Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

1981. október 10. .SZABAD FÖLDMŰVES 3 A kétoldalú kapcsolatok keretében a közelmúlt felfigyeltető eseménye volt a nálunk országosan megrende­zett magyar gazdasági és műszaki ■арок. Technikai és mezőgazdasági vonatkozásaival vonzotta az érdeklő­dőket a magyar mezőgépgyártás be­mutatása és fejlődésének felvázolása szemléltető diafilmek kíséretében. Mindenekelőtt bemutatandó az az intézmény, mely a mezőgépgyártási törekvések képviselője és kivitelezője: a Mezőgéptröszt. Ez az intézmény 14 vállalatot fog össze, melyek közül 12 többnyire mezőgépek gyártásával és fejlesztésével foglalkozik, hozzá tar­tozik még egy 540 alkalmazottal dol­gozó fejlesztési intézet. A mezőgép­­gyártók közé tartozik még a Magyar Vagon- és Gépgyár, a mezőgépgyártás öt százalékának kivitelezői pedig más termelők. Az említett vállalatok biz­tosítják a mezőgazdasági gépi beru­házások 40 százalékát. A magyar mezőgazdaság 800 fajta gépet és berendezést alkalmaz ter­melési célokra, ebből a hazai ipar 40 százalékos részvétellel 550-et állít elő. Ebből követkzik, hogy a KGST- államok tudományos-műszaki együtt­működése eredményeként folyó közös mezőgépgyártást a jövőben tovább­fejlesztik. A közös törekvés iránya: gazdaságosan nagy sorozatok elérése, a típusok számának csökkentése, a párhuzamos, egymást átfedő fejlesz­tés kiiktatása. A magyarországi mezőgépgyártás fejlesztése mellett nagy jelentőséget tulajdonítanak a licenc- és know­­how-vásárlással történő termékszer­zésnek és módszerelsajátításnak. A licencvásárlás célja általában nem a legkorszerűbb, hanem a továbbfej­lesztésre alkalmas termékek meg­szerzése. Az előző ötéves tervidőszak­ban géőpek és berendezések 90—100 prototípusát fejlesztették ki, így nö­velt fejlesztési dinamikával a termé­kek kívánatos élettartamát kívánják elérni. A kutatásnak és fejlesztésnek azért Is nagy jelentőséget tulajdonítanak és növekvő szerepet szánnak, mert a nemzeti jövedelem kisebb növekedési üteme folytán korlátozottabbak a be­­ruházsi lehetőségek. Viszont a kuta­tás és a fejlesztés csak akkor tölt­heti be teljesen szerepét, ha a fej­­lesztés-kutatás-próbagyártás-gyártás­­értékesítés-szolgál tatások összefüggő folyamatot alkotva, termékváltási láncolatot hoznak létre. A tröszt az előző két évben kritériumrendszer alapján felülvizsgálta termékiet, hogy kialakítsa gazdaságosabb struktúrá­jukat. A hatodik ötéves terv élőké-* szítésével kapcsolatban kidolgozták a várt termékszerkezet 1985-ig terjedő prognózisát. Milyen célok vezérlik a kutatási és fejlesztési törekvéseket? Mindenek­előtt a piacszerzési lehetőségek te­kintetbe vételével anyag- és energia­takarékos megoldások keresése, auto­matizálási lehetőségek és módszerek kutatása és fejlesztése, a géprendszer szempontjait tekintetbe vevő fejlesz­tése, a veszteség csökkenését ered­ményező módszerek számának növe­lése, az üzembiztonság javítása stb. A tavaly befejeződött ötödik ötéves tervidőszak eredményeihez tartoznak a kiemelt ágazatokban a zöldborsó, zöldbab, uborka, hagyma és paradi­csom termesztésére és betakarítására szolgáló gépek. Nagyon bevált a ZTG típusú géprendszer, Mozgó borsócsép­lőt is kifejlesztettek. Említésre méltó a VUT típusú kapcsolt uborkabetaka­rító gép, ugyancsak a hektáronként hat, illetve 12 tonna teljesítőképes­ségű manipulációs gépsor. A H6F vontatott gép és a HMG manipulációs gép nagy szolgálatot tesz a hagyma­­termesztőknek. A hektáronként tíz tonna teljesítőképességű betakarítő­­gép, a PFG-20 típusú előfeldolgoző géprendszer újszerű konstrukciós megoldásaival a paradicsomtermesz­tők munkáját könnyíti meg. Az USK modellgépsor a széles so­rokban termesztett szőlő művelőinek okoz örömet, s igen jó szolgálatot tesznek a gyümölcsfák koronáinak nyírására rendeltetett CSVL-2, CSVL-3 és KAM-5 típusú gépek. A szőlőmű­velésben hasznosítják az EHO elekt­rohidraulikus nyírőberendezést is. A magyarországi mezőgazdasági gépgyártás eredményei közé sorolha­tók a takarmány-betakarítással, fel­dolgozással és raktározással kapcso­latban üzembe helyezett új gépek. Így például a gabonakombájnokhoz, önjáró kaszálógépekhez és szecskázó­gépekhez alkalmazható adapter, az SKA a Silókukorica betakarítására, az FKA 4 és 6 sorozatú adapter a kukoricacsövek törésére, az RSA adapter a szójabab betakarítására, az SNA-8 és SNA-12 típusú adapterek pedig a napraforgó betakarítására szolgálnak: A BBA, BBA-S, NBR típusú gépek, a BSzP-10 típusú szállító jármű bálá­zást és raktározási célokat szolgál­nak. Megjegyzendő, hogy ezt tavaly a Hesston céggel kötött kooperációs szerződés alapján alakították ki. Az SMA és Orkán gépek szárfelszedésre és begyűjtésre szolgálnak, s fejlesz­tési stádiumban van egy berendezés nagy bálák elégetésére. A HKC típusú jelzőgép hibridkuko­rica megművelésére szolgák Az állattenyésztés sem mostoha­­gyerek a mezőgép fejlesztés számára. Az ebben a vonatkozásban elért ered­ményeket jelzi a TAK-7 és a Super­­mix takarmányozó, takarmánykeverő és elosztó gépsor, valamint a trak­torhoz kapcsolható Silex silőmaró. A mozgó lapátokkal ellátott LLK és a szárnyas lapátú SZA-02 trágyaeltaka­­rftásra, az ASz-300 szivattyú a híg trágya elvonására szolgál. A trágya­­szállító ciszternakocsik fejlesztésében Is sikereket könyveltek el. A további újdonságok között emlí­tendők a Mobitox, Ciklomat, Gumó­tól, Granogard növényvédő és csá­vázógépek, a Tornádó kapcsolható mű­trágyapermetező, Pneugrain vegyszer­szóró stb. i A mezőgépfejlesztés a háztáji gaz­daságokról sem feledkezik meg, a kistermelőknek nagy szolgálatot tesz­nek a kézi vagy villamos hajtású kis­gépek (például szőlődarálők), s már bevezették az UNIRO háztáji gépsor sorozatgyártását. A talajművelés megkönnyítésére fejlesztette ki a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár licenc alapján a Rába- IH-10-720 eketipusokat (közép- és mélyszántásra), a Rába-IH-10-770 ne­hézboronákat, a Rába-IH-Cyclo kuko­ricavetőgépeket, valamint a Lajta ve­tőgéptípust. Természetesen, Magyarországon sem sima és problémamentes a me­zőgépfejlesztés útja. Az érdekelt ku­tatók és szakemberek munkájukban szem élőt tartják a világszerte érvé­nyesülő termékváltási követelménye­ket. KERESKEDELMI DTAZÖK A SIVATAGBAN Egyre több az amerikai fegyver a Közel-Keleten. (Laphírek) (V, Fomicsev rajza) Megbontottál barátság Röviddel azután, hogy a Szov­jetunióban 1942-ben megala­kult az I. csehszlovák tábori zászlóalj, Szelce nad Okojban a len­gyel Tadeusz Kosciuszko Hadosztály is formálódni kezdett. A lengyel egy­ségek minden segítséget megkaptak a Szovjetuniótól és a Vörös Hadse­regtől, hogy hatásosan küzdjenek a fasiszta megszállók ellen. Akkoriban több lengyel tisztet, valamint szovjet parancsnokot vezényeltek az első lengyel hadosztályhoz, hogy képez­zenek ki új parancsnok kádereket. A belorussziai Lenyino város neve 1943. október 12-én beírődott a len­gyel hadosztály történetébe, s annyit jelentett, mint 1943 márciusában Szokolovo az I. csehszlovák zászlóalj számára. A lengyel hadosztály Lenyi­no mellett csapott össze első ízben a fasiszta megszállókkal. Az első har­cokban nagy győzelmeket vívott iki, s több mint 11 ezer lengyel katona ismét kitűzhette a lengyel zászlót. E haditény emlékére Lengyelország­ban évente október 12-én ünnepük a néphadsereg napját A lengyel nép forradalmi és harci hagyományainak legdicsőbb fejezete a második világháború idején vívott «т.’ашжлаищ.дмташииваианизвк: hősi harca. Nyomban az ország fa­siszta megszállását követően formá­lódtak az ellenállás erői. A Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével megalakultak a népi gárdák. A hát­országban partizánegységek alakul­tak és felvették a harcot a megszál­lókkal. A lengyel nép nagyszabású harci tevékenységét bizonyltja, hogy csak 1944-ben több mint 900 hadi­­tényt hajtottak végre a különféle ala­kulatok, mintegy húszezer náci kato­nát megöltek, 320 vonatot kisiklattak, 79 hidat levegőbe repítettek. A hitleri hadvezetés mintegy 385 zászlóaljat vetett be az ellenállási mozgalom ellen. Az ellenállásban kiemelkedő szerepe volt a varsói felkelésnek. A felkelőknek hathatós segítséget nyúj­tott a szovjet hadsereg és légierő, va­lamint az első lengyel hadsereg légi­ereje. Az első lengyel egység fokozatosan százezer főnyi hadsereggé terebélye­sedett, mely a második világháború legfontosabb frontszakaszain tevéke­nyen részt vett a szovjet hadsereg ... жвймдаа .сжжшеаавш hadműveleteiben — a „pomeránial fal“ áttörésében, továbbá a berlini és a prágai csatában. Az I. belorusz front csapatai kötelékében részt vett a berlini harcokban. A második len­gyel hadsereg a prágai felkelés segít­ségére sietett, hogy viszonozza a csehszlovák katonáknak a lengyel terület felszabadításában nyújtott se­gítségét. A közös harcokban a cseh­szlovák és lengyel katonák vérükkel pecsételték meg megbonthatatlan testvériségüket, és' lerakták mai együttműködésük és kölcsönös segít­ségnyújtásuk alapjait. A lengyel néphadsereg a Varsói 'Szerződés keretében fontos szerepet tölt be, mert a csehszlovák néphad­sereggel és az NDK nemzeti néphad­seregével együtt a szocialista tábor nyugati határait védelmezi. A testvéri hadseregek szövetségi hadgyakorla­tain a közelmúltban meggyőzően bi­zonyította védelmi képességét, híven a forradalmi hagyományokhoz. JÄN MICATEK Viharban a lengyelországi szocializmus A legutóbbi két hónap lengyel­­országi eseményei arra mutat­nak, hogy az antiszociaüsta és szovjetellenes erők egyre nyíltabban és arcátlanabbá hirdetik céljaikat. Az utóbbi események teljesen Iga­zolták, hogy a „Szolidaritás“ nemcsak „.ellenőrizni“ akar, hanem célja a hatalom átvétele, a jelenlegi hatalmi struktúra ellenforradalmi jellegű megváltoztatása a népi Lengyelor­szágban. A f,Szolidaritás“ mindent elkövet, hogy megnehezítse a párt és a kormány reformtörekvéseit, a gaz­dasági élet orvoslására, a szociális helyzet javítására irányuló erőfeszíté­seit. Sőt, a „Szolidaritás“ szélsőséges csoportjai féktelen szovjetellenes uszításukkal és provokációikkal Len­gyelország nemzetközi kapcsolataiban is bonyodalmakat okoznak. Ezért je­lentette ki Jaruzelski kormányfő a „Szolidaritás“ gdanski kongresszusá­val kapcsolatban, hogy „Lengyelor­szág kritikus ponthoz érkezett. Kon­struktív együttműködés alakul-e ki, avagy konfrontáció? Erre a kérdésre várnak választ az emberek.“ A „Szolidaritás“ kongresszusa, a­­mely szeptemberben két szakaszban ülésezett, szenvedélyes, meddő és a zűrzavart elmélyítő vitáival bi­zonyos önleleplezésül szolgált. Min­denképpen fényt vetett arra, hogy a lengyelországi „megújhodási mozgal­mat“ külföldről, elsősorban az Egye­sült Államokból szítják, s ebben, már­mint a Lengyelországra nehezedő nyugati nyomásban, prímszerepet ját­szanak .a nagybankok. Akkor, amikor a párt vezető személyiségei hangoz­tatják, hogy a LEMP nem mond le a megállapodások irányvonalának foly­tatásáról, a LEMP szélsőséges szár­nyai újabb és újabb képtelen köve­telésekkel állnak elő, hogy lehetetlen helyzetbe hozzák a szocialista hatal­mat. Ugyanakkor fény derült a „Szo­lidaritáson“ belül folyó manőverekre, az ún. mérsékelt szárny“ és a szélső­séges irányzatok személyi vetélkedés­ben is megnyilvánuló erőpróbájára. A „Szolidaritás“ kongresszusa mi­nősíthetetlen hangnemben bírálja a kormányt és a hatalmi szerveket. Sőt, nem marad ennél. „Felhívással“ for­dult a kelet-eurőpaí népekhez, és antiszociálist küzdelemre ösztönözte őket. Ennek a visszhangja ismert: csehszlovákiai, szovjetuniőbeli, ma­gyarországi és más szocialista orszá­­gokbeli üzemek dolgozói felháborod­va utasították vissza ezeket a mes­terkedéseket és válaszukban rámu­tattak a „felhívás“ átlátszó ellenfor­radalmi jellegére. A „Szolidaritás“ levelével kapcsolatban találóan je­gyezte meg Willy Brandt, a nyugat­német szociálidemokraták vezére: „Ha a „Szolidaritás“ elutasít minden külső beavatkozást, akkor neki sem szabadna a lengyel határokon „túl­nyomulnia“, mint ahogy azt a szocia­lista országok munkásságához inté­zett felhívásában tette. Megfeledke­zik róla, hogy nem lehet kilépni a világpolitikai keretekből, s nem lehet elhagyni a szövetségi rendszerek ha­tárát.“ A kormány nyugalomra intő üze­nete ellenére erőszakos cselekmé­nyek, önkényes földfoglalások (állami gazdaságok és a szövetkezetek birto­kain), a szélsőséges „Szolidaritás“­­tagok pszichikai terrorjának körülmé­nyei között ülésezett a kongresszus második szakasza. Jellemzője volt a vállalatokkal és az önkormányzattal kapcsolatos törvények kérdésében a szejmmel való szembeszállás. Doku­mentumaiból hiányzik egy sző: a „szocializmus“. A kongresszuson személyi vonatko­zások is kidomborodtak az egyes Irányzatok konfrontációja tükrében. Jellemző és felfigyeltető, hogy a hi­vatalosan is ellenforradalminak mi­nősített ellenforradalmi szervezet, az ún. KOR, most ötéves fennállása után feloszlatta magát, és funkcióját „más független társadalmi erőkre“, első­sorban a „Szolidaritásra“ ruházta át Továbbra is zavaros és egyértel­műen veszélyes a lengyelországi hely­zet, s még komolyabb tartalmat nyer Rakowski miniszterelnök-helyettes ki­jelentése: „Lengyelországban a szo­cializmus helyzete attól függ majd, hogy a LEMP valóban harcos párttá válik-e“. (L) IWH11 Spanyolország politikai képe napjainkban megbolygatott méhkasra emlékeztet. Ez nem­csak a parlamenti küzdelemben tük­röződik, hanem népi megmozdulások­ban is, melyek az ország tervezett NATO-tagsága ellen irányulnak. A baloldal elsősorban a kommunisták és a szocialisták eddig semmiben sem tudtak olyan egységre Jutni, mint éppen ebben a kérdésben. A kommu­nisták különösen szorgalmazzák, hogy a parlament várható döntéséről ren­dezzenek népszavazást. A választók mondják kt a végső szót. Hispánia rendkívül fontos elhatá­rozás előtt áll. A kormány augusztus végén a parlament elé terjesztette azt a törvénytervezetet, amelynek ér­telmében Spanyolország belépne a NATO-ba. A kormány ezt egyszerű szótöbbséggel szeretné elfogadtatni, ezzel szemben az ellenzék ragaszko­dik népszavazás rendezéséhez. Min­den oka megvan ennek szorgalmazá­sára. Ugyanis törvénnyszerűen felve­tődik a kérdés Ilyen sorsdöntő lépés­sel kapcsolatban: kinek lesz haszna a NATO bővüléséből? Spanyolország a maga szigeteivel már 1953 óta az amerikai érdeklődés középpontjában áll. Washington nagy­szabású együttműködést folytatott a rossz hírű Franco-kormánnyal, szabá­lyos katonai együttműködés alakult ki az Egyesült Államok és Spanyol­­ország között, s bár a Franco-rend­­szer meglepően átvészelte a második világháború következményeit (a hiva­talosan semleges Spanyolország ön­kéntesekből álló „kék hadosztályt“ küldött a Szovjetunió ellen harcolni, ám a fasiszta Franco-rendszer átmen­tette magét, s nem szerepelt a hábo­rús bűnösök között). Washington sze­mében 1$ kompromittálta magát, s az amerikai kormányok nem erőltették Spanyolország NATO-tagságát. Spa­nyolország területe azonban nagyon jól megfelelt támaszpontok létesítésé­re, amit viszont Madrid a bérleti díj állandó felsrőfolására használt ki. Végül 1976-ban határidőhöz kötött szerződés született a két állam között. Ennek értelmében Madrid öt év alatt egy és negyed milliárd dollár ameri-VESZÉLYES UTAKON kai katonai, gazdasági és egyéb se­gélyben részesült. Az idén nyáron egyelőre nyolc hőnapra kötött új szerződés értelmében Madrid már há­­rommllllárd dollárt követel. Washington Spanyolország NATO- tagságának sürgetésével, amit Haig külügyminiszter közelmúltban lebo­nyolított nyugat-európai körútja al­kalmával tolmácsolt, messzemenő cé­lokat követ. Spanyolország a Föld­közi-tenger „kapuőre“, hiszen Gibral­tárnál (14 kilométeres tengerszoros) tökéletesen ellenőrizhető a tenger be­járata, s innen át vezetnek fontos stratégiai, kereskedelmi és nem utol­sósorban „olajutak“ a Közel-Kelet felé. Emellett természetesen nagyobb lehetősége lenne a térség országainak fokozott ellenőrzésére, ami tekintettel Olaszország vagy Görögország na­gyon ingatag belpolitikai helyzetére, nem hagyható figyelmen kívül. S mivel kecsegteti a NATO-tagság Spanyolországot? Amellett, hogy Calvo Sotello kormánya az ország nemzetközi tekintélyének erősödését várja tőle, elsősorban két fő célt tart szem előtt: Spanyolország közöspiaci felvételének meggyorsítását és — nyilván történelmi nosztalgiával — a Szikla, azaz Gibraltár visszaszerzését az angoloktól, akik 1713-ban, az örö­kösödési háborút követően kötött nemzetközi szerződéssel Gibraltár környékét elorozták a spanyoloktól. Dőre illúziók. Nemcsak a baloldali pártok vezetői, hanem egyes kor­mányszemélyiségek is jől látják en­nek a politikának, s főként elhamar­kodott szorgalmazásának tévútjait. Ilyen szellemben nyilatkozott Adolfo Suarez volt kormányfő is. Felipe Gon­zalez szocialistái joggal mutatnak rá Madrid kockázatos lépésének követ­kezményeire: a katonai kiadások el­kerülhetetlen fokozódására abban a Hispániában, amely a munkanélküli­ség elképesztő méreteket öltő prob­lémáival, szociális megrázkódtatások­kal, koalíciós válsággal és a demok­ráciát veszélyeztető folytonos fasiszta puccskísérletek és összeesküvések el­hárításával küszködik. A spanyolországi fejleményeknek van még egy veszélyes vonatkozása. Helsinki óta csak egy taggal, az NSZK-val bővült a NATO, viszont az Eurőpa-értekezlet záróokmánya hatá­rozottan a katonai csoportosulások bővítése ellen foglalt állást. Spanyol­­ország belépése a NATO-ba ellentét­ben állna Helsinki szellemével. A szovjet kormány nemrégen emlékirat­ban figyelmeztette Madridat tervezett lépése veszélyességére, rámutatva a mellette felsorakoztatott erőltetett és naiv érvekre, kifejezésre juttatta, — egyébként egyes nyugati országok által osztott — véleményét is, hogy Spanyolország jelenlegi semlegességi politikája miatt nem rekesztődik ki a Nyugat gazdasági vérkeringéséből, hanem kifejezetten hasznos szerepet tölthet be a kelet—nyugati kapcsola­tok ápolásában. Ha sor kerül a nép­szavazásra, a spanyol tömegek bizo­nyíthatják, felfogták-e ennek mély értelmét. LÖRINCZ LÄSZLÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents