Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-26 / 39. szám
♦3» »j* «j» »** **• ♦> <♦ ♦> *?• ♦> ❖ ♦> •> ❖ ♦> ♦> »I« ♦> »> ❖ ❖ •> •>»!«•> Mártonfalva (Martinova) semmiben sem különbözik a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás többi aprófalujától. Piros fedelű házai, rövid utcácskái sajátságos jelleget (kölcsönöznek a falunak. A falu és a silókukorica-tábla között szinte választóvonalként dombos árokpart húzódik. A por olyan száraz itt, hogyha egyszer megemelkedik, zavaros felhőként ott is marad a levegőben. A silókukorica szárai itt-ott kisziktkadtak, megvékonyodtak, a vékony kalászok élesen ágaskodnak fölfelé. A fonnyadtzöld vetési hajnalka, sápadt, poros, hervatag virágának édeskés illata a szénaillat zamatéval keveredik. A renden fekvő széna gyűjtésével izmos legény serénykedik. Markáns arca, a kunokra jellemző szúrós fekete szempár ébenfaként csillan a nyár végi hőségben. — Báréi István vagyok — mutatkozik be egykedvűen, s közben arcáról a verítéket törli. Majd hanyag mozdulattal leveti ingét, s mellét kitárja a levegőnek, de a melegben ez sem segít. ■ Jó időt választott a gyűjtéshez ... — Az idő jó, csak nagy volt a szárazság, s így a sarjú rendje is vékonyabb lett — felelte. ■ S minek a széna? — A hízóbikának ... Ügy látom, hogy körül szeretnének nézni a háztáji gazdaságom ban, és ez helyes is. Amiről saját szemével győződik meg ez ember, arról mindig való szerűbb a benyomása. Istállóban a porta büszkesége a hízóbika, jámbor tekintettel méltányolja a gazda érkezését, a kifutóban pedig három koca lusta szuszogással nyugtázza jelenlétünket. Az ifjú gazda szemével simogatja a jószágot, s szinte magának ismételi, hogy mennyi a súlyuk, mennyi takarmányt fogyasztanak, s hány malacot választ el évente tőlük. *—i Huszonhárom éves va-Fotó: —blmgyok, s autószerelőként dolgozok. Gyermekkorom óta, rajongásig szeretem az állatokat. A tájegységre jellemző települési mód olyan termelési adottságokat szolgáltat, amelyet szorgalommal és hozzáértéssél ki lehet használni. Falunkban is sok az olyan istálló, ól és kaszáló, amely szinte adja magát a kistermelésre való hasznosításra. ■ Miben látja a szerződéses állattartás előnyeit? — Járásunkban évek óta szabály: nem fordulhat elő, hogy az értékesítés zökkenőkkel járjon. A felvásárlókkal a naptári évre keretszerződést kötünk, amelyben rögzítjük, hogy milyen állatot kívánunk értékesíteni. A keretszerződés figyelembevételével a felvásárló központ illetékesei név szerint meghatározzák a mennyiséget és a leadási időt. A rendszeres takarmánybiztosítás és a menetrendszerű pontossággal történő felvásárlás nem csupán mentesíti a termelőt a szállítás nehézségeitől, hanem élő gyakorlatként reprezentálja az értékesítés biztonságát. Ennek hatása sem lebecsülendő. ■ A törzsállomány megalapozásához szükséges malacokat és a borjút hol szerezte be? — Kistermelőktől. Járásunkban nagy hagyománya van a háztáji sertés- és szarvasmarha-tartásnak. A bikaborjút például Rakottyáson (Rokitnik) vettem. ■ Milyen tényezők határozzák meg a háztáji állattartással foglalkozók célkitűzéseit? — Meglátásom szerint a háztájiban szorgoskodók tevékenységükkel szellemi, anyagi tőkét akkumulálnak úgy, hogy nem minden pillanatban keresik a töke megtérülését. A hobbi keveredik a szabad idő hasznos kitöltésének lehetőségével. A helyes út a szabad idő kitöltése, amely évek múltán — a jó eredmények esetében —< anyagilag kamatozik. Ш Az utóbbi szempontjából mit mutat a háztáji könyvelés? — Az egyértelműen megállapítható, hogy a szerződéses marhahizlalás és kocatartás jövedelmező. Úgy látom, hogy az ember akkor jön ki a legjobban, ha három-négy koj cát tart, s azok szaporulatát értékesíti. Tavaly 25 malacot értékesítettem, az idén pedig huszonhétre kötöttem szerződést. ■ Mi a titka a sikeres háztáji állattartásnak? — Három fogalomba sűríteném tapasztalataimat: fajta, takarmányozás, gondos bánásmód. A készen vett takarmánytápok például a kalória szempontjából megfelelnek. A különböző tápokhoz viszont olyan jellegű használati utasítást kellene mellékelni, amely a felhasználás módjára adna tájékoztatást. A tapasztalatlan kistenyésztőt gyakran foglalkoztatja az a kérdés, hogy mennyi a táp emészthető nyersfehérjetartalma és keményítőértéke, hány nap szükséges ahhoz, hogy az állat az új tápra „átálljon“. A háztáji gazdaságokban található fajtaállomány egyébként eléggé heterogén. Genetikai szempontból nagyok tehát a tartalékok. Véleményem szerint az elhanyagolt tartási körülmények negatívan hatnak a nagyobb hozamú állatok termelőképességére, a hagyományos alapanyagokból és hagyományos módon épült ólak és istállók viszont kiegyenlítettebb mikroklímájukkal jobb tartási körülményeket biztosítanak, mint a modern „disznóvárak“. A jó szakember hírében álló Bárci István társadalmilag is tevékeny fiatalember. A CSEMADOK helyi szervezetének elnökeként szívügyének tartja a falu kulturális életének fellendítését. — A jövőben családot alapítok, s a „fészekrakáshoz“ jól jön a háztájiból jövő bevétel. Érdemes szerződéses állattartással foglalkozni, mert a disznó szerencsét hoz — mondja mosolyogva búcsúzáskor. Példája újra igazolja, hogy a háztáji termelő és a közösségi ember >—. nem ellentétes fogalmak. CSIBA LÄSZLÖ к♦>♦>♦> *♦>♦>♦>•>♦>* ♦>«j**5* ♦>»:♦<♦ 4» ♦> 4**>«>♦><♦<•4*4**>4»*>4*4*4*4*4»*> 4» 4*4*4»4»*•>»*• 4»♦ A felszabadulás előtt kevés községben volt húsbolt, a falusi ember a ház körül nevelte fel a vasárnapi ebédnek valót. Tyúkot, libát, kacsát, minden háznál tartottak, és a disznóölés is hosszú hónapokra biztosította a család igényeinek kielégítését. Manapság a falusi emberek is többnyire a boltban vásárolják a húst, bár nem száműzték teljesen a baromfit, s még helyenként disznótort is tartanak. Változott az életmód, változtak az igények. Jóval több húst fogyasztunk, mint valaha s ez olykor gondot okoz a termelőknek, meg a kereskedelemnek. Örömmel üdvözöljük, hogy a falu népe ismét kezdeményez, szerződéses állattartással enyhíti közellátási gondjainkat. A Közép-szlovákiai Húsipari Vállalat nagykiirtösi (Veľký Krtíš) üzemének vezetője, Rimóci János erről Így vélekedik: — Járásunkban nagyszerű lehetőség kínálkozik a háztáji állattartás fejlesztésére, hiszen nagyüzemi művelésre alkalmatlan földterületünk bőven van. Más lapra tartozik ,hogy egyelőre kevés a vállalkozó. 4 Milyenek az eddigi tapasztalatok? — Eredményeink ugyancsak szerények. Konkrétan: az idén harminchét egyénnel tudtunk szerződést kötni 44 szarvas marha meghizlalására, hatan tizenöt sertés hizlalását vállalták, tizenkilencen pedig 96 darab juh szerződéses értékesíté- venhét juhot vettünk át az álsére tettek ígéretet. Az előző lattartóktól, serződések alapján az első fél- ♦ A járás melyik területén évben negyvenhat hízott mar- támogatják leginkább a szerzőhát, tizennégy sertést és négy- déses állattartást? Kubai ludak Brandys Štefan állományából Fotó: —bor Állattartás kettős céllal — A kezdeményezés túlnyomórészt a tanyán élők nevéhez fűződik. Alsósztregova (Dolná Strehová}, Bússá (Bušince) és Nagyzellő (Veľké Zlievce) környékén van legtöbb partnerünk, de megbízható tenyésztőnek tartjuk a kékkői (Modrý Kameii) Cerina Jánost, valamint \a nagycsalomijai (V. Calomija) Pölhös Gábort is. ф Gondolom, továbbra is keresik a kapcsolatot a háztáji állattartás iránt érdeklődőkikel. Hogyan? — Az állattartás népszerűsítésében főleg a nemzeti bizottságok nyújtanak nagy segítséget. Van hét megbízott dolgozónk, akik a nemzeti bizottságok felmérése nyomán felkeresik az érdeklődőket, tájékoztatják őket a feltételekről, és megkötik a szerződést . + Véleménye szerint milyen távlatai vannak a járásban a szerződéses állattartásnak? — Tény, hogy a jobb eredményekért még sokat kell tennünk. Jobb szervezésre, népszerűsítő és megnyerő munkára van szükség. Utána várhatjuk az érdeklődés növekedését. Sok gondot okoz, hogy már a falvakban is többnyire lebontott ták vagy átalakították a régi gazdasági épületeket. Ha rászánják is magukat az emberek, hogy új istállót, ólat építsenek, időbe telik, mire elkészülnek vele. Bizonyos fokú fejlődés mindenesetre tapasztalható, gmi biztató jel a jövőre nézve. Beszélgetett: BÖJTÖS JÁNOS A társadalom és az egyén részére is hasznos 3 A háztáji állattartás fellendítésének elsősorban a családok öté ’átása szempontjábő 1 van nagy jelentősége, viszont a szerződéses állattartási forma meghonosítása már fontosabb célt követ: elősegíteni a fogyasztók igényeinek saját forrásból történő, színvonalasabb kielégítését. E szempontokat figyelembe véve nemcsak nálunk, de a többi szocialista országban is egyre hatékonyabban támogatják a háztáji állattartásra vállalkozókat. Nemrég az SZKP XXVI. kongresszusa is hangsúlyozta, sokoldalú segítségben kell részesíteni azokat a mezőgazdasági és ipari dolgozókat, és egyáltalán mindenkit, aki a szabad idő ésszerű kitöltése, illetve a rendelkezésre álló termőföld és gazdasági létesítmények kihasználására törekedve, háztáji állattartással, zöldség- és gyümölcstermeléssel foglalkozik. A központi irányelvek értelmében Szlovákiában is megteremtettük a szerződéses állattartási forma meghonosftását és fejlesztését segítő feltételeket. Megoldottuk a vágóérett állatok (szarvasmarha, sertés, juh, nyúl, lúd), illetve a választott malacok felvásárlását, abraktakarmány juttatásával segítjük az együttműködésre vállalkozókat. Sőt! Aki igényt tart rá, hizlalásra való állatokat is kap a termeltetőként szereplő partnertől. Egyelőre úgy tűnik, hogy a vállalkozók körében a nyúltenyésztés, illetve a sertésnevelés és hizlalás a legnépszerűbb. Feltételezzük, hogy azért, mert a nyúlnak, meg a sertésnek könnyebb ólat építeni, mint a hízómarhának istállót. Egyikmásik tenyésztő ötletes állatszállásokat épített. Láttunk már rácspadozatú ólakat, házilag barkácsolt önetető és önitató berendezéseket. Az ötletes berendezések jelentősen megkönnyítik a tenyésztők munkáját s lehetővé teszik, hogy valóban kedvtelésből, a szabad idő ésszerű kitöltéseként végezzék a szántukra és a társadalom szempontjából is hasznos tenyésztői munkát. Többen állítják, hogy elsősorban sertéshizlalássai érdemes foglalkozni, hiszen öt hónap alatt meghizlalható 110 kg-osra a 15 kilós választott malac, miközben a kapott tápon kívül nagyon sok konyhai és kerti hulladékot is hasznosítani lehet. Sertéshizlalásra elsősorban azok vállalkoznak, akik egyébként is hizlalnak egy vagy két állatot a saját szükségleteik kielégítésére. A közelmúltban végzett felmérés szerint egyik-másik állattartó — intenzív hizlalást folytatva — hetven dekagrammos vagy még ennél is nagyobb átlagos napi és darabonkénti súlygyarapodást mutat fel a sertéshizlalásban. S ami ugyancsak említést érdemel, egy kiló húst körülbelül három és fél kiló erőtakarmány felhasználásával állítanak elő. Ilyen sikerrel dicsekedhet például Jozef Vodný, Tesárske Mlyüany-i lakos, aki elhatározta, hogy állandó jelleggel fog szerződéses sertéshizlalással foglalkozni. A háztáji állattartók tavaly közel nyolcezer szarvasmarha meghizlalására kötöttek szerződést Fotó: .—bor K o ó š Alexander, a Bratislava! Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat dolgozója
