Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-07 / 6. szám

mm ли O' □ nek, fagymentes napokon elvé­gezhetjük a téli lemosó per­metezést. Elkésve egyelőre nem vagyunk, ezért nem kell kap­kodni. A vegyszereket ajánla­tos évente cserélni. Ha tavaly Arborollal kezeltük a fákat, akkor most Nitrozant vásárol­junk. A kertből mielőbb tüntessük el a betegségek és kártevők terjesztésére alkalmas rőzsét,­kell széthelyezni. A kertben 's ajánlatos megvizsgálni a fatör­zsek környékét — ha egérjá­ratokat találunk, engedők tele őket vízzel s azonnal rakjunk ki csalétket. Az egerek képe­sek teljesen körülrágni a vas­tagabb gyökereket s ez a fák pusztulásához vezet. Ha az időjárás megengedi, megkezdhetjük a gödörásást. Jő, ha telepítés előtt kikérjük A GYÜMÖLCSÖSBEN Februárban már általában le­het, meg is kell mozdítani va­lamit a gyümölcsösben. Előbb a mechanikai»ápolási munkák­ra (tisztogatás, jnetszés), ke­rítsünk sort. Feltétlenül vé­gezzük el az alma-, körte, és szilvafák törzsének tisztogatá­sát, mert a repedezett kéreg alatt nagyon sok kártevő vár­ja a tavaszt. A fa törzse köré terített fólián vagy papíron felhalmozódott kaparékot tü­zeljük el. Ezt követően végez­zük el a téli metszést (alma, körte, szilva, meggy, cseresz­nye, málna, ribiszke, és kösz­méte). A kajszi és az ősziba­rack metszését későbbre ha­­lasztjuk. Az öt-hat éves fákon koronaalakítő metszést vég­zünk, s ha füzért vagy sövényt akarunk nevelni, akkor kiépít­jük a támrendszert. Az idő­sebb fák koronáját ritkítani kell. Ezzel kapcsolatban csu­pán gyakorlati megfigyelés: a fiatal (2—6 éves) fáknál óva­kodjunk a mély metszéstől, vi­szont amikor igazából termőre fordult a fa, jöhet a visszavá­gás és a ritkítás. így biztosan elérjük azt, ami a kertekben fő célként szerepel — nem lesz túl nagy korona, de a fa korán termőre fordul és rend­szeresen terem. Van egy kivé­tel, a jonathán. Ezt a fajtát korábban kell visszavágni, de lényegében csak a lisztharmat miatt. Ami ugyancsak fontos: a fa magassága. Szorosan ösz­­szefügg az ültetési távolsággal és a metszéssel. Tényleg — milyen magas legyen a kony­hakertben a gyümölcsfa? Álta­lában úgy szoktuk mondani, hogy olyan magasra engedhet­jük a fák koronáját, amilyen sortávolságot alkalmaztunk te­lepítéskor. Ha ezt papírra ve­títjük, akkor két álló fa közé egy fekvő fát kell rajzolni. Ha ennél magasabbra engedjük a koronát, akkor mindössze any­­nyit érünk el vele, hogy ma­gasabbról kell szüretelnünk. Mivel a korona alsó része ár­nyékban van, ott nem hoz ter­mést, csak a felsőbb, jől meg­világított régiókban. Az is lé­nyeges, hogy milyen széles ko­ronát nevelünk. Ha pl. Hungá­­ria-sövényt nevelünk, akkor csak két irányban nőnek haj­tások, a fal keskeny és jől átvilágított lesz, tehát a szo­kásosnál mintegy 50 cm-rel magasabb koronát nevelhetünk. A metszéshez nem kell tudo­mány csak jó megfigyelő ké­pesség és némi gyakorlat. El­sősorban arra kell ügyelni, hogy szélesítsük a koronát. Ezt könyököltető metszéssel érhet­jük el. Oldalt, az oldalágakon erősen felfelé törő ágakat ta­lálunk. Ezeket ne vágjuk visz­­sza, inkább hagyjuk meg tel­jes hosszúságban vagy egy tő­le gyengébb ágra vágjuk visz­­sza. A metszést ellentétes a­­rányban végezzük, figyelembe véve, hogy erősen vagy gyen­gén növekszik-e a fa. Ha végére értünk a metszés­növényi hulladékot, főleg az összegereblyézett falombot (itt telel át a varasodás). Most még megszedhetjük az oltógallyat, s ha kienged a föld fagya, máris kiültethetjük az alanyokat, a faiskolába. Ha lehet, ellenőrizzük a ré­tegezett (stratífikált) gyümölcs­magvakat, hogy nincsenek-e túl melegen, megfelelő-а közeg nedvességtartalma stb. Ugyan­csak ellenőrizzük a tárolt gyü­mölcsöt Is, s ha kell, válogas­suk át. Ha a pince levegője száraz, kétnaponként locsoljuk meg a padozatot, ha viszont nyirkos a levegő, szellőztetni kell. A kompőtok tárolására szolgáló helyiségre lényegében ugyanez vonatkozik. Ha az ősszel vásárolt cse­metéket nem tudtuk eltelepíte­ni és csak elvermeltük őket, időnként ellenőrizzük, hogy nem telepedtek-e meg a gyö­kérzetben az egerek. Az egér­kár megelőzésére csapdát kell állítani és mérgezett csalétket szakember vagy a tapasztalt kertésztársak véleményét. A rl­­golozást, a részletes tálajforga­­tást nem szabad elhanyagolni, hiszen nem egy évre ültetjük a fákat. A telepítendő fasor he­lyét gépkocsi kotrógéppel pél­dául nagyon jől meg lehet mű­velni (rlgolozás). Belncz János agrármérnök, a mez. tudományok kandi­dátusa A SZŐLŐBEN A fiatal szőlő metszésekor jől meg kell gondolni, milyen alakúra neveljük a tőkéket, hi­szen ezzel 25—30 évre eldönt­jük a termelés eredményessé­gét. Kertben alacsony, közepes és magas kordont egyaránt ne­velhetünk, de a szép lugas Is kertünk díszévé válhat. Tele­pítéskor gondolni kell arra, hogy immunis homoktalajon saját gyökerű vesszőt is tele­píthetünk, de a kötött talajok­ra kizárólag oltványt ‘érdemes ültetni. A kötött talajban a gyökeres európai vessző né­hány évig szépen fejlődik, de később megöli a gyökértetű (filoxéra). A szőlő szereti a napfényt, fák alá, árnyékos helyre Inkább ne ültessük. Már kifelé ballagunk a tél­ből, tehát fagymentes napokon megkezdhetjük a kordon- és lugasművelésű szőlő metszését. Előbb azonban élesítsük meg az ollót és a fűrészt — ha kell, vegyünk újat —, mert az életlen szerszám roncsol, nem lehet vele jó munkát végezni. Ne feledkezzünk meg a rügy­vizsgálatról: a kordonokról vagy tőkéről találomra vág­junk le néhány többrügyes vesz­­szőt, majd a vesszőket és a rügyeket is hasítsuk ketté éles késsel. A fagykárt szenvedett vessző belül sötétbarna vagy fekete, az elpusztult rügy szin­tén fekete és kemény. Az e­­gészséges rügy belül szép zöld színű. Ha a vesszők és a rü­gyek elfagytak, olyan vissza­vágást alkalmazzunk, hogy a növény a rejtett, alsó rügyek­ből kihajtson. Fagykár esetén a károsodott tőkéket a kár mértékének megfelelően a szo­kásosnál több rügyre kell met­szeni. Mit kell tudni a metszésről? Például ismerni kell a szőlő föld feletti részeit, hogy tud­juk, mit szabad és mit kell le­vágni. Aki nem tudja, hogy me­lyik fajta milyen metszést kí­ván, milyen terhelést bír dl, inkább kérjen segítséget ta­pasztaltabb kollégájától, mint­hogy tönkretegye az ültetvényt. Kedvező időben a hónap vé­gén megkezdhetjük a homok­talajon telepített, saját gyöke­rű ültetvények tőkepótlását (döntés, 'bujtás), mert később a duzzadó rügyek könnyen le­pattannak. Döntéskor a kisze­melt tőke körül leásunk a talpgyökérig, a tőkefejet meg­tisztogatjuk a satnya vesszők­től és harmatgyökerektől, majd lefektetjük a tőkét úgy, hogy a kiválasztott vesző a fél méter mély árokba fektetve a kipusz­tult tőke helyére érjen. A vesz­­szőt úgy kell betakarni, hogy pótolt tőke helyén két egész­séges, világos rügyre viszavág­­ható vesszőrész álljon ki a főidből. Ha szép erős tőkét döntünk meg, vele egyszerre több hiányzó tőkét is pótolha­tunk. Bujtáskor egy kiválasz­tott vesszőt vezetünk a hiány­zó tőke helyére, s a vesszőt ugyanúgy árokba fektetjük, visszavágjuk és elföldeljük, mint döntéskor, csak Itt a tö­két nem bolygatjuk meg. Ez az eljárás a vadalanyra oltott ültetvény esetében nem alkal­mazható; ott a tőkehiányt olt­ványokkal kell pótolni. Ellenőrizzük vegyszerkészle­tünket. Ne feledjük, hogy a kellően tárolt készítmények is csak legfeljebb két évig hasz­nálhatók teljes biztonsággal. Ennek megfelelően egészítsük ki készletünket. S közben ta­nulmányozzuk a növényvédelmi előírásokat (nem csak azt, hogy tennivalók az adott szer milyen tömény­ségben használható, hanem azt is, hogy mennyi a hatóanyag előírt élelmezés- és munka­egészségügyi várakozási ide­je!), hogy a háztájiban is szakszerűen bánjunk a vegyi készítményekkel, és ne csupán a növényeket, de a saját egész­ségünket is védjük a károso­dástól. A ZQLDSÉGESKERTBEN A fűtött fóliasátorban úgy locsoljuk a retket, hogy a fel­ső 10—15 cm-es talajréteg min­dig nedves legyen. Ha túl sű­rűre sikerült a vetés, ritkítsuk ki a növényzetet, de soha ne húzzuk ki, inkább csak csíp­jük el a fölösleges növénye­ket. Az időjárástól, illetve a fűtéstől függ, megkezdhetjük-e a hónap vége felé a szállítást. Ha az üvegházat vagy a fű­tött sátrat salátával ültettük be, lassan piacképessé válik az áru, megkezdhetjük a vágást A retek és a saláta után a második szakaszba kerülő sa­látauborka magját előcsirázta­­tás ntán nagyabb tőzegkockába vagy cserépbe vetjük (Budai korai, Budai félhosszú Fi, Szen­záció). Nagy légterű sátorban vagy üvegházban támrendszer­­re vezetve termelhetjük az uborkát (Kecskeméti hajtató). A fejlődő paprikapalántát kétleveles korban tűzdeljük át 5X5 cm-es távolságra. hőmérsékleten tartva. Ha az időjárás és a talaj állapota le­hetővé teszi, elvethetjük a má­kot is. .A vetőmagot homokkal keverve szórjuk ki, így ritkább és egyenletesebb lesz a növény­­állomány. Kedvező időjárás esetén el­­duggathatjuk a 2—3 cm átmé­rőjű dughagymát [5—10 cm tő- és 30 cm sortávolságra, 2 —3 cm mélyre), elvethetjük a korai cukorborsót (30—40 cm sortávolság, 4—8 cm mélység), s megkezdhetjük a korai bur­gonya meleg, világos helyiség­ben történő előcsírázlatását. Ha nincsen fűtött növényhá- Varga József zunk, palántaneveléshez készít­sünk melegágyat. Készítésére legalkalmasabb a lótrágya, de más Istállőtrágya Is megteszi. A jól tömörített trágyára előbb durva, majd finom melegágyi földet szórjunk. Miután a trá­gya begyulladt, alaposan szel­lőztessük ki a melegágyat, és máris hozzáláthatunk a vetés­hez. A kikelt, szépen fejlődő pa­lánták áttűzdeléséhez tőzeg­kockára (tápkocka) van szük­ségünk, amit melegágyi föld, tőzeg és homok 5:1:1 arányú keverékéből készítünk. A salá­tának 5X5 . cm-es, a papriká­nak 6 X 6-os vagy 6X 8-as, az uborkának pedig 10X10 cm-es tőzegkockát kell készíteni. Huszár István agrármérnök Л VIRÁGOK KÖRÜL A pázsitot fagymentes napon kb. 2 cm vastagon szórjuk meg foszfor- és báliműtrágyát is tartalmazó komposztfölddel. Egy köbméter komposzthoz há­rom kiló foszfor- és egy kiló káliumtartalmú műtrágya szük­ségeltetik, Enyhébb napokon megkezd­hetjük a lombullató sövények (fagyai, gyertyán), metszését. Hideg időben a vesszők mere­vek és törékenyek. Ha alulról kiritkultak, fiatalítsunk. A ko­ra tavasszal virágzó díszcser­jéket, valamint azokat a dísz­növényeket, amelyek már az előző tenyészldőben kifejlesz­tették a virágbimbókat (orgo­na, lila akác, aranyeső, japán­birs), most ne háborgassuk. Metszésükre elvirágzás után kell sort keríteni. Az egyéves vesszőkből fejlő­dött hajtásokon virágzó növé­nyeket (gyöngyvessző, labdaró­zsa, gyöngyvirágcserje} csak gyengén szabad metszeni, ak­kor is inkább az idős részeket kell megritkítani. Az időnkén­ti hajtáskurtltással elejét vehet­jük a felkopaszodásnak. A rit­kításkor nyert vesszőt (arany­fa, mandula) ne dobjuk el: vá­zába állítva kivirágoztatható, szebbé tehető vele a lakás. -A fás dugványozással szaporítha­tó díszcserjék (fagyai, arany­­vessző, somfélék) egyéves vesz­­szeiből megvágott 20—25 cm-es dugványokat meleg homokba ágyázva tároljuk. A rózsát, nyári orgonát, hor­tenziát, vagyis azokat a növé­nyeket, amelyek majd az új hajtásokon hoznak virágot, e­­rősebben vissza kell metszeni. Ellenőrizzük a pincében tá­rolt gumókat és virághagymá­kat, szükség szerint szellőztes­sünk vagy locsoljuk meg a ho­mokot. Február második felé­ben a hajtatásra előkészített nárciszt melegebb helyiségbe 'visszük. Ha rendelkezünk a ránylag hűvös (10 C°-nál nem melegebb], de világos helyiség­gel, akkor sáfrányt és kró­­knszt is hajtathatunk. Ha a helyiségben ennél melegebb van, kár kísérleteznünk, mert csak a levelek fognak kihajta­ni, a virág „ülve“ marad. Ne feledkezzünk meg a szo­banövényeinkről sem. A köz­­pontifűtéses lakásokban a nö­vények nagyon meghálálják a párásítást, a langyos vízzel végzett permetezést, esetleg le­mosást. Az egyenletesen meleg lakásokban télen is könnyen meggyökeresednek a növények, ezért a szükséges átültetést nem fontos tavaszig halogatni. Egyébként Is jó, ha már most előkészítjük a szobanövények átültetéséhez szükséges földke­veréket (komposzt, kertiföld és komposzt, 1 százalékos forma­­llnnal fertőtlenítve). A fertőt­lenítés után két hétig pihen­tetni kell a földet, csak utána ültethetek bele a virágok. Ha azt akarjuk, hogy a mus­kátlitövek kora tavasszal virág­ba boruljanak, akkor telepít­sük át őket melegebb (15—16 C-fokos hőmérsékletű) helyi­ségbe. A húsvéti kaktuszt 10 !—12 C-fokon keli tartani és nem szabad túlöntözni, akkor biztosan kivirágzik. A begónia­­gumókat ültessük cserépbe vagy csíráztató ládába és te­gyük melegebb helyre. Elvet­hetjük a nyári (Chabaud) szeg­fű magját, mert a nyert növé­nyek csak öt-hat hőnappal ve­tés után hoznak virágot. Feb­ruárban már az egynyári mály­varózsa, a kerti petúnia, a szal­­via és a kerti viola magja is elvethető. Huszár Margit agrármérnök Nagy gondot kell fordítani a bideghajtatásra szánt saláta­­palánták nevelésére. Kizárólag napsütéses időben locsoljunk és kiadós szellőztetéssel azon­nal szárítsuk fel a növények­ről a csapadékot. A fűtetlen sátorban ideje előkészíteni a földet a hónapos retek, illetve a -saláta számára. A retket 5 cm-es sortávolságra vetjük, a salátát pedig a fajtaigényeknek megfelelően 18X18 vagy 20X20 cm-es térállásban ültetjük. Aki később a fűtetlen növényház­ban paprikát vagy paradicso­mot akar termelni, legkésőbb február elején vesse el szapo­­rftóláúába a magot, s igyekez­zen biztosítani a 18—22 C-fo­kos hőmérsékletet. A meleg­ágyban nevelt palántákat óvni kell a fagykártól (éjjeli taka­rásra legjobb a nádtakaré). Ne feledjük: a sikeres palántane­veléshez szellőztetésre és ele­gendő napfényre van szükség! A szabadföldi termeléshez most kell elvetni a karalábét, a karfiolt és a többi káposzta­­félét. Mégpedig lehetőleg fer­tőtlenített melegágyi földbe és 15—18 C-fokos állandósított

Next

/
Thumbnails
Contents