Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-19 / 38. szám
1981. szeptember 19. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Ismertek a mezőgazdaságra vonatkozó központi határozatok, tervek. Köztudomású az is, hogy ezek az előirányzatok átlagokat fejeznek ki. Teljesítésük tehát nem ugyanazokat a termelési, gazdálkodási döntéseket, megoldásokat teszi szükségessé minden gazdaságban. Tájanként lényeges eltérseket mutatnak a természeti, a közgazdasági és egyéb fontos tényezők, amelyekhez igazodniuk kell a mezőgazdasági nagyüzemeknek. A kedvezőtlen és az átlagosnál rosszabb adottságok között gazdálkodó szövetkezetek helyzetével, problémáik megoldásával a központi párt- és állami szervek rendszeresen foglalkoznak. A CSKP XVI. kongresszusának határozata szerint szükséges és lehetséges, hogy gyorsabban, tervszerűbben növekedjék a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek termelése. Ennek fö eszköze az adottságoknak jobban megfelelő szakosított termelés kialakítása. A gyakorlati tapasztalatok szerint, a körülményekhez igazodó, jól megválasztott termelési szerkezet olyan előny, amely népgazdasági és üzemi szempontból egyaránt hatékonysági tényezőket és kiaknázatlan tartalékokat rejt magában. Hazánk mezőgazdaságában tehát sok lehetőség kínálkozik a tájnak leginkább megfelelő termelés további lehetőségeinek fejlesztésére. A gesztetei (Hostice) Cél társult szövetkezet ebből a szempontból követendő példát szolgáltat, ahol az erőforrások mozgósítása teljes összhangban van népgazdasági törekvéseinkkel. Szorgalom és hozzáértés A szövetkezet 3013 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, ebből 670 hektár a szántó. A rétek és legelők összetétele heterogén, a szántók talaja humuszban szegény, öntözésre nincs lehetőségük. — Szövetkezetünkben már a 6. ötéves tervidőszak utolsó harmadában parancsoló követelményként vetődött fal a gazdálkodás minden szintjén az alapos, mélyreható önvizsgálat elvégzésével a helyi adottságok felmérése. Ezzel párhuzamosan az elért eredmények váltak értékmérővé. Szemet gyönyörködtető, de annál mostohább körülmények között gazdálkodunk, ahol eredmények csak világos célokkal, a helyi adottsághoz igazodó gazdálkodással érhetők el. A helyesen értelmezett „belső parancs", az okos kezdeményezések sora, az eredményekért való alapos „megdolgozás" vezetett bennünket a boldoguláshoz — említette Buday István, a szövetkezet fiatal elnöke. Az eredményeket tehát nem máról holnapra érték el. A vezetésben és a tagság körében olyan légkört alakítottak ki, melyben sohasem kellett szépíteni a helyzetet. Volt tehát bátorságuk szembenézni saját tevékenységükkel, fogyatékosságaikkal, terveik megvalósításának helyzetével, s ez vitte őket előbbre. A költségtényezők alakulását a mindennapi gazdálkodás homlokterébe állították, amely szinte naponként jelezte, hogy hol taranak. Így teremtődtek meg a nagyobb teljesítmények, az eredményesebb munka, ezek kapcsán pedig a jó munben kell hasznosítani. Vagyis mindkét esetben — az emberi tényezők javításával — a takarmánygazdálkodás hatékonyságáról van szó. A gesztetei példa azt igazolja, hogy az állattenyésztés fejlesztését meghatározó takarmánybázis megteremtése terén ebben a járásban is előbbre lehet lépni. A Cél Efsz azon gazdasáÉsszerűbben,JOBBAN, olcsóbban A MOSTOHA ADOTTSÁGOK KÖZÖTT GAZDÁLKODÓ SZÖVETKEZETEK LEHETŐSÉGEI kahelyi légkör, az alkotó kezdeményezés, az egyéni és közös felelősségvállalás alapvető emberi tényezőinek nélkülözhetetlen feltételei. A HEGYVIDÉKI LEGELŐKET HASZNOSÍTVA A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás állattenyésztésének gondjaival, fejlesztésének módjával és lehetőségeivel már számtalan fórum, szakmai tanácskozás foglalkozott. Ezeken a takarmánygazdálkodás szerteágazó kérdései mindig kiemelten fontos hangsúlyt kaptak. Az e téren fellelhető gondok és tennivalók lényegében két irányúak: Egyrészt a takarmánytermesztés színvonalát, a területegységre jutó hozamokat kell dinamikusan és határozottan emelni, másrészt a szubjektív tényezők javításával, az állattállománv biológiai sajátosságait és a takarmánybázis adta lehetőségeket az eddiginél sokkal célszerűbgok közé tartozik, ahol idejében felismerték az intenzív gyephasznosításban rejlő lehetőségeket. Szükség Is volt erre, mivel az állattenyésztésre szakosodtak. Évente 1400 darab szarvasmarha — ebből 550 tehén, 280 a hízómarha —, 2400 sertés és 3 ezer juh takarmányozásáról kell gondoskodniuk. A jő tejelőképességü tehénállomány — a tejtermelés félévi értékelése alapján járási viszonylatban a 2. helyen végeztek — új követelményeket támasztott a takarmányozással szemben. Szakítottak a korábbi gyakorlattal, az évelő takarmányok termesztésére és a gyepre alapozták a szarvasmarha-tenyésztést. Bizonyéra nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a korszerű gyepgazdálkodás kifejezés hallatára a legtöbb szakember szeme előtt dús füvű, öntözött szántóföldi legelő jelenik meg először. A síksághoz szokott ember gondolatvilágában ritkábban fogalmazódik az olyan gondolat, mely a hegy- és domboldalakon fekvő rétek és legelők fűtermésének hasznosítását helyezi előtérbe. — Az eróziónak kitett hegy- és dombvidéki legelőink és réteink művelésére használatos gépeket legfeljebb a 17 százalékos lejtőig lehet üzemeltetni. A 17—22 százalék közötti meredek lejtésű domboldalakon a fűtermés betakarítására már speciális célgépeket alkalmazunk — mondotta a szövetkezet elnöke. A 1842 hektáros legelő és a 308 hektáros rét fűtermésének hasznosításához biztosították a stabil, a kormányzási követelményeknek megfelelő, korszerű, nagy teljesítményű kaszáló és rendfelszedő gépeket. A kaszálást május 20-án kezdik, s októberben fejezik be. Eddig 1200 tonna kiváló minőségű szénát takarítottak be, s a kukorica- és ffiszilázsból is elegendő mennyiségről gondoskodtak. Tapasztalataik szerint a fűből készített, fonnyasztott szilázs 30—50 százalékos szárazanyag-tartalom . esetén biztosítja a legkedvezőbb táplálóértékét, valamint a keményítőérték és az emészthető nyersfehérje-koncentrációt. A vetésszerkezet összeállításánál nem feledkeztek meg a jó tejelőtakarmányként ismert takarmányrépáról, valamint az őszi és a tavaszi takarmánykeverékekről sem, A melléktermékeket — szalma, kukoricaszár, répaszelet, maláta — nem hulladékként, hanem értékes, olcsó takarmányként hasznosítják. JÖVEDELMEZŐ JUHÁSZÁT A juhállomány takarmánybázisának megteremtésénél abból indultak ki, hogy a juh tipikusan legelő és a tömegtakarmányokat hasznosító állat. Ezért arra törekszenek, hogy az anyajuhok és a tenyésznövendékek az év minél nagyobb részét legelőn töltsék. Nálunk nagyon előnyös és gazdaságos a Juhtartás, mivel a leggyengébb' legelőiken is megterem a csillagfflrt és a csibehúr, melyeket főleg zsenge állapotban kedvelnek a juhok. Az ágazat fő bevételét a gyapjú ad* ja, ezért nagy figyelmet szentelnek a gyapjú mennyiségének és minősé* gének a javítására. A nyári és a téli takarmány biztosításéval — külö* nősebb beruházások nélkül — 5 kilo* grammra sikerült növelniük a nyírósúlyt. Évente átlagosan 1500 darab bárányt választanak el; ebből nyolcszázait a várgedei (Hodejov) Efsz pe* csenyebárány-hizlaldájába szállítanak, a többit pedig továbbtenyésztésre fogják. Nagy tartalékokat látnak a bárány* szaporulat növelésében, mivel eddig nem sikerült egy anyajuhtól egy bárányt elválasztani. ÖSSZEGEZVE Ésszerűbben, jobban, olcsóbban! Kezdeményezések, sikerek bizonyít* ják, hogy a mostohább termőhelyi adottságok között gazdálkodó szövet* kezetekben is van mód a termelés fejlesztésére, a minőség javítására, a költségek csökkentésére. Hogy melyik gazdaságban melyek a legésszerűbb megoldások, azt ők maguk tudják log* inkább eldönteni. A gesztetei példából kiindulva, van azonban egy olyan általánosítható feltétel, amelyet sebol sem nélkülözhetnek. Az, hogy a legképzettebb vezetők, szakemberek is csak a velük együtt dolgozó emberek lelkiismeretes, fegyelmezett munkájával képesek előbbre vivő eredményeket elérni. Csak akkor, ha — amit Buday elvtárs többször is hangoztatott — nem hiányzik a közösségi szellem. Ennek általánossá válása garancia arra, hogy a Cél Efsz az igényes tervek teljesítése és a termelés továbbfejlesztése szempontjából az idén is célba érjen. CSIBA LÁSZLÓ ■ •ÄU,# A szövetkezet jövedelmező ágazata a juhászat. Fotó: Herényi Károly, agrármérnök. összpontosítása és szakosítása A mezőgazdasági üzemek szarvasmarha-tenyésztésének szakosítása általában a szarvasmarha 1—2 kategóriájára korlátozódik. A kukorica- és répatermelő körzetekben a tej- és hústermelésre, a burgonyatermelő, a hegyi és hegyaljai körzetekben pedig tejtermelésre és üszőnevelésre. A szarvasmarha-tenyésztés összpontosítása és szakosítása tehát nem lehet ösztönös, és kizárja az önkényeskedést. Mindenkor és mindenhol a kerületek, a járások és a kooperációs körzetek jóváhagyott fejlesztési programjához kell igazodni. A szarvasmarha-tenyésztés újratermelési folyamatába természetesen Jobban be kell kapcsolódnia az állami fajtanemesítő vállalatnak, főleg céltudatos nemesítő és zootechnika: munkával, nagy hasznú fajták kialakításával. Ajánlatos lesz felülvizsgálni a nagykapacitású tehénfarmok technológiáját is, és összhangba hozni az állomány sajátos tulajdonságaival. A tömegtakarmányok racionális hasznosítása céljából hozzá kell látni a takarmányozást Irányító módszertani központok létrehozáséhoz. Feltétlenül csökkenteni kell a tápanyagveszteséget, és fokozni kell az energiamegtakarítást. E célból előtérbe kell helyezni: a takarmányok kétmenetes betakarítását; meg kell gyorsítani a korszerű takarmánysilók, szenázstornyok és szénapajták építését; s takarmánylisztet csak a rendkívül tápanyagdús takarmánynövényekből lehet készíteni. A sertéstenyésztés szakaszén a hetedik ötéves tervidőszakban a figyelem középpontjába a telepek és a belső technológiai berendezések folyamatos korszerűsítését kell állítani. Persze, a szükségletekkel és a lehetőségekkel összhangban szaporítani kell a sertéshizlalásra szakosított gazdaságok és vállalatok számát, szükség szerinti nagyságrendben, de úgy, hogy az új sertéshizlaldák ne legyenek nagyobbak ötezreseknél. A sertéshizlalásra szakosított gazdaságok és vállalatok zavartalan állománykiegészitése, utánpótlása céljából a hetedik ötéves tervidőszak folyamán Szlovákiában öt nagykapacitású törzsállomány-telepet, járásonként pedig legalább 200—300-as kocaállománnyal sertésszaporltó farmot kell létesíteni. A baromfitenyésztés összpontosításának és szakosításának szlovákiai programja a jelenlegi ötéves tervidőszakban főleg a pulyka- és lúdtenyésztés fejlesztését helyezi előtérbe. Feltételezhetően a tojás- és hústermelésre szakosított közös mezőgazdasági vállalatokhoz hasonló pulyka- és lúdtenyésztő farmok létesülnek 500—600 ezres nagyságrendben. Persze, a program nem zárja ki a baromfihús, vagyis a brollernevelés további fejlesztésének lehetőségét sem, azt azonban hangsúlyozza, hogy csak a többszintes, ketreces tartási mód lesz engedélyezve. A juhtenyésztés fejlesztése, a gazdaságok juhtenyésztésre való szakosítás főleg olyan körzetekre koncentrálódik, ahol nehezen megközelíthető és nehezen művelhető nagyobb kiterjedésű rétek és legelők vannak. Az állattenyésztés további összpontosításának és szakosításának programja — a kerületi és járási tanulmányokkal és az ötéves tervidőszakra előirányzott termelési és áruforgalmazésl feladatokkal összhangban — konkretizálva lesz a mezőgazdasági üzemek ötéves fejlesztési tervében, ügyelni kell azonban arra, hogy az egyes gazdaságok állattenyésztése szakosításának programja számoljon a termelési terv teljesítésével, a tervteljesítés anyagi-műszaki feltételeinek megteremtésével, valamint a növénytermesztés és a szakosított állattenyésztés közötti összhang kialakítás val. A MEZÖGAZDASÄGI KÖZÖS VÁLLALATOK SZEREPE Mivel az eddigi eredmények és tapasztalatok szerint a közös mezőgazdasági vállalatok életképeseknek bizonyulnak, fejlesztésükkel, számuk növelésvei a hetedik ötéves tervidőszakban is számolunk. Az alábbi három típust szorgalmazzuk: — a mezőgazdasági termelés valamelyik ágazatra vagy szolgáltatásokra szakosított mezőgazdasági közös vállalat; — mezőgazdasági kombinát, ahol a fő termelési ágazatra további termelési irányzat vagy termékkezelési tevékenység kapcsolódik; — a termelés és a szolgáltatások szakaszán több Irányú tevékenységre szakosított mezőgazdasági közös vállalat. Ilyen vállalatokat azonban csak abban az esetben Tesz helyes alakítani, ba az anyagmegtakarltás, az önköltségek alakulása és a termelés hatékonyságának növelése tekintetében előnyösnek bizonyulnak. Egy nagyon lényeges dolgot azonban az érdekelteknek tudatosítaniuk kell. Mégpedig azt, hogy tovább nem nézhető el a mezőgazdasági közös vállalatok iránt a társtulajdonos mezőgazdasági üzemek részéről tanúsított passzív viszony. Tehát nem korlátozódhat a társtulajdonosként szereplő mezőgazdasági üzemek tevékenysége és gondoskodása az építéssel járó költségekhez való hozzájárulásra. Az persze igaz, hogy a jelenlegi Jogszabályok nem a leghatékonyabban szolgálják a társtulajdonos tagszervezetek aktívabb hozzáállását. Ezért szükségesnek mutatkozik olyan Jogszabályok életbeléptetése, amelyek bővítik a képviseleti szervként működő vállalati vezetőség és a tagszervezetek jogkörét, elmélyítik felelősségét, valamint meghatározzák a mezőgazdasági közös vállalat igazgatójának a tagszervezetekhez való viszonyát, kötelességeit, jogát és felelősségét. A fejlődés további szakaszában napirendre kerül a vertikális integráció legfejlettebb formái, mezőgazdasági kombinátok alakítása is. A kísérleti eredmények és a külföldi tapasztalatok arra utalnak, hogy a mezőgazdasági kombinátok nagyon előnyöseknek bizonyulnak. Előnyük például, hogy a mezőgazdasági terméket, mint nyersanyagot saját maguk dolgozzák fel; összhangot tudnak teremteni a nyersanyagtermelés és a feldolgozó kapacitás között, tehát nem fordul elő túltermelés és belüzemíleg megoldhatók a raktározási gondok, s ami nagyon lényeges: a termékfeldolgozásból származó jövedelem a vállalatban, vagyis e kombinátban marad, amelyből részesedik a mezőgazdasági őstermelés is. Népgazdaságunk és társadalmunk érdekei szinte megkövetelik, hogy az élelmiszeripari melléktermékek és hulladékok ne menjenek veszendő* be, vagyis a lehető leggazdaságossabban legyenek hasznosítva. Ezért a jelenlegi ötéves tervidőszak hátralevő éveiben szorgalmazzuk, hogy a feldolgozóipar vállalatai, illetve üzemei, főleg a cukorgyárak, a sörgyárak, a keményítőgyárak és a húsipari üzemek mellett sertéshizlaldák, szarvasmarha-hizlaldák vagy baromfifar* mok létesüljenek. Ez az intézkedés, amelynek fokozatos kivitelezésével számolni lehet, lényegében kettős haszonnal jár. Egyrészt megoldhatja a már akutnak minősíthető problémát, tehát az élelmiszeripari melléktermékek és hulladékok takarmányozási célokra való felhasználását, másrészt hozzájárul az állattenyésztés összpontosításának és korszerűsítésének meg* gyorsításához. A mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása, tehát az utóbbi években kibontakozott céltudatos munka mér napjainkig is szép ered* ményeket hozott. Hozzájárult a tér* melés színvonalának emelkedéséhez, ipari jellegének elmélyüléséhez s egy* ben a munkatermelékenység növekedéséhez és kedvezően befolyásolta a termelési eredmények alakulását is. A tapasztalatok, saját hazai tapasztalataink is egyértelműen tagadják a közömbösségre és tétlenségre biztató okok létezését. Arra ösztönöznek, hogy a hetedik ötéves tervidőszak folyamán még határozottabban lássunk hozzá a mezőgazdasági termelés összpontosításához és céltudatos szakost* fásához. PATHÖ KAROLT i 4
