Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-11 / 28. szám
SZABAD FÖLDMŰVES. 1981. július 11. Aratási mezzanatkép Isméi kombájnra ültek azok a gépkezelők és gépjavítók, akik már hosszú éveken keresztül részt vesznek a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége. a Szocialista Ifjúsági Szövetség stb. által szervezett kombájnosok versenyén Ez a vetélkedő nem könnyű, hiszen számos versenyfeltételnek kell eleget tenniük. Felvételeink ez aratási munkálatok hevében készültek, melyeken jól érzékelhető az aratók igyekezete, munkabírás?. Fotó: —kalita— A jói Mkaközirat elősegítésén Mznak A Méhl (VSellnce) Efsz a rimaszombati (Rimavská Sobota) Járás legjobb eredményeket elérő mezőgazdasági üzemel közé tartozik. A Járási átlag fölé emelkedő eredmények eléréséhez a dolgozókról való sokrétű gondoskodás Is hozzájárul. Ez nem csupán a kultráltabb munkakörülmények megteremtésében nyilvánul meg, de a szövetkezet vezetősége nagy gondot fordít a dolgozók munka utáni szervezett Időtöltésére, a sport- és kulturális tevékenységre. A felsorolt lehetőségek bővebb taglalására Keszi Bélát, a szövetkezet személyzeti osztályának vezetőjét kértem meg. — Még néhány évvel ezelőtt Is a környező Ipari üzemek többek között azzal vonták el a fiatalokat a mezőgazdaságtól, hogy a munkakörülményeken kívül a sokrétű gondoskodás terén többet tudtak nyújtani. Ez az állapot ma már a múlté. Szövetkezetünk több ipari üzemet megelőzve sokoldalúbban és többet tud nyújtani dolgozóinak. 0 Ennek bizonyítására hadd idézzük Keszi Béla szavait: !—< Szövetkezetünk az évi terv kidolgozásánál évről évre nagyobb figyelmet szentel a szociális gondoskodás mind szélesebb körű megteremtésére, és így ez a pont az évi tervünk egyik legjelentősebb részét képezi. Tudjuk ugyanis, hogy jó munkaerkölcsöt csakis akkor követelhetünk dolgozóinktól, ha ehhez kedvező feltételeket tudunk biztosítani. A dolgozókról való sokrétű gondoskodás megvalósításához természetesen elég nagy anyagi áldozatokra van szükség. Szövetkezetünk idén erre a célra kétszázötvenezer koronát fordít. Ez az összeg tagságunk igényeinek megfelelően —. bizonyos meghatározott célokra — arányosan van elosztva. Az említett összeg legjelentősebb részét külföldi és belföldi kirándulások fedezésére fordítjuk, ezzel is hozzájárulva szövetkezetünkben a dolgozók aktív pihenéséhez, kikapcsolódásához és nem utolsó sorban az új tapasztalatok szerzéséhez. Ezekre a célokra idén jóval nagyobb összeget fordítunk, mint az elmúlt években. Külföldi üdültetésekre például 50 ezer koronát fordítunk, míg a belföldi üdültetésekre 10 ezerrel többet. Itt jegyzem meg, hogy nagyon szoros kapcsolatot tartunk a magyarországi Feldebről mezőgazdasági termelőszövetkezettel. Már hagyománynyá váltak a kölcsönös tapasztalatcserék célját szolgáló kirándulások és a csereüdültetések is. A múlt évben szövetkezetünk 45 dolgozója gyönyörködhetett Budapest és a Hortobágy szépségeiben. Idén a hozzánk érkező baráti termelőszövetkezet dolgozóit a Magas-Tátra és környékének szépségeivel ismertetjük meg. Nagy gondot fordítunk dolgozóink gyermekeinek üdültetésére is. A nyár folyamán 15 pionírnak belföldi üdültetést biztosítottunk, ezen kívül két hetet négyen Magyarországon, ketten pedig Bulgáriában töltenek. A gyermekek üdültetésénél fontos szempont ez, hogy lehetőleg mindkét szülő szövetkezetünkben dolgozzon és ezen túlmenően az átlagosnál kiemelkedőbb eredményeket érjenek el. Ezen kritériumok ellenére Is egyre nehezebb a választás. • A kirándulásokra, tanulmányi utakra tehát jelentős összeget fordít a gazdaság. Miben nyilvánul meg a további gondoskodás? — Évről évre jelentősebb összeget fordítunk kulturális célokra is. Ma már a mozi vagy televízió nem elégíti ki dolgozóink kulturális igényeit. Ezért a környékre látogató Tháliaszlnpad előadásaira élmunkásainknak jegyeket biztosítunk. Szövetkezetünkből már rendszeresen évente 150— 200 néző jut el Gombaszögre, a kulturális ünnepségekre. Idén a kulturális célokra fordított 10 ezer korona — szűkösen lesz elég! A kultúra terjesztéséhez szorosan kapcsolódik a szaklapok, napilapok és a folyóiratok előfizetése. Minden család részére megrendeltük a Szabad Földművest, ezáltal is elősegítve a szaktudás szintjének folytonos emelését. A pozitívumok mellett azt Is meg kell említenem, hogy sajnos a község kultúrháza már elavult, sok esetben nem teljesíti küldetését. De remény van arra, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban új köntöst kap, felújítják. Talán több kulturális akcióval és nagyobb klubtevékenységgel biztat a hamarosan átadásra kerülő szövetkezeti kultúrhelyiség. Ez előreláthatólag és a tervek szerint az új zöldségfeldolgozó részleg feletti emeleten kap majd helyet. 0 Milyen célokra jut még a kulturális alapból? — A szakmai továbbképzésre az Idén szintén elég nagy összeget fordítunk. A Szövetkezeti Munkaiskola előadásain megjelenő dolgozóknak átlagos napibért biztosítunk. Az állattenyésztés területén hat dolgozón: kát — akik szakmunkáslevél megszerzését tűzték ki célul — szintén támogatjuk anyagilag. Sajnos, a második félévben már lakásfelújításra nem tudunk anyagiakat juttatni, mert a 35 ezer koronát már az első félévben kiutaltuk. A sokrétű gondoskodás további fontos tényezője — az üzemi konyha. Az őszi és a téli hónapokban 90—100 kiadós ebédet főznek, de tavasszal és nyáron a csúcsmunkák idején még a 150 ebéd is sokszor kevésnek bizonyul. Egy ebédért a dolgozók öt koronát fizetnek, ehhez 1 korona 20 fillérrel járul hozzá a gazdaság, összevont szövetkezetünk autóbusza menetrendszerűen közlekedik, ezzel Is könnyítve a dolgozók mozgását a munkahely és az otthon között. A női dolgozóink a későbbi járattal érkeznek a munkahelyükre, Így gond nélkül óvodába, iskolába kísérhetik gyermeküket. A dolgozókról való gondoskodás taglalásánál feltétlenül beszélni kell a lakáshelyzetről is. Jelenleg egy hat lakásból álló tömb vár átadásra. Ezzel a lakások száma 38-r-a növekedik, melyeket főleg az állattenyésztésben dolgozó fiataloknak utalunk ki. 0 Az eddig felsoroltak a felvetett téma jobbik oldalát világították meg. Vannak-e ezen a téren negatívumok? — Sajnos vannak. Az állattenyésztés területén a meglevő szociális helyiségek nem mindig teljesítik küldetésüket. Az utóbbi időben egyre nagyobb nyomást gyakorolunk az ágazatvezetőkre, hogy a meglevő feltételekkel a dolgozók éljenek is. Legnagyobb problémánk a kertészetben mutatkozik. Ott átlagosan 50—60 nő dolgozik, és sajnos eddig még egy olyan helyiségük sincs, ahol legalább át tudnának öltözni — az ivóvízről, higiéniai szempontokról nem is beszélve! Ezt a problémát szeretnénk mielőbb megoldani, mert ahogy beszélgetésünk elején is említettem, tudatában vagyunk annak, hogy még jobb eredmények csak úgy érhetők el, ha .a dolgozókról való sokrétű gondoskodást képesek leszünk tovább fokozni. Garai Ferenc Több figyelmet a dolgozók szociális igényei kielégítésének! Szorgalmas állatgondozók Verseny, ahol mindenki nyert A Szlovákiai Tűzoltó Szövetség Komáromi (Komárno) Járási Bizottsága a közelmúltban rendezte meg a pionírok Láng 1981 honvédelmi és tűzoltó versenyét az őrségfalusi (Nová Stráž) sportpályán. A pionír-tűzoltók két korcsoportban indultak. A 8—12 és a 13—15 évesek korcsoportjában 42 versenyző raj indult, ami egyben azt jelentette, hogy több mint 400 fiatal vetélkedett egymással. A népes mezőny küzdelmei színvonalasak voltak. Az első három helyezést elért raj értékes tárgyi jutalomban részesült. Az abszolút győztes, a Gútai (Kolárovo) Magyar Tannyelvű Alapiskola fiú raja képviseli majd járásunkat a kerületi versenyen. Andriskin József A tehenészeti szocialista brigád néhány példás tagja — Csak nézzenek nyugodtan körül, nincs miért szégyenkeznünk... — így fogad a Muszka-házaspár, a pólányi (Poľany) ARANYKALÁSZ Efsz szoínocskai telepén. A sertéstelepen mindenütt rend, tisztaság. — Hány kocát gondoznak? — Ketten, mintegy nyolcvan darabot. Munka van elég, de a fizetség is megfelelő. — Mióta dolgoznak az állattenyésztésben? — Már tizenkét éve itt a szövetkezetben — válaszolja a férj, majd hozzáfűzi örömmel, hogy az idei öt hónapra tervezett választási tervüket túlteljesítették. Átbuikdácsolunk egy másik istállóba, ahol a két Margit — Szakács és Feterik — jó beszélgető partnernek bizonyul. Mindketten borjúgondozók. — Mi a titka ennek a szép borjúállománynak? — Titka? A hozzáállás és a takarmány. Mi, ketten júl össze tudunk dolgozni. Meg takarmány is van szerencsére. — És hagyománya van-e itt a borjúnevelésnek? — Hát az éppen nincs. Azelőtt a szövetkezetünk eladta a borjakat. Node, a vezetők rájöttek arra, hogy a rendszeres borjúnevelés nélkül a tehénntánpótlás nagyon körülményes — mondja határozottan Szakács Margit. — Egy éve, hogy borjakat gondozunk ... Tudja, a tejre nagy szüksége van a népgazdaságnak, a fogyasztóknak. Azok a gazdasági szabályozók, amelyek a jövö év elejétől lépnek érvénybe, már jórészt ismerteik. A jövedelmezőségnek és hatékonyságnak az állandó szem előtt tartásához már megtették a szóbanlevő közös gazdaságban az első lépéseket. Sokat várnak a borjúneveléstől, annak céltudatosságától és eredményességétől. — Mi megtesszük a magunkét — állítja Feterik Margit. — Talán többet is, mint kellene, hiszen ünnepet, vasárnapot sem ismerünk. A hozzáértéssel sincs baj. Csak tudja, úgy van az, hogy sokan húzódoznak ettől a munkától, mondván, „eléggé szagos“.--i De patikatisztának sem éppen mondható?! — Nem bizony! Akkor piszkos leginkább, amikor sok a tejes borjúnk. Egyik innen, a másik onnan nyalja az embert) törli maszatos száját a ruhánkba. Régebben szó volt a szociális helyiség, építéséről, a fürdési, tisztálkodási, átöltözési lehetőségek megteremtéséről... Jelenleg nagy a csönd, a hallgatás... A ikét derék asszony nagyon szép eredményekkel dicsekedhet: a borjak napi súlygyarapodási átlaga csaknem egy kilogramm. Ez kiválónak mondható. Évekkel ezelőtt az volt a szövetkezet együk legfőbb célja, hogy a tehenészet fellendüljön, jövedelmi részaránya emelkedjék. Csakhogy a hozott intézkedések nem valósultak meg, terveiket, szándékaikat áthúzta a szűkös taíkarmánykészlet. Emiatt esett vissza az utóbbi években a tejtermelés. Tavaly például a tervezett háromezer literes fejési átlag mindössze 2581 literre sikeredett. Csorba Miklós segédállattenyésztőt a két szénacsűr mellet találjuk. Noha még csak egy éve dolgozik a szövetkezetben, jól ismeri az előforduló hibákat, hiányosságokat. — Takarmány nélkül nincs tej! — mondja határozottan.— A múlt évi állapotokra jellemző: takarmány csak a létfenntartáshoz mutatkozott elegendőnek. No meg a meddő tehenek száma is elég sok volt. — S milyen Intézkedéseket foganatosítottak, hogy elősegítsék a hibák elhárítását? — Saját üszőneveidét létesítettünk, s nagy gondot fordítunk az elegendő mennyiségű és jó minőségű takarmányalap megteremtésére. A fiatal szakember kedvező színben tünteti fel az állattenyésztés helyzetét, Legfőbb törekvéseik egyike: már az év végéig négyszázra akarják gyarapítani a most 363 darabos tehénállományt. A tehénistállók tiszták, rend honol mindenütt. — Milyenek az idei eredményeik? — érdeklődöm C. Tóth Jánostól, a nyolctagú szocialista brigád vezetőjétől. — Amiéta legeltetünk, a tejtermelési eredményeink jók — válaszolja. Majd hozzáfűzi, hogy az év első öthónapjában a napi fejési átlag tehenenként 8,2—9,1 liter. S a borjúelválasztási tervüket 13 százalékkal túlteljesítették. — Bízom abban — folytatja a brigádvezető —, hogy a tervezett 3092 literes évi fejési átlagot az idén sikerül elérnünk. Összesen 140 heiktárnyi a kaszálójuk, sajnos szénabetakarítő gépeik és eszközeik nincsenek. — Kaszálógépekre, rendsodrókra és ventillátorokra lenne szükségünk —: hangsúlyozza Csorba Miklós, aki a takarmánynövények betakarításáért és tárolásáért felelős. — Mésfélszáz hektár az évelő takarmánynövényünk. Az első termést betakarítottuk, s készülődünk a másodikra. A cukorrépafej silőzásával is számolunk. Úgy gondolja az ifjú szakember, ha a takarmánytermelési, begyűjtési és tárolási tervüket teljesítik, úgy az igyekezetüket siker koronázza. Reméljük: úgy lesz! (illés)
