Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-17 / 3. szám
1981. Január 17. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A KGST—ORSZÁGOK EOYOTTMÜKÖDESE Ésszerű földhasználat és fUdveddHii A föld, a mezőgazdasági termelés alapvető eszköze, ésszerű használata a szocialista építés egyik elsőrendű feladata volt mindig, és ma is az, különösen a mezőgazdasági termelés belterjesftésének jelenlegi viszonyai között. A nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlődése, a gazdasági integráció elmélyülése előidézte a szocialista országok népgazdasága területi szerkezetének megváltozását. E- zért a föld gazdaságos használatának és védelmének problémája az európai KOST-tagországokban sokrétűvé vált. Megoldásához célirányosan össze kell hangolni a hosszú lejáratú komplex Intézkedéseket, az egyes országok társadalmi, történeti, gazdasági és természeti viszonyainak figyelembe vételével. A szocialista országok magas gazdasági és műszaki színvonala, népgazdaságunk gyors fejlődési üteme következtében, elkerülhetetlenül növekszik az ipari, közlekedési, építési ée más objektumok által elfoglalt terület. A KGST-tagországok egészében a mezőgazdasági haszonterületek az összes földterület 28,t százalékát foglalják el, az erdők területe 35,2 szásalékot, az egyéb földterületek 36,2 százalékot képviselnek. Az „egyéb földterületek“ kategóriájának társadalmi és gazdasági jelentősége jelenleg erősen növekszik. Ez a városiasodás további fejlődésével, környezetvédelmi Intézkedések hozatalával, a termőterületek kiterjesztésére szolgáló tartalékok keresésével van kapcsolatban. Az I960—1978-as Időszakban a KGST-tagországokban a mezőgazdaságilag művelt terület 89,3 millió hektárral növekedett, miközben a legelők területe 102,3 millió hektárral, a tar-, tós ültetvényeké pedig 1,4 millió hektárral emelkedett. Noha a rét és szántóföld területe ebben az időszakban 8,7, illetve 5,6 millió hektárral csökkent, e területek termőképessége 40—70 százalékkal nőtt. A földek átkerülése a mezőgazdaságból más szektorokba, a gazdasági fejlődés természetes jelensége. A feladat az, hogy ezt az átkerülést tervszerűvé tegyük, ami megfelel a szocialista állam érdekeinek, a termelőerők elhelyezési és a népgazdaság fejlesztési tervének, a környezetvédelem követelményeinek. A mezőgazdasági ágazatok változása minden országban egy bizonyos mértékben a talaj- és éghajlati viszonyoktól függ, de a meghatározó tényezők gazdaságiak, többek között a társadalom mezőgazdasági termékek Iránti igénye. Az élelmiszer-termelés potenciális lehetőségét az országban as agy főre eső termőterület figyelembe vételével lehet számítani. Az 1960—1978 közötti időszakban a KGST-országokban az egy főre eső mezőgazdasági haszonterület és a szántóföld csökkentésének irányzata észlelhető, ami a népesség jelentős növekedésével van kapcsolatban. A művelési ágak szerkezetének változása az európai KGST-tagországokban általában összhangban volt azokkal a feladatokkal, amelyek minden egyes ország népgazdasága előtt állottak. 1976 óta az európai KGST-országok kutatói közös kutatást végeznek. „A földvédelem és ésszerű földhasználat tudományosan megalapozott eljárásainak kidolgozása“ témában. A Szovjetunió és Csehszlovákia szakemberei egyeztetett tudományos-kutatási program szerint állapítják meg a földhasználat elveit, és határozzák meg a népgazdaság különböző ágainak területi igényeit. A degradált talajok rekultivációjának és művelésbe vételének módszereit, valamint az ipart üzemek övezetében megvalózulé földhasználatra vonatkozó ajánlásokat Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és a Szovjetunió tudományos intézményei dolgozzák ki. Ezenkívül ezekben az országokban as ipari hulladékok meliorációs célra történő hasznosításának lehetőségét is vizsgálják. A téma keretében nagy figyelmet szentelnek a fttldosztályoxás óz földkataszter egységet módszertanának kidolgozásának. A tudományos-műszaki forradalom viszonyai között gyorsított ütemben alakulnak ki a feltételek a mezőgazdasági termelés nemzetközi szakosításához, ami hatással vsa a földhasználat szerkezeti változására. Például a korszerű mezőgazdálkodás viszonyai közütt jelentős földterületeket, köztük mezőgazdazágiakat is, ájonnan létesült ipari komplexumok foglaltak el. Több ország kutatóintézetében a kutatók meghatározták az agyas iparágak környezetre gyakorolt káros hatásának fő paramétereit, és s földek ezzel kapcsolatos átalakulását, ás a talajok mezőgazdasági hasznosításának elveit a színesfém-kohászat, barnaszén- és kőbányászat körzeteiben. A Meliorációs Kutatóintézetben (Prága—Zbraslav) kidolgozták a mezőgazdasági területeknek a táj kultárállapotba hozásával kapcsolatos hasznosítási alapelvett, a természeti ée gazdasági viszonyok komplexumának figyelembe vételével. Elvégezték a különböző természeti viszonyok között található gazdaságokban a földhasználat értékelését Ennek az értékelésnek a célja annak a hatásnak a vizsgálata, amelyet a nagyüzemi mezőgazdasági termelés s földterület megoszlására gyakorol, a vfs- éa szA- erózió okainak pontoz maghatározása és talajvédelmi eljárások kidolgosáae, valamint a rekultivációval, a mezei utak tervezésével és építésével kapcsolatos munkák terjedelmének meghatározása. Szovjet kutatók kidolgozták a földosztályozás alaptételeit és elvi vázlatát az ökológiai viszonyok, a fizikai és kémiai talajtulajdonságok és az ember gazdasági tevékenysége figyelembe vételével. A földet minden egyes természeti-gazdasági övezetben hét csoportra osztották: szántóföldre, rétre, legelőre, meliorált területre, mezőgazdasági használatra kevéssé alkalmas és alkalmatlan területekre, hasznos ásványok bányászata és épitőmunkák során leromlott területekre. Ezeket a csoportokat osztályokra és alosztályokra osztatták. A javasolt osztályozás lehetőséget ad a mezőgazdasági területek és erdők, vízfelületek, védett területek pihenő- és üdülőtájak helyes arányának megalapozására, valamint a földhasználat ée védelem megjavítására. Érdekesek a lengyel és román kutatók munkái a talajok nitrogénvegyületekkel, nehézfémekkel, kénvegyületekkel, a cementgyárak és mészégetők porával való vegyi szennyezettségének meghatározására vonatkozóan. Vizsgálták különböző nitrogénvegyületek mennyiségének és válfajainak hatását a talajok kémiai és biológiai tulajdonságaira és a növények terméshozamára. A szennyezés káros hatását észlelték 1 km-ig terjedő sugáré körben 200—250 kg ha nitrogénvegyület kibocsátásánál. Ha a talaj 6D kg/ha-nál több nitrogénvegyületet nyelt el, ez savanyúságának emelkedését idézte elő. Könnyű és száraz talajokon 120 kg/ha-nál több nitrogén felvételénél a növények elpusztultak. Kénbányák körzetében a talajok erőt elsavanyúsodását és a kéntartalom erős fokozódását észlelték 800 л-lg terjedő sugarú körben. A gázalaké kénvegyületek a növényekre károsak voltak. Tartós ráhatáskor a növényekben sok kén halmozódott fel, ami a hajtások elszáradását és a termés jelentős csökkenését idézte elő. A cementipari hulladék káros hatása a talajok lúgossá válásában mutatkozik meg (a szennyezési forrástól 5—7 km-ig terjedő távolságban). Román szakemberek a földek szenynyezettségi fok és szennyeződés! források szerinti kísérleti osztályozását javasolták, kidolgozták a mezőgazdasági területek minőségvédelmének műszaki normáit a glejesedés, pszeudoglejesedés, szikesedés, erózió, savanyúság, foszfor- és káliumellátottság és más mutatók figyelembe vételével. Jelenleg nagy fontosságra tett szert az ipari halladékanyagok hasznosítása, amelyek egyrészt melléktermékek alapanyagai lehetnek, másrészt degradált és leromlott területek javítóanyagaiként jöhetnek számításba. így csehszlovák kutatók vizsgálták annak lehetőségét, hogy trágyaként vagy javítóanyagként fel lehet-e használni a feldolgozó iparban nyert aktív iszapot. Ez gazdag szervesanyagokban, könnyen ásványosodik, kedvező hatása van homoktalajok és közepes szemcseméretű talajok fizikai, kémiai és mikrobiológiai tulajdonságaira. Iszap használatánál az összes nitrogéntartalom növekedését észlelték a növénytömegben és a takarmánynövények minőségének javulását tapasztalták. 30 q/ha iszap alkalmazása a gabonafélék terméshozamát 23,5 százalékkal, kapásnövényekét 11,2, vörösheréét 70,5, pillangös-füves keverékét 76,5 százalékkal növelte. A tudományos és műszaki fejlesztés ütemének gyorsulása a KGST-országok bányaiparában a földterületek nagymértékű leromlását eredményezi a hasznos ásványok kitermelésénél, jelenleg a leromlott és rekultivációt igénylő összes földterületet a KGST- tagországokban 2,5—3,0 millió ha-ra becsülik, amelynek négy ötödé mezőgazdasági övezetben található. Az ásványi neyrsanyagok és fűtőanyagok külszíni fejtése távlatilag tovább növekszik, ami elkerülhetetlenül a leromlott földek rekultivációs munkáinak kiterjedéséhez vezet. Szovjet kutatók a mezőgazdasági területekké való rekultiváció új technológiáját javasolták foszforit lelőhelyeken glaukonitos homok felhasználásával. Ezt már bevezették a gyakorlatba és komplexen megoldja a leromlott földek müvalésbeválelének problémáját. Az ilyen területek művelésbe vételének első éveiben ajánlatos évelő pillangősnövényeket (vörös és fehér here, lucerna, somkőró), zabosborsó keveréket vetni. Az évelő füvek (magyar rozsnok, réti csenkesz, csomós eblr, komócsin) termése jóval kisebb volt, mint az évelő pillangósoké. A rekultivált földek további művelésbe vonása során magas színvonalú növénytermesztési kultúra mellett gabonaféléknél (őszi búza, rozs, zab, árpa) 48 q/ha-ig éz silókukoricánál 400 q/ha-ig terjedő termést lehet elérni. Minden KGST-tagországban nagyon fontos, hogy helyesen szervezzék meg a szennyezett területek szigorú számbavételét szennyezettségi fokuknak megfelelően és annak a kárnak a meghatározásával, amelyet ez a népgazdaságoknak okoz. Mintán minden európai KGST-tagországban elfogadták az együttműködés további elmélyítésének és a szocialista gazdasági integráció tökéletesítésének Komplex Programját, jelentősen javult a föld tanulmányozása, hasznosítása ée védelme. A mai viszonyok között e probléma új, bonyolult szempontjai vetődnek fel, amelyek nem oldhatók meg a szocialista együttműködésben résztvevő országok kutatói által végzett együttes kutatások további fejlesztése nélkül. N. M. SZ. t ÁllATEGEtZSrGÍ/CVl auácsadó Magyarországon hagyományai vannak a baromfitenyésztésnek. A korszerű nagyüzemi baromfitartás mellett jelentős szerepet kapott a háztáji, kisüzemi baromfítartás technológiája is. A baromfitenyésztési ágazat komoly jövedelmet jelent a népgazdaságnak, ezért érthető, hogy a szakemberek keresik az újat, a még eredményesebb gazdálkodás megteremtéséért. Így van ez a betegségek elleni küzdelem terén is. Alábbi Írásunkban a baromfipestis elleni „Phylavac vakcina“ alkalmazásával elért eredményekről kívánunk beszámolni. A Phylavac vakcina (gyártja a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat, Budapest) a baromfipestis nagy mértékben csökkentett fertőzőképességű La Sota jelzésű törzsével fertőzött embrionált tyúktojások allantoamnion folyadéka. A vakcina liofilizált állapotban kerül forgalomba. Sárgásvörös színű, vízben — kevés pelyhes üledéket képezve — könnyen oldódik. A Phylavac vakcina a baromfipestis lránt fogékony szárnyasok bármilyen korú egyedeinek baromfipestis elleni aktív immunizálására szolgál. A vakcinát ivóvízben, orrba vagy szembe cseppentéssel lehet alkalmazni. Az ivóvízzel történő úgynevezett Itatásos immunizálást az állatok 10— 14 napos és ennél idősebb egyedeí számára ajánlják. Itatás előtt az állatokat legalább négy óra hosszat szom- Jaztatni kell. A reggeli órákban történő immunizálás esetén már előző nap este el lehet vonni a vizet az állatoktól. Előtte 48 órával és utána 24 óráig meg kell szüntetni minden ivóvízben adagolt gyógyszer vagy fertőtlenítőszer juttatását. Közvetlenül az itatás előtt az összes itatóedényeket gondosan — fertőtlenítőszer nélkül tisztára kell mosni. Az itatáshoz tiszta, hideg ivóvíz használata ajánlatos. A vízben , oldot kiőr, fluőr, vas és egyéb elemek a vakcina vírusanyagát károsítják. Ennek csökkentésére a vakcina hozáadása előtt az ivóvízben literenként 2,5 gramm soványtejdunk fel egy üveg — ezer adagos — vakcinát. Kettőszáz, 35 napos növendék baromfi számára pedig 4—0 liter Ivóvízben kétszáz adagos üveg tartalmát oldjuk fel. A feloldott vakcinával az Itatást azonnal el kell kezdeni. Nyitott helyen történő itatás esetén ügyeljünk arra, hogy a vlrustartlamú ivóvizet közvetlen napfény ne érje. Itatás után az Immunitás hét-tlz nap múlva alakul ki. A 10—14 napos korban végzett itatás után egy-két hónapos védettségre lehet számítani. Idó-Baromfipestis elleni védelem bői készítet tejport ajánlatos feloldani. Ügyelni kell arra, hogy elegendő Itató álljon az állatok rendelkezésére, és biztosítani kell azt, hogy minden állat igyon. Itatás alatt az itatők köré csoportosult állatokat óvatosan meg kell zavarni, hogy az addig nem ivó egyedek is az edényekhez férjenek. Ivóvizet újra csak a vakcina elfogyasztása után lehet az állatoknak adni. A 10—14 napos csirkék részére egyedenként 10—15 ml, a 3—8 hetes állatok részére 20—30 ml, az ennél Idősebb baromfi részére pedig 40 ml Ivóvizet kell számítani. A vakcina megfelelő adagmennyiségét az immunizálásra kerülő állatok száma alapján kimért ivóvízben kell feloldani. Ezer darab 10—14 napos csibe részére pl. 10—15 liternyi ivóvízben olsebb állatok Itatása esetén a várható immunitás tartama három-négy hónap. Az itatásos immunizálás után az állományszinten várható védettség hetven-nyolcvan százalékos. Az elérhető immunizálás mértékét a következő tényezők befolyásolják: fiatal állatok esetében a szikimmunitás, az állomány egészségi állapota, a tartási és takarmányozási viszonyok, az ivóvíz minósége, az Itatás gondos előkészítése és szakszerű végrehajtása. Az Itatások száma és a közöttük eltelt ldö tartama tekintetében figyelembe kell venin az állományok veszélyezettségének mértékét és immuaibiológial állapotát. A Phylavac vakcina orrba vagy szembe cseppentél útján napos kortól kezdve baromfipestle elleni Immunizálásra alkalmas. Az orrba vagy szembe cseppentéssel történő immunizálás esetén a 200 adagos vakcinát tíz miilUiternyl, az 1000 adagosat pedig ötven milllHternyi hígítóval kell fecskendő segítségével feloldani. A vakcina orrba vagy szembe cseppentéséhez az állat fejét úgy rögzítjük, hogy egyik ornyllása és szeme felfelé irányuljon. Az állat csőrét és a lefelé irányuló orrnyllást a segédkező ujjaival tartsa tárva. A csepepntést 1—5 ml-es, vékony, tompa hegyű tűvel ellátott fecskendővel vagy arra alkalmas cseppentővei végezzük. A tű vagy a cseppentő végén ülő cseppel megérintjük az állat szabadon maradt orrnyílását vagy szemrését, lehetőleg úgy, hogy a csepp azt befedje. Az állatot mindaddig nem szabad elengedni, amíg az orrnyílásra vitt cseppet be nem szívta, Illetve a csepp a kötőhártyazsákban el nem tűnik. Az egyik orrnyílás átjárhatatlansága esetén az ellenkező oldaliba vagy a kötőhártyazsákba kell cseppenteni az anyagot. A tűvel — valamely fertőző anyag tovavitelének megakadályozása céljából — ne érintsük az állat szemét vagy orrkörnyékét. Az immunitás a becseppentéstól számított nyolc-tlz nap alatt alakul ki. A cseppentéses Immunizálással egy-három hónapos védettség érhető el. A hígított vakcinát két órán belül fel kell használni, ügyelve arra, hogy közvetlen napfény ne érje. A Phylavac vakcina használata során oltási „reakcióval“ általában nem kell számolni. Ritkán — az oltást követó negyedik naptól — néhány napra terjedó légzöszervl hurutos jelenségek mutatkozhatnak. Dr. LÄSZLÖ LÁSZLÓ ❖ ❖❖ Évente kilencszázezer Varga Emma, a közelmúltban vette át a szocialista brigád megtisztelő cím aranyfokozatát (A szerző felvétele) A szőlőoltvényok szaporításával csak kevés mezőgazdasági üzemben foglalkoznak. Ehhez nagy szaktudás szükséges, de a dolgozók lelkiismeretes munkája Is fontos tényező. A galántai (Galante) járásban csak a Diószegi (Sládkovičovo) Magtermesztő Állami Gazdaság foglalkozik szólőoltványok szaporításával a nagyfődémesl (Veiké Ülany) részlegen. Kuruo Márton agrármérnök, a részleg vezetője szívesen válaszolt arra a kérdésre, milyen eredményeket értek el az oltványok szaporításában. Valójában kevés mezőgazdasági üzemben foglalkoznak oltványok szaporításával, méghozzá olyan korszerű és hatékony módszerekkel, mint gazdaságunk. A szőlőoltvány-előállltásában több mint tízéves tapasztalatunk van, és Szlovákiában elsőként vezettük be a szőlőültetvények fóliasátrak alatti szaporítását. A szólőoltványokból tavaly kilencszázezer darabot állítottunk elő. # Mi ая előnye a fólia alatti szaporításnak? — Tudom, • arra gondol, hogy ezáltal növeltük a költségeket. Ez Igaz, de mégis megtaláljuk számításunkat. Elsősorban a fólia alatt termesztett növények erőteljesebben fejlődnek s így a szőlőtermelő gazdaságoknak jő minőségű szaporítóanyagot szállítunk. Azonban . legnagyobb előnye az, hogy a selejtezésnél jóval kisebb a kiesés, mint a hagyományos módszernél. Míg a szabadföldi szaporítás során a kiesés harminc-negyven százalék között ingadozott, addig a fóliás szaporítás során a minimumra csökkent • Mik a terveik a hetedik ötéves tervidőszakra? • A Jövőben a szőlőoltványok szaporítását egymillió ötszázezer darabra akarjuk növelni, egyben csökkenteni szeretnénk az önköltségeket. Van egy újítási javaslatunk, amelynek megvalósítása lehetővé teszi a munkaerő számának negyven százalékos csökkentését A javaslat lényege a kétsoros ültetésben rejlik. Ezenkívül nagyobb arányban gépesítjük az egész termelési folyamatot, kezdve a veszszővágástól, az oltvány kitermeléséig. A vesszők szemzését Is gépekkel akarjuk végezni. A szőlőoltványok sikeres szaporításához nagyban hozzájárul a részlegeit tevékenykedő négy ezüstérmes szocialista brigád. A kollektíva tagjai kezdeményezők és a jó ötletek, javaslatok sohasem hiányoznak. Annyit mondhatok, hogy a felelőségteljes munkát az asszonyok ügyesen és lelkiismerettel végzik. Krajcsovics Ferdinánd i о
