Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

14 SZABAD FÖIDMÜVES 1981. Január 1f, HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Halgazdálkodásunk árnyoldalai A legutóbbi adatok szerint Szlo-Váklában 1200 hektárnyi halasta­von ás több mint negyvenötezer hektár folyóvízen folytattunk hal­gazdálkodást. A vizek optimális hasznosítására azonban a rendel­kezésre álló tudományos ismere­tek ellenére sem került eddig sor. Ez azzal magyarázható, hogy a tervekben felvázolt halhústerme­léshez nem teremtették elő a szükséges ivadékot. így a halgaz­dálkodás továbbra is külterjes marad. Még manapság Is csak 50 *—70 százalékban fedezik a hala­­sításhoz szükséges ponty, fogas, harcsa és más ivadékot. nevelési Idejének eltolódása is. így háromnyaras telepítési anyag helyett gyakran kétnyaras került a vizekbe, mert még mindig nem készültek el a korszerű, tehát az utánpótlást folyamatosan kielégí­tő pontyivadékot nevelő telepek, így az igényeket részben ösztön­­szerüen vagyis kívülről nem be­folyásolható hagyományos módon, mégpedig Íratással, . továbbá a CSSZK-ból és az MNK-ból történő lvadékbehozatallal elégítjük ki. Ez azonban rögtönzésnek tekint­hető és nem lehet távlat. Vonat­koztatható ez azonban más halfa­jok ivadékának a nevelésére is. ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ Valahogy kiesett a figyelem kö­zéppontjából, hogy a vegyes hasz­nosításra alkalmas víztárolók a halgazdálkodás szempontjából csak részben vannak kihasználva. En­nélfogva nagy tartalékok feltárá­sára van lehetőség. Köztudott u­­gyanis, hogy ezeket a tárolókat többek között a halhústermelés fellendítésére, s egyben ivadékne­velésre is felhasználhatnák. Ilyen Irányú feladatokkal főleg az SZHSZ gondjaira bízott vizeken már a ki­vitelezési tervben is számoltak. Ha számba vesszük Szlovákia halhústermelését és összehason­lítjuk azt a környező szocialista országok, valamint a CSSZK e té­ren elért sikereivel, akkor azt lát­hatjuk, hogy a sereghajtók közé tartozunk. Ha például a CSSZSZK viszonylatában — a népesség fi­gyelembe vételével — csak a kon­­zumponty kitermelését vesszük a­­lapul, azt láthatjuk, hogy hazánk a szocialista nemzetközösség ke­retében, ebben a tekintetben a harmadik helyen van, ugyanakkor Szlovákia legfeljebb a nyolcadik helyre kerülhet. Ez azt bizonyítja, hogy Szlovákia halgazdaságának Jelenlegi szerkezetét javítani kel­lene. Már jó ideje ismeretes, hogy például a ponty belterjes tenyész­tésének fontos feltétele az Igé­nyeket teljes mértékben kielégítő ivadéknevelés. Természetesen, bo­nyolítja a helyzetet a vizek szeny­­nyezettsége, azonban az ivadék Ml ebből a tanulság? Az, hogy a következő tíz évben (1981—1990] a Duna vízrendszere és a körzet halgazdálkodásánek fellendítése mellett Kelet-Szlováklában Is e­­lőbbre kell lendíteni a halnevelö telepek kivitelezését, mert ez Is társadalmi érdek. A szövetségnek arra kell törekednie, hogy az ösz­­szes érdekeltek közreműködésével Ipari színvonalra alapozza az iva­déknevelést s ehhez kihasználja a hőerőművek tisztított langyos vizét, tehát belterjes tenyésztéssel kedvező gazdasági hatásfokot ér­jen el. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a halgazdálkodás t— mint a mezőgazdasági termelés szerves része — az utóbbi években SZlo­­váklában nem fejlődött olyan ü­­temben, mint az állattenyésztés többi ágazata, vagy pedig úgy, mlnf a CSSZK-ban és a környező szocialista országokban. Szüksé­ges tehát, hogy a haltenyésztés terén komoly sikereket elérő CSSZK-ból szerezzük be a szük­séges halmennyiséget, hogy kielé­gíthessük a fogyasztók Igényeit. Feltételezhető azonban, hogy a jövőben mind az SZHSZ, mind az Állami Halgazda­ság kedvező lehetőségeket teremt a szaporító és a nevelő telepek hálózatának kiépítésére. Ezzel mód nyílik a halhústermelés fellendí­tésére ts< (boksza) HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Eredményesen gazdálkodtak Már as is nagy öröm, ha a horgász eotr h dat lát. A galántai városi horgászszerve­­z t mint minden évben, tavaly is lehalászta a halszaporító tavat. Összesen nyolcszáz к ló kispontyot, kárászt és compőt fogtak к belőle. Akadtak persze nagyobb méretű p ildányok is. Ezeket tavasszal tették a sza­­p >r!tó tóba, hogy ott leívjanak. Érdekes, t jgy ebbe a vízbe egyetlen kárászt sem t ttek, s lehalászáskor mégis ebből volt n 1 gtöbb. A kifogott halakat áthelyezték a t irgászható tavakba. A képen látható szorgalmas horgászok t rente 20—50 órát dolgoznak társadalmi i unkában a városi szervezet javára. Krajcsovics Ferdinánd Botrányos halfogó-vilái {bajnokság A múlt év szeptemberében az NSZK-ban tartották meg a XXVII. halfogó-vllágbajnokságot, melyet egybekötöttek a C1PS XXIII. kongresszusával. A kongresszust szeptem­ber 18—19-én Kreuznach fürdővárosban szervezték meg. Hazánk küldöttségét a kongresszusra František Reiss elvtárs vezette. A kongresszus programja két fő témakört ölelt fel. Az első témakörben a nemzetközi szövetségek, mint például a belvízi sporthorgászattal foglalkozó (FIPS-ED) szövetség, a halfogótechnikával foglalkozó (FISL) szö­vetség és a tengeri halászattal foglalkozó (FOPS-M) szövetség tartotta ülését. A sporthorgászattal foglalkozó nemzetközi szövetség tanácskozásán 20 ország nemzeti szövetségének a kül­döttsége vett részt, ahol az alábbi napirendi pontok ke­rültek megtárgyalásra: — Űj tagországok felvétele: (új tagokként fogadták el Dánia, Skócia és Wales nemzeti horgászati szövetsé­gét); — A halfgó világbajnokságok megszervezése: (Ezzel 1981-ben Anglia, 1982-ben Írország, 1983-ban Hollandia, 1984-ben pedig Svájc nemzeti szövetségét bízták meg); A nemzetközi szövetség munkáját méltató elnöki be­számoló, valamint a költségvetés-tervezet Jóváhagyása után a soron lévő négy évre az alábbi elnökséget vá­lasztották: elnök >— Kleinberger Luxemburgból, — tit­kár és pénztáros — Mayer Luxemburgoból, I. elnök­­helyettes — Smldth Angliából, II. elnökhelyettes — Ma­rinos Hollandiából. A műszaki bizottság tagjai: Dobrunz az NSZK-ből és Krami a CSSZSZK-ból. A vitában felszólalt a CSHSZ képviselője, aki az ér­vényben lévő versenykritériumok miatt élesen bírálta a szerzőket, mert sok rejtett hibát tartalmaznak. A kri­tériumok számtalan egymással ellentétes angol, francia és német származású változatot tartalmaznak, tehát nem egységesek. A halfogó technikával foglalkozó nemzetközi szövet­ség ülésén a CSSZSZK képviselője élénk érdeklődést tanúsított az 1982-es évi világbajnokság szervezésére vonatkozó ké iéscsoport iránt. Ez érthető, hiszen a szó­ban forgó vi ígbajnokságot Karlove Vary-ban tartják. A kongress us elnöki beszámolója kiemelte, hogy a nemzetközi s; rvezetnek már ötvenhárom ország nem­zeti szövetsége a tagja, s a beszámoló befejezése után három alapkérdést tűztek megtárgyalásra. Megválasztották a CIPS világszövetség elnökségét. Az elnök: Cicognoni lett Olaszországból, a titkár Pirini szintén Olaszországból, az I. elnökhelyettes: Diaz Spa­nyolországból, a II. elnökhelyettes Ruskov pedig Bul­gáriából. Az ellenőrző bizottságba Ondroj Budajt, az SZHSZ KB titkárát, Z. Koronit Romániából, Holy J-t Ma­gyarországról, Bath-ot Ausztriából választották. A Lengyel Horgászszövetség megbízatást kapott arra* hogy 1981-ben megszervezze a műlegye* horgászati vi­lágbajnokságot. A nemzetközi versenyt a Dunajec fo­lyón szervezik. , A csehszlovák küldöttség élesén bírálta a CIPS vi­lágszövetség vezetőségét, mert a múlt évben lehetősé­get adott a Délafrikaí Köztársaság Horgászati Szövetsé­gének a halfogó világbajnokságon való részvételére. Ez a szervezet ugyanis nem tagja a nemzetközi szövetség­nek, meg aztán a DÁK egyike volt azoknak az orszá­goknak, amelyek szembehelyezkedtek az ENSZ és Nem­zetközi Olimpiai Bizottság alapokmányával, s tüntetőén nem vettek részt a Moszkvai Olimpián. A csehszlovák küldöttség álláspontjával azonosította magát a szocia­lista országok minden küldöttsége, továbbá Anglia, Ír­ország, Hollandia, de más államok küldöttsége is. A CIPS halfogó-vílágbajnokságot szeptember 20—21-én tartották meg. A rajthoz azonban mindössze tizenöt nem­zeti szövetség csapata állt fel. Nagy ellenszenvet kel­tett ugyanis a DÁK horgászati szövetsége csapatának a versenyben való jogtalan és kihívó részvétele, s e­­miatt Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, az NDK, Lengyelország és Románia versenyző kollektívái nem mutattak hajlandóságot a versenyben való részvételre. VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф Munkás, mr, orvos egy keiften ❖ ♦♦♦ ❖ ❖ ❖ Tettess késéé# fehérítése Vasárnap reggel volt. A napot fel­hőtakaró borította és hideg északt szél hordta a havat. A tízfokos hideg szép pirosra színezte az arcokat. Jól főt a meleg kabát, a szőrmegallér és sapka. A királyhelmect (Kráľovský Chlmec) „Puszta“ vadásztársaság tag­jai vidáman készültek a vadászatra. О © О — Akkor tndulunkl — hangzott a vadgazda, ifjabb Szabó Pál rövtd, de határozott utasítása, akt „civilben" a Jednota boltjában dolgozik. Mindenki tudta a feladatát, ezért nem volt szükség bővebb magyarázat­ra. A korábban megszokottak szerint rendezték el a sorokat. Jobbra is, bal­ra is elindultak az első vadászok. 30—40 lépésnyire követték őket a töb­biek. Kezdetét vette a vadászat. A hu­szonnégy puskás laza csatárláncban elindult, s hajtők nélkül maguk előtt terelték a vadat. A szélen levők kis­sé előbbre jártak, mintegy félkörívben meneteltek. A kitörni akaró tapsifüle­sek élete már csak a vadászok ügyes­ségén múlott. Egy szuszra három­négy kilométert gyalogoltak. — Még fürge volt a láb, ezért hol a jobb, hol pedig a bal szárny húzott túlságosan előre. Lassítani kellett a tempót. Vastag hótakaró borította a földet, a havon csak az, ember friss lábnyoma látszott. A vadak éjszaka járhattak erre. A havon jól kivehető volt az özek finom körmének helye, a nyulak papucsa és a fácánok jel­legzetes futásának a nyoma. Aztán néhány lépés, és kiderült, hogy a tá­voli kupac, amit az ember, a táblán hagyott, mezőgazdasági gépnek néz, elindult és nagy szárnycsattogással fölrepült a fácánok csoportja. Erre azonban nem emelkedtek a puskák, a fácánok nyugodtan repülhettek. Ahogyan szűkült a kör, egyre sza­porábban zörögtek a vadászfegyverek. A csövek apró sörétet permeteztek a futó nyulakra. Azok pedig nagyokat bukfencezve, élettelenül elterültek. Az első kör után rövid megbeszélés kö­vetkezet. Számba vették az elejtett vadakat. Szabó Sándor doktor, a va­dásztársaság elnöke társait megkér­dezte, ki mennyi nyulat lőtt. Két órá­nyi menetelés után huszonnégy nyúl került terítékre. — Régi puskások vagyunk — mond­ta a nyolcvanhároméves 'Szabó Pált bácsi, akit idős kora ellenére még mindig a legagilisebb vadásznak tar­tanak —, már több mint hatvan éve vadászom. A teljes létszámunk het­venöt. Van közöttünk tanár, orvos, fi­zikai dolgozó és nyugdíjas is. A fiam ts köztük van. Már harminc éve vadá­szik. Korábban sokáig hajtó volt. Azt hiszem, vadgazdaként is jól telje­síti a feladatát. Én, természetesen, büszke vagyok rá. A kevés pihenő után a sorok ismét rendeződtek, és a vadászok újabb zsákmányszerzés reményében indul­tak. — A vadászat nem csupán szórako­zás, említette a vadásztársaság elnö­ke, hanem hasznot is hoz. A múlt idényben száz fácánt, száz nyulat, öt őzbakot, és öt őzsutát adtunk közel­látási célokra. Persze idén is teljesí­teni akarjuk a vállalást. Ehhez min­den feltétel megvan, hiszen szép a vadállomány. A vad lelövése látványosságot nyújt a kíváncsi embernek. A úszta" va­dásztársaság azonban komolyan veszi a vadgazdálkodás szabályait. Erre legjobb példa, hogy a múlt évben száz Jácánjércét vásároltak. Ezeket kiengedték a vadászterületre. Gondos­kodnak a vad téli etetéséről is. Min­den vadásznak saját etetője van, a­melynek takarmánnyal való megtölté­séről gondoskodik. — Humenné mellett — emlékezett vissza a három héttel ezelőtt történ­tekre Berta József, a leleszi (Lelesj étterem vezetője, — vaddisznóra va­dásztunk, s egy egész csorda bakta­tott felénk. Céloztam, és a kétcsövűm­mel lőttem. A három másodperc alatt kirepült két lövedék két disznót el­talált. Nemrégen az „ördöngős“ tónál két órán belül huszonhét vadkacsát sikerült lőni. Akkor több mint kétszáz kacsát lelőttünk. Ezután se szeri se száma követke­zett a meséknek, de inkább anekdóta szerű eseményeknek. Idős Szabó Pált bácst is elmondott néhány történetet. Ezeket fiatal korában a tengerentúlon élte át. Gyimesi Gyurkát is biztatták, hogy meséljen valamit vadászélmé­nyeiről, de arra kérték, hogy ne olyan történetet mondjon el, amit könyvei­ben is megtalálhatnak, mert azokat valamennyien jól ismerik. Fél kilenctől fél tizenegyig csupán egy hajtásra került sor. Így senki nem fáradt el, s a végén jókedvűen térhettek haza. Hecsko Nándort, nem­rég avatták. Tehát még csak kezdő, azonban ezen a vadászaton ü lőtte az első nyulat. Nagyon sajnálta, hogy vaddisznóból eddig egyet sém sikerült lőnie. Latóczky Arpáhnak is sikerült meglőnie az első nyulat. Nagy volt az öröme, azonban a szokásos avatás a rossz idő miatt elmaradt, de a legkö­zelebbi vadászaton bepótolják. — Apám Ismertette és szerettette meg velem a vadászatot, — mesélte ifjú Szabó Pál vadgazda. — A pus­ka is az övé volt, — mutatta régi, de még ma is kitűnő fegyverét. — Kelle­mes, hasznos időtöltés. A heti munka után jó kikapcsolódás a mezőn való jdrkálás, csak ne lenne ennyire nagy a hó. Most csak egy nyulat lőttem, a múlt évben azonban egy körben két­­százhúsz tapsifüles került terítékre, s ebből huszonnégyet én lőttem. Volt már olyan napom is, amikor huszon­hat vadkacsát, vagy harminchét ka­kast lelőttem. Elejtettem azonban számtalan vaddisznót, özbakot, rókát és jónéhány dúvadat ts. A valódi nagy vadászatok azonban még hátra van­nak.., ILLÉS. BERTALAN ф д Ä szarvas- és őzvadászati Idény J beindulásával egyre több és több *♦* trófea kifőzése vár a vadászokra. Ez a munka a már régóta Ismert ф módszerek szerint történik. Sajná­­latos azonban, hogy a koponya 4J4 kifőzése, letisztítása után a fehé­­{ rltést sok helyen helytelenül, vagy *♦* egyáltalán nem végzik el, holott ♦♦♦ nagyon sok helyen jől ismerik a ф különféle fehérítési eljárásokat. A ♦♦♦ szépen letisztított, hófehér kopo­­ф*ф nyás trófea esztétikus látványt J nyújt tulajdonosának. Ennek elé-V rése a következő néhány sorban ♦♦♦ leírtak alapján történhet. ф A koponyát ajánlatos először ♦♦♦ zsírtalanítani, amit úgy végezhe­ti, tünk el eredményesen, ha az a- J gáncsot száránál fogva kézben tartva néhány percig főzzük a ko­­♦í* ponyát, a főzővlzbe pedig 10 lite­­ф renként egy púpozott evőkanálnyi Ultra mosogatóport teszünk. Főzés után tiszta vízben öblítjük le a ♦ koponyát, melyet azután a követ-V kezó módon fehérítünk ki: A főváros és az ország nagyobb ф városaink vegyszerboltjában kiló­­ra kapható a folyékony víztiszta jj, maróanyagú 33 százalékos hidro­♦ génperoxid. Ez az anyag méreg-V engedély nélkül vásárolható. Min­­ф den vadász a szezonban várhatóan beérkező trófeamennyiség szerint ji4 vásároljon belőle, mivel a hoszú J tárolás következtében hatása gyen­­*♦* gül. A htdrogénperoxtdhoz a ház­­tartási boltokban por alakban kap­­ф ható festőanyagot a bécsi-fehéret keverjük tejfel-sűrűségű péppé, melyet ecsettel óvatosan hordjunk J fel a koponyára, vigyázva arra, *** hogy a koszorúhoz és agancsszá­­♦♦♦ rákhoz ne érjen, mivel ezt Is fe­­ф hérre marja. Lekenés után sötét «*« helyén 24 óráig hagyjuk állni, majd utána bó vízben súroló-vagy körömkefével mossuk le a kopo­nya és lehetőleg napon szárít­suk. Száradás után a kopo­nya szép fehér színt kap. A fehérítésnek más módja Is is­meretes: Amikor egyszerre több koponyát kell fehéríteni, gazdaságosabb az áztatásos • módszer alkalmazása, melyet lehetőleg műanyag edény­ben (babafürösztő kád) végezzük a következő módon: A tömény hidrogénperoxtdot víz­zel 1:3 arányban felhígítjuk (3 liter vízbe 1 liter hidrogénperoxi­­dot öntünk). Annyi oldatot készí­tünk, hogy a beleállított koponyá­kat elfedje, de ne érjen a koszo­rúig. (Ajánlatos az agancstövekre és a koponyatetőre vattát boríta­ni, mely felszívja a fehérítő fo­lyadékot, annak veszélye nélkül, hogy a koszorúkat Is kifehéríte­né.) Az Így elkészített oldatban 1—2 napig fürösztjük a koponyá­kat, majd lehetőleg a napon szá­rítsuk meg. A 33 százalékos hldrogénperoxld mérgező és maró folyadék, ezért használatánál fokozott elővigyázat­­tal kell eljárni. A lecseppenő fo­lyadék ruhát, bőrt "azonnal kimar, szembe kerülve pedig komoly gyul­ladást okoz. A fentiekben Ismertetett mód­szerek közül minden vadász, vad­őr a neki kedvezőbbet alkalmaz­za. A szép, fehér mutatós trófea mindenkinek megéri az ezzel el­töltött csekély többletmunkát. (B. J.)

Next

/
Thumbnails
Contents