Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-11 / 28. szám
1981. JÚLIUS 11. 28. szám $ XXXII. évfolyam $ ————___________ ’ »- ' ; Ara 1,- Kčs Andrássy Sándor agrármérnök, a szövetkezet elnöke (középütt) szemlét tart, majd a légi határban is megindulnak a kombájnok nyomukban a szemveszteséget ellenőrző szakemberekkel Fotó: Tóth József Afálc között szila] szélfiúk bújőcskáztak, az ég kékjén habos bárányfelhők úsztak. A szélben ringatódzó gabonatenger szőkesége ezüstfehéren sziporkázott, s a Nap melege erős leheletként егевг; kedett a mező fölé. A légi (Lehnice) Csehszlovák— Német Demokratikus Köztársaság Barátság Efsz-ben a főpróbát jelentős repcebatakarítás után a gabonaföldeken is megkezdődött az aratás. A motorzúgás és a nyár szimfóniájában kombájnok vágószerkezete képezte a zenei ritmust, ahogy zörrenve kotorták vasgyomrukba a megadóan bólogató kalászokat. A dűlőt szegélyező akácok csüggedten sibakoltak, s a hűvös szellő sem enyhítette ittasult forróságukat. A libasorban haladó kombájnok, mint a kötőféktől megszabadult vasparipák, „gázolták“ az aranyszínű mezőt, alacsony tarlót hagyva maguk után. A tempósan haladó sort Mónosi József kombájnja vezette. A „vezérparipa“ nyergében ülő első kaszás hu-' szonnyolcadik aratását kezdte. Fordulónál a kombájn kabinjába szálltunk, s a kombájnossal együtt egykedvűen hallgattuk a kaszák friss pengését. A veríték megáztatta a férfi hátán dúsan redőzött inget, s mezítelen karja feszült a kormány szorításában. Nyakánál, a melle felé futó hajtásban kis patakot képzett az izzadás. Nem törölte le, hagyta, hogy háborítatlanul csordogáljon. A távolba nézett merő tekintettel, s a „vasparipa“ menetét az aranyosan fénylő kalásztenger kívánsága szerint igazította. — A laposokon megdőlt a gabona, s ez nehezíti a kombájnosok dolgát — magyarázta Krocsány Ferenc gépesítő. — Jó a szervezés, mint a fogaskerék, úgy kapcsolódnak az egyes munkafolyamatok, így nincs panasz arra, hogy ácsorgásra kényszerül az ember. Célunk a kapkodás nélküli sietés, mert sajnos az időjárással nincs szerződősünk. Ami benne van ma a kalászban, az holnapra esetleg tíz százalékkal kevesebb lehet. A gépesítő szavait helyeslő fejbólintással fogadta Snegon László és Koszorús Győző a két ifjú kombájnos, akik a tábla szélén féltő gonddal engedték le az új E—516-os kombájn vágószerkezetét. A gépolaj kék cseppjei „keresztvízként“ hullottak a még íestékszagú masina tengelykapcsolóira, s rövidesen dobogni kezdett a gép „vasszíve“. — Oj géppel, s azzal az elhatározással kezdjük az aratást, hogy a megtermett gabonából a lehető legkevesebb maradjon a földön. Csak ezek a rövid szálak ne tennének — vesz fel a tarlóról egy kalászt Snegon László, s magyarázatképpen ipég S АШУ hozzáfűzi. A motolla nem éri el, s így amikor a kasza elvágja a növény szárát, a kalász leesik a földre. — Mit kell ilyenkor tenni? — Amennyire csak lehet leeresztjük a vágószerkezetet. így aztán csak egy-két sarjakalász marad el, amiben egyébként is nagyon apadt a szem. — Magyarországról, Szigetszentmártonból kerültem Légre. Az „élet rózsáját“ itt Felső-Csallóközben találtam meg, s harmadik éve ez a szövetkezet adja számunkra a kenyeret, a megélhetést — magyarázza az E—512-es nyergéből Kreisz József. — Azt lehet mondani, hogy új ember vagyok a szövetkezetben, de jól fogadtak, s már otthon érzem magam. Ügy érzem, hogy olyan család van itt együtt, amelyre minden helyzetben számíthat a vezetőség. Az ifjú kombájnos megtörli homlokát, s elnézően mondja: — Ne haragudjon... indulni kell... ez a beszélgetés nem vont benne a menetrendben. Kézszorítás közben büszkén, de szinte súgva mondja. — A második családot várjuk, s tekintete úgy tapadt a falu irányába, mint darázs az érett körtén. Belanyec István a szovjet kombájnok megbízhatóságát dicséri. — Életem tizennegyedik nyarát töltöm a szovjet kombájnok fülkéjében. Magunk javítottuk ki a masinákat, s az aratás idején is figyelemmel kisérjük az üzemanyagfogyasztást. A gazdaságosabb betakarítás érdekében már a gépszemlére gondosan beállítottuk az erőgépek és a kombájnok üzemenyagfogyasztását. A rendszeres ellenőrzés, karbantartás következtében csökkenthető a túlfogyasztás, üzemanyagot takarítunk meg, s csökken az egy tonnakilométer költsége is. Belanyec István szavait hallgatva tekintetünk az egyik „vasparipán“ akadt meg, mely hirtelen „lesántult“. — Sportnyelven szólva rosszul vettem az első akadályt. Eltörött a kombájn kuplungja — -mondta szinte mentegetőzve Tóth Ferenc, aki pillanatok alatt megállapította a kombájn kórlapját. — Milyen kiesést okoz a meghibásodás? — kérdeztük a kombájnost. — Csupán percekről van szó. A szovjet kombájnokhoz van pótalkatrészünk, s nem feledkeztünk meg az alkatrészek felújításáról sem. Különben is a gépműhely dolgozói két műszakban tartanak aratási ügyeletet, így lehetővé válik az, hogy az üzem közben keletkezett hibákat, Idejében, rövid idő alatt kijavítják. A sorkatonák közé rövidesen megérkezett Andrássy Sándor agrármérnök, a szövetkezet elnöke. Ruganyos léptei azt a labdarúgót idézték, aki elnöki pályafutása elején a békéi (Mierovo) sportpályán a falu fiataljai között a sportemberre jellemző tulajdonságokat is bizonyította. Megjelenése a megszállott mezőgazdasági szakember példaképét is idézte, aki a sokat átkozott felső-csallóközi kavicson édenkertet hozott létre. — Elnöki pályafutásom alatt a 9. aratásomat kezdem! Az idei aratás viszont különbözik a többitőL — Mire gondol? —■ Ez az első aratásom a társult szövetkezetben. Közben magyar' és szlovák nyelven beszélget az aratás „zászlóvivőivel“. — Két nyelven, egy akarattall — mondja a Békét, Léget és Nagypakát (Vefká PakaJ tömörítő társult szövetkezet elnöke, majd kérdéseinkre tartalmas tőmondatokban válaszolt. — A repce sikeres betakarítása után 810 hektár búza, 395 hektár árpa, és 200 hektár lencse betakarítása vár ránk. Tizenkét saját kombájnunk rajtolt, s később ehhez csatlakozik az öt vendégkombájnos. Egy kombájnra 75 hektár learatása jut — napi 102 hektáros teljesítménnyel — ami azt jelenti, hogy az időjárástól függően 12 nap alatt befejeződik az aratás. — Milyenek a terméskilátások? — Mi előre nem szoktunk a medve bőrére inni — mondja találóan, s közben a cukorrépa és a kukoricatáblák felé mutat, melyek „állapota“ bizonyítja, hogy a növénytermesztésben a társulás után is folytatódik az a folyamat, amihez Andrássy elvtárs irányításéval a korábbi években Békén hozzászoktak. Az elnök a továbbiakban a nyári munkák komplex folyamatának fontosságáról beszélt, amely politikai szervezési tervükben nemcsak a kenyérnekvaló betakarítását, hanem a szalmaletakarítást, a tarlóhántást és a másodvetést is magában foglalja. A .másodvetések kapcsán szinte tetemrehívásként megjelent Puha László vegyészmérnök, a szövetkezet „földkóstolója“ aki megelégedéssel szólt a vetőmagnak szánt őszi árpa minőségéről, de meglepetésünkre a szalmából is csomagolt. Kérdésünkre elmondotta, hogy az aratást követően azonnal hozzálátnak a másodnövények vetéséhez, de előbb elemzik a talaj tápanyagkészletét ia> Minden nyár megérlell a kalászt. Az ember és a vas csatája megkezdődött a légi székhellyel gazdálkodó társult szövetkezetben is. A nap csúszott lefelé a nyugati égaljon. Az alkonyat ellangyosította a levegőt. A sötétség kezdett sűrű* södni, amikor a dülőúton idős ember* rel találkoztam. — A nyolcvan évet alaposan túl» léptem. Emlékszem a régi aratásokra Ebben a határban régen olyan tér* més volt, hogy gyakran egy holdról egyedül levágtam, felszedtem, felkö* töztem és keresztbe raktam a gabo* nát. De volt olyan társam is, akinek a búzakereszt tetejére a papkévét szomszédjától kellett kölcsönkérnie -• mondotta az „öreg“, majd bemutat* kozás nélkül továbbballagott. Néztem az öreg lépteit, s az elnök szavai idéződtek bennem: — Ogy dolgozunk aranyat érő kenyerünkért, hogy az minél nagyobb és ízletesebb legyen, s úgy formáljuk holnapunkat a búzaföldeken, hogy az idősebbeknek és a fiataloknak egy* aránt biztonságot, emberi életet adjon. CSIBA LASZLQ швя Célunk: az emberek java és boldogsága A szövetségi kormány programnyilatkozata A Szövetségi Gyűlés két kamarája a múlt héten megtartotta 2. együttes ülését, amelyen Lubomťr Štrougal szövetségi miniszterelnök előterjesztette a kormány programnyilatkozatét. Az ülést Alois Indra, a Szövetségi Gyűlés elnöke irányitotta. Jelen volt Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjai és póttagjai, a szövetségi kormány tagjai, a Nemzeti Frontba tömörült pártok és szervezetek vezetői, valamint vendégként a Prágában akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője. Első napirendi pontként Alois Indra, a Szövetségi Gyűlés elnöke bejelentette, hogy Alekszandr Botvin szovjet nagykövet átadta azt a békefel hívást, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a világ népeihez és parlamentjeihez intézett. Nyilatkozat-tervezetet bocsátott megvitatásra. A képviselők a nyilatkozat elfogadásával egyetértésüket fejezték ki a békefelhívással. Ezt követően elhangzott a kormány programnyilatkozata. Ľubomír Štrougal miniszterelnök bevezetőjében hangsúlyozta, hogy célunk ma és a jövőben is az emberek java és boldogsága. Ezért a gazdaság fejlesztésében és hatékonysága fokozásában elért eredményekhez mérten folytatjuk az ahhoz szükséges feltételek javítását, hogy sokoldalúén fejlődjék az ember személyisége, munkában és pihenés közepette elégedetten éljen, emberi méltósága maradéktalanul érvényesüljön az elmélyülő szocialista demokrácia feltételei között. A nyilatkozat a kormány legfőbb teendői között említette a népgazdaság Irányítását. A szövetségi kormány tevékenysége mindenekelőtt arra fog irányulni, hogy lényeges változások történjenek a gazdálkodás módjában, gazdaságunkat az intenzív fejlesztés útjára terelje, a termelésben ás minden egyéb tevékenységben minél kisebb költségekkel minél nagyobb eredményeket érjünk el. Az a feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló nyersanyag-, alapanyag-, fűtőanyag-energetikai és pénzforrásokból minél jobb minőségű és szükséges termékeket termeljünk, s azokat minél jobban értékesítsük. Sokkal jobban használjuk ki termelési potenciálunkat, beruházásaink célszerűek és gazdaságosak legyenek, minden ráfordított korona minél többet hozzon. Nem utolsó sorban az Is a feladatunk, hogy jobban gazdálkodjunk az emberi münkával és növeljük hatásfokát. A szövetségi kormány a köztársasági kormányokkal együtt arra fog törekedni, hogy jóval nagyobb méretekben és sokkal gyorsabban hasznosítsuk a tudományos-műszaki haladás eredményeit. Az ésszerűsítési programok értei* mében a jelenlegi ötéves tervidőszakban legalább 12 millió tonna fajlagos fűtőanyagot és évente 4,5—5 száza(Folytatás a. 2. oldalon)
