Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-22 / 34. szám
£ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET +■ MÉHÉSZET ♦ 14 SZABAD FÖLDMŰVES_________________________________________________ 1981. augusztus 22. А когикшйШя es a méhészét A napraforgó megporzásanak díjazása Ügy vélem, hogy a környezetvédelem kapcsán meg kell emlékeznem röviden egyes vegyszereknek a mellekre való káros hatásáról, mert a vegyszerek helytelen használatával a méhészetnek is, a természetes emberi környezetnek is komoly károkat okozhatunk. Maga a méhészet egyike az emberiség legrégibb foglalkozásainak. A feltételezések szerint a mézet már az ősember is használta. A régi egyiptomiak és az akkor élő többi népek nemcsak a mézet, hanem a viaszt, a virágport és a propoliszt is használták mint élelmiszert, sőt mint világító anyagot, konzerválószert, gyógyszert stb. is. A méhészet végigkísérte az embert egész történelmén át, szerepe ma is pótolhatatlan, különösen az egyes mezőgazdasági növények megporzásában, de a gyógyszeriparban és a gazdaság egyéb ágaiban is. A méhészetnek erről a szerepéről sokat lehetne mondani, ez alkalommal azonban csak néhány dolgot szeretnék megemlíteni: ♦ A méhek segítségével alkalmazott helyes megporzással a gyümölcstermelésben a termést kétszeresére, egyes esetekben pedig tízszeresére is lehet emelni; + A méhek lucernára szoktatásával a magtermést jelentősen növelni lehet; + A konyhakerti növények egy része is nagyobb termést ad, ha a közelben méhek vannak; ф Az egyes országokban (Szovjetunió, Románia stb.) végzett többéves kísérletek azt bizonyítják, hogy ha a napraforgótáblákra elég méhet biztosítunk és azokat helyesen rakjuk szét, a termés 15—30 %-kal is növelhető. Ahhoz, hogy egy méhcsalád egy esztendőn át fejlődjön és éljen, kb. 70—90 kg mézre van szüksége. Ha a méhek ennél többet gyűjtenek, akkor a méhész perget, és jövedelme van a méhészkedésből. Vannak azonban évek, amikor pergetésre nem is kerül sor, ehelyett a méhésznek etetnie kel a családokat, hogy azok megérjék a következő esztendőt. Az előbbiektől függetlenül a méhek a növények megtermékenyítését elvégzik, s ezzel a népgazdaságnak sokkal nagyobb jövedelmet biztosítanak, mint magának a méhésznek, aki gondozza őket. Ismeretes, hogy a modern mezőgazdaság nem lehet meg a vegyszerek alkalmazása nélkül. Ezek közül szeretnék most néhányat bemutatni. A herbicidek (gyomirtók) a termelési eljárás eszközei, amelyekkel ma a modern mezőgazdaság igyekszik a kézi megmunkálást csökkenteni, a termelést olcsóbbá tenni. A herbicidek a gazdasági növények között irgalmatlanul irtják a mézelő vadvirágokat, gyomokat. Ha a permetezéssel késnek, és akkor alkalmazzák, amikor a mézelő növények már virágzanak, akkor a permetezés a méheket közvetlenül is megtizedeli. A növényvédelmi szakemberek ilyenkor még arra a tényre sem gondolnak, hogy ugyanezek a méhek néhány nap vagy hét múlva milyen hasznosak lennének a napraforgó vagy más gazdasági növény megporzásakor. Ha a herbicideket időben, a gyomnövények virágzása előtt alkalmaznák, sokkal kisebb károkat okoznának a méhészeteknek. Az utóbbi években a vízügyi szervek és hasonló szervezetek az árkokat, csatornákat és azok környékét herbicidekkel permetezik, és így irtják a gyomokat. Ezek a permetezések szinte szabály szerint későn, a virágzás idején történnek, s így ezek is közvetlenül irtják a méheket. A herbicidek mellett más anyagokat is használnak a gyümölcsfák, az ipari és egyéb növények permetezésére. Vannak pozitív törvényes előírásaink, amelyek ezt a kérdést szabályozzák, ezeket az előírásokat azonban alig alkalmazzák, illetve tisztelik. A fenti megállapítás egyaránt vonatkozik az egyes mezőgazdasági szervezetekre és a háztáji termelőkre. Az utóbbiakra talán még hatványozottabban. A gyümölcsfákat sokszor méhekre mérgező anyagokkal — még a teljes virágzás idején — is permetezik. Ezzel közvetlenül pusztítják a méheket, ugyanakkor lehetetlenné teszik a virágok megporzását is. Vonatkozik ez a mákra és egyéb terményekre is. Egyes időszakokban az ilyen permetezések hetekig tartanak, s a gyakorlatban nincs lehetőség a méhek megvédésére. A cukorrépa-táblákat repülőgépről sokszor a napraforgó virágzási ideje alatt is permetezik. Nemegyszer ezek a cukorrépa-táblák két napraforgótábla között vannak, s így egyrészt a méhektő! azt várjuk, hogy megporozzák a napraforgót, ugyanakkor pedig mérgezzük, irtjuk is őket. A vetésterv jó összeállításával, a különböző termények jó szétválasztásával az ilyenfajta mérgezést is a minimálisra lehetne csökkenteni. A törvényes előírások szerint a permetezéseket időben jelentenie kell annak, aki permetezni akar. Ezek a bejelentések sokszor késve érkeznek, általánosak, a háztáji termelők pedig a permetezést nem is jelentik, mindenki akkor permetez, amikor az éppen a legalkalmasabb a számára. Ezzel az eljárással nagyon komoly károkat okoznak a méhészeteknek s a méhek irtása miatt pedig tulajdonképpen önmaguknak is. A rovar-, illetve a szúnyogirtást először rovarirtó szerek repülőgépről történő permetezésével kezdtük. Megszerveztük azokat a régiókat, amelyekben az irtást terveztük. Időben értesítést kaptak a méhészszervezetek és a többi érdekelt fél is. A méhészeknek a tervezett időben be kellett volna zárniuk a kaptárakat, hogy a méheket megmentsék a rovarirtó szerek káros hatásától. A természet azonban természet. Nem igazodik az emberek tervezéséhez. A bezárt ikaptárak ellenére az időjárás elromlott, beborult, esett az eső, a permetezést el kellett halasztani. Olyankor permeteztek, amikor ezt az időjárás lehetővé tette, s amikor a kaptárak nem voltak zárva. Így a méhészeteket tetemes károk érték, a méhek a levegőben pusztultak el. . « Sok rovarirtó szer hatása egy hétig is eltart. Nincs rá lehetőség, hogy a méhész a méheket ennyi ideig a kaptárban zárva tartsa. Sajnos megtörtént, hogy még az akác és a hárs tel; as virágzása idején is permeteztek repülőgépről. A fák virágai mérgezettek lettek, és annak ellenére, hogy a kaptárak a permetezés ideje alatt zárva voltak, az utána következő időben a méhek a mérgezett virágon elpusztultak. ßjabban lárvaölő szerekkel pusztították a szúnyogokat. Sajnos, minden szúnyogfészket nem fedeztek fel, ez talán nem is lehetséges. Vidékünkön mégis sokkal kevesebb volt az év, illetve a nyár közepéig a szúnyog, mint az előbbi években. Ha az illetékes intézmény az álcaölő szert még egyszer alkalmazta volna, nyár végére sem lett volna annyi szúnyog, és kevesebb gond maradt volna e téren a következő évekre is. Ezzel a munkamódszerrel kevesebb. volt a bajlódás a szúnyogokkal, és a mélyeknek sem okoztak károkat a rovarirtó szerek. Amint látjuk, találhatók olyan módok, amelyekkel a kívánt hatást elérhetjük, és a méheknek sem okozunk károkat. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a méhek védelmére nemcsak a méhészeti termékek előállítása érdekében, hanem a modern mezőgazdaság továbbfejlesztése érdekében is feltétlen szükség van. i—tes— A magyarországi „Méhészet“ szaklap hetedik száma figyelmet keltő írást közöl a napraforgó szervezett, díjazott megporzásáról. A cikk közérdekűsége miatt a főbb részleteket az alábbiakban közöljük. Feltételezhető, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői is felfigyelnek rá... ooo „A túrái Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Mgtsz-ben 1975 óta foglalkozunk napraforgó-termesztéssel. Eleinte a méhészek engedély nélkül a napraforgótáblák közelében telepedtek le. Később a spontán letelepedést engedélyeztük. Elhatároztuk, hogy a méhes megporzást beiktatjuk a napraforgó-termesztés technológiájába. így 1979 óta folytatjuk a szervezett megporzást szövetkezetünk napraforgó kultúrájában. 1980 óta gyümölcsösünkben is bevezettük ezt a technológiai elemet. A kutatási eredmények ismeretében a szervezett méhészekkel 3, illetve 5 éves megállapodást kötöttünk. Ennek értelmében napraforgóban méhcsaládonként 60 forint térítést fizetünk a méhésznek a megporzásban való részvételért. A 3 évre szerződött méhészek az 3. év lejárta után további 20 %, az 5 évre szerződött méhészek a lejárat után pedig további 50 % prémiumban részesülnek. A megporzási díjért az általunk kijelölt helyre és előírt megosztásban (250—300 méterenként 30 család egy csoportban) köteles letelepedni a méhész. A letelepedés a napraforgó növényvédelme után történhet meg. Erről értesítést küldünk a méhésznek. Ezt virágzás előtt végezzük el. így elkerülhető a méhpusztulás. A méhek őrzéséről és az Itatóhelyek létesítéséről, valamint ezeknek friss vízzel való feltöltéséről a szövetkezet gondoskodlkl A kutatási eredmények figyelembevételével ebben az évben a térítési díj fizetése a méhcsaládok erősségétől függően változni fog. Ennek megállapítására méhészszakértőt alkalmazunk. Egy erősebb család, amelynek több kijáró méhe van, nagyobb értékű a megporzási tevékenységben, így magasabb díjazást érdemel. Természetesen a gyengébb esetében ez alacsonyabb lesz. Tavasszal a gyümölcsösünk (alma, körte és meggy) virágzása idején a méhészek részére szállítójárművei, rakodási segéderőt, illetve fuvarkedvezményt biztosítunk. Növényvédelmünket a méhek jelenlétéhez igazítjuk. így az elkerülhetetlen kezeléseket a gombabetegségek ellen napnyugta után és éjjel végezzük el, hogy a hideg permetlé se károsítsa a szorgalmas méheket. A napraforgón a virágzás vége felé levéltrágyázást végzünk, amelynek hatásáról a méhészek pozitívan nyi-i latkoznak. Röviddel a levéltrágya kijuttatása után rendkívül intenzív nektárképzödés indul meg. Ez ugrásszerűen fokozza a méztermelést. Ennek hatása a jó kondíciójú és magas létszámú családok gyűjtésében kiemelten észlelhető volt. A méhes megporzásnak a napraforgó-termesztés technológiájába történő beillesztése óta termésátlagainkat sikerült stabilizálni. Természetesen ez nem csodaszer. A technológia többi elemét is magas szinten kell végrehajtani, mert az eredmény mindig aszerint alakul, ahogyan a technológiai folyamat legyengébb láncszeme azt meghatározza. A megporző méhek jelenlétét különösen igénylő (pl. meggy) kultúrákban a méhek tervszerű letelepítése rendkívüli eredmények elérését teszi lehetővé. A szervezett méhes megporzásban szerzett tapasztalataink nagymértékben igazolják a kísérletekben lefolytatott vizsgálatok elért eredményeit. Érdemes a nagyüzemi gazdaságoknak megfontolni, hogy a szervezett méhes megporzást állandó elemként beépítsék termesztéstechnológiájukba. (K. L.J fiz, ретро, A jől gondozott méhcsaládok termékeikkel fizetnek gondozóiknak, és az egész mezőgazdaságnak hasznára vannak azzal, hogy beporozzák a virágokat. A méheknek, azazhogy a méhészetnek a termékei: a méz, a virágpor, a pempő, a méhszurok és a méhmóreg. A legismertebb és legrégebbi termék, amely egyúttal az emberi táplálkozás szempontjából a legfontosabb: a méz. A mézet a méhek nem gyűjtik — mint régen gondolták —, hanem készítik. A méh a növények édes nektárját gyűjti, sejtjeibe tölti, enzimek segítségével átalakítja, nedvességtartalmát elpáorologtatja, egyszóval mézet készít belőle. Az érett méz sűrű, a sejtekből nem folyik ki, sőt kivenni belőlük csak egy erre a célra készített centrifugával, a mézpergetövel lehet. A termelt mézek közül a legnevezetesebb az akácméz. Szép tiszta színe, finom illata és zamata, no meg az a tulajdonsága, hogy nem kristályosodik, a hazai és a külföldi fogyasztók előtt egyaránt kedveltté teszi. A legtöbb méz könnyen kristályosodik. Például a repceméz már néhány nap alatt „beleikrásodik“ az edénybe, s csak óvatos hevítéssel tehető ismét folyóssá. A kristályosság nem minőségi jellemző. A kristályos méz ugyanolyan jó, mint a folyós, legföljebb ez utóbbi tetszetősebb annál. A lépesméz valójában nem más, mint szűzlépbe raktározott érett méz, amelyet a méhek viaszlapocskákkal lefednek, „lepecsételnek“. Napjainkban egyre szívesebben fogyasztott csemege. A virágport, a növények hímporát a gyűjtőméhek a hátsó pár lábukra csomózva hordják, haza. A méhészek a hordott mennyiség egy részét virágporcsapda segítségével elszedik a méhektől. A szárítót virágporból tápszerek és kozmetikumok készülnek. A viaszt a vegyipar különféle ágazataiban, a méhszurkot, a pempőt és a méhmérget a kozmetikai és a gyógyszeriparban használják fel, (ruj) Ч»»ИМ1»»ИЧМ»МИ»Ц«ЧИ1И«»»1 ■•■•■••■•■■■■■■■••■■t Kezdőknek: Az anyanevelésről A BÖLCSÖK KEZELÉSE A bölosők kezelésének pontos időendhez kell Igazodnia. Ezért célzerű, ha a falinaptár mellé az egyes íunkák időpontját tartalmazó pontos tmutatást függesztünk. Ha nem vayunk pontosak és gondosak, munánk könnyen kárba veszhet. Ha álázáskor, a lépcsík vágásakor, a sejзк kiszúrásakor frissen kelt álcával olgoztunk, akkor az még kb. öt naig födetlen álca. Ekkor kinyújtózik s befödik, 7—8 napig födött álca és áb. Ez a kifejlődés ideje. A friss Icából a fejlődés megkezdése utáni 2. és 13. nap között kelt ki a fiatal nya. Ha petéből indulunk ki, akkor pete kora mérvadó. Az anya kibúísa 1—3 napig eltolódhat. A petéből nyává válás 16 napig tart. A munás 21, a here 24 nap alatt fejlődik i. A kifejlődés eltérő tartamát főént a táplálék eltérő összetétele kozza. A táplálék az, amely a megjrmékenyített petéből fejlődő munás előre meghatározott életpályáját nya irányban változtatja meg. Enyyit emlékezetőül, hogy bölcsőkeze§sl naptárunkat elkészíthessük. A bölcsőket az anyás család mézamrájéba való helyezésükkor hagyiik el. Az erős dajkacsalád amúgy Is aját rajbölcsők építésére készült, így ajkálásra kiválóan alkalmas. Bölsőit példásan gondozza. Erről nemokára megbizonyosodhatunk a bölsők kifogástalan minősége alapján, i túl kicsi bölcsőket már a bölcső;ezdőból a mézkamrába helyezéskor kiselejteztük. Csak értékes anyákat fogadunk el. Megfelelően nagynak és súlyosnak kell lenniük. A bölcsőket nyilván dajkáltathattuk volna söpört rajjal vagy fészkes morajjal is. Világos azonban, hogy ilyen viszonylag kicsi nép nem termelhet olyan sok pempőt, amennyit a rajzásra érett, nagy nép, és amennyire ennyi bölcsőhöz szükség Is van. A nélkülözhetetlen állandó, egyenletes meleget sem tudják mindig fenntartani. Erős műrajban csak egyes bölcsőket lehet dajkálhatni és kikeltetni. A fiatal anyák onnan röpülhetnek ki párzaní, és a mesterséges raj az év folyamán néppé fejlődik. Ez a módszer kis méhészetben meg Is felel, ha a dajkáló mesterséges raj Időről időre erősítésként fedett fiasítást és bő eleséget kap. Az álcák életének 10. napján — az álcázás után a hetediken — befedik a bölcsőket. Az ezt követő két napon még kényesek, nem nyúlunk hozzájuk. Ennek elteltével még egyszer minőségi ellenőrzést végzünk. Tovább várni kockázatos, mert ha valamelyik anya — ismeretlen okból — előbb bújik ki, kirágja az összes bölcsőt és a bennük fejlődő anyákat .leszúrja. Ezért helyezzük át a bölcsőket az anyarácsos zárkákba, melyekből 13 fér el a 400 mm-es belső méretű keretben. A bölcsőiket óvatosan rakjuk át. Ha a dugót a méhek leragasztották, kombinált fogóval fogjuk meg a dugó felső szélét és elfordítva tépjük el a ragasztást. így könnyen, rántás nélkül vehetjük ki. Ha az álca vagy a báb leesik a pempőről, a dajkák jócskán meghoszszabbítják a bölcsőt. Ennek azonban semmi hatása sincs, a báb elpusztul. Az anyarácsos zárkában a méhek melegíthetik és gondozhatják a bölcsőt. AZ ANYÁK KELÉSE, GONDOZÁSA A dajkálás 12. vagy 13. napján a méhek lerágják a bölcső csúcsát borító viaszt, hogy a bölcső fedelének kirágásakor az anya rágői össze ne tapadjanak. Ha az anya kibújt, azonnal különleges anyatáplálékot kap. Ez keltetőszekrényben lehetetlen, mert az esetleg beadott kevés kísérőméh nem fér virágporhoz és mézhez, hogy azzal táplálkozva anyatáplálékot készíthessen. A kísérők gyakran az anya kikelése előtt kimúlnak. Ennek fejlődési károsodások lehetnek a következményei, melyek ha azonnal nem is, de a jövőben biztosan megnyilvánulnak. Ha az anyarácsos zárkákban az első anyák kibújtak, rögtön rostaszövetes zárkába helyezzük őket, mert nyugtalanság támadhat. A többi rácsos kalitka „személyzete“ minden erejével azon lesz, hogy a saját anyját a kikelésben gátolja. Ugyanis ahány kibúvik a rácson át, mind a nővéreihez Igyekszik, hogy leszúrhassa őket. A rostaszövetes zárkákat az épltőkeretes hátsó ablakba vagy tárolókeretbe állítjuk. Itt az anyák nyugodtak, kiszedve megjelölhetők. Kelés előtt annyi rostaszövetes zárkát készítünk eló, ahány anyára számítunk. Az első anyák kibúvása után ellenőrizzük a többi bölcsőt. Többnyire sorozatosan, a kezünkben kelnek ki, éppen azok, melyeket gondozóik hátráltattak a kibúvásban. Ezeket azonnal át is költöztethetjük. Ha ezt az ellenőrzést elrftulasztjuk, gyakori az elhullás. De megesik az is, hogy a túl kicsi anyák kibújnak a rácson és másik kalitkába bújnak be, hogy ott vetélytársaikat leszúrják. Ezért minden tenyésztésben vezessen ez az alaptétel: először tenyészteni, azután válogatnil Az anyákat rostaszövetes zárkákban többnyire ugyanazok a méhek táplálják, amelyek előzőleg gondozták őket. Ez a méhek jelölésével könnyen megállapítható. Azok a méhészek, akik az anyarácsos zárkától elpártoltak, „mert túl sok zűr volt vele“, elmulasztották az Idejében való helyezést vagy késve fogtak hozzá. Káros takarékossággal kis bölcsőket is áthelyeztek az anyarácsos zárkákba: esetleg túl gyönge családokhoz adták be a zárkákat. Ezért kell a naptár mellé tenyésztési feljegyzést akasztanunk, és a határidőket és előírásokat aprólékos gonddal be Is tartanunk. (Folytatjuk) isiiiióreo
