Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-26 / 39. szám
1981. szeptember 28., SZABAD FÖLDMŰVES 13 Napjaink egyik lényeges követelménye minden munkaszakaszon a gazdaságosság. Ennek alapfeltétele a termelés hatékonyságának növelése, a termelési költségek csökkentése, valamint az anyagtakarékosság. Erre vonatkozóan általános útmutatást, ötletet lehet adni, de a megvalósítás sajátos formáit minden munkaterületen az ott dolgozóknak kell megtalálniuk és érvényesíteniük. A Szlovákgyarmati (Slovenské Darmoty) Magtermesztő Állami Gazdaságban Bartos József tervezőtől afelől érdeklődtem, hogy mit tesznek a gazdaságosabb termelés, az önköltségcsökkentés érdekében. — Gazdaságunk vezetőt, dolgozói előtt ismertek a termelés hatékonyságára, gazdaságosságára irányuló célkitűzések. Éppen ezért minden munkaszakaszon fokozott figyelemmel kísérik a termelési folyamatokat, keresik az eredményesebb termeléshez vezető feltételeket. Üzemünkben, amely több mint három és félezer hektáron gazdálkodik, akad bőven lehetőség az önköltségcsökkentésre, ez anyagmegtakarításra. De legjobb lesz, ha a törekvésekről, elért eredményekről a legilletékesebbek beszélnek majd — mondja — s máris hívja a növénytermesztési és az állattenyésztési ágazatvezetőt. О О О — A növénytermesztés szakaszán több lehetőség akad az önköltségek csökkentésére — mondja az ágazatvezető, Kövesdi Tibor agrármérnök. — Jelentős mennyiségű műtrágyát takarítottunk meg az istállótrágya kellő kihasználásával, miközben a termőképességet növeltük. A szerves trágyát száz hektárral nagyobb területre juttattuk ki a tervezett 750 hektárral szemben, mivel erre adottak a lehetőségeink. A műtrágyázást az agrokémiai vállalat által végzett talajelemzés alapján hajtottuk végre. Az elemzés nyomán pontosan meg tudjuk határozni, melyik növényhez mennyi műtrágyára van szükség az adott táblán. Műtrágyából évente mintegy 40 ezer korona értékű mennyiséget takarítunk meg. De a különféle vegyszerek felhasználásában is jelentős megtakarítást értünk el. Ugyanis az idejében végzett tarlóhántással kiirthatők a kicsírázott gyomok s a következő esztendőben jóval kevesebb gyomírtószer szükséges. A szőlőültetvényekben viszont a szakszerűen végzett gyomirtás nyomán egy kapálást megtakarítottunk.. A jelentős anyagi megtakarítás pedig a béralapban mutatkozik meg. A gépek ésszerű kihasználásával is Ívelhető a termelés gazdaságossága. talajművelés során egymenetben Bartos Imre és Kövesdi T ibor az eredmények alakulását veszi számba több műveletet végzünk el. Ezáltal az erőgépeket más munkára szabadíthatjuk fel. Ha már az erőgépeknél tartunk, szólni kell az üzemanyagtakarékosságról is, melynek egyre nagyobb figyelmet szentelünk. Nemcsak a teherautók, de a traktorok üresjáratát is a minimumra csökkentettük. Üzemanyagot takarítottunk meg többek között az erőgépek célszerű széthelyezésével az egyes gazdasági részlegeken. Igen sok üzemanyagot használtunk fel azáltal, hogy a tejet a 70 kilométerre levő korponai (Krupina) tejüzembe szállítottunk. Ezt az utat naponta két teherautónk „ingázta“ végig. Egy jó ötlet nyomán most már csak egy közlekedik. Ugyanis egy nyolcezer literes tartályt helyeztünk el egy hosszftott rakterületű teherautóra, mely még pótkocsit is húz maga után. így egymenetben 12 ezer liter tejet szállíthatunk. Talán mondanom sem kell, hogy ezzel nem csupán üzemanyagmegtakarítást értünk el, de több vonatkozásban is megérezzük előnyét. — Ha az önköltségcsökkentésről beszélünk, feltétlenül szólni kell a BS—6-os takarmányszárítónkról is, ahol a Tóth Imre vezetésével dolgozó kollektíva igen jó eredményt ér el az anyagmegtakarítás terén — veszi át a szót Bartos József. — A takarmányliszt gyártásában például csak 20,8 kiló fűtőolajat használnak el az előirányzott 25 kiló helyett mázsánként, s ezáltal hatvanezer korona megtakarítást érnak el évente. De lényegesen csökkentették a villanyáram-fogyasztást is. Az egy mázsa erötakarmány előállításához a meghatározott 10,8 kilowattóra helyett nem egész nyolcat fogyasztottak csak. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a feldolgozó gépsorból —, melyen a darálást is végzik — néhány gépegységet kiiktattak. Vagyis megoldották, hogy a darálásra előkészített gabona ne a bonyolult futószalagrendszeren át, de közvetlenül kerüljön a darálóba. így olcsóbban, nagyobb mennyiséget darálnak le ugyanannyi idő alatt és nincs szükség túlórázásra sem. • Bizonyára az állattenyésztésben is találtak módot a gazdaságosabb termelésre? — fordulok Figa Valéria állattenyésztési ágazatvezetőhöz. — Az állattenyésztésben kevesebb lehetőség kínálkozik a gazdaságosabb termelés megteremtésére, mint a növénytermesztésben. Az önköltségeket A Hodási házaspár gondjaira bízott tehenek hasznossága a legjobb a gazdaságban (A szerző felvétel») többnyire a takarmánymegtakarítással csökkenthetjük. Ezen a téren nem is állunk rosszul. A hat farmon kedvezően alakultak az eredmények. A tehenészetben az abraktakarmány csökkentése mellett a tejtermelés növelését szorgalmazzuk. A gazdaságosság növelésének lényege tulajdonképpen ebben rejlik. A legjobb eredményt az illési (Iliašov) telepen Hodási László éri el. Öt követi felesége, Hodási Anna. Szlovákgyarmaton Benyovics József és Talpas István éri el a legnagyobb hasznosságot. Fejőgulyásaink szép sikerrel dicsekedhetnek az önköltségcsökkentésben Is. Minden liter tej kitermeléséhez öt dekával kevesebb abraktakarmányt használtak fel az előirányzottnál. Eb ben sokat segít a tehenek legeltetése. Ezáltal jelentős mennyiségű szálas és erőtakarmányt takarítunk meg. Legeleőink állapota kiváló, mivel villanypásztor segítségével a szakaszos legeltetést alkalmazzuk és az éppen szabadon levő területeket rendszeresen öntözzük. 0 A jó fejési átlag előfeltétele a tejeladási terv teljesítésének. Hogy áll a gazdaság ezen a téren? — Az előirányzott évi 3 millió 98 ezer literes tejtermelési tervünket az elmúlt hét hónap alatt több mint hatvan százalékra teljesítettük. Ki kell emelni a tej minőségét is: úgyszólván kilencvennyolc százaléka első, a ■ többi pedig második minőségi osztályú volt. • A hústermelésben Is Ilyen kedvező a helyzet? — Az elért eredmnéyekkel elégedettek lehetünk, hiszen a tervezett 84 dekás napi súlygyarapodási átlagot 3 dekával túlteljesítjük, miközben a meghatározott 2,10 kiló abraktakarmányból csupán 1,96 kilogrammot használunk fel egy kiló hús előáll!* tására. Ennek elérésében nagy jelentősége van a saját pogácsázónkban előállított kiváló minőségű szemesézett takarmánynak és a nagycsalomijai (Vefká Calomíja) telepen dolgozó Balia Károly, Keresztes Zoltán, Szőlősi László, Gemer Valéria, Pölhös Magdolna állatgondozó csoportnak. Ha a termelés gazdaságosságát,vagyis az önköltségcsökkentést vizsgáljuk, az elmondottak alapján megállapíthatjuk, — ha konkrét számokat nem is sorolunk fel —, hogy az állattenyésztésben is jelentős eredményt értünk el ezen a téren. О О О A Szlovákgyarmati Magtermesztő Állami Gazdaságnak, az önköltségek csökkentésére irányuló igyekezete és elért eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy ahol keresik, ott meg is találják a gazdaságosabb termelést elősegítő lehetőségeket. Példájuk akár ösztönzőül is szolgálhatna másoknak, hasonló megoldások keresésére, bevezetésére. Mert ne felejtsük el a közmondás igazát: Aki keres, az talál isi BÖJTÖS JÁNOS egyetlen éléskamránk ban jelentős területet vesznek igénybe a rendezetlen mezei utak, a mezsgyék, a szalmakazlak, a siló- és trágyagödrök. vállalatok engedély nélkUI vonták el sokszor a különösen védett — például öntözhető, lecsapolt vagy I. termőhelyi osztályú — szántóföldet. Miközben a talajvédelemért felelős szervek nem vonták le a szükséges következtetéseket, vagy enyhe bírságot szabtak ki a törvényszegőknek. Sajnos, a földalapról szélé törvényt sokszor maguk a mezőgazdasági üzemek is megszegték, és a gazdasági épületek építésére a legjobb talajokat használták fel. Ilyen eseteket tártak fel a népi ellenőrök például a vágsellyei (Sala), a felsőszeli (Horné Saliby) és a závadai szövetkezetben, a Galántal Állami Gazdaságban és többb más gazdaságban is. Jellemző, hogy a talajvédelemért felelős szervek sokszor könnyelműen és megfontolás nélkül adták ki az engedélyt a mezőgazdasági földterület elvonására. Erről tanúskodik az illetékes szervek által jóváhagyott számtalan kivétel Is. Alig két év alatt az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, valamint a kerületi nemzeti bizottságok összesen 908 esetben engedélyezték több mint kilencszáz hektárnyi védett terület kivonását a mezőgazdasági termelésből. A vizsgálatból kiderült, hogy a mezőgazdasági földterület 'következetes védelmét az alábbi tényezők hátráltatják: • A beruházó és tervező vállalatok anyagilag nem érdekeltek a termőföld védelmében. Sőt az SZSZK Építési és FejlesztésUgyi Minisztériuma 1980-ban hozott rendelete — a földmunkákra és a közművesítés költségeire vonatkozóan — arra készteti az építő- és tervezővállalatokat, hogy — ahol általában legjobbak a talajadottságok — a beruházásokat sík területen valósítsák meg; 0 Az illetékes szervek nem valósították meg teljes mértékben azt a kormányhatározatot, amelynek értelmében a talajvédelemért felelős szerveket káderekkel kell megerősíteni; 0 A beruházásokat — elsősorban az új- lakótelepek építését — a területi fejlesztési tervek is a legértékesebb, védett területekre orientálják; 0 A mezőgazdasági üzemek a gyengébb termőképességű talajok hasznosításában az össztársadalmi hatékonysággal szemben az üzemi termelés hatékonyságát helyezik előtérbe. Nem, veszik figyelembe azt a tényt, hogy a gabonafélék és a takarmánynövények termesztése kedvezőtlenebb adottságok között kisebb termés elérésével is gazdaságosabb, mint ezeknek a terményeknek a tőkés országokból történő behozatala; 0 Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának szervei és szervezetei, valamint a kerületi és járási nemzeti bizottságok nem teljesítik eléggé következetesen a párt- és állami szerveknek a mezőgazdasági termelésből kivont területek utánpótlásáról szóló határozatát. Tavaly több mint 57 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági földterület, ezzel szemben csupán 3 ezer 640 hektárral bővült a nem mezőgazdasági földterületből; 0 A vezető dolgozók, de a lakosság széles rétegei sem tudatosították kellőképpen azt az objektív realitást, hogy a talaj a létfenntartásnak pótolhatatlan tényezője. TARTALÉKOK A TALAJ KIHASZNÄLÄSÄBAN ÉS JAVÍTÄSÄBAN A vizsgálat kiterjedt a talajjavítási tervek teljesítésének elemzésére is. A 6. ötéves terv 580 ezer hektárnyi terület talajjavítását irányozta elő. Ennek a feladatnak a gazdaságok csupán 7E százalékban tettek eleget. Jelentősen elmaradt az erózió által károsított talajuk feljavítása Is. A talajjavítási tervek teljesítését kedvezőtlenül befolyásolta az állami segély részarányának fokozatos korlátozása, továbbá a foszforműtrágyák és a mész, valamint a gépi eszközök hiánya. Súlyos mulasztásnak tekinthető az is, hogy az építkezések során felhalmozódott termőréteget a beruházásokért felelős vállalatok csak kivételes esetben szállítják el rendeltetési helyére. Jelentős tartalékuk rejlenek a rétek és legelők hasznosításában. Belterjesen csupán az összterületnek 45—50 százalékát használják ki a gazdaságok. A CSKP KB 13. plenáris ülése a rétekről és legelőkről hektáronként hat tonna szénatermés elérését tűzte ki feladatul. A valóságban ezt a határt meg sem közelítjük. Tavaly a rétek átlagtermése három és fél, a legelőké pedig másfél tonna körüli volt hektáronként. A rétek és legelők kihasználásában a legtöbb lehetőség a közép- és kelet-szlovákiai kerületben tapasztalható. Igen kedve zőtlen a helyzet a legelők hasznosításában is. A szakaszos legeltetést csupán a terület 4—6 százalékán alkalmazzák. Igaz, a rétek és legelők megfelelő hasznosítását a szükséges gépi eszközök hiánya Is jelentős mértékben hátráltatja. A párthatározatok a mezőgazdasági üzemek és a nemzeti bizottságok számára feladatul tűzték minden talpalatnyi terület maradéktalan kihasználását. Ennek értelmében a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területeket a kertészkedők és a kisállattenyésztők rendelkezésére kell bocsátani. Szlovákiában jelenleg 30. ezer hektár kihasználatlan terület van, amelyet több mint 200 ezer kertészkedni akarók között lehetne szétparcellázni. Ez pedig 130 ezer tonna zöldség- és gyümölcstermelést jelentene. Bírálőan kell szólni, hogy a nemzeti bizottságok, a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége és a mezőgazdasági üzemek nem tanúsítanak kellő hozzáállást és Igyekezetei e feladat megvalósításához. A területek átadása és az ezzel kapcsolatos jogi és szervezési kérdések intézése vontatott ütemben halad. A mezőgazdasági földterület kihasználáséban, Illetve indokolatlan pazarlásában egyéb vonatkozásban Is akadnak tartalékok. Így például az egyéni építkezések, vagy a villanyvezetékek szerelése során. De számos gazdaság-KEVESEBB FÖLD, KISEBB GOND — VALLJÄK A GAZDASAGOKBAN A mezőgazdaságból kivont területnek legnagyobb hányada az erdőgazdaságba ikerült. Ez a mezőgazdaságból kivont összterületnek 73 százalékát teszi ki. Az elmúlt években általános gyakorlattá vált, hogy a gazdaságok igyekeznek megszabadulni a kevésbé értékes, gyengébb minőségű földterületektől, s ezeket az erdőgazdaságnak kínálják fel. Továbbá a termelési szerkezet változtatásával akarnak szabadulni a gyengébb termőképességű szántóföldtől. E kedvezőtlen jelenségek egyik alapvető- okát a tervezésben és a mezőgazdasági adó meghatározásában kell keresni. Ugyanis az utóbbi nem ösztönzi a gazdaságokat a terület bővítésére, illetve a meglevő terület megóvására. Inkább ellenkező hatást vált iki, amelynek következtében a gazdaságosk könnyű szívvel túladnak a földeken, illetve „letagadják“ a rekultiváció és a parlagföldek felszántásával szerzett parcellákat. E tekintetben érdemes jobban odafigyelni a magyarországi tapasztalatokra, az ott meghonosodott és bevált ösztönző rendszerre, miszerint a gazdaságoknak tíz évig nem rónak ki adót a rekultivált területekre, illetve az átvett parlagföldekre. Hasonló módszer érvényesítése talán nálunk is jobban ösztönözné a gazdaságokat a szántóföld bővítésére. Említést érdemel, hogy a mezőgazdasági terület csökkenését már önmagában a tervezésben is rögzítik. Így például a jövő évi végrehajtási terv előirányzata értelmében a mezőgazdasági földterület 11 ezer nyolcszáz, ebből a szántóterület 6 ezer 200 hektárral csökken. A szubjektív tényezők közül, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a mezőgazdasági terület kihasználását, a vizsgálat az alábbiakat húzta alá: — A mezőgazdasági terület nyilvántartásában tapasztalt hiányosságok, amelyek gátolják a termelési tervek reális összeállítását, valamint a talaj védelméhez és kihasználásához szükséges rend és áttekinthetőség megteremtését; — Egyes gazdaságok káros törekvései a termelési szerkezet megváltoztatására, ami rendszerint a szántóterület rovására megy; — A gazdaságok igyekezete átadni a nem kívánatos területeket az erdőgazdaságnak, ahelyett, hogy közös és társadalmi összefogással minden erejüket és eszközeiket e területek feljavítására fordítanák; — A nemzeti bizottságok területfejlesztő és építészeti osztálya vezetőinek benevolens hozzáállása és önkéntes ügyintézése az építkezési engedélyek jóváhagyásában, amely gyakran a mezőgazdasági földterület kivonásának engedélyezése nélkül történik. Hazánkban jelenleg egy lakosra számítva 30 ár szántóterület jut. Ez aránylag szűk korlátok közé szorítja a mezőgazdasági termelés, a saját forrásokból fedezett élelmiszerellátás lehetőségeit. Mindenkinek, de elsősorban az irányító és vezető dolgozóknak tudatosítaniuk kell, hogy tovább nem hazardírozhatunk a rendelkezésünkre állő mezőgazdasági földterülettel. A mezőgazdasági termelés továbbfejlesztését pedig csakis a korszerű tudományos-műszaki ismeretek, a belterjesítŐ tényezők hatékony érvényesítésével, minden talpalatnyi terület maximális kihasználásával oldhatjuk meg. A társadalomra, de a jövő nemzedékre is nézve valamenynyiünk polgári kötelessége megakadályozni a mezőgazdasági földterület további csökkenését vagy leromlását különböző káros hatások, főleg szenynyeződés következtében. Tudomásul kell venni, hogy az emberi lét fenntartásához szükséges eszközök közül sok minden nélkülözhető vagy pótol* ható. Csak egy nem, az élelmiszer. A szántőréteg teljesen leromlott, vagy csökkent termőerejének helyreállításához évszázadok szükségesek. Ha ezeket a létfontosságú tényezőket továbbra sem vesszük figyelembe, szomorú örökséget hagyunk magunk után. Szocialista társadalmunk fő célja pedig az, hogy a következő nemzedék számára a mienknél jobb, kedvezőbb jövőt biztosítson. KLAMARCSIK MÄRIA 4
