Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-05 / 36. szám
i 12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1981. szeptember 5. A jó vetőmag a nagy hozam előfeltétele A növénytermesztés belterjesítérsének egyik legjelentősebb tényezője a vetőmag és az ültetőanyag. A legújabb tudományos ismeretek és gyakorlati tapasztalatok szerint a hozamok alakulásában legalább negyven százalékos részarányban részesednek. Ezért a termelők kötelesek — már a korlátozott földalapra való tekintettel is — teljes mértékben kihasználni a rendelkezésre álló vetőmagvak genetikai tulajdonságát. Igaz, nagy hektárhozamok elérését csakis kiváló minőségű vetőmagvak teszik lehetővé. A minőségi követelményt szem előtt tartják a Slovosivo termelési-gazdasági egységeinek, valamint a vetőmagvak szaporítására szakosodott gazdaságok dolgozói is, akik jelen időszakban azon szorgoskodnak, hogy az őszi vetéshez szükséges vetőmagvak jó minőségben, s idejében a gazdaságokba kerüljenek. Az őszi vetések tervezett területére termelési-gazdasági egységeink őszi repcéből 559, őszi árpából 5200, rozsból 10 525, őszi búzából pedig 85 870 tonna vetőmagot készítenek elő. Szlovákia egyes kerületeiben a betakarítás előtti időszakban a szaporítóanyag-előállító területek növényzete aránylag jónak mutatkozott, s kilátásba helyezte a tervezett hozamok elérését. Ezt a tényt a bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (ÜKSÜP) által végzett biológiai leltározás eredményei is igazolták. A vizsgálatok azonban több komoly fogyatékosságra hívták fel a figyelmet. A magtermesztő gazdaságokban több helyütt, főleg a hazai őszi búzafajták növényzete kiegyenlítetlen volt, s jelentős menynyiségű idegen fajtát is tartalmazott. Ez arra enged következtetni, hogy a gazdaságok nem fordítottak kellő gondot a magszaporító állományokra, s elhanyagolták a negatív szelekciót. Sajnos ezek évről évre ismétlődő fogyatékosságok. A betakarítási munkálatok végeztével — az elvárásokkal ellentétben — az eredmények kevésbé kecsegtetők. A múlt évhez viszonyítva átlagban árpából kilenc, rozsból négy, őszi búzából pedig tizenkét mázsával kisebb hozamot értünk el hektáronként. A vetőmag tervezett mennyiségének biztosítása érdekében utólag pótterületeket kellett kijelölni. A gazdaságok számára talán a legfontosabb kérdések egyike, milyen vetőmaggal, s milyen fajtaválasztékkal számolhatnak az őszi vetéshez? Meg kell említeni, hogy az egyes növények fajtaválasztékának kialakítása a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok erre a célra kijelölt albizottságának feladata. Termelésigazdasági egységeink javaslatuk' alapján állították össze a vetőmagvak és az ültetőanyagok termelési tervét — az egyes fajták, nemesítési fokok és a termelőkörzetek figyelembe vételével. Az előzetes adatokból kiindulva őszi repcét — a takarmányozásra szánt terület kivételével — feltehetőleg 28 ezer 400 hektáron vetünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy immár harmadik éve erukasav-mentes fajtákat juttatunk a gazdaságoknak. A minőségileg minden tekintetben megfelelő fajták azonban sajátos termesztési technológiát követelnek. Vetésükre csakis olyan területek alkalmasak, amelyek nincsenek elgyomosodva egyéb káposztafélék vagy régebbi repcefajták magjával. Fontos követelmény a védőtávolság betartása az egyéb káposztafélék tábláitól. Az őszi repce szaporításra szánt fajtaválasztékát a Brink, a Primőr, a Jet Neuf fajták képezik. Ezek részaránya az össztermőterületen fokozatosan növekszik majd. Az idei szaporítási tervben az új, Korina fajtát is besoroltuk, amelyből az utóbbi években rekordtermést értünk el. Az előirányzott terv szerint az őszi árpát Szlovákiában húszezer hektáron termesztjük. A jövőben ezt a területet stabilizálni akarjuk. Vetésre a nagyhozamú NDK-beli és bolgár fajták vetőmagja áll a gazdaságok rendelkezésére. Az idén az Erfa fajtát akarjuk szaporítani olyan mértékben, hogy a jövőben a vetésterület jelentős részén ezt a fajtát termeszthessük. A közép- és kelet-szlovákiai kerületben őszi rozsból kiváló minőségű vetőmagot termesztettek. A nyugat-szlovákiai kerületben a vetőmag minősége sokkal gyengébb, főleg q senicai járásban. A fajtaválasztékban a Dankovská nová fajta dominál. Az idén első ízben nagyobb mennyiségben behozzuk a Voshod, a Csulpan és a Verhnacsszkoje szovjet fajtákat, amelyek a nagy zöldanyag-termésükkel s kiváló sütőipari tuladonságukkal közismertek. A Kustro fajtát kisebb részarányban termesztjük. Az idén a magszaporító területekre a Breno fajtából is vetünk, amelyet a branišovicei Fajtanenemesítő Állomáson nemesítettek. Nagy hozamú, alacsony szárú, megdőlésre nem hajlamos fajta. Magtermesztésre alkalmas, de emellett jelentős menynyiségű zöldanyagot is biztosít. Sütőipari értéke is jó. Valamennyi körzetben termeszthető. 1 Az őszi búzát az idén négyszázezer hektáron vetjük el. A gyengébb termésre való tekintettel a szükséges vetőmag biztosítása meglehetősen igényes feladat. Az idén vitatott kérdés a fajtaválaszték Js. Főleg a korai érésű búzafajtákról van szó — például a Sáva vagy az új Košútka —, amelyek az aszály következtében gyengébb terméssel fizettek. Tudjuk, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok nem kedveztek a korai fajtáknak. Az őszi búza idei fajtaválasztéka összesen húsz nagyhozamú fajtából — ebből négy szovjet és tizenhat hazai — tevődik össze. A közép- és keletszlovákiai kerületben a szovjet fajták — a Mironovszka 808, a jubilejná és az Iljicsovka — dominálnak. Kisebb területen a hazai fajták közül a Košútkát, a Solarist, az Amikát, a Valát és a Helát termesztik. A nyugat-szlovákiai kerületben a szovjet fajták az összterület 13—15 százalékán részesednek. Az idén a Szovjetunióból összesen 3180 tonna vetőmagot hoztunk be őszi búzából. Köztük szerepel a Mironovszka, az Iljicsovka és a Jubilejná fajta. A legútóbbi hazai újnemesítésű fajtákat is szaporítjuk. Főleg azokat, amelyek a legjobban beváltak az állami fajtanemesítő kísérletekben. Elsősorban a BU-17, -18, -20, az SO- 1586 és az SK-2365 őszi búza fajtajelöltekről van szó. Ezeket a fajtákat kisebb mennyiségben fé'gyakorlati fajtakísérleteinkben próbáljuk ki. Ha a gyakorlati körülmények között beválnak, akkor már jövőre elismerésükre kerül sor. A jelen időszakban mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a gazdaságokat kellő mennyiségű és jó minőségű vetőmaggal lássuk el az ősziek vetéséhez. Ehhez adottak a feltételek. Azonban bizonyos problémát okoz a vetőmagvak szállítása. E nehézség leküzdésében nagy segítséget nyújthatnak az egyes gazdaságok, ha maguk is bekapcsolódnak a vetőmagvak szállításába. A vetőmagot idejében kell eljuttatni a termelőhöz. STEFAN ČENDEK, mérnök, a Slovosivo szakrészlegének igazgatója (a Pravda nyomán) A feladat reális, teljesíthető Jobban kihasználhatták volna a lehetőségeket — Mindennek megvan a maga Ideje, mint a szalmakalapnak — hangzik a népi bölcsesség. Ez érvényes jelenleg a takarmányalap megteremtésére is, mert csak ennek a függvényében lehet szakszerű takarmánygazdálkodásról beszélni. Ugyanis rosszul hangzik, amikor beteleltetés idején az fillatenyésztők kénytelenek a készlethez igazítani a fejadagot, eszi, nem eszi alapon. Volt rá mód, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői megtegyék a szükséges intézkedéseket a takarmánykészletek kiegészítésére, aminek egyik formáját a másodvetések képezik. A Királyhelmecí (Kráľovský Chlmec) Állami Gazdaságban Bélán József növénytermesztési ágazatvezetővel a másodvetések fontosságáról beszélgettünk: — Az idén sikerült elegendő és jó minőségű szálastakarmányt biztosítanunk. A szakaszos legeltetés lehetővé tette, hogy a fűtermés nagyobb részét szénaként értékesítsük. Ám'a takarmányból soha nincs annyi, hogy elég legyen. Ezért 350 hektár tarlókeveréket vetettünk legeltetésre, amely szépen fejlődött. — Igaz, hogy a másodvetésü növények betakarítása költséges és kockázatos? A kérdésre egy faluval tovább, Csatlós mérnöktől, a bolyi (Bof) szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetőjétől kértünk feleletet. — A korábbi években többször is próbálkoztunk uborkával, kisebb nagyobb sikerrel. Ebből az idén négy, tarlókeveréket — legeltetésre — pedig 150 hektáron vetettünk. A nagygéresi (Veľký Horeš) szövetkezetben Kasko Pál növénytermesztővel beszélgettünk. — A takarmányalap kiegészítése szempontjából alapoznak-e másodvetésre? — kérdeztük. — Szántóterületünk méreteihez viszonyítva nagy az állatállományunk: 3140 szarvasmarha és 3427 juh takarmányozásáról kell gondoskodnunk. Szálas takarmányunk az Idén elegendő: E’ső kaszálásból a szükséges széna háromnegyed részét begyűjtöttük. Elég ' sok takarmánylisztet készítettünk. Egyszóval nem szenvedtünk hiányt. 754 tehenünk van, valamenynyit a legelőn tartjuk. Az őszi legeltetés javítása céljából 150 hektár tarlókeveréket vetettünk. Nem terveztünk több másodvetést. A dohány, a zöldség és a szőlő leköti a munkaerőt, többre nem futja erőnkből. A Szomotori (Somotor) Magtermesztő Állami Gazdaságban Juhász mérnököt faggattuk: — Vetettek-e az idén másodnövényeket? — Százhúsz hektár tarlókeveréket vetettünk a tehenek őszi legeltetésére, de juhlegeiőnk is lesz. A pólyáni (Poľany) szövetkezetben már az aratás első napjaiban 80 hektár tarlókeveréket vetettek. Ez a gazdaság nem tartozik a nagy szövetkezetek közé, de ésszerűen végzik dolgaikat. Kiegészítőként a nyolcvan hektár másodvetést elegendőnek tartják. A leleszi (Leles) szövetkezetben a takarmányalapot biztosították, ám a biztonság kedvéért 130 hektár tarlókeveréket is vetettek. A lelesziek az idén semmit sem hagynak a véletlenre. Okultak a múlt hibáiból, amikor drága pénzért kellett vásárolniuk a takarmányt. Szándékos volt a beszélgető partnerek kiválasztása. Szándékos azért, mert a tőketerebesi (Trebišov) járásban az idén sem használták ki kellőképpen a másodvetések adta lehetőségeket. Koleszár Pál, a járási mezőgazdasági igazgatóság növénytermesztője sajnálattal mondta, hogy a mezőgazdasági üzemek a tervezett 5130 hektárral szemben mindössze 1370 hektárt vetettek el, ami nagyon kevésnek mondható. Pedig másodvetések termesztésével a takarmányalap jelentősen bővíthető. A gazdaságok a takarmánykészlet, a takarmánymérleg szempontjából valóban egyenesbe kerülhettek. Sőt, ha megfontoltan és előrelátóan intézkedtek, fölösleget, értékesíthető árualapot is teremthettek volna. Sajnos a hajlandóság nem a legnagyobb. Különösen, ha a másodvetésre gondolunk. A vezetők gyakran hangoztatják: a másodnövények termesztése kockázatos. Ma már ez sem lehet elfogadható érv. Vannak olyan takarmánynövények, melyek biztonsággal, kecsegtető haszonnal termeszthetők. A tarlóvetések zöldtakarmányozásra szánva többszörösen hasznosak. Olcsóbbá, gazdaságosabbá tehetik az állattartást, másrészt nemcsak abrak, de széna is megtakarítható. A teleltetés így biztonságosabbá .jövedelmezőbbé válik. Az elmúlt télen sok gazdaság nemcsak szénát, de szalmát is kénytelen volt vásárolni. A jelenlegi helyzet lényegesen jobb. Ismert azonban egy mondás: „A jóból soha sem elég.“ Minél több széna van a szérűskertekben, minél több siló van a gödrökben, annál kedvezőbb a takarmánymérleg. Majd a tél folyamán, ahol panaszkodni fognak a hiányzó takarmányra, akkor majd rugalmasan és rögvest véleményt mondunk. Mert a másodvetésnek nagy szerepe van a takarmánymérleg helyrebillentése szempontjából. TTlfíC BEDTATAM A Galántai Állami Gazdaságot eredményei nyomán a járás közepes szintű mezőgazdasági üzemei közé sorolhatjuk. Viszont ha csupán az állattenyésztést ragadjuk ki a termelés komplexumából, aránylag kedvezőtlen kép tárul elénk. Az elmúlt években a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés fejlesztési üteme a követelményeknél lényegesen lassúbb volt, s a termelés színvonala nem ütötte meg a korszerű, haiékony gazdálkodás mércéjét. De vegyük sorjában az elért eredményeket, a tervfeladatok teljesítését. Bár akadnak pnzitimuvok is, a mérleg mutatója mégis inkább a negatív jelenségek felé hajlik. Az első félévben a tej eladási tervét teljesítették, s a tervezetthez viszonyítva a tehenek napi fejési átlagát valamivel növelték. Az idén el akarják érni az egyedenkénti évi 3247 literes fejési átlagot, ami a tavalyihoz viszonyítva harminchárom literrel több. Az előirányzott feladat reális és teljesíthető. Azonban a tehenészet színvonalát egyéb mutatók is jellemzik. Értékelésük több fogyatékosságra hívja fel a figyelmet. Például nem tartották be a tervezett szarvasmarha-állományt. A létszám négyszáz darabbal kevesebb. Ezt részben azzal indokolják, hogy nem sikerült üszőket vásárolniok. De véleményem szerint ebben a tehenek igen gyenge szaporulata és az indokolatlanul nagy borjúelhullás is jelentős mértékben közrejátszott. Az első hat hónapban 83 darab borjú hulott el, kétszerese a feltételezettnek. A tej minőségével sem lehetnek elégedettek. Hiszen az eladott tejnek mindössze hatvan százalékát értékesítették az I., tizenkét százalékát pedig a III. minőségi osztályban. Ez jelentős anyagi veszteséget jelent a gazdaság számára. Bár a húseladás tervét másfél százalékkal túlteljesítették, a marhahús értékesítésében csupán kilencven százalékban tettek eleget kötelezettségüknek. A hízómarhák napi súlygyarapodási átlaga gyenge volt, s alig haladta meg a 64 dekagrammot. A sertéshizlalásban is több éven át átlagon aluli eredményt értek el. A hízósertések napi súlygyarapodási átlaga 52 dekagramm körüli volt. A kocák szaporulata is jóval elmaradt a tervezettől. Nem csoda, hogy egy hektár szántóterületre számítva csupán 108 kiló sertéshúst termeltek. Már e néhány adat is világosan jelzi, hogy a gazdaság állattenyésztésében nincs minden rendjén. Nos, nézzük meg közelebbről, miben is rejlik a lemaradás, az egyhelyben topogás oka. Šrank Péter állattenyésztő úgy vélekedett, hogy az állattenyésztés eiőremenetelét több objektív, de szubjektív tényező is hátráltatta. Az állattenyésztés szétszórtan, elavult istállókban megy végbe. Hiányoznak a szakképzett munkaerők, mind a középfokú vezetők, mind a dolgozók körében. 1 A dolgozóknak csupán a fele rendelkezik kellő szakképesítéssel. Az utóbbi években elmaradt a lakásépítés. Nem véletlen tehát, hogy a lakáslehetőségek hiánya és a kedvezőtlen munkakörnyezet miatt nem igen jelentkeznek képzett munkaerők a gazdaság állattenyésztésébe. Az alacsony színvonal természetszerűen magával vonja a ki nem elégítő munkaszervezést, ellenőrzést, a munkafegyelem megbontását, a tartási technológia, valamint az állategészségügyi és higiéniai követelmények be nem tartását. Mindezt a kedvezőtlen tartási körülmények hatványozzák. Nem elhanyagolható tényező a takarmányalap sem. Itt is lehet hallani az állattenyésztők részéről oly gyakran felhozott panaszt: „Tömegtakarmányból volna elég, csak a minőség ...“ A felsoroltakból önként vetődik fel a kérdés, hogyan akarnak a gazdaságban a helyzeten javítani, miben látják az állattenyésztés fellendítésének lehetőségét? A gazdaság vezetői tisztában vannak az állattenyésztésben felmerülő problémákkal, fogyatékosságokkal. Ezért 1985-ig minden területre kiterjedő, részletes fejlesztési programot dolgoztak ki. A szarvasmarha-tenyésztés fejiesztése egy nagyarányú beruházási programon alapul, amely lehetővé teszi a termelés belüzemi összpontosítását és szakosítását, a tartási technológia korszerűsítését és gépesítését. Ezáltal a munkaerő-probléma is megoldódik. Míg a múltban a szarvasmarha-állományukat összesen tizenkét telepen tartották, a jövőben az istállótömbök kiépítésével az állatokat — a hasznosság és egyes korcsoportok szerint — négy korszerű farmon összpontosítják. Több istállót már az idén átadnak rendeltetésének. A korszerű istállókban az állatok gondozását a legjobban képzett dolgozókra bízták. Nagy figyelmet szentelnek az állatok fokozatos felkészítésének az új technológia feltételeihez. Minden tekintetben javítani akarják az állatok gondozását és a tenyésztői munkát. A megkövetelt hasznosság elérése érdekében fokozott figyelmet szentelnek a borjúk és az üszők gondozásának. A növendékállatok tenyésztésében bevezetik a szakaszos legeltetést. A tehénistállók mellett kifutókat létesítenek. A fejlesztési program a dolgozók szakmai képzettségének kérdésével is behatóan foglalkozik. Az állattenyésztés fejlesztésének problémaköre a takarmányalap megteremtése és az ésszerű, gazdaságos takarmányozás. A mennyiségi követelmények mellett a fő hangsúlyt a tartósított takarmányok minőségére, a veszteségek csökkentésére, valamint a napi takarmányadag megfelelő öszszeállítására fektetik. A hlzómarhák takarmányozásában hasznosítani akarják a csontlisztet, a baromfitrágyát és különböző élelmiszeripari mellékterméket. A fejlesztési terv az eddigi fogyatékosságok kiküszöbölésére, a tejhasznosság növelésére, a tejminőség javítására, az elhullás csökkentésére és a szaporulat fokozására irányul. Az ötéves tervidőszak végéig a tejtermelést — egyedenkénti évi átlagban — háromezerötszáz literre akarják növelni, az eladott tej összmenynyiségét pedig az első minőségi osztályban értékesíteni. A marhahizlalásban kilencven dekagrammos súlygyarapodási átlag elérését tűzték ki célul. Hasonló feladatok várnak a sertéstenyésztési ágazat dolgozóira is. A régi elavult istállók megszüntetésével és új sertéstelepek létesítésével lehetővé válik az állatok összpontosítása. Bevezetik a zárt állományforgót. A hizlaldákban pedig érvényesítik a szakaszos ki- és betelepítést. A kedvező tartási körülmények megteremtése, a technológia, valamint a tökéletesített tenyésztői munka révén minden tekintetben növelik a sertések hasznosságát. Elsődleges céljuk az, hogy 1985-ben egy hektár szántóterületre számítva száznyolcvan kilóra növeljék a sertéshús-termelést. A nagyarányú beruházási terv megvalósítása már folyamatban van. Csak remélhetjük, hogy az előirányzott feladatok nemcsak papírra vetett szavak maradnak, hanem a gazdaság dolgozói ígéretükhöz hűen elérik az előttük álló célokat. Hiszen az építkezésre, a korszerűsítésre fordított tetemes költségeknek az állattenyésztés fellendítése révén meg kell térülniük. A feltételek adottak. Most csak a gazdaság vezetőin múlik a hasznosság növelése, a minőség javítása és a termelés gazdaságosabbá tétele. KLAMARCSIK MARIA A mezőgépek egy része újdonság lesz! A Brnóban szeptember 9—16 között nyitva tartó 23. nemzetközi gépipari mintavásár az idén új termékekkel örvendezteti meg látogatóit. A bemutatásra kerülő mezőgépalkotásoknak csaknem a fele új gyártmány lesz. A mezőgépeket és a traktorokat a Motokov külkereskedelmi vállat sorakoztatja fel. A bemutatásra kerülő huszonhat gép ötven százaléka új gyártmányként kerül a mintavásárra. Ezeknek többségét a brnói Zbrojovka Termelési Gazdasági Egység üzemei gyártják. A prostéjovi Agrostroj vállalat öt gépegységgel Jelentkezik a mintavásáron. Közülük négyet első ízben láthatnak Brnóban az érdeklődők. Köztük van például a második generációból származó SPS 35 magajáró takarmánybegyűjtőgép is néhány adapterrel, amelyet a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság mezőgépiparával közösen gyártanak kooperációban. Bemutatják továbbá az SA 2-078 burgonyaültetőgépet — ezt Komáromban (Komárno) gyártják — valamint a prostéjovi üzem négy exportkülönlegességét, vagyis az SA 2-079, az SA 2-080 és az SA 2-078 burgoültetőgépet. Az új gépalkotások között foglal majd helyet az SC 1-031 magajáró répalevélnyeső berendezés is, amelyet a jiéíni Agrostroj gyárt. Ez a berendezés jól kiegészíti a korábbi répanyeső típusokat. Az Agrostroj természetesen más gépalkotásokat is felvonultat a mintavásáron. A RUR 5 Univerzál A hidraulikus vezérlésű istállőtrágyaszóró-gép gyártója a pelhfimovi Agrostroj. Sokrétű felhasználhatósága miatt ez a típus jó piacra lelt külföldön is. A humpoleci gépgyár több rakodógépet mutat be az érdeklődőknek. Ezek közül mindegyik a Zetor traktorokra kapcsolható. A vállalat egyik részlege új gyártmányként hozza piacra egy komplett takarmánykeverő üzem berendezését is. Még tovább sorolhatnánk a többi újdonságot is, azonban célszerű lesz, ha az érdeklődők időt szakítanak és maguk nézik meg a bőségesnek ígérkező választékot. -ik-
