Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-22 / 34. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. augusztus 22. 13 A termőföld védelme, a fala) termőképességének fenntartása és fokozása mindenkor a mezőgazdaságban dolgozók egyik legfontosabb tennivalójának, úgymond kötelességének számított. Minden négyzetméter termőföldre szükség van, mert egyelőre kevés kilátás van arra, hogy szintetikus élelmiszerek gyártásával helyettesíteni lehessen a mindennapi kenyeret, a számtalan terményt és terméket, amelyet mind a termőtalajnak köszönhetünk. Nincs olyan országos, kerületi, járási szinten szervezett tanácskozás, értekezlet, ahol a talaj védelmét ne hangsúlyoznák. A terebesi (Trebišov) járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának értekezletén is így kezdődik a tennivalók sorrendjének ismertetése: „Elsősorban azt a feladatot tűzzük magunk elé, hogy az eddiginél még jobban használjuk ki a mezőgazdasági területet. Tegyünk meg mindent, hogy megakadályozzuk a mezőgazdasági és a szántóterület további csökkenését, s jobban gazdálkodjunk a rendelkezésünkre álló alappal“. Majd következik a járási nemzeti bizottság, a járási mezőgazdasági igazgatóság, a földmérő és telekkönyvi intézmény és az Állami Meliorációs Intézet feladatkörének, minden mezőgazdasági üzem felelősségének taglalása, „hiszen a föld a mezőgazdaság nélkülözhetetlen termelőeszköze, a termelés növelésének lényeges tényezője“. A járás összterületének közel kétharmadán — több mint 95 ezer hektáron — mezőgazdasági termelés folyik. A járás szántóföldjének természetes termőképessége aránylag gyenge. Tehát azon kell gazdálkodni, ami van. A nagyabb szakmai felkészültséget igénylő, több munkát és anyagi ráfordítást követelő viszonyok között mindenképpen elismerésre méltó az élenjáró gazdaságok búza-, korai burgonya- és cukorrépa-termelési eredménye. A terméshozamok járási viszonylatban — a tájegység gyenge természeti adottságaitól eltekintve —, felfelé ívelnek. Ahol évek óta nehézségekkel küzdenek, ott számításba veszik — különösen az utóbbi években — a természeti adottságokat, és a termelés körzetesítésével igyekeznek olyan vetésszerkezetet kialakítani, amely az adott körülmények közöt a legnagyobb termést és hasznot biztosíthatja. Az utóbbi években a földtulajdon, a földhasználat és a talajvédelem kérdéseiben több jogszabály jelent meg. Ezzel kapcsolatban a Terebesi Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági ügyosztályán kerestünk információt. Megtudtam, hogy a járás mezőgazdaságilag müveit területe az elmúlt öt évben 6024 hektárral csökkent — ebből 958 hektár volt a szántóföld. Kisebb területen tudatosan és tervszerűen erdőt telepítettek. A kivont területből 378 hektárt ipartelepítés, urbanizáció, úthálózat bővítése, kommunális létesítmények és különböző mezőgazdasági beruházások céljára használták fpl. A legnagyobb területet — 4492 hektárt — a Latorca, a Bodrog, az Ondava, a Labore és az Ung folyók árterületéről vonták ki, mert mezőgazdasági termelésre nem felelt meg. Negyven hektár szántóföldet a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége alapszervezetei kaptak. A járás társadalmi és gazdasági szerkezetének változása bizonyos mértékben szükségessé tette a talaj kivonását a mezőgazdasági termelésből. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a nagyarányú csökkenés nem teljesen indokolt. Különösen a szántóföld felhasználását illetően sokszor pazarlás történt. A valójában szükséges létesítmények elhelyezéséhez igen gyakran az indokoltnál nagyobb területet vettek igénybe, több esetben pedig a mezőgazdasági termelésből jó minőségű földeket vontak el. A közelmúltban a kormánybizottság módosította és korszerűsítette a korábbi földvédelmi törvényt. Az új rendelkezések egyrészt jelentősen korlátozzák az értékes föld kivonását, másrészt differenciáltabban állapítják meg a föld megszerzésével járó pénzügyi kötelezettségekét is. A mezőgazdasági terület csökkenésével azonban a jövőben is számolni kell. Ez elkerülhetetlen és együttjáró jelensége gazdasági fejlődésünknek az új, ipari, közlekedési, lakásépítési tervek megvalósításának. A telepítés helyének kiválasztásakor azonban meg kell követelni, hogy az engedélyező hatóságok és a tervező vállalatok kíméljék a termőföldet, s a beruházások céljára csak a legszükségesebb, a termelés szempontjából kevésbé értékes földeket vegyék igénybe. E követelmények következetes betartása a jövőben az államigazgatási szervektől, valamint a többi illetékes szervektől nagyobb körültekintést és a jogszabályok szigorú betartását követeli meg. A terebesi járásban a földalappal valóban körültekintően gazdálkodnak. A nyilvántartott 67 ezer hektár szántóföld egyharmadának megművelése a gazdaságok számára ráfizetéssel jár. Ezért az elmúlt öt év alatt ideiglenesen 4302 hektár genge minőségű szántóföldet gyepesítettek, s így növelték az állatok takarmányozási lehetőségét. Jelenleg a járás területén 434 hektár parlagföldet tartanak nyilván, amely többnyire kis területekből tevődik össze, s nagyüzemi művelésre alkalmatlan. A parlagföldek hasznosítására komplex tervet dolgoztak ki. Ebben az ötéves tervidőszakban mintegy 65 hektárt utalnak ki a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége alapszervezeteinek. Főleg Gázécsen (Sečovce), Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec), Bodrogszerdahelyen (Streda nad Bodrogom), Tiszacsernőben (Čierna nad Tisou), Veltyban és Kašovon található parlagföld. Várható, hogy a jogszabályok következetes végrehajtása megszünteti a termőföld pazarlását. Számítani lehet arra is, hogy nemcsak a területfelhasználás tekintetében, henem a termőföldek hasznosításában is megszilárdul a fegyelem. Remélhető, hogy újabb területeket nyernek vissza a mezőgazdasági termelés számára. A terebesi járásban az elmúlt öt év alatt nem kevesebb mint 4500 hektár földterületet „adtak vissza“ a mezőgazdasági termelésnek, ebből 2902 hektár szántóföldet. A kívánt eredmény azonban csak úgy érhető el, ha növekszik a tervszerűség és az ésszerűség legértékesebb természeti kincsünkkel, a termőfölddel való gazdálkodásban. ILLÉS BERTALAN Щтш!и11т11111шп|[|||||!1111111111111111;|||шмш1ш111и:ш1!ш111111ш11111ш1111ишт11|щштш18шшп1111!11ти1тш1111ш11ш!11т Szakszerű istállótrágyázás-kevesebb műtrágya Az utóbbi években a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban több mezőgazdasági üzem végzett következetes munkát az istállótrágya kezelése és hasznosítása terén, újra felismerve az Istállótrágya jelentőségét és gazdaságosságát. Ezen a téren a legjobbak közé tartozik a Bátkai Állami Gazdaság, valamint a feledi (Jesenské), a kraskovói és a rimajánosl (Rimavské Janovce) szövetkezet. Hogy megtudjam, miben is rejlik az eredményes Istállótrágya-gazdálkodás titka, a rlmajánosi szövetkezetbe látogattam. Elsősorban azért, mert az istállótrágya kezelésében és felhasználásában a legjobbak közé tartozik, másodsorban, mert az említett szövetkezet szarvasmarha-állománya járási viszonylatban a legnagyobb. De e mutatóban kerületi szinten Is az ötödik helyet foglalja el. Borbás Kálmánnal, a szövetkezet főállattenyésztöjével beszélgetünk. • Miben látja ön az istállótrágya jó hasznosításának lényegét? — Mindenekelőtt a növénytermesztés és az állatenyésztés közötti jó összhangban. Ezt azért hangsúlyozom, mert a kölcsönös és összehangolt munka nélkül az egyes ágazatok között nem érhetők el kimagasló eredmények a termelés egyik területén эет. E fontos tényezőnek jelentőségét tudatosítottuk, s ez az elért sikerek egyik része. ф Mégis mi az — a többlet, ami ezen a téren a szövetkezetét a járás többi mezőgazdasági üzeme fölé emeli? A Jó eredményeknek nincs különösebb titka. De elmondom, hogy szövetkezetünkben hogyan kezeljük és hasznosítjuk az istállótrágyát. A szarvasmarha-állomány sűrűségét illetően a járásban az elsők vagyunk. Az állományunk összesen nyplcszázharminc darab. Ennek a fele az új technológiát rendszerű almozatlan Istállóban van elhelyezve. Az állomány másik felét hagyományos istállókban tartjuk. Ezekbe az istállókba trágyakihordó berendezés van beszerelve, amely a trágyát egyenesen pótkocsira továbbítja. Tehát az állatállományt kétféle módon tartjuk, s ezáltal kétféle trágyát nyerünk. A hagyományos tartási technológiához minden évben jó minőségű alomszalmát biztosít a növénytermesztő főágazat, így ml is jő minőségű istállótrágyáyal járulunk hozzá a növénytermesztés sikereihez. Érdemes megemlíteni, hogy eddig szövetkezetünk csak szalmát használt almozásra, nem kényszerültünk például fűrészpor alkalmazására. Ebben is nyilvánvalóvá válik a két főágazat közti függőviszony. Ha például a növénytermesztők nem tudnának elegendő mennyiségű alomszalmát biztosítani és fűrészporral, forgáccsal kellene almozni, akkor aztán megnézhetnénk a trágyát! Arról nem is beszélve, hogy a fűrészporos trágya savanyú kémhatást vált ki a talajban. Az istállótrágya kihordásáról és raktározásáról öt állandó traktoros gondoskodik, mégpedig: Ország Mihály, Kökény Ferenc, Repőok Štefan, Szalai János, Pacsmár László. Feladatuk a takarmány- és alomszalma széthordása, valamint az istállótrága kihordása is. A trágyázás naponta kétszer történik, mégpedig délelőtt és késő délután, az előre kijelölt helyen, amelyet mindig a növénytermesztők határoznak meg, attól függően, hogy milyen növény ikerül majd a parcellára. Ha a kijelölt táblára elegendő menyiségű istállótrágya került, szintén az agronómusak irányításával prizmákba rakják a trágyát. Ezt hetente többször Is kezelik, majd a felhasználásig földdel befedik. Hogy növénytermesztőink jól gazdálkodnak az istállótrágyáyal, azt két jellemző ténnyel is alá tudom támasztani. Tavaly például a tervezettnél kevesebb műtrágyát használtunk fel, mert elegendő volt az istállótrágya. Vagy például az Idén a pálfalvi (Pavlovce) részlegen a száznyolcvan hektárnyi őszi árpa learatása és a szalma begyűjtése után az agrokémiai központ — szerződéses alapon — azonnal elvégezte az istállótrágyázást. Az agrokémiai központ segítségére azért volt szükség ebben az esetben, mert minden jármű foglalt volt az ara-; tásl munkálatokban. Ez a két dolog talán másoknak nem is tűnik olyan jelentősnek, pedig ebben az esetben is sok függött az ágazatok közti rugalmas együttműködésen. # A kétféle technológiából kitűnik, hogy jelentős mennyiségű hígtrágyát Is nyernek. Ezt hogyan hasznosítják? — Istállötrágyából az első félévben 80 ezer mázsát nyertünk, hígtrágyából pedig a sárközi és a jánošíkyi telepen több mint 12 ezer hektoliter, míg a pálfai és a rimajánosi telepen több mint 35 ezer hektoliter termelődött. A hígtrágya hasznosítási lehetősége igen széleskörű. A vegetációs Időszakon kívül, tehát késő ősztől egészen a kihajtásig, a legelőket és a gyepesített területeket trágyázzuk. Azonban a szakaszos legeltetés során és az áthajtás után szintén hígtrágyázunk. Említést érdemel, hogy az egész szarvasmarha-állományunkat legeltetjük, tehát legeltetés alkalmával is jelentős trágya kerül a legelőre. A hígtrágya kihordására két tízezer literes trágyalészippan-tő tartálykocsival rendelkezünk. így azután nem fordulhat elő, hogy nincs rendszeresen kihordva a hígtrágya és esetleg felgyülemlik. A tartálykocsikkal dolgozók munkáját szintén a növénytermesztés szakemberei irányítják, ők jelölik meg a trágyázandó területet. Tehát Itt Is megmutatkozik a két főágazat közti jó kapcsolat szükségessége. A hígtrágyát nem szoktuk minél előbb bárhová, bármelyik parcellára kihordani, csak azért, hogy megszabaduljunk tőle, hanem a növénytermesztési szakemberek irányításával — tervszerűen — kerül ki a földekre. Szövetkezetünkben tudatosítottuk, hogy megfelelő szervezéssel és öszszefogással az Istállótrágyát gazdaságosan lehet kihasználni és ezzel arányban jelentős mértékben csökkent a műtrágyák szükséglete. Ez pedig nem kis összeg megtakarítását jelenti — fejezi be a beszélgetést Borbás Kálmán. Garai Ferenc Ha azt akarjuk, hogy a korszerű, nagyteljesítményű és persze méregdrága gépek sokáig szolgáljanak, rendszeres karbantartásukról feltétlenül gondoskodnunk kell Fotó; f— bor Az olaszperje jelentős takarmánynövény Termelési és ökológiai adottságaink között a szarvasmarha-állomány fő takarmánybázisát a tömegtakarmányok képezik. A takarmánytermelés ökonómiai mutatója a területi intenzitás, vagyis az egy hektár területre eső szárazanyag-hozam, az emészthetőség és a zölden etethetőség. A ráfordítási költségek elemzése azt mutatja, hogy a területi intenzitás növelésével csökken az egységni termék előállítási kölsége is. A másik gazdaságossági lehetőség a tömegtakarmányozás típusától függ. Az ökonómiai, állattenyésztési és állategészségügyi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy még a jobb hasznosságú szarvasmarháknál Is a zöldtakarmányok biztosítják a legnagyobb biológiai értéket. Ezért a takarmányalapnak olyan szerkezetűnek kell lennie, amely ezt a követelményt folyamatosan kielégíti, Az intenzitás egyik fő tartaléka a kukorica- és répatermelő körzetekben az öntözés fokozott alkalmazása. Az öntözés ugyanis jelentős hozamnövelést eredményez és kiküszöböli a zavaró szélsőségeket az egyes évek ho* zamatban. Az elért hozamok (Lásd a táblázatot!) bizonyítják, hogy a monokultúrában vagy vegyesen termesztett füvek termelése mennyire eredményese Takarmánynövény it l c eo ä S 5 ев -'Я N 2 NPr Öntözéses hozamtöbblet szárazanyagban t/ha Az öntözővíz hozamhatása kg/mm Silókukorica 18,6 4,В 25,5 Lucerna 18,0 4,7 27,5 Vöröshere 15,5 4,9 22,3 Évelő füvek 22,5 11,5 48,3 Olaszperje 24,0 12,8 52,1 A telepített füveknél külön ki kell emelni a tetraploid fajták nagy hozamképességét mind az évelő Lolita, mind az egységes Jítral esetében. Ezek nemcsak nagy hozamukkal tűnnek ki az eddigi diploid fajtákkal szemben, hanem jobb takarmányértókükkel, emészthetőségükkel és gyorsabb fejlődésükkel, valamint a betegségekkel és a faggyal szembeni jobb ellenállóképességükkel. Még a magas nítrogénadagok mellett is magasabb a cukortartalmuk, ezért jobban silőzhatők. Legkedvezőbb a nyári vetése tiszta kultúrában vagy repcével, Akelával és rozzsal kombinálva. Alapvető követelmény a komplett kelés, ami a jő talajelőkészítés függvénye. Tekintettel arra, hogy a Lolita magja nagyobb és nehezebb, 40—50 kilóra növeljük a hektáronkénti vetőmagmennyiséget. Döntő hozamszabályozó tényező a tápanyagellátás (főleg a nitrogéné] és a jő endvességviszonyok. Ezek más módon nem pótolhatók, és kölcsönösen összefüggenek. A nitrogén pozitívan hat a talaj vízgazdálkodására, míg a víz növeli a nitrogén érvényesülését, Öntözéses termelési viszonyaink között a jövőben 80—90 tonnás hektáronkénti hozamokkal számolhatunk zöldanyagban, melyet öt kaszálattal takaríthatunk be. Ennek eléréséhez 300 kg nitrogén-, 54 kg foszfor- és 125 kg káliumhatanyagot kell évente számolni évente. A nagy hozamok és a sekély gyökérmélység megkívánja az intenzív öntözést. Általában idényen kívüli öntözéssel (15—20 mm-es adaggal) is számolni kell, mert ez biztosítja -az egyenletes kelést és a jó kezdeti fejlődést. Tekintettel arra, hogy a kukoricatermelő körzetben száraz a szeptember, ősszel legalább egy 20—30 mm-es öntözést kell még alkalmazni. Az olaszperje — csapadékos évben — átlagosan 180—200 mm-es öntözést igényel, hat-hét adagban kijuttatva. - , Azt, hogy az említett hozamok nagyüzemi öntözéses körülmények között is elérhető, néhány mezőgazdasági üzem sokéves eredményei is bizonyítják. Például az utóbbi években a Gombai (Hubice) Állami Gazdaságban olaszperjéből átlagosan 70—80 tonna zöldtermést érteik el, az Orföldí (Slovenské Pole) Állami Gazdaságban a rekordtermés 150 tonna volt hektáronként. Ugyancsak jók a tapasztalatok a peredi (Tešedíkovo), az ostrovi, a šoporňai és más szövetkezetben. A telület megválasztásánál fontos, hogy az olaszperjét zöldetetés, kaszálás-legeltetés vagy szárítás céljából termesztjük-e. Az eddigi eredmények bizonyítják, hogy az olaszperjének a vetésforgóba történő besorolása indokolt, mert ezáltal jól kihasználhajtuk az öntözési lehetőségeket a takarmánynövények termelésénél. MICHAL SANTA mérnök, az Öntözőgazdasági Kutatóintézet dolgozója Nélkülözhetetlen termelőeszköz
