Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-07 / 6. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1931. február 7. 8. CSICSAY ALAJOS: — Ogy történt, mikor a csillagok I észrevették az ugrándozó hegyi lám­­pácskát, egy októberi éjszakán le­­tigyis elszalad egyik testvérkéjük a Ftastyúk alól, aki most valahol az H in d i é t a v iß C a n jfk j/ftt /. Egy szomorkás szombat délután, mikor metsző szél nyargalászott alá s föl a didergő Dunán, bánkódva néz­tünk ki az ablakon a csupasz sé­tányra. A toronyházak közötti huzat ázott papírokat lökdösött, nem maradt már neki lepottyant jalevél. Együtt sajnáltuk a megvénült őszt, mi hár­man: Tünde, Csaba és én. Az ilyesmit azonban hamar meg lehet unni, s én jobb híján az íróasztalom fiókjában kezdtem rendet tenni. A csoda tudja honnan, a sok kacat közül elöugrott egy füstös, régi villanykörte. — Meghalt szegény — állapította meg Tünde részvéttel, mire Csaba nagy komolyan leintette. — Egyszerűen kiégett, dobd a sze­mét közéľ Különben is, unom már ezt a szüntelen nyavalygást. Méghogy meghalt. Meghalt a villanykörte. Ta­lán ember az, hogy meg tud halni? Jó, hogy nem álmodik. — Igenis, ha elalszik, akkor álmo­dik. — Megesz a méreg — emelte fel a hangját Csaba. — Apu, hagyod, hogy ez a buta lány össze-vissza zagyváljon mindent? — aztán csendesebben el­kezdett magyarázni. — Nézd, Tündiké, odaát a Duna túlsó partján, a város fölött, azon a nevesincs hegyen, télen nyáron fénylik két égő. Azok azért világítanak, hogy a repülőknek jelt adjanak. Különben megeshetne, hogy valamelyik alacsonyan szálló gép el­akadna a dombok tetején. A bólya is azért villog a Dunán, hogy a hajók zátonyra ne fussanak. Érted? Minden­nek megvan a maga oka. S ne talál­gassál ki holmi szamárságokat! Meg­ígéred? Tünde bólintott, de látszott rajta, hogy gondolatai valahol másutt száll­­dosnak. Mintha mondani akarna vala­mit, csak éppen em meri. Rövid hall­gatás után félénken meg is szólalt. — Pedig én azokról az égókról —> intett fejével a dombok felé — olyan szép mesét tudok, csak nem kíváncsi rá senki — mondta szomorúan. — Dehogynem, kislányom, ha el­mondod meghallgatjuk — bátorítot­tam. S a szombatesti alkonyaiban, mikor a csípős szél durván karmolászta az agg folyó hátát, Tünde a következő­ket mesélte nekünk: — Amint látjátok, azon a magas Nevesincs dombon két villanykörte ég. Az egyik zord, mogorva volt, még­­csak nem is pillantott, olyan mereven nézett a semmibe, a másik pedig vi­dám, játékoskedvü, amolyan igazi paj­kos kis erdei manó. Különben szerény menedékházi fényecske 6, pedig egy­szer lehetett volna igazi, égi csillag is. — Bolondság — dörmögött közbe Csaba. — Pszt, ne zavard öt — súgtam. — Hadd folytassaл hátha érdekes, amit mond. — Lehet, hogy nem érdekes, de szép — mondta a kislány meggyő­zően, és beszélt tovább. küldték hozzá az Est hajnalcsillagot, hívja meg maguk közé játszótársnak. óceán fenekén kergetőzik a zebraha­lakkal. Azt üzente a hajnalpírtól, hogy ne is várják többé vissza. Sír­tak is miatta éppen eleget a csilla­gok. Könnyükkel minden reggelre te­lehintették a réteket, erdőt, de a kis hullócsilagnak nem esett meg a szíve rajtuk. Jól érezte magát a guppik, a fátyol-, és csikóhalak között. Ezért az esthajnal szépen megkérte a kis vil­lanykörtét, ne vesse meg a társaságu­kat, és jöjjön el közéjük az égre csil­lagcsibének. — Hogyan mehetnék én, hiszen ak­kor a testvérem egyedül maradna. Hátha netán elalszik, s abból nagy baj kerekedhet ám. — Ugye, elengeded hozzánk? — szabódon a mereven néző bunfordi körtének a küldönc. — Mit bánom én hová megy ez a szeleburdi. Hiszen olyan szertelen, hogy van-e vagy nincs, szinte mind­egy-Megsértődött ezen a vidám kis égő, belekapaszkodott hát az Esthajnal csillag üstökébe, kettőt se kellett szá­molni, az máris fönntermett vele az ég kellős közepén. — Jaj, én itt szédülök! — sivalko­­dott a kis körte. — Lepottyanok és a szilánkjaimat se szedik össze. — Ne félj! — csillapította a Sark­csillag. — Ülj fel szépen a Göncöl­­szekérre, s majd éjfél után kerülök veled egyet a Tejúton. Bele is huppant a menedékházi kör­te a Göncöl saroglyájába. Onnan pil­logott le a földi fényekre. S úgy el­­bámészkodott rajtuk, hogy tényleg majdnem kipottyogott a ferde szekér­ből. Ilyen csodás világot még életében nem látott. A szivárvány minden szí­nében ragyogott a millió villanyégő. Sárga, kék, zöld és piros reklám fé­nyek gyúltak. Karcsú utcai lámpák ölelgették egymást. A toronyházak, mint százszemű törpécskék táncoltak a városok szélén, és hamisan kacsint­gattak rá a kacér folyami bólyák. Ki tudná mindazt elmondani, mi mindent látott még. Kedve lett volna vissza­röppenni közéjük. Am ekkor éjfélt ütött az egyik toronyóra, s mint meg­­kergült hajnali kakasok, bolond lár­mába kezdett a többi is. Elmozdult a helyéből az Északi Sarkcsillag ... — Nahát ez már sok! — ugrott föl Csaba. Visszanyomtam őt a karos­székbe, s Tünde mintha nem hallott volna, csak mesélt tovább. — Igen, a Sarkcsillag odaballagott a Göncölszekérhez, két gylhos paripát vezetett keményen kötőféknél fogva. Az egyiket úgy hívta Északi Fény, a másikat Tundrái Szél. Holdsugárból gyeplőt és istrángot vetett rájuk, s a Göncöl görbe rúdja mellé kötötte őket. Alig tudott a bakra felpattani, a két szilaj mén őrült vágtába kezdett. A vad iramban még a Göncöl rúdja is kiegyenesedett. Száguldottak rémítő gyorsan a Tejút jobb oldalán északról dél jelé. Maguk mögött hagyták a ra­kétákat, sőt az űrhajókat is. A kis villanykörte alig bírt kapaszkodni. Hajnalodon már, mire visszatértek. Megkerülték az egész világot, vagy talán csak a felét, nem tudom, de cudarul elfáradt. Már csak vánszorog­tak, zötyögtek a rengeteg bolygótör­meléken. Az égöcske kábultan ücsör­gött, rázatta magát a mennyei fogat farán. Hanem egyszerre mintha ezer wolt csípte volna meg. Nem látta jényleni a menedékházi társát. Vajon mi történhetett? — Azonnal vigyetek engem haza! — kiabálta. — Vigyetek vissza g Földre! A régi helyemre akarok men­ni! A kocsis nemtetszően csóválta a fe­jét, de mit tehetett, elindult hát sze­kerével a Nevesincs hegycsúcs felé. Alig lelt rá a vaksötétben. Ahogy megérkeztek, a kis égő fürgén kiug­rott a hintóból; hopp, s visszafurako­­dott a megszokott helyére. — Eg áldjon benneteket! — intett a fönti járműnek, s fényesen felra­gyogott, hogy mutassa nekik a vissza­felé vezető utat. A másik lámpát reggel a gondnok ébresztette fel. Sokáig kellett rázo­­gatni, míg magára lelt a foglalatjá­ban. Ki is kapott alaposan miatta, de a kis csavargó védelmére kelt. Azt füllentette, míg az aludt, őrködött he­lyette más. Ám, ki tudja, lehet, hogy nem is hazudott. Míg ő az egeket jár­ta, strázsálhatott helyettük valame­lyik csillag is. Tény, hogy a repülő­gépek messze elkerülték a dunamenti dombokat. Azért mindketten megfogadták, más­kor nem hagyják el egymást. Sőt, olyan jó testvérek lesznek ezután, hogy egy kwsit el is játszadoznak majd egymással. 'így is lett. Néha jó­kedvükben összekapaszkodnak, mó­káznak, táncolnak odaát a dombtetőn. Még az ilyen morcos időben is ám, mint a mai, vidáman ugra-bugrálnak. A kislány széttárta a kezét, jelezve, hogy vége a mesének. Megköszöntem neki, s bizony majd­nem táncraperdültem vele én is, mi­kor észrevettem, hogy Csaba nagy ti­tokban a pajkos hegyi fényeket lesi, vajon igaz lehet-e, amit Tünde mesélt róluk. Ha egyszer Párkányban jártok, les­sétek meg őket magatok isi жшмщаадица A pionírok is követik a felnőttek példáját A losonci (Lučenec) járás pionírszervezetei a fiatal nemzedék nevében értékes felajánlásokkal köszöntik pártunk megalakulásának 60. évforduló­ját éš а XVI. kongresszust. A járás pionírszervezetet ebben az iskolai évben vállalták, hogy hatéko­nyabban kiveszik részüket a hulladékok, valamint az erdei termékek gyűj­tésében. Többek közt vállalták, hogy összegyűjtenek 109 050 kg vas-, 80 170 kg papír-, 20 600 kg textilhulladékot, és 2100 db üveget adnak le a begyüjtöhelyeken. Továbbá, hogy 28113 darab erdei facsemetét és 1717 db dísznövényt ültetnek ki. Járási méretben a falu, illetve a város szépí­tés! akcióban összesen 67 540 órát dolgoznak le társadalmi munkában. A nemzetközi szolidaritás alapra pedig befizetnek 14 450 koronát. A kötelezettségvállalások jelentős részét az erdei gyümölcsök (csipke, vadgesztenye, gyógyfű) begyűjtésével teljesítették. CSAK ISTVÁN Dr. Ervin Trogsch, a Lipcsei Testnevelést Főiskola tanára ér­dekes edzési gyakorlatokat ajánl télre: Többek között ezeket írja: „Ha kint már hideg van, a szer­vezetnek valamivel hosszabb be­melegítésre van szüksége, mint tavasszal vagy nyáron. Ezért mi­előtt napi sétánkra indulnánk, vé­gezzünk hanyattfekve kar- és láb­­mozgató gyakorlatokat. Ennek módja közismert: a. karokat és a lábakat magasra emeljük, előre­­hátra mozgatjuk, „kerékpározunk“ a levegőben. Az ütem ne legyen megerőltető: percenként ötven len­dítés bőségesen elég ahhoz, hogy vérkeringésünk mozgásba lendül­jön és segítségével kellemesen el­­viseihetőnek érezzük séta közben Hasznos téli séták a kissé borzongató hideget is. Per­sze öltözzünk rétegesen, úgy, hogy izzadás, vagy megfázás nélkül te­ltessük meg ezt a sétát, ami jól­esik és ami szervezetünknek télen is hiányzik.“ Főleg a városi embereknek a­­jánlja dr. Trogsch a téli sétát, s — miként írja — a falu lakói­val szemben š városlakó nagyrészt elveszti a természettel való köz­vetlen kapcsolatát. Élete is, mun­kája is zárt falak közé szorítja, alig van friss levegőn. A légáram­lás nem tornásztatja ereit, a hideg­meleg váltakozása nem edzi. Ke­vés ibolyántúli besugárzás" éri, hi­szen a városok feletti por- és ködfátyol megszűri a napsugara-1 kát is. Bizonyára Önök is érezték már, kedves olvasóim, hogy mennyivel könnyebben lélegzünk az erdei, vagy vízparti séta közben. Ilyen­kor az egész szervezet biológiai ritmusa megjavul. Ha hosszabb ideig sétálunk — gyorsan, hanem kényelmesen, kb. harminc-negyven métert haladva percenként — szervezetünkben az anyagcsere másfélszeresére foko­zódik. Száz métereres percenkénti sebesség esetén pedig ötszörösére. Érdemes kipróbálni és rendszeres­sé tenni, hiszen a legtöbb ember­nek nem is jelent túlzott megter­helést, ellenkezőleg: jóleső igény­bevételt ... és még az ember test­súlya is csökken. A sportszerűen túrázókra még inkább vonatkozik ez: ők ötven kilométeres távon öt kilót is leadnak. Mindez az anyagcsere növekedésének, főkép­pen a fokozott zsír- és szénhidrát­felhasználásának eredménye. No, de mi maradjunk csak an­nál a sétánál, amit a magamfajta nyugdíjasok is különösebb nehéz­ség nélkül megtehetnek. A „gyó­gyító“ séták, tehát a kijelölt út­vonalon rendszeresen végrehajtott, megszabott idejű gyaloglás növeli a szervezet teherbíróképességét, erősíti a vérkeringést és légző­rendszerüket. Ezt az ún. „terren­­cóurt“ sikeresen alkalmazzák Szív­izomgyengeség, érelmeszesedés, szervi szívbaj, magasvérnyomás, anyagcsere zavarok, elhízás, cu­korbetegség, légzőszerv! betegség, krónikus ízületi gyulladás, vala­mint általános gyengeség esetén. A „mozgás bármilyen orvossá­got helyettesíthet, de a világ ösz­­szes gyógyszere együttvéve sem helyettesítheti a mozgást“ állapí­totta meg а XVIII. század egyik híres orvosa. Igazát napjainkban is igazolja Bakuban egy különle­ges gyógyintézet, ahol az orvosság nélküli fizikotherápiával és gyógy­tornával gyógyítják jórészt nyug­díjaskorú beutaltjaikat. És nem is eredmAiytelenül, mert a nem meg­erőltető és rendszeres napi moz­gás, még a gyógyulás hite és aka­rata valósággal átállítja, átszerve­zi, átprogramozza, és ezzel talpra állítja még az öregebbeket is. A séta, még inkább a séta köz­ben beiktatott testgyakorlatok, jó hatással vannak a szellemi tény­kedésre is. Ezért mndják, hogy „a séta segít gondolkodni“. Szá­mos kiváló tudós, művész, író ab­ban lelte kedvét, hogy séta közben kedvenc témájával foglalkozott. És arra a kérdésre, hogy mikor születnek legkönnyebben tudomá­nyos ötleteik, mikor legfrissebb az agyműködésük, sokan azt felelték: reggelenként, amikor sétálva te­szik meg az utat otthonukról a munkahelyükig. De lefekvés előtt is hasznos a séta, különösképpen azoknak,* akik álmatlanságban szenvednek. Buga doktor szélű deszkalapokat srófolunk. Ezeket szintén belakkozzuk. — Ha az asztal­ka (és a bútorunk is) sötét színű, akkor a farudakat diófapáccal bepá­­colhatjnk, s amikor ez megszáradt, belakkozzuk. Az asztal lapján helyezzük el a nagy cserépben levő virágokat, a fel­ső lapokon pedig a kisebbeket. Itt na­gyon jól érvényesülnek a futó virá­gok is. Igen sokféle futó szobanövény létezik. Leggyakoribb az aszparágusz. Mivel ez jó életkörülmények között elég buja növésű, azt ajánljuk, hogy a virágállvány szélső polcán helyez­zék el, hogy a többi növényt ne gá­tolja a fejlődésben. Természetesen a polcokat különféle magasságban ter­vezzük, és sohasem egy szintben. így a virágok nem lesznek összezsúfolva, és könnyebben is öntözhetjük őket. Az ötlet alapján különféle variá­ciókban többféle virágállványt is ké­szíthetnek olvasóink. —P. P.— Emeletes virágállvány Sok háztartásban akad olyan kis­asztal, ami útban van, esetleg örö­költük, s nem illik a szobaberende zéshez. Ezt nagyon ügyesen felhasz­nálhatjuk, a képünkön látható módon. Vagyis a lapját leszereljük, s három hosszú rudat erősítünk bele. Ha nem akarunk vele ennyit vesződni, marad hat az aszta! négy lábú is, a felső részét azonban a rajzon látható mó dón készíthetjük el úgy, hogy a bar kácsolóboltban kapható rudat szépen belakkozzuk, hármat összefogunk, kö­zépen megerősítjük őket, majd mind­egyik alját az asztalboz erősítjük sró­­fok segítségével. Az egyes rudak te­tejére négyszögletes vagy lekerekített VÍZSZINTES: 1. Г Számnév. 8. Hár­mas korona. 9. Ja­pán gyöngyhalász­nő. 10. Tova. 12. A dohányos igéje. 14. A jószívű teszi. 15. Nő-i becenév. 17. Folyó Erdélyben. 19. Email. 20. .... Lescaut. 21. Szó­végződés. 23. Meny­asszony. 25. Ázsiai nép. 27. Nátrium­­klorid. 29. Pára. 31. Róbert János. 33. Birkózás kezdete. 34. Halféleség. 35. Kevert tea. 37. Olasz névelő. 38. Gyilok. 40. Kiló egynemű betűi. 41. Idősegység. 43. Pán hangszere. 45. Ha­­jőrész. 46. ... Jó­zsef, székely író. 47. Egy németül. 48. Állami illeték. 50. Ritka németül (RAR). 52. Szom­szédos betűk. 56. Római kettő. 57. Nemzetközi segélykérő jel. 58. Énekel. 60. Vajdasági község. 61. Területmér­ték. 62. Európai nép. 64. Régi súly­mérték. 65. Csípős gyökér. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet harma­dik része. 2. Kiló közepe. 4. Kötő­szó. 5. Az idézet első része. 6. Sír. 8. E napon. 9. Porció. 11. Nem igazi. 13. Fél alma. 15. Becézett Izabella. 16. Azonos a vízsj. 7-el. 17. Szlovák személyes névmás. 18. Trombitahang. 22. Takarmány. 24. Riga része. 28. Gö­rög betű. 28. Olaj angolul. 29. Hóhér szlovákul. 30. Szlovák ajándék. 32. Az idézet második része. 37. Cipész­­szerszám. 39. Sportág. 41. Idohatáro­zói névutó. 42. Igen szlovákul. 43. Szeszes ital. 44. Bírói tárgyalás. 49. Azonban. 51. Névelő. 53. Áldó___ olasz politikus volt. 54. Játékszer. 55. Sző. 56. Alaík. 58. A vízsz. 58' páratlan betűi. 59. Szemével észlel. 63. Igavonó. Beküldendő a függ. 5., 32. és 1. sz. sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK / A lapunk 3. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: Dol­gozzunk bíráló igényességgel. Nyertesek: Zsebík Csaba, Boly (Bof), Császár Irma, Párkány (Štúrovo), Csillingh István, Lekér (Hronovce).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents