Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

1981. október 10. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Megelőzni a fagykárokat Bár a verőfényes ős^i napok biza­kodásra adnak okot, a hűvös éjsza­kák mégis arra figyelmeztetik a ker­tészetek dolgzóit, jó lesz igyekezni a termésbetakaritással, nehogy a fagy vámolja meg a még határban levő zöldségféléket. Különösen ott indokolt a gyorsított ütemű begyűjtés, ahol kevés a munkaerő, s nem tudják — szükség esetén — egyik napról a má­sikra a számottevő termést biztonság­ba helyezni. Az örökifjú Kovács Pál kertész Kovács Pál, a nagysallói (Tekovské Lužany) HALADÄS Éfsz kertésze de­rülátó, márpedig a 80 hektáros ker­tészet ad munkát bőven. i— Ogy látom, itt most a paradi­csom a sláger — mutatok a telepen veszteglő speciális pótkocsikra, ahol tetézve piroslik a frissen szedett ter­més. A kertész a kis irodahelyiségben tájékoztat: — Ötven hektáron termesztünk pa­radicsomot A termés túlnyomó több­ségét piacra szánjuk, de saját üze­münkben sajtoljuk is, a paradicsom­levet további feldolgozásra az Orosz­kai (Pohronský Ruskov) Cukorgyár­ba, tartálykocsikkal szállítjuk. Na­ponta 100 tonna paradicsomot tud­nánk magyar gyártmányú gépsorun­kon feldolgozni, sajnos, a cukorgyár ennyit rendszeresen nem tud átvenni tőlünk. A gyári korszerűtlen adottsá­gok javítása gyorsíthatná a mi mun­kánkat is. — Győzik a Szedést? >—i Kézzel bizony nehéz lenne.., A paradicsomlé előállításához komp­­plett gépsorunk van. No meg a pa­lántázástól kezdve egészen a prése­lésig ugyancsak gépek a segítőink. A gépi műveléshez a holland VENTU­RA fajtát termesztjük. Vastag héja jól ellenáll a gépi „megpróbáltatá­soknak“. Kézzel is szüreteljük a pa­radicsomot, különösen az érés kezde­tén, mivel akkor még válogatni kell a termést, amire a gép képtelen. — Munkatorlódás? — Ha az összes termőterületen egyszerre kellene a paradicsomot betakarítani, bizony szorult helyzet­ben lennénk. Ezt azonban elkerüljük azáltal, hogy vetjük is a paradicso­mot, meg palántázzuk is. Így az érés egyhónapos időkülönbséggel követke­zik be, ami kizárja a munkatorlódást. — Elégedett az idei terméssel? — Feltétlenül a jó évjáratok közé sorolható az idei: 30—35 tonnás ho­zamátlagot várunk paradicsomból. i— És paprikát termesztenek-e? — Hogyne! Fűszerpaprikát 20, a „Citrina“ ikonzumpaprikát pedig 12 hektáron; az utóbbit a SEMEX részé­re, vetőmag céljára termesztjük. A magot ez a vállalat veszi át, a fenn­maradó húsos részt meg a RISO lo­sonci (Lučenec) üzemének adjuk el. Hektáronként 150—160 ezer korona bevétellel számolunk ilyen módon, mivel a paprikamagért mázsánként 56 ezer koronát kapunk. A fűszerpaprikájukat az érsekújvári (Nové Zámky) SLOVLIK konzervgyár veszi át. Ebből 8—10 tonnát várnak hektáronként. A két hektárnyi fóliá­juk alatt a ZELENINA részére ter­mesztenek paprikát és miegymást. ■— Munkaerőgond? — Komolyabb problémáink ,ezen a téren nem voltak. Hatvan főnyi az állandó dolgozónk, akik hozzáértéssel végzik tennivalóikat. Például Uhňák Mária, Drapák Magdolna, Lehóczky Mária, Hipszky Erzsébet, Cabanová Helena és a többiek kora tavasztól késő őszig jeleskednek. Jokkel Daniel, aki a szervezésben segít, később majd átveszi a kertészet irányítását. Kérdőn nézek a fiatalos mozgású, víg kedélyű Kovács Pálra: „Ilyen fia­talon csak nem nyugállományba ké­szül?“ — Hja, a látszat néha csal! Régen volt, amikor beírták nevemet az anyakönyvbe ... Persze, ez nem azt jelenti, hogy az ősz „kapuzárásakor“ én is búcsúzom, de évtizedekkel már nem számolhatok itt... Munkaerőgondjainkon igen lényege­sen enyhít az, hogy Nová Baňa kör­nyékéről autóbusz hoz-visz naponta 30—40 személyt, főleg nőket. Ezek nemcsak a kertészetben dolgoznak, segítenek a dohányt törni, a kukori­cát betakarítani, stb. i—i Sok zöldségféle még a határban van. Vajon nem félnek attól, hogy egyetlen, hirtelen éjszakai fagy tönk­reteheti a termést? — Sokéves tapasztalat: általában az első fagy nem okoz komolyabb kárt a termésben, mert a levélzet védelmet nyújt. Node, számolunk védnöküzemeínk (a lévai textilgyár, a kőbánya, a húsüzem) dolgozóinak a segítségnyújtásával amellett, hogy a saját dolgozóinkat is bekapcsoljuk a begyűjtő munkába. Így naponta 50— 60 tonna termés kerülhet biztos hely­re. Bízom abban, hogy idejében sike­rül valamennyi kertészeti munkát el­végezni, s a tervezett 4,5 millió ko­rona bevételt legalább félmillió koro­nával túlteljesíteni. Böjtös János Z'/’ A hosszú, forró nyár után ránk köszöntött az ősz. Az egyre későbben kelő nap sugarai az átláthatatlan reg­geli köddel birkóznak. És figyelmez­tetően hull a lomb! Kit, mire figyel­meztet? A földművelőket természete­sen arra, hogy alaposan használják ki napsugaras őszi napokat. Mert, hogy ebben az esztendőben — csak el ne kiabáljuk — az ősz mennyit se­gít mezőgazdaságunknak, éppen ők, a földművelők a megmondhatói. A bőséges fényhatás az idén a vártnál több cukrot „csepegtetett“ a szőlőbe, cukorrépába, beérlelte a gyümölcsöt, a kukoricát, s a traktorosoknak ked­vező körülményeket teremt minden­napi munkájukhoz. ©♦© A kedvező időjárás a Csallóközben is érezteti áldásos hatását. Szerte a határban szorgalmasan folyik a mun­ka. Most az a legfontosabb, hogy em­ber és gép helytálljon, a termés meg­­feleő időben rendeltetési helyére ke­rüljön. A komáromi (Komárno) járásban például 3550 hektárról kell betakarí­tani az egyik legfontosabb ipari nö­vényünket, a cukorrépát, s minden lehetőség adott ahhoz, hogy a felvá­sárlási tervet teljesítsék, ami 127 ezer tonna termésnek felel meg. Nem kis feladat teljesítéséről van szó. Nem csoda, hogy V a rg a And­rás, a járási mezőgazdasági igazgató­ság növénytermesztője, a többi veze­tővel együtt, gondterhelt. A gyönyörű ősz megterheli ám az embert, mun­kával és gonddal. De derűlátó, ha jól halad a munka. Márpedig a komáro­mi járásban jól halad. Ez az alábbi adatokból is kiderül. Szeptember 24-ig — amikor Varga András elv­társsal beszélgettem — a gútai (Ko­lárovo) szövetkezetben harminc, a lakszakállasiban (Sokolce) húsz, az alsópéteriben (Dolný Peter) pedig a cukorrépa hatvan százalékát betaka­rították. Az aranyosi (Zlatná na Ost­rove) gazdaságban is jó ütemben dol­goztak a gépek. ©♦© Apropó! Amint megtudtam, az ara­nyosi szövetkezet a járás legjobb cu­korrépa-termelő gazdasága. Ezért láto­gattunk ide. Az iroda helyiségeiben az adminisztrációs dolgozókon kívül senkit sem találtunk. — A növénytermesztési szakembe­rek kint járnak az ekeli (OkoliCná na Ostrove) határban — mondta Farkas Edit, növénytermesztési dolgozó. — Ott egy száz hektáros táblán kezdték meg a cukorrépa ki­szántását. Otközben megrakott pótkocsikkal találkoztunk. Az egyik traktor nyer­gében Szabó Erazmus ült. Neki­vetkőzve, akárcsak aratás idején, fe­hér trikóban. Közben kísérőm tovább tájékoztatott. — A betakarításnál harminc tagú csoport dolgozik, köztük Zsoldos Im­re, Péntek István, Végh Péter, Mol­nár Jenő és Michalik Ján. Tíz jármű a répát szállítja. ©♦© Mire a hatalmas táblát sikerült megközelíteni, a faluban már delet harangoztak. Meleg Klára, aki egyébként a személyzeti osztályon dolgozik, megérkezett az ebéddel. Rö­videsen mindenki megkapta a maga adagját: káposzta levest és kirántott húst. Mindenki kedve szerint ült le a föld szélére: a napra vagy a hüsre. Dologidőben nem terített asztalnál ebédelnek a földművelők, hanem úgy, ahogy azt a természet kívánja. De láttftn rajtuk, hogy jólesett nekik a meleg étel és a kis pihenés. A pi­henő után máris indultak a munkába, S z a I a i Gyula csoportvezetőt vissza­tartottam. — A harminc tagú csoportot gépe­­sftőkből és mezei dolgozókból állítot­tuk össze — mondta. — Gépekkel jól el vagyunk látva: jelenleg két hat­soros és egy háromsoros gép dolgo­zik. A répafejet itt a tábla szélén silózzuk. Egyelőre tisztán, de miután megkezdjük a kukorica betakarítását, kukoricaszárral keverjük. Tekintettel a szép, napos, száraz, meleg időre, igyekszünk minden percet kihasznál­ni. Reggel korán kezdünk és este ké­sőn végzünk. Ha ilyen marad az idő, akokr minden bizonnyal a tervezett határidőnél előbb végzünk a betaka­rítással. — Milyen termésre számítanak? — Azt most még pontosan nem tudjuk — válaszolta Kulcsár Sza­bó Sándor segédagronómus —, de úgy vélem, hogy a tervezett negyven­öt tonna átlagtermést túllépjük. A cukortartalom is jó, az eddigi vizs­gálat szerint tizenöt százalékos. Igyekszünk minél kevesebb veszteség­gel dolgozni, ezért nagy gondot for­dítunk a minőségre, a gépek beállí­tására, a haladási sebesség betartá­sára, egyszóval a jó munkára. Az új premizálási rendszert alkalmazzuk, melynek alapján a nagyabb termé­sért, de főleg a magasabb cukortar­talomért külön jutalom jár. 040 Mire befejeztük a beszélgetést, megrakott pótkocsin a cukorrépa megkezdte vándorútját a föledkről a mázsaház felé. Farko Ondrej má­zsamesternek nincs könnyű dolga, hiszen hat gazdaság napi teljesítmé­nyét kell lemérnie és minden negye­dik kocsiról mintát vennie. — Tegnap is harmincegy mintát vettem, egyedül — panaszolta. — Sokszor még enni sincs időm: napi 580 tonna répát átvenni nem kis do­log. Ezért segítséget kértem. Meg is adták. Aranykezű nők a feldolgozóban (A szerző felvételei) Az Idén összesen 3600 hektárról takarítják be a burgonyater­mést Szlovákia legnagyobb burgonyatermesztő járásában, a pre- Soviban. A gépeken kívül mintegy hatezer idénymunkást is bevonnak a burgonyaszedésbe. A Kapušany pri Prešove-l szövetke­zet burgonyaföldjén egy billenőplatós IFA-tehergépkocsi árválkodik. Kmec František, a gépkocsivezető bosszan­kodik, hogy az eső miatt ’valószínű, elmarad a burgonyaszedés, bár Smutný Peter agrármérnök, burgo­nyatermesztési ágazatvezető három IGA-gépkocsit irányított ide ... Nos, a szedés mégsem marad el, ezt bizo­nyítja az is, hogy a titokzatos ködből előtűnik a másik két teherautó, mö­göttük meg terepjárójával az ágazat­vezető. Az agrármérnök lábával be­letúr a burgonyasorba, s menten megállapítja: — Kevés csapadékot kapott a föld, kezdődhet a burgonyaszedés... — s közben még hozzáfűzi, hogy drága az idő, iparkodni kell a 180 hektár burgonyájuk betakarításával. Hiszen az átlagosnál jobb a termésátlag. ‘ Türelmetlenül topogunk a harmatos földön. Hét órakor végre Dreveüák Jozef traktoros érkezik, s menten a burgonyaszedőgéphez kanyarodik. Né­hány szót váltok vele. — Mit jelent a csapadékos idő a traktoros szempontjából? — Elegendő három-négy milliméter eső, máris megáll a tudomány. Ragad a föld, a sok gyom eltömítheti a fel­hordószerkezet nyílásait, s hamar ki­ugrik az eke a sorokból. —Közben a keze is Jár; fürgén köti össze a lég­csöveket, pontosan illeszti egymáshoz a kardántengely fejeit, s megindul a sárgaszínű gépkolosszus. Egymás mellett, azonos sebességgel halad a Zetor és a Kmec gépkocsive­zető által irányított IFA. Fent, a fel­­hordőlánc végén, gyommal, röggel együtt hull alá a burgonya. Földszag, por és olajfüst kíséri a gépeket, csú­szik a talaj, meg-megdöccen a bur­gonyakombájn. Jó félóra múlva telik meg az IFA raktere. Közben szétoszlik a köd, kisüt a nap. A traktoros mérgelődik: —i Ez a gép csak szikkadt talajra való. Azon 10—12 perc alatt telik meg a raktér. Most meg ... ? zési, a másik a vetőburgonyát válo­gatja. — Reggelente beosztom az asszo­nyokat — magyarázza Onofrejová —, ki, hová, melyik asztalhoz kerüljön, aztán munkalapokat állítok ki, majd magam is ott segítek, ahol a legna­gyobb szükség van rám. A szorgos asszonykezek kikapkod­ják a gumőtengerből a rögöket, a fé­regrágta, a szétlapítottat. Igaz, műkö­dik az idegenanyag-elválasztó beren­dezés, de a fölül vizes, alul száraz burgonyaágyásokból sok göröngy jut re. '— Húsz tonnán felüli hozamátlag­ra számítunk. Egy 75 hektáros táblá­ról, hektárátlagban 25 tonnányit ta­karítottunk be. Nagyon jól bevált a Radka fajta. — Szereti a burgonyát? — Olyan étel ez, amit sokféle mó­don lehet elkészíteni. Ezért nem le­het megunni. — Hogyan jutnak hozzá a burgo­nyához? — Kedvezményes áron kapjuk a szövetkezettől. — Mit főz ma vacsorára? — Kolbászos krumplipaprikást. Elnézem az asszonyokat. Hetven­esztendős is lehet már az egyik, de a keze oly fürgén munkál, hogy elis­merést érdemel. Nyomban meg is kérdezem tőle, mennyire fárasztó ez a munka? —i Dehogy fárasztó .. .1 A kezem bírja. Nyugdíjas vagyok. Fölveszem én a versenyt ezekkel a fiatalokkal! Hanem a szemem... Este, ha lefek­szem, csak krumplit és krumplit lá­tok magam előtt... A porlepte arcokon csíkot rajzol a verejték. Kérgesek ezek az asszony­kezek. Szemük? Kék, barna ... hajuk, mint a hamu. Az öregasszony zseb­kendőt kotor elő. Am, hiába törölgetl magát, a por és a veríték finom masszát von a ráncos bőrre. A szállítószalagok, gombnyomásra megálltak. Elöl a mukazaj. Az asszo­nyok kibontják kendőjük csomóját, s lekászálódna ka székeket helyette­sítő ládákról, majd elballagnak a bur­gonyatárolók felé. Onofrejová ebédhez invitál. — Jöjjön csak, kóstolja meg a ka­­posiak kedvenc ételét: a krumplis derelyét... No, ugye, finom...? Nagyon finom! Illés Bertalan Kockás Erzsébet a nyilvántar­tást vezeti. Beletekintettem a füzetbe, ahol minden pontosan fel van tün­tetve. Például a traktoros neve, tel­jesítménye, a szennyeződés foka stb. A mázsaházból a cukorrépa rövi­desen a felvásárló központba kerül. Itt találkoztunk Csóka Antallal, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Cukorgyár alkalmazottjával. Csóka bácsi foglalkozása nem könnyű. Ö állapítja meg a. répa minőségét: bírál és ítél. Meg is kérdeztem tőle, hogy volt-e, van-e haragosa? — Nem, nincs — válaszolta. — Az az érdekünk, hogy a termelő és a fel­dolgozó üzem között meglegyen a jó összhang. De hát tudjuk, hogy mező­­gazdasági üzemeinkben még sok a lielyrehoznivaló a cukorrépa minősé­gét illetően. A gyakori mulasztások közé az aránylag nagyfokú mechani­kai szennyeződés és a helytelenül végzett fejezés tartozik. Pedig a jó minőségű és tiszta répa eladása lehe­tővé teszi a cukorgyár teljes kihasz­nálását, s így a kampányidő is lerö­vidül. — Mi erről a véleménye? — Az idén a répa minősége nagyon jó, eddig az időjárás is kedvező. A gépi betakarítás megfelel a követel­ményeknek. Mechanikai szennyeződés előfordul, de nem olyan nagy mér-i tékben, mint a múltban. A répa feje­­zése körül is akadnak problémák, de ez a hatsoros gép hibája. A három­soros fejezővel jobb munka végezhe­tő, viszont a hatsorossal gyorsabban megy a munka. Azért persze túlzás lenne azt állítani, hogy a betakarítás teljesen problémamentes. Mert gond, probléma még egy ilyen kedvezően alakuló ősszel is akad. Meg kell küzdeni a munkaerőhiánnyal, az em­bereket oda kell összpontosítani, ahol legsürgőseb ba tennivaló. Egyszóval: jól kell megszervezni a munkát. Betakarítás gépi és kézi erővel Második kenyerünk: a burgonya Legyint. Duzzogva mondja: a múlt héten naponta három hektárt is tel­jesített, a gépkocsik alig győzték az iramot. Kmec teherautója a kettes számú telepre indul, vele tartok. A telepen Onofrejová Mária az öt­­ven-hatvan főnyi nő és férfi irányítja, ök a burgonyaosztályozó körül szor­goskodnak. A férfiak megragadják, majd szállítószalagra öntik a burgo­nyát. Ütemesen zakatol a lépcsőzetes felhordó-szerkezet. Előbb az osztályo­­zóhoz, majd a válogatóasztalra gurul a söröspohár-nagyságú, temérdek bur­gonya. Mivel ezt a szálltímányt kéz­zel szedték, rög, gyom nincs is ben­ne. A szalagsorok végén asszonyok szorgoskodnak: egyik csapat az étke­a gépkocsira, majd onnét meg a fel­­hordó-szerkezetre... i— Van-e sok idénymunkás? — Magunk nem bírnánk a sok munkát. Nagyon jól jön számunkra a prešovi egészségügyi szakközépis­kolások segítsége: két héten keresz­tül, naponta 230 tanuló szorgoskodik a burgonyaföldeken. De segítenek a védnöküzemek dolgozói is, főleg fér­fiak. Mert hát az ötvenkilós zsákok emelgetése nem nőknek való... — válaszolja sárosi tájszólással a jóbe­­szédű Onofrejová. — ,Mennyi a napi kereset? — Hetven korona. Nem sok, ugye? De naponta tíz órát dolgozunk, így havonta 1600—1800 korona . összejön — Majd átvált a burgonya dicséreté­«$»»;«»;«»j* «j* *3« »3« *3« »3* *3* *J* *J> *3» *!• »J* »J* ♦{» «5* *J* «3* *3* *J> »3* *3* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *«• *3* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *** *3* ♦♦♦ ♦♦♦ *3* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *3* *34 NAGY TERÉZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents