Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-11 / 28. szám

1981. Július 11, .SZABAD FÖLDMŰVES-3 — Éberen őrzik határainkat Harminc éve, hogy a Nemzetgyűlés 58. plenáris ülésén törvényt fogadott el az államhatárok védelméről, s el­ső Ízben helyezte ezt szocialista osz­tályalapra. A határok védelmét min­den polgártársunk hazafias köteles­ségeként érvényes jogi normákba foglalta. Ezért Július 11-ét a határ­őrök napját a dolgozók is megünnep­­lik különösen nevezetes esemény ez a határvidéken. A határőrség és az államhatalmi szervek a belügyminisztérium, a nép­hadsereg többi testületével szorosan együtthatva, a területi párt- és ál­lami szervek, valamint a társadalmi szervezetek aktív segítségére támasz­kodva teljesítik szocialista hazánk­ban az államhatárok védelmének fel­adatait. Lakosságunk, a segéd-határ­őrök ezrei, meg a kis pionírok — az ifjú határőrök őrsei is nagyon ha­tékony segítséget nyújtanak ebben. Sajnos, a Szovjetunió és a többi szocialista ország elvszerű békepoli­tikájának érdeméből elért nemzetkö­zi eredmények ellenére a helyzet máig sem olyan, hogy enyhíthetnénk az éberség és az elővigyázatosság kö­vetelményén. Ellenkezőleg, a harci felkészültségnek és az államhatárok védelmének fokozása határőreink el­sőrendű feladata. Tudatosítjuk, hogy világszerte van­nak még erők, melyeknek még saját burzsoá vezetőik reálpolitikája sem tetszik, s egy pillanatra sem tévesz­tik szem elől az imperializmusra oly jellemző régi céljukat: a szocializmus és a kommunizmus megsemmisítését. Üj formákat és módszereket keres­nek, a népek kölcsönös megértésé­ben nyilő új szakaszokat Is igyeksze­nek kihasználni, a politikában, a ke­reskedelemben, a turisztikai és kul­turális kapcsolatokkal is igyekeznek visszaélni, hogy zaavrják a szocialis­ta építést. A határőrszervek mindennapi gya­korlata ennek számos bizonyságával szolgál. A szocialista országoknak ezért katonai és biztonsági szempon­tokból továbbra is őrizniük kell ha­táraikat. A többi szocialista ország szuverenitásának érdekei is megkö­vetelik ezt. Tudjuk, hogy nehéz és felelősség­­teljes a határőrszolgálat, hogy állam­határainkon szilárdan őrt állnak a munkásosztály legjobb fiai, akikben sohasem csalódunk, és akik minden­kori jelszava: Nem jönnek át! , A határőrök és a határvédelmi szervek nagyfokú aktivitásukkal és kezdeményezésükkel járulnak hozzá a CSKP XVI. kongresszusának a szo­cialista állam védelmére vonatkozó megállapításainak érvényesítéséhez. A legidősebb évfolyamok már jóval leszerelésük előtt különleges verseny­re készülnek: Tiszta vértezettel a tar­talékba. E verseny legfőbb kritériu­ma utódjuk felkészítése. Egyének és kollektívák az ünnepre vállalt köte­lezettségeiket már teljesítették, és az első félévben több ezer óra társadal­mi munkát végeztek. Százak nyerték el a példás egység vagy példás kol­lektíva megtisztelő címét. Mintegy négyezer jogosult a példás határőr jelvény viselésére, több mint nyolc­ezer határőr pedig 3.—1. fokozatú kvalifikált szakember jelvényt szer­zett. Határőreink és a határvédelmi szer­vek mindennapi tevékenységükkel bi­zonyítják nagyfokú éberségüket, elő­vigyázatosságukat, harckészségüket és felkészültségüket, tudatosítva, hogy az államhatárvédelme nemcsak nem­zeteink iránt, hanem kötelességük a többi szocialista ország iránt is. A jubileum alkalmából megbecsü­lésünket kell kifejeznünk határ­őreinknek érdemdús munkájukért. To­vábbi sikereket kívánunk nekik a szocialista és a tőkés világ közötti határok részét alkotó államhatáraink védelmében. Szolgálatuk is szavatol­ja, hogy a szocialista társadalom dol­gozói nyugodtan élhetnek és dolgoz­hatnak. JAN MICATEK A győzelem fegyverei A fasiszta megszállók ellen vívott Nagy Honvédő Háborúban negyven évvel ezelőtt szólaltak meg a német fasiszták által rettegett „Stálin-orgo­­nák“ — a félelmet ős pánikot keltő sorozatvetős rakétafegyverek, a „ka; tyusák“. Velük a szovjet rakétatüzér­ség további jelentős fejezeteket írt a szovjet hadsereg harci dicsőségének krónikájába. A rakétatechnikának régi története van. Oroszhonban önállóan fejlődött, de párhuzamosan a tüzérség fejlődé­sével. Az 1829-es orosz-török hábo­rúban, majd az 1853—1950. évi krími hadjáratban sok hazai szerkesztésű, puskaporostöltésű rakétát vetettek be. Persze a tudományos-műszaki fej­lődés akkori színvonala nem tette le­hetővé a kellő lőtávolság és pontos találat elérését. A Szovjetunióban a harmincas évek elején bontakoztak ki a rakétafegy­verek fejlesztésén végzett munkála­tok. A szovjet hadlrepülők 1939-ben a Halkin-Gol folyó térségében ered­ményesen alkalmaztak rakétafegyvert a japán támadók légierejével szem­ben. Egyidejűleg fejlesztették a te­herautókon elhelyezett tűzrendszere­­ket. 1941-ben befejezték a 132 milli­méteres rakétalövedékek és többcsö­ves kilövőberendezések megszerkesz­tését. „Bemutatójukra“ 1941. július 14-én 15.15 órakor került sor, amikor Fljorov kapitány ütege támadást inté­zett az orsai vasútállomás ellen. Az eredmény három ezrednyl tüzérség egyidejű beavatkozásával volt egyen­lő. Mi történt azután, jól tudjuk. Lé­teznek tudományos-népszerűsítő köny­vek, emlékiratok. Az is köztudott, hogy a német szakértők lázasan ku­tattak az új fegyver titka után. A katyusák valódi történetét azonban a közelmúltig kevesen ismerték. A Fljorov kapitány parancsnoksága alatt álló első üteg harcosai próbálták ki elsőként a szörnyű fegyvert. Csak nemrégen tett tanúbizonyságot az el­ső rakétatüzérek hőstetteiről Afa­­naszjev ezredes. A 150 harcosból és tisztből álló ütegből csak negyvenen maradtak életben. Az ő elbeszélésük alapján készült a leghitelebb doku­mentum a szovjet rakétatechnika megalapozóiról. л A katyusák a Nagy Honvédő Hábo­rúban jelentős szerepet játszottak a fasiszták leverésében, s most új ala­pon nemcsak a szovjet fegyveres erők, hanem a Varsói Szerződés ösz­­szes hadseregeinek fő tűzerejévé vál­tak. A tőkés országok hadseregei nem rendelkeztek a szovjet katyusákhoz hasonló fegyverrel. Csak tűzerejűk hatása alatt kezdtek el gyártani ha­sonló fegyvereket. Amikor kiderült, hogy az Egyesült Államokban atom­fegyverek kifejlesztésén dolgoznak, a szovjet tudósok feladatul kapták, hogy mielőbb fejlesszenek ki atomfegyvert. A konstruktőrök egyidejűleg hordozó rakéták megszerkesztésére is meg­bízást kaptak. Már 1947-ben eredmé­nyesen kipróbálták a folyékony üzem­anyaggal működő szovjet rakétát, és a TASSZ 1957-ben jelenthette, hogy eredményesen kipróbálták az első in­terkontinentális rakétát. A rakétaegységek manapság a leg­természetesebben szerves részét al­kotják a Varsói Szerződés hadseregei­­fegyveres erőinek, s őrzik a szocia­lista tábor határainak sérthetetlensé­gét és biztonságát. J. M. Mennyi Műtrágyát gyáM a világon A The British Sulphur Corporation •datai szerint tavaly a világon ösz­­szesen 27 millió 600 ezer tonna ká­liműtrágyát gyártottak, 2 millió 300 ezer tonnával, vagyis 9 százalékkal többét, mint 1979-ben. Tavaly külö­nösen a Szovjetunióban értek el jó eredményeket a káliműtrágya gyár­tásában, amelynek mennyisége az 1979. évinél mintegy húsz százalék­kal volt több: 8 millió 100 ezer ton­na. Kanadában is kiemelkedő ered­ményt értek el tavaly: 7 millió 300 ezer tonnát gyártottak, mintegy 600 ezer tonnával többet, mint 1979-ben. Az Egyesült Államokban viszont alig volt változás a káliműtrágya gyártá­sában. Mennyisége hasonló színvona­lon maradt, valamivel 2 millió 200 ezer tonna felett. A többi termelő országban külön­bözőek voltak a gyártási tendenciák: az NDK-ban, az NSZK-ban és Nagy- Britanniában volt bizonyos növeke­dés, Franciaországban, Spanyolország­ban és Olaszországban viszont csök­kenés következett be. (Rynki Zagraniczne) Mongolia 60 éve a forradalom útján A testvéri Mongol Népköztársa­ság nagy ünnepet ül: hatvan évvel ezelőtt július 1-én győ­zött a szocialista forradalom Szovjet- Oroszország mellett egy második or­szágban. A független népi Mongólia fejlődésének hat évtizede azt a tör­ténelmi sajátosságot bizonyította, hogy egy fejlődésében elmaradott függő ország a feudalísta múlttal szakítva, a kapitalista fejlődési sza­kasz elkerülésével is eljuthat a szo­cialista valóságba. Mongólia fejlődése napjainkig számtalan tanulsággal szolgál arra vonatkozóan, hogyan ér­vényesülnek konkrét nemzeti viszo­nyok között a szocialista építés álta­lános törvényszerűségei és a nemzeti fejlődés sajátos, szubjektív vonásai. Egyben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mutatta történelmi út he­lyességét bizonyítja. Mongólia а XVII. század óta politi­kailag teljesen Kínától függött. Az 1911-es burzsoá demokratikus forra­dalom bizonyos állami függetlenséget eredményezett, de a forradalom ve­zetői nem tüdtak külső támogatást nyerni az új állam megszilárdítására, s így Mongólia 1915-tól újra Kína közigazgatási része lett. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hatása azonban ide is eljutott, Mongólia földjén fehérgárdisták és kínaiak garázdálkodtak, akik ellen a forradalmi erők felkeltek. A forra­dalmi vezetők, Szuhe Batur és Csoj­­balszan érdeme, hogy egyesítették a kommunista csoportokat, cselekvőké­pes pártot hoztak létre. Küldöttséget indítottak Leninhez és a Kommunista Internacionálé segítségét kérték. A Mongol Népi Forradalmi Párt vezeté­sével 1921. július 11-én kikiáltották a független népi államot. Igaz, né­hány évig még formálisan, megnyir­bált jogkörrel az állam teokratikus uralkodója, a bogdo-gegen, a budd­hista főpap maradt az államfő, de a forradalmi átalakulásokat nem tudta megakadályozni. Mongólia, melynek gazdasági éle­tére a nomád állattenyésztés volt jel­lemző, három szakaszban alakult át modern szocialista állammá. 1971-ben а XVI. pártkongresszus hirdette meg a negyedik programot, hogy teljesí­tésével Mongólia ipari-agrár országgá fejlődjék. A hat évtized alatt nemcsak a népi állam gazdasági alapja, hanem poli­tikai szervezete is fejlődött. A Mon­gol Népi Forradalmi Párt mint mar­xista-leninista élcsapat párt betölti a mongol társadalom vezető szerepét, s ma már 76 200 tagja van. Számban és minőségileg is megerősödött a forradalom eredményei folytán létre­jött munkásosztály és tekintélyes részarányban képviselt az ugyancsak új értelmiség. A nemrégen lezajlott ál­talános választásokon megválasztott képviselők 27 százaléka munkás és 29 százaléka aratparaszt, ami híven tükrözi a társadalmi rétegeződés vál­tozását. Az idén lezajlott XVIII. pártkong­resszus határozata az össztermelés 40—45, a nemzeti jövedelem 38—41, a munkatermelékenység 24—26 szá­zalékos növelését irányozta elő. Mon­gólia gazdasági törekvéseiben a KGST-hez tartozó testvérországok nagyvonalú támogatására támaszko­dik. Szovjet műszaki segítséggel mint­egy 300 létesítmény épült és épül. Hazai iparunk a múltban elsősorban a feldolgozó ipar kiépítésében vett részt (malomipar, bőrfeldolgozó- és cipőipar, cementgyártás, stb)., az utóbbi időszakban azonban más szo­cialista testvérországokkal együtt Mongólia ásványgazdagságának feltá­rásában veszünk részt (vas, érc, an­timón, olaj, foszforit, wolfram), to­vábbá minden műszaki segítséget megadunk ahhoz, hogy Mongólia ipa­rában és más ágazataiban a belter­jesség fokozásának útjára térjen, mint erre a XVIII. pártkongresszus irányt mutatott. L. L. * V V A forradalom győzelmének 60. év­fordulója, a mongol államünnep al­kalmából ö. Dordzs, a Mongol Nép­­köztársaság rendkívüli és meghatal­mazott csehszlovákiai nagykövete Bratislavában ünnepi fogadást adott, melyen részt vettek a párt és a kor­mány vezető személyiségei, a Nem­zeti Front Központi Bizottságának; Bratislava fővárosnak és a nyugat­­szlovákia kerületnek képviselői, vala­mint a konzuli hivatalok vezetői. A szlovákiai vezető testületek küldött­séggel képviseltették magukat. A de­legáció vezetője Ludovit Pezlár, az SZLKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a KB titkára volt. Dezider Goga kereskedelmi minisz­ter ünnepi beszédében értékelte a mongol népnek a népi' forradalom győzelme óta eltelt hatvan év alatt elért sikereit és az óriási átalakulá­sokat. Hangsúlyozta, hogy a mongol népgazdaság sokoldalú fejlődése a szocialista országok, főként a Szov­jetunió kimagasló segítségnyújtáséval valósult meg. Csehszlovákia és Mon­gólia földrajzilag ugyan távol áll egymástól, de kölcsönös kapcsolataik rendszeresen fejlődnek és elmélyül­nek. Goga elvtárs kiemelte в Mongol Népköztársaság internacionalista po­litikáját. A Szovjetunióval és a szo­cialista közösség többi országával szilárd szövetségben cselekvőén hoz­zájárul az ázsiai és világbéke, bizton­ság és együttműködés megszilárdítá­sáért folyó küzdelemhez. Befejezésül hangoztatta, hogy Csehszlovákia a szocialista és a kommunista társada­lom építésének további éveiben is a mongol nép hű szövetségese és ba­rátja lesz. Az ünnepség részvevőit ezután ö, Dordzs nagykövet üdvözölte. A szo­cialista Mongólia munkásainak, szö­vetkezeti tagjainak és értelmiségének üdvözletét tolmácsolta Szlovákia dol­gozóinak és sok sikert kívánt a CSKP XVI. kongresszusa programjának tel­jesítésében. Mongólia szocialista épí­­tésének sikereiről szólva kiemelte az integrációs kapcsolatok bővítésének és elmélyítésének, a KGST-tagorszé­­gok közötti termelésszakosltásnak és kooperációnak a jelentőségét. Ezzel kapcsolatban őszinte örömét fejezte ki a mongol—csehszlovák együttmű­ködés eredményeivel kapcsolatban. Két kormányalakítás tereli ma­gára a világközvélemény fi­gyelmét. Olaszországban új kormány lépett a színre, melynek élén — 1947 óta először — nem ke­reszténydemokrata politikus áll, de amely a közelmúltban kirobbant pá­ratlan méretű politikai botrány kö­vetkeztében lemondott Forlani-kor­­mány politikájának folyamatosságát ígéri. A második kormányalakítás színhelye Izrael, ahol a hónapokkal előbbre hozott parlamenti választá­sok eredményeként az ellenzéki Mun­kapárt nyert, ám egymendátumos többsége és a csekély mértékben alulmaradt Begin miniszterelnök Li­kud párttömörülésének koalíciós ma­nőverezési lehetőségei miatt patthely­zet alakult ki. Hírmagyarázatunk írá­sakor még nem történt döntés a kor­mányalakításról, de biztosra vehető, hogy e héten ismét Begin kap meg­bízást az új kormány megalakítására. Újdonság lenne, ha az új koalícióban az ellenzéki Munkapárt is részt ven­ne, ám Simon Peresz, Begin ellenzéki vetélytársa eleve megtagadta pártja koalíciós társulását. Ami a két, egymástól távoli ország kormányalakítási körülményeiben ha­sonlatos, vagy vészesen megegyezik: a terrorizmus légköre. Olaszországban a Forlanl-kor­­mány abba bukott bele, hogy erkölcsileg képtelenné vált a kormányzásra, miután kitudódott, hogy számos tagja részt vett egy ál­lamellenes összeesküvésben, melynek szervezési kivitelezője a Propagan­da-2 fedőnevű, szabadkőműves pá­holynak nevezett titkos szervezet volt. Olaszországban ismert nagy törté­nelmi hagyományai vannak a szabad­­kőműves szervezeteknek. A modern, egyesült olasz állam megteremtéséért küzdő polgárság a szabadikőműves páholyoknak nevezett haladó szerve­zetekbe tömörült a reakcióval szem­ben, a pápai állam önkényének meg­döntéséért. A szabadkőművesség a­­zonban fokozatosan elvesztette hala­dó jellegét, a harmincas években át­adta helyét a fasizmusnak. Az olaszországi leleplezés .azt bi­zonyította, amit a közvélemény már régen tudott vagy sejtett: a reakció veszélyes képviselői beépültek az ál­lamapparátusba, a karhatalmi szer­vekbe, a hadseregbe, a társadalmi élet fontos posztjaira és a nagyipar­ba, a tárcák vezetőivel karöltve ébe­ren figyelték a politikai helyzet ala­kulását, és balrafordulás esetére ké­szenlétben tartották az azonnali be­avatkozás minden eszközét, beleértve a politikai gyilkosságokat és a pol­gári szabadságjogok teljes eltiprását is. Évtizedeken át kiépített szerve­zeti láncolat felgöngyölítéséről volt szó, és ma már világos az összefüggés Di Lorenzo tábor­noknak, a SIFAR hírszerző szolgálat emberének a hatvanas években ter­vezett újabb „Marcia su Romaijától a P—2 tevékenységéig. A letartózta­tás elől az Egyesült Államokba szö­kött Sindona szélhámos bankár, majd az idén őt követő Licio Gelli, a P—2 páholy nagymestere vagy 250, már letartóztatott és vád alá helyezeti olasz közéleti személyiséggel volt kapcsolatban. A páholy lényegében az ország életének valamennyi terü­letét behálózta. A Forlani-kormány belebukott er­kölcsi és politikai csődjébe. Hosszú Háttérben a alkudozás után egy sokszínű kormány vette ét szerepét, melyet egy nagy képességű és közéleti tisztaságáról Ismert republikánus politikus, Gio­vanni Spadolinl irányít. Egyelőre azonban nem beszélhetünk Spadolinl fémjelezte politikáról, mert a Köz­­társasági Pártnak a miniszterelnök mellett csak egy tagja van a kor­mányban, a Liberális Párt is csak egy tárcát kapott, a szociáldemokraták hármat szereztek, a szocialisták meg­tartották hét tárcájukat, viszont a döntő fontosságú tárcákat továbbra is a kereszténydemokraták uralják. Maga Spadolini olyan értelemben nyilatkozott, hogy biztosítja a For­lani-kormány politikájának folyama­tosságát. Olaszország NATO-elkötele­­zettsége, a nyugat-európai középható­távolságú rakétatelepítési politika tá­mogatása mellett foglalt állást, ugyan­akkor szorgalmazza a SALT-egyez­­ményt és a kelet-nyugati párbeszéd folytatását a rakétatelepítésre vonat­kozó NATO-döntés szellemében. Az olasz kommunistákat, akik a „demokratikus alternatíva kormányá­ért“ hadakoztak, ismét kihagyták a kormányból, tehát továbbra is ellen­zékben vívják harcukat a demokrati­kus változásokért. Egyébként abból a kormányból hagyták ki őket, amelye­ket a befolyásos П Tempo „csak a fegyverszünet kormányának“ neve­zett. Az izraeli választásokat, illetve kormányalakítást viharos ese­mények előzték meg. Elsősor­ban a kormánykoalícióban kitört vi­szály, melyet a kormány háborús, agresszív politikájának gazdasági kö­vetkezményei idéztek elő. A legutóbbi négy évben például 600 százalékkal emelkedett a közszükségleti cikkek ára, az infláció 130 százalékos, ugyanakkor az idén 14 százalékkal csökkentek a munkabérek. Ez feszült­séget okozott s ennek következtében a Begin kormány több tagja megvált tárcájától. Begin azonban nem okult politikája látható kudarcából. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban inkább az eszkalációhoz folyamodott: fokozód­tak az izraeli betörések Libanon te­rületére, Izrael további segítséget nyújtott Haddad őrnagy dél-libanoni szakadárjainak, minden vonatkozású­terronzmus ban erősödött a nemzetközi terroriz­mus izraeli állampolitikája. Ennek legutóbbi eklatáns példája volt a francia segítséggel épülő iraki atom­erőmű ellen intézett kockázatos tá­madás, mely a világközvélemény fel­háborodását váltotta ki. Az esettel foglalkozó Biztonsági Tanács elma­rasztalta ugyan Izraelt, az Egyesült Államok is kénytelen volt kifejezni rosszallását, ám ezt az erkölcsi elíté­lést nem követték kötelező politikai és gazdasági szankciók, s minden Jel arra vall, hogy Washington tudtával és hallgatólagos beleegyezésével tör­tént az agresszió. Begin ebből politikai tőkét remélt kovácsolni, és a katonai erőfitogtatás jó cégérül is szolgált volna neki, ha az utolsó pillanatban nem simulnak el az ellenzéki Munkapárt belső eh lentétei és Simon Peresz, a pártelnök és lehetséges miniszterelnök-jelölt nem mutat vonzóbb távlatokat a vá­lasztóknak. Mint azonban sejthető volt, a val­lási alapon legkonzervatívabb erők­kel szövetkező Begin nem hagyta magát könnyen kiütni a nyeregből. Bár politikája és az ellenzéki Mun­kapárt között a közel-keleti kérdés­ben nincs lényeges különbség, mert a palesztin önrendelkezésről és mél­tányos rendezésről hallani sem akar­nak. Persze politikája árnyalatnyival enyhébb, hajlóbb a tárgyalásra, első­sorban a gyakorlati kivitelezésben kozmetíkáltabbb és csiszoltabb, ami Izrael állam szempontjából a jövőre nézve kevésbé kockázatos lenne. LÖRINCZ LÁSZLÓ KOMMENTÁRUNK

Next

/
Thumbnails
Contents