Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 4. szám

20 ezer oltványt kínálnak a kertbarátoknak c7eRvezeTt m .два Ersekújvárott (Nové Zámky) a postagalamb­­tenyésztők klubja minden évben megrendezi a postagalambok körzeti kiállítását. A színvonalas bemutatóra tavaly december derekán került sor. A seregszenjlén az érsekújvári és a lévai (Levi­ce) járásból hetven tenyésztő összesen 290 posta­galambot mutatott be. Az értékelő bizottság a standard kategóriában Fabé István hímjét és Ba­bin István (mindkettő Érsekújvár) tojóját, a fia­tal- galambok kategóriájában pedig Procháczka János (Érsekújvár) hímjét és Lancz Ján (Šurany) tojóját pontozta legkedvezőbben. A sportrepülés­ben tavaly Varagya Mihály (Érsekújvár) hímje érte el a legjobb eredményt; összesen 9341 km-t repült. A legtöbb kilométert megtett tojó gazdája Petráni Miroslav (Bánov). Az SZSZK bajnokságán az érsekújvári járást Horváth Jenő galambja kép­viselte legeredményesebben. Az érsekújvári postagalamtenyésztők nemcsak országos, de nemzetközi viszonylatban is elisme­rést érdemlő eredményeket érnek el a standard postagalambok tenyésztésében és a sportrepülés­ben. Az immár negyvenévesnél is idősebb szak­­klub tagjai közül többen sikeresen szerepeltek galambjaikkal az olimpián és a nemzetközi spar­takiádam — Szilárd elhatározásunk, hogy ezentúl is biz­tosítjuk tenyésztőtársaink számára a kedvező rflp­­tetési feltételeket, — hangsúlyozta Bartus László a klub elnöke, —, mert csak így tudnak jól fel­készülni a versenyekre. Most vérfrissítést végez­tünk, több fiatalt választottunk meg a vezetőség­be, ami bizonyára fiatalos lendületet hoz csopor­tunk életébe és munkájába. Most az a legnagyobb feladatunk, hogy mielőbb beszerezzünk egy új tehergépkocsit, mert a régi már kiszolgált, s bi­zony nem alkalmas a galambok szállítására. PhDr. Hofer Lajos, Érsekújvár (Nové Zámky) Szötöoltvämrt keresik Мешке! A gyökeres szőlőoltványok beszer­zése immár évek óta sok gondot és bosszúságot okoz a nagyüzemi szőlé­szeknek és a háztáji termelőknek. A fajtaválaszték szegény, a minőség si­lány, a kínálat szinte semmilyen, így bizony sokan évek óta halogatják a telepítést. Az ültetőanyag-hiány első­sorban azokat sújtja, akik közvetle­­'nül telepítés előtt akarnak oltványt vásárolni. A szaporító gazdaságok általában igyekeznek még ősszel el­adni, amit csak lehet, hogy minél e­­redményesebben zárják a gazdasági évet. A múlt őszön sajnos megkéstek a kitermelési, osztályozási és minősíté­si munkák, s most még néhány gaz­daságban van oltvány. De, hogy med­dig? A kertésztársak tájékoztatása érde­kében közlöm, hogy a Köbölkúti (Gbelce) Efsz körülbelül húszezer gyökeres, második minőségi osztály­ban elismert szőlőoltványt kínál a szőlőtermesztés iránt érdeklődő ker­­tészkedőknek. Fajtaválaszték: Pannó­nia kincse, Irsai Olivér, Szentlőrinci, Zöld veltetini. Kisebb mennyiségben még Favorit, Rekord, Periette és Gu­­zal-Kara fajták is kaphatók. Az olt­ványok kiskereskedelmi ára darabon­ként 9. korona 50 fillér. A szövetke­zet megrendelést nem fogad el, tehát mindenkinek személyesen kell átven­nie az igényelt oltványokat. Barta Imre, a gazdaság tapasztalt ágazat­vezetője a délutáni órákban várja a* érdeklődőket. А II. osztályú oltvány valaha na­gyon silány volt, de amióta szigorí­tották a minőségi normákat és mó­dosították az ültetőanyagok árát, az­óta a másodosztályú oltvány is bát­ran eltelepíthető. A szabvány értel­mében alapvető követelmény, hogy az oltvány ne legyen kétévesnél öre­gebb, a forradás, az alany és a ne­mes rész között tökéletes legyen, s az oltvány megfeleljen az alábbi kö­vetelményeknek: I. osztály II. osztály az oltvány hossza (tőtől a kihajtott rügyig 35 cm 35 cm a hajtások hossza legkevesebb 20 cm 10 cm jól beérett rügyek a hajtásokon 5 db 3 db gyökerek száma 5 db 3 db a gyökerek hossza legkevesebb 15 cm 10 cm A várt siker érdekében — a drá­gaság ellenére is — mindig inkább a szaporítással megbízott üzemektől vá­sároljunk szőlőoltványt — és cseme­tét —, mert a minősített ültetőanyag jó eredmény és egyben termelési biz­tonságot is jelent. Varga József 1 A siker alapja szakszerű takarmányozás A baromfi eledele növényi, állati és ásványi eredetű anyagokból, valamint vi­taminokból áll. A szénhidrátok a hő- és mozgási energia ter­meléséhez szükségesek és a zsí­rok képzésében is szerepet ját­szanak. Zsírokra a hőenergia képzésénél és az idegsejtek fejlődéséhez van szükség. A szénhidrátos takarmányok kö­zé tartozik az árpa, zab, búza. kukorica, köles, rozs, búzakor­pa, valamint a burgonya. Az árpa jó baromfitakarmány. Csirkéknek legmegfelelőbb az árpadara (árpagyöngy). A sze­mesek napi adagjának 30—40 százalékát adhatja. A zab ked­vezően befolyásolja a csibene­velést és a tojástermelést. Rosz­­szabbul emészthető, mint az árpa, mert sok héjrészt tartal­maz. A napi adagban 15 szá­zaléknál több ne legyen belőle (kivétel a lúd). Ha csíráztatva adagoljuk, növeli a gúnár meg­termékenyítő képességét. A bú­za igen értékes és a baromfiak egyik legkedveltebb eledele. A kukoricában a legkevesebb a rost, s mivel sok keményítőt tartalmaz, különösen télen jó takarmány. A napi adagban 30—35 százalék mennyiségben fordulhat elő. Mindig más sze­messel keverve adagoljuk. A rozsot a baromfi nem kedveli, túladagolása hasmenést okoz­hat. A búzakorpa elsősorban csirkéknek való, de keverék­ben tyúkokkal is etethető (Ю ■—15 százalék). A burgonya a szemesek 30 százalékát Is pó­tolhatja, mivel sok benne a keményítő. A tojós tyúkoknak naponta 6 dkg főtt burgonya adható. Az állati eredetű fehérjét tar­talmazó takarmányok közül el­sősorban a hús-, hal- és vér­lisztet, továbbá a tejipari mel­léktermékeket, valamint a to­jást és a vért kell megemlíte­ni. A hús-, hal- és vérlisztből 10—15 százalékot tehetünk a napi adagba. A tejipari mellék­­termékek (fölözött tej, író, sa­vó), igen alkalmasak a tojós tyúkok és a növendékbaromfi számára, s pótolhatják a hal­lisztet. Nagyon jó hatása van a savanyú tejnek. A savóban kevés a fehérje, viszont sok a Bi2-vitamin. A túróval jő ta­pasztalatokat szereztünk a csi­benevelésben. A tojást és a vá­góhídon vagy a házi disznó­öléskor beszerzett vért mindig főzve kínáljuk a baromfinak. A növényi eredetű fehérjében gazdag takarmányok közé so­roljuk a borsót, a bükkönyt és a szóját, valamint az olajpogá­csákat. A borsót darálva ada­goljuk, legfeljebb 10 százalék mennyiségben. A bükköny nem a legjobb baromfitakarmány, vi­szont annál jobbak az olajpo­gácsák (szója, len, napraforgó). Naponta 15 százalék mennyi­ségben adagolhatók. Az élő szervezet számára szükséges ásványi anyagokat mással nem lehet pótolni. Közü­lük legfontosabb a mész, a foszfor és a klór (legfeljebb másfél százaléknyi konyhasó juttatásával adagolható). A vitaminok jelenlététől függ az élő szervezet valamennyi lét­­fontosságú életfolyamatának a­­lakulása. Ha a szervezetben kevés a vitamin, hiánybetegsé­gek jelentkeznek. A szervezet számára nélkülözhetetlen A vi­tamin szükséges mennyisége színes marharépa, csikórépa és sárgarépa adagolásával bizto­sítható. B2-vitamint a sütőipari élesztő, a halzsír és a csíráz­tatott gabona, D-vitamint pedig a szárított zöldtakarmányok tartalmaznak. A napfény hatá­sára a bőr és a tollzsír is ké­pes D-vltamint termelni. Táplálékon kívül vízre és a zúzógyomor tevékenységét se­gítő szemcsés homokra és fi­nom kavicsra is szüksége van a baromfinak. Ügyeljünk rá, hogy az itatőban mindig tiszta legyen a víz, s télen inkább langyos vizet adjunk a tyúkok­nak. Az ivóvízbe célszerű vala­milyen fertőtlenítő szert, pél­dául hipermangánt, csipetnyi rézgálicot, esetleg egy-két pe­nicillin-tablettát tenni, persze, nem rendszeresen, csak időn­kénti kezelés céljából. Most pedig szóljunk néhány szót a téli takarmányozás ho­gyanjáról. Kizárólag szemese­ket még télen sem tanácsos etetni, mert így nem tudjuk nö­velni a napi adag fehérjetar­talmát. Házilag a következő mő­­do készíthetünk kiváló keveré­ket: ledarálunk ötven vagy száz kiló szemest, melyben 30 szá­zalék árpa, 40 százalék búza, 10 százalék búzakorpa és 20 százalék kukorica van. Ha van valamilyen hüvelyes takarmá­nyunk (pl. borsó), abból 5—10 százaléknyit adagolhatunk. Az így nyert keverék fehérjetar­talmát élesztősítéssel növelhet­jük legegyszerűbben. A reggeli adagot este, a délit pedig reg­gel kell élesztősíteni. Egy kiló keverék élesztősítéséhez meleg (35—40 C-fokos) vízben elmor­zsolunk 1—2 dkg sütőipari é­­lesztőt, majd a 4—5 liter vizet, amely most már csak kb. 30 C-fokos, ráöntjük az egy kiló darára. Az egészet 5—7 órán át állni hagyjuk, de közben két­­óránként megkeverjük. Az é­­lesztősítést úgy végezzük, hogy télen a napi adagnak körülbe­lül 30 százalékát továbbra is őröletlen szemesek (búza, ku­korica) adják, s ezeket kora délután szórjuk az állatok elé. A kukorica serkenti a baromfi szervezetének hőtermelését, így a fütetlen ólakban tartott álla­tok még a hajnali és a kora reggeli órákban sem fáznak. K. Molnár Ferenc 2 A nagyüzemek és háztáji kertészkedök egyaránt azért épí­tenek drága üvegházat, hogy erdményesebbé tegyék a palán­tanevelést, a korai zöldség- és virágtermelést. A kártevők saj­nos sok kertészkedőnek megkeserítették már az életét Fotó: -bor Hogyan Hsuk az üvegházi molyfetűt? (Folytatás az 1. oldalról) ból a molytetük újból kirepül­jenek. A molytetú elleni okszerű vé­dekezésnek van egy további kö­vetelménye. Történetesen: ele­jét kell venni ännak, hogy a vásárolt növényekkel újból be­hurcoljuk ezt a kártevőt. Ezért a vásárolt növényeket megfe­lelő inszekticidekkel legalább egyszer le kell permetezni, mi­előtt üvegházba kerülnek. Ü- gyelni kell arra is, nehogy a munkaruhánkkal vagy a hajza­tunkkal átvigyük ezt a kártevőt a már mentesített üvegházakba. Ami a vegyszeres védekezést illeti, nálunk eddig főleg a rö­vid hatástartamú Actelic 50 ЕС és Lannate 90 W készítménye­ket alkalmazták. Az NDK-ban újabban jó eredményeket érnek el a hosszabb hatástartamú Ul­­tracid 40 ЕС vagy WP (0,1 %) és a Ripcord 40 ЕС (0,03 %) készítményekkel. Ez utóbbival Magyarországon is igen jó ta­pasztalatokat szereztek. Mivel ezék az inszekticidek csak a lárvákat és a repülő kártevő­ket pusztítják el, igen fontos, hogy a rövid hatástartalmú sze­rekkel négy-öt nap, a hosszabb hatástartamúakkal pedig hét nap elteltével megismételjük a permetezést. Az üvegház hő­­mérsékleti viszonyaitól függj hogy a permetezést hányszor kell megismételni. Az NDK-ban egy középhőmérsékletű (25 C- fok) üvegház egyetlen molyge­nerációjának elpusztítására hét­naponként ötször, 15 C-foknál pedig tíznaponként kilencszer megismételt permetezést aján­lanak. Permetezéskor ügyelni kell arra, hogy a permedé a levelek mindkét oldalát érje. Magyarországi tapasztalatok szerint az ismételt permetezé­sek után az üvegház növény­­állományát továbbra is rend­szeresen figyelni kell, és fia csak egy molytetűt is találunk, a permetezést azonnal meg kell kezdeni. Nyáron az üvegházi molytetű az üvegház közelében találha­tó, a gyomnövényeken is meg­él. Ezért az üvegház környékén rendszeresen irtsuk a gyomot, különösképpen a csalánt és a tyúkhúrt. Újabban az NDK-belí VEB Fahlberg-Liszt magdeburgi gyár Fentoxan elnevezéssel új, atká­kat is pusztító inszekticidet fej­lesztett ki, melynek 0,2 száza­lékos oldata az üvegházi moly­tetű szárnyas egyedeire, lárvái­ra és tojásaira is pusztító ha­tású. Sajnos e kiváló készít; mény használatát nálunk még nem engedélyezték. RENCZÉS VILMOS Darált nutriahús tyúkoknak Napjainkban sok szó esik az ésszerűbb, takarékosabb gaz­dálkodásról, anyagi javaink ha­tékonyabb felhasználásáról, a melléktermékek, sőt hulladékok hasznosításáról. A nutriate­­nyésztés területén található igen értékes melléktermékek, az állat húsának nálam nagyon jól bevált hasznosítási módsze­rét ismertetem. Kipróbálását azoknak a tenyésztőtársaknak javaslom, akik nem riadnak vissza a többletmunkától. Egyes tenyésztők a nutria húsát sütve, főzve vagy kol­básznak feldolgozva ugyanúgy fogyasztják, mint a sertés- vagy baromfihúst. Az emberek nagy többsége azonban idegenkedik tőle. Egyesek sertésekkel, má­sok kutyákkal etetik föl, per­sze csak rövid idő alatt, amíg a hús romlani nem kezd. Nem tudják megfelelő adagokban hosszabb időn át beosztani, így a hús nagy része elpocsékoló­dik. Van, aki megfőz egy-egy nutriát — amíg a készlet tart i—: és kirakja tyúkjainak az ud­varra, ahol azok néhány hétig degeszre tömik magukat, azután sóvárogva várják a következő vágást, prémezést. A természetben a növények ugyanolyan szabályok szerint élnek, mint pél­dául az ember. A növény >s lélegzik, táplálkozik, érzékeny a külvilág hatásaira, van gyer­mek- és felnőttkora, idővel megöregszik, megtámadják a be­tegségek, s végül elhal, mint minden más élőlény. Ha a be­tegségek és a kártevők nagy-Gvüitsünk fagvMf! mértékben károsítanak, a kul­túrnövények bizony elég rövid életűek. A fák életét — egye­bek között — a fagyöngy is veszélyezteti. A fehér fagyöngy (Viscum album) vad- és kultúrfákon é­­lősködő örökzöld növény. Szá­ra, bőrnemü levele és fehér bogyótermése ragacsos anyagot tartalmaz, ágai és levelei dro­got szolgáltatnak. A fagyöngy többnyire csak a vadon növő fákon (fenyő, nyár, fűz, nyír, éger, akác, tölgy) fordul elő, de volt már rá példa, hogy az almafán és a körtefán is megtelepedett. Magját az erdei madarak ter-Nem állítom, hogy megtalál­tam a legtökéletesebb haszno­sítási módszert, de eljárásom nagyon egyszerű, könnyű, ős­idők óta ismert technológián alapszik. Egy prémezésre ke­rülő nutria súlya 5—6 kg kö­zött van. Egy közepes állomá­nyú tenyésztő is évente körül­belül száz állatot prémez le, s ez 200 kg hús. A kizsigerelt, lefejezett, fa­rok és lábak nélküli állatot be­sózom, és a sóban 4—5 napig állni hagyom, majd 6—8 órán át füstölöm, és utána a pad­láson felakasztom. így a leg­nagyobb kánikulában sem rom­lik meg, és folyamatosan hasz­nálható. Felhasználás előtt fél napig áztatom, majd főzöm és ledarálom. A darált húst be­­főttesüvegekbe szorosan be­nyomkodva, hűtőszekrényben (télen csak fütetlen helyiség­ben) tárolom. A fejeket és az értékes belsőrészeket (májat, szívet stb.) azonnal megfőzöm és ledarálva tárolom a fölete­tésig. A darált húsból, valamint a kukorica- és árpadarából; tojó­­premix, ásványi premix, futor, só hozzáadásával házi tojótá­pot készítek tyúkjaimnak. Tet­ra SL jércéket neveltem, me­lyek májusban kezdtek tojni; egy év alatt 3150 tojást adtak. Tyúkjaim a padlástérben van­nak elhelyezve, egy 40 W-os fénycsővel világítok nekik. Többletmunkával jár a hús ilyen felhasználása, azonban nem sajnálom, mert megéri, és má­soknak is javaslom. (Kiss A., Kistenyésztők uapja, 1980. 12) jesztik; a csíraképes mag szí­vógyökereket fejleszt, amelyek áttörik a fa kérgét, behatolnak a fa testébe és elszívja a gaz­danövénytől a maga fejlődésé­hez szükséges nedvességet és ásványi anyagot. A megtáma­dott fák rövidesen elhalnak, ha az élősködő fagyöngyöt nem távolitják el róluk. Legegysze­rűbb, ha a megtámadott ágat tőből eltávolítjuk. Ha gyümölcs­fáról van szó, a nagy gonddal kinevelt ágat senki sem szíve­sen fűrészeli le. Ilyenkor a fa­gyöngyöt kell tőből kivágni. Rendszeresen ellenőrizzük a sebet és ha a fagyöngy netán ismét kihajtana, a legkisebb hajtásokat is azonnal távolítsuk el. Így az élősködő növényt fo­kozatosan legyengítjük, s végül elhal. Mint már említettem, a fa­gyöngy értékes gyógyszeripari nyersanyag, szára és levele drogot szolgáltat. A legfeljebb 5 mm vastag, levelekkel borí­tott szárrészt 40 C-fokos hő­mérsékleten kell szárítani. A beszáradási arány 3:1. A gyűj­tés decembertől februárig ese­dékes. Gyűjtsünk fagyöngyöt, kettős célt szolgálunk vele: megóvjuk a fákat az élősködőktől, s egy­úttal enyhítjük gyógyszeripa­runk nyersanyag-beszerzési gondjait. Kmosko László agrármérnök

Next

/
Thumbnails
Contents