Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. október 10, Az összefogás diadala SPORTCSARNOK-AVATÖ NYÄRASDON Idestova tíz éve foglalkoztatja a 'dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járás — de talán az ország — sport­közvéleményét a^ nyárasdi (Topolní­­ky) Družstevník TE női (kézilabda­­csapatának szereplése. Szinte példa nélkül éllé, hogy az iskola-bajnokság­­bél elindulva, idényenként egyre fel­jebb került a ranglétrán Németh Pál együttese, s a 78/79-es idényben, egy­szeriben ott állt az országos bajnok­ság kapuja elétt a II. liga győztese­a vásárúti CSSZB Efsz tagsága részéi röl megnyilvánuló példás méretű tár­sadalmi segítség jegyében teltek el. Valljuk be őszintén, hogy építőipa­runk ritkán dicsekedhet olyan mun­katempóval, amilyet az efsz építőrész­legének dolgozói képesek voltak tar­tani elejétől a végéig. Mert a kivite­lező nem valami speciális építőválla­lat volt, hanem ennek a jól gazdál­kodó, a nyárasdi együttesnek kezdet­től fogva gondjá\ és anyagi kiadásait Az avatúünnepség résztvevői megtekintik a sportcsarnokot. Középen Dudás Kálmán, tőle jobbra Balogh Géza ként A hetvenes évek közepétől kezdve a különböző hazai tornákon a nyárasdi lányok sok győztes csatát vívtak a nagyvárosi klubok együtte­seivel és az említett sikeres idényben megnyerték a Csehszlovák Kupát is! A kupagyőztesek európai vetélkedé­sében az öreg kontinensen is szárny­viselő földmfivesszövetkezet dolgos szakmunkásai, akik a kőművesmun­káktól kezdve a kényes belső kiképzé­sig minden tennivalót becsületesen végeztek. Az avatóünnepség a kultúrházban kezdődött, ahol dr. Dudás Kálmán, a járási nemzeti bizottság elnöke ve-A legjobb építőket elismerő oklevéllel jutalmazták na kelt a kis csallóközi falu híre­­neve. A nagynevű ellenfél, a szovjet bajnokság kitűnősége, a Zsalgirisz Kaunasz játékosai és vezetői ugyan­csak elcsodálkoztak, amikor meglát­ták, hogy egy község tartja fenn ezt a lelkes nyárasdi gárdát, egy olyan falu, amelynek a nevét meg sem ta­lálták a térképen__ Következett az országos bajnokság, de derűre borút hozott, Nyárasd nem élte túl az első idényt az I. ligában. A kiesés okait vizsgálva, egyben mindenki azonos véleményen volt: nem esett volna ki a csapat, ha saját pályán játszhat... Komárom (Komár­no) jó vendéglátónak bizonyult, de nem tudott igazi otthonná lenni. Már akkor érlelődött az elhatáro­zás: Nyárasdon okvetlen kell sport­csarnokot építeni. Mert nagy volt a bizakodás, hogy ez a csapat, amelyik Nagy Mária, Németh Jolán és Pola­­csek Piroska személyében többszörös válogatottakkal, a Moszkvai olimpia résztvevőivel rendelkezett, képes lesz újra kiharcolni az I. ligás sze­replés jogát, ami az 1980/81-es baj­nokságban sikerült Is! Rövid készülődés után 1979-ben fogtak munkához. Most 1981-et írunk és szeptember 20-án a Nyárasd végre saját pályáján fogadhatta első ellen­felét. Két év alatt felépült a 8 mil­lió korona értékű sportlétesítmény! Az egész járás lankadatlan érdek­lődéssel figyelte a csarnok építését, akárcsak az ismét I. ligás csapat bíz­tató szereplését. Az átadást megelőző hetek és napok fokozott tempójú épí­tőmunkával és a lakosság, valamint zette járást párt- és állami küldöttség, Balogh Géza a CSSZTSZ Szlovákiai Központi Bizottságának alelnöke ve­zette sportküldöttség, a szövetkezet és községi vezetők, sportképviselök és az építést végző dolgozók részvé­telével rövid összejövetelt tartottak, amelyen Varga Gyula, a vásárúti CSSZB Efsz elnöke mondott ünnepi beszédet, Balogh Géza és Dudás Kál­mán pedig köszöntőt. Ez alkalomból a sportszervezetben szerzett érdeme­ikért III. fokú testrfevelési kitüntetést kapott Angyal István, Németh Pál, Czajlik Tibor, Kovács József és Csölle István. A kiosztásra került 16 elis­merő oklevélből a legtöbb méltán ke­rült a létesítmény legjobb építőinek tulajdonába. A sportcsarnok átadását jelképező szalagvágást Balogh Géza végezte el többszáz főnyi érdeklődő jelenlété­ben, majd az ünnepség résztvevői és a kíváncsi nézősereg megtekintette az impozáns játékteret. Külön érdemes szólni a község tár­sadalmi összefogásáról. A tömegszer­vezetek közül a sportszervezet, a Nő­szövetség és az ifjúsági szervezet tett a legtöbbet. Nem volt szükség külö­nösebb agitáciőra, jöttek az emberek segíteni maguktól is, mert tudatosí­tották, hogy közös érdekről van szó. Hisz Nyárasdon napjainkban nemcsak ,a felnőtt együttes öregbíti a sport jó hírnevét. A remek kivitelezésű sport­­csarnok 6 csapatban szereplő, közel 100 kézilabdázónak lesz második ott­hona, további soprtsikerek elindítója. kgy—• Az új hazai pályán megszületett az első győzelem Nézelődöm a könyvtárban. Az ün­nepi hangulatot árasztó helyiségben csend van, csak a falakra merőlege­sen elhelyezett könyvespolcok közül­­kihallatszó papírzizzenések jelzik, hogy a könyvtár „él“, az olvasók ke­resik ott a kiszemelt könyveket. A falon — jelszóként — az írott szó jelentőségét talán legszebben meghatározó Gorkij-gondolat: „Mind­azt, ami bennem jó, a könyveknek köszönhetem.“ — Sokan vallják ezt a községben? — kérdezem Terebessyné Illés Terézt, a könyvtárost, aki éppen néhány új könyvet helyezett el a polcokon, s a táblára mutatok. —■ Itt Ipolynyéken (Vinica) sok ba­rátja van a könyvnek. Szívesen olvas­nék az emberek, amit az Is bizonyít, hogy nyáridőben néha 15—20 olvasó is ellátogatott naponta a könyvtárba. — Más községből is felkeresik a könyvtárat? — Számos olvasónk van, aki a jó könyv érdekében nem sajnálja a né­hány kilométeres utat sem megtenni. Dicséretes, hogy sok közülük a diák, akik a helyi alapiskolába járnak. Leg­többen lilámból (Űolinka) keresik fel a könyvtárat, akik már megismerték, megszerették. Jó lenne, ha a tavalyi összpohtosítás következtében meg­szüntetett szécsénkei (Sečianky) alap­iskola tanulói — akik az Jpolynyéki iskolát látogatják — felfedeznék a könyvtárat és rendszeres látogatói lennének. A gyerekeken kívül felnőt­tek is jönnek „vidékről“, főleg azok, akik az ottani kisebb könyvtárakban nem találták meg a keresett könyve­ket. — Ezek szerint itt mindenki meg­találja a keresett könyvet? — Ezt nem állíthatom, de komo­lyabb hiányosságaink nincsenek. A könyvállományt a járási könyvtár se­gítségével rendszeresen gyarapítjuk. A járási könyvtár igazgatója Emília Tobiášová szívén viseli könyvtárunk sorsát. Így aránylag gyorsan eljut Ide egy-egy új kiadvány. Jelenleg 9660 könyve van a könyv­tárnak, ebből 7035 magyar, mivel a községet szinte teljesen magyar nem­zetiségűek lakják. Az „állományból“ 4615 a szépirodalom, a gyermekek pe­dig-2910 könyvből válogathatnak. — Mit keresnek leginkább az olva­sók? — Természetesen a szépirodalmat, annak régi és mai szerzőit. Igen ke­resettek az utinaplók és az életrajzi regények. A szakirodalomból főleg a kertészeti-szőlészeti könyvek és a kis­állattenyésztéssel foglalkozó kiadvá­nyok a legkeresettebbek. Az utóbbi években az érdeklődés jelentősen nőtt a politikai Irodalom lránt is. Sajnos, a krimi is a legkeresettebb műfajok között szerepel, ami a tévé­műsorokban látható ilyen tárgyú fil­mek hatására nem is csoda. Szerin­tem ez a „műfaj“ nem érdemel ilyen érdeklődést, mivel a „ponyvairoda­lom“ ellen, mely nem sok jőt szül, mindig harcot folytattunk. — A könyvtár munkájának népsze­rűsítésére, a könyvek propagálására van-e valamilyen bevált módszerük? — Az ilyen irányú akciókat a CSE­­MADOK és a Nószövetség helyi szer­vezetével közösen bonyolítjuk le. Ter­mészetesen a rendezvények előkészí­téséből a helyi művelődési központ is kiveszi részét. A kultúra terjesztése mindkét intézmény fő feladata. Igen hasznosak például a szerzői estek, az író—olvasó találkozók, me­lyekre évente többször is sor kerül. Emlékezetesek a Zs. Nagy Lajos, Mács József, Lovicsek Béla, Gyurcsó István és más hazai szerzőkkel rendezett találkozóink. A jövőben további írók­kal tervezzük a kapcsolatfelvételt. A könyvtár tevékenységét haszno­san segíti elő a Nőszövetséggel kö­zösen alakított olvasókör, melynek tagjai rendszeres munkát fejtenek ki: könyvviták, irodalmi estek stb. — Egy személyes kérdés: hány éve „közvetíti“ az olvasókhoz a szóra­koztató, a szépre, jóra nevelő, a tu­dást hatalmat adó írott szót? — Több mint egy évtizede, ponto­san tizenkét éve. Három helyen is­merkedtem az olvasókkal: Losoncon (Lučenec), Banská Bystricán, majd itt Ipolynyéken. A bő évtized alatt szinte megszámlálhatatlan mennyisé* gü könyvet juttattam el az olvasók* hoz, és jóleső érzés fog el, ha arra gondolok, hogy sok gyerek (sőt fel­nőtt isi) az én unszolásomra, bíztatá* somra kezdett el olvasni, vált a köny­vek barátjává. Vagy talán fordítva: így lettek a könyvek igazi „barátaik“* — Nehéz a könyvtáros munkája? — Inkább úgy mondanám: szép és nehéz, mert sok a tennivaló a köny­vek körül. Avatatlan szem talán ész* re sem veszi azt, hogy katalogizá­lunk, leltárt készítünk, az olvasókról nyilvántartást vezetünk. Természete­sen, olykor olvasni Is kell, hiszen a könyvtáros egyik feladata, hogy az olvasók érdeklődési körének megfele­lő könyvet ajánljon. Ez pedig meg* követeli a könyvek ismeretét Is. Ezen­kívül az olvasóknak segíteni kell ki­keresni a szükséges könyvet, vagy tájékoztatni, melyik könyvben találja a keresett tételt vagy Idézetet. Néha el kell beszélgetni az olvasóval, meg­hallgatni véleményét az olvasott könyvről. Mindent összevetve: nem könnyű a könyvtáros munkája, de ha hivatásszerűen végzi feladatát, na­gyon szép. ☆ ☆ ★ Mindezt Terebessy Zoltánná, az ol­vasók Tercslkéje mondja. Ő csak tudja, hiszen tizenkét éve indult el végzett könyvtárosként, hogy össze­kötő kapocs legyen író és olvasó kö* zött. Azóta volt lehetősége megismer­ni a könyvvel való munka nehezét, szépségét. Mert ő nem foglalkozás­nak, de hivatásnak tekintette mindig a könyvtárosi teendőket". Ezért szeret­ték meg az olvasók, ezért ért el ki­váló eredményeket, melyekért 1978* ban kiérdemelte a „Példás könyvtár“ elismerést. S bár a „példás“ címet a könyvtár kapta, minden olvasója tudja: ez a jelző a könyvtárost Illett leginkább. Bojtos János Ismét hallatott magáról a diószegi (Sládkovičovo) Élmunkás nevet vi­selő ifjúsági szervezet műkedvelő színjátszó csoportja. Immár több alka­lommal mutatták be a helyi kultúrházban zsúfolásig megtelt nézősereg előtt szlovák nyelven Jozef Gregor Tajovský STATKY-ZMÄTKY című négy­­felvonásos színdarabját. Ez a tizenkét szereplőből álló csoport a közel­múltban rendezett szlovák nyelvű járási felnőtt színjátszó együttesek C- kategóriájában a második helyet érte el. Dicséretet érdemelnek a sze­replők, akik a napi munkájuk és a tanulás mellett szorgalmasan részt vesznek a próbákon. Ugyanúgy kijár a dicséretből Balciošiová rendezőnek is, taki lelkiismeretesen, hozzáértéssel vezette a próbákat. A kis taglétszá­mú színjátszó együttes méltóan képviselte a járási versenyen községün­ket. Bízunk benne, hogy az elért siker nemcsak szalmalángra emlékeztető fellángolás lesz, hanem még Jobban összekovácsolja az internacionalista szellemben gondolkodó és cselekvő, a kultúra lángját éltető csoportot. Nagy Mihály „Klement üottwald Szlovákiában" címen Érsekújvárott (Nővé Zámiky) a szakszervezetek házának tükörter­mében a napokban kiállítás nyílt a martini és a nitrát körzeti va­lamint az Érsekújvári Járási Mú­zeum és a szakszervezetek háza közös rendezésében. A kiállítás teljes képet nyújt Klement Gottwald elvtárs életé­ről, harcos munkásságáról. A vrútky-i Barátság Könyvnyomdá­ról, a Proletár Testnevelési Egye­sületről, a Proletár, a Spartakus, a Komunistická mládež, a Pravda chudoby, a Rudé právo, az Orga­nizátor és a Hlas ľudu mellékle­teiről készült képdokumentumok főleg a fiatalabb látogatóknak „mutatnak tükröt“ a forradalmi idők eseményeiről. Gottwald elv­társ 1950. június 7-én az ifjúság­nak mondott beszédéből jelszó formájában egy fontos idézetet ts olvashatunk: „A mi ifjúságunk a köztársaság virága és büszkesége“. A kiállítás rendezői valóban di­cséretet érdemelnek. PhDr. Hofer Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents