Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-10 / 41. szám
1981. október 10. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Korkövetelmény: a kiváló minőség A CSKP XVI. kongresszusa, s az utána következő pártplénumok, valamint a gazdaságpolitikai tárgyú tanácskozások kihangsúlyozták a munka és a termékminsőég szüntelen javításának szükségszerűségét. Fejlődési, vagyis korkövetelmény ez, ami kiterjed a népgazdaság minden termelőágazatára. A minőségi követelmény fogalma alatt értünk minden folyamatot, amely befolyásolja a gyártmányok, illetve a termékek általános hasznosíthatóságát, ideértve a magasszintű kivitelezést, de a költségráfordítás mérséklését is. A közelmúltban a Cukorka- és Cukoripari Tröszt vezérigazgatóságának vezető dolgozói, az élen Alexander S a k á č vezérigazgatóval, arról tájékoztatták a sajtó képviselőit, hogy az ősz folyamán Szlovákiában mi mindent kell tenni a cukorrépa rugalmas felvásárlása és feldolgozása érdekében. A vezérigazgató a termést mind mennyiségi, mind minőségi szempontból kedvezőnek Ítélte meg, ami lehetőséget nyújthat a cukorgyártás társadalmi elvárásainak teljesítésére. A mintegy 22 ezer hektáron termelt külföldi — egycsirájú — répafajták termésátlaga és cukortartalma nem egy gazdaságban felülmúlja a hazai fajtákét. Ez arra figyelmezteti a nemesítőket, hogy törekedjenek hasonló vagy jobb minőségű, nagy cukornyeredéket biztosító répafajták előteremtésére. A hazai tudományosműszaki kutatóbázisnak ez egyik legsürgetőbb feladata. Dr. Michal Hudák, a tröszt vezető dolgozója kiemelte, hogy Szlovákia répatermesztése több mint egy évszázados gazdag múltra tekint vissza, tehát gyakorlatilag nem lehet akadálya annak, hogy a répa hozama és cukortartalma belátható Időn belül lényegesen javuljon. Még nem is oly régen, a harmadik ötéves tervidőszakban szlovákiai átlagban 16 százalékos cukortartalmat értünk el, s azóta fokozatosan csökkent a répa cukortartalma. Ezen nem csak tudományos, hanem termelői, de irányitói körökben is el kellene gondolkodni. Magasabb fórumokon is elhangzott az a vélemény, hogy a termelés észszerűsltése és a nyersanyagok gazdaságos hasznosítása tekintetében minden irányítói szférában halaszthatatlanul szükséges a szemléletváltás. Ez azt jelenti, hogy az előforduló fogyatékosságok feltárása szempontjából elsősorban a saját, nem pedig mások portája előtt tanácsos a sepregetés, azaz a fogyatékosságok feltárása, mert csak így lehet hatékonyabb a termelés, ésszerűbb a vezetés. « Köztudott ugyanis, hogy ebben az évben a termelőktől nem súly, hanem cukortartalom alapján vásárolják fel a répát. Ez — legalábbis egyelőre — új és szokatlan helyzet elé állította a termelőket. Fel kellett rá készülnie a cukoriparnak, ahol meg is tették a szükséges intézkedéseket. Beszerezték a minősítéshez szükséges laboratóriumi felszerelést, és kioktatták a minősítésben dolgozó személyzetet. Kérték ugyanakkor a járási irányító szerveket, hogy az új felvásárlási módszer leglényegesebb kérdéseiről tájékoztassák a répatermelőket, hogy azok is mindent megtehessenek a répa Állami Szabvány szerinti leadása, vagyis a minőségi kritériumok megtartása érdekében. A tájékoztató sajnos nem teljesíthette küldetését, — tudniillik nem minden répatermesztő gazdaság küldte el képviselőjét. Az Állami Szabvány normálnak minden tekintetben megfelelő minőségű répa termesztése ugyanis nem egyedül a fajtaösszetétel megválasztásának, hanem egyben a termeléstechnológia meg a szállítás módjának és körülményeinek a függvénye is, s ezen a téren még nagyon sok a tennivaló a gazdaságokban. Bizonyítékért nem is kell nagyon messzire menni. A hasonló agroökológiai feltételek között termelő szomszédos járások eltérő répahozamának és a répa cukornyeredékének mennyisége közti különbség mindennél jobban igazolja a kihasználatlan tartalékok létezését. Tehát ezen a téren is rendet kell teremteni. A cukortartalom és a tisztaság szerinti vásárlás új helyzetet teremtett melynek következtében olyan panaszok hangzanak el, hogy a felvásárló központokbann aránylag nagy levonással veszik ót a répát. Kinek van igaza? Ezt kapásból senki sem állapíthatja meg. A cukorgyárak képviselői szerint minden felvásárló központban laboratóriumi méréssel állapítják meg a cukortartalom és a szennyeződés tokát. A termelő mégis bizalmatlan!? Köztudott, hogy minden újnak térhódításához nagy türelem és bizonyos idő szükséges. Az átvevőnek türelmesen, pontos laboratóriumi adatokkal kell bizonyítania a maga igazát. S ha ez a partner részére nem eléggé meggyőző, akkor az igazságtétel céljából kérni kell az illetékes minőségi ellenőrző szervek segítségét. Véleményem szerint a cukoriparnak nem érdeke, hogy tudatosan kárt okozzon a termelőnek. Sokkal nagyobb érdeke a kapcsolatok ápolása. Azt viszont senki sem követelheti, hogy a minősítés jobb legyen, mint a valóság. A beszállított szennyező anyagokból ugyanis nem készíthető cukor. Ha például országos átlagban csupán egy százalékkal kevesebb lenne a gyáraknak leadott répa cukortartalma, az nem kevesebb mint 22 ezer tonna deficitet jelentene az iparágnak, ha pedig egyetlen százalékot érne el az átvevőhelyekre szállított répa földdel való szennyezettsége, akkor több mint húszezer tonna jó minőségű termőföld halmozódna fel a cukorgyárak körül. Sok esetben a szennyezettség a 10—20 százalékot is eléri. Tehát ezen a téren is rendet kell teremteni. A répakampány idején mind a termelőnek, mind az átvevőnek arra kell törekednie, hogy a nyersanyag a lehető legtisztábban kerüljön a begyűjtőhelyre. A gazdaságokban ennek a megállapítását ne bízzák a traktorosokra, hanem szakszerű ellenőrzéssel biztosítsák a minőségi követelmények megtartását. Csak természetes, hogy a szívélyes partneri kapcsolatok kölcsönös ápolása nagyot lendíthet a helyzeten. Az illetékeseknek talán ez adta az indítékot, hogy a jövő évtől kezdve országos méretekben a cukoriparra ruházzák a répatermesztés, a feldolgozás, az ezzel kapcsolatos tudományos kutatás és a technológia minden műveletét. Ha tehát a dolgok egy kézben összpontosulnak és a termelést is jobban összpontosítják, mint eddig, az feltétlenül hasznára válhat a népgazdaságnak. Ilyen feltételek között ugyanis jobban kiszűrhetők a problémák és a fogyatékosságok. így a cukoripar szakemberei még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot partnereikkel, hiszen közvetlenül felelősek lesznek a termelési eredményekért is. A gazdaságok növénytermesztési ágazatvezetői ugyanígy felelnek majd az átadott répa cukortartalmáért és tisztaságáért. Igaz, hogy már vannak nagyon korszerű, embert kímélő répabegyűjtő gépeink, azonban az is igaz, hogy ezekhez nem teljesen megfelelő a jelenleg termelésben levő hazai nemesítésű répafajta, viszont az is igaz, hogy nem komplett a répatermelő gépsor sem, s ez nem kevés problémát okoz a termelésben. A trebatlcei szövetkezetben évek óta kimagasló eredménnyel termesztik a répát, ahol pl. a cukortartalom átlagosan 17 százalékon felüli. Ez is jól bizonyítja, hogy a termelő szakértelme nagymértékben befolyásolhatja az eredmények alakulását, tehát a jelenleg használatban levő répafajta hektárhozama is elérheti a 40—50 tonnát, és a tizenöt százalék feletti cukortartalmat. Nem véletlen tehát, hogy az említett szövetkezet vezetői úgy nyilatkoznak, hogy a gazdaság szempontjából a cukorrépa-termesztés nagyon Is kifizetődő. Ugyanezt hallhattuk egyébként a lúcsi (Lóé) szövetkezetben is. HOKSZA ISTVÁN ősz van. Az esztendőnek az az évszaka, amely az egész évi szorgos munkáért gazdagon fizet. Az üdezöld ruháját sokszínűre felcserélő természet százféle módon kínálja kincsét. Nem csoda tehát, ha nyüzsög a határ. A földművelő hangyaszorgalommal gyűjti be a termést. Az őszi munkák során a nagykürtösi (V. Krtíš) járás földművelői is igyekeznek kihasználni a kedvező időt'. De szükség is van a fokozott tenniakarásra, mert szűkös időkeretbe szorítva kell betakarítani mindent, ami megtermett és megteremteni a legkedvezőbb feltételt a jövő évi terméshez. Ennek a gazdaságpolitikai feladatnak a sikeres megvalósításához társadalmi összefogásra van szükség, hiszen az összetorlódott és rengeteg kézi munkát Igénylő tennivalót a mezőgazdasági üzemek dolgozói aligha tudnák időben és eredményesen elvégezni. A felelősségteljes feladat teljesítésében a mezőgazdasági üzemek legnagoybb támogatója, segítője a gép- és traktorállomás. Egész évben sokoldalú segítséget nyújt nekik, természetes tehát, hogy az őszi munkákból is kiveszi részét. Hogy hogyan, arról Stefan Šút, a Nagykürtösi Gép- és Traktorállomás mezőgazdasági termelési részlegvezetője tájékoztatott: — Különféle gépeink a Járás egész területén most is megtalálhatók. Augusztus utolsó hetében a bússal (Bušince), a závadai és a Suché Brezovo-1 szövetkezetek határában megkezdtük az istállótrágya kiszórását. Ezt a munkát a T—174-es rakónkkal Tóth József segíti, aki öt trágyaszórót szolgál ki. A tervünkben 17 ezer tonna szerves trágya szétszórása szerepel, de ha igény és lehetőség lesz, további mennyiség szétszórását is vállaljuk. A jövő évi termés előkészítéséhez más segítséget nem igényeltek tőlünk, mivel a mezőgazdasági üzemek a többi munkákhoz rendelkeznek gépekkel. — A terménybetakarításban milyen segítséget nyújtanak a mezőgazdasági üzemeknek? — Adapterrel felszerelt kombájnjaink jelenleg a bússal szövetkezetben a szemeskukorica begyűjtéséi végzik, de igény szerint sor kerülhet erre másutt is. A szerződéskötéskor csak egy adapterrel számoltunk, így mindössze 200 hektár betakarítását vállaltuk, most azonban, hogy több kombájnunk dolgozhat, lényegesen növekedhet az általunk betakarított kukorica mennyisége. Összefogásban az егб Bojtos Vince, a gtá tapasztalt kombájnosa Fotó: B. J« Hatékony segítséget nyújtunk a Suché Brezovo-i és a bússal szövetkezetnek a heremag betakarításában, ahol ezt mintegy 120 hektáron termesztik. Például Pavel Gollan, az egyik E—516-os kombájn kezelője arra törekszik, hogy a kedvezőnenk ígérkező termés mielőbb biztos helyre kerüljön. Sólni kell még arról is, hogy a gépkezelők, traktorosok, kombájnosok a jobb, vagyis a minőségi munka érdekében versenyeznek egymással, hi-* szén a versenymozgalom mind a munkadó, mind a dolgozó szempontjából hasznos: pozitívan befolyásolja nemcsak a munka minőségét és a telje-i sitményt, de a dolgozó jövedelmét is. Bojtos János ЛА, > ♦> О M ♦> v ♦> ♦;» »> •;« ♦>«:» •:» ♦:» •> »:• »> ♦:« *:» •> «:♦ ♦*» »; A közelmúltban Jozef Gála agrármérnök, a Szocialista Munka Hőse elnökletével ülést tartott a Szlovák Nemzeti Tanács Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottsága. A képviselők megtárgyalták és jóváhagyták a mezőgazdasági termelés szempontjából hasznosítható termőföld védelmével kapcsolatos teendőket, az őszi mezőgazdasági munkák rugalmas lefolyását elősegítő polittkai-szerzevési tervezetet, valamint az SZSZK Erdő- és Vfzgazdasági Minisztériumára vonatkozó új irányítási rendszer komplex megoldásainak lehetőségeit A képviselők a beterjesztett ismeretanyagok alapos áttanulmányozása, továbbá Ján Janovic mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kiegészítő beszámolója után gazdag ismeretanyag birtokában felvázolták a termőföld törvényes védelmére vonatkozó sürgető teendőket és az e téren előforduló problémákat. Megállapították például azt, hogy a védelmet biztosító jogszabályoktól eltekintve egyes Intézmények jelentős mennyiségű jő minőségű termő: földet más célokra, főleg építkezésekre használtak fel. Ez azért helytelen, mert a létesítmények kivitelezésére a gyengébb minőségű vagy a termelés szempontjából hasznavehetetlen talajokat Is felhasználhatták volna. Köztudott ugyanis, hogy élelmiszereket csak termőtalajon lehet kellő hatásfokkal előteremteni. Aki tehát a termőtalajt más célokra használja, az a társadalmat károsítja meg, ezért haladéktalanul érvényt kell szerezni a jogszabályok betartásának. Az előírások betartása minden irányító szféra vezetőire egyformán vonatkozik. A helyi, a járási és a kerületi nemzeti bizottságoknak mindent el kell követniük a jogszabályok érvényre juttatása érdekében. Nem elég az, ha a törvényhozó testület jóváhagy egy végrehajtó rendelkezést. Ehhez még az is szükséges, hogy az Illetékesek ellenőrizzék annak a betartását, s amint sérelmet fedeznek fel, vonják felelősségre azokat, akik a törvényt nem tartották be. Az Is bebizonyosodott, hogy a községek belterületén aránylag sok föld, évek éta csak gyomot terem, senki nem használja ezeket a jé minőségű talajokat. Szükséges tehát, hogy a nemzeti bizottságok számolják fel a nagyüzemi szempontbél nem használható, apró parcellákat. Adják át azokat a kertészkedőknek, a kisállattartóknak, a méhészkedőknek stb. Törekedjenek arra, hogy minden talpalatnyi hasznosítható földterület gazdára leljen. Ez társadalmi érdek. A képviselők egyike megemlítette, hogy a Tátrai Nemzeti Park körzetében a múlt évben tizenkét hektár nagyüzemileg nem hasznosítható terű-Előrelátóan, takarékosan letet felkínáltak a kertészkedőknek. Érthető, hogy azok nagyon szívesen elfoglalták volna az említett területet, ez azonban nem ennyire egyszerű. A Tátrai Nemzeti Park körzetében ugyanis egy központilag kinevezett szakbizottság illetékes arra, hogy döntsön a talajok hasznosításáról. Ez a bizottság sajnos egy év óta nem nyilatkozott a gyomokat termő 12 hektár sorsáról. Jő volna tehát, ha ez a bizottság a jövőben rugalmasabban Intézkedne, mert az említett tizenkét hektár földterület ésszerű kihasználása legalább annyira fontos társadalmunknak, mint például a Tátrai Nemzeti Park természetes környezetének megvédése. Többen felvázolták, hogy aránylag nagy területek kihasználatlanok a közutak mentén, de a mezőgazdasági parcellákat átszelő mezei utak, a szétszórt mezei trágyatelepek, valamint a rendezetlen kazlak körül Is sok föld vár kihasználásra. Ezért ezen a téren Is van tennivaló bőven. Az őszi mezőgazdasági munkálatok politikai* «£♦ *1« «$♦ ♦*« **• ♦*» *** *** «J* « szervezési tervezete szintén élénken foglalkoztatta a képviselőket. Azok arra hívták fel a figyelmet, hogy aránylag sok gép üzemképtelen, mert nincs alkatrész kijavításukra. Ez az idényben problémát okozhat a termény elszállításában, az alapozó agrotechnika minőségi elvégzésében, s az ősziek elvetésében. Horváth István képviselő a kelleténél szőkébb erőtakarmány-készlettel kapcsolatosan sürgetőnek minősítette a silókukorica lehető legkisebb veszteséggel történő begyűjtését és tárolását, továbbá a meghibásodott gépek üzembe helyezését. Megjegyezte továbbá, hogy a galántal járásban az őszi idényben problémát okozhat az üzemanyaghiány. A miniszter elvtárs az üzemanyag felhasználásával kapcsolatosan emlékeztetett arra, hogy a tárca kellő Időben figyelmeztette az Irányítása alá tartozó szerveket az üzemanyag-felhasználás korlátozott voltára, vagyis a fogyasztás gazdaságosságának az elérésére. Sajnos ezt a figyelmeztetést nem mindenki vette komolyan. A tehergépkocsikkal továbbra is fuvarokat vállaltak az Iparban, a traktorosok pedig a mezőről a gépekkel jártak haza ebédelni, s emiatt nagy mennyiségű üzemanyagot nem a mezőgazdasági termelés céljaira használtak fel. Emiatt az első félévben sokkal több üzemanyag fogyott el, mint pl. az előző év hasonló időszakában. Ez Is jól bizonyítja, hogy helyenként ez üzemanyaghiányt az Illetékes gazdaságok vezetői Idézték elő. Ezért főleg önmagukat hibáztathatják. A miniszter elvtárs arra kérte a képviselőket, hogy körzetükben mindent kövessenek el a rendelkezésre állő energiahordozók és az erőtakarmányok gazdaságos felhasználása érdekében. Figyelmeztessék a termelőket arra, hogy az ősz folyamán minden fellelhető tömegtakarmányt — Ideértve a kukoricaszárat Is — gyűjtsenek be, mert csak tekintélyes készlettel hidalható át az állatok téli takarmányozása, csak így tartható meg a kedvező hasznossági színvonal. —hal— j> «j> •*» «j* «*• **• «j» ♦*» #*• ♦** ♦*» •** •*« »J» ý »j» «•» tj* ♦** •** «j» «J« «j» »j» «j* »j» «j» ♦> *1* *2* *2* *2* '»* *♦* v *♦* *«• •«* •»• *2* *2**** *** *»* v •»• ♦♦♦ ♦♦♦ *** *2* *♦* *** A halasi is Értékesítteti Az állatok takarmányozásában nagy jelentősége van a feldolgozóipar hulladékanyagai és melléktermékei hasznosításának. A rozsnyél (Rožňava) járásban a pékség és a tejfeldolgozó üzem juttat Ilyen termékeket a gazdaságoknak. Rozsnyón évente 105 tonna BABETKA, 190 tonna HRUDKA sajtot és 130 tonna túrét készítenek a tejfeldolgozó üzemben. Ezek mellékterméke a savő. Ebből augusztus végéig 705 000 litert juttattak a szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. A legtöbbet a pelsőcl (Plešivec), az almásgörgői (Jablonov nad Turňou) és a szilicel szövetkezetek vittek el, melyek naponta saját járművekkel, szállítják a feldolgozó üzembe a tejet, s visszafelé a savót. Ezer liter savó mindössze 12 koronába kerül, ugyanakkor nagyon értékes tápanyagokat tartalmaz. Ily módon előnyösen és gazdaságosan jutnak olyan takarmányforráshoz, amelynek Jelentős szerepe van a malacnevelésben és a sertéshús-termelésben. A pékség hulladékanyagát szintén a környező gazdaságok szállítják el. Itt főleg selejttermékekről van sző, amelyek az erőtakarmápnyal egyenértékűek. Amíg pl. 100 kilogramm abraktakarmány átlagosan 300 koronába kerül, addig ugyanannyi kiselejtezett kenyérért mindössze 84 koronát fizetnek. S menyit tesz ki a nemkívánatos olcsó „hulladék“? A kimutatások szerint eddig ebben az évben 41 tonna selejtkenyeret adtak el a mezőgazdaságnak. A hulladékliszt mennyisége azonban még ennél is több. Megközelíti az ezer mázsát. Ez is potom áron kerül a mezőgazdasági üzemekbe. Ezen érdemes elgondolkodni.., Korcsmáros László
