Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-29 / 35. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. augusztus 29. A mezőgazdasági üzemek Szlovákia-szerte több milliárd korona értékű kötelezettséget vállaltak a CSKP megalakulásának 60. évfordulója és a XVI. pártkongresszus tiszteletére. Így fejezték ki szocialista társadalmunk iránti elkötelezettségüket, hazafiasságukat, s mély tiszteletüket a kommunista párt iránt, amely dolgozó népünk harcedzett, megbízható vezetője. Az élenjáró dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járás 32 mezőgazdasági üzemének 349 munkaközössége, e tizenkétezer dolgozójának 65,5 százaléka vállalt a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének szervezésében értékes kötelezettséget, s kapcsolódott be a kongresszusi versenybe. Mire irányult a vállalások Java része? Elsősorban a mezőgazdasági nyerstermelés, valamint az árutermelés túlteljesítésére. Továbbá: a teljesítménnyormák túlszárnyalására, költségcsökkentésre, villanyenergia, fűtőolaj- és kenőanyag, nafta és benzin, valamint erőtakarmány megtakarítására, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A vállalt kötelezettségek pénzértéke közel jár a 22,5 millió koronához. Konkrétan, miből tevődik ez össze? íme néhány számadat, amely önmagáért beszél. Csupán a költségmegtakarítás öszszege közel jár a hat millióhoz. Az energia, a fűtőolaj és üzemanyagmegtakarítás értéke a kétmillió körül mozog. S ugyanennyi a megtakarítandó erőtakarmány pénzértéke. A terven felül kitermelt, illetve vállalt hús (marha-, sertés- és baromfi) értéke jóval felülmúlja a kétmillió koronát, a terven felül vállalt tej az 518 ezer litert, a tojás a 370 ezer darabot. A cukorrépa, olajosrepce, napraforgó, hüvelyes és gyümölcs, zöldség terven felül vállalt összsúlya a 44 ezer tonnát. Ezenkívül a mezőgazdasági üzemek dolgozói nem kevesebb, mint 632 tonna hulladékvas gyűjtését, közel 80 ezer óra társadalmi munka elvégzését vállalták. Az utóbbi főleg a munka- és lakáskörnyezet javítására-szépítésére, parkosításra, zöldövezetek létesítésére, díszcserjék, fák ültetésére irányult. A szolidaritási alap javára 68 500 A teljesítések részletezésére itt nem térünk ki, csupán néhány jelentősebb tételt említünk: a vállalt 1197 üzemi, munkaközösségi és egyéni kötelezettségből már 620-at teljesítettek fél év alatt: vagyis a 22,5 milliós értékből mér több mint 12 milliót. Ez mindennél beszédesebben bizonyít. Bizonyítja, hogy adott szavukat megtartják a mezőgazdasági üzemek dolgozói. A legközelebbi hetekben, hónapokban azon fáradoznak majd — munkaközösségek és egyének egyaránt —, hogy vállalt kötelezettségeik az év végéig maradéktalanul teljesüljenek. Ez tisztesség és becsület dolgai A rézsisaktól a vízágyúig Vállalták - teljesítik korona átutalását vállalták (ezt már csaknem teljes mértékben teljesítették!) Érdemes még megemlíteni, hogy 253 önkéntes véradó toborzása, az elfogadásra érett 34 újítási javaslat benyújtása is szerepelt a vállalások között. Az említett értékes vállalások igen számottevő részét a szövetkezetek tagjai vállalták. Természetesen, nem elegendő csupán papírra vetni, s elküldeni az illetékes szervnek a kötelezettségvállalásokat. A jó magyar közmondás is azt tartja: „Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!“ Mi a helyzet az élenjáró járás mezőgazdasági üzemeine kdolgozói által vállalt kötelezettségek teljesítésével? örvendetes tény: szavatartók! Amit vállaltak, már Jórészt teljesítették, s minden előfeltétele megvan annak, hogy az év végéig teljesítik, sőt túlszárnyalják azt. Ezt mutatják a félév elteltével összegezett felajánlás-teljesítések. A félévi értékelés eredményeit alapul véve példás az erőtakarmány megtakarítására vonatkozó vállalások teljesítése. Ugyanez elmondható az árutermelésre tett felajánlások teljesítéséről; például a tejtermelési terv túlteljesítésére irányuló több mint félmillió liter vállalást már az év első hat hónapjában magasan túlteljesítették, ami közel jár az egymillió literhez. Lényegében a vállalás túlteljesítéséről beszélhetünk a marhahúst illetően is, de ugyanakkor igyekezni kell a baromfihús vonalán, ahol a vállalás teljesítése elmarad a várt mögött. Lemaradás tapasztalható az üzemanyagtakarékosságra irányuló vállalások teljesítésében is. Jó lenne, ha minden lehetőséget megragadnának az e téren elmaradozó mezőgazdasági üzemek dolgozói, hogy adósság ne terhelje a lelkiismeretüket... Persze, a vállalások általános teljesítésére a következetesség, az igyekezet és a szorgalom jellemző. Az a tudat, amely a szocialista hazafiság talajából táplálkozik. (kovács) Ä Spišská Nová Ves-i Faipari technikum diákjai három héten keresztül a Vásárvámosi (Trhové Mýto) szövetkezetben segítettek a mezőgazdasági munkálatokban. A lányok elégedetten szóltak munkakörülményeikről, s a szövetkezet vezetőinek Véleménye szerint a fiatalok munkája dicséretet érdemelt. Fotó: -kalita„A tűzoltónak rézsisak a kalapja, az oldalán szekerce, csákány a kezében...“ — valahogy így jellemezte a közvagyon védelmezőjét egy 1912- ben kiadott meséskönyv. A mai, rakétafüstös világ gyermeke bizony másként képzeli el a tűzoltót: száguldó, szirénázó autóban, vagy éppenséggel egy nagy teljesítményű vízágyúval a kezében. Ha Vida Lajos nem is a tűzoltás „őskorában“, hanem 1939-ben öltötte fel magára először a tűzoltóruhát, az akkori viszonyok jóformán hasonlítottak a mesében idézettekhez: — Hát mindenesetre abban az időben a lelkesedésből jóval több volt, mint az ütőképes, tűzoltáshoz szükséges eszközökből. Tűzoltószertárunk legféltettebb kincse egy egyhengeres motorfecskendő volt, amivel számos akción részt vettünk. Előbb emltte1'tem az akkori lelkesedést: Ezt talár azzal tudnám legjobban jellemezni, hogy akkor a faluban szolgálatos tűzoltó őrködött, aki az ellenőrző szerveknek naponta köteles volt bemutatni működik-e a fecskendő, helyükön vannak-e a tűzbiztonsági eszközök. Vida Lajos, a csicsói (ftčov) szövetkezet munkavédelmi és tűzbiztonsági felelőse, a falu önkéntes tűzoltó szervezetének elnöke, a Szlovák Tűzoltó Szövetség Központi Bizottságának tagja, mindig szívesen szól akkor, ha „hobbijáról“, a tűzoltásról kérdezik. Hogy az említett lelkesedést Vida elvtárs átmentette az újkor időszakára is, szavai hallatán, tettei summázásakor magunk is meggyőződhetünk. — Mivel 1948-ban, a tanulni, művelődni vágyó fiatal előtt megnyíltak a kapuk, én is egy sor tűzbiztonsággá1 foglalkozó tanfolyamon vettem részt, elsajátítottam a szlovák nyelvet. Később, amikor az ország megerősödött, kiépült a tűozltószertárunk is. 1951- ben nagy örömünkre kaptunk egy PPS—12-es hordozható tűzoltófecskendőt, ami már komolyabb tüzek lokalizálására is képes volt. Mivel 1955-ben helyi szervezetűnk a kerületi versenyen elsőhelyezett lett, jutalomként egy PPS—8-as tűzoltóautót kaptunk, amely légzőkészülékkel, vízágyúval volt felszerelve. Ez a berendezésünk még a mai napig is kitűnően működik — mondotta. A taglétszám növelését azokban az Időkben bizonyára fontos feladatuknak tartották... — Míg 1960-ban ötven tagunk volt, Jelenleg már 237 taggal rendelkezünk. Az emberek megnyerése korábban nem okozott gondot. Olyan időket éltünk, amikor a közösségi munkát minden választópolgár szívügyének tartotta. Mivel szervezetünk kezdettől fogva társadalmi küldetést tölt be, a szocializálódás és a falufejlesztés területén sokat dolgoztunk. Korábban segítettünk a helyi hangszóróhálózat kiépítésében, a kultúrház létrehozásában, s a mai napig is számos olyan akcióban veszünk részt, amely a község fejlődését, tehát az embereket szolgálja. — A 237 tag közül mennyi az aktív tűzoltó? — összesen hatvan képzett tűzoltónk van, rájuk mindig számíthatunk. Miáák Pál parancsnok mellett meg-Vida Lajos elnök egy tüzoltókészűlék ellenőrzése közben. Fotó: -ita említeném Nagy Vince, Belák VUmoa, Miiák András, Futó István, Abrahám István, Katona István, Fejtik Kálmán és Vida Lajos nevét, akik jó munkájukért valóban dicséretet érdemelnek. Érdekességként szólnék arról, hogy szervezetünkben ötvenhét nő is tevékenykedik. — Véleménye szerint miért jó az, hogy ennyi nő tagja van egy falusi tűzoltószervezetnek? — Ennek óriási Jelentősége van. Ugyanis a nők azok, akik a legnagyobb részt vállalják a gyermeknevelésben. Ezek a tagjaink úgy készítik elő az életre csemetéiket, hogy azok a tűzbiztonsággal kapcsolatban is tájékozottak legyenek. S ez számunkra nagy jelentőségű. — Szó esett a fiatalokról. Mennyire formálható a mai fiatal, hogyan lehet őt megnyerni a közösség számára? — Korábban említettem, a szocializélódás éveiben nagy volt a lelkesedés. Ez — sokak véleményének mondok most ellen, — a mai napig érvényben van. Csupán tudni kell bánni az emberekkel, a fiatalokkal. Egy szervező ugyanis parancsoló hanghordozással — semmire nem megy. A ml fiataljaink a jó szóra hallgatnak, az értelmes cselekedeteknek a hívei. — A csicsói ifjú tűzoltók állítólag versenyt, versenyre nyernek... •— A mi gyerekeink úgy vannak nevelve, hogy Igenis megmutassák azt, hogy mit tudnak. Magunk is sok versenyt szervezünk, s részt vettünk járási, kerületi és országos versenyeken is. Ugyanis jól tudjuk, hogy ezeken a versenyeken sok fiatalt nyerünk meg szervezetünknek, tudjuk, hogy a vetélkedés jó „karbantartója“ az állandó felkészültségnek. * Egy találkozásunk alkalmával Fogai elvtárs, a Szlovák Tűzoltó Szövetség parancsnokhelyettese említette: „A csicsói helyi tűzoltószervezet egyike a legjobb falusi szervezeteinknek. Munkájuk elismerést, dicséretet érdemeli“ Ehhez a véleményhez mi is csatlakozunk. KALITA GÄGOR II Nézem az öregeket az abarat (Oborfn) portákon. A hoszszú udvarokban alig-alig van mozgás, idősebb embert alig látok. Beszélgetek hát róluk, sorsukról másokkal, a szövetkezet üzemgazdászával, Papp Gyulával és a helyi nemzeti bizottság elnökéve,1 Szarvas Bálinttal, ö ennyit fűzött hozzá: — Valamikor voltak itt szomorú sorsú öregek, de ez már régen volt. Elfelejtettük. Tudomásom szerint az elmúlt években nem volt magárahagyott idős ember a faluban. Milyen volt a magárahagyatott ember? Olyan idős ember, aki, ha volt valami vagyona, még halála előtt szétosztotta a gyermekeknek, akkor a gyermekek magárahagyták, nem volt kinek gondozni az ilyen embert. Nem ritkán nagyon keserű volt az ilyennek a sorsa. — Akinek volt esze, nem csinált ilyen butaságot. A föld, a ház olyan kincs volt, hogy az örökség várományosai, amíg éltek a szülők, mindent megtettek azért, hogy Jussoljanak. — És ha nem volt sem ház, sem föld? — Hát az nagyon szomorú dolog volt... Miért lehet, hogyan lehet elfelejteni azt, ami volt? A magyarázat az anyagi biztonságban van. Abban, hogy az öregekről nem a szűkebb család, inkább a „nagyobb család“, a szövetkezet gondoskodik. Persze a nemzeti bizottság is sokolda'úan támogatja a rászoruló öregeket. * Ahara községben 230 nyugdíjast tartanak nyilván. A szövetkezetnek 53 nyugdíjasa van. Ezek olyan emberek, akik még kiveszik részüket a közös munkából. — Milyen támogatást kap a nyugdíjas? — kérdezem Papp Gyulától. — Azzal kezdem, hogy a szövetkezeti nyugdíjasok még elég jól besegítenek az időszaki munkákba. Kapálnak, kaszálnak, permeteznek, vannak akik az építkezési csoportban dolgoznak. A kertészetben és a gyümölcsészetben is besegítenek az öregek. A szövetkezet anyagilag és természetbeni Juttatással támnga' • a nyugdíjasokat. — Hogyan? *-• Tizen kapnak nyugdíjkiegészítést. A 60—70 éves ember életerős, nem hagyja abba a munkát. Eldolgozik a szövetkezetben is, de legtöbben a háztájiban. Tehenet tart. Itt ez hagyomány. A háztájiban 60 tehenet tartanak, többségében nyugdíjasok. Akik még besegítenek a szövetkezetnek, azok öt mázsa szemesterményt kapnak a szövetkezettől és két mázsát azok, akik már egyáltalán nem dolgoznak. Legelőt biztosítunk a teheneiknek. Géppel nehezen megközelíthető részeket, árokpartokat, útszéleket kaszálásra a nyugdíjasoknak, az idős embereknek adjuk. Azok is kapnak kaszálót, akik nem szövetkezeti munka után kapnak nyugdíjat. Ilyen nem sok van. — Mi történik a háztájiban termelt áruval? Nyugodt öregség •— A háztájiban termelt árut a tagok a közösen keresztül értékesítik. Évente száz hízott sertést és hét hízott bikát vásárolunk fel a tagoktól. •— Községünkben az öregek jól élnek, a megélhetésük biztosított — mondja a hnb elnöke. — Nem az öregek várnak segítségre, inkább ők adnak. A nyugdíjasok még most is segítik gyermekeiket, házat építenek; számukra, vagy kocsit vesznek. Nemcsak a szövetkezet, az állam is nagy segítséget ad az öregeknek. * Az idős emberekkel való törődés gondja megoszlik a szövetkezet és a nemzeti bizottság között. A nemzeti bizottság, de a szövetkezet is fizet segélyeket. A szövetkezet tavaly 24 ezer korona segélyt fizetett ki. A nemzeti bizottság adókedvezményben részesíti az öregeket. Az alacsonynyugdíjasok évente 20 ezer korona anyagi támogatásban részesülnek. Tavaly negyven öreg kapott segélyt, tizenöten kaptak ingyenes üdülési beutalót. Noha van egypár kilencven éven felüli öregünk, de nem szorulnak szociális gondozásra. Szociális gondozásra csak ott van szükség, ahol nincs gyerek vagy közeli rokon. Kevés az ilyen idős ember. Panasz ezzel kapcsolatban hozzánk még nem érkezett. — Van-e olyan panasz, hogy a gyermekek rosszul bánnak idős szüleikkel? — Ilyen nincs. Természetesen néha panaszkodnak idős emberek, de nem azért, mert nem látják el őket tiszteséggel, inkább, mert egyik-másik helyen a jövedelem nagyrészét megissza a családfő. Az idős emberek szemében a gyermek mindig gyermek marad, és a szülői aggodalom hozza őket hozzánk, hogy segítsünk. Ritka az ilyen eset, de amit tehetünk, megtesszük. ни A szövetkezet a maga lehetősége szerint igyekszik megbecsülni kiöregedett tagjait — vallja Papp Gyula. — Az idén például közös kirándulást szerveztünk számukra, csak az autóbuszkőltség több mint hétezer korona volt. Nem sajnáljuk a pénzt, mert tudjuk, hogy valamennyien jól érezték magukat. * Nagyot változott a világ. Valamikor a községházban embereknek szegénységi bizonyítványt állítottak ki. A szegénységi bizonyítvány sok mindenre jó volt, még arra is, hogy a munkaképtelen, a magatehetetlen ember kolduljon, vele. Az az öregember, akit már senki sem fogadott a házáhozť mert már semmit sem bírt dolgozni, a legnehezebb kenyérre, a kolduskenyérre szorult. A koldusbotra Jutott öregember házról-házra járt kéregetni, itt egy darab kenyeret, ott egy tányér ételt kapott. Ilyen koldusokat már jómagam is ismertem. Szarvas Bálint mondta: „Elfelejtettük, mi volt.“ Jobb is az ilyen dolgokat elfelejteni. Azt kell nézni és kiváltképp értékelni, amit lát, tapasztal az ember. Abarán nincs olyan öreg, akinek valami pénze, több vagy kevesebb ne lenne megtakarítva. Már csak azért is, hogy a végtisztesség megadásával se terhelje fiait, lányait, rokonait, ILLÉS BERTALAN
