Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-03 / 40. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. október 3» A karaván áll, az idő halad JERG ILONA 55 éves, CSELÉNYI JOLÄN 42 éves; sertésgondozők. A második negyedévben 78 dekagram­mos napi súlygyarapodást értek el 300 darab hízósertés átlagában, amely alighanem kerületi rekordnak számít, pán KONCZ 23 9 1981 Földműves 40 Az év elejétől 68 dekagramm az átla­guk. A szövetkezetben 1300 darab hízósertést tartanak napi 56 dekás súlygyarapodással. Egy kiló húst 10,-16 koornáért állítanak elő. rűre gyúrnak. Könyökig nedves lesz a ikezük. Az ajtó kinyílik. Jolán néni húzza, Ilon néni nekifeszülten tolja a takarmányos taligát. Az állatok éktelen visításba kezdenek, amit csak a takarmánykiosztás után hajlandók abbahagyni. A gondozók kimernek egy-egy vödörrel a kád sűrű tartal­mából és a vályúkba öntik. — Miért ennyire sűrű? — kérdem, mert másfelé ennél ritkább disznó­­eledelt is láttam. — Mi nehezíti leginkább a munká­jukat? — A vízmelegítés. Igazán vehetné­nek már egy villanybojlert, de azt mondják, nincsen rá pénz. Ezt a kat­lant még hat évvel ezelőtt csinálta a férjem egy benzineshordóból — ma­gyarázza Jolán néni. De már ez is annyira elhasználódott, hogy vassal kell megtámasztanunk, hogy előre ne bukjon. Még ezzel a helyzettel is megbékélnénk valahogy, ha legalább jő minőségű volna a fa, amivel fű­tünk. Most elég jól állunk, mert hoz­tak fát. Igaz, nyerset, de máskor rendszerint az udvarról szedegetjük és hasogatjuk össze a nedves tüze­lőt!!! — Merrtr van a szociális helyiség? — Semerre. Nézze, itt van egy vö­dör, ott a másik. Az egyikből a mala­cokat etetjük, a másikból mosaik­­szunkü! — hallgatom az elgondol­koztató tényeket a két gondozónőtől. Reggel négy óra múlt. Koromsötét­ben botorkálok a korszerűtlen sertés­éi felé, melynek előkészítőjében fél­homály és a két gondozó fogad. Egy benzineshordóból átalakított katlan alatt tűz lobog. A sarokban több öl­­nyi hasogatott fa. Néhány vödör ké­szültségben sorakozik a földön. Eb­ből a helyiségből nyílik az öltöző. Benyitom az ajtót, amelyen nincsen kilincs. — Hát a fűtőtestet hová tették? — kérdeni, mert ilyet sehol sem látok... — Olyan bizony nekünk nincs, és nem is volt — mondja halkan Jolán néni. Pedig jó volna, ha adnának egy kályhát, vagy legalább egy vil­lanymelegítőt, mert télen fogvacorog­­va kell átöltöznünk. Egy másik ajtó mögött a takar­mányraktárt találom. — Milyen takarmányt etetnek? Ilona néni veszi át a szót: i Azt mondta a zootechnikus. hogy ez VUL. Ezt etetjük a húsz- és a százhúsz kilós sertésekkel is, mert ČOS-t és A-l-est már három éve nem kaptunk. Ez a takarmányféleség a kismalacnak olyan, mint csecsemő­nek a szalonna. Benyitom a harmadik ajtót. Az ala­csony mennyezet alatt, amelyen nagy foltok jelzik a beázás nyomait, vas­rácsokkal elkülönlített ketrecekben egyenként négy-öt disznó röfög. Rend és tisztaság van az ólban. Sűrűn haj­­longanak az asszonyok. Nehéz, fá­rasztó munkával a ketrecekből a (ki­futókba dobálják nagy alumínium­­lapáttal a trágyát. Onnan pedig a (ki­futón túlra, ahol egy hosszúkás domb gyűlt össze belőle, Ilona néni szaka­szán. — Már egy esztendeje kérem az Illetékes vezetőket, hogy vitessék el a trágyát, mert az eső gyakran visz­­szamossa a kifutóba, és kezdhetem elölről az egész munkát. S gondolja, hogy meghallgattak? Azt mondták, hogy majd az én költségemen eltaka­rítják!!! Nézze meg ezt az ajtót. He­tek ótta itt áll. Két sarokvas kellene rá, de nincs, aki megjavítsa. Ugyan­így nem látnak hegesztőt a kitört rá­csok sem — fejezi be a panasztételt Ilona néni abban a reményben, hogy ha mindezt megírom, majdcsak vál­tozik valamelyest az ő helyzetük is. Az istállóban csak néhány égő vi­lágít. A szemnek is megerőltető ez a homály. Szóvá is teszem, hogy miért nem cserélik ki a rossz égőket? — Mert nem adnak — válaszol Jo­lán néni. Ha szólunk, azt mondja a felettesünk, hogy (kérjünk az elnök­től, vagy vegyük meg mi, kifutja a fizetésünkből!!! Az asszonyok elkészültek a takarí­tással és a trágya kilapátolásával. Kezdődik az etetés. Egy gumikereke­ken gördülő pléhkádha hideg vizet engednek, amelyet a katlanban for­ralt vízzel langyítanak. Ehhez jön 15 vödör takarmány, amit kézzel pépsze­A válaszon nem sokat gondolkod­nak: — Szinte valamennyi vályú lyukas. Be kellene toldozni vagy kicserélni, de már megszoktuk, hogy ez a prob­lémánk is állandósult. Közben egy­két vödör melegvízzel felhígítják a besűrűsödött takarmányt. Kézzel is­mét felkavarják, és folytatják az ete­tést. — Mióta dolgoznak itt? — teszem fel a kérdést két vödörmerítés között. — Hetvenkettőben vettük át az ólat, azóta itt dolgozunk — kapom az információt Ilon nénitől. — Tudják-e, hogy az elért eredmé­nyeik rendkívül jók? — Azt tudjuk, hogy a legutóbbi méréskor 78 dekára jöttünk ki, de Jergné asszony 63-tól dolgozik a szövetkezetben. Becsületes munkájá­ért állami kitüntetésben is részesült. Egy éve szocialista brigádtag. Cselényiné kilenc éve jött ide a vasúttól. Három éve halt meg a férje, s három gyerekről kell gondoskodnia. Már indulófélben vagyok, amikor utánam szólnak az asszonyok, hogy nagyon szeretnék, ha rájuk nézve va­lamilyen haszonnal járna „misszióm“. Sokat nem tudtam nekik ígérni, csak annyit, hogy mindazt, amit náluk lát­tam, hallottam és tapasztaltam, meg­írom. Az istállóból egyenesen a szövetke­zet irodájába vezetett az utam, ahol szép sorjában előadtam a látottakat, hallottakat Görgei Lajosnak, a szövet­kezet állattenyésztési főágazatvezető­­jének, aki a hiányosságok okai közé hogy ez milyen eredmény, azzal nem. igen vagyunk tisztában, mert erről a vezetőink mit sem szóltak!!! Húszkilős malacokkal kezdik a turnust, átlag 128 nap alatt nehezí­tenek rajtuk egy mázsát. Négy kiló erőtakarmány a normájuk, ebből 3,80 kg-ot használnak fel egy kilogramm hús előállításához. Megtudtam azt is, hogy náluk szabadetetés van. Ame­lyik vályúból kifogy a takarmány, oda még öntenek egy keveset. — Milyen munkamegosztásban dol­goznak, és mennyi a keresetük? — Reggel négytől . hét óráig va­gyunk itt. Délben már csak egyikünk jön be a kétórás munkára. Este pe­dig a másik folytatja. Ha megbeteg­szünk, mindig biztosítunk magunk helyett tartalékot, s ha valamelyik állatnak baja esik, értesítjük az ál­latorvost is. Egy mázsa súlygyarapo­dásra állatonként 72 koronát (kapunk. sorolta a műszaki szolgáltatásokat nyújtó építészeti csoport „elfoglaltsá­gát“, a beruházási alap „kimerülését“ stb. De ki figyel oda az elért ered­ményekre! Ki értékeli a két asszony kezdetleges eszközökkel és színvona­lon aluy körülmények között végzett munkáját? Vajon tesznek-e majd azért valamit, hogy a jövőben más­ként legyen, hogy a helyzetük meg­változzon? Az ember nap mint nap kapkodja a fejét, annyi sok új találmány és munkát könnyítő eszköz bevezetésé­ről szerzünk tudomást, amelyek kö­zül még egyik sem jutott el ide. Va­lósággal megállt az idő a 30 évvel ezelőtt épített mezőgazdasági létesít­mény és a velük öregedő technoló­giák fölött. Sajnos úgy tűnik, hogy némely vezető dolgozó és kollektíva gondolkodásmódja, cselekvőkészsége és embersége Is megrekedt a múlt­ban. KORCSMÄROS LÁSZLÓ Tartalmas szociális intézkedések A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége nagyban támogatja a szövetkezeti óvodák építését. így azok a dolgozó anyák is munkába állhatnak, akiknek iskoláskor előtti gyermekeik vannak v Fotó: =-Ца-* Habár ez a felvétel aratás idején készült, közlése tanulságlevonás cél­jából mégis aktuális: a betakarítás folyamán a Pusté Sady-i szövetkezet gabonatábláján — egy E—512-es kombájn meghibásodása révén — tűz ütött ki. Három és fél hektár területen leégett a búzatermés, 60 mázsa szalma vált a tűz martalékává. Az emberi figyelmetlenség ismét „ara­tott“, ami a jövöt illetően minden illetékest gondolkodásra kötelez —Kosiolanský—< SÜRGET AZ IDŐ; Termést betakarítani, vetni, vetni...! Sokéves megfigyelés, tapasztalat vétele az idén már itt is a cukortar* mondatja velünk: ha egyes mező­­gazdasági üzemekben nem halad rendjén a dologtevés ,a vezetők, szak­emberek nagyon szívesen hivatkoz­nak a szeszélyes időjárásra, hogy „(kibújjanak“ a saját felelősségük alól. Hát a mostani ősz időjárása — legalább is Nyugat-Szlovákiában — eléggé kedvező: a lehullott csapadék csak ideig-óráig késleltette a munkát, annál többet használt, megkönnyítve a talajelőkészltést, a cukorrépa beta­karítását ... Ezzel nem azt akarjuk szentesíteni, hogy az őszi szántás-vetés és termés­betakarítás problémamentesen, gond­talanul haladt, illetőleg halad. Egyéb­ként, hadd szóljunk arról konkrétan, mi a helyzet ezen a téren az érsek­­újvári (Nové Zámky) járásban? A SILŰZÁSRŰL Köztudott, hogy az Idén jóval ke­vesebb gabonát takarítottunk be, mint tavaly: tehát, szemestakarmány-gon­­dunk ezáltal nő. Elengedhetetlenül szükséges, hogy e lehető legtöbb és jó minőségű silótakarmányt készítse­nek a mezőgazdasági üzemekben. A silókukorica betakarításának és tar­tósításának befejezése volt az egyik legfőbb és legsürgősebb tennivaló az utóbbi hetekben, nehogy más, ugyan­csak sürgős mutóka megkezdését kés­leltesse. Voltak mezőgazdásági üzemek, mint például .az udvardi (Dvory nad Žlta­vou), a kőhídgyarmati (Kamenný Most), a fűri (Rúbaň), a tardoskeddi (Tvrdošovce) szövetkezet és a többi, atjol a vezetés megkülönböztetett fi­gyelmet szentel a silókukorica tartó­sításának, viszont jobban is igyekez­hettek volna a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaságban, a bényi (Biňa), a mányai (Maňa), a Dolný Ohaj-i és más szövetkezetekben, ahol a silözás üteme lassúnaik bizonyult. Ami a silókukorica járási hozam­átlagát illeti, ez mintegy tíz tonnával marad el a tervezett mögött. Ez jó­részt a csapadékszegénységgel, a gyomirtószer-ellátás hiányosságaival indokolható. A LEGKISEBB VESZTESÉGGEL Nagy lendülettel kezdték meg és végziik a cukorépa betakarítását, a szímői (Zemné), a mányai, a köböl­kúti (Gbelce) és a tardoskeddi szö­vetkezetben. Sajnos a szímői, vala­mint a komjáti (Komjatioe) szövetke­zetben nem (kapták meg az általuk rendelt új betakarító gépeket, ame­lyek jelentősen könnyíthették volna a betakarítást, gyorsítva annak üte­mét és minőségét. S ha már a minőség került szőba, hadd említsük: a mányai szövetke­zetben csupán 10—12 százalékos a betakarítási veszteség. Itt a betaka­rítás minőségét és a veszteségek leg­kisebbre csökkentésének 'állandó fi­gyelemmel kísérését egy gépészeti technikusra bízták. Ö ügyel például a vőgőszerikezet élesítésére, kicseré­lésére stb. Ezenkívül öttagú női mun­kacsapat feladata a szállítójárművek­ről lehullott répa gyors összegyűjtése, hogy a gépkerekek tönkre ne tehes­sék azt. A termés gyárba szállítása és át­talom szerint történik. Tavaly 14 szá­zalékos volt a répa cukortartalma, az idén 14,5—15,5 százalék körül mozog, mint ahogy azt Šalkovský Martin ag­rármérnök, az Érsekűjvári (Nové Zámky) Járási Mezőgazdasági Igaz* gatőság főagronőmusa mondotta. A mányai szövetkezetben 280 hek* táron termesztenek az idén cukor­répát; ebből mintegy 40 hektárnyit szednek majd fel kézi erővel ott,ahol a gépek nehezebben boldogulnának. A répakarajt a szomszédos táblaszé­len, árpeszalmával keverten silőzzák, hogy ezáltal is gyarapítsák takar­­mányalapjükat. A járás mezőgazdasági üzemel a szárított répaszeletet rendelésre kap­ják .a dunaszerdiahelyi (Dunajská Streda) JUHOCUKOR nemzeti válla­lattól, mintegy 1500 tonna mennyiség­ben, viszont nyers cukorrépaszelettel a Nagysurányi Cukorgyár látja el az érdekelt üzemeket. GÉPPEL ÉS KÉZI ERŰVEL Még mielőtt a kukoricabetakarítás­­ről szólnánk, a napraforgóról, erről a fontos ipari növényről annyit, hogy a járás mezőgazdasági üzemei közel 4000 hektárnyi területen termesztik — öt üzem (kivételével. A beérés és szá­radás ütemét a termőterület felén mesterségesen gyorsítják, hogy kellő időben betakaríthassák. Az idén sikerült a járás mezőgaz­dasági irányító szerveinek közremű­ködésével lényeges változást elérni a kukorica fajtalkollekciójában: a 18 ezer 500 hektárnyi kukorica 80 szá­zaléka korai és középkorai érésű (FAO—400-ig), ami a betakarítás ko­rábbi megkezdését, a nedves tárolás minimumra csökkentését eredményez­te, illetve eredményezi. A vetőmag céljára 2500 hektáron termesztett (ku­korica betakarítása (kézi erővel törté­nik; így szavatolható legjobban a ve­tőmag minősége ... VETÉS ÉS EGYEBEK A jövő évi gabonatermést lényegé­ben már most alapozzák meg azáltal, hogy idejében, jő magágyat készítet­tek, s így — az idejében elvetett mag — gyorsan csírát bonthat, s még a tél beállta előtt megerősödhet. Šalkovský agrármérnök, járási fő­­agronómus szavai szerint az idei őszön a 23 ezer hektár búza nem egész egyharmadát a napraforgó, a cukorrépa és a kukorica letakarítása után vetik el. A vetőmag- és műtrá­­gyaellátás lényegében problémamen­tes az idei őszön, csupán az őszi ta­karmánykeverékek ve.tőmagellátása körül merült fel némi hiányosság. A járás mezőgazdasági irányítőszer­­vei, az SZFSZ járási bizottsága, az együttműködési (kooperációs) körze­tek ,a nemzeti bizottságok, az okta­tási intézmények, a védnöküzemek (Állami Otfelügyelőség, Elektrosvít, TESLA, szénlerakat stb.) mindent megtesznek, hogy eredményes beta­karítási verseny bontakozzék ki, a termés idejében, a legkisebb veszte­séggel, jó minőségben kerüljön ren­deltetési helyére; s szállítójárművek­­ből, a legszükségesebb pótalkatré­szekből sem legyen hiány. (kovács)

Next

/
Thumbnails
Contents