Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-11 / 28. szám
1981. Július 11, .SZABAD FÖLDMŰVES-3 — Éberen őrzik határainkat Harminc éve, hogy a Nemzetgyűlés 58. plenáris ülésén törvényt fogadott el az államhatárok védelméről, s első Ízben helyezte ezt szocialista osztályalapra. A határok védelmét minden polgártársunk hazafias kötelességeként érvényes jogi normákba foglalta. Ezért Július 11-ét a határőrök napját a dolgozók is megünneplik különösen nevezetes esemény ez a határvidéken. A határőrség és az államhatalmi szervek a belügyminisztérium, a néphadsereg többi testületével szorosan együtthatva, a területi párt- és állami szervek, valamint a társadalmi szervezetek aktív segítségére támaszkodva teljesítik szocialista hazánkban az államhatárok védelmének feladatait. Lakosságunk, a segéd-határőrök ezrei, meg a kis pionírok — az ifjú határőrök őrsei is nagyon hatékony segítséget nyújtanak ebben. Sajnos, a Szovjetunió és a többi szocialista ország elvszerű békepolitikájának érdeméből elért nemzetközi eredmények ellenére a helyzet máig sem olyan, hogy enyhíthetnénk az éberség és az elővigyázatosság követelményén. Ellenkezőleg, a harci felkészültségnek és az államhatárok védelmének fokozása határőreink elsőrendű feladata. Tudatosítjuk, hogy világszerte vannak még erők, melyeknek még saját burzsoá vezetőik reálpolitikája sem tetszik, s egy pillanatra sem tévesztik szem elől az imperializmusra oly jellemző régi céljukat: a szocializmus és a kommunizmus megsemmisítését. Üj formákat és módszereket keresnek, a népek kölcsönös megértésében nyilő új szakaszokat Is igyekszenek kihasználni, a politikában, a kereskedelemben, a turisztikai és kulturális kapcsolatokkal is igyekeznek visszaélni, hogy zaavrják a szocialista építést. A határőrszervek mindennapi gyakorlata ennek számos bizonyságával szolgál. A szocialista országoknak ezért katonai és biztonsági szempontokból továbbra is őrizniük kell határaikat. A többi szocialista ország szuverenitásának érdekei is megkövetelik ezt. Tudjuk, hogy nehéz és felelősségteljes a határőrszolgálat, hogy államhatárainkon szilárdan őrt állnak a munkásosztály legjobb fiai, akikben sohasem csalódunk, és akik mindenkori jelszava: Nem jönnek át! , A határőrök és a határvédelmi szervek nagyfokú aktivitásukkal és kezdeményezésükkel járulnak hozzá a CSKP XVI. kongresszusának a szocialista állam védelmére vonatkozó megállapításainak érvényesítéséhez. A legidősebb évfolyamok már jóval leszerelésük előtt különleges versenyre készülnek: Tiszta vértezettel a tartalékba. E verseny legfőbb kritériuma utódjuk felkészítése. Egyének és kollektívák az ünnepre vállalt kötelezettségeiket már teljesítették, és az első félévben több ezer óra társadalmi munkát végeztek. Százak nyerték el a példás egység vagy példás kollektíva megtisztelő címét. Mintegy négyezer jogosult a példás határőr jelvény viselésére, több mint nyolcezer határőr pedig 3.—1. fokozatú kvalifikált szakember jelvényt szerzett. Határőreink és a határvédelmi szervek mindennapi tevékenységükkel bizonyítják nagyfokú éberségüket, elővigyázatosságukat, harckészségüket és felkészültségüket, tudatosítva, hogy az államhatárvédelme nemcsak nemzeteink iránt, hanem kötelességük a többi szocialista ország iránt is. A jubileum alkalmából megbecsülésünket kell kifejeznünk határőreinknek érdemdús munkájukért. További sikereket kívánunk nekik a szocialista és a tőkés világ közötti határok részét alkotó államhatáraink védelmében. Szolgálatuk is szavatolja, hogy a szocialista társadalom dolgozói nyugodtan élhetnek és dolgozhatnak. JAN MICATEK A győzelem fegyverei A fasiszta megszállók ellen vívott Nagy Honvédő Háborúban negyven évvel ezelőtt szólaltak meg a német fasiszták által rettegett „Stálin-orgonák“ — a félelmet ős pánikot keltő sorozatvetős rakétafegyverek, a „ka; tyusák“. Velük a szovjet rakétatüzérség további jelentős fejezeteket írt a szovjet hadsereg harci dicsőségének krónikájába. A rakétatechnikának régi története van. Oroszhonban önállóan fejlődött, de párhuzamosan a tüzérség fejlődésével. Az 1829-es orosz-török háborúban, majd az 1853—1950. évi krími hadjáratban sok hazai szerkesztésű, puskaporostöltésű rakétát vetettek be. Persze a tudományos-műszaki fejlődés akkori színvonala nem tette lehetővé a kellő lőtávolság és pontos találat elérését. A Szovjetunióban a harmincas évek elején bontakoztak ki a rakétafegyverek fejlesztésén végzett munkálatok. A szovjet hadlrepülők 1939-ben a Halkin-Gol folyó térségében eredményesen alkalmaztak rakétafegyvert a japán támadók légierejével szemben. Egyidejűleg fejlesztették a teherautókon elhelyezett tűzrendszereket. 1941-ben befejezték a 132 milliméteres rakétalövedékek és többcsöves kilövőberendezések megszerkesztését. „Bemutatójukra“ 1941. július 14-én 15.15 órakor került sor, amikor Fljorov kapitány ütege támadást intézett az orsai vasútállomás ellen. Az eredmény három ezrednyl tüzérség egyidejű beavatkozásával volt egyenlő. Mi történt azután, jól tudjuk. Léteznek tudományos-népszerűsítő könyvek, emlékiratok. Az is köztudott, hogy a német szakértők lázasan kutattak az új fegyver titka után. A katyusák valódi történetét azonban a közelmúltig kevesen ismerték. A Fljorov kapitány parancsnoksága alatt álló első üteg harcosai próbálták ki elsőként a szörnyű fegyvert. Csak nemrégen tett tanúbizonyságot az első rakétatüzérek hőstetteiről Afanaszjev ezredes. A 150 harcosból és tisztből álló ütegből csak negyvenen maradtak életben. Az ő elbeszélésük alapján készült a leghitelebb dokumentum a szovjet rakétatechnika megalapozóiról. л A katyusák a Nagy Honvédő Háborúban jelentős szerepet játszottak a fasiszták leverésében, s most új alapon nemcsak a szovjet fegyveres erők, hanem a Varsói Szerződés öszszes hadseregeinek fő tűzerejévé váltak. A tőkés országok hadseregei nem rendelkeztek a szovjet katyusákhoz hasonló fegyverrel. Csak tűzerejűk hatása alatt kezdtek el gyártani hasonló fegyvereket. Amikor kiderült, hogy az Egyesült Államokban atomfegyverek kifejlesztésén dolgoznak, a szovjet tudósok feladatul kapták, hogy mielőbb fejlesszenek ki atomfegyvert. A konstruktőrök egyidejűleg hordozó rakéták megszerkesztésére is megbízást kaptak. Már 1947-ben eredményesen kipróbálták a folyékony üzemanyaggal működő szovjet rakétát, és a TASSZ 1957-ben jelenthette, hogy eredményesen kipróbálták az első interkontinentális rakétát. A rakétaegységek manapság a legtermészetesebben szerves részét alkotják a Varsói Szerződés hadseregeifegyveres erőinek, s őrzik a szocialista tábor határainak sérthetetlenségét és biztonságát. J. M. Mennyi Műtrágyát gyáM a világon A The British Sulphur Corporation •datai szerint tavaly a világon öszszesen 27 millió 600 ezer tonna káliműtrágyát gyártottak, 2 millió 300 ezer tonnával, vagyis 9 százalékkal többét, mint 1979-ben. Tavaly különösen a Szovjetunióban értek el jó eredményeket a káliműtrágya gyártásában, amelynek mennyisége az 1979. évinél mintegy húsz százalékkal volt több: 8 millió 100 ezer tonna. Kanadában is kiemelkedő eredményt értek el tavaly: 7 millió 300 ezer tonnát gyártottak, mintegy 600 ezer tonnával többet, mint 1979-ben. Az Egyesült Államokban viszont alig volt változás a káliműtrágya gyártásában. Mennyisége hasonló színvonalon maradt, valamivel 2 millió 200 ezer tonna felett. A többi termelő országban különbözőek voltak a gyártási tendenciák: az NDK-ban, az NSZK-ban és Nagy- Britanniában volt bizonyos növekedés, Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban viszont csökkenés következett be. (Rynki Zagraniczne) Mongolia 60 éve a forradalom útján A testvéri Mongol Népköztársaság nagy ünnepet ül: hatvan évvel ezelőtt július 1-én győzött a szocialista forradalom Szovjet- Oroszország mellett egy második országban. A független népi Mongólia fejlődésének hat évtizede azt a történelmi sajátosságot bizonyította, hogy egy fejlődésében elmaradott függő ország a feudalísta múlttal szakítva, a kapitalista fejlődési szakasz elkerülésével is eljuthat a szocialista valóságba. Mongólia fejlődése napjainkig számtalan tanulsággal szolgál arra vonatkozóan, hogyan érvényesülnek konkrét nemzeti viszonyok között a szocialista építés általános törvényszerűségei és a nemzeti fejlődés sajátos, szubjektív vonásai. Egyben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mutatta történelmi út helyességét bizonyítja. Mongólia а XVII. század óta politikailag teljesen Kínától függött. Az 1911-es burzsoá demokratikus forradalom bizonyos állami függetlenséget eredményezett, de a forradalom vezetői nem tüdtak külső támogatást nyerni az új állam megszilárdítására, s így Mongólia 1915-tól újra Kína közigazgatási része lett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása azonban ide is eljutott, Mongólia földjén fehérgárdisták és kínaiak garázdálkodtak, akik ellen a forradalmi erők felkeltek. A forradalmi vezetők, Szuhe Batur és Csojbalszan érdeme, hogy egyesítették a kommunista csoportokat, cselekvőképes pártot hoztak létre. Küldöttséget indítottak Leninhez és a Kommunista Internacionálé segítségét kérték. A Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével 1921. július 11-én kikiáltották a független népi államot. Igaz, néhány évig még formálisan, megnyirbált jogkörrel az állam teokratikus uralkodója, a bogdo-gegen, a buddhista főpap maradt az államfő, de a forradalmi átalakulásokat nem tudta megakadályozni. Mongólia, melynek gazdasági életére a nomád állattenyésztés volt jellemző, három szakaszban alakult át modern szocialista állammá. 1971-ben а XVI. pártkongresszus hirdette meg a negyedik programot, hogy teljesítésével Mongólia ipari-agrár országgá fejlődjék. A hat évtized alatt nemcsak a népi állam gazdasági alapja, hanem politikai szervezete is fejlődött. A Mongol Népi Forradalmi Párt mint marxista-leninista élcsapat párt betölti a mongol társadalom vezető szerepét, s ma már 76 200 tagja van. Számban és minőségileg is megerősödött a forradalom eredményei folytán létrejött munkásosztály és tekintélyes részarányban képviselt az ugyancsak új értelmiség. A nemrégen lezajlott általános választásokon megválasztott képviselők 27 százaléka munkás és 29 százaléka aratparaszt, ami híven tükrözi a társadalmi rétegeződés változását. Az idén lezajlott XVIII. pártkongresszus határozata az össztermelés 40—45, a nemzeti jövedelem 38—41, a munkatermelékenység 24—26 százalékos növelését irányozta elő. Mongólia gazdasági törekvéseiben a KGST-hez tartozó testvérországok nagyvonalú támogatására támaszkodik. Szovjet műszaki segítséggel mintegy 300 létesítmény épült és épül. Hazai iparunk a múltban elsősorban a feldolgozó ipar kiépítésében vett részt (malomipar, bőrfeldolgozó- és cipőipar, cementgyártás, stb)., az utóbbi időszakban azonban más szocialista testvérországokkal együtt Mongólia ásványgazdagságának feltárásában veszünk részt (vas, érc, antimón, olaj, foszforit, wolfram), továbbá minden műszaki segítséget megadunk ahhoz, hogy Mongólia iparában és más ágazataiban a belterjesség fokozásának útjára térjen, mint erre a XVIII. pártkongresszus irányt mutatott. L. L. * V V A forradalom győzelmének 60. évfordulója, a mongol államünnep alkalmából ö. Dordzs, a Mongol Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott csehszlovákiai nagykövete Bratislavában ünnepi fogadást adott, melyen részt vettek a párt és a kormány vezető személyiségei, a Nemzeti Front Központi Bizottságának; Bratislava fővárosnak és a nyugatszlovákia kerületnek képviselői, valamint a konzuli hivatalok vezetői. A szlovákiai vezető testületek küldöttséggel képviseltették magukat. A delegáció vezetője Ludovit Pezlár, az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára volt. Dezider Goga kereskedelmi miniszter ünnepi beszédében értékelte a mongol népnek a népi' forradalom győzelme óta eltelt hatvan év alatt elért sikereit és az óriási átalakulásokat. Hangsúlyozta, hogy a mongol népgazdaság sokoldalú fejlődése a szocialista országok, főként a Szovjetunió kimagasló segítségnyújtáséval valósult meg. Csehszlovákia és Mongólia földrajzilag ugyan távol áll egymástól, de kölcsönös kapcsolataik rendszeresen fejlődnek és elmélyülnek. Goga elvtárs kiemelte в Mongol Népköztársaság internacionalista politikáját. A Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával szilárd szövetségben cselekvőén hozzájárul az ázsiai és világbéke, biztonság és együttműködés megszilárdításáért folyó küzdelemhez. Befejezésül hangoztatta, hogy Csehszlovákia a szocialista és a kommunista társadalom építésének további éveiben is a mongol nép hű szövetségese és barátja lesz. Az ünnepség részvevőit ezután ö, Dordzs nagykövet üdvözölte. A szocialista Mongólia munkásainak, szövetkezeti tagjainak és értelmiségének üdvözletét tolmácsolta Szlovákia dolgozóinak és sok sikert kívánt a CSKP XVI. kongresszusa programjának teljesítésében. Mongólia szocialista építésének sikereiről szólva kiemelte az integrációs kapcsolatok bővítésének és elmélyítésének, a KGST-tagorszégok közötti termelésszakosltásnak és kooperációnak a jelentőségét. Ezzel kapcsolatban őszinte örömét fejezte ki a mongol—csehszlovák együttműködés eredményeivel kapcsolatban. Két kormányalakítás tereli magára a világközvélemény figyelmét. Olaszországban új kormány lépett a színre, melynek élén — 1947 óta először — nem kereszténydemokrata politikus áll, de amely a közelmúltban kirobbant páratlan méretű politikai botrány következtében lemondott Forlani-kormány politikájának folyamatosságát ígéri. A második kormányalakítás színhelye Izrael, ahol a hónapokkal előbbre hozott parlamenti választások eredményeként az ellenzéki Munkapárt nyert, ám egymendátumos többsége és a csekély mértékben alulmaradt Begin miniszterelnök Likud párttömörülésének koalíciós manőverezési lehetőségei miatt patthelyzet alakult ki. Hírmagyarázatunk írásakor még nem történt döntés a kormányalakításról, de biztosra vehető, hogy e héten ismét Begin kap megbízást az új kormány megalakítására. Újdonság lenne, ha az új koalícióban az ellenzéki Munkapárt is részt venne, ám Simon Peresz, Begin ellenzéki vetélytársa eleve megtagadta pártja koalíciós társulását. Ami a két, egymástól távoli ország kormányalakítási körülményeiben hasonlatos, vagy vészesen megegyezik: a terrorizmus légköre. Olaszországban a Forlanl-kormány abba bukott bele, hogy erkölcsileg képtelenné vált a kormányzásra, miután kitudódott, hogy számos tagja részt vett egy államellenes összeesküvésben, melynek szervezési kivitelezője a Propaganda-2 fedőnevű, szabadkőműves páholynak nevezett titkos szervezet volt. Olaszországban ismert nagy történelmi hagyományai vannak a szabadkőműves szervezeteknek. A modern, egyesült olasz állam megteremtéséért küzdő polgárság a szabadikőműves páholyoknak nevezett haladó szervezetekbe tömörült a reakcióval szemben, a pápai állam önkényének megdöntéséért. A szabadkőművesség azonban fokozatosan elvesztette haladó jellegét, a harmincas években átadta helyét a fasizmusnak. Az olaszországi leleplezés .azt bizonyította, amit a közvélemény már régen tudott vagy sejtett: a reakció veszélyes képviselői beépültek az államapparátusba, a karhatalmi szervekbe, a hadseregbe, a társadalmi élet fontos posztjaira és a nagyiparba, a tárcák vezetőivel karöltve éberen figyelték a politikai helyzet alakulását, és balrafordulás esetére készenlétben tartották az azonnali beavatkozás minden eszközét, beleértve a politikai gyilkosságokat és a polgári szabadságjogok teljes eltiprását is. Évtizedeken át kiépített szervezeti láncolat felgöngyölítéséről volt szó, és ma már világos az összefüggés Di Lorenzo tábornoknak, a SIFAR hírszerző szolgálat emberének a hatvanas években tervezett újabb „Marcia su Romaijától a P—2 tevékenységéig. A letartóztatás elől az Egyesült Államokba szökött Sindona szélhámos bankár, majd az idén őt követő Licio Gelli, a P—2 páholy nagymestere vagy 250, már letartóztatott és vád alá helyezeti olasz közéleti személyiséggel volt kapcsolatban. A páholy lényegében az ország életének valamennyi területét behálózta. A Forlani-kormány belebukott erkölcsi és politikai csődjébe. Hosszú Háttérben a alkudozás után egy sokszínű kormány vette ét szerepét, melyet egy nagy képességű és közéleti tisztaságáról Ismert republikánus politikus, Giovanni Spadolinl irányít. Egyelőre azonban nem beszélhetünk Spadolinl fémjelezte politikáról, mert a Köztársasági Pártnak a miniszterelnök mellett csak egy tagja van a kormányban, a Liberális Párt is csak egy tárcát kapott, a szociáldemokraták hármat szereztek, a szocialisták megtartották hét tárcájukat, viszont a döntő fontosságú tárcákat továbbra is a kereszténydemokraták uralják. Maga Spadolini olyan értelemben nyilatkozott, hogy biztosítja a Forlani-kormány politikájának folyamatosságát. Olaszország NATO-elkötelezettsége, a nyugat-európai középhatótávolságú rakétatelepítési politika támogatása mellett foglalt állást, ugyanakkor szorgalmazza a SALT-egyezményt és a kelet-nyugati párbeszéd folytatását a rakétatelepítésre vonatkozó NATO-döntés szellemében. Az olasz kommunistákat, akik a „demokratikus alternatíva kormányáért“ hadakoztak, ismét kihagyták a kormányból, tehát továbbra is ellenzékben vívják harcukat a demokratikus változásokért. Egyébként abból a kormányból hagyták ki őket, amelyeket a befolyásos П Tempo „csak a fegyverszünet kormányának“ nevezett. Az izraeli választásokat, illetve kormányalakítást viharos események előzték meg. Elsősorban a kormánykoalícióban kitört viszály, melyet a kormány háborús, agresszív politikájának gazdasági következményei idéztek elő. A legutóbbi négy évben például 600 százalékkal emelkedett a közszükségleti cikkek ára, az infláció 130 százalékos, ugyanakkor az idén 14 százalékkal csökkentek a munkabérek. Ez feszültséget okozott s ennek következtében a Begin kormány több tagja megvált tárcájától. Begin azonban nem okult politikája látható kudarcából. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban inkább az eszkalációhoz folyamodott: fokozódtak az izraeli betörések Libanon területére, Izrael további segítséget nyújtott Haddad őrnagy dél-libanoni szakadárjainak, minden vonatkozásúterronzmus ban erősödött a nemzetközi terrorizmus izraeli állampolitikája. Ennek legutóbbi eklatáns példája volt a francia segítséggel épülő iraki atomerőmű ellen intézett kockázatos támadás, mely a világközvélemény felháborodását váltotta ki. Az esettel foglalkozó Biztonsági Tanács elmarasztalta ugyan Izraelt, az Egyesült Államok is kénytelen volt kifejezni rosszallását, ám ezt az erkölcsi elítélést nem követték kötelező politikai és gazdasági szankciók, s minden Jel arra vall, hogy Washington tudtával és hallgatólagos beleegyezésével történt az agresszió. Begin ebből politikai tőkét remélt kovácsolni, és a katonai erőfitogtatás jó cégérül is szolgált volna neki, ha az utolsó pillanatban nem simulnak el az ellenzéki Munkapárt belső eh lentétei és Simon Peresz, a pártelnök és lehetséges miniszterelnök-jelölt nem mutat vonzóbb távlatokat a választóknak. Mint azonban sejthető volt, a vallási alapon legkonzervatívabb erőkkel szövetkező Begin nem hagyta magát könnyen kiütni a nyeregből. Bár politikája és az ellenzéki Munkapárt között a közel-keleti kérdésben nincs lényeges különbség, mert a palesztin önrendelkezésről és méltányos rendezésről hallani sem akarnak. Persze politikája árnyalatnyival enyhébb, hajlóbb a tárgyalásra, elsősorban a gyakorlati kivitelezésben kozmetíkáltabbb és csiszoltabb, ami Izrael állam szempontjából a jövőre nézve kevésbé kockázatos lenne. LÖRINCZ LÁSZLÓ KOMMENTÁRUNK
