Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-24 / 43. szám

I 1981. október 24. 6 SZABAD FÖLDMŰVES S?©rT шяшшвааяшятшяштвштя Rend a lelke mindennek Ez a mondása Bogár József já­tékvezetőnek, aki már több mint 15 éve vezeti a lévai (Levice) já­rás II. és III. osztályú labdarúgó­bajnokságának mérkőzéséit. Ed­dig közel 400 mérkőzésen bírás­kodott. Bogár elvtárs falujában Csekén '(Čakán) egyike volt a labdarúgó­szakosztály alapítóinak, és már hosszú évek óta az elnöki funk­ciót is betölti. Nagy érdemeket szerzett azon a téren is, hogy fa­lujában korszerű sportpályát épí­tettek, társadalmi munkában. A lé­tesítmény értéke meghaladja a 400 ezer koronát. Bogár József több mint harminc éve dolgozik a lévai (Levice) közbiztonsági szervek parancsnokságán törzsőrmesteri rangban. A járásban alig akad olyan járművezető, akivel ne ta­lálkozott volna. Rend a lelke min­dennek, tartja ő, aki a szolgálat­ban, de a labdarúgópályán is lelki­­ismeretesen teljesíti küldetését. Munkahelyén számtalan elisme­résben részesült. Viselője a bel­ügyminiszter által adományozott kitüntetésnek is. — Még öt éven keresztül sze­retnék bíráskodni és szervezni községemben a sportéletet. Nyug­­díjbavonulásom után sem kíván­nám abbahagyni a sporttevékeny­séget. A CSSZTSZ Lévai Járási Bi­zottságán és falumban Csekén (Čakán) kívánok hasznos munkát végezni — vallja magáról Bogár József játékvezető, a sport lelkes szervezője. Belányi János Sikeresen szerepeltek A csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) női ifjúsági kézilabda­csapat 1978 szeptemberében ala­kult. Az induláskor a kerületi baj­nokság I. A osztályában rajtoltak. Tagjai csallóközaranyosi és ekeli (Okolíőná) alap- és középiskolás tanulók. Az együttes vezetői — Hegedűs Sándor, Tóth Károly és Novák Jenő —, akik az edzői mun­kakört is ellátva lelkiismeretes munkát fejtenek ki. Ezt leginkább eredményeik bizonyítják: a fiatal együttes a kerületi bajnokság I. A osztályában bajnokságot nyert, s így az új idényben már a kerü­leti bajnokságban szerepelhetnek. Az aranyosi és ekeli lányok itt is helyt akarnak állni. Ehhez a fel­tételek adottak, mivel az I. A osz­tályban Szeredet (Sered), Gutát (Kolárovo), Nagymegyert (Čalovo) és Modrankát maguk mögé uta­sítva a táblázat élén állnak. A csapat az új bajnoki idényre való felkészülés érdekében több tornán vett részt. Először otthon, amelyen a Győri Rábatext, a Tata­bányai Bányász, Naszvad (Nesva­­dy) és Guta együttesével mérkőz­tek. Az aranyosi-ekeli lányok nem vallottak szégyent ezen a nemzeti tornán. Bár csak az ötödik helyen végeztek, de a magyarországi NB I-es csapatoktól csak egy-két gó­los vereséget szenvedtek. S ez bi­zony nem rossz eredmény. A Szlovák Nemzeti Felkelés 37. évfordulója tiszteletére rendezett tornán is bajnokhoz méltóan sze­repeltek. Ezen a tornán második helyezést értek el, s csak hosz­­szabbítás után kaptak ki Gútától 17:16 arányban. Hogy az együttesnek van neve és tekintélye, azt mi sem bizonyít­ja jobban, mint a magyarországi meghívás. Ezt Dorogról kapta a csapat. A csallóközaranyosi sportolók, ha kell, komoly összefogással old­ják meg gondjaikat: Társadalmi munkában felépítették a kézilab­dapályát, a labdarúgópálya mellett pedig öltözőt építenek. A vezetőség célkitűzése — ame­lyet a helyi nemzett bizottság és az aranyosi földművesszövetkezet vezetősége is támogat — az ifjú­sággal való foglalkozás, a szocia­lista embertípus nevelése, a tö­megsport népszerűsítése, egyszó­val a szabadidő hasznos, célszerű kitöltése. A csallóközaranyosi és ekeli lányoknak, valamint a kézilabda­­csapat veztőségének ezután is si­keres szereplést kívánunk a kerü­leti bajnokságán,b a szurkolóknak pedig sok felejthetetlen sportél­ményt. (bartha) Eseményekben gazdag sportnap Másodízben rendezte meg a Pozsonyeperjesi (Jahodná) Hnb hon­védelmi bizottsága a szövetkezet vezetőségével karöltve — a hon­védelmi sportnapot. Az események fő színhelye a helybeli sport­pálya volt, ahol a versenyzők nagy lelkesedéssel vettek részt a versengésben. A kerékpárversenynek óriási sikere volt: Népes szurkolótábor vette körül az útszakaszt és bíztatta a három versenycsoportban induló kerékpárosokat. Az egyes kategóriák győztesei Gombos Zol­tán, Méri Tamás és Hrdlovics Zsolt lettek. Az alapiskola tanulói ezenkívül még akadályfutásban és gránátdobásban versenyeztek. A kötélmászást a tizenöt évesek részére rendezték meg, ahol a lányok csoportjában Katona Mónika, a fiúknál pedig Soós Pál bizonyult a legügyesebbnek. A hagyományos honvédelmi számokban — gránát­dobás, lövészet — elsősorban a fiatal sorkötelesek vettek részt. Számot adtak tudásukról és felkészültségükről az egészségügyi cso­portok is. Első feladatuk egy sérült bekötözése volt, majd egész­ségügyi kérdéseket kellett megválaszolniuk. A versenyt a Viola Margit vezette csoport nyerte meg. A tűzoltók versenyében a helybeli efsz, a dunatőkési (Dunajský Klatov) és a helybeli önkéntes tűzoltók raja vett részt. A sok ver­senyszámot végül is a futball zárta be. Érdekssége, hogy a veze­­kényi (Vozokany), sikabonyi (Maié Blahovo) és a szövetkezeti csa­pat mellett pályára léptek a helybeli efsz-szel baráti kapcsolatot fenntartó Odorini Efsz (Spišská Nová Ves-i járás) futballistái is. A mérkőzések szünetében kötélhúzással szórakoztatták a közönséget, ahol újabb sikert arattak az odorini vendégek, ugyanis ők bizonyul­tak az erôsebbňek. MÖZES IMRE Ä főútvonal mellett dombok kö­zött megbújva éli mindennapi életét Szécsénke (Sečianky). Lakói emberemlékezet ófa a földet művelték, ez biztosította számukra a megélhetést. Az itt élők legtöbbje most is földműveléssel foglalkozik, az egyesített Ipolymente Efsz-ben. Korszerű gépek segítségével „kény­szerítik“ a termőföldet, hogy a szor­galmas munkáért gazdagon fizessen. A szorgalom eredménye szemet-lelket gyönyörködtető: alig akad család, aki ne lakna új házban, vagy gondo­san felújított „ősi fészekben“. Sze­mélygépkocsi is akad bőven, ami mindazt bizonyítja, hogy a község polgárai jólétben élnek. Bezzeg nem így volt ez a felszaba­dulás előtt! Ha valahol érezték az úri világ terhét az emberek, akkor itt ugyancsak volt okuk a panaszra. Életüknek, sorsuknak a grófi kastély volt a meghatározója, melynek ura a cselédek, napszámosok, alkalmi mun­kások izzadsága árán élte gondtalan életét. Nem csoda hát, ha a kisemmi­zett dolgozók több esetben fellázad­tak és követelték jussukat. Szervezett megmozdulásokkal, az egész urada­lomra kiható sztrájkokkal - harcoltak a jobb munkafeltételekért, a bérek emeléséért. Ezek megszervezésében nagy szerepe volt a kommunista párt­nak, melynek helyi szervezete még 1925-ben megalakult a községben. Nem egyszer a környék elnyomott munkásaival együtt tüntetést is szer­veztek az itt élő kommunisták. Mint­egy 200 fős csoport 1932 nyarán a járási székhelyre, Ipolyságra (Šahy) vonult, de a város szélén csendőrök állták útjukat. A vezetőket elvitték, és egy hétig néhányat közülük a me­gyeházán fogva tartottak. más: ma az épületben iskola van, jobban megismerhessék elődeik har­­melynek elvhü pedagógusok, tettre- cos múltját. A találkozón készített kész szikrák, pionírok viselik a gond- fényképeket felhasználták a faliújsá­­ját. Kiss Sándor fáradhatatlan mun- gokra és az iskolai krónikába is. kássága során, — aki két évtizeden át Vagyis az iskolában minden lehető­igazgatója volt az iskolának — tata- séget igyekeztünk és igyekszünk a rozták és jelentős beruházásokkal jövőben is felhasználni a szécsénkeí bővíteték a kastélyt. Központi fűtés- forradalmi megmozdulások éltetésére, sei, új tantermekkel bővült. Az épti- továbbadására, let előtti parkban saját erőből emlék- — És iskolán kívül? művet emeltek. Napjainkban csende- — Nehéz lenne megszámolni azo­­sebb az iskola: összpontosítás nyo- kát a rendezvényeket, melyeknek, ha mán a felső tagozat „beolvadt“ az nem is fő témája, de szerves része ipolynyéki alapiskolába, itt csupán volt a község forradalmi múltjának az 1.—4. évfolyamok tanulói marad- idézése. Számos beszélgetésre is sor tak. került a fiatalok és a mozgalmakba A szünetben Kis Sándorné igazgató- aktívan bekapcsolódó elvtársak kö­­nővel beszélgetek arról, hogy milyen zött. Ezek a közvetlen, őszinte han­­formában őrzik, adják tovább a köz- gú beszélgetések valóban elősegítet­a forradalmi múltat ség forradalmi múltját itt az iskolá- ték a régi harcok jelentőségének ban. megértését, szükségességét. Termé­— Az iskolások oktatása-nevelése szetesen, ez a „múltidéző“ folyamat közben számtalan lehetőség, alkalom nem zárulhat le, rendszeresen foly­­kínálkozik, melyet mindig is igyekez- tatni kell azt, hiszen olyan jelentős tünk kihasználni a község forradalmi hagyatékról van szó, amilyet nem múltjának felelevenítésért. A gyereke- találunk messze a környéken, két rendkívül érdekelték mindig ezek Amint beszélgetünk, kíváncsiskodó az események, hiszen ezeknek egy- gyerekek vetek körül. Az egyik tíz­­egy családtag, vagy rokon is cselek- őraizó kislányt megszólítom: — Tudod-e, mi volt régen ez az - - , épület? —, s az Iskolára mutatok, < melyen hatalmas vörös csillag hirdeti a jelent. — A gróf lakott itt, övé volt az egész határ, meg még az „angolpark“ is, ahová most játszani járunk. Meg ahol kultúrműsorok szoktak lenni. — Nagyapám mesélte, hogy nem akart fizetni nekik és összebeszéltek, hogy nem aratják le a gabonáját — szól közbe egy másik kislány. — Meg sztrájkoltak — tolakszik előre a sűrűből egy feketeszemű le­gényke. — Zászlóval mentek Ságra tüntetni, de a csendőrök szétzavarták őekt. De ők nem féltek á csendőrök­től, máskor is mentek. — Atzán tudjátok-e, kik voltak azok? Egyszerre többen is kiabálnak: — Major Sándor, Villant Lajos, Ma­jor András, Major Lajos... És sorolják tovább a neveket, ami arról győz meg bennünket, hogy az utódokban tovább él őseik dicső tet­teinek emléke. De felhasználták a tüntetésekre a május elsejéket is. Vörös zászlókkal, allegorikus kocsikkal vonultak fel. Igen jól kifejezte az akkori munka­­viszonyokat az ekét húzó emberpár, melynek nagy visszhangja lett ké­sőbb. Nem csoda hát, ha Szécsénkét „Kis-Moszkva“ néven emlegették messze környéken. ☆ ★ ☆ A grófi kastély ma is áll, a körü­lötte lévő park talán szebb, mint akkor volt. Csak a tulajdonos lett vő résztvevője volt. Több alkalommal beszélgetésre hívtuk meg a dicső ese­mények résztvevőit, szervezőit, akik­től részletesen hallhatták azt, amit ma már szinte hihetetlennek tarta­nak. A tanulók számára az is elkép­zelhetetlen, hogy pénzhiányban, ko­­nyérgonddal küzködjék valaki, aki becsületesen dolgozik. A beszélgeté­sek után fogalmazásokat is írattunk a tanulókkal, de feladatul kapták azt is, hogy odahaza is érdeklődjenek az eseményekről szüleiktől, hogy tnég ☆ ★ ☆ A községen átvezető úton haladva nézegettem a szebbnél szebb családi házakat. Hol van már az az idő, ami­kor ezen az utcán csak egyetlen „automobil“ pöfögött végig kényel­mesen a gróffal és a grófnővel. Mind­ezt elsöpörte a történelem tisztogató szele, mely az úri rend sötét felhőit is elűzte, s napsugaras boldog jelent hozott a község szorgalmas népének. BÖJTÖS JÄNOS OKTÓBER 26 - NÉPMŰVELŐK NAPJA Köszöntő helyett ' Szlovákia Kommunista Pártja ez év márciusában meg­­! tartott kongresszusán Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP Köz- I ponti Bizottsága Elnökségének tagja, az SZLKP KB első ’ titkára, főbeszámolójában többek között elmondotta: „A figyelmet a kulturális-népművelési munka vala­­\ mennyi formája kibontakoztatására, a könyvvel és az ■ olvasókkal végzett munka tökéletesítésére, a műkedvelő ’ együttesek, az alkotók és előadók érdemdús munkájára , kell összpontosítani, mivel ők népművészetünk kimerít- I hetetlen forrásainak és értékeinek a közvetítői. A kul­turális-népművészeti munkának műfajilag sokrétűnek, vonzónak, eszmei szempontból pedig szocialsítának kell lénnie!“ i Aki a fentieket részletesebben olvassa, az Idézet első " szava — A figyelmet... — bizonyára gondolkodásra . készteti. A népművelési intézetek, a kultúra ezen sza­­• kaszán dolgozó munkásai a közösségtől valóban meg- I kapják azt az erkölcsi elismerést, amit megérdemelnek? Tudjuk értékelni a népművelő — tömegekre ható, a ! szocialista gondolkodásmódért küzdő — fáradságos mun- I káját? A termelést irányító gazdasági vezetők mind­­\ egyike tud-e olyan pozíciót teremteni — vállalatán, ■ üzemén belül — a kultúrának, a kulturális dolgozónak, ' hogy az zavartalanul teljesíthesse küldetését? Ugye, ! nem könnyű válaszolni ezekre a kérdésekre. Ehelyett a népművelőkkel kapcsolatos személyes véleményemet, ! tapasztalatomat vázolnám: ! Riportutak, beszélgetések folyamán számos olyan kul­turális dolgozóval találkoztam, aki borús hangon szólt: ' „Ha ez a pálya nem rejtene ennyi szépet, már régen ' másutt tevékenykednék... Egyetlen szabad pillanatom ' nincs... A nap kora reggel kezdődik és sokszor — \ valamelyik színházunk próbatermében ér véget — éjfél ' után... Ha két életem lenne, az is kevésnek bizonyulna.“ ! Hát igen. Több figyelmet, nagyobb erkölcsi elismerést «érdemelnek a kultúra munkásai azoktól, akikért élnek, akikért dolgoznak. František Karas, az SZSZK Kultu­rális Minisztériuma Népművelési Osztályának Igazgatója, véleményét így fogalmazta: Október 26-át minisztériu­munk a népművelők napjává nyilvánította. Szívből kí­vánom, hogy a többnapos bratislavai központi rendez­vényen — melyen problémáinkat, gondjainkat is meg­tárgyaljuk majd, — olyan határozatok szülessenek, me­lyek dolgozóink megterhelő, egésze ember kívánó mun­káját segítik elő. Ehhez persze a közműveltség, a kul­túra fejlődésének érdekében — nemcsak állami szer­veink, de egész társadalmunk segítsége szükséges. К állt a—» Könyvet kézbe adni, kézbe venni — nemes cselekedet Fotó:-ita ♦ f r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents