Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-22 / 34. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 12 1981. augusztus 22. Állatról emberre terjedő betegségek Boonőzison olyan fertőző betegsé­gét értünk, amely közvetlenül az ál­latról vagy az állatok, esetleg állati eredetű termékek közvetítésével ke­rülnek az ember szervezetébe. Jelen­tős részükről a közvélemény nem Is tudja, hogy az állat közvetítheti őket, és éppen ezért elesik a megelő­zésnek egyik fontos lehetőségétől. A fertőző betegségek kialakulásá­nak emberben és állatokban egyaránt két elengedhetetlen alapfeltétele van: a fertőző anyagot fel kell venni, te­hát fertőződni kell; az embernek és az állatnak megfelelően fogékonynak kiéli lennie a kórokozó iránt. A zoonózisok esetében az ember fertőződésének forrása mindig egy fertőzött állat, amelyből a kórokozó akár közvetlenül, akár közvetve jut­hat az emberbe. Közvetlen fertőzés­kor a kórokozó közvetítés nélkül ke­rül a fertőzött állatból az emberbe, éldául a veszett állat nyála az em­er megmarásakor jut a sebbe./ Köz­vetett fertőzés esetén a kórokozó a fertőzött állat ürülékével, váladéká­val, stb. előbb a külvilágba kerül, és onnan jut a fogékony ember szerve­zetébe. Parazitás fertőzések esetén sokszor az úgynevezett „közti gaz­dáknak“ is szerepük van. A mezőgazdaság területén dolgozó­kat az alábbi fontosabb fertőzési le­hetőségek veszélyeztetik: + a szájon keresztül történő fer­tőzés — általában fertőzött étel vagy ivóvíz fogyasztásával; ♦ a légutakon keresztül, bel égzés útján történő fertőzés — egyike a leggyakoribbaknak. Ilyenkor az állat köhögése vagy tüsszentése révén az állatból a levegőbe kerülő finom vá­­ladékcseppecskékhez tapadó kóroko­zókat lélegezzük be; , ♦ a kötőhártyán keresztül szintén kifejlődhet a fertőzés. A kötőhártyára Jutott brucellák az emberben is majd­nem mindig brucellózis kialakulásá­hoz vezetnek; + bőrön keresztül történő fertőzés. Bizonyos kórokozók a bőrön keresz­tül hatolnak be a szövetek közé, ha a bőr felületét valamilyen sérülés érte. Nagyon fontos, hogy tisztában le­gyünk vele: nem minden fertőzés je­lenti egyúttal a szervezet megbetege­dését is. Éppen ezért a fertőzés meg­­eredése és a betegségek kialakulása szempontjából csupán néhány alap­feltételt sorolunk fel: Fontos a szervezet örökölt fogé­konysága. Ezen azt értjük, hogy az ember egyáltalán fogékony-e arra a kórokozóra, amelyik az állatból ke­rült át az 6 szervezetébe. Más szóval, tud-e a szóban forgó kórokozó az emberi szervezetben betegséget elő­idézni. A kórokozónak elegendő mennyi­ségben kell a szervezetbe jutnia ah­hoz, hogy ott elszaporodhasson. A szervezetnek egyébként megvan az a védekezőképessége, hogy a kis meny­­nylségben bejutott kórokozót meg­semmisítse. Ennek megfelelően a fer­tőzés csak akkor eredhet meg, ha a aiMTicŕttíicťGYi awácsadé szervezetbe kerülő kórokozók egy része túléli a védekezést és képes elszaporodni. A kórokozó támadókészsége — vi­­rulenciája — ugyancsak fontos a fer­tőzés megeredése szempontjából. A kórokozó határozott támadókészsége révén nemcsak megtelepedik a szer­vezetben, hanem mérgező anyagok termelésével olyan kóros elváltozá­sokat is megindíthat, amelynek ösz­­szessége a betegség kialakulását idé­zi elő. Rendkívül fontos a megtámadott szervezet ellenállóképessége is. Rég­óta ismeretes, hogy nem minden fer­tőzés eredményes. A szervezet ren­delkezik olyan tulajdonságokkal, melyek segítségével tőbbé-kevésbé ki tudja védeni a kórokozók táma­dását. Nem várhatjuk el tétlenül, hogy bizonyos állati betegségek embert is megfertőzzenek. A megelőzésnek és a védekezésnek számos módozata is­meretes. Az aktív megelőzés azt jelenti, hogy védekezünk azon állatbetegsé­gek fellépése és terjedése ellen, amelyek zoonózis jelentkezésére ad­hatnak alkalmat. Az állatról emberre átragadó, fertőző és parazitás megbe­tegedések elleni védekezésnek alap­­feltétele, hogy megelőzzük e betegsé­gek fellépését és terjedését az álla­tok között, és megakadályozzuk a ra­gályanyag-hordozóknak és a közti gazdáknak a kialakulását. A passzív megelőzés során védeke­zünk az ember környezetében a zoonózist okozó kórokozók ellen, és felkészítjük a szervezetet ezek táma­dására. Ide tartoznak azok a véde­kezési rendszabályok és eljárások, amelyek már a meglevő veszély ese­tében az ember környezetében és magában az emberben kívánják meg­valósítani a megelőzést. Az alábbi fontosabb szempontok tartoznak ide: ■ Az ellenállóképesség fokozása. Védekezésünk arra irányuljon, hogy elhárítsunk minden olyan káros ha­tást, amely a szervezet ellenállóké­pességének a csökkenéséhez vezet­het; ■ Fontos dolog, hogy étkezés előtt alaposan kezet mossunk és kézmosás után lehetőleg még fertőtlenítőszert is használjunk; Ш Ételneműt fertőzött helyen tar­tani tilos, úgyszintén tilos az ilyen munkahelyen étkezni, sőt dohányozni is. A fertőzött munkahelyen védőöltö­zetet ajánlatos használni, ezt a mun­kahelyről való távozás előtt le kell vetni. A védőöltözet mosatásáról a munkaadó köteles gondoskodni. Az állatokkal való kapcsolat is sok betegség forrása lehet. Helytelenül cselekszünk, ha állati hullákat ok nélkül megérintünk, vagy felelőtlenül vizsgálunk. Ez sokszor még az állat­orvosnak is problémát jelent, hogy a helyes diagnózist megállapítsa. Óvakodni kell minden megváltozott viselkedésű állattól. A beteg állat — éppúgy, mint a beteg ember —• első­sorban bágyadtsággal, étvágytalanság­gal, lázzal stb. jelzi betegségét. Óvatosnak kell lenni minden is­meretlen forrásból származó állati eredetű termékkel, elsősorban a rom­landó élelmiszerekkel. Súlyos megbe­tegedések, sőt halálos esetek is elő­fordultak ellenőrzés nélkül forgalom­ba hozott „trichinás“ hús és húské­szítmény fogyasztása után. Ma már az állattenyésztésben dol­gozók többsége eleget tesz az állat­egészségügyi követelmények betartá­sának. A megelőzésen van a hang­súly. A szakszerűen elvégzett fertőt­lenítés, majd betegség esetén a gyógyszeres kezelés már a meglevő betegség leküzdésére irányul. írásomban néhány olyan gondola­tot kívántam felvetni, amely felhívja az állattenyésztésben dolgozók figyel­mét arra: a zoonózisokkal Igenis szá­molnunk kell. A gazdaságok állattar­tó telepei zömmel megfelelnek a kor­szerű állattartás követelményeinek. Az ott dolgozókon sok múlik, hogy egészséges állatok tartásával, nevelé­sével segítsék a hasznosság állandó növekedését. Dr. László László GONDOLATOK az istállótrágya hasznosításáról Nem csöröm-csavarom a dolgot. Egyenesen a tárgyra térek. Trágya­­kazlakra azért van szükség, mert ha­zai viszonyaink között az istállótrá­gya tavaszi alkalmazása a legnagyobb hibák egyike — a trágyázás termés­fokozó hatása' gyakori, tartós száraz­ság esetén nem érvényesül. Vala­mennyi tstállótrágyázást igénylő tava­szi kapás- vagy más növényre hátrá­nyos, ha a talajt nem ősszel, hanem tavasszal szántjuk meg. A tavaszi trágyázás pedig tavaszi szántást igé­nyel. A késő tavasszal vetett kukori­ca jól tűri a tavaszi trágyázásnak azt a hátrányát, hogy az ezzel kapcsola­tos szántással kiszárítjuk a talajt. A kukorica tavaszi szerves trágyá­zásának hátránya csak akikor válik érezhetővé, sőt a gyenge termésben súlyosan károssá, ha később tartós száraz időjárás következik be és az Időszaki esőzésekkel nyert csapadé­kot a talajban rendszeres talajműve­léssel (kapálással) nem tartják visz­­sza. A kora tavasszal vetett növények­nél a tavaszi istállótrágyázás feltét­lenül hátrányos, mert nemcsak csök­kenti az őszi szántásba raktározott téli csapadékot, hanem a trágya ki­hordásának és alászántásának mun­kája a vetés idejét késlelteti. Ha ezen felül ezeket a növényeket csak ta­vasszal szántott talajba vetették, ak­kor azok száraz időjárás esetén jó termést egyáltalán nem, vagy csak ki­vételes esetekben adhatnak. A kuko­ricához hasonló Idényben vetett bur­gonya alá adott tavaszi trágyázás csökkenti a burgonya keményitőtar­­talmát és rontja az étkezési burgo­nya ízét, a gumók minőségét. Külö nősen akkor, ha arz ístállótrágya nem elég érett. A dohány alá adott tavaszi Istálló­trágya minőségrontó hatása közis­mert, ezt a múltban a dohányjövedék is tiltotta. Viszonyaink között az Is­tállótrágya okszerű alászántása jú­niustól novemberig a legmegfelelőbb. Ebből a célból a télen és kora ta­vasszal összegyűjtött lstállótrágyát lefőldelt kazlakban kell tárolni. Nyá­ron ugyanis az érett trágyát közvet­lenül a szántóföldre kevesebb gond­dal és költséggel lehet kihordani. A nyári trágyázásnak hátránya, hogy a tarlóhátnás gyakran elmarad, és annak gyomirtó hatását nem hasz­nálhatjuk ki. A kötött talajok a nyá­ri szárazságban nehezen művelhetők és gyenge minőségű talajmunkával a trágya alászántása sem tökéletes. Ilyen talajokon tehát az őszi trágyá­zás a megfelelő. Igaz, mondhatná valaki, hogy a munkamegosztás miatt a kizárólagos őszi trágyázás helyett részben nyári trágyázást is kell végezni, mert a gazdaságokban ősszel összetorlódnak a munkák. Habár a kukorica, esetleg a burgonya alá adott tavaszi trágyá­zással a fenti módon leírattak sze­rint az említett torlódást lényegesen enyhülhetjük, az istállótrágyát ezek alá Is Jobb ősszel adagolni. Az Istál­lótrágyát a trágyatelepről — kihor­dása alkalmával — felülről lefelé szedve kell a trágyaszóróra, pótko­csira rakni, hogy a felső, kevésbé érett réteg az alsó, érettebb réteggel alaposan keveredjék. Kmosko László agrármérnök A T—088-as trágyaszóró egytengelyes, szervestrágyaszóró és szecskaszál­­litö adapterrel egyaránt felszerelhető, traktorvontatású, légfékes szállító­­eszköz. A kocsiszekrény Urítőszerkezetének hajtása mechanikusan törté­nik. Rendeltetése: szervestrágya-, silózott anyagok és gumós termények szállítása és a rendeltetési helyen történő szórása, illetve firitése. Teher­bírása: 9 tonna; a kocsiszekrény térfogata: szervestrágyaszóró adapterrel 9,55, szecskaszállító adapterrel 24,5 köbméter; szórási szélesség: 6 m; te­rületegységre kiszórható trágya mennyisége: 4,93-40 t/ha; optimális mun­kasebesség: 1,66 m/s Fotó; r-blm “ßarati országán, termelési tedfeí Nagy kapacitású állattenyésztési telepek Az Uraitól keletre eső körze­tek gyors ütemű fejlődésének elengedhetetlen feltétele, hogy a mezőgazdaság helyben bizto­sítsa a szibériai lakosság élel­miszerigényeinek maradéktalan kikelégítését. Ezért nem vélet­len, hogy a szibériai mezőgaz­daság továbbfejlesztésének táv­lati tervezete nagy kapacitá­sú mezőgazdasági, főleg állat­­tenyésztési komplexumok léte­sítésével számol. Például в krasznojarszki kerület déli ré­szén teljesen gépesített állat­tenyésztési telepeket építenek. Az egyiknek évi kapacitása százezer hízósertés kibocsátá­sát teszi lehetővé. Az emlí­tett körzetben egyébként már tizenhárom baromfitelep és negyven — szarvasmarha-te­nyésztésre szakosodott — üzem működik. Nyugat-Szibériában viszont a hús- és tejtermeléshez adottak a feltételek. Az állattenyészté­si farmokon, telepeken több mint 6 millió szarvasmarhát, több mint 2 millió sertést és mintegy négy és félmillió juhot tartanak. A Bajkál-Amur vasút­vonal körzetében tizennyolc hús- és tejfeldolgozó üzemet létesítenek. A szakosított szov­­hozok, az állattenyésztési kom­plexumok és a nagy alapterü­letű üvegházak termelése a va­sútvonal mentén évente mint­egy 6 millió rubel szállítási költség megtakarítását teszi le­hetővé. A közgazdászok már kiszá­mították, hogy az állattenyész­tési nagy kapacitású komplexu­mok építése egy ötödével — egy hatodával csökkenti a mun­kaerő-szükségletet. Szibériában — ahol a munkaerő-hiány szin­te krónikus — ennek óriási Je­lentősége van. Például az új sertésistállókban a gépesítés mértékme mór meghaladja a 90 százalékot. A szovjet kuta­­ték, tervezők szerint a közel­jövőben az állattenyésztési komplexumokban teljesen ki­küszöbölik a kézi munkát. A SZÖVETKEZETESlTBS MAGASABB FORMAI A Bolgár Népköztársaságban a Központi Szövetkezeti Szövet­ségnek két és egy negyed mil-< lió tagja van. A szövetség meg-, alakítása — amire kilencven évvel ezelőtt került sor — hat­vankét kisparaszt összefogásá­nak eredménye volt. A szö­vetkezetesítés rohamos fejlődé­sére azonban csak a Bolgár Népköztársaság megalakulása után került sor. Ma a mezőr gazdasági termelés kétszázhet­venhét agrár-ipari és hét ipar­­agrári komplexumba összpon­tosul. Ezen komplexumok mind­egyike átlagosan 13—17 ezer hektár mezőgazdasági földterü­leten gazdálkodik. A termelés nagyarányú össz­pontosítása, szakosítása és az ipari technológiák érvényesíté­se nagyban segíti a BNK nép­­gazdasági szükségleteinek ki­elégítését. Az új tudományos­műszaki ismereteknek a mező­­gazdasági gyakorlatban való érvényesítésében élen jár az a nyolc tudományos-ipari komple­xum, amely szintén szerves ré­sze a szövetkezeti mozgalom­nak. E komplexumok dolgozói az egyes kutatási feladatok megoldásán fáradoznak, úgy, hogy közben a kapott eredmé­nyeket a gyakorlatban saját maguk is felhasználják avagy konkrét termelési javaslatokat adnak az arra rászorulóknak. Az ilyen eljárással egyébként lerövidíthető a tudomány és a termelés közötti kölcsönös kap­csolat kialakítása és meggyor­sítható a műszaki-fejlesztési fo­lyamat. v NÖVEKEDETT A TEJFOGYASZTÁS A Magyar Népköztársaságban a tej és a tejtermékek fogyasz­tása az ötödik ötéves tervidő­­szakban (1976—1980) — egy lakosra számítva — 25 száza­lékkal nőtt. Ezt a komoly elő­rehaladást elsősorban a te­nyésztők anyagi feltételeinek javításával sikerült elérniük. A tejtermelés az utóbbi öt évben 540 millió literrel nőtt, holott a tehénállomány nagysága lé­nyegében nem változott. A te­henek átlagos évi tejelékenysé­­ge az 1975. évi 2626 literről tavaly 3550 literre nőtt. Oj ka­pacitások létesítésével és a ré­giek korszerűsítésével lehető­ség nyílt arra, hogy a naponta feldolgozásra kerülő tej meny­­nyiségét 5,4 millió literről 7 millió literre növeljék. Ma az MNK minden egyes lakosa évente 160 kilogramm tejet és tejterméket fogyaszt. A tejipar rugalmasan alkalmazko­dik a piac igényeihez. Csak né­hány példát említenénk: be­vezették a tartás ég az ala­csony kalúriaértékű tej, a gyü­mölcsjoghurtok és néhány új sajtféleség gyártását. A sajt­­gyártás például öt év alatt több mint 60 százalékkal növekedett. A hatodik ötéves tervidőszak­ban a tejipar tovább bővíti és korszeríísfti feldolgozói kapa­citását, s elsősorban a csoma­golóanyagok minőségének javí­tására fordít nagyobb gondot. RLŰTERBEN A FEHÉRJÉK A Bolgár Népköztársaságban az utóbbi huszonöt év folya­mán az egy lakosra számított évi húsfogyasztás 21,3 kilóról 60,7 kg-га, a tejfogyasztás 80 literről 153 1-re, a tojásfogyasz­tás pedig hatvan darabról száz­­nyolcvan db-ra nőtt. Az 1981— 1982-es évekre széló gazdasági terv alapján az egy lakosra számított évi húsfogyasztást 65 kilóra, a tejfogyasztást 207 li­terre, a zöldségfogyasztást I2i kilóra, a gyümölcsfogyasztást pedig 131 kilóra növelik. Az utóbbi években mind a váro­sokban, mind a falvakon előny­ben részesítik a fehérjetartal­mú élelmiszereket. Ez azzal jár, hogy csökken a kenyér­­fogyasztás, amit — a többi eu­rópai országhoz hasonlóan — burgonyával helyettesítenek. A RIZSTERMELÉS FELLEGVÁRA Jelenleg a Kambodzsai Nép­köztársaság battambangi tarto­mányában, amely a rizsterme­lés fellegvára az országban, több mint 230 ezer hektáron termelik a rizst. Ez az 1979. évi valúságnak a négyszerese. A szakemberek becslése szerint az idei átlagos hektáronkénti terméshozam eléri az 1,3 ton­nát. Ez azt jelenti, hogy az idén e tartomány adja az egész ország rizstermésének egy har­madát. A mezőgazdasági növényi kultúrák terméshozamának nö­velése a piacellátásban is meg­mutatkozik. A kambodzsaiak mind vidéken, mind a kisebb városok piacain elfogadható árakért vásárolhatnak kenye­ret, édesvízi halfajtákat, rizst, trópusi gyümölcsöt és zöldsé­get. A kambodzsaiak többségének az a meggyőződése, hogy a kö­vetkező évi sikeres termelés már fedezheti az egész ország élelmiszerszükségletét. E ne­mes célkitűzés eléréséhez a bat­tambangi tartomány mezőgaz­dasági dolgozói is szeretnének hozzájárulni, mégpedig azzal, hogy a rizs termőterületét az idén háromszázezer hektárra növelik, ugyanakkor a többi növényi kultúrát, főleg a bur­gonyát, kukoricát és a zöldség­féléket húszezer hektáron ter­melik majd. (HÍZ)

Next

/
Thumbnails
Contents