Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-05 / 36. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. szeptember 5. 14 ^MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Kezdőknek: Az anyanevelésről AZ ANYÄK Az anyákat kibúvásuk után mihamarabb Jelölni kell. A jelöletlen anya gond, amíg csak él. Az anya a család legfontosabb egyede. Mennyi fáradozás és gondoskodás testesül meg egyetlen jö fajtatiszta anyábanl Hány kanna mézet hordhatnának be utódai, a munkások! Hány mázsa gyümölcs vagy vetőmag megtermelésében, mennyi deviza — megtakarításban segítenének! És hányszor nyomják szét a nemesített anyát vagy anynyira roncsolják, hogy értékét veszti! Egyszerűen azért, mert nem volt jelölve, a vigyázatlan méhész nem vette észre. Pedig őse lehetett volna kiváló családok egész sorának. Mennyi fölösleges fáradozást okoz az is, ha a méhész nem leli meg azonnal az anyát! A népet többször át kell vizsgálnia. A család felbőszül, a fiasítás megfázik, nem marad idő a tervezett munkák elvégzésére. Ezért: minden anya kelése után hamarosan kapja meg az év színének megfelelő, számozott, tartósan felragasztott jelölőlemezkét. Mint minden méhészeti munkát, az anyák jelölését is gondosan elő kell készíteni. A rostaszövetes, anyás zárkákat az ablakhoz állított asztalon úgy rakjuk egymás mellé, hogy rostaszövet rostaszövettel ne érintkezzék. Puha párnácskáról vagy gumihabról se feledkezzünk meg, hogy az anya jelölés közben meg ne sérüljön. Az asztalra készítjük még a következőket: ragasztósüveg (külön e célra készült, vásárolható; vagy sellakoldat, vagy színtelen körömlakk), kis fejű, nyeles gombostű, az évnek megfelelő színű, számozott Opalith jelölőlemez, egy 1 mm-es redisztollal és egy Ideál anyafogó. Kell még jelölőháló, ha nem tudjuk kézzel megfogni az anyát, és egy lécecske; erre támasztjuk a tollszárat és a gombostűt. Az anyát kiengedjük. Sietve az ablaknak repül. Éppen ezt akartuk látni. Ha nem tudna repülni, párzásra sem repülne ki. Ügyeljünk azonban arra, hogy közvetlenül a dajkából kerüljön az asztalra, mert a kiéhezett anya nem repül. Ezért a próbarepülés előtt minden előkészülettel végezni kell. Táplálék híján a szervezet nagyon könnyen elbágyad. A jelölés munkamenete a következő: kissé megnyálazzuk a redisztoll lemezét és számlapjával a toll felé felveszünk vele egy Opalith lemezkét. Ezután visszafektetjük a tollszárat a lécecskére. Most kinyitjuk a ragasztósüvegcsét és a párna elé állítjuk. A nyeles' gombostű a tollszár mellett feküdjék. Az anyát az Ideál anyafogóval levesszük az ablakról és jobb kézzel a párnácskára helyezzük. Majd óvatos koppantással az anyafogóból jobb tenyerünkbe pottyantjuk, melyet ezután elővigyázatosan összecsukunk. jelölése öklünket — hüvelykujjunkkal balra — a párnára fektetjük. Hüvelykünket kevéssé és lassan oldalt mozdítjuk úgy, hogy öklünk oldalán nyílás keletkezzék. Itt nyomban kibúvik az anya. Bal kézzel a fej felől a szárnyakat hátrasimítva, hüvelyk- és középső ujjunkkal toránál fogva finoman a párnára szorítjuk. Jobb kézzel felvesszük a nyeles gombostűt, a tű fejét kissé a ragasztóba nyomjuk és a ragasztót a (tor) pajzsocska szőrzetébe dörzsöljük. Nem túl sokat és nem túl keveset. Éppen csak nedvesen kell fénylenie. A megnedvesített felület csak kevéssel legyen nagyobb az Opalith lemezkénél. A tűt gyorsan letesszük, a tollszárat megfogjuk és a tolira tapadt lemezkét óvatosan a megnedvesített helyre szorítjuk. Legjobban és; legtartósabban a körömlakk ragaszt, de az üveget minden egyes ragasztás után azonnal be kell dugni, mert az oldószer gyorsan illan. A dugót, melyről a kis ecsetet már előzetesen eltávolítottuk, lazán tesszük fel, és fenntartjuk a következő anyáig. Ha a lakk besürűsödik, acetonnal hígítható. Cseppenként adagoljuk a lakkhoz. Ha nem akarunk kézzel az anyához nyúlni, jelölőháló alá szorítjuk. Akkor kell kissé leszorítani, amikor a pajzsocska, vagyis az anya tora a háló valamelyik szemében látható. Ezután hagyjuk, hogy az anya kezünkre másszon. Tisztálkodni kezd. Eközben oldalról és élőiről gyorsan ellenőrizzük, hogy lábai, karmai rendben vannak-e, és a lemezke jól fekszik-e. Nem szabad a szárnyakat akadályoznia, a fejhez sem lehet túl közel. Ha ellenőrzés után a rostaszövetes zárkát elébe tartjuk, többnyire azonnal besurran. Ismerős az illata, kedveli, hogy sötét van benne. Ha minden anyát megjelöltünk, nyomban visszahelyezzük őket a dajkacsaládba. Minden kezdőnek bevezetésként legalább tíz herét kell kifogástalanul megjelölnie. Azokon lehet a legjobban gyakorolni. pAroztatAs SAJAT méhesben A szűz anyákat fészkes mesterséges rajokban is pároztatjuk, ekkor saját méhesben való pároztatásról beszélünk. Vannak esetek, melyekben az anya pótlása sürgős. Ha ilyenkor nincs termékeny anyánk, a pározatlan is jobb a semminél. Például egy utóraj anyja párzáskor elvész. Ezt a méhész észreveszi, a raj erősen sír, a méhek a kijáró előtt vagy a kaptáron futkosnak, bölcsőket húznak. Ezek a bölcsökezdetek mindenképpen üresek, kivéve, ha a raj közben élanyás lett. Az álanyák első petéi az évszaktól függően a meganyátlanodás után 6—10 nappal tűnnek fel. Ezért a szűz anyás családokra nagyon kell ügyelni, esetleg naponta meg kell hallgatni. Ha ilyen anyátlan mesterséges rajban fiatal álcák lettek volna, akkor valamennyi bölcsőt le kell rombolni. Az a kis család, amelynek fiatal álcái vannak, csak rövid ideig sír és szaladgál; épp csak, míg bölcsőket nem kezdett húzni. Akkor már nem érzi magát anyátlannak. Gyakran csak a tizedik napon, ellenőrzéskor derül ki a dolog, amikor már petéket keresünk, vagyis azt akarjuk megtudni: megtermékenyült-e a fiatal anya. Ha a családnak bölcsői vannak, biztos nincs anyja. Ha nincs bölcső, se pete, lehetséges, hogy az anya már megtermékenyült, de vár a petézéssel, míg a régi anyától származó fiassejteket befedik. Ez többnyire az ellenőrzés utáni három nappal következik be, mert akkor már azokat a munkás fiassejteket is befedték, amelyekben a műraj készítésekor még egynapos peték voltak. Az is lehet, hogy az anya még szűz. Megnézzük, és ha a szárnya vagy a lábai hibásak, kicseréljük. Rostaszövetes zárkában, cukorlepény dugóval ilyen esetben mindig sikerül. Terméketlen anyás családokkal Igen nyugodtan, füst nélkül dolgozzunk. A fiatal anya felettébb fürge, és ha rohangál, gyakran „védőőrizetbe“ veszik, vagyis csomóba fogják. Így könnyen megsérülhet. Ha a rajzásgátlás végett több túl erős törzsből rajokat söprűnk, és meg akarjuk anyásítani őket, helyes, ha mindegyiket különböző családok népéből állítjuk össze. Ilyenkor mindenképpen „szakrendetlenség“ van. A fiatal anyát cukorlepény dugóval a rajláda tetején adjuk be. Ha még nem engedték ki, mikor a rajt beütjük, majd a zárkából kiengedjük és a bevonuló nép közé dobjuk. Jobb, ha ráadásul egységes „illatjellegről“ gondoskodunk. Permetezzük meg a méheket méhfűvízzel. Készítése könynyű. Méhfűnek lennie kell a méhész kertjében. Magja minden magkereskedésben kapható. Két bő marék levelet és virágot bő szájú, t/4 literes üvegbe teszünk, forralt, langyosra hűlt vizet töltünk rá, jól záró fedővel zárjuk, egy éjszakán át ázni hagyjuk. Másnap a leveleket kinyomkodjuk és már kész is a méhfűvíz. Ha zöld növényünk nincs, gyógyszertárban, és gyógynövényüzletben vehetünk szárított méhfüvet; Melissa officinalis a tudományos neve. Ebből fél literhez egy jó marék elegendő. A méhfűvíz elnyomja az idegen szagokat és megkönnyíti a méhek egyesítését. Mindegy, hogy hereszűrőn áthajtott, söpört raj készítésére szánt méhekről van-e szó vagy anyák, különösképpen szűz anyák beadásáról. Utóbbiak igen kevés anyaterméket választanak ki, ezért oly nehéz szűz anyával anyásítani. Anyátlan családoknak csak végszükségben adjunk szűz anyát. Igen kockázatos. Erről azonban később még bővebben szólunk. Csak a kevert, több családból készített, söpört raj teljesen kockázatmentes. (Folytatjuk] Mülépkészítök „Az önök műhelyében készített műléppel elégedettek vagyunk. A műlépek tovább öregbítik műhelyük Jó hírnevét.. így sorolhatnám az idézeteket azokból a levelekből, amelyek az SZMSZ Dőlné Strháre-i alapszervezete Zsélyben (Zelovce] működő műlépkészítő műhelye címére érkeztek a múlt években. Vízy Lajos műhelyvezető gondosan őrzi a munkát méltató leveleket, amelyekben bíráló sort nem találtam. Ez feltétlenül a Jó hírnévről tanúskodik. Ш Mikor hozták létre a műhelyt? — kérdeztem a vezetőt. — Öt esztendővel ezelőtt, amikor a Zsélyí Mezőgazdasági Szaktanintézetben méhészeti tagozatot nyitottak. A méhészszervezet vezetősége részéről Jött az ötlet. Szlovákiában — alapszervezeti szinten — ez az egyetlen műlépkészítő törekvés. Szlovákia méhészei részére megrendelés alapján gyártjuk a fontos műlépet. Évente itt 20—30 tonna műlép készül, ami több ezer méhcsalád elhasználódott építményének kicserélését teszi lehetővé. ■ Hogyan készül a műlép? — Az átadott sonkolyt villanycentrifugába tesszük, és párával kiolvasztjuk belőle a viaszt. Ezt a nyersanyagot fertőtlenítjük. A méhbetegségek megelőzése céljából ez elengedhetetlen művelet. A megdermedt, fertőtle-■imnmimiiHiimnmmimiiininHHinnmiiiHisiisi •mm A méhek teleléséről évek során sok cikk megjelent, és nem fölöslegesen. A jó telelés előfeltétele a jövő évi főhordás sikeres kihasználásának. Amely család elegendő fiatal méhhel megy telelőbe, jók a lépjél, elegendő az élelme, bízhatunk a sikerében. Ha azonban akár egyetlen feltétel Is hiányzik, már nem várhatunk jó eredményt. A telelést nem egyformán végzik a méhészek. Ahány ház, annyi szokás. Falunk két vándorméhésze igen korán készül a telelésre. Már akácvirágzás után virágport és kevés nektárt is adó fenyőerdőkbe telepedtek le. Ha ott sikerül a hordás, annyi mézet termel egy-egy család, mint az őszi repcéről és az akácról együttvéve. A két vándorméhész is tudja ezt, s mégis az idei kevesebb haszon mellett döntött a jövő évi nagyobb méztermés reményében, ök is vándoroltak már fenyőre, és pergettek is bőven, de a következő év főhordására nem erősödtek meg eléggé a ósaládok. A fenyőerdő nem terem virágport, hanem csak telelésre alkalmatlan nektárt, amivel nemcsak a mézkamrát töltik meg a méhek, hanem a fészket is. Ilyen esetben ki kell pergetni az öszes mézet, mert az telelésre nem megfelelő. Amikor az utolsó pergetés megtörtént, vége van a nyárnak. Sietve kell elvégezni a telelést. Nagy adagokban adják be a cukorszörpöt a méheknek. Rendszerint háromszori etetéssel végzik el ezt. Más méhészek viszont 8—10 napig etetnek. Nem hiányzik így az élelem, azonban éretlen eleség lesz bőven a családoknak. A méhek csak kis részben tudják befedni a készletet. A kaptár levegőjéből a födetlen méz felveszi a nedvet, az meghigul és tavasszal, amikor a legnagyobb szükség lenne rá a családoknak, kezd ecetesedni. Megsavanyodik. Annyira megromolhat, hogy a méhek többsége elpusztul. Amikor legerősebbnek kellene lenniök a méheknek, akkor gyengülnek.le. Szomorú képet nyújt a cikkem az erdei méztermelés kihasználásáról és esetleg riasztólag hat. Ha azonban a dolog másik oldalát nézzük, nem tűnik ez oly veszélyesnek. A 30—50 kiló áruméz, amit családonként pergetni szoktak, sok mindenre elegendő. Még új családokat is lehet rajta vásárolni a legyengültek felerősítésére, és még pénz is marad. Sok méhész úgy oldja meg a problémát, hogy méhállománya felét virágport adó legelőre szállítja és lépestől elszedi a virágport, majd az erdei állománynak adja, Az így segített családok a fenyőerdőben sem gyengülnek le. Nem kell félteni őket a téltől. így már érdemes fenyőre vándorolni! Sok mesterfogást alkalmaznak a fenyőerdők vándor méhészei. Én keveset ismerek belőle, ők meg vonakodnak elárulni. Csak ellesni lehet egy-egy titkot. Pedig közös érdek lenne a nagyobb fenyőméztermés. Az erdők nincsenek kihasználva. Néha annyi a nektár, hogy a földre csöpög. Ugyanakkor a virágport nyújtó legelőn etetni kell a méheket. Ha nem etetnénk őket, akkor még virágport sem gyűjtenének. Minden legelőn más gond adódhat a teleléssel kapcsolatban. Persze, nemcsak a legelők szerint változnak a teendők, hanem Telelés és fészekrendezés családonként is. Húsz család méhem van. Közülük kettő sem egyforma. Mindegyik más kezelést kíván. Egy családomnál például felment az anya a mézkamrába és a fele mézkamrát befiasította. A másik felét pedig a dolgozók csordultig töltötték mézzel. A költőtér egyik fele Hasítással, másik fele meg virágporral telt meg. Gondolkodóba ejtett az eset. Végül úgy döntöttem, hogy a mézkamrából kiszedtem a fiasításos lépeket az anyával együtt, s a költőtérbe raktam a többi Hasításhoz, a virágporos lépek helyére. A virágporos lépeket pedig a méztérben helyeztem el. Azt vártam, hogy onnan a fészekbe hordják a méhek, ám nem így történt. A szorgos nép inkább a legelőről gyűjtötte a virágport és a meglevőt tartalékolta. Virágporból sok lett. Fiasításből is. Csak mézből lett kevés. Van olyan családom is, amely a mézkamrét megtöltötte mézzel. A költőtérben van minden Hasítása. Ez azonban kevés nekem, mert a költőtérbeli lépek fele-fele arányosan Hasítással és virágporral vannak tele. Az anya nem megfelelő. Kimerülését érzik a méhek. Ezért gyűjtöttek több virágport. így az új anya petézéséhez elegendő van belőle. Az anya kicserélése fontos. Az új anya Hasításához még ez évben sok virágpor elfogyna, és rendeződne a fészek. Egy másik erős családomnál a fészek közepébe nyár közepén betettem egy félig épített műlépet, hogy ott hamarább kiépítsék a méhek s az anya bepetézheti azt. Nem így történt, A műlép ketté osztotta a fészket. Az egyik felébe Hasított az anya, a másik felét pedig virágporral töltöték meg a méhek, A méztér is kétfelé lett osztva. A fészek fiasítása fölé a mézkamrába mézet gyűjtöttek a méhek. A másik felét pedig üresen hagyták. Ennél is szükséges a fászekrendezés. De hogyan? A fészek két oldalára tettem a virágporos lépeket, a fiasításos lépekhez takarónak. Még nem tudom, hogy jó lesz-e így. Egy másik családom egész évben gyenge volt, pedig elegendő méze volt, hiszen etettem. Amikor észre vettem a bajt,olyan ötletem támadt, hogy más család Hasításával felerősítem, mert a gyenge családban kevés volt a méh. Még a saját Hasítását is alig tudta takarni. Ez a család egész évben semmi hasznot nem hozott. Csak ráfizettem. Nyár végén, a telelés időszakában úgy döntöttem, hogy egyesítem más családdal. Amikor a kaptárt kibontottam, meglepődtem. A szélső lép teli volt pecsételt mézzel. A mellette levőben pecsételéshez közel állt a méz. A harmadik' lép virágporos volt. A többin, mind szép zártsoros fiasítás. Keretléctől, keretlécig. A fészek másik oldalán hasonló volt a sorrend. Méz, méz, virágpor, fiasítás. Megkerestem a fészekben az anyát. Fiatal, fürge anyát találtam. Csendes anyaváltással cserélték le a méhek a régit. Sógorom, aki szintén megnézte ezt a mostoha sorsú családot, azt mondta: „Eszményi fészke van. Kár, hogy nem főhordáskor volt ilyen. De ne búsulj. A jövő neki kedvez, ha nem rontod el valamilyen beavatkozással.“ Egyetértettem vele. Majdnem minden családommal más-más teendő volt a fészekrendezésnél. Mindent nem tudok egy cikkben megírni, akárhogy is tömörítek. A telelési gondok nagyok és sokrétűek. Szívesen olvasnék róla más méhésztárstól is. Tudom, hogy többen jobban méhészkednek, mint én. Van mindenütt valami, ami tollhegyre való. A közmondás is azt tartja: „Csak ott nincs gond, ahol nem füstöl a kémény.“ Csurilla József Vfzy Lajos a műlépkészítő műhely vezetője nített viaszt felolvasztjuk, majd meg-* felelő eljárással sima lemezt készítünk belőle, amit aztán formázóhengerre helyezünk. így nyert el véglegesen a műlép formát. A kész terméket megrendelésre a kívánt méretekre vágjuk, gondosan becsomagoljuk és postára adjuk. ■ Említette, hogy a szaktanintézet diákjai itt töltik szakmai gyakorlatukat. Milyen az érdeklődés? — A pontosság kedvéért jegyzem meg, hogy a szakmai gyakorlat egy részét töltik itt, a műlépkészítés fortélyait igyekeznek magukévá tenni. A fiatal méhészjelöltek nagy érdeklődést tanúsítanak munkánk iránt, sokan közülük szabad idejükben is benéznek hozzánk és segítenek a munkafolyamatoknál. Befejezésül csak anynyit, hogy a kis műhelyben mindössze ketten dolgoznak. Vízy Lajos és fiatal segítőtársa, Hodászi Jószéf. A beérkezett levelek és a növekvő megrendelések bizonnyítják, hogy Szlovákia méhészei elégedettek. nnnvcXo nvmi
