Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-27 / 26. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. június 27, INTERKOSMOS Együtt a Földön, együtt az űrben Cslngiz Ajtmatov, szovjet író: „Azt a pénzösszeget, amit űrkutatásra költ az emberiség, természetesen más cé­lokra is fel lehetne használni. De tudom, hogy az emberi közösségnek vannak olyan szuperfeladatai, melyek elhanyagolásával a világ nem jutna előbbre.. Arnold f. Toynbeec, angol törté­nész: „Az a tény, hogy az ember a Holdra repült, bizonyos értelemben hasonlít az egyiptomi piramisok, vagy a XIV. Lajos óhajára emelt, „túlmé­retezett“ versailles-i palota építésé­hez. Ha elég okosak vagyunk ahhoz, hogy birtokba vegyük a Holdat, ak­kor ezzel párhuzamban miért va­gyunk képtelenek megoldani súlyos „földbélí“ gondjainkat? Leonyid Szedov akadémikus, szov­jet tudós: a tudományos kutatómun­kára töltött milliók értéke évról-évre nő. Persze ennek a befektetésnek az értéke jóval kisebb, mint a katonai kiadások összege. Ha tovább perget­nénk az űrkutatással kapcsolatos — beavatott és avatatlan — emberek véleményét, hamarosan ráébrednénk: ezek a nézetek különbözők. Azonban jóval több azoknak az embereknek a száma, akik a tudományos űrkutatás­ra, egyben a haladásra szavaznak. PILLANTÁS a mültba Emlékeztetőül hadd idézzek fel né­hány fontosabb adatot: 1951-ben — tehát mindössze harminc évvel ez­előtt Franciaországban megalakítot­ták az Űrkutatók Föderációját. Ezt a hírt — ami csak a hírlapok humor­rovatában kapott helyet, a sajtó és az emberek — szó szerint értve — ha­­hotázva fogadták. De mi történt hót évvel később?: 1957. október 4-én Föld körüli pályára küldték az első szovjet műholdat, majd utána 1961. április 12-én az első szovjet űrhajós Jurij Gagarin 108 percet tartózkodott a kozmoszban. 1903-ban felszállt a Vostok-6 űrhajó, az első — és ezldáig egyetlen — nővel Valentylna Tyeres­­kovával, a fedélzetén. A VOSZHOD űrállomás 1984-ben három — Koma­rov, Feoktyisztov, Jegorov — űrha­jóssal, egyben tudományos dolgozó­val szállt fel, aminek több kabinja már kísérleti kutatásokra is módot adott. 1965-ben „Űrséta köldökzsinór­ral“, és hasonló című újságcikkek ki­áltották világgá: ember a kozmosz­ban, aki öt méter távolságra elhagy­ta az űrállomást. Még ebben az év­ben felküldik a MOLNIJA műholdat, amely lehetővé teszi, hogy a Szov­jetunió rádió- és tévékapcsolatot te­remtsen a világ bármely pontjával. Ezt követte a LUNA-9 automata űr­állomás, amelyik sima leszállással érkezett a Holdra, majd 1969-ben fel­szállt a METEOR is. Ez a műhold óriási segítséget nyújtott meteoroló­gusainknak: időjárási előrejelzéseket végzett, aminek nagy gazdasági je­lentősége volt; ha ugyanis 90—95 százalékos pontossággal három napra előre tudja az emberiség, milyen is leez az elkövetkező napokban az idő­járás, a Föld lakói évente hatvan milliárd dollár (!) értékű kárt előz­hetnek meg. 1969-ben az űrhajózás­ban újabb nagy esemény történt: Az Apollo-2 űrhajó segítségével Arm­strong és Aldrin amerikai űrhajósok leszálltak a Holdra, ahol különböző tudományos vizsgálatokat végző mű­szereket helyeztek el. 1972-ben a LUNOHOD-2 távirányítású holdjáró autó hosszú hónapokon keresztül < állandó összekötetésben a Földdel, — a Hold felszínével, domborzatával kapcsolatos adatokat küldött a Föld­re. 1975-ben szovjet—amerikai űrre­pülésre került sor, s még ebben az évben a VENYERA-9-10 automata űr­állomások modelljei leszállnak a Vénuszra, s hasznos információkat közvetítenek az említett bolygó kö­rül repülő anyaűrhajónak. Míg Gaga­rin 108 percet tartózkodott az űrben, addig Popov és Rjumin közel húsz év után 185 napot tartózkodott a kozmoszban. Ezzel bebizonyosodott: az ember hosszabb időt képes eltöl­teni az űrben, ami a jövőben a Föld mágneses terén kívül lehetővé teszi a komolyabb tudományos munkák végzését is. INTERKOZMOSZ A fenti gyors adatpergetés után térjünk ki egy olyan eseményre, ami az űrhajózás történelemkönyvébe aranybetűkkel van beírva: 1978. már­cius 3-án fellőtték a Szajuz-28 űrha­jót, melynek fedélzetén Alekszej Gu­barev szovjet és Vladimír Remek csehszlovák kutató-űrhajósok 8 napig tartózkodtak az űrben. Azzal, hogy közös űrrepülésben vett részt egy szovjet és egy testvéri szocialista állam űrhajósa, a távoli bolygók meghódításban, kutatásában új feje­zet kezdődött, melyet INTERKOZMOSZ néven ismer a világ. Ez a közös űr­program persze nem 1978-ban, jóval korábban kezdődött. Az együttműkö­dés kezdete az 1957-es évre vezethe­tő vissza. Eleinte csupán közös kí­sérletek voltak, 1967-ben viszont már kilenc szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Magyarország, Mongólia, az NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió — hosszú­­lejáratú szerződést írt alá, mely a kozmikus tudomány több ágazatát: a fizikát, a meteorológiát, az orvostu­dományt, a biológiát és a rádiótech­nikát érintette. Azóta már sor kerüli az egyes résztvevő tagállamok űrha­jósainak a szovjet kozmonautákkal való közös űrrepülésre, hét VERTI­­KAL-rakéta kilövésére, Földünk kö­zös vizsgálataira. 1979-ben ehhez a csoporthoz — tizedikként — csatla­kozott a Vietnami Szocialista Köztár­saság is. TALÄLKOZÄS CIOLKOVSZKIJ „UNOKÁIVAL“ Az elmúlt hetekben Bratislavában az újságírók érdekes találkozón vet­tek részt. Elbeszélgethettek az IN­TERKOZMOSZ űrprogram ötödik mun­kacsoportjával, s megismerkedhettek Sigmund Jähnnal, az NDK és Georgi Ivanovval, Bulgária űrhajósával. Pospíšil professzor — aki a Smo­­lenicében tárgyaló csoport vezetője volt — elmondotta, hogy az INTER­KOZMOSZ „legfiatalabb“ kutatócso­portjának feladata a Föld vizsgálata a kozmoszból — különböző műsze­nak az állomásnak a kifejlesztésén, amelyik hazánk területén képes fel­fogni a műholdak ídőjárásjelzéseit. A magnetoszférikus vizsgálatokon a ha­zai tudósok nagy eredményeket értek el. A MAGION nevű csehszlovák mű­hold azoknak a rádióhullámoknak a vizsgálatait végezte el, «melyek viha­rok és egyéb légköri jelenségek kö­vetkeztében keletkeztek. Izmailov professzor a Szovjet Tu­dományos Akadémia dolgozója, űr­kutató — kifejtette, hogy rövid idő alatt milyen eredményeket ért el az INTERKOZMOSZ ötödik munkacso­portja. Míg például Földünk pontos feltérképezéséhez — gépjárművek, repülőgépek segítségével — évek ke­mény munkájára lenne szükség, ad­dig az űrhajóról készített fényképek alapján rövid időn belül elkészül a feltérképezés. Az „égből jött“ infor­mációk kiválóan hasznosíthatók az Őceanolőgiai, a vízgazdálkodási és a talajerózióval kapcsolatos földtani, archeológiái kutatásokban is. A szov­jet tudós megismételte azokat a sza­vakat, melyeket a Varsóban lezajlott korábbi — öt év munkáját értékelő — gyűlésen elmondott: Az űrkutatás­ban nincs középszint. Éppen ezért a szovjet tudósok egyöntetű állásfogla­lása az, hogy a szocialista közössé­gen belül az egyes műszereket ott kell elkészíteni, ahol erre a legjobb lehetőség van. A tudósok a jelenlevők kérdéseire elmondották, hogy mit is jelent a sa­lát országuk szájára az a tudomá-A közös űrrepülések internacionalista szellemének egyik szép példája: szovjet és kubai űrpáros a kozmoszban Fotó: ČSTK rek, felvevőgépek, segítségével. A professzor megemlítette azt is, hogy azokat az adatokat, észrevételeket, melyeket a műholdak és nemzetközi űrhajósok legénysége érzékel a cso­port — különböző tudományos inté­zetek segítségével — feldolgozza, majd a tudományos-műszaki haladás terén hasznosítja. Hazánk nagy sze­repet vállal a közös kutatásokban. Például a kozmikus sugarak erede­tének, hatásának vizsgálata, több év­tizedes múltra tekint vissza. Hazánk meteorológusai most dolgoznak an­nyos kutatás, melyhez adatokat az űrből történő vizsgálatok alapján gyűjtöttek. Dimitri Anisev, a Bolgár Tudomá­nyos Akadémia elnökhelyettese el­mondotta, hogy az NDK gyártmányú kamerák Bulgária űrből való fényké­pezésénél érdekes nyomra vezették az archelógusokat: a rórhai biroda­lom idején épült Racziária városka körvonalai a tökéletes fényképeken olyan élesen kirajzolódtak, hogy ké­sőbb mindössze két méter mélységű földréteg eltávolítása után a régé­szek rábukkantak a település rom­jaira, maradványaira. Hasonlóképpen volt ez a „sóleléssel“ is. Míg a geo­lógusok korábban azt állították, hogy a jelzett területen a földréteg alatt nem található só, addig az ürlelete­­ket vizsgáló „tudósok“, a föld elszí­neződését figyelembe véve, az ellen­kezőjét állították. Az INTERKOZMOSZ kutató csoportjának állítása beigazo­lódott. Bulgária egyes területein né­hány próbafúrás után száz évre ele­gendő sókészletet találtak, A magyarországi Stefanovics aka­démikus — a Föld űrrakéták és mű­holdak segítségével történő vizsgála­tával kapcsolatban főleg a mezőgaz­daság vonalán elért eredményekről szólt. Beszámolójának legérdekesebb részében megemlítette a Dunai Vízi­erőmű fényképfelvételeit. Elmondta, hogy geológiai, vízgazdálkodási és mértani szempontból a leendő erőmű tervei nem voltak pontosak. $z űr­felvételek és a geplőgiai mérések se­gítették azokat a tervezőket, akik ál­dozatos munkát végeznek a vízierő­mű építésében. Le Vih Han vietnami tudós kiemel­te, hogy hazája számottevő államvé­delmi, természettudományi ismeretek­hez jut az által, hogy részt vesz az INTERKOZMOSZ űrprogramban. Dr. Jimenez Kuba képviselője —1 amint ezt beszámolójában kifejtette — a nemzetközi együttműködés ere­jét nemcsak a tudományos ismeret­gyűjtésben, hanem abban is látja, hogy a Szovjetunióban számos kubai tudós kap lehetőséget ismeretei gya­rapítására. A tagállamok képviselőinek felszó­lalása mellett — természetesen — a jelenlevő két űrhajós is szót kapott. Nem véletlenül, hiszen ezek a gya­korlati űrszakemberek olyan hasznos információkhoz juttathatják a tudó­sokat, melyek jelentősen elősegítik a tudományok fejlődését. A német űr­hajós Sigmund Jähn — humorosan, de barátja iránti tisztelettel — elme­sélte például azt, hogyan avatta a Szovjet Tengerészeti Minisztérium Georgi Ivanovot „érdemes halásszá“. Ivanov ugyanis a tengeren plankto­nokat fedezett fel és a halrajok me­netirányáról tájékoztatta a szakem­bereket. A német űrhajós ismertette azoknak a —■ Kari Zeiss ipari kombi­nátban előállított — műholdakra és űrhajókra szerelt műszereknek a funkcióját, melynek segítségével ren­geteg hasznos adathoz juthatott az INTERKOZMOSZ ötödik munkacso­portja. О О 0 Amint arról a szovjet űrhajózás és az INTERKOZMOSZ űrprogram — si­kerei is tanúskodnak: a Szovjetunió — lenini, internacionalista célokat követve — az űrkutatás eredményeit mindig békés célokra használta és használja fel, és sohasem törekedett — a nyugati sajtó által számtalan­szor hangsúlyozott — űrbeni „egyed­uralomra". Mivel az eredmények —i melyek közül néhányat a fentiekben is említettünk — az emberiség előre­haladását és a tudományok fejlődé­sét szorgalmazzák, a közös űrkutatás internacionalista szellemét óvni, él­tetni kell. KALITA GÄBOR Aki ismeri a tűzesetek kimuta­tásának statisztikai adatait bi­zonyára nem állítja azt: elé­gedettek lehetünk. Mér közhelynek tűnik a sokszor hangoztatott tény — nagyobb figyelmet a tűzmegelőzés­nek, — százszor, ezerszer szükséges elismételni azért, mert még .mindig nem tettünk eleget a közvagyon vé­delmének, állandó őrzésének. A galántai (Galante) járásban a mezőgazdaság vonalán nagy gondot fordítanak a tűzmegelőzésre. Hogy miért? A válasz egyszerű: mind a ve­zető, mind a többi dolgozó megér­tette és a gyakorlatban is átvitte a CSKP Központi Bizottságának határo­zatát: „A tűzmegelőzés a termelés része. Ha ezen a területen nem tel­jesítjük a kitűzött feladatokat, ez egyenlő a termelési feladatok telje­sítésének megtagadásával.“ Mivel küszöbön az aratás, nem árt a múltba pillantani: vajon a járásban tavaly a következetes tűzbiztonsági felkészülés után milyen tűzesetek is történtek? A statisztikai kimutatások két tűzesetet tartanak nyilván, ami — összehasonlítva más járásokkal — aránylag kevés. Az első tűzeset a szelőcei (Selice) szövetkezet gabona­tábláján történt, ahol a szalmaadago­lóba „idegen test“, egy fémdarab ke­rült, ami tüzet okozott. Az adagoló­gép, s a mellette levő szalmakazal — leégett. A másik eset, a hidaskürti (Mostová) szövetkezetben történt, a­­hol egy mezőgazdasági gép motorja kigyulladt. A két tűzeset okozta kár összesen 18 ezer korona volt. A Galántai Tűzrendészeti Felügye­lőség Járási Szervezete, a járási ter­melési igazgatóság illetékes képvise­lői a gazdaságok felelős dolgozói jól tudják, hogy — képletesen szólva — a „tűz ördöge“ az idén sem üdül, ép­pen ezért megtesznek mindent annak érdekében, hogy a betakarítás alkal­aratAs előtt Fokozott ellenőrzés - a tűzmegelőzés érdekében mával ne kerülhessen sor semmiféle tűzesetre. Mivel azon az ellenőrzésen, ahol az aratásban részt vevő gépek, be­rendezések tűzbiztonsági felülvizsgá­lására került sor, — részt vett a jmi munkavédelmi és tűzbiztonsági tech­nikusa is, megkérdeztem BilCík elv­társat: Vajon a járás mezőgazdasági üzemei hogyan készítették fel a gé­peket a kenyércsatára? — Nagyon jól tudjuk, hogy minden gépnél — működjön az folyékony hajtóanyagra vagy elektromos áramra, — fennáll a tűzveszély. Éppen ezért a gépeik állapotát felülvizsgáló bi­zottság koránt sem volt elnéző. Meg­határozta a hiányosságok eltávolítá­sának időpontját, melyet később el­lenőriz. Az általános „helyzetképet“ közepesnek nevezem. Sok helyen kü­lönböző védőburkok hiányoztak a gépekről, s az elektromos áramveze­tékek sem voltak mindenütt rendben. S hogy „nevén nevezzük a gyereket“, a legtöbb hiányosságot a vágkirály-A szelőcei (Selice) szövetkezet szalmaadagoló gépéből — tűz után ennyi maradt, a szalmakazal pedig „porrá“ égett. fai (Kráfová nad Váhom) gazdaság­ban észleltük, ahol nagyon sokat kell még a gépjavítóknak dolgozniuk an­nak érdekében, hogy eltávolítsák a hibákat. Dicséretet érdemel a felső­szeli (Horné Saliby) szövetkezet, a­­hol a kombájnok, traktorok, szárító­berendezések jól felkészítve várják „bevetésüket“. A járás mezőgazdasági üzemeit mennyire látták el tűzbiztonsági kel­lékekkel? — Mondhatom, jól. A kézi tűzoltó­készülékekből némi tartalékkal is rendelkezünk, s megoldódott egy nagy gondunk is. A traktorokra és kombájnokra szerelhető szikrafogók­­ból már van elegendő, reméljük me­zőgazdászaink hallgatnak majd az előírásokra. Ugyanis ezeknek az esz­közöknek a használata kötelező, s ha nem segít a szép szó, akkor az el­lenőrző szervek figyelmét az említett hiányosságok bizonyára nem kerülik el. Pintér Imre tűzoltó százados, a galántai járás tűzrendészeti felügye­lőségének parancsnokhelyettese ha­talmas iratcsomóval igazolta azokat az akciókat, melyek az aratás előtti tűzmegelőzési intézkedésekről tanús­kodtak: Például a járás minden je­lentős szervezetének — hnb, vnb, jnb, az isikolaügy, a Nemzeti Front szervezetei stb. — képviselője részt vett azon a gyűlésen, ahol komoly határozatokat fogadtak el az aratás előtti tűzmegelőzéssel kapcsolatban. A SZISZ és a pionírszervezetek jár­őrcsoportokat szerveznek, melyek > szakaszonként — felügyelnek az egyes gabonatábláikra, vasúti tölté­sekre. A májusban kiadott tűzkár­megelőzési előírások pontosan meg­határozzák a teendőket, melyek kö­zül csupán azokat sorolom fel, me­lyeket korábban sok mezőgazdasági üzemben nem tartották be: — a betakarítási munkálatokban részt vevő dolgozóknak — aratás előtti tűzbiztonsági oktatása; — a robbanómotoros járművek szikrafogóval, kannával, lapáttal, söprővel való ellátása; — a csoportos aratásnál ekével felszerelt vontatót kell üzemeltetni, amely adott esetben a tűz terjedését megakadályozza (tavaly ezt a hatá­rozatot több szövetkezetben nem tar­tották be); — a gabonaszárítók túlterhelésé­nek és maximális fűtési hőfok túllé­pésének elkerülése. Ahelyett azonban, hogy továbbra sorolnánk az illetékesek által jól is­mert szabályokat, hadd idézzem Pin­tér századost, aki az ellenőrzésekről beszélt. — A múlt évben a járásban aratás idején a felügyelőség emberei 562 esetben hajtottak végre szúrópróbát. Egyes mezőgazdasági szakemberek ezt „buzerációnak“ minősítették. Pe­dig a szúrópróbák alkalmával olyan hibáikat tártunk fel és távolítottunk el, melyek 90 százalékban tüzet okoztak volna. Az idén ezeknek az ellenőrzéseknek a számát növelni fogjuk. XXX Végezetül azt tanácsolom, hogy ipindannyiunk érdekében mindenhol tartsák be a tűzmegelőzési intézke­déseket. Ugyanis nem kevesebbről, mint a közvagyonról — és nem utol­só sorban — mindennapi kenyerünk­ről van szó. f-к a 1 i t a—

Next

/
Thumbnails
Contents