Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-04 / 27. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. Július 4« 14 VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT Ф A vadat védeni kell! Már számtalan tanulságos, hasznos és izgalmas hirt, vadásztörténetet olvashattunk. Az írások többek között a vadászati és a vadállományny=J kapcsolatos jogszabályokra és kötelességekre hívták íel a figyelmet. Így van ez rendjén. Igaz, hogy a múltban önálló vadászterületet képezett egy-egy birtok, mely egy tagban vagy összefüggő részekben legaláb kétszáz katasztrális holdra kiterjedt. Esetleg, ha ennél kisebb volt, árokkal vagy sövénynyel be volt kerítve, ez is vadászterületnek számított. A múlt gyakorlatából néhány dologra persze még ma is érdemes felfigyelni. A kezembe került egy régi rendelkezés, amely a vadászat tilalmi idejét, valamint a vadtenyésztést szabályozta. Akkoriban az általános vadászati tilalom január 1-től július 31-ig tartott. A hasznos vadra, a vízimadarak kivételével április 16-tól július 31-ig tilos volt vadászni. Szarvast, dámvadat, muflont és őzet csak golyósfegyverrel lőhetett a vadász. Az általános vadászati tilalom idején is engedélyezték kotorékebekkel a felkutatást, valamint a véreb pórázon való vezetését, vagyis a vaddisznó, (medve) nyomonkövetését__ Fakókeselyűre, sasra, ráróra vagy halászsasra mint ritka madárra csak miniszteri engedéllyel lehetett vadászni. Tilalmi időben nem volt szabad a fiatal vadak zavarása, a madarak tojásainak az összegyűjtése. A fentieket nem azért írtam le, hogy valakit arra ösztönözzek, hogy a múlt tapasztalataiból tanuljon, hanem azért, hogy ma is gyakori a mulasztás és a szabálysértés. Időszerűnek tartom megemlíteni továbbá azt is, hogy a korabeli rendelkezés tiltotta a házigalamb, az énekesmadár, a kis és nagy kócsag, az üstökös gém, a túzok, a kanalasgém, és más hasznos és ritka madár lelövését. Vajon ma, e téren nem fordulnak elő szabálytalanságok? Ladislav Kmoško agrármérnök halászsas a fészkelő helyéhez rendkívüli módon ragaszkodik. Ugyanazt a fészket lakja egy életen keresztül. Többnyire fészkét úgy választja ki, hogy abból az egész vadászterületet áttekinthesse. Fán, sziklán esetleg a földön fészkel. Az utóbbi azonban ritkán fordul elő. Földön levő fészke hatvan centiméter magas, és 3—4 méter széles. A fészkét esetleg a vízben úszó gallyakból vagy a fákról szárnyaival tördeli le és azokból készíti. A fészek bélése sok esetben újságpapír, rongy, néha pedig gyökérmaradvány. A tojó áprilisban kezdte a kotlási és mintegy három tojást rakott. Tojásainak színe piszkosfehér alapon sötétbarna vagy barnásvörös, néha lilás foltokkal tarkított, s a tojások átlagos mérete 60 X 40 mm. Mindkét szülő kotlik, a hím azonban naponta esetleg egy órát ill a tojásokon, inkább zsákmány után kutat, és a tojót is ellátja élelemmel. к fiókák a harmincötödik nap elteltével kelnek. Etetéskor a hím a fészekre száll, esetleg a tojó eléje repül, és lekapja a ledobott halat. A fiókák eléggé lassan nőnek, azonban a 8—10. héten kirepülnek a fészek-Ritka madárfaj bői. Természetesen jó ideig még a szülők élelmezik őket. Aztán augusztus vége felé különválnak. Fészkelő madárként a lapföldtől Észak-Afrikáig, Észak-Afrikától a Himalájáig, Spanyolországtól Kamcsatkáig megtalálható madárfaj. Eszak- és Dél-Amerikában élő rokona a Paudion. Márciusban, áprilisban, s néha még májusban is vonul, ősszel száll el. Téli szállása Afrikában a Victória, Ny assza és a nagy • folyók vidékén, továbbá Dél-Ázsiában van. Tápláléka kimondottan a hal, kivételes esetekben azonban a békát is elfogyasztja. A kisebb halakat egyken nyeli le, a nagyabbakkal pedig tépőhelyére vonul, s a hal fejénél kezdi a falatozást. A vizek fölött mintegy ötven méternyi magasságból portyázik. Ráérős szárnycsapásokkal repül, s amint a víz felszínén nagyobb halpéldányt vesz észre, összekapott szárnyakkal előremetszett fejjel és kitárt karmokkal csap rá zsákmányára, és hatalmas csobbanással tűnik el a fehéren tajtékozó habokban. Két kilogramm súlyú hal kiemelésére is képes, az erejét meghaladó súlyú halzsákmány azonban vesztét okozhatja, mert magával vonszolja a mélységbe, ahol — mielőtt sarló alakú karmait kiszabadíthatná —, megfullad. J. M. Habrovský Vadászat vagy tömegpusztítás? Királyhelmec (Královský Chlmec) körzetében egyre többen emlegetik, hogy már alig van pézsmapocok. Ennek az okára az alábbiakban próbálok rámutatni. A környéken sok ember szenvedélyévé vált egy haszonnal járó sportág művelése, a pézsmapocok vadászata. Érdekessé teszi ezt a szőrme jó minősége. A pészmapocok gereznájának fejvásárlási árát az első minőségi osztályban 75 koronára emelték. Érthető tehát, ha növekedik a péZsmapocok-vadászok létszáma. Lövése vagy más úton történő vadászata a vadásztársaságok hatáskörébe tartozik. Bizonyos pénzösszeg befizetése ellenében azonban a pézsma vadászatát „albérletbe“ adják, illetve engedélyezik az ezzel foglalkozóknak a vadászatot. így alakult ki Bély (Biel) községben egy pézsmapocokra vadászó csoport, állítólag közülük csak egynek van engedélye, a többi csendes társként működik. Annyira érdemes a pézsmapocok vadászata, hogy művelőik betanított kutyáik társaságában már gépkocsikkal járnak ki. Gyakran látható, amint a gépkocsikkal megjelennek a járás valamelyik területén, a pézsmapockok ismert élőhelyén és kutyáik segítségével szép zsákmányra tesznek szert. Megfigyeltem, amint a házak közelében levő tó körül, amely néhol a beltelkekre Is benyúlik, a pézsmapocokvadászok négy kutyával portyáznak. Az egyik beltelek tulajdonosa felszólította őket, hogy távozzanak bekerített kertjéből. Az egyik pészmavadász erre elővette az engedélyét, majd durva szidalmakkal illette a kert tulajdonosát. Tény, hogy a mi rendszerünk nagy szabadságot és sok változást hozott. Senkinek nincs joga azonban arra, hogy embertársát saját otthonában, bekerített kertjében zaklassa, szidalmazza és fenyegesse. A korábbi szabályok értelmében a vadászok a beltelkeket háromszáz méter terjedelemig közelíthették meg. Csak ennek hatósugarán kívül használhatták a fegyvert. Nem is láttunk egy vadászt sem a község közvetlen közelében. Nem ártana, ha a manapság érvényben levő rendelkezésekről a helyi szervek nyilvánosan értesítenék a lakosságot. Egy alkalommal szemtanúja voltam, amint az összevissza futkosó szimatoló kutyák egyike rárohant egy szunyókáló mezeinyúlra, és meg is fojtotta azt. A kutya gazdája, a pézsmavadász a nyulat jogtalanul eltulajdonította. Akkor én arra gondoltam, hogy amíg a vadászok a mezei vadat zaklató kóborkutyákat fegyverrel és más úton irtják, addig a pézsmavadászat művelői „szerződéssel“ a kézben szabadon kóborolnak kutyáikkal a vadászterületeken is. Nagy veszély ez a nyúlfiakra, de más mezei vadakra is, hiszen a nyári pészmavadászati tilalom idején a kutyák kimehetnek a mezőre. Egyik vadászkollegétól hallottam, hogy 1979-ben Lelesz körzetében 800 pézsmapockot fogtak kutyák segítségével. Ennek átlagos értéke legalább 40—50 ezer koronái Kitűnő jövedelem ez, a 200—300 korona bérleti díj ellenében. Ez a tulajdonképpeni okozója, az embertársakkal szemben elkövetett erőszaknak, és a durvaságnak. így érdemes, személygépkocsival és kutyákkal bejárni az egész Bodrogköz területét. Érthető tehát, hogy egyre kevesebb a pézsmapocok. SZALAY JÁNOS Július hónapban elsősorban as őszi gabona-, pillangós-, cukorrépa- és burgonyaterületeken kell védelmi feladatokat végezni. A lábon álló gabonák aratása esedékes, amit a szalma lehúzása követ. A gabonában, valamint a tarlókon viszonylag nagy mennyiségű apróvad tartózkodik. Ennek védelme érdekében javasoljuk az aratásnál a munka elkezdését a tábla közepén, s ennek eredményeként a vad a gabonából kiszorul, és az utolsó fordulóknál a gépek kevés kárt okoznak. A szalmalehúzást lehetőleg az aratás után kell elvégezni, mivel a magas tarlóba és a szalma alá az aprővad szaporulata előszeretettel kihúzódik. Ha a szalmalehú« zás mégis későbbi időpontban történik, azt előzze meg egy hatásos vadrlssztás. A pillangós területek esetében a magfogásra szánt táblákon alkalmazott rovarölőszerek veszélyt jelentenek az ott tartózkodó mezeinyúlra, fácánra, esetleg fürjre és őzekre. Ugyancsak veszélyesek a pillangósok tarlóporzásakor használatos szerek is. A kezelések előtt 4—5 nappal tanácsos a vadriasztás. A júliusi pillangós betakarítás alkalmával a májusihoz viszonyítva kevés mezeinyúl-pusztulással kell. számolni. A fácánokra azonban a kaszálás veszélyt jelent. Főleg a frontvágó betakarítógépek és az ikerkaszák használata esetén tanácsos a vadriasztó berendezés alkalmazása vagy a kaszálás előtt a vad kutyával való elterelése. Cukorrépa területeket a fedettség és a tápérték bősége miatt szívesen keresi fel az apróvad. A rovar és gabonakártevők ellen alkalmazott veszélyes szerek használata esetén a vadállományt a területről napokig riasztani kell. Burgonya-vetésterületen a bur-gonyabogár elleni védekezésre használt rovarölőszerek veszélyeztethetik az ott élő fácán- és fogolyállományt. Ezért javasoljuk a vad riasztását. T. V. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • fl verseny győztese Miniverseny? Furcsán hangzik, de a galántai járásban így nevezik azt a versenyt, amelyen azok vesznek részt, akik a nagy horgászversenyeken különböző beosztások miatt nem vehettek részt. Ezeknek a csoportjába tartoznak például az elnökök, a belépőjegyek árusítói, a kisegítők és mások. Ezek vettek részt a szervezet által rendezett idei miniversenyen is. A versenyt Alsószelin (Dolné Saliby) a Kandia halastavon rendezték meg. Ebben az évben Didov István a galántai horgászszervezet tagja pontyozás közben ebből a tóból 12,5 kilós csukát fogott ki, azonban többen 7—10 kilós pontyot is szákoltak. A miniversenyen ilyen kapitális halpéldányok nem akadtak a horgokra. A miniverseny első díját a galantai városi horgászszervezet halgazdája Szabó Jenő érdemelte ki, aki 2,3 kilós pontyot akasztott meg. A versenygyőztes egy kiváló minőségű horgászbotot és orsót kapott ajándékba. Krajcsovics Ferdinánd A márna kedvelt horgászhalaim egyike. Talán azért, mert fiatal korom óta sokat tartózkodom a Vág folyó mellett, s ez nem véletlen, mert fürödni mindig szerettem, de a halaik sem hagytak békén. Még nem is oly régen, valóban szép eredményeket lehetett elérni a márnafogásban. Ha végiggondolom, menynyi szép. élményben volt részem, csak „köszönetét mondhatok“ a mámáknak. Gyermekkoromban társaimmal a tiszta, átlátszó vízben megfigyelhettük, amint csoportosan túrták a part oldalát, a tiszavirág álcája után kutatva. A víz mai szennyezettsége, s á vízszint állandó ingadozása miatt a tiszavirág álcája elpusztult vagy eltűnt. Ma már nem található. Pedig nagyszerű csali volt. Minden halfaj szerette. Korábban senki nem készített halfogó gyurmákat. Akkortájt háromféle csali volt használatban. Az első helyet a tiszavirág álcája foglalta el. A vízparton ásóval kéthárom feszítéssel az egész napra szükséges csalit előteremthettük. A második helyet a kishal csali foglalta el. Csak a harmadikba tartoztak a különféle gilisztáfajták. Jól emlékszem, hogy az első márnám gyermekkoromban hogyan került horogra. Negyeden (Neded) laktunk. Negyed és Szímö (Zemné) között volt egy kikötő, közelében szilvafákkal. Az ültetvény néhány sorból állt. Nekünk gyerekeknek a felnőttek azt a feladatot szánták, hogy vigyázzunk a szilvára. Gyöngyélet volt ez nekünk. Mindegyikünk saját kunyhóban húzódhatott meg. Pajtásban sem volt hiány. Legalább öten, hatan mindig a kunyhó körül tartózkodtunk. Így sose unatkoztunk. A szilvások a Vág partjáig húzódtak. Ez pedig felcsigázta bennünk a horgászszenvedélyt. így a fő foglalkozásunk a horgászat, a fürdés volt, és csak ažtán következett a szilva őrzése. A szilvát akár el is vihették volna dőlünk. Legnagyobb gondunk a horog beszerzése volt, mert a meghajlított gombostű már gyengének bizonyult. A szilont akkor jól helyettesítette az összefont vászoncérna. A felnőttek is azzal horgásztak. Horognyelet pedig bőven kínáltak a partmenti fák. Nem voltak nagy igényeink. Csalit is bőven szerezhettünk. Akkor fogtam az első márnám. Nem volt nagy, lehetett vagy fél kilós, de jól megoibálta a horgot. Ez nekünk elég volt ahhoz, hogy három kilósra becsüljük. Nem Is nagyon tetszett, amikor az egyik felnőtt mondta, hogy a hal mondjuk fél kilós. Legnagyobb élményem az volt, amikor egyik pajtásom horgára, ami tulajdonképpen az apjáé volt, akkora hal akadt, hogy ketten sem bírtunk vele. Az eset aztán úgy végződött, hogy a hal leszakadt, mi pedig hemperegtünk a parton. A másik érdekes eset a farkasdi (Vlőany) kompnál történt. Gyakran jártam oda horgászni. Egy alkalommal arra figyeltem fel, hogy pár méterre tőlem egy kilós körüli máma a part közelében úszkál. Először azt hittem, hogy talán beteg. Nézegettem, majd dobtam neki a csalikészletből. Eleinte bizalmatlanul nézegette, később azonban megette. Másnap ugyanarra a helyre mentem horgászni. Kiváncsi voltam, mi van a márnámmal. Alig raktam le a holmit, máris jelentkezett. Ismét megetettem. Még egy darabig úszkált, aztán elment. így jártam oda közel egy hónapot. Mindig felkeresett, elszórakoztatott, én meg a kapásokat egymás után elpuskáztam. Bizonyára megfogtam volna őt, de nem vitt rá a lelkiismeret, hogy a felfcsalizott horgot odadobjam. Nem akartam visszaélni a bizalmával. Annyira megbarátkoztunk, hogy amikor a víz szélére mentem, akkor sem úszott el, csak kissé beljebb húzódott. Aztán már nem jelentkezett. Vagy másfelé ment, esetleg valaki megfogta öt. Ezt nem sikerült kiderítenem. A legnagyobb élményeim a márnákkal Sellyén (Sala) voltak. Ott került a horgomra életem legnagyobb, 4,5 kilós márnája. Korán kint voltam a Vág folyónál. Amikor az erdő énekes madarai ébredezni kezdtek, horgaim már a vízben voltak. A lótetűvel csalizott horgokra nem volt kapás, így az egyiket átszereltem keszegezésre. Jól elszórakoztam. A keszegek szüntelenül rángatták a gilisztával csalizoitt horgot. Nyolc óra körül lehetett, a nap melegen tűzött, és emiatt kissé elbágyadtam. Egyszer rándult a lótetűvel csalizott horognyél, talpra ugrottam és kézbe fogtam. A márna gyakran önmagát akasztja meg, de a biztonság kedvéért, amint éreztem a húzást, bevágtam. A húzásból tudtam, hogy nagy hal van a horgon, mert bár a vízfolyással szemben úszott, a zsinór az orsóról egyre fogyott. Vagy harminc méter zsinór lepergett, mire megfordítottam őt. A márna keményen küzdött az életéért, de végül megadta magát. Szeretek márnára horgászni, s ez kisebb, nagyobb sikert eredményez. A márnák szinte mindig csoportokban vándorolnak, és ha sikerül tartózkodási helyüket eltalálni, akikor jó fogásra számíthat a horgász. Legjobb márnás helyek a homokos, kavicsos vízmedrek vagy a meredek partok alatti helyek, de horogra akadhat a márna, az iszapos mederfenéiken is. Jó ízű húsa miatt megéri a horgászata, ikráival azonban vigyázni kell. Enyhe mérgezést okozhat elfogyasztójának. Napjainkban még mindig jó fogásra van kilátás a Dunán, szerényebbre a Vágón, a Garamon és az Ipolyon. Aki márnahorgászatra törekedik, annak tudnia kell, hogy a ki-< fogható legkisebb méret 35 cm. Rend-i szerint ott eredményes a márna horgászata, ahol gyors a vízfolyás. Én fenekező készséggel horgászok. A tiszavirág álcája hiányában főleg 16- tetűt tűzök az eléggé nagyméretű horogra. Valamivel gyengébb az eredmény a kukaccal, a főtt kukoricával, a főtt borsóval és a sajttal. Ezeknek a használata más halfajokat is horogra csalhat. Előfordult már az is, hogy a süllőnek szánt kishalon rajtavesztett a márna. A márna kapásakor nem kell sokat várni. Előnyös azonban, ha a horognyelet a kézben tartjuk. Jó kapásra, főleg az áradó vízen számíthatunk. Olyankor a lótetű és a kukac szinte mindig eredményt hoz. Persze meglepetés is előfordulhat. A lótetűre a harcsa, a kukacra meg az angolna is rákaphat, Adamcsík Ferenc
