Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

1981. október 10. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Gazdaságosan és az állatok számá­ra kielégítően takarmányoznl nem is olyan könnyű feladat. Csak a gyakor­lati emberek tudják megmondani, mi­lyen komplikált, összesített kérdés ez, és a sikert sok-sok tényező befo­lyásolja. De olcsó takarmányozással tisztességes hozamokat elérni örökös célja volt és lesz minden állatte­nyésztési dolgozónak. A hiba már ott kezdődik, hogy a gazdaságok gyakran csökkentik a ta­karmánynövények vetésterületét. Az árokpartokon és az erdőszéle­ken általában sok takarmány veszen­dőbe megy, de a modern állattenyész­téshez azért ez kevés lenne. Bőséges takarmánybázist csak úgy lehet létre­hozni, ha minden lehetőséget kihasz­nálunk. A Nagymihályl (Michalovce) Álla­mi Gazdaságban, amely 16 ezer hek­tár területű és legnagyobb Szlová­kiában, az utóbbi 5 évben mindent begyűjtenek és feletetnek, ami az állatoknak való. Szénát, szalmát, ku­koricaszárat és élelmiszeripari hulla­dékot, szóval mindent, szakszerűen beillesztve a takarmányozási láncba. Még az árokparton termett füvet is hasznosítják, és nem fizetnek rá. Tu­dományosan, okosan csinálják mind­ezt. Pillanatnyilag 11 ezer 100 szarvas­­marhájuk van. Sertésből 16 ezer 650-et hizlalnak és 190 ezer malacot tartanak. A gazdaság évente 3100 tonna húst és 36 millió tojást ad el a felvásárló szerveknek. Ebből 155 millió korona a tiszta jövedelmük. Az állattenyésztésben — a céltu­datos gépesítés következtében — lé­nyegesen növekedett a munka terme­lékenysége. A műszaki fejlesztés te­hát nemcsak munkakönnyítést ered­ményezett, hanem a gazdaság számá­ra Jövedelemnövekedést is. Az állattenyésztési feladatok telje­sítéséhez húszezer tonna fehérjedús takarmányra, 50 ezer tonna szilázsra, 8 ezer tonna szalmára, 5 ezer tonna szénára van szükségük. Ezért a szé­nát még a legelhagyottabb területek­ről is betakarítják. A szalma és a kukoricaszár takarmányként! felhasz-i 4 :ж i/f' ttoäto' я&яШ i- M i >£ ' ň nálásával, tudományos módszerekkel, öt éve kísérleteznek, eredményesen. A gazdaság topol’anyi, porostovéi és szobránci (Sobranec) részlegén 6500 tonna szemcsézett ‘takarmányt állíta­nak elő. Ez csak pillanatnyi mennyit .ség, mert legalább háromszor annyi takarmányt szemcséznek majd. Így hasznosítják a szalmát és a kukorica­szárat és abból húst és tejet termel­nek. Csak így érhetnek el sajátos vi­szonyaik között jó eredményeket. Évente 9 millió liter tejet termelnek, ami nem kevés. Egy liter tej előállí­tására eleinte 30 deka gramm erőta­karmányt használtak fel. Ezt a meny­­nyiséget a továbbiakban 28, ma pedig a szemcsézett takarmányok etetésével 21 grammra csökkentették. A lelkiis­meretes és szakszerű takarmánygaz­dálkodással tudták csökkenteni a ta­­■ karmánynövények vetésterületét a gabonafélék és más szántóföldi növé­nyek javára. A takarmányozás sajátos módszerét saját maguk dolgozták ki, s a tapasz­talatokat szívesen átadták másoknak is. Az állattenyésztésben csak lelkiis­meretes és szakképzett dolgozókat alkalmaznak. Itt a takarmány gramm­jaitól függ minden, hajszálpontosak az eljárások. Ezért kellenek ide kö­vetkezetes emberek, akik nemcsak ш ’: feladatokra várnak, de azt is tudják, Fotó: —blm mit cselekszenek. Bagota István A tejtermelés, valamint a tejtermékek gyártá­sának növelése egyre nagyobb követelményeket támaszt a tej minőségével szemben. A nyersanyag minősége nemcsak a végtermék minőségét be­folyásolja, hanem a termelés hatékonyságát és gazdaságosságát is, a mezőgazdasági üzemekben és a tejiparban egyaránt. A kiváló minőségű, szennyeződésmentes nyersanyag előállítása az ős­termelőn múlik, mindenekelőtt a fejési technoló­gia, a higiéniai követelmények betartásán, a tej szűrésén, gyors hűtésén, megfelelő tárolásán és szállításán. A tej tisztaságát számtalan tényező befolyásolja. Közülük legfontosabb a tőgy tisztasága, vagyis megfelelő kezelése a fejés előtt. A tőgy tisztasá­ga, illetve szennyeződése többnyire a tartástech­nológiától függ. A szennyeződés eltávolításának mivoltja azonban szubjektív tényező, amely a fe­jők hozzáállásán, felelősségérzetén múlik. Fejéskor mindig szem előtt kell tartaná, hogy valamennyi tartástechnológia esetében a tőgy ki­sebb vagy nagyobb mértékben szennyezett. Ezért szükséges közvetlenül a fejés előtt a tőgyet me­leg vízzel lemosni, majd szárazra törölni. Ezáltal akadályozhatjuk meg, hogy a tőgy felületén levő szennyeződés és mikróbák ne kerüljenek be a tejbe, továbbá meggátolhatjuk a kórokozók átvi­telét az egyik állatról a másikra. A gyakorlatban sajnos gyakran az a tévhit uralkodik, hogy elegendő a tőgy alapos leöblí­­tése, lemosása. Hangsúlyozni kell, hogy ez nagyon helytelen eljárás, amelynek következtében jelen­tős mennyiségű szennyező anyag és mikróba kerül a tejbe. Ugyanis mosás közben a víz magá­val rántja a feloldódott szennyeződést és a mik­roorganizmusokat, s ezekkel együtt a tőgybimbő­­hoz folyik, ahonnan fejés közben a tejbe is bejut. Ezért a tőgyet mosás után alaposan szárazra kell törölni. A tőgy szárazra törlése azért is indokolt, mert a víz gyors párolgása következtében a tőgy felülete lehűl. A gyors lehűlésnek viszont tőgy­gyulladás lehet a következménye. РарНйгИк a tehenészetben A gazdaságokban végzett ellenőrzések során megállapították, hogy a fejők rendszerint lénye­gesen több időt szentelnek a tőgy mosásának, mint a törlésnek. Holott az utóbbi művelet a le­mosásnál is fontosabb. Olyan tartástechnológia esetében, ahol a tehenek tőgye csak kis mérték­ben szennyeződik be, elegendőnek bizonyult, ha a tőgyet, de főleg a tőgybimbókat fertőtlenítő ol­datban nedvesített, s jól kicsavart törlővel alapo­san tisztára törölték. Az ilyen tartási körülmé­nyek azonban ritkaság számba mennek, ezért a tőgy lemosása feltétlenül szükséges. A jelenlegi gyakorlatban a tőgy szárazra törlé­sére törlőrongyokat alkalmaznak. Meg kell je­gyezni: amennyiben egy-egy törlőt több tehén tőgyének törlésére használják, fontos követel­mény, hogy ezeket a fertőtlenítő oldatban öblít­sék. Az utóbbi években a Dél-csehországi Papírgyá­rak a tőgy mosás utáni letörlésére alkalmas pa­pírtörlők fejlesztésével foglalkozik. Olyan papír kifejlesztésén dolgoztak, amely jól felszívja a vizet, nedves állapotban is eléggé tartós, rugal­mas és dörzsöléssel nem morzsolódik. A sikeres fejlesztési munka nyomán e követelményeknek megfelelő papírtörlők gyártására került sor. A papírtörlő egyszeri használatra alkalmas. Óriási előnye, hogy a jó vízfelszívó és szárító tulajdonsága mellett higiénikus, ezért a fertőtle­nítőszerek alkalmazása kiküszöbölhető. Így a fejőket egy kellemetlen, nem szívesen végzett munkától szabadítják meg. További előnye, hogy a nedvesség hatására a papír anyaga idővel tel­jesen szétbomlik, így az elhasznált papírtörlők eltávolítása sem okoz nagyobb gondot. A papír­törlők mérete 0,33X0,33 méter. Egy kilogramm papírtörlő éra tizenkét korona. Vizsgálatok sze­rint használatuk valamivel kisebb költséggel jár, mint a fertőtlenítőszerek alkalmazásának hagyo­mányos módszere. Az eddigi gyakorlati eredmé­nyek biztatóak. A papírtörlőik alkalmazása min­den tekintetben megfelel a higiéniai követelmé­nyeknek. Azokban a gazdaságokban, ahol ezeket alkalmazták, jelentősen javult a tej minősége. Tehát a munkát megkönnyítő, gazdaságos, de nem utolsó sorban a tejtermelés hatékonyságát növelő eszközről van szó, amelyre érdemes fel­figyelni. A Náš Chov nyomán: —klm— A TERMŐFÖLDET A múlt évben nem mezőgazdasági földterületek művelésbe vonásával, termővé tételével mindössze 3640 hektár mezőgazdasági földterületet nyertünk, amelyből 1234 hektár volt a szántó. Ugyanakkor a szántóterület a többi növénykultúra rovására közel 11 ezer hektárral bővült, ami viszont a legnagyobb mértékű növekedés volt a hatodik ötéves tervidőszak éveiben. Ez utóbbinak jelentős hányadát a ré­tek és legelők felszántásával nyertük. A legtöbb szántóterületet a micha-A táblázat adatai jól szemléltetik, hogy a szántóterület egyedül a nyu­gat-szlovákiai kerületben növekedett, még annak ellenére is, hogy Bratisla­­vában, az SZSZK fővárosában a hato­dik ötéves tervidőszak éveizen ötszáz­hatvan hektárral csökkent a szántó­­terület. A Szövetségi Kormány Elnöksége határozottan kötelezte az illetékes szervek vezetőit, hogy a mezőgazda­­sági nagyüzemekben végezzék el a mezőgazdasági termőföld leltározását. Ennek célja az volt, hogy az irányí­tás egyes fokozatai átfogó képet kap­janak a nyilvántartásban korábban bekövetkezett változásokról, lehetőség nyíljon a földterületek kihasználásá­ban és nyilvántartásában tapasztalt fogyatékosságok eltávolítására és elő­feltételeket teremteni a mezőgazda­­sági nagyüzemek nyilvántartási ada­tainak pontosításához. A kitűzött ha­táridőig (1979 december végéig) több mint 23 millió 280 ezer hektár mező­lovcel, a rimaszombati és a senicai járásban nyerték... Ha összegezzük a mezőgazdasági és ezen belül a szántóterület múlt évi növekedését és csökkenését, meg­állapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági földterület globálisan 53 ezer 405, a szántóterület pedig 35 ezer 103 hek­tárral csökkent. A hatodik ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági és a szántóterület — kerületek szerint i— a következőkép­pen csökkent: gazdasági földterület leltározására került sor, ami az összes földterület­nek 90 százaléka, azaz a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek és szer­vezetek használatában levő összes földterület. Tekintettel arra, hogy a szántóte­rület nagysága az elmúlt években a rétek és legelők rovására, illetve ja­vára lényegesen ingadozott, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériuma a kerületi mezőgazdasági igazgatóságokkal és a kerületi nem­zeti bizottságokkal együttműködve az idén a közép-szlovákiai kerület há­rom járásának tíz, a kelet-szlovákiai kerület három járásának pedig kilenc mezőgazdasági nagyüzemében végzett felülvizsgálatot. E felülvizsgálatok eredményei arra engednek következ­tetni, hogy az efféle ellenőrzéseket a jövőben tovább kell folytatni, mert az illetékes szervek csak így, kaphat­nak hiteles képet a mezőgazdasági földterület összetételéről. A közgazdasági megítélésben ma a termőhelyi adottságok maximális ki­használása került előtérbe. Ez nem véletlen, hiszen a termőterület előre­láthatólag a jövőben is fog csökken­ni, ezért az értékesíthető termék­­mennyiséget egyre kisebb területen kell előállítani. Ha aprópénzre bont­juk ezt a nézetet, akkor megálla­píthatjuk, hogy a földhasznosítás el­sődleges célja: miként lehet az egyre csökkenő termőterületen maximális termékmennyiséget előállítani, vagyis hogyan növelhetők a hozamok. Nap­jainkban azonban a termőföld csök­kenésének lassítása, a jó minőségű földterületek megtartása, védelme a földhasznosítás alapvető kérdése. Annak érdekében, hogy még pon­tosabb képet kapjunk a mezőgazda­­sági és szántóterület csökkenéséről, lássuk az alábbi táblázatot, amely az egy lakosra jutó mezőgazdasági föld­terület, ezen belül pedig a szántó­­terület nagyságát mutatja hektárban: Időpont Mező­gazdasági földterület Szántó­terület 1936. I. 1 0,84 0,54 1950. I. 1 0,86 0,56 1960. I. 1 0,66 0,42 1981. I. 1 0,49 0,30 A könnyebb áttekinthetőség érde­kében, a szántóterület az 1950— 1960-as években tizennégy, az 1960— 1970-es években öt, az 1970—1980-as években pedig hét árral csökkent, természetesen egy lakosra számítva. A mezőgazdasági földterület állan­dósítása érdekében a földvédelmi tör­vény egyes paragrafusainak módosí­tására is sor került, főleg azokban az esetekben, amikor a szántóterüle­teket nem mezőgazdasági céllal von­ják ki a művelés alól. — A mezőgazdasági földterület leg­nagyobb természeti gazdagságunk, olyan pótolhatatlan termelőeszköz, a­­mely élelmiszerek előállítását ered­ményezi. Ezért ebből a célból és a jövő nemzedékekre való tekintettel azonnali hatállyal stabilizálni kell a termőföld területét. Ha a mezőgazda­­sági földterület védelmének eddigi eredményeit vesszük figyelembe, meg­állapíthatjuk, hogy az építkezések tervrajzainak előkészítésekor és a mezőgazdasági földterületek művelés alól való kivonásának igénylésekor az illetékes szervek nem vették ko­molyan a szántóterület védelmét, el­sősorban a különlegesen védett szán­tóterület művelés alól való kivonásá­nak engedélyezését. — A mezőgazdasági földterület sta­bilizálása érdekében az illetékes, földvédelemért felelős szervek köte­lezhetik azt a vállalatot, amely a termőföld művelés alól való kivoná­sát kéri, hogy saját költségein talaj­­javítást végezve pótolja a művelés alól kivont termőterületet. Ennek so­rán a következő alapelvek érvénye­sülnek: # a nem különlegesen védett szán­tóterület művelés alól való kivonása­kor a termőföldet 1:1 arányban kell pótolni; # a különlegesen védett szántó­­terület művelés alól való kivonásakor a termőföldet 1:3 arányban (egy hek­tár művelés alól kivont szántóterüle­tet három hektárral) kell pótolni; • a talajjavítás csak abban az esetben engedhető el, ha a művelés alól kivont terület a község beépített részén fekszik; # az első két ponttal összefüggő talajjavítási munkálatokra a beruházó vállalatnak tervrajzot kell készítenie; • a szántóterület pótlását a mű­velés alól kivont terület engedélye­zését követően három hónapon belül, legkésőbb folyó év november 15-ig kell megvalósítani; • az új mezőgazdasági földterület és szántóterület létesítését nem lehet az állami költségvetéshez való köz­vetlen hozzájárulás terhére megvaló­sítani, BARA LÁSZLÓ. Kerület Mezőgazdasági földterület Szántóterület Nyugat-szlovákiai > > ■ П Ш 8 109-f 164 Közép-szlovákiai ■ ■ ■ Ш Ш 40 812 44 211 Kelet-szlovákiai < • 4 4 Ш 34 779 31 367 összesen . ■ « • ■ a 83 700 75 414 A gyomok elleni harcban nem feltétlenül szükséges, hogy az agronómus a kellő intéz­kedéseket a növényzet konkrét időben adott elfeyomosodási álla­potától függően határozza meg. Ha egy kicsit előrelátóan gondol­kodik akkor a gyomok elleni vé­delmet előrejelzésre- (prognózisra) alapozza, amelynek segítségével előre kidolgozhatja a leghatéko­nyabb és leggazdaságosabb intéz­kedéseket. Az előrejelzés kidolgozásához fel kell térképezni az elővetemé­­nyek gyomosodási állapotát és az előforduló gýomok szaporodóké­pességét. Ezek az adatok előrejel­­zik, hogy az utóveteményben mi­lyen gyomok fordulhatnak majd elő. Természetesen a figyelmet el­sősorban a legkárosabb gyomnö­vényekre kell fordítani. Főleg a-Előrejelzés a gyomirtásban zokra, amelyek a kultúrnövénytől elvonják a tápanyagot és a vizet, beárnyékolják a talajt, elősegítik a betegségek és a kártevők terje­dését, vagy csökkentik a munka­termelékenységet. Az egyes gyomirtó szerek haté­konysági foka különböző. Az elő­rejelzés kimunkálásakor ezt is fi­gyelembe kell venni. A gyomok várható előfordulásának, valamint a gyomirtó szerek hatásának is­meretében a mezőgazdasági üze­mek már jó előre beszerezhetik a legalaklmasabb gyomirtó szereket. A gazdaságok többsége a szántó­­terület jelentős hányadán gabona­féléket termeszt. A gabonafélék­ben előforduló leveles gyomok el­len a gyomirtószerek széles vá­lasztéka alkalmazható. Egyes te­rületeken a fűgyomok okoznak problémát. Ezekben az esetekben elsősorban a nagy széltippan, a héla zab, a parlagi ecsetpázsit stb. elleni védelemre, a leghatéko­nyabb szerek beszerzésére kell orientálódni. A széltippan ellen például már az ősz folyamán az Igran special 80 WP, a Trazalex, a Mixi Tok-S gyomirtószerek al­kalmazhatók. Az Avadex BW szer a széltippan mellett hatásosan irtja a héla zabot, a parlagi ecset­pázsitot és a nyári perjét. A széles levelű kultúrnövények kedvezőbb feltételeket teremtenek az elgyomosodásnak. A kapásnö­vények vetésében jellegzetes gyo­mok fordulnak elő: például a liba­top, a laboda, a disznóparéj, a ke­serűfű, de az évelő vegetatív mó­don szaporodó gyomnövények is: a mezei ászát, az útszéli zsázsa, a kora tavaszi gyomok közül pedig a vadrepce és a repcsénretek. A cukorrépa növényzetében elő­forduló gyomok ellen hatásosnak bizonyult a Nortron + Bétánál szerkombináció. A gyomirtószerek vetés utáni alkalmazása hatáso­sabbnak bizonyult főleg a libatop és a disznóparéj ellen. Az egy­­csírájú gyomok a Kusagard szerrel jól irthatók. A kukoricavetésekben gyakoriak az egycsírájú gyomok. Irtásukra több lehetőség kínálkozik a Zea­­zinnak különböző gyomirtószerek­­kel (Lasso, Eradicane, Dunai) tör­ténő kombinálásával. Tehát elsősorban az említett gyomok előfordulására kell felké­szülni, s a szükséges gyomirtósze­reket idejében beszerezni. A tava­szi időszakban a biológiai'leltáro­zás során pontosan megállapítjuk az ősziek és az évelő takarmányok elgyomosodását, s eszerint végez­zük el a gyomirtást, természete­sen az agrotechnikailag legalkal­masabb időpontban. Emellett fi­gyelemmel kísérjük a tavaszi ve­tések gyomosodását is, a tenyész­­ídő kezdetétől a betakarításig. Az öntözött körülmények között a gyomok elleni harc fokozott fi­gyelmet követel. Hiszen az öntö­zőt területeken a gyomok tömege átlagban huszonkét százalékkal nagyobb. A gyomok elleni védekezés szer­ves része azoknak az intézkedé­seknek, amelyek a termés alaku­lását, a termények minőségét be­folyásolják. A kellő időben végre­hajtott növényvédelmi intézkedé­sek kedvezően befolyásolják a nö­vénytermesztés végeredményét, s egyáltalán az agronómusok mun­káját. Jana Farbiaková agrármérnök, az Öntözőgazdasági Kutató­­intézet dologzója lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliliii к

Next

/
Thumbnails
Contents