Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-22 / 34. szám

SZABAD FÖLDMŰVES. 1981. augusztus 22. Rekkenő hőség volt, szikrázó leve­gő vette körül a hatalmas acélteste­ket. Szállt a por, dohogott a gép, ka­lász tűnt el a monstrum gyomrában, s búzával telt a tartály. A „Dobos“ dűlőben az utolsó rendeket vágták a búzatáblán. Ottjártunkikor sorban, egymás mögött haladtak a komájnok, csehszlovákok és szovjetek vegyesen, mellettük a terményszállltó gépko­csik. ►- A kiroval, laloval, rakosinal és a trlsinai kolhozból jöttünk a prešovi járás Šarišské Bohdanovce-i szövet­kezetébe — mondja Ivan Szidum, aki tizedik évadját tölti a kombájn vo­lánja mögött. Tíz kombájnnal jöttünk, s én először járok Csehszlovákiában. i—i Hogy érzik itt magukat? — kér­dem a nyúlánk fiatalembertől. t— Köszönjük, jól !— mondja a töb­biek nevében. Tóth Sándor kombájnja pillanatnyi­lag áll. Kihasználom az alkalmat, hogy szót váltsak a kezelőjével. — Ezt megirigyelhetjük, s tanu­lunk is belőle. Nincsen fennakadás, minden a legjobban halad. Hajításnyira odébb, a szomszédos Saéurovi Efsz gabonaföldjein talál­juk magunkat. Itt is segítik a beta­karítást szovjet kombájnok. S a vé­letlen úgy hozta, hogy Tarr Imre Itt arat először búzát. Otthon repcét már vágott. • . Jó munkát végeznek a vendégek — nyilatkozik elismerően Martin Tomko agrármérnök, a szövetkezet elnöke. — Tizenhárom kombájnnal vágjuk, gyorsan halad az aratás. — Az sem megvetendő — mondja ján Hlad technikai főágazatvezető —, hogy jól felkészítették a négy szov­jet gépet. Csonka János, a szovjet kombájno­­sok csoportvezetője jőbeszédű, értel­mes, középkorú ember. Miután meg­tudja, kik vagyunk, átvált magyar nyelvre. —i Nyolcunk közül hatan magyar Agabonabetakarltásrél, a szocia­lista munkaversenyről, a nyá­ri, nyárvégi és az őszi tenni­valókról, gondokról, problémákról be­szélgettünk a napokban MIŠKOVIC Július agrármérnökkel, a munkaér­­demrendes vágsellyei (Sala) BARÄT­­SAG Efsz növénytermesztési főágazat­­vezetőjével, — Hogy sikerült az idei gabona­­betakarítás? — Mivel mind az emberi, mind a gépi felkészültség nagyon alapos volt, s az aratás is tervszerűen ha­ladt, bonyodalmak nélkül, rövid idő alatt befejezhettük, minimális szem­­veszteséggel. Ehhez nemcsak a saját kombájnosaink járultak hozzá, hanem a Turá Lúka-i és a troubkyi szövet­kezet, valamint az Olomouci Gépállo­más kombájnosai is, megértve a mi­nőség szabta követelményeket. — A terméshozam? — Csalódás ért minket. Igen jónak bizonyult a gabonánk, sajnos a hosz­­szan tartó aszály, valamint a növényi betegségek, kártevők fellépése áthúz­ta számításainkat. Ez azt jelenti, hogy a gabonatermesztési tervünket csu­pán 86 százalékra tudtuk az idén tel­jesíteni. Ebbe igen nehéz belenyugod­nunk. De ami tény, az tény ... — Kiket emelne ki név szerint a legjobb kombájnosok közül? —■ Ügy fogalmaznák: a mi kombáj­­nosaink és a vendégkombájnosok egyaránt becsületes, szakszerű, jó munkát végeztek, teljes mértékben igazodva a gabonabetakarítási terv­ben' rögzített követelményekhez, rend­szabályokhoz, takarékossági, tűz- és balesetmegelőzési rendszabályokhoz. — Szalmaletakarítás, tarlóhántás? T Rekordidő alatt letakarult a szalmánk, ami a tarlóhántást, a tár­csázást és a tarlókeverék-vetést is nagy mértékben meggyorsította. — Van-e aratás utáni „uborkasze­zon“? — Ilyesmit nem ismerünk. Gond? Az van. Kombájnosaink viszonozzák a nekünk nyújtott segítséget. Egy kom­bájn maradt itthon. Ezt kölcsönöztük Dióscegnek (Sládkovičovo), de a hosszan tartó kánikulábah beérett a 40 hektár étkezési babunk, amit fel­téptünk, s nekiláttunk a cséplésnek. De egy kombájn — csak egy kom­bájn __ — Nagyon időszerű az istállótrá­gyázás. — Összesen 850 hektárra juttatunk „talajzsírozót", hogy bő termést vár­hassunk. Hektáronként 38—40 tonná­nyit szórunk szét trágyaszóró kocsik segítségével. Ez a munka szeptember derekáig tart. — Vetőszántás — Már javában folyik. Az a cé­lunk, hogy szeptember végén, októ­ber elején már jói előkészített, kel­lően pihent talajba hulljon az őszi kalászosok magja. — Egyéb munka? / — Már tízéves hagyománya van nálunk a vöröshagyma-termesztésnek. Otven hektáron termesztjük. Augusz­tus végén megkezdjük a betakarítá­sát. Ugyancsak igyekeznünk kell (ezt követően, szeptember derekán) a cu­korrépa és a kukorica betakarításá­nak a megkezdésével. Nagy odafigye­lést igényel majd a 870 hektárnyi, PÁRBESZÉD a főágazatvezetővel — S közben még más munkát is kell végezni? — Hogyne kellene?! Itt van pél­dául a pillangós takarmánynövények nyári vetése, összesen 130 hektárba. — Dúl az aszály, vajon van-e mód az öntözésre? — A szántónknak mintegy 72 szá­zalékát tudjuk öntözni. Van-e ered­ménye? A lucernáink öntözöttek; már három kaszálatra sor került, még egy kaszálattal számolunk. A lucernaszé­na hozamátlaga eléri, vagy túl is ha­ladja a 10 tonnát. Hagytunk bőven magnak is; azt tartja a népi. hiede­lem: Sok az egér, jól köt majd (ma­got) a lucerna! Reméljük, így lesz. i— Itt az ideje a silózásnak. — Nem késlekedünk vele. Augusz­tus második felében megkezdtük, ösx­­szesen 8000 tonna szilázst terveztünk, reméljük, sikerül majd jó minőségűt készítenünk. szemre termesztett kukorica betaka­rítása — az IKR (Bábolnai Kukorica­termesztési Rendszer) keretében. —■ Gondok, problémák? — Negyven hektárral több az idén a cukorrépánk termőterülete. Idejé­ben rendeltünk egy hatsoros fejező­gépet. Ha kellő időben nem szállít­ják le a gépgyáriak — mondjuk ok­tóber derekán érkezik csak meg —, akkor nehézségeink támadhatnak a betakarítással. — Ügy tudom, lucernamagot, hagy* mamagot és sárgarépamagot is ter­mesztenek. — Termesztünk bizonyt Ezeknek a cséplése is nagy szakértelmet követel majd az elkövetkező hetekben. — Jól összehangolt őszi termésbe­­takarítást és a jövő év eredményeit alapozó szántás-vetést! A beszélgetést köszöni: N. KOVÁCS ISTVÁN Arafövrav - az agranőmus széniével Képünkön a vranovi járásban a legnagyobb teljesítményt elérő szovjet kombájnosok láthatók. Balról Popovics János, Abrány Ferenc, Strom Zsig­­mond és Nagy Zsigmond ni Szinte hasonlóak az adottságok Itt, mint nálunk — mondja szép ma­gyar kiejtéssel.. Talán itt még tisz­tább a tábla, kevesebb a gyom. így naponta levágunk tiz hektárt is, ami megfelel vagy harmincöt tonnának. — Hol vannak elszállásolva? — ér­deklődöm. — Itt van a szállásunk is. Kitűnő az ellátás, jól megoldott az étkezte­tés. Már az első nap kaptunk televí­ziót, maga a szövetkezet elnöke hoz­ta el. Ahogy megtudom a többi szovjet korabájnosoktól, Tóth János a bereg­­százi járásban az idei aratási ver­senyben a legnagyob teljesítményt érte el, járási győztes lett.-i Gratulálok a győzelemhez — fordulok a mosolygós arcú, jó meg­jelenésű fiatalemberhez. <— Igazán köszönöm. — Hogy fizetett önöknél a búza? — Mifelénk többnyire Mironovszkát és Jubilejnát termesztünk. Ezek a fajták nagyon jől beváltak, az idén 8 tonnát adtak hektáronként, de az öntözött területen meghaladták a 7 tonnás átlagot is. — Ami azt illeti — kapcsolódik a beszélgetésbe Jozef Klíma agrármér­nök, a közös gazdaság elnöke — a ml gazdaságunkban Is a Jubilejná és a Mironovszká fizet a legjobban. —+— Szovjetunióból a kelet-szlovákiai kerületben hatvan kombájn segíti a etrmény megmentését. — Szeretettel fogadtuk a szovjet artókat, s tervezzük velük hosszú tá­von a Jó kapcsolat kialakítását — mondja Michal Fecko, a vranovi já­rás Sečovská Polianka-i Csehsžlovák —Szovjet Barátság Efsz elnöke, akit mostanában csak a határban lehet megtalálni. — A ml kombájnosaink segédkeztek Kárpát-Ukrajna vinogra­­dovi járásának gabonaföldjein, hát most visszajöttek nekünk segíteni. A négy szovjet NYIVA kombájnnak a személyzete: Anton Csepak, Ivan Lenyo, Vaszillj Bigov, Topp Imre, Tóth Zsigmond, Mihail Jesztyenko, Vaszillj Szimon és Mihail Leszjak. — Most összesen tizenöt kombájn arat, néhány napsütéses Idő kellene, hogy befejezhetnénk az aratást, — mondja Tóth Zsigmond magyar nyel­ven. — Igyekszünk minden alkalmas percet kihasználni. Mi már jól össze­szoktunk az Itteni fiúkkal, igazán na­gyon jól megértjük egymást. — A kombájnosok minden dicsé­retet megérdemelnek — szól közbe a szövetkezet elnöke. Topp Imre, aki szintén Vtnogradov­­ról érkezett, a szervezett munkát ma­gasztalja: nemzetiségűek vagyunk — mondja. — A helybeli elvtársakkal Is szót ér­tünk, ml szlovákul Is beszélünk. Jó barátság alakult ki közöttünk. — Hogy fizetett a gabona a vino* gradl Járásban? — Hektáronként 4,4 tonna körüli mennyiséget takarítottunk be. Volt már nálunk sokkal jobb termés is, de a rossz időjárás megtette a ma­gáét nálunk is. —■+—1 A kassal (Košice) Járásba Is el­látogattunk a vendégkombájnosok után, A buzitai szövetkezet „Keleti Tenorok“ nevű dűlőjének szélén ti­zenegy kombájn várja a vezényszót, összesen heten jöttek a szomszédos Magyarországról. Közöttük is talán a legjobb arató Doborosl Pál, a Her­­nádnémeti Termelőszövetkezet kitün­tetett kombájnoja. — Maguk is kifogták — mondja a csepergő esőre, meg a sáros cipőnk­re célozva. — De mit szóljunk akkor mii? Félben az aratás, megállított bennünket az eső. i— Hány éve arat? — Ez a hatodik, itt Buzitán most vagyunk először. De remélem, hogy a két szövetkezet között létre jön a barátság, és kölcsönösen segíteni fogjuk egymást a jövőben is. Nem valami vidám a közös gazda­ság elnöke, Vajányl László sem. Ezért tapintatosan kérdezem: — Hány embert mozgat meg most az aratás? ■—i Tudom én, mire gondol t—i mo­­solyodik el Vajányl László —, arra kíváncsi, mi a különbség a régi, meg a mostani aratás között. Ég és föld a kettő! Ha érdekli, én is arattam kéz­zel, kezdtem mint kötélsodró, s már benne voltam az Időben, mikor letet­tem a kaszát. Megjöttek a kombáj­nok. Harminc éve, mikor arattunk, a határban volt minden élő ember. Most? Jó Időben a huszonnyolc ara­tó-cséplővel, néhány szemszállítóko­csi, bálázók, rakodók összesen sin­csenek százan. — Megszokta már a buzitai dom­bokat? — kérdem Gyükér Jánostól, a magyarországi önódi Termelőszövet­kezetből érkezett kombájnostól. — Nem Idegen nekem ez a tá] «*-> feleli. — Igaz, nálunk sík a terep, ml ahhoz vagyunk szokva, de ha rosszabb, meredekebb a dűlő, akkor is megbirkózunk vele, csak már tisz­tulna ki az ég, hogy kezdhetnénk új­ra az aratást. í—i Meddig maradnak? — Amíg lesz munka, hiszen segíte­ni jöttünk... ch Hát akkor, jó munkátl ILLÉS BERTALAN A zslgárdi (Ziharec) földmüvesszövetkezetben az Idén 452 hektáron termeltek gabonát. Ebből 340 hektár volt az őszi búza és 112 hektár az árpa. A termés betaka­rítása az előre kidolgozott munkaterv szerint történt, a gépek csoportos bevetésével. így aránylag rövid idő alatt fedél alá került az Idei termés, önkéntelenül is ide kívánkozik egypár kérdés, melyet Pápay József fö­­agronómusnak tettem fel. — Milyen tapasztalattal gazdagodtak az idén? — Akkor kell nekifogni a gabona learatásának, ami­kor az éppen megérett. Minden késedelem szemveszte­séget jelent, ami nagy hiba. A másik felismerés és ta­pasztalat az, hogy a kialakult munkacsoportokat nem szükséges megbontani, végezzenek mindent együtt úgy, ahogy megszokták, ahogy összeálltak. A vezetőnek do­logidőben az a kötelessége, hogy szoros kapcsolatot tartson *a dolgozókkal, ellenőrizze a napi teljesítményt és a munka minőségét. Nagy előny a jó felkészülés és a szocialista munkaverseny, melyet kombájnosok, szal­mabegyűjtők és magszállítók között hirdettünk meg. Ezekre a dolgozókra példamutató feladat hárult az aratás folyamán, amit becsülettel teljesítettek. — Mi volt a verseny feltétele? — A versenyfelhívás nemcsak a napi teljesítményre, hanem elsősorban a jő munkavégzésre irányult, arra, hogy a megtermett termést a lehető legkisebb szem­veszteséggel takarítsuk be. Ennek érdekében nagy je­lentőséget tulajdonítottunk az ellenőrzésnek, ami min­den gazdasági vezető feladata volt. Ellenőriztük például azt. is, hogy a kombájnos betartja-e az előírt sebessé­get, ügyel-e a rosták napi kétszeri tisztítására, arra, hogy minél kevesebb legyen a géphibásodás. Serken­tőleg hatott az anyagi ösztönzés is. Mi valóban minden nap megbeszéltük a tennivalókat, a dolgozókkal azt is ismertettük, hogy milyen lehetőségek vannak az átlagos kereset kiegészítésére, ha becsületesen és jól dolgoz­nak. Ügyeltünk arra, hogy csak az kapjon jutalmat, akt valóban példásan dolgozott. Ösztönzőleg hatott az agitáclős-propaganda tevékeny* ség is. Fontosak az anyagi ösztönzők is, de ez mégsem minden; sokszor többet ér az erkölcsi elismerés. Kom.* bájnosaink, de a többi csoportok Is becsülettel helytáll* tak: minimális szemveszteséggel ötvenkét mázsa átlag­termést értünk el, ami legjobb eredménynek számít a galántal járásban. — Kik voltak a legjobbak? — Neveket nehéz említeni, mert az aratók minő­ségi munkát végeztek, de mivel a munka versenysze­rűen folyt, értékeltük teljesítményüket. Ennek alapján a kombájnosok közül alsó helyezést ért el az Udvaros Gusztáv és Hladký József kombájnospáros 112 hektár tel* Jesítménnyel. Második helyezett lett Habán Leopold és Baranyai Gábor, őket Borbély Ferenc és Zstlák Ondrej követték. A kombájnokat nyomban szalmabegyüjtő csoportok: préselőgépek, szalmafelszedők és szállító kocsik követ­ték. A szalmabegyűjtésben kimagasló teljesítményt nyúj­tott Dömény Ferenc, a kazalozásnál Ürge Györgyné és Fiamová Anna. A takarmányszalma bélozásában nagy érdeme van Tanító Ede traktorosnak és Takács Bélának, akik időt és fáradságot nem Ismerve hosszabbított mű­szakban dolgoztak. Dicséret Illeti a többi traktorosokat Is, akik a gabonát szórás nélkül szállították rendelte* tési helyére. Még aratás előtt elkészült egy gabonatároló, így a tárolással nem volt probléma. Az Idén a műhely dolgozói Is kitettek magukért. Idó* ben és Jól felkészítették a munka- és erőgépeket az ara­tásra, de a munka közben előforduló hibákat Is helyben azonnal eltávolították, ezáltal hozzájárultak a gyors és sikeres aratás lebonyolításéhoz. Ezt a munkamorált, lel­kesedést, odaadást, ezt a közösségi légkört szeretnénk megtartani az őszi munkák végzésénél Is. — nt—« A gútai (Kolárovo) SZISZ szövet­kezet már hosszú évek őta értékes kötelezettségvállalásokkal, s ezek tel­jesítésével Járul hozzá népgazdasá­gunk fejlesztéséhez. A XIV. pártkong­resszus és a CSKP megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére tett fel­ajánlásaik értéke 3 millió 576 ezer korona, ebből az első félév leforgása alatt 1 millió 129 ezer korona érté­ket teljesítettek. Habár gabonából az Idén a terve­zett mennyiséget nem sikerült beta­karítaniuk, az állattenyésztés — aránylag kedvező — eredményei, a nyersanyagmegtakarltás, a termelési befektetés csökkentése kiegyensúlyoz­ták a mérleget. A Szövetkezett Földművesek Szö­vetsége által szervezett munkakör­nyezet-javítást versenyben Is szép eredményeket értek el a gazdaság dolgozói: az első félévben hatvanezer korona értékű társadalmi munkával járultak hozzá a munkahelyi környe­zet javításához, szebbé tételéhez — a vállalások teljesítéséhez. • REFLEKTORFÉNYBEN — A LEGJOBB ARATOK A gútai szövetkezetben Is már ha­gyománnyá vált, hogy a gazdaság gépjavítói kombájnra ülnek, s egész­séges versengéssel „harcolnak“ a jő és még jobb eredményekért. A szoká­sos versenykritériumok mellett az értékelő bizottság nagy gondot fordí­tott a következőkre: azokat a kom* bájnosokat, akik tíz centiméternél magasabb tarlót hágták, kizárták a versenyből. Ez az intézkedés termé­szetesen nem véletlenül szüjletett: a szalma ugyanis értékes takarmány. Az E—516-os kombájnok kategó­riájában 229 hektáros teljesítménnyel az első helyezést Pacér József és Szatky István érték el. Az SZK arató­cséplőgépek csoportjában Zuba Mi­hály és Kiss Ferenc érdemelték ki a „versenykoszorút“. A szalmaprések kezelői közül az első helyen Tóth Imre végzett. Az önjáró szalmabe* gyűjtőgépek versenyében az első há* rom helyen Gőgh Gábor, Vass Antal és idősebb Nagy László végzett. A győztesek — amint ezt a szocialista versenyek nesztora Juraj Skalnlcký mérnök elmondta — decemberben ér* tékes tárgyi és pénzjutalomban ré* szesülnek majd. — kalita-< Nemzetközi összefogás

Next

/
Thumbnails
Contents