Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-12 / 37. szám
8. SZABAD FÖLDMŰVES .1981. szeptember 12, Valami megváltozott az apákkal. Azelőtt az apa ritkán tűnt föl a kisgyermek körül. A szeme gyakran villámokat szórt, keze pofonra lendült: ő volt ugyanis a családi ítéletvégrehajtó. Az apának, a családfenntartónak napi robotja után kevés ideje és fóként kedve maradt a kicsi gyerek körüli foglalatosságra. Nem is várta tőle senki: a háztartás és a gyereknevelés nói munka volt. Csakhogy a világ megváltozott. Ma már, szerencsére, ott tartunk, hogy a legtöbb apa — Így Eszteré is — gyakorlottan pelenkáz, fürdet, sétáltat, Játszik, s eszébe sem jut — mint férfihez méltatlant — mindezt visszautasítani. Eszter apjának ezek az apróbb-nagyobb teendők nem feladatok, hanem természetes dolgok, melyek — a gyerek felneveléséhez tartoznak. „A férjem sokat segít otthon“, — halljuk gyakran. Sokáig tartott, míg <5 ez vált természetessé, de tovább is kellene lépnünk. A segítés ugyanis a kívülálló jóindulatát sejteti, aki látja, hogy a másiknak milyen nehéz. Ezért leereszkedik hozzá: segít. A segítséget illik megköszönni, honorálni. Az apa azonban — vegyük tudomásul végre — nem segítő barát, rokon, hanem része és részese a családnak. A kötelességek rá is vonatkoznak. Esztereknél már kezdetben, még a kislány születése előtt megbeszélték: ki mit vállal, mihez van több érzéke, türelme, kedve. A munkamegosztás persze nem szentség, s ha két ember jól él együtt, a mindennapok adottságaihoz rugalmasan tudnak igazodni, nincs vita és szemrehányás. A munka is, az öröm is közös, szerencsére. S így a gyerek is egyformán vonzódik mindkét szülőhöz. Eszter apja nem ritkán látott kedves vendég otthon. Altalános-e már ez a kép? Sajnos, nem. Elméletben ugyan tisztáztuk, hogy anyának és apának lenni egyenértékű feladat, de a gyakorlat sok helyütt még mást mutat. A gyermekgondozást szabadságon otthon maradó anya megint magára veszi a ház-' tartás és a nevelés összes gondját, baját. Ettől aztán fáradt és ideges, nincsen türelme a gyerekkel foglalkozni. Él még az a rossz szokás, hogy a kis csecsemőt a nagyszülőkhöz, rokonokhoz viszik hosszabb időre. így nem zavarja a szülőket a pénzkeresésben és a szórakozásban. Az első hónapok közös emlékeiről, a gyereknevelés tréfás-szomorú mozzanatairól Eszter édesapja nem hajlandó lemondani, teljes életet akar élni. S ez Így van jól. Apa, anya és gyerek szoros kötelékben kell hogv éljenek. A harmonikusnak nevezhető családi élet mindháromjuk kapcsolatán nyugszik: egyik láncszem sem hiányozhat. £ О N (8 > О) Ф J* О 15 N о Paula néni rimaszombati (Rimavská Sobota] lakos gyakran ismétlődő és nehezen csillapítható orrvérzésről szeretne tanácsot kapni. A válasz tehát elsősorban neki szól, de lehet, hogy mások is hasznosíthatják. Az orrvérzés okait két nagy csoportba osztjuk. Az egyik az orr elváltozásainak a csoportja. Ebbe tartoznak az orrba jutott idegen testek, maró mérges anyagok — por, füst, gáz —, a sérülések, az orrüreg nyálkahártyájának va-Buga doktor II válaszol Ifi lamtlyen károsodásai, esetleg az érhálózat tágulása, az orrpolip, a daganatok vagy elhúzódó gyulladások. A másik okcsoportba az egész szervezetre károsító olyan betegségek tartoznak, mint a hipertónia, a hirtelen légnyomásváltozás, a vérképzőszervek betegségei, bizonyos mérgezések, megerőltetés, a nátha, az influenza, esetleg egyéb fertőző betegségek. A nehezen csillapítható vérzékenység — szaknyeiven a hemifilia — oka a véralvadás zavara. Ez nemhez kötötten öröklődő betegség, ami a nőket nem, vagy csak igen enyhe tünetek között betegíti meg, mert a rendellenességet tovavivő génelváltozás a kromoszómák elosztásában a nők számára előnyösebb. A megállapítás nem zárja ki tökéletesen a nők károsodásának a lehetőségét, mint például Paula néni esetében is. MI A TEENDŐ? A bajt ne csak ott keresse az ember, ahol kiabál, hanem ott is, ahol némán megbúvik. A gyógyító tudomány rendszerint ott sántít, hogy a betegséget gyógyítja és nem a beteget, nem az embert, akinek egységes szervezete meglepő összefüggéseket bizonyít. Ezek a két, három, sőt ennél is több —■ ma még szinte összekapcsolhatatlannak látszó — elváltozásból, tünetből, jelből vagy kóros együttesből álló úgynevezett szindrómák azok a kórélettani bukfencek, amelyek ma már számontartottak, de még nem ismertek. Ezek azok, amelyeket — ha valaki leírja — a kutató nevéről szokták elnevezni. Nos, én a Paula néni által közölt súlyos, nehezen csillapítható orrvérzés mögött valamilyen szindrómát sejtek, és a gyógyulás felé vezető utat e’őször igen gondos, minden részletre kiterjedő általános kivizsgálásban, majd részletes orr-, fül-, gégész- és hematológiai — a vér tudományos és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó — vizsgálatban, valamint az eredmények összevetésében látom. Sajnos, a sugár, a száguldás és a komputer világában is vannak olyan utak, amelyeket a csiga lépéseivel végig kell járni, ha célhoz akar érni az ember. Furcsa ellentmondás a lassan járj, tovább érsz, de időszerűvé válik, ha úgy értelmezi az ember, hogy ne ugrálj, hanem nézd meg, hová lépsz, még akkor is, ha rohansz. Ez legyen a biztatás induláskor és menet közben. S végül jó tanácsként valamit: a vérző orrt fújni, megmosni, piszkálni nem szabad. Hajoljon előre a vérző, hogy a vér kifelé folyjon, alvadjon ős semmi esetre se nyelje. Ha a vérzés makacs, tiszta vattadugót dugjanak az orrba, de azt se cserélgessék. A hangsúly a nyugalmon van, mert a jól alvadó vér hamarosan megalszik és a vérzés megáll. Ha több percen át tart, az orrszárnyat enyhén szorítsák az orrsövényhez, és ha még így is vérzik, akkor a vérző orr elő zsebkendőt tartva kísérjék orvoshoz a beteget. ЛпАге! Baturin halász messze északon, a Jeges-tenger partján lakott a családjával. Háza magasan at öböl fölött állt, törpe nyírfák között, amelyek inkább hasonlítottak bokrokra, mint fákra. A nyírfákon túl kisebb karám húzódott, benne két rénszarvasborjút tartott Baturin. A szarvasokat Buján, az eszkimókutya őrizte, hogy se farkasok, se jegesmedvék ne lopakodhassanak be hozzájuk. A távoli észak zord, hideg vidék. Ezért nem nőnek itt a fák magasabbra, vastagabbra. A kicsi, hajlékony törzsű fák könnyebben elbújnak a hó alatt a komisz északi szél és fagy elöl. Az emberek viszont, akik ezen a tájon élnek, erősek, megtermettek. A gyenge testalkatúak nemigen tudnak megmaradni északon. Még a kutyák — az ember segítőtársat — is izmosabbak errefelé. Hozzászoktak minden megpróbáltatáshoz, jól bírják a htdeget, az éhezést. Csak mintha barátságtalanok, mordak lennének. Bizonyára a rideg környezet formálta Ilyenné a természetüket. A bundájuk kemény szálú farkasbunda, s a pofájuk is olyan, mint a farkasoké, — nem látszik valami nyájasnak. Baturin nemrég telepedett le északon, és még nem tudta megszokni az itteni kutyák természetét. Buján viselkedését is gyakran zokon vette. Semmi jelét nem tapasztalta a kutyában az ember iránti ragaszkodó szeretetnek. Buján kifogástalanul, de komoran látta el teendőit: készséggel követte a vadászatokon, türelmesen őrizte a szarvasokat, s télen szánon röpítette Baturin fiát, a kis Kolkát. De ha befejezte a munkát, amit a gazdája rábízott, leült a ház elé, és a havat vagy a tengert bámulta. A háziakhoz többé nem közeledett — sem kedvességért, sem szerétéiért. Gyakran előfordult, hogy Baturin ilyenkor odament hozzá, és megsimogatta sűrű bundáját. „Na mi van, Buján, miért hallgatsz mindig? Legalább vakkants egyet!“ — mondta neki. De Buján csak felállt, és eloldalgott. Mindnyájan azt hitték, hogy ez a vad kutya soha senkit nem fog szeretni. Egyik nap Andrej Baturinnal szerencsétlenség történt. A viharos szél eltörte a halászbárka vitorlaárbocát, s az teljes súlyával rázuhant Baturinra. A partra már eszméletlenül vitték ki. Még szerencse, hogy a társai rádión keresztül rögtön értesítették a mentőket a balesetről. Mire a törött bárkával kikötöttek a parton, már az öböl vizére ereszkedett egy hidroplán, amelyet a távoli városból küldtek Baturtnért. Egy óra múlva a beteg a város kórházában volt, ahol orvosok vették kezelésbe, hogy megmentsék az életét. Baturin felesége, Marja Ivanovna és fia Kolka, egyedül maradtak a házban. Nyugtalanok és szomorúak voltak. Másnap Marja Ivanovna már korán reggel kiment Bujánért a karámhoz és becsalogatta a házba. — Legalább addig légy közelünkben, amíg hazajön... — mondta, és sírva fakadt. Buján egy ideig a házigazda üres ágya mellett álldogált, majd megszaglászta a takarót és a kopott csizmákat az ágy alatt. Aztán bement az ebédlőbe, s lefeküdt az egyik sarokba. Ott feküdt egész estig. Attól kezdve csak éjszaka volt kint, hogy őrizze a házat és a szarvasokat. Napközben a szobában üldögélt, heverészett, s várta, mikor jön haza a gazdája. Baturin a súlyos műtét után lábadozni kezdett. Egy hét elteltével már levelet írhatott feleségének és a fiának. A kis Kolka éppen az udvaron játszott, amikor a levél megérkezett. Marja Ivanovna addig nem akarta felbontani, amíg be nem hívja. Hadd hallja ő is az apja üzenetét. A levelet az asztalra tette, s kiment a fiúért. Együtt szaladtak be a házba nagy boldogan. Marja Ivanovna megdöbbenve látta, hogy a levél eltűnt az asztalról. A sarokban, Baturin ágya mellett feküdt Buján. Két első lábával a padlóhoz szorította a kék borítékot, fejét’ lehajtotta, s mind csak a levelet szaglászta. Akkor sem mozdult el a helyéről, amikor Marja Ivanovna és Kolka odamentek hozzá. — Add ide a leveletI — kiáltott rá Kolka. — Ez a levél a miénk, a papa nekünk írta, nem neked! Kolka a levélért nyúlt, de Buján rávicsorgott. A fiú ijedten kapta viszsza a kezét. A kutya, hogy el ne vegyék tőle a levelet, ráfektette busa farkasfejét, s még a szemét is behunyta. Marja Ivanovna csodálkozó szemekkel nézte. „Lám csak — gondolta magában —, hát ez lenne az a kutya, amelyik senkit sem szeret!“ — Kutyuskám! — szólt neki kedvesen, s megsimogatta a fejét. — Kedves, jó kutyuskám! Kérlek add ide a levelet, hadd olvassuk el. Hiszen• mi is szeretjük a gazdádat!... Ekkor Buján felemelte a lábát a levélről, s hagyta, hogy Marja Ivanovna elvegye. Se nem morgott, se nem vicsorgott. Így derült ki, hogy a morc és barátságtalan természetű Buján milyen erősen és gyengéden szereti gazdáját. Nem nyilvánította ki naponta százszor is, de ez egyszer őszintén bebizonyította. Kovács Sándor fordítása. VÍZSZINTES: X. A rejtvény első része (zárt betűk: s, r, f, 1, é). 9. Rangjelző. 10. Német névelő (DER). 11. Talál. 12. A múlt idő jele. 13. Levegő görögül. 14. Nem fel. 15. Csecsemőhang. 17. Iratkapocs. 19. Irány. 20. Cigaretta-márka. 21. Nem egészen egyenes. 23. Ponyvalakás. 25. Kati, Anna, Eda. 26. Fiatal kecske. 28. Temérdek. 29. Szükséges. 30. Vissza kettős mássalhangzó. 31. Azonosak. 33. Elgondolása. 34. Párol. 35. Dóra tulajdona. 36. Hangtalan Tabi. 38. Közlekedési vonal. 39. Kicsinyítő képző. 40. Mega betűi. 42. Idegen Tamás. 44. A légnyomás mértékegysége. 45. Kétszer öt-e. 46. Egymást követő betűk az ábécében. 47. A drágakövek mérésénél használatos súlyegység. 49. Azonos a vízszintes 13-al. 50. Ver. 51. Szenvedés. 52. Ipari növény. 54. A Balaton is az. 55. Morze-jel. 56. ... t ablakosok ragasztója. 58. Vércsoport. 60. Sertéslak. 62. Az asszony, lány is az. 64. aTnonc. 65. Király olaszul. 67. Idom. FÜGGŐLEGES: 1. Rangjelző. 2. Az idegrendszer része. 3. Kutat. 4. Kertben vanl 5. Tova. 6. Lerág. 7. Átkarol. 8. Latin kötőszó. 9. A rejtvény második része (zárt betűk: j, ü, k, d, s). 16. Egy oroszul, fon. 18. Nem ugyanaz. 19. Széptevés. 20. Szerencsétlenség. 22. Kedd közepe. 24. Halféleség. 25. Égetett cseréptárgy. 27. Emlékkönyv. 29. Ráma. 32. Szemével észlel. 33. Állóvíz. 35. őrölt. 37. Széjjelszed. 39. Végtag. 41. Oxigénigényes. 43. Motorrész. 44. Pénzintézet. 47. Mely személy. 48. Személyes névmás. 51. Mongol hercegek címe. 53. Zola regénye. 57. Izomszalag. 59. Tornaszer. 61. Nedv. 63. Strázsa. 64. Olasz névelő. Beküldendő a vízszintes 1. és függőleges 9. számú sorok megfejtése. Megfejtés — nyertesek A lapunk 34. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Létesítsünk virágzó kerteket a parlagföldeken. Nyertesek: Ürögi Blanka, Udvarnok (Dvorníky na Ostrove), Németh Gyula, Ipolybél (Bielovce), Kovács Barna, Dobfenék (Dubno). APASÄG
