Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-05 / 36. szám

1981. szeptember 5. SZABAD FÖLDMŰVES Mit mutat a mérleg nyelve? ■ Eredményösszegezés ■ Hibafeltárás és tanulságlevoriás ■ ÜJjab nekigyürkőzés * A tágas niűvelődésházában gyűltek össze a 3000 hektáros perbetei (Pri­­beta) szövetkezet dolgozói, szakembe­rei, vezetői, hogy a beszámolók alap­ján áttekintést kapjanak az új ötéves tervidőszak első fél esztendejének gazdálkodásáról. Arról, miként telje­sültek a kitűzött célok, tervfeladatok, s mi az, amin a második félévben feltétlenül javítani kell, hogy az éves terv ne csak teljesüljön, hanem az előirányzott tiszta Jövedelem is a kö­zös gazdaság továbbfejlődését, a ta­gok életszínvonalának emelését szol­gálhassa. A taggyűlés nagyobbik részében ezért is figyeltek oda az elhangzot­takra. Mert a féléves gazdasági-pénz­ügyi mérleg — azon belül a terme­lési és szolgáltatási ágazatok tevé­kenységének elemzése — bővelkedett nemcsak örömteljes eredményekben, hanem fény derült különböző fogya­tékosságokra is, amelyeknek jelentős részét meg lehetett volna előzni, a hi­bákat elkerülni. Node, vegyük csak szép sorjába a dolgokat. CSALÖDÄS KONTRA ÜJDONSÄG Tekintve, hogy a szövekezet hatá­rának egyharmadán termesztett az idén gabonát, a tervezettnél alacso­nyabb hozamátlag elérése igen érzé­kenyen hatott a növénytermesztésre. Ha például a búza tavalyi hozamátla­gát hasonlítjuk az ideihez, akkor bi­zony az 1,7 tonna hozamkülönbözet nagyon sokra rúg. A nyolc búzafajtából az Isztrát ter­mesztették a legnagyobb termőterüle­ten; ez hektáronként 4,8 tonnával fi­zetett. Kisebb területen ugyan, de va­lamivel jobb hozamátlagot értek el a Soralis fajtából, a BU-17-ből, a GK-3- ból és a többiekből. Az ok? Főleg a nagy forróság következtében épp azok a koraibb érésű búzafajták „sül­tek be“, amelyek tavaly 6 tonnával honorálták átlagban a reájuk fordí­tott fáradozást, a szakmai gondosko­dást. Tavaszi árpából a Spartan, Safír és Korái fajtákat termesztették az idén, 4,3 tonna hozamátlaggal. Ez a tagság körében nagy csaló­dást okozott, mert hiszen — az ille­tékes szakemberek szavai szerint — úgyszólván minden előfeltételét meg­teremtették a bő hozam elérésének, a jő magágykészltéstől egészen a beta­karítás rugalmas lebonyolításáig, ala­pos megszervezéséig. Természetesen döntő szerepet játszottak az emberi tényezők: a derekas helytállás, a szak­szerű dologvégzés, a munkaidőn túl a szombat-vasárnapok hasznosítása, az éjszakai műszakok. Éppen ezért elismerés jár a kombájnosoknak, gép­kezelőknek, gépjavítóknak, traktoro­soknak, magszállítóknak, a szalmale­­takarltóknak s mindazoknak, akik a gabonabetakarltásí terv valóra váltá­sán, az aratás-cséplés zavartalan le­bonyolításán, a szemveszteség csök­kentésén fáradoztak, vagy éppen más sürgős nyári munkát végeztek. öt vendégkombájn érkezett, két kombájnossal: a szükséges szakerőket a perbetei szövetkezet pótolta. Mi eb­ben az új? Az, hogy az ötből két kombájn itt maradt, amelyek segí­tik a 285 hektárnyi napraforgótermés betakarítását. A segítettek elvégzik rajtuk a karbantartást, illetve téli­tavaszi Javítást, majd nyáron ismét bekapcsolják azokat, üzemképesen a kombájnolásba. Ezáltal kiiktatják a szállítási költséget. KI MINT VET, ÜGY ARAT! Elöljáróban: körkép arról, hogy mit ígér a többi kultúrnövény? A napraforgójuk viharkárt, a szőlő­jük fagykárt szenvedett. A cukorré­pájuk a vetés után egy hónapjára, eléggé hiányosan kelt. Egy táblájukat talajnedvesség-túltengés miatt két hét­tel később vetettek be cukorrépával, s tíz hektárnyit meg újra kellett vet­niük. Ez már egymagában is jelzi: bonyodalmak voltak körülötte. Sú­lyosbítja ezt a helyzetet az, hogy van eléggé elgyomosodott cukorrépatáblá­juk is, ahol ez a fontos ipari növény „segítségért kiabál...!“, vádolva el­sősorban azokat a tagokat, akik el­hanyagolták a reájuk háruló, köte­lező gyomirtást... Remélhető, hogy a vezetőség napirendre tér a dolgok fölött, azaz: felelősségre vonja a kö­zösséget gazdaságilag és erkölcsileg egyaránt megkárosító tagokat, s a közvetlenül felelős szakirányítókat. Azokat, akik nem tudatosították kel­lően: a szakirányítás szerves része a következetes ellenőrzés. Jónak Ígérkezett a kukoricájuk és a silókukoricájuk, de a kegyetlen, hosszantartó aszály bizonyára mély nyomot hagy rajta... Fóliás papriká­jukból mennyiségileg megvolt az elő­irányzat: nem az ő hibájuk, hogy a gyors árcsökkentés miatt pénzügyi­leg lemaradásra számítanak. Bár lu­cernaszénából kevesebbet takarítottak be, lucernalisztből ellenben több ke­rült zsákokba, raktárba. Kissé ridegen hangzik: a növény­­temesztés dolgozói nem teljesítették féléves tervüket. Ebbe sok minden közrejátszott (de a jelzett emberi té­nyezők közül a hanyagság semmivel sem indokolható!!!). Nagyon jól kell majd igyekezniük a legközelebbi he­tekben, hónapokban, hogy a kapás­növények s egyéb termények őszi be­takarítása szakszerűen, egymásra nem torlódva, a lehető legkisebb betaka­rítási, szállítási és tárolási veszte­séggel történjék. Küszöbön a jövő évi bő termés jó megalapozása. Ez nagyfokú felelős­séget, alapos szakértelmet követ a szántás-vetést közvetlenül irányító szakemberektől a vezetőktől egyaránt. A mai napig időszerű az a régi köz­mondás: Ki mint vet, úgy arat! LÉPÉSELŐNYBEN Az állattenyésztésük általában ered­ményesebb. Nagyobb mértékben érvé­nyesül a következetesség, a céltuda­tosság, ami a terv globális túlteljesí­tésében Is megmutatkozik. Vegyük például a szarvasmarha-tenyésztést. A tehénlétszámuk tizenhárommal több a félévre előirányzottnál. Ez jórészt annak is köszönhető, hogy a tehén­utánpótlással törődnek: az első fél­évben például 106 helyett 139 hasas üszőt állítottak tehénsorba, illetőleg a kiselejtezettek helyébe. Ami viszont a borjúgondozást ille­ti, csupán ezután várható lényege­sebb javulás, miután személycserékre került sor. Járási átlag feletti volt a borjúelhullás, vagyis az év első hat hónapjában 23 helyett 31 borjú pusz­tult el. A személycserék következtében máris javult a helyzet a II.-es szá­mú telepen. A nemtörődömségnek és a szervezési hiányosságoknak, úgy látszik, az újonnan kinevezettek vé­get vetnek. Bár a féléves tejtermelési tervü­ket túlteljesítették a fejők ami kétségkívül szorgalomra, igyekezetre vall —, az előirányzott 1583 liter he­lyett 1731 litert fejtek átlagban, te­­hensnként, a gazdaságvezetés tovább­ra is minőségi követelményeket tá­maszt. Igaz ugyan, hogy az I. minő­ségi osztályba a tej 72 százalékát sorolták az illetékes tejátvevő szer­vek, ám a 15,5 százalék harmadosz­tályú tejet a szövetkezet vezetői so­kallják. A II. félév legfőbb céljaként a tejminőség további javítását jelöl­ték meg, ami a higiéniai követelmé­nyek következetesebb betartásával teljesíthetőnek látszik. Ha az év első és második negye­dét hasonlítjuk össze, az előbbi volt kritikusabb. Továbbra sem megenged­hető, hogy az alkoholfogyasztás rom­bolja a munkafegyelmet, lazaságot idézzen elő. A szövetkezet házirendje —, amely saját maguk által szabott törvény —, mindent tagra egyfor­mán kötelező. Aki megsérti, rászol­gál az elmarasztalásra, a nyilvános dorgálásra, súlyosabb esetben a pénz­bírságra, vagy a tagság soraiból va­ló kizárásra. Mert — szerintem — rendbontókra a közösségnek nincs szüksége! Annál inkább a feladatai­kat becsületesen, sőt példásan telje­sítőkre. Még az eddiginél is nagyobb figye­lem fordítódhatna a növendékálla­tokra, a szakszerűbb takarmányozást és a lelkiismeretesebb gondozást, a tisztaság betartását illetően. A marhahústermelőknek is jobban kell igyekezniük, hogy a lemaradás behozásán túl (6 tonna) az éves hús­termelés! terv teljesülhessen. S néhány szót hadd szóljunk a ser­téstenyésztésről. Az állattenyésztés­nek ez az ágazata is jelentős, hiszen több mint ötezres a tervezett állo­mány. Az első félévrel Ezen a téren jó az eredmény, hiszen csaknem há­romszáz a többlet (más kérdés az, miként értékelik ezt a pluszt az ille­tékes szervek!). A malacokból is a tervezettnél csaknem kétszázzal több Jött a világra, ami 425 koca esetében nagyon soknak nem mondható. De úgy látszik, hogy az elhullás a szö­vetkezet úgynevezett gyöngéje: közel százzal több elhullott, mint ameny­­nyit terveztek. Vagypedig a tervezés­ben lennének kissé szűkkeblűek? ... Ezt bírálják felül az illetékesek, az állategészségügyi szolgálat szakembe­reivel közösen. S az ezzel kapcsola­tos javító intézkedéseknek is legyen gyakorlati foganatja. Olyannyira, hogy a borjú- és malacelhullás szá­zalékaránya legalább a járási átlag alá csökkenjen! A baromfthűstermelésben a féléves tervet a szövetkezet túlteljesítette. S remélhető, hogy a második félévre kitűzött tervfeladatok !s teljesülnek. A VALTn/rt FETTÉTELEKHEZ IGAZODVA... Ami az üzemanyag-tervüket illeti, az év első felére 791 ezer ko­rona költségfordítást terveztek, s kimerítettek 674 ezer koronát erre a célra. Vagyis: egy átlaghektárra a tervezett 9,6 liter üzemanyagból 8,78 litert használtak fel. Ezek a számada­tok laikus ember részére nem so­kat mondanak, csupán sejtetik, hogy nem bőkezűsködnek a drága, népgaz­dasági szempontból olyannyira fontos energiahordozóval. így például üzem­anyag-megtakarítást szándéktól vezé­relve csökkentették az idegen üze­mek részére történő szállítást. Az pe­dig, hogy emelkedett a fűtőolaj lite­rének ára, nagyon is elgondolkoztatja a szövetkezet energetikusát s veze­tőit. Annál is inkább, mert az egy mázsa lucernaliszt előállítási ára felülmúlja annak eladási árát. Nincs más hátra: mint egyéb megoldások felkutatása, keresése, gyakorlati fel­­használása. Máris rákapcsoltak erre: a mező­­gazdasági üzemben fellelhető nafta­kályhák használata tilos. Az autóben­zinnel való takarékoskodás kikény­szeríti egy-két személygépkocsi hasz­nálatának teljes beszüntetését. A nap­energia hasznosítását szorgalmazzák a csibenevelésben (fóliás megoldás). Az állattenyésztő telepek melegvíz­szükségletének fedezésére szolgálhat­na (ha nem is az egész évben!) a napelemek (kollektorok) beállítása. Ezen a téren sokkal rugalmasabb le­hetne a mezőgazdaság-szolgáltatás, vagy más illetékes, eddig eset’eg ne1' is létező szerv. XXX Summa-summárum: koronagyarapi­­tó intézkedésekről nem mondhat le a perbetei szövetkezet. A tömegpoli­tikai nevelésnek is — legalább rész­ben —■ ezt a célt kellene követnie. A hézag kitöltése jó ügyet, a közössé1; ügyét, a gazdaság továblépését segít­hetné elő. A hatékony, meggyőző po­litikai nevelőmunka szinte nélkülöz hetetlen, mindennapos társadalmi el várás. Koronagyarapító lehetőség! Él­jenek hát vele!... N. KOVÁCS ISTVÁN Számtalanszor elmondtuk és leír­tuk, hogy az állattenyésztés alapját a megfelelő takarmányozás képezi. Szállóigévé vált az a mondás, hogy „a tej a jászolban terem“, vagyis ha üres a jászol, üres a sajtár. Mindezt jól tudják az állattenyésztésben dol­gozó szakemberek, legalábbis elmé­letben. Mert a gyakorlatban sok gaz­daságban takarmánygondokkal küsz­ködtek. Ez arról árulkodik, hogy egyesek még mindig másodrendű kér­désként kezelik a télire való takar­mányok gondos begyűjtését és meg­felelő tárolását. A következmény pe­dig leginkább akkor mutatkozik meg, amikor pénzért kell megvásárolni azt a takarmányt, amit évközben, jobb munkaszervezéssel és hozzáállással be lehetett volna takarítani. A kelet-szlovákiai kerületben meg­vizsgálták, hogyan alakult az e!ső félévben a tejtermelés. Amint az ada­tokból kitűnt, nagyon nagy eltérések mutatkoztak a járások és az egyes — gyakran szomszédos — gazdasá­gok között. Márpedig ezeket az el­téréseket semmivel sem lehet meg­magyarázni. Igaz, hogy a tavalyi ked­vezőtlen időjárás nehezítette nem­csak a mezei munkák végzését, ha­nem a takarmányok begyűjtését is. Ennek dacára, akik körültekintően szervezték meg a takarmánynövények begyűjtését, felelősségtudattal foglal­koztak a téli takarmányalap biztosí­tásával, azok igyekezetüket siker ko­ronázta. Az első félévben csupán há­rom járás teljesítette a tcjeladási ter­vét: a Stará Lubovűa-i 105,8, a Vra­nov nad Topfou-i 102,5, a humennéi járás pedig 102 százalékra. Ezzel szemben a tejeladási tervet nem telje­sítette kilenc járás. A legnagyobb le­maradás a bardejovi járásban volt, amely a tervét mindössze 42 száza­lékra teljesítette! A terebesi (Tre­­bišov) járásban is komo'y hiányos­ságok mutatkoztak. Nagy volt a le­maradás a svidníki járásban is. Mindent egybevéve a kerület 4 mil­lió 669 ezer liter tejjel maradt adó­sa társadalmunknak. Önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy mi a meg­engedhetetlenül nagy lemaradás oka? A magyarázat kézenfekvő: ahol volt takarmány, ott tej is volt, mint pél­dául a csécsi (Ceöejovce), a csanyai (Čaňa), a kamienkai, a podolineci, a Gemerská Polomai-i, a Sírokéi, a Spiš­ské Podhradie-i szövetkezetben. Ami természetesen fordítva is igaz; ahol nem gondoskodtak idejében a takar­mányalap biztosításáról, tavasszal éheztették az állatokat, illetőleg csak létfenntartó adagot adtak nekik, ott tejet sem várhattak. A gyakorlat azt mutatja, hogy nagy hozamokat azokban a gazdaságokban értek el, ahol kiváló és jó minőségű takarmányalappal rendelkeztek. Töb­bek között ennek tulajdonítható, hogy az említett szövetezetekben a napi tehenenként! fejési átlag meghaladja a 12 litert. Ezekben a szövetkezetek­ben a szükséges szálas takarmányt száz százalékon felül biztosították, te­hát idejében megteremtették a téli takarmánybázist. Ennek roppant nagy jelentősége van! A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy ahol takarmány­hiánnyal küszködnek, ott már kora tavasszal legeltetéssel próbálkoznak. Ennek az évről év^e ismétlődő „mód­szernek“ rengeteg hátránya van. Az állatok erős hasmenést kapnak a zsenge fűtől, ám a legnagyobb kár mégis abból származik, hogy túlsá­gosan korán igénybe veszik a legelők zsenge füvét, s ezáltal nagy a ta­­posási kár. Az ilyen területről bősé­ges fűtermés már nem várható. Leg­főbb ideje lenne radikális intézke­désekkel véget vetni ennek a perió­­dikusan ismétlődő rossz módszernek. (illés) A tehenek le éltetését is célszerűen kell szervezni, mert csak akkor vár­ható kedvező eredmény foto: Kohout Talajjavítás A mezőgazdaság szakemberei jól tudják, hogy milyen jelentősége van a termőföld meszezésének. Meszezéssel értékes humusz képződik, javul a talaj szerkezete, s a növényzet könnyebben felveszi a tápanyagokat. Egyszó­val a szakszerűen elvégzett meszezéssel nagymértékben hozzájárulunk a bő termés eléréséhez. A lévai (Levice) járásban a mezőgazdasági terület 84 százalékán szükséges a talaj ilyen irányú javítása. A mezőgazdasági üzemek részére biztosítottak a felté­telek, hiszen évről évre több meszet szállítanak az ille­tékes vállalatok. Az Idén több mint 40 ezer tonna mész áll rendelkezésre, s az első félévben a tervezett meny­­nyiségnek már 115 százalékát megkapták a gazdaságok. Eddig mintegy 10 ezer hektár földterületen végezték el a meszezést. A jövőben nagyobb mértékben szeretnék felhasználni a cukorgyártásnál keletkezett szaturációs melléktermé« meszezéssel keket is, melyeket az oroszkai (Pohr. Ruskov) cukor­gyárból igényelhetnek a szövetkezetek és az állami gaz­daságok. Ezzel a lehetőséggel eddig csak a nagyölvedl (Veiké Ludince) és a palásti (Plášťovce) szövetkezetek éltek, de a jövőben felveszik a kapcsolatot a cukor­gyárral a kurali (Kuralany) és a zselizi (Želiezovce) efsz-ek is. Így lehetővé válik, hogy több mész kerüljön a járás északi részén levő szövetkezetekbe. A mezőgazdasági üzemek nagy része már a tarló­hántás előtt elvégezte a meszezést, hogy a mész a le­hető legideálisabb körülmények között kerüljön a talaj­ba. Ez a munka azonban minden valószínűség szerint eltart a tél beálltáig. Valamennyi mezőgazdasági üzem négy évre terjedő tervvel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy minden egyes táblát négy évenként kell meszezni. Hároméves időszakonként talajmintát vesznek, s a szak­emberek ennek alapján állapítják meg, mennyi meszet kell a talajba juttatni« Abel Gábor ' A nagy tejhasznosségnak legfőbb biztosítéka a bőséges takarmányozás és a megfelelő tartástechnológia foto: CSTK Takarmány nélkül nincs tej

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents