Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-24 / 43. szám

1981. október 24. .SZABAD FÖLDMŰVES 3 A román néphadsereg napja A román nép október 25-én ünnepli a fegyveres erők napját, tisztelettel adózva azoknak, akik 37 évvel ezelőtt harcoltak és életüket áldozták a haza szabadságáért, a fasizmus fölötti győ­zelemért. A szovjet hadsereg front­­sikerei, győzelmei kedvező feltétele­ket teremtettek, melyek Romániában is lehetővé tették az 1944. augusztus 23-i antifasiszta és antiimperialista felkelést, mely megdöntötte a gyűlölt fasiszta diktatúrát. Románia katonai, gazdasági potenciáljával és ember­anyagával csatlakozott az antifasiszta erőkhöz és a szovjet hadsereg olda­lán küzdött az ország felszabadítá­sáért. 1944. október 25-én az utolsó két romániai város — Nagykároly és Szatmár is felszabadult. Ennek emlé­kére évente ezen a napon ünnepük a Román Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek napját. Természetesen a román katonák részvétele a Hitler elleni háborúban már 1942-től ■ és 1943-tól datálódik, amikoris a szovjet hadifogolytáborok­ban megalakult a hazafias gondolko­dású román katonák mozgalma anti­fasiszta katonai alakulatok létrehozá­sáért. A Tudor Vladimirescu hadosz­tály például olyan hőstettekkel vált nevezetessé, amelyeket a szovjet fegyveres erők főparancsnokságának napiparancsai is megemlítettek. A ro­mán csapatok hónapokon át küzdöt­tek a szovjet hadsereg oldalán, ez­rével szabadítottak fel községeket és városokat. Több mint 103 ezer ellen­séges katonát ejtettek fogságba. A román nép több mint 170 ezer hű fia áldozta életét a súlyos harcok­ban. Népünk sohasem felejti el, hogy a román csapatok hazánk felszabadítá­sában ,is részt vettek. Csak a Zvo­­lenért vívott harcokban több mint tízezren haltak hősi halált. A felsza­badításunkban részt vett román ka­tonák közül több mint 55 ezren alusszák örök álmukat csehországi és szlovákiai temetőkben. A román-néphadsereg ma teljesíti küldetését, hogy felkészüljön és az ország népével egyetemben védelmez­ze forradalmi vívmányait — függet­lenségét, szabadságát, szocialista fej­lődését. Természetes, hogy a Román Szocialista Köztársaság a szocialista közösség tagjaként csatlakozott a Varsói Szerződés aláíróihoz. A román fegyveres erők ünnepe alkalmából felidézzük országaink testvéri kapcsolatait, Husák és Ceau­­sescu elvtárs találkozóit, melyek hoz­zájárulnak országaink kapcsolatainak elmélyüléséhez. Ebben a szellemben folyik hadseregeink együttműködése is a békés alkotó élet és a forradal­mi vívmányok védelmében. JÄN MICATEK Bratislava és a KGST A barátsági kapcsolatoktól a köz­vetlen műszaki együttműködésig — így nevezhető a bratislavaí vállala­tok KGST-ben kibontakozó kooperá­ciójának első szakasza. Ez a forma először a Kijev partneri üzemeivel ápolt barátság formájában kezdett kibontakozni. Így jöttek létre annak feltételei, hogy bekapcsolódjanak a kétoldalú, majd később szélesebb nemzetközi együttműködésbe. Ebben jó tapasztalatokat szerzett például a Doprastav nemzeti vállalat, amely a kijevi Mosztosztrojityelnij otrjaddal terveket és technológiát cserél. Ez az együttműködés eredményezte aztán a kijevi és bratislavaí egypilonos hidat (SZNF hídja a Dunán). A KGST-ben nagyszabású kooperá­ciós kapcsolatokat épített ki a Hydro­­stav nemzeti vállalat is, amely a szo­cialista országokban részt vesz olaj- és gázvezetékek, atomerőművek épí­tésében. Az üzem dolgozói állandó tapasz­talatcserét folytatnak a magyarorszá­gi paksi atomerőmű építőivel. Épít­mények, atomerőművek megalapozá­sában, föld alatti falainak építésében, építőipari gépek és közlekedési esz­közök szabályozásában, a Szovjet­unióban meg a Moszkvai Petrolké­miai és Gázipari Intézetben és a Moszkvai Magasépítészeti Intézetben, továbbá a kijevi Juzsenyergosztroj vállalatban szereznek tapasztalato­kat. Nagyobb nemzetközi kooperáció példáját mutatja a Georgi Dimitrov Vegipari Müvek részvétele is a KGST egyik egyesülésnek — az INTERHIM­­VOLOKNO-nak munkájában, valamint a tanács közös feladatainak — anti­­oxidánsoknak, gyorsítóknak stb. a megoldásában. A vállalat emellett számos technológiai és konstrukciós kérdést old meg a kijevi HIMVOLOK­­N0 baráti termelési egyesüléssel. Ha­sonló NDK-beli és magyarországi vál­lalatokkal is baráti kapcsolatokat tart fenn. jČSTK] Szociálisra integráció a geodéziában A közelmúltban Český Krumlovban tanácskozott, a szocialista országok geodéziai szolgálatainak ötödik mun­kaülése. Tizenegy európai szocialista állam, valamint Kuba, Vietnam, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság és Mongólia küldöttei vettek részt az ülésen. A közös cél a geodéziai mun­kának olyan integrálása volt, hogy magas színvonalat érjen el, s telje­sen automatizálják a térképkészítést és a kataszteri információk feldolgo­zását. A közös tevékenység több mint négy éve alatt húsz konkrét feladatot sikerült megoldaniuk, s ennek során nyolc igényes műszaki berendezés jött létre, ötöt pedig már sorozatban gyártanak. A szocialista országok szakemberei hét esetben progresszív technológiákat fejlesztettek ki, továb­bi öt esetben pedig térkép- és ka­taszterfeldolgozási koncepció mód­szertani dokumentumait konkretizál­ták. A geodéziai szolgálatok sikereiben Csehszlovákia is jelentős mértékben részt vett. A Nový Bor-i Ipari Auto­matizálási Művek és a prágai Mate­matikai Gépek Kutató Intézete együtthatásával péjdául digikártyák automatikus térképészeti rendszere jött létre, mely számítógép segítségé­vel automatikusan tud térképet raj­zolni. Csehszlovákia további hozzájá­rulása egy térképkészítő és felújító technológiai gépsor egy részének el­készítése. Az idei ülésen értékelték egy ma­gyarországi tábori regisztráló műszer prototípusát, valamint az NDK-ban készült Robotron ЕС 7602 berendezés prototípusát — e készülék a számító­gép adatainak mikrofilmre rögzítésé­re szolgál. Ezek az újdonságok a kö­vetkező években jelentősen megjavít­ják a kiépülő technológiai gépsort. A munkaülésen azoknak az orszá­goknak a megsegítésével is foglal­koztak, melyekben a geodéziai szol­gálatok még csak most fejlődnek. Az együttműködés iránt Afganisztán, Angola, Etiópia, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság, Mozambik és Nicaragua is érdeklődést tanúsí­tott (Rudé právo) „VEGYTISZTÍTÄS“ A KONGRESSZUSBAN Kiszivárgott hírek szerint az amerikai kongresszus hadügyi bizottságá­nak titkos jelentése értelmében tizmilliárd dollárra emelik a vegyi fegy­verek új típusának létrehozására előirányzott kiadásokat. (Jurij Kersin rajza) „A szerződő országok azzal az el­határozással hozták létre az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy megmen­tik a jövő nemzedéket a háború bor­zalmaitól ... Hitet tesznek az embe­ri jogok, a személyiség méltósága, a kis és nagy országok egyenjogúsága mellett... Erőiket... a nemzetközi béke és biztonság fenntartására egye­sítik.“ E megállapításokkal találko­zunk az ENSZ alapokmányában, amelyet előzetes tanácskozások és hosszú vita után éppen 36 éve foga­dott el 51 alapító tagállam, majd ratifikálása után után október 24-ét tette az ENSZ napjává, melyről éven­te megemlékeznek. A világszervezet a fent Idézett ne­mes célokkal jött létre akkor, amikor Európában még a háború végső ak­kordjai szóltak, és a világ még nem ismerte meg Hirosimát mint az atom­pusztítás fogalmát. A szervezet létrehozásában a San Francisco melletti Dumbarton Oaks­­ban folytatott tárgyalásokon a prím­­szerepet érthetően a Hitler-ellenes koalíció tagjai játszották. Az ötven­az E Ш1 napjára egy taggal indult világszervezet több mint három és fél évtizedes fennál­lása alatt megháromszorozódott tag­sággal a szabad népek nagy családja lett. Az idén fogadta soraiba a 155. és 156. tagállamot: Vanuatut (Űj- Hebridák) és Belizét. Az ENSZ kétségtelenül nagy szere­pet, mondhatnánk úttörő szerepet töltött be a világ háború utáni el­rendezésében, de az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy különösen a hidegháború korszakában az impe­rialista államok szavazógépezete ér­vényesült benne, és a szocialista or­szágok számos haladó kezdeménye­zése emiatt meghiúsult. Döntő jelen­tőségű volt a világszervezet 1960. évi dekolonizációs határozata, melynek értelmében egy évtized során a leg­több gyarmatállam, főként Afriká­ban, elnyerte politikai függetlensé­gét. Ennek természetes hatása volt, hogy az ENSZ-ben megváltoztak az erőviszonyok, így aztán az imperia­lista szavazógépezet sem működött többé kifogástalanul. Az ENSZ szakosodott szervezeteivel együtt sokat tett a békéért, az em­beriség felemeléséért. Sajnos „gixe­­rek“ is előfordulnak munkájában, mint például az, hogy a népi Kam­bodzsát még mindig a megdöntött pekingi báb, a Pol-Pot-rendszer képvi­seli a világszervezetben, a civilizált országok szégyenére. Most, a világszervezet közgyűlésé­nek 36. ülésszakán nagy csata folyik a világbéke megőrzéséért, a leszere­lésért, a nukleáris és egyéb tömeg­­pusztító fegyverek eltiltásáért, azért, hogy a világ visszatérjen az enyhülés korszakába. Helsinki szelleméhez. Ezért támogatják világszerte hatal­mas tömegek a Szovjetunió és más szocialista országok békejavaslatait, melyek egyengetik az együttműködés útját, hogy kategorikus korparancs legyen az egyetemes béke elérése. (L) 0MMENTARUNK Szadat után Valamivel világosabb lett a Szadat egyiptomi elnök ellen elkövetett kairói merénylet háttere. Tudvalevő, hogy a gyilkos osztag négy személyből állt, de csak egy katona volt köztük — bizonyos Khaled Ahmed Sauki el-Isztambuli főhadnagy, akinek a Takfir Vaal Hedzsra muzulmán ellenállási szerve­zethez tartozó fivérét Szadat rendel­kezései nyomán szeptemberben tar­tóztatták le. Ű látta el a többi három személyt egyenruhával, a fegyvereket és töltényeket kívülről szerezték be. Feltűnő hirtelenséggel született meg a hivatalos vélemény, hogy a me­rénylet magános tettesek műve. Washingtoni mintára előszeretettel hangoztatják a „magános gyilkos el­méletét“, valahányszor ködösíteni akarnak. Egyébként Haig amerikai külügyminiszter jelentette be — szin­te megmagyarázhatatlan hirtelenség­gel —, hogy a Szadat elleni merény­let muzulmán fanatikusok műve, és a szálak nem vezetnek külföldre. Szadat halálhírét különbözően fogadták az arab országokban. Szomália és Szudán hivatalos körei a legmélyebb részvéttel, más arab államok (Szaúd-Arábia stb.) megilletődöttséggel, de számos más arab állam, mely határozottan elle­nezte és az arab ügy elárulásának tartotta Szadat Camp David-1 paktá­­lását az ameri1 tí kormánnyal és Izraellel, nem leplezte megkönnyeb­bülését. Egyébként Bangladesben négynapos, Romániában kétnapos, a népi Koreában pedig egynapos gyászt rendeltek el (a temetés napján) Sza­dat emlékére. Az események előteré­be került Líbia, melynek kormányza­ta határozott ellensége volt a Szadat­­randszernek. Egyes nyugati körök háborús konfliktus kirobbanását jó­solták Líbia, Szudán és a másik ol­dalon Egyiptom között, amit Washing­ton szándékosan azért is terjesztett, hogy vele igazolja szándékát: Awacs radarfelderítős repülőgépeikkel látja el Egyiptomot és Szaúd-Arábiát,- hogy teljesíteni tudják küldetésüket egy, a térségben kirobbanó konfliktus ese­téin. Szadat örökét Mubarak alelnök vette át, kinek elnökké választását a múlt heti népszavazás is megerősí­tette. Mubarak eleve megerősítette, hogy elődje politikáját folytatja, a Cam David-l különalku teljes megva­lósítását, kiépíti kapcsolatait az iz­raeli kormánnyal, s általában az Egyesült Államok szövetségeseként lép fel a világpolitikában. Kérdés, eléggé megnyugtatta-e ez Washingtont, melynek reagálását Szá­dat halálára a bizonytalanságtól való f61elem jellemezte. Erre vall az is, .ogy amerikai hadihajókat küldtek Egyiptom partjaihoz. Nyilván háborús konfliktustól,, vagy belső elégedet­lenség, esetleg polgárháború fellán­­golásátől tartottak bizonyos körök. Nem alaptalanul, mint a dél-egyipto­mi aszjuti zavargások is bizonyítot­ták. Az amerikai provokatív magatar­tásra a szovjet kormány éles hangú jegyzékben reagált. „Nyilvánvaló, hogy kívülről jövő durva diktátum­ról, egy nép önrendelkezési jogának semmibevételéről van szó. Ha az, amit most az Egyesült Államok tesz, nem minősül a más ország belügyei­­be történő beavatkozásnak, akkor va­jon egyáltalán mi lehet a beavatko­zás? .,.. Mindez koránt sincs össz­hangban azokkal az Egyesült Álla­mok vezetői által gyakran hangozta­tott kijelentésekkel, amelyek szerint a nemzetközi kapcsolatok terén min­denkinek önmérsékletet kell tanúsí­tania, nem szabad beavatkoznia más országok, népek belügyeibe, nyilván­való ellentmondásban áll a feszült­ség csökkentésének, a nemzetközi biztonság megszilárdításának felada­tával, amely mindén országé, s amely az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének jelenlegi ülésszakán a figyelem központjában áll“, hangoz­tatta a szovjet kormánynyilatkozat. Egyiptom politikájának kibontako­zása érthetően a további érdeklődés középpontjában áll. L. L. A béke következetes harcosai Az ENSZ-közgyülés XXXVI. ülés­szakán befejeződött az általá­nos politikai vita, melyben a magas rangú küldöttségvezetők kifej­tették kormányuk álláspontját korunk legsürgetőbb kérdéseivel, illetve az ülésszak napirendjén szereplő prog­rampontokkal kapcsolatban. A három­hetes vita világosan bizonyította, hogy az emberiség békében kíván élni, ezért a leszerelés és az enyhü­lés híve, ezt pedig az államférfiak­nak tekintetbe kell venniük, még ak­kor is, ha valamilyen szövetséges! kötelezettségeikből kifolyólag más ér­dekek is befolyásolják kormányuk külpolitikáját Mennyire így van ez, a legékesebb bizonyítéka ennek mint­egy 300 ezer nyugatnémet békehar­cos bonni felvonulása, melyen az egyes társadalmi rétegek képviselői mellett vezető szociáldemokrata és szabaddemokrata politikusok, sőt ka­tonák is részt vettek. Ez a nagyará­nyú békefelvonulás nemcsak erkölcsi tényező, hanem egyúttal íntőjel is a Schmidt-kormánynak, meddig mehet el politikájában Washington szövet­ségeseként, hogy ezzel ne ássa alá végzetesen a maga hazai pozícióit. Az ENSZ-vita hangadója kétségte­lenül Andrej Gromiko, szovjet kül­ügyminiszter volt a nukleáris kataszt­rófa elkerülésére vonatkozó ú] szov­jet javaslat előterjesztésével, továbbá az egyes szocialista országok képvi­selői, akik egyértelműen hitet tettek a leszerelési és enyhülési politika folytatása és érvényre Juttatása mel­lett. Miért is keltett oly nagy feltűnést Gromiko felszólalása? A szovjet kül­ügyminiszter, mint már számtalan­szor, kifejtette a Szovjetunió követ­kezetes, kitartó, határozott és építő jellegű békés külpolitikáját, a fegy­verkezési hajsza mérsékelésére és a feszültséggócok megszüntetésére vo­natkozó javaslatait, bírálta Washing­ton csalárd politikáját, mely az em­beriség legalapvetőbb érdekeivel el­lentétben a nemzetközi viszonyok el­mérgesítésére irányul, ugyanakkor kifejezte országa készségét, hogy pár­beszéddel rendezzék a legfőbb kér­dést: a béke biztosítását. így keres­sék a nukleáris leszerelés módját, folytassák a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat, mert mint hangoztatta, nincs olyan fegyverfajta, amelyet a Szovjetunió ne lenne hajlandó kor­látozni, nincs olyan kérdés, melyről ne lenne hajlandó tárgyalni. Ez ter­mészetesen bizalomerősítő intézkedé­sekre épülő kapcsolatfelvételt és tár­gyalásokat igényel. Különösen nagy hatást keltett az a szovjet javaslat, melynek értelmében az ENSZ ünnepé­lyes nyilatkozatot fogadna el, s ez kimondaná: „Mindazok az államok és állam­férfiak, amelyek, illetve, akik első­ként alkalmaznák a nukleáris fegy­vert, az emberiség elleni legsúlyo­sabb bűntettet követik el; nem lesz igazolás és elnézés azon vezetők számára, akik döntést hoznak arról, hogy elsőkként alkalmazzák a nukleáris fegyvert. Nincs és nem is lehet olyan körülmény vagy helyzet, amely államoknak jogot adna a nuk­leáris fegyver elsőként való haszná­latára; az emberi erkölcs törvényeivel, az ENSZ magasztos eszméjével össze­egyeztethetetlen bármely olyan dokt­rína, amely lehetővé teszi a nukleá­ris fegyver elsőként történő beveté­sét, bármely olyan cselekményt, amely a világot katasztrófába sodorja. Ez bűn lenne minden nép ellen, az élet ellen a földön“. A szovjet külügyminiszter ugyan­ilyen határozottsággal tért ki a fe­szültséggócok megszüntetésére is, érintette Namíbia, az indokínai orszá­gok, a Perzsa-öböl és a Közel-Kelet térségének aggasztó problémáját. Op­timizmus csengett szavaiból: Mindent meg kell tenni annak biztosítására, hogy a XX. század két hátralevő év­tizedében a népek békében élhesse­nek, hogy a harmadik évezred küszö­bén ne kelljen féltenünk a civilizáció jövőjét. Mindazok a nemzetek, legye­nek kisebbek vagy nagyobbak, ame­lyek ezért dolgoznak, mindig a ma­guk oldalán találják a Szovjetuniót. Ebben az alapvető tónusban hangzott el külügyminiszte­rünk, Bohuslav Chűoupek elv­társ felszólalása is. Rámutatva az Egyesült Államok kormányának a nukleáris fegyverek kérdésében űzött hazárdjátékára, egyöntetűen kifejtet­te, hogy a tömegpusztító fegyverek árnyékában csak párbeszéddel, konst­ruktív tárgyalásokkal és természe­tesen jóakarattal oldhatók meg reá­lis szemlélettel a vitás nemzetközi kérdések. Diplomáciánk vezetője ha­tározottan állást foglalt az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott szov­jet békejavaslatok mellett, nevezete­sen csatlakozott ahhoz a javaslathoz, hogy újítsáik fel a szovjet—amerikai csúcstárgyalásokat a stratégiai fegy­verek korlátozásáról, hívják össze a Biztonsági Tanács alaposan előkészí­tett ülését, amelyen a háború elhárí­tását és a nemzetközi helyzet javí­tását vitatnák meg, fagyasszák be közép-hatótávolságú új nukleáris ra­kétafegyverek telepítését, terjesszék ki a bizalomerősítő intézkedéseket Hazánk a maga részéről több­ször is hozzájárult a szovjet javaslatokban megjelölt célok eléréséhez. Elég emlékeztetnünk arra a csehszlovák javaslatra, hogy fo­gadjon el a közgyűlés nyilatkozatot a leszerelés céljainak eléréséhez szükséges nemzetközi együttműködés­ről, továbbá az ENSZ-közgyűlés má­sodik, rendkívüli leszerelési üléssza­kának előkészítő bizottságában doku­mentumot terjesztett elő, mely fel­szólít minden államot, tegyenek kez­deményező lépéseket a háborús ve­szély csökkentésére és elhárítására, a fegyverkezési hajszában fordulat elérésére és a hajsza megszületésére, gyakorlati leszerelési intézkedések foganatosítására. Van tennivaló, nem is kevés, s ha­zánk, mint látható, méltóképpen ki­veszi részét korunk égető problémái­nak rendezéséből. LŰRINCZ LÄSZLÖ I / ť ч

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents