vén például az év eleje óta 12 ezer 370 tonna vágóállatot nyertünk. A le­hetőségek ezzel korántsem merültek ki. Nagy akadály azonban, hogy az egyes kerületekben és járásokban kü­lönféleképpen közelítik meg a kér­dést. Mezőgazdasági vállalatok, nem­zeti bizottságok és pártszervezetek számos tisztségviselője még mindig nem érti meg és nem értékeli ennek jelentőségét, helytelenül viszonyul az ilyen feladatok megoldásához. Hatá­rozottan változtatni kell ezen a maga­tartási formán. A központi bizottság hatékony szervező és felvilágosító munkát vár el a nemzeti bizottságok­tól, a Nemzeti Front mezőgazdasági szerveitől és szervezeteitől, az efsz­­ektől és az állami gazdaságoktól, hogy minden talpalatnyi mezőgazda­­sági földterületet kihasználjanak az állattenyésztés fejlesztésére, gyü­mölcs-, zöldség- és egyéb termények termesztésére a háztáji földeken csakúgy, mint az eddig kihasználat­lan földeken. Biztosítsuk a lakosság élelmezését és ellátását A beszámoló a továbbiakban meg­állapította: Az állattenyésztésben fo­­ganasitott intézkedések révén olyan feltételek alakulnak ki, hogy a ne­hézségek ellenére a lakosság élelme­zése és ellátása megfelelő színvona­­(Folytatás a 4. oldalon) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára (Folytatás az 1. oldalról)

Next

/
Thumbnails
Contents