Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-22 / 34. szám

1981. augusztus 22.

SZABAD FÖLDMŰVES

Alakítsunk böngésző csoportokat!

A fél répa is - répa

Már-már lemondtam arról, hogy érdemben tájékoztassanak, mivel Szabó Flóriánt, a jó szakember hírében álló agronómust nem találtam a helyén. Szabadságolt. Am a helyettesét, Čontoš Michalt is keményfából faragták. Az ifjú szakember szavaiból kiérezhettem: eléggé magabiztos, alighanem a szakavatottságához sem férhet semmi kétség ..,.

A peredi (Tešedikovo)’ szövetkezet többek között arról híres a galárítai járásban, hogy nemcsak saját maga él az öntözés-adta lehetőségek maximális hasznosításával, hanem másokat is erre ösztönöz. Node, most nem is erről beszélgetek a segédagronómussal, hanem a cukorrépáról.

— A járási ranglistán hol helyezkednek el? — kezdem gombolyítani a beszélgetés fonalát.

— Ügy tudom, hogy a 6. ötéves tervidőszakban mi értük el cukorrépából a legjobb hozamátlagot: 45* tonnát. Ez 105,9 százalékos tervteljesítésnek felel meg.

A segédagronómus nem szeret a számokkal zsonglőrködni, a pontosság híve. Emiatt előkeresi a nyilvántartásban rögzített adatokat, arra vonatkozólag, hogy a lezárult legutóbbi tervidőszakban mely években értek el kitűnő hozamátlagot, melyekben közepest vagy gyöngét.

>— A tavalyt és a tavalyelőtti hozamátlagaink voltak a legjobbak, amlkor hektáronként 52,8, illetőleg 52,7

tonnát takarítottunk be. Ezek amolyan „répaévek“ voltak. Elegendő csapadék hullott, viszont a betakarítás időszakát eső nem nehezítette.

A továbbiakban azt magyarázta szakértelemmel, hogy az előző őszökön nehézboronával jól „zárták“ a talajt, megteremtve ezáltal is a tavaszi talajnedvességhez a jó előfeltételeket.

— Milyen répafajta dominált a jelzett ötéves tervidőszakban?

— A Dobrovicei fajta, amely a mi termőhelyi adottságainknak aránylag jól megfelel.

— Hány hektáron termesztenek cukorrépát?

— Eddig úgy 180—190 hektár körül. Az idén viszont bővítettük a termőterületet, mégpedig harminc hektárral. '

— Az emberi tényezők mennyiben voltak hatással a kitűnő hozamátlag elérésére?

— Mivel a hektáronkénti növényegyedszámnak nemcsak a meghatározása, hanem annak megtartása Is döntő, így azt szakbizottság kérte számon, az egyelés után. Premizálásban tehát azok részesültek, akik kiválóan végezték az egyelést. A tagok közül tizennégy pedig kénytelen volt „zsebre-érzékenyen“ tudomásul venni: a felületes munka nem kifizetődő.

Természetesen, nem elegendő csak az egyelésre fordítani a fő figyelmet.

mert hiszen a vetéstől a betakarításig a gépkezelők is sok kárt tehetnek a répaállományban. Ezért azok a gépkezelők, akik lelkiismeretesen és szakszerűen végezték feladataikat, prémiumban részesültek, mások viszont csak az alapjutalmat kapták.

— Öntözték a cukorrépát?

— Az egész ötéves tervidőszakban, szükség szerint öntöztünk. Ha például szárazság uralkodott a vetés utáni időszakban, akkor is öntöztünk ... A legtöbb mesterséges csapadékot nyáron kapta, és kapja a cukorrépa. Mivel a répaátvétel már tavaly is a cukortartalom szerint történt, ügyelni kell arra, hogy túlöntözés ne történjék.

Contoš segédagronómus a továbbiakban, azt hangsúlyozta, hogy amilyen a cukorrépavetés, olyan a betakarítás. Vagyis, ha egyenesek a sorok, akkor a betakarítási veszteség is jóval kevesebb. A fejelőgép megbízható, jó munkát végezhet ez esetben; ha viszont a vetést tavasszal elnagyolták, annak a betakarításnál látják a legnagyobb kárát.

Utolsó kérdésünkre a talpraesett, fiatal szakember így válaszolt:

—i Már több éve sikerrel praktizáljuk a böngésző csoportokat; ezek többnyire ügyeskezű lányok, asszonyok. Legfőbb gondjuk, hogy lehetőleg egyetlen répát se tapossanak szét a gépek kerekei, közvetlenül a kiszántás után. Csupán ezzel a módszerrel hektáronként 15—25 mázsával gyarapítható a hozamátlag.

Határozottan állíthatjuk: többel Isi Nem árt tehát — már a betakarítást megelőző időszakban — kellően tudatosítani: a fél répa is — rép.

(—vács)

UNG VIDÉKI HATÁRJÁRÁS

Aratás utáni számvetés

Szemlélődés a szójatáblán

SOK FIATALNAK

Példaképül szolgálhatnak

*- Szeretem az állatokat és a munkát. A feleségemmel együtt harminc tehenet etetünk és fejünk. Mert munka van itt bőven. Aki egész életén át dolgozott, annak természetes ez —< Indítja a beszélgetést Balia Ignác. Majd minden átmenet nélkül arról beszél, hogy öten voltak testvérek, s már kiskoruktól mindegyikük dolgozott. 0 is a ház körül segített, majd később a mezőn. Akkor szerettem meg a teheneket meg a lovakat. Szekéren végighajtani a falun, pattogtatni az ostort, olykor a lovak közé csapni fiatalos kedvvel... Mert a rohanást mindig szerették ám a fiatalok. Amint mondja, egyszer aztán sok volt a jóból: a lovak megvadultak, elragadták a szekeret, s majdnem az Ipolyban kötöttek ki vele. Dehát ez régen volt.

— Egész életét a mezőgazdaságban töltötte?

—ч Dehogy! Onnan Indultam, és milyen a sors, oda tértem vissza. Háború után az útmesterséghez szegődtem; Ipolyságon (Šahy) és környékén dolgoztunk. Teherautóval követ fuvaroztunk, talajgyaluval egyengettük a földet. Persze, nagy gépek akkortájt nem segítették annyira az embert. A szövetkezetbe már a nyugdíjas-korhatár elérése után léptem. Voltak olyanok, akik azt mondták: „Pénzért megy pihenni...“ Dehát, akárki megpróbálhatja, itt szükség van az emberekre, de csaík a dolgos emberekre.

“ Élhetne kényelmesebben. Dolgozott egész életében, rászolgált a nyugalomra.

— Ez bolondja az állatoknak, úgy szereti azokat, hogy el se tud lenni nélkülük — szól közbe az ideérkezett feleség, i— Korán kell ide munkába jönni, fél háromkor már Indulni kell. De csak az óra szerint ennyi az idő, a szervezetnek korábban van. ö nem egy esetben még a kapust is megelőzi itt a telepen, annyira siet. Egyszer nem győzte kivárni a telepőrt, hát átmászott a kerítésen. Mintha csak húszéves lenne. Nem akarja elhinni, hogy az Idén már hetvenkilenc éves lesz.

'a- ■':. :>4>

А 79 éves, „fiatal“ Balia bácsi

Balia bácsi veszi át a szót:

— Tűzoltóparancsnok voltam huszonöt éven át — mondja hamiskás mosollyal —, hát csak nem ijedek meg egy kerítéstől. Olyan volt akkor minden tűzoltó, hogy nol Kellett is a rátermettség, csupa zsúpos ház volt

a faluban: ha egy meggyulladt, könynyen leéghetett volna az egész település, olyan hozzáállással, mint a mai.

— Legelőn a jószág. Ilyenkor nincs annyi munka?

—. Hát kevesebb, az biztos, nem úgy, mint mondjuk ősszel vagy félidőben. De kitakarítani az istállót, előkészíteni a takarmányt, meg fejni most is kell. *

>—! Otthon is van jószág?

—: Van két disznónk, félszáz kacsa, ugyanennyi csirke, meg nyolc anyanyúl — ezt már Margit néni, a felesége sorolja. — Megszoktuk már, hogy baromfi között botlogál az ember. Most is nevelünk. Magunknak, meg a gyerekeknek is.

— Pihenés, szórakozás?

— A falusi ember nappal nem nagyon tud pihenni, csak este, amikor már sötét van. Rádiózunk, tévézünk, ö — mutat az urára — mindig csak a krimiket nézné.

—- Nem inkább a pihenés kellene Ilyen korban, mint a pénz?

— Hát, mi már megszoktuk a munkát, no meg a pénz is kell. Adunk a gyerekeknek; úgy segít az ember, ahogy lehet. A mi életünk nagyon nehéz volt, nem sok öröm jutott. Legalább a gyerekek éljenek jobban, mint ml valamikor. Meg aztán jön az unoka is: „Mamóka, van zöld pénzed?. ..“ Annak is kell áml Ogy igaz: sokan irigylik a pénzt. A munkát? Azt nem! Ameddig bírjuk erővel, még csináljuk, mert az állatok mellé nemigen jönnek a fiatalok. Márpedig, ha itt dolgoznának, mégiscsak több pénz ütné a markukat.

Balia Ignác bácsi és felesége Margit néni naponta kijár az ipolysági (Šahy) VÖRÖS LOBOGÖ Efsz pereszlényi (Presefany) telepére. Becsületesen végzik munkájukat. Eredményeikkel a legjobbak között vannak. Majdnem nyolcvanévesen is példaképül szolgálhatnak sok fiatalnak.

BÖJTÖS JANOS

Tavasszal Kiss János, a 3700 hektáros csicseri (Ciéarovce) szövetkezet gépüzemelési főágazatvezetője hívott, nézzem meg a búzájukat, ilyent másutt úgysem igen látok... Most a kukorica megtekintésére invitált. Valóban szemet gyönyörködtető a határ.

— Ez a kétezerre kelt kukoricánk

— mutat körbe. — Az előbbi közvetlenül a vetés után, a csapadék nyomán kelt ki, a nagy többség meg a májusi zápor hatására.

Egyet letör a csövek közül, s büszkén mutatja az optimális szem-csutka arányosságát, a szemek sűrűségét. Szopó László pártelnök, aki szintén elkísért minket a határjárásra, ugyancsak véleményt formál:

— Ha termésbecslésre szólítana fel valaki, azonnal kész volnék a válaszszál; az öt tonnás átlag testvérek között is meglesz ...

A főágazatvezető rákontráz:

— Hát akkor csak öt mázsával szárnyalnánk túl a hozamtervet. Eddig minden évben négy tonna felett jártunk, s volt már úgy, hogy az ötöt is túlhaladtuk. Márpedig, itt nagyon rosszak a tavaszi talajművelési feltételek. Két erőgép vontat egy munkagépet. Ez már egymagában is növeli a termelési költséget. Az idén azt tettük, hogy az előirányzott 360 helyett 440 hektárba vetettünk kukoricát.

A kukoricást elhagyva, rét tárul elénk, ahol már kasza alá nőtt a sárjú. A kétszáz hektárnyi rét sarjútermésének a betakarítását már megkezdték. Szükség van a betakarítására, mert az első kaszálat termése gyengébb volt a vártnál.

— Bár szénából 9 mázsa jut számosállatonként, ez nem valami sok, azért télire bőven lesz takarmányunk. Az 50 tonna takarmányliszthez még 150 tonnányit készítünk, s értékesítettünk mintegy száz tonnányit... — újságolja Kiss János.

Vaján (Vojany) felé haladva, megcsodáljuk a 300 hektárnyi szóját. Noha kicsit elgyomosodott, jó termést ígér, akárcsak a másfélszáz hektár silókukorica.

— A silózás megkezdésével nem késlekedünk — mondja a pártelnök.

— Ügy kell igyekeznünk, hogy egyegy silógödröt négy-öt napon belül légmentesen lezárjunk. Ügyelnünk kell a ' minőségre.

A másodvetésű takarmánykeverék a kedvező időjárás hatására már szépen zöldell. Ha továbbra is kedvez, kiváló takarmány lehet a 160 hektárnyi területen.

Jó termés mutatkozik cukorrépából is, amelyet az idén 165 hektáron termesztenek. A tervezett 40 tonna meglesz hektáronként.

Az akácoson túli akolban szakavatottan válogatják az eladásra váró bárányokat.

Eléggé derűlátó a pártelnök, aki olyasmit jósol, hogy az állattenyésztés mintegy 5—8 százalékkal túlteljesíti éves bevételi tervét. Korszerűtlen tenyésztési feltételek között. No meg aztán elég sok a szakképzetlen munkaerő is, ami nem valami kecsegtető tény. Node, az sem, hogy a tejtermelésben lemaradásuk van, a tervhez viszonyítva. Jól neki kell gyűrkőzniük, hogy az év végéig valamiképp behozzák ezt a lemaradást. Mert jósolni könnyebb..., de...

Tavaly a szélsőséges időjárás ellenére, különösebb nehézségek nélkül takarították be az őszieket, végezték a szán tás-vetést. A közös összefogás, a szorgalmas és hozzáértő munka, a gépek és gépi eszközök, a munkaidő maximális hasznosítása, a takarékos gazdálkodós, a betakarítási veszteségek minimálisra csökkentése lehet az idei őszi munkák eredményességének az alapja. (—és)

• i egmondom őszintén, az elefy] jén azt hittem, tényleg nem * w * tudják azt az alkatrészt megcsinálni — mondja csöppet sem lelkesedve a fiatal gépészmérnök. A javítóműhelyből jön egyikük, törli a kezét, izzad erősen, s szól:

— Mérnök úr, mi szívesen végrehajtanánk az utasítást, de sehogysem tudjuk esztergálni azt a darabot, amely a bálázógéphez kell. Ogy gondoltuk, maga hátha tudna valamit tenni, mert jóformán be sem fér az esztergába.

Akkor a mérnöknek eszébe sem lutott, hogy ugratás lehet az egész, s ment, hogyne ment volna. Nemrég került a szövetkezetbe, a főiskola befejezése után.

— Halvány fogalmam sem volt arról, hogy a fiatal mérnököket miként szokták itt kipróbálni. Akkor még nem hallottam a klasszikus mesét az olajteknőről és a törlőrongyról. Nem is hittem,hogy lehet ilyesmi.

Megy az esztergához, megnézi, mi a helyzet, s nem lát semmi lehetetlent. Az igaz, hogy a rájuk bízott munkadarab valóban igényes volt. De előttük volt a rajz, amit az újdonsült szakember kéutólag mondta: látta, hogy jól fogtam neki a munkának. Odaillesztettem a darabot, beszorítottam, s esztergáltam, ahogy a könyvben meg van írva.

Izzadt. Végül olyan nézőközönség vette körül, mintha valamiféle gyakorlati bemutató lett volna.

Próbatétel

szítéit. Pontosan meg volt azon minden.

— Nekigyürkőztem. Míndanynyian odagyültek körém. Az arcukon nem vettem észre gúnyos mosolyt. Aztán szólt az egyik traktoros, aki később ért oda, s már nem akarta a dolgot félbeszakítani. Főleg azért nem, mert, mint

Néhány állatgondozó ts tátotta a száját.

— Amikor kivettem a darabot a kés alól, aki odahívott )egyébként kiváló gépjavítói), még le is mérte, s mondta: „Most már tudjuk, mi a tennivalónkľ

Utólag tudta meg, hogy próbatétel volt az egész.

— Érti? Engem próbáltak ki, akit fiatalon odatettek, hogy a munkájukat irányítsam. Azt is mondták azután, hogy ez itt szokás, hagyomány... S jót kacagnak, ha valamelyik habozik, nem megy neki úgy, ahogy kellene.

Akkor mondták el nekt azt a törlőrongyos dolgot is. Azt persze nem tudták, hogy már a főiskola előtt esztergályos volt. Mások .szerint igen jól bánt a géppel.

— Csupán a segítőszándék vezetett. Meg az, hogy a bálázógép minél hamarabb kerüljön ki a tarlóra. Hát így jártami Nincs miért restellkednem. De azért egy kicsit fáj. Fáj, mert nem bíztak bennem. Ogy látszik, a fiatalokban sokszor nem bíznak az idősebbek.

Akkor hirtelen felindultságában hátat akart fordítani a szövetkezetnek, de aztán meggondolta a dolgot... (illés)

„Úgy szoktam meg“

Hajnalhasadáskor érkeztem Hosszúszóra (Dlhá Ves). Am Leskoviansky József főagronómust és Bányász Jánost, a helyettesét már a gazdasági udvaron találtam.

— Az aratással végeztünk. A szalmabegyűjtés a legnagyobb gondunk __— újságolta a növénytermesztés főfelelőse.

— Miért és mitől gond?

A helyettes szakember válaszolt:

—- Szalmabetakarító gépeinknek a napi összteljesítménye 30 hektár. Ennek csupán a kétharmadát tudjuk fedél alá juttatni. A felszedőink ugyanis szénát hordanak. Különben Is az a célunk, hogy a szalmát préseken raktározzuk. Így kisebb a veszteség, kevesebb időt fordíthatunk a szállítására.

— És mitől gond a gond?

— Hetente többször is esik az eső, ami hátráltatja a szalmapréselést.

«—i: Van-e elegendő kézi munkaerő?

— Abból nincs hiány. A nyugdíjasok és a tömegszervezeti tagok is segítenek. Kevés a pótkocsi... — hiányolja a főagronómus.

Lőrincz Lajos traktoros mellé ülök, Dicséri a K—453-as gépet:

— Tizenöt hektár a teljesítménye,

ha a földre engedem a bálákat. Viszont most az a parancs, hogy csak pótkocsira préselhetek. De nagyobb baj az, hogy a szalmahordó munkások a hivatalos munkaidő leteltével hazamennek. Én meg dolgoznék estig. Így azonban csak 7—8 hektár a napi teljesítményem. A bérem is ehhez igazodik. De mit csináljak? Már huszonegy éve ülök a volán mögött. Zsörtölődöm, ha rossz a szervezés, ami hátráltat a munkában. Én már úgy szoktam meg dologidőben, hogy reggeltől estig a mezőn szorgoskodonu (korcsmáros)

i