Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-04 / 27. szám

1981. Július 4. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A hiányosságok nem önmaguktól vannak Tarsolyomban a témával — helyi riport a takarmánybetakaritásről — azzal az elhatározással Indultam út­nak, hogy ahol nyomát lelem a zöld­­aratásnak, ott megállók, és riportot írok a munkamenetről. A hőmérő higanyszála a 30 C°-on pihen. Június közepe van. Lassan végezni kellene a rétek első kaszá­lásával. Arra számítottam, hogy eb­ben a szénaszáritó melegben nem kell messzire mennem, egykettőre rátalálok a takarmánybegyűjtőkre. Lelki szemeim előtt benépesült a ha­tár; aki csak tehette a mezőn sür­­gött-forgott, hogy kihasználják a bő­séges napenergiát. No, de félre a lá­tomásokkal, mert szülőfalumtól mint­egy ötven kilométert kellett megten­nem, hogy szénával megrakott sze­kérrel, illetve traktorral találkozzam. Olyan gazdaságokról is tudok, ahol még el sem kezdték a kaszálást, több helyen pedig renden hever a széna. Tudom, a jó példákról kellene most írnom, de parasztvér csörgedez ereimben, s Így nem állhatom meg szó nélkül, ha rendellenes dolgokkal és felelőtlenséggel találkozom. Szóval a már említett ötven kilo­méter után Gömörpanyiton (Gemer­ská Panica) csapott meg először a szénaillat. Tájékozódni akartam, va­jon merre dolgozik a jónép, ezért megkérdeztem a traktoristát, hogy honnét jön. A „télbeillő“ válasz meghökkentett: — A rozsnyői (Rožňava) járásból. Ott vásároltuk a szénát: Mázsája százhúsz koronába került... Kaján mosoly ült a megkérdezett arcén, várta vajon ehhez mit szólok. Nem szóltam semmit. Mit is mond­hattam volna. Inkább elmentem a sajógömöri (Gemer) szövetkezet iro­dájába, hogy megtudjam a fura jelen­ség okát. Nem tudtam meg... Helye­sebben, nem tudhattam meg, mert az „illetékesek“ irodán kívül voltak. De aki magyarázattal szolgálhatott vol­na, az is „eltűnt“. Nem volt más vá­lasztásom, egyedül vágtam neki a határnak. Személyesen akartam meg­győződni arról, hogy miért vásárol­ják nyáron is idegenből a szénát?... Beretkén három traktor vesztegel a kocsma előtt, szénával teli Horal­­típusú begyűjtővel. Az órámra pil­lantok. Délután háromnegyed kettő. A nap hetodmagával tüzel. Tovább megyek. A gazdasági udvaron félig telt szénatároló alatt dolgoznak a beépített szellőztető ventillátorok. Most látom, hogy a gép mennyire megbízhatóbb, mint az ide beosztott munkások, akik a közeli strandon lubickolnak. Csikorogva indul be a délutáni munkamenet. Pontosabban fogalmazva Beretkei József, a szövet­kezet egykori elnöke végigjárja a strandot és a kocsmát, hogy szép szóval munkára bírja az „ebédidejü­ket“ töltő dolgozókat. Amikor szóvá teszem a látottakat, a néhai elnök nem akart nyilatkoz­ni. Csupán ennyit mondott, hogy „a valóságot úgysem írja meg, vagy ha mégis megteszi, akkor beletörik a bicskája“. Biztattam őt, azért mondja csak, hogy ml nyomja a lelkét. Kö­zelebb jutunk az orvoslásához is. Meggyőző szavaim hatottak, mert megtudtam tőle egyet, s mást, amit most közreadok, hogy mielőbb gyó­gyítani lehessen a kórt.., — A szövetkezetben gyakran válto­gatják a „gyeplőtartókat“. Mindenki úgy Jön ide, hogy „majd én megmu­tatom“. De a termelésben bevált jó módszereket, az évtizedes tapasztala­tokat egyikük sem veszi át... A szö­vetkezetnek nincs stabil munkaerő­­alapjai Csak Beretkéről több mint harminc dolgozó nő ment át a tor­naijai (Šafárikovo) textilüzembe, mert a szövetkezet vezetősége nem biztosította számukra a megfelelő kereseti lehetőséget, s a szociális gondoskodásról Is megfeledkeztek. Kertelés nélkül meg kell mondanom, hogy pár idősebb dolgozó kivételével ma már csak cigány származású dol­gozók vannak a szövetkezetben. Ez a tény a munka minőségében is visz­­szafejlődést jelent — mondotta Be­retkei József. — Februártól egyébként a szövet­kezetben bevezették az ágazati irá­nyítást, alaposabb előkészítés és a tagság megkérdezése nélkül. Vélemé­nyem szerint erre még nem elég érett ez a szövetkezet. Nem beszélve a bérezési normákról, amellyel még azokat is elriasztják a szövetkezet­ből, akik eddig itt akarták megtalál­ni a számításukat, s megalapozni jö­vőjüket. Szomorú, hogy társadalmunk fejlettségének mai szintjén szövetke­zetünk képtelen a dolgozók érdekelt­ségének megfelelő bérrendszer kiala­kítására. Például a traktoros húsz fillért kap egy mázsa széna Horal­­felszedővel való beszállításáért. Ha naponta legfeljebb 30 tonnát képes beszállítani, akkor mindössze hatvan koronát fizethetünkl Mit tehet ilyen­kor a csoportvezető? Az elnök azt mondja, csináljam úgy, hogy jó le­gyen, de a főkönyvelő „szentségtö­résnek“ minősíti a norma megszegé­sét és büntet! Vagy itt van egy má­sik példa: 20 tonna szénát kell ka­zalba rakni egy gyalogmunkásnak, hogy megkeresse az ötven koronát. A munkások ösztönzése azok jog­körébe tartozik, akik távolról irá­nyítják a termelést. Régen bizony volt értéke a réti szénának, s a kaz­lak is úgy néztek ki, mint a skatu­lya. De akkor volt lehetőségem arra is, hogy érdem szerint jutalmazzak. Sötétig hordtuk, gyűjtöttük a szénát. De este a „zsebembe nyúltam“ és ki­fizettem a többletmunkáért Ígért és járó pénzjutalmat. Megérte ... ♦ Miért állnak olyan sokáig a traktorok délidőben a kocsma előtt? — Mert ott ebédelnek. Az ágazati irányítás bevezetése óta csak elvétve dolgoznak a saját községükben, ahol hazajártak ebédelni. Most, ha az üze­mi konyhán étkeznének, az még na­gyobb időkiesést jelentene. Ha szóvá teszem a kocsmázást, vagy a hosszú ebédidőt, azt mondják: ha nem tet­szik, akkor továbbállnak! ф A szövetkezet miért vásárol még nyáron is szénát? — teszem fel a további kérdést Beretkei Józsefnek. — A magyarázat egyszerű. A rét­jeinken és a szántóföldön termesztett takarmányokból mindössze 1500— 2000 szarvasmarha eltartására va­gyunk képesek, a valóságban 3400-at kell etetnünk. Ebből 1400 tehén, ami­re a vezetőség minden évben vállal párszáz darab ráadást, nem törődve a következményekkel. XXX A dolgozókkal való beszélgetésem megerősítette Beretkei József hely­zetjelentését. Véleményem szerint na­gyon higgadtan, következetesen és részrehajlás nélkül kellene megolda­ni a problémákat. Különben is az a célunk, hogy ésszel, szívvel és aka­rattal előbbrevigyük hazánkat a fej­lődés útján. Ezért az akadályokat ne kerülgessük, hanem szüntessük meg. A valóságábrázoló „toll“, és az igaz szó talán segít ebben. Korcsmáros László Idejében készüljünk fel a mésodnövénvek vetésére Az utóbbi években egyre több me­zőgazdasági üzem második termést is igyekszik nyerni egységnyi terü­letről, tarlónövények termesztésével. Másodvedéssel a szükséges tömegta­­karmányalap jelentősen növelhető. Termesztésük azonban gyakran ku­darccal jár, vagy a megtermett ta­karmány hasznosítása nem kielégítő. Miben is követik el gazdaságaink a legnagyobb hibát? Elsősorban abban, hogy kevés figyelmet szentelnek a tarlókeverékek vetésének szervezési kérdéseire, valamint a termesztésük­re való felkészülésre. A Jól irányított, szervezett munka az állattenyésztési és növénytermesz­tési ágazat vezetőitől szoros együtt­működést követel a termőterület és a tervezett hozam nagyságát illetően. Ugyanis gyakran tanúi lehetünk an­nak, hogy a termés mennyisége és annak hasznosítása között arányta­lanságok merülnek fel. Pontosabban, a megtermett takarmányt nem hasz­nálják ki kellőképpen a gazdaságok. Már szervezési szempontból is cél­szerű lenne, ha a gazdaságok a má­sodvetések termésére nem mint ki­egészítő takarmányra, hanem mint a takarmányalap egyik fontos részére tekintenének, s a tervezett terméssel a takarmányozási mérleg kidolgozá­sában is számolnának. A másodveté­sek termesztésének pontosságát első­sorban azokban a gazdaságokban ér­demes mérlegelni, ahol feltétlenül szükséges — az állattenyésztésben előirányzott tervfeladatok sikeres megvalósítása érdekében — a tömeg­takarmányok termelését növelni. A másodvetések termésének ésszerű ki­használása révén ez évelő takarmá­nyok jelentős hányada a téli takar­mányalapot gazdagíthatná. A tarlónövények nagy hektárhoza­mának elérése tökéletes szervezést és Jó felkészültséget igényel. Felté­telezi a megfelelő termőterület ki­választását, a vetőmag, a műtrágyák, a növényvédőszerek, a talajmfivelés és a munkaerő biztosítását, valamint az öntözőberendezések zavarmentes üzemelését. Különösen fontos, hogy a gabona betakarításával és a szalma begyűjtésével egyidejűleg a talajelő­készítést is elvégezzék. Szem előtt kell tartani, hogy minél korábban kerül a talajba a vetőmag, annál na­gyobb termés várható. A tarlőkeverékek sikeres termesz­téséhez elóveteményként a legkedve­zőbb feltételeket az őszi árpa bizto­sítja, mert a gabonafélék közül leg­­hamarább szabadítja fel a talajt, s ez­által a leghosszabb tenyészidőt bizto­sítja a növényzet fejlődéséhez. Ha a másodvetésre már július derekán sor kerül, akkor a nagyobb hozamú ta­karmánynövények termeszthetők, így például a kukorloecsalamádé, vagy a kukorica és a napraforgó keveréke. Abban az esetben, ha az őszi árpa után a következő évben szemes- vagy silókukoricát akarunk termeszteni, esetleg egyéb melegkedvelő növényt, például szóját, akkor előnyösebb, ha a keresztesvlrágúak közül választunk, lehetőleg több kaszálatot biztosító takarmánynövényt. Ilyen például a Perko PVH hibrid, amely korai vetés esetén — legkésőbb július végéig — már október első felében kaszálható. A kaszálás után sarjadó növényzet a tél beálltáig megerősödik, s jól át­telel. Tavasszal, április második fe­lében pedig új termést hoz. Ha ápri­lis végéig a termést begyűjtjük, ak­kor még elegendő idő marad a meg­felelő talajelőkészítésre a kukorica vagy a szója alá. Ha az első kaszálás későbbi időpontra tolódik, a növény­zet gyengén fejlődik, a téli fagyokat megsínyli, s tavasszal aligha számol­hatunk újabb terméssel. A későbbi időpontban betakarított gabonafélék után — tavaszi árpa, őszi búza — az eddigi tapasztalatok szerint másodvetésre a keresztesvi­rágú takarmánynövények őszi vagy tavaszi fajtái alkalmasak. A tava­sziak közül a Petranova tavaszi rep­ce, az ősziek közül pedig a Perko vagy a Tyfon hibridek ajánlhatók. Az említett takarmánynövények másodve­téséből csupán egy termés várható. Szükség szerint fokozatosan ikaszál­­hatók, vagy legeltetéssel hasznosít­hatók egészen a fagyok beálltáig. A tarlónövények nagyobb termőte­rülete esetén a termés begyűjtését úgy kell szervezni, hogy a tél kezde­téig a zöldanyag összmennyíségét feletessük. Ha az említett elővetemé­­nyek után a Perko hibridet termeszt­jük, a növényzet október derekáig eléri a harminc centiméteres magas­ságot, s kaszálható. Tavasszal máso­dik zöldtermést érhetünk el, ha a begyűjtést október 15-e után befejez­zük, s a növényzetet hagyjuk meg­erősödni a jő áttelelés érdekében. A melegebb éghajlatú körzetekben — főleg Dél-Szlovákiában — a gabo­nafélék betakarítása után a talaj rendszerint nedvességhiányban szen­ved. A tarlónövények erőteljes és egyenletes csírázása érdekében fel­tétlenül szükséges a vetés előtti ön­tözés. Ez az egyik alapvető feltétele a nagy zöldtömeg elérésének. A ve­tés előtti öntözésnél hektáronként legalább harminc-negyven milliméte­res adaggal kell számolnunk. A tarlónövények termesztése is tö­kéletes talajelőkészltést követel. A talajműveléshez — az adottságoktól függően — a legmegfelelőbb talaj­művelő eszközöket kell kiválasztani. Célszerű, ha a telajelőkészítés során egybekapcsoljuk az egyes munkamű­veleteket. Ezáltal nemcsak meggyor­sítjuk a talajművelést és előbbre hozzuk a vetés időpontját, hanem jelentősen csökkentjük a költségeket Is. A magágy előkészítésével optimá­lis feltételeket kell teremteni a nö­vényzet egyenletes fejlődéséhez. Fon­tos, hogy a vetőmag egyenletesen — lehetőleg két-három centiméteres mélységbe kerüljön a talajba. A jő termés elérésének ugyancsak döntő tényezője a vetőmag kiválasz­tása. A korábbi vetésre — július má­sodik harmadában — a keresztesvi­­rágúakon kívül a korai kukoricahib­ridek — CE-195, CE-268, TA-270, LG-9, KWS-150 — is számításba jö­hetnek. A keresztesvlrágúak közül a Perko PVH hibridből elegendő meny­­nyiségű vetőmaggal rendelkezünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy a ve­tőmagvakat idejében biztosítsák a gazdaságok. Ne hagyják ezt közvet­lenül a vetés előtti időszakra! A keresztesvlrágúak fiatal növény­zetét gyakran károsítja a káposzta­­bolha. Ajánlatos, hogy a gazdaságok idejében gondoskodjanak a szüksé­ges rovarirtöszerekről. A káposzta­bolha ellen legalkalmasabb az Élőe­rőn vagy a Dlmecron védőszer. A fejlődés későbbi időszakában, főleg a Perko növényzetét a repcedarázs támadja meg. Ellene a rovarirtósze­rek közül a Soldep és a Phosdrln ajánlható. MICHAL VENENI agrármérnök A réti széna ésszerű hasznosításával nagy értékek menthetők meg. Az adott lehetőséggel sajnos nem mindegyik gazdasá­gunk él Fotó: Cstk A növények fejlődésének újszerű értelmezése VII. rész MI BEFOLYÁSOLJA A TALAJSZERKEZET JAVULÁSÁT ÉS LEROMLÁSÁT A talajt mint a növények egyik fő életterét, polidiszperznek nevezi a termodinamika, ami sokféie anyag keverékét jelenti. A keveré­kek jellemzésénél fontos a fizi­kai tulajdonságuk Ismerete. A ta­lajfizika ma már fejlett tudomány­ág s a talaj szerkezetének válto­zását előidéző tényezőket kutatja. A növények szempontjából nem mindegy, hogy milyen a talaj ösz­­szetevőinek, részecskéinek nagysá­­sága. A jó struktúrájú talaj szem­cséjének mérete egy-három milli­méter. Az ettől kisebb szemcsé­­zett kolloidnak számít, s nagyobb részaránya rontja a talaj fizikai tulajdonságát. Ezek alaktalanná (amorffá) válnak a talajban, meg­akadályozzák a tápanyagok moz­gását (diolízlst) és nem érik el a szükséges ozmotikus nyomást. A kolloidok nem állandóak, a felüle­ti energiájuk nagy és szüntelen változásokat okoznak. Egymáshoz csatlakoznak és úgynevezett ta­­lajaggregátokat alkotnak. A talaj fizikai minőségét — szerkezetét — az adja meg, hogy az így alakult aggregátok meny­nyire állandósulnak. A jó szerke­zetű talajokban a párolgási vesz­teség kisebb, a levegőáramlás meg­felelő és a talajrétegekben kelet­kező szén-dioxid könnyen a növé­nyekhez juthat. A jó szerkezetű talaj nagyobb mennyiségű csapa­dékot és öntözővizet képes befo­gadni és optimális levegőtartal­mával elősegíti az állandó növény­hőmérsékletet. A talajt akkor tart­juk jő szerkezetűnek, ha térfoga­tának több mint hatvan százalékát az úgynevezett vízállandó aggre­gátok töltik ki. A koloidrészecskék aggregációja saját energia által táplált folya­mat. A sok kis méretű részecske nagyon nagy felülettel rendelke­zik, és ezért jelentős a felületi energiájuk is. A természetes folya­matokra akkor kerül sor, ha ener­­giatúltengés áll fenn. A talajkol­loidok aggregátokká történő átala­kulása is hasonló folyamat, ami a víztartalomtól függ. A talajrészecs­ke és a víz érintkezési vonalán fe­lületi feszültség keletkezik. A víz felületi feszültsége az összes fo­lyadék közül a legnagyobb, ezért a részecskék felületének legki­sebb egyenetlenségeit is kitölti. Ez a kolloidok természetes egyesülési energiájával ellentétes hatást vált ki, s értékétől függ, hogy a kiala­kult aggregátok állandóak lesz­nek-e. A talajkolloidok többsége — az anyag, a szilíciumoxid hldrátjai és ásványi származékai — kevésbé állandóak a víz hatásával szem­ben. A talaj mésztartalmú anyagai ezzel szemben ellenállóak. Ezért előnyös, ha a talaj elégendő mész­követ, messzes és bázikus savakat tartalmaz. Ha a víz szétáztatja a talaj­­aggregátokat, akkor az ezek kö­zötti üres térfogatot kolloidpor tölti ki. Az ilyen talajnak csök­ken a vízáteresztő képessége. En­nek mérésén alapul a talajszerke­zet vizsgálatának módszere is. A talajaggregátok szétesését és a ta­lajszerkezet leromlását mechani­kai, fizikai és kémiai, valamint biológiai-biokémiai folyamatok Időzhetik elő. A fizikai okok között szerepel a gépek által előidézett deformá­ció, a talaj zúzása, intenzív forga­tása és súrlódása. A káros hatás főleg nedves talajon áll be, és a mechanikai hatás növeli a víz okozta aggregát szétesését. A fizikai-kémiai szerkezetlerom­lás akkor következik be, ha az egy vegyértékű katíónok kiszorít­ják a talajrészecskék felületéről a két vegyértékűeket. így például az ammónium (NH + <) kiszorítja a meszet a talajoldatból és a jó szerkezetű meszes aggregátokat a víz szétáztatja. A mész oldott hid­­rokarbonát formájában a mélyebb talajrétegbe szivárog. A talajban szerekezetileg két réteg alakul ki. A felső, melynek leromlott a szer­kezete és a szántóréteg alsó réte­ge, amely a leszivárgott mész foly­tán szerkezetileg javult. Szántás­sal, a talajréteg átforgatásával a zsenge győkérzet Jó szerkezetű rétegbe kerül. A biológiai-biokémiai eredetű ta­­lajstruktúra-leromlás abból adó­dik, hogy a talaj túl nagy leve­gőtartalma a szerves anyagok gyors és teljes ásványosodását okozhatja, és így nem alakulhat ki a talajban elegendő humusz. Ez főleg a talaj felső rétegében következhet be. Ha a kialakult talajaggregátu­mokat valamilyen módon nyomás éri, ezek (hengerezés folytán), ru­galmasan egymás közelébe kerül­nek, ezt pedig plasztikus deformá­ciónak nevezzük. Említést érde­mel, hogy a talajszerkezet javítá­sánál milyen nagy szerepe van a növénynek. Érdekes módon a gyö­kér növekedése közben úgy hat a talajra, mint a hegyes ék. Két gyökér között a talaj összepréselő­dik. Ha arra gondolunk, hogy a növények gyökérzetének tömege nagyobb a föld feletti hozam felé­nél és a felülete ennél is sok­kal nagyobb, akkor megérthetjük, hogy a növekedés folyamán mi­lyen óriási nyomást gyakorol a gyökérzóna talajára. Ezzel előse­gíti a talajaggregátumok stabilizá­lódásét. A talaj nem mállik por­rá és kolloiddá, amelyek nem ké­pesek a növények számára előnyös talajszerkezetet biztosítani. így a talaj leghatásosabb művelője maga a növény. TARR GYULA agrármérnök J <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents