Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-26 / 39. szám
SZABAD FÖLDMOVES ,1981. szeptember 26, 6 Példás katonák Ä lévai (Levice) laktanya kihalt, környéke csendes. A betonalapzaton álló emlékmű-tank csövén madarak sütkéreznek az őszi napfényben. A laktanyában nyugalom, béke van. + Müller László főhadnaggyal ülök az ^ódában, várjuk a három példás katonát. Amíg megjönnek, beszélgetünk. Megtudom, hogy a gépészeti főiskola utón választotta a katonai pályát, élethivatásul. A tanulás persze nem maradt abba, hiszen most is tanul, a katonai főiskolát látogatja felelősségteljes beosztása mellett, A néphadsereg alakulatainál különösen érvényes, hogy csak az tudja sikeresen szolgálni a dolgozó nép hazáját, védelmezni a szocializmus ügyét, aki sokoldalúan képzett. így a hivatással járó kötele-Müller László zettségek kevés szabad időt hagynak a család részére, mely szintén itt lakik a városban.-4 Egymás után érkeznek és jelentkeznek a katonák. Három fiatalember, Szlovákia három különböző vidékéről. Itt találkoztak az egységnél, ahol a közös ügy bajtársakká formálja az egymásnak addig idegen embereket. Kondás Sanyi, a mosolygó képű fiatalember egy éve érkezett az alakulathoz hazánk legkeletibb csücskéből. A gépipari műszaki középiskola elvégzése után öltötte magára a néphadseregünk egyenruháját, melyben azóta kiérdemelte a „Példás katona“ kitüntetést. ■ Nehéz volt a civil élet után megszokni a katonai fegyelmet? — Minden kezdet nehéz, bár az iskolai élet is bizonyos kötöttségekkel járt, így nem volt különösebb „hangulatromlás“. Igaz, a katonaélet is mindjárt tanulással kezdődőt: páncélosvezetői kiképzésen vettem részt, majd a jogosítvány megszerzése után a gondjaimra bíztak egyet. ■ Szereti a motorozást? — Ogy gondolom, minden fiatalt vonzanak a gépjárművek, de az otthoni motorozás és a páncélossal való közlekedés között van egy kis különbség. Nehéz terepeken, sokszor szinte vaksötétben kell közlekedni, ami megfeszített összpontosítást igényel, é Így bizony fárasztó is. De feltétlen szükség van itt a kemény munkára, hiszen a néphadsereg minden tagjára óriási feladat hárul: a haza védelme. ■ A kitüntetés bizonyítja, hogy jól végzi a rá bízott feladatot... — Mindent megtettem annak érdekében, hogy minden megbízatást sikerrel odjak meg. Eredményesen szerepeltem az üzemanyaggal való takarékosságban és a balesetmentes vezetésben. A különféle gyakorlatokon is sikerült helytállni. A víz alatti vezetésért külön dicséretben részesültem és eltávozást is kaptam. A katonának pedig ez ugyancsak jól jön, mivel meglátogathatja a családját. Szüleim, akik a „Béke“ Efsz-ben dolgoznak, szintén örülnek a találkozásnak. így a jó eredménynek többen is örülünk: parancsnokaink, mi és természetesen az otthoniak. És már ezért is érdemes igyekezni. » + Kockás Imre Csallóköz stk vidékéről vonult be az egységhez, s rövidesen búcsúzik: letelik a szolgálati ideje. Felesége és két gyei*meke — Beáta és Péter — várja haza. В A tiszt dolga könnyebb mint a közkatonáké? — Látszatra talán, de tudatosítani kell, hogy itt mindenki katona, mindenkinek feladata van, melyet időben és jól el kell végezni. Mindent, ami a kiképzéssel összefügg: tanulni, gyakorlatozni, ismerkedni a technikával, tökéletesen elsajátítani, begyakorolni a harci feladatokat. В A szabad idő mivel telik? — Bent az egységnél jól felszerelt kultúrhelyiség várja az érdeklődőket, de olykor a várost járom, ismerkedem az itt található nevezetességekkel. Igaz, úgy találom, hogy a városhoz viszonyítva kevés a tartalmas szórakozási lehetőség. Néha a sporttelepre is ellátogatok, szurkolok az I. Szlovák Nemzeti Ligában szereplő hazai együttesnek. В Rövidesen vége a katonaéletnek, mik a további elképzelései? — Építészmérnök vagyok. Lakóhelyem környékén szeretnék a vízgazdálkodásnál énítésvezetői tisztségben dolgozni, ♦ A közép-szlevákiai kerületet Antal Jancsi „képviseli“, aki Gömörből került ide az egységhez. A riportalanyok közül ő a legfiatalabb, de régi katonának is dicséretére méltó feladatkört tölt be. ö a kocsipark mindenese, a járműfelelős. Civilben autószerelő, itt speciális járművezető. В Alegységük elnyerte a „Példás század“ kitüntetést, abban gondolom, nagyrésze volt a technika kezelőinek is? — Bizonyára, hiszen munkánkat igyekszünk példásan végezni. A kocsiparkban rend és tisztaság van. Nem csupán azért, mert versenyben vagyunk, hanem azért, mert szeretjük, ha rendben van a „házunktája“. A megtisztelő elismerés megszerzésében nagy része volt az üzemanyagmegtakarításban elért eredményünknek is. De további próbatételen is sikerrel álltuk meg helyünket: századunk — sikeres szereplésük nyomán — 2. helyet ért el a politikaitaktikai gyakorlaton. A jó eredmény jutalma: eltávozás. Я Kik várják odahaza? — Szüleim, akik már nyugdíjasok, de még mindig dolgoznak az „Aranykalász“ Efsz-ben. És feleségem, aki néhanapján itt is meglátogat engem, Akikkel gondolatban együtt van az ember, azokkal jólesik a találkozás. Ezért is érdemes minden feladatot becsülettel elvégezni, hiszen a siker szerezte örömet még jutalom is követi. Feladataink teljesítésénél természetesen elsődleges szempont a harci felkészülés tökéletes elsajátítása, mely szocialista hazánk védelme szempontjából hazafias kötelesség. Ezzel a gondolattal ér véget a beszélgetés, a katonák engedélyt kérnek a távozásra. Nagy feladat vár rájuk: a haza védelmére való felkészülés. BÖJXÖS IÄNOS Л könyv a legjobb barát". Hogy ez ** a nemes, patinás jelszó még menynyire helytálló sokszorosára gyorsult élettempókban, ezernyi más elfoglaltságunk mellett mennyi időnk jut az olvasásra, az önművelődésre. Hogy mit teszünk, mi olvasók, és mit tesznek az Illetékesek annak érdekében, hogy az olvasás megtartsa régi rangját, a közművelődésben rá háruló szerepet — erről szerettem volna képet kapni, amikor meglátogattam az érsekújvári járás egyik háromezer lakosú falujának, Szőgyénnek (Svodín) közkönyvtárát. Már az első benyomások kellemesek voltak: a könyvtár a nemrég felépült, modern kultúrházban kapott helyet. Három tágas, világos, ízlésesen berendezett helyiség: a padlón szőnyegek, a sarokban és az ablak mellett egzotikus virágok. Méltó otthona a könyvnek, a kultúrának. A falak mellett és középen, a három helyiség teljes hosszában mennyezetig magasodó, zsúfolásig telt könyvespolcok: rajtuk kevés hiján tízezer könyv. Elsó pillantásra megakad a szem a pazar kötésű lexikonok teljes sorozatán, a hiánytalan Cj Magyar Lexikontól az Irodalmi és a Filmművészeti Lexikonon keresztül az összes szlovákiai helységnév történetét tartalmazó kétkötetes gyűjteményig. A RENDHAGYÓ BEMUTATÓ Kellemes nyári estén tartotta meg a Zűrzavar a koncerten című műsorának bemutatóját a Szlovák Koncertiroda (Slovkoncert). Egy újszerű próbálkozás sikerének lehettek szem- és fültanúi a nagylégi (Lehnice) kultúrházban összesereglett nézők. Miért is nevezem rendhagyónak, próbálkozásnak ezt a bemutatót? Azért, mert tudomásom szerint ez az első alkalom, hogy a koncertiroda egy egész estét betöltő, nem közvetlenül fellépés előtt összetákolt, magyar nyelvű műsorral mutatkozott be a közönségnek. A zenés bohózat cselekménye egy vidéki kultúrházban játszódik. A koncertezS tánczenekar fellépését különböző váratlan akadályok nehezítik. Nem érkezik meg a hivatásos konferanszié, a kultúrház vezetőjéről kiderül, hogy valójában egy rosszul fizetett énekes színész, aki csak másodállásban igazgató és ilyen minőségben bizony eléggé szánalmas alak. Mire nagy nehezen összerázódna minden és megkezdődne az előadás, beállít két szobafestő, akiket valamiféle adminisztrációs félreértés folytán pontosan a koncert napján küldtek a kultúrházba dolgozni. Álljunk meg egy pillanatra a mázolókat megszemélyesítő Molnár László és Szuchansky Ferenc játékánál. Teljesítményük erőteljes, komédiázásuk lévén ők a főszereplők, ahogy mondani szokás, viszi az előadást, — mégis az az érzésem, hogy e két figura megrajzolása halványabbra sikerült. Erre ők maguk is ráéreznek és esetenként túlzott „jópofáskodással“ próbálják a mondhatni apró figyelmetlenséget korrigálni. Szerintem helyénvaló, ügyes rendezői beavatkozással hatásosabb volna és gyorsabban célt lehetne érni. Például jobban kihasználni a színpadon levő zenekar adta manipulációs lehetőségeket. Az igazgató, alias énekes színész szerepében színre lépő Miskovics László puszta megjelenésével elnyerte a közönség kegyeit. Természetesen alakításával, főként az operett és musical figurák megformálásakor, szinte megtölti a színpadot. A bohózat örökzöld melódiákból, operett és musical betétekből összeállított zenéjét szolgáltató, Miloš Oberuö vezette zenekar teljesítményéről röviden csak annyit, hogy tagjai teljes értékű, méltó partnerei a többi szereplőnek. Munkájukat nemcsak a forgatókönyv szerint, de a valóságban is becsülettel végzik. Színvonalas, jó zenét produkálnak. Szólistáik Ivó Heler és Ružena Zátková előadásmódja minden igényt kielégítő, jól beépülnek az előadás egészébe. A körülbelül másfél órás előadás csöppet sem fárasztó, jó tempója csak a finálé előtt törik meg egy kissé, de ez alajéban véve nincs a gradáció kárára. Elmondhatjuk tehát, hogy Beiío Michalský rendező és lelkes asszisztensei minőségi munkát végeztek. A közönség többször felharsanó nevetése és gyakori önfeledt tapsa a siker bizonyítéka. Egyszóval kellemes, könnyed másfél órát töltöttünk a „Zűrzavaros koncerten“. BARDOS GABOR Találkozás a többi polcokon felragasztott cédula informál a tartalmukról: politikai irodalom, mezőgazdasági és műszaki szakirodalom, no és persze szépirodalom: költészet és széppróza. Rend, könnyű áttekinthmetőség, a kért könyv másodperceken belül kikereshető. A könyvtár vezetője, Dávid Ilona, nemrég jubilált, szerény, csendes módon, mintegy magának: tíz éve, hogy vezeti a község könyvtárát. Kezdetben mostohább körülmények között, míg végül is 1978-ban a könyvtár megkapta küldetéséhez és rangjához méltó új, mostani otthonát. Készségesen bocsát rendelkezésünkre néhány adatot, amelyek ékesen bizonyítják, hogy a község lakosai mindennapi munkájuk, a háztartás gondjai és szűnni nem akaró tévésorozatok mellett igenis igénylik a könyv nyújtotta kulturális kikapcsolódást. Az 1980-as esztendőt a könyvtár eddigi fennállásának legsikeresebb mérlegével zárta. 800 bejegyzett kölcsönző összesen 18 000 kötetet kölcsönzött ki, ami annyit jelent, hogy a község lakosságának egyötöde volt a könyvtár rendszeres olvasója, és a Tánckoszorú címmel a népművészetet kedvelő fiatalok találkozójára került sor a martosi (Martovee) kultúrházban. Ezen a találkozón népdal és néptánc összeállítással mutatkoztak be a bratislavai Szőttes, a komáromi (Komárno) Hajós, a somorjai (Šamorín) Csalló, az ekeli (Okoliőná na Ostrove) Tátika tagjai, valamint Németh Imre, az Ifjú Szívek szólistája. A tánckoszorút szatmári táncokkal nyitották meg a Szőttes tagjai, majd táncaikkal a Dunántúlra kalauzolták a közönséget. A műsorszámok közül a komáromi Hajós tagjainak botostánca aratta a legnagyobb sikert. Ezt követte az ipolyvarbói (Vŕbová) verbunk, majd Németh Imre népdalokat énekelt. Hazánk tájain tovább barangolva, Gömörbe jutottunk. A vasvári verbunkot, lassú és friss csárdást Fekete Ilona és Keszeg István, a Szőttes tagjai mutatták be. könyvtárban község minden lakosára átlag 6 kikölcsönzött könyv jutott... Erre a szép eredményre felfigyeltek az Illetékesek is, és egy kerületi felmérést követően a könyvtár mint intézmény 5000 korona pénzjutalomban részesült. A pénzen lemezjátszót vásároltak, ami már egy távlati terv céljait szolgálja: a megfelelő mennyiségű és kellő tematikus differenciáltságú lemezgyűjtemény beszerzése után megindulhat a könyvtár újabb szogáltatása, a Zenebarátok Klubja. Remek ötlet, egyedi próbálkozás, amely egész biztosan új híveket fog szerezni, elsősorban a sokszor mellőzött klasszikus zenének. Dávid Ilona szerint minden feltétel megvan arra, hogy az idei évben is megtartsák, vagy akár túl is szárnyalják a tavalyi olvasólétszámot, hiszen fél év elteltével a bejegyzett olvasók létszáma alig valamivel marad ötszáz alatt. Az emberek szívesen látogatják a könyvtárat. Van, aki eleve egy bizonyos könyvet kér, mások hosszan keresgélnek a katalógusban vagy a polcok közöt. És: nagyon kevesen mennek el üres kézzel a szőgyéni községi könyvtárból. VASS GYULA A műsor második felében csallóközi táncokat láthatott a közönség az ekeli Tátika gyermek-tánccsoport előadásában. Majd erdélyi táncok és széki táncrend következett. Mivel mással fejeződhetett volna be ez a szép találkozó, mintsem martosi táncokkal. A műsorban fellépőik a színpadon együtt táncolták a martosi pilikét, verbunkot, gyertyást, lassú, friss és ugrós táncokat. Az ezen az estén bemutatkozott fiatalok mind diákok voltak, ki aiapiskolás, középiskolás vagy éppen főiskolás. De céljuk közös volt: elhozni és bemutatni a saját táncaikat, valamint újakat tanulni. A műsor végén mindenki elégedetten távozott a kultűrházból azzal a reménnyel, hogy ilyen tartalmas és színvonalas találkozóra máskor is эог kerül majd. Molnár Mária Szocialista mivoltunk a művészek alkotásaiban Érsekújváron (Nové Zámky) a Gorkij utcai Művészetek Galériájában a CSKP megalapításának 60. évfordulója alkalmából „A szocialista építésnük a művészek alkotásaiban“ cfmen kiállítást láthattunk. A tárlaton: tizenhat festő, grafikus, Illusztrátor és szobrász műveit láthatta a közönség. A művek alkotói olyanok voltak, akik vagy Érsekújváron és a környékén születtek, vagy legalább is valamilyen szálon kötődnek a vidékhez. Lenka Bot'anská: „Szovjethősök bratislavai emlékműről" festett olajfestménye, Jaksics Ferenc: sorozatos, színes tollrajzai, könyvillusztráciői, Sudovský István színes linómetszetei, Andrássy Tibor kombinált technikával alkotott képei, Gerstner István: „A tavaszi nap“ című olajképe, Bartusz György: „Gagarin iránti tisztelet“ című bronzszobra, Vanek Imre, hazánk egyik neves kerámikusának alkotásai nagy élményt jelentettek az értő közönségnek. Hofer Lajos Kondás Sándor, Kockás Imre, Antal János „Zűrzavar a A felvételen, moly egy szabadtéri előadáson készült, Szuchovsky Ferenc, Miskovics László és Molnár László látható TÁNCKOSZORÚ
