Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-27 / 26. szám

1981. június 27. SZABAD FÖLDMŰVES 5 kük, sosem Ä 40-es évek második felében egy fiatalember állított be a Galántai Ál­lami Gazdaság igazgatóságára. — Kmeť Jaroslav vagyok! — mu­tatkozott be. — Liptóból származom. Ide irányítottak. Az igazgató ránézett a nyurga testalkatú fiatalra, majd gondolatai­ba mélyedt: „Mit kezdjek ezzel a hegyek között nevelkedett gyerekkel, aki a szakismereteit is Oravský Pod­­zámokban szerezte. Ott hegyek, lege­lők, s nagyon kevés szántó, itt meg a fordítottja... No, majd meglát juik ...“ Mégegyszer végigmustrálta a jőve vényt, majd közölte elhatározását: — Jól van, fiam, segédtiszt lesz belőled. Ha igyekszel, ha megtanu­lod, hogyan teremhet többet a föld, még többre is viheted az életben, amely előtted áll... Az ifjú Kmeť gyakran gondolt ar­ra, hogy bizony otthon, az édesapja három hektárnyi földecskéjén aligha tudná hasznosítani kellően a szak­tudását. Itt pedig megmutathatja, mit tud, mire képes... Majd Galán­­táról Szencre (Senec), onnét Nagy­­födémesre (Veiké Diany), s 1973-ban pedig a Diószegi (Sládkovičovo) Magtermesztő Állami Gazdaságba ke­rült. Harmincnégy éves korában szólí­tották először igazgató elvtársnak. De számára nem ez volt a legfonto­sabb, hanem az, hogy bizonyítson, mint jó mezőgazdasági szakember és gazdaságvezető kiváló eredmények elérését segítse elő. S ez a terve, célkitűzése sikerült is: míg 1970-ben csak 11 ezer 271 korona volt az egy hektárra jutó munkatermelékenység értéke, öt évvel később már megha­ladta a 14 ezer koronát. Tavaly? Már több mint 20 500 korona volt az em­lített összeg, hektárára. S hadd mondjuk meg azt is, hogy a magtermesztő állami gazdaság 8771 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. Mennyire eredménye­sen? Hát az évi árutermelés összér­téke például tavaly elérte a 178 mil­lió koronát. Ez bizony nem csekély­­ségl A belterjes és eléggé jövedel­mező gazdálkodásra utal. Ez ki is tűnik abból, hogy a tavalyi gazdasá­gi évet 23 millió haszonnal zárták; ez három és fél millióval volt több az előirányzottnál. Az igazgató ritkán található az irodában, annál többet tartózkodik a munkahelyeken — tavasztól őszig a mezőn, télen pedig a gazdasági ud­varokban, istállókban stb. Nincs sofőrje. Egyedül vezeti a szürke Volgát. A gépkocsiban URH- adóvevő készülék. Segítségével tájé­kozódik, irányít, problémákat old meg, intézkedik... A közvetlen sze­mélyi kapcsolat és a technika emlí­tett eszköze jól kiegészítik egymást. Természetesen, tiszteletben tartja a szocialista demokráciát: döntéseit megelőzően kikéri az élenjáró mun­kaközösségek, valamint a szakember- és vezetőgárda véleményét, tanácsát, Javaslatait. Hagyja érvényesülni a párt vezetőszerepét: nagy segítségére van a pártszervezetek csúcsbizottsá­ga, Cséfalvai Zoltán elnökkel az élen. S nemkülönben a szakszervezet üze­innia A Szocialista Munka Hőse cím új birtokosa mi tanácsa. Ide sorolom még azt is, hogy három ésszerűsítő-újító csoport ugyancsak eredményesen segíti a termelést, a gazdaságvezetést. Ez a szocialista mezőgazdasági nagyüzem Kmeť Jaroslav igazgató irányítása alatt számos újdonságot vezetett be a termelésbe: például Szlovákiában itt honosították meg elsőként — évekkel ezelőtt — a sző­lőoltvány-nevelést, fóliasátrak alatt. Tavaly például ily módon közel egy­millió darab szőlőoltványt állítottak elő. A 7. ötéves tervidőszak végéig az évi oltványszámot másfélmillióra akarják gyarapítani. Ezt az ezüstér­mes szocialista brigád szavatolja. Ugyancsak ez a gazdaság volt az első, amely — az igazgató kezdemé­nyezése alapján — szerződést kötött a sellyei (Sala) DUSLO Vegyikombi­náttal. A szerződés értelmében köz­vetlenül a mezőgazdasági nagyüzem­ben próbálják ki az új műtrágyákat, a kombinát szakemberei által kidol­gozott technológiát következetesen érvényesítve. Például a DAM 390 fo­lyékony műtrágya is’ itt vizsgázott — sikeresen. S mi a fő termelési profilja ennek a Csehszlovák—Szovjet Barátság ne­vű gazdaságnak? A vetőmagtermesz­tés. Elsősorban kiváló búza-, árpa-, kukorica-, borsó-, bab- és fűvetőmag­gal látja el Szlovákia mezőgazdasági üzemeit. Milyen a hozamszint? Tavaly pél­dául elérték a 6 tonnát hektáron­ként. Mivel a szlovákiai cukorrépa-vető­magszükségletnek csaknem egytize­­dét ők fedezik, az idén például 300 hektáron termesztenek cukorrépa­­vetőmagot. Ez a magtermesztő állami gazda­ság az állattenyésztésben is a járás legjobbjai közé tartozik. Ezt példázza az is, hogy sertéshúsból csaknem 100 tonnával, tejből pedig 600 ezer literrel túlteljesítették éves termelési tervüket. Kmeť Jaroslav* az állami gazdaság igazgatója — agrármérnök — egyéb vonatkozásban is jól kamatoztatja mezőgazdasági szaktudását, szervezé­si-, gazdaságirányítási tapasztalatait: például a járási pártbizottság mező­­gazdasági és élelmezési albizottságá­nak tagja, a CSKP diószegi (Sládko­vičovo) községi szervezetének elnö­ke, ezenkívül a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség kerületi, valamint járási bizottságának is tagja. Mindebből kitűnik, eléggé foglalt ember. Kevés ideje jut a családjára. Kedves neje és öt gyermeke gyakran nélkülözi. Éva lánya, a legidősebb a SLOVOSIVO bratislavai főigazgatósá­gán dolgozik. Büszke volt apjára, amikor — évekkel ezelőtt — meg­kapta az „Építésben Szerzett Érde­mekért“, magas állami kitüntetést. S most méginkább boldog a Kmeť család, hiszen a családfő az egyik legmagasabb társadalmi-erkölcsi elis-Németh Jenő agrármérnök, a MÉM miniszter­­helyettese átnyújtja Kmeť Jaroslav igazgatónak a gazdaság kiváló eredményei elismeréseként a vörös vándorzászlót mérésben részesült: megkapta a Szo­cialista Munka Hőse címet, s az az­zal járó aranycsillagot. S természetesen örül az állami gazdaság valamennyi becsületes dol­gozója ennek a társadalmi nagyra becsülésnek. Az igazgató, Kmeť elv­társ szerényen azt vallja: „Ez az erkölcsi elismerés a gazdaság dolgo­zóinak is az érdeme, akik a kiváló eredmények eléréséhez szorgalmuk­kal, tudásukkal, a mindig jobbra tö­rekvésükkel hozzájárultak. Mindig velük, sosem nélkülük ... 1“ Szívből gratulálunk! Krajcsovics F., Galánta EGY ALAPÍTÖTAG PORTRÉJA A harcban nem szabad megállni...! E Vág-parti község, Kamocsa t(Komoča) mai fiataljai közül ma már kevesen tud­ják, hogy a nyugdíjas Takács Lajos bácsi a kapitalista társadalmi rendszerben tagja volt a Vörös Szak­­szervezetnek, s mint hű kommunista jelen­tős pártmunkát vég­­a háborút megelőző időszakban, hanem a felszabadulás után is. Hiszen alapítótagja volt a helyi közös gazdaságnak. Földmunkás családból származik. Szülei haszonbéres földet müveitek. Tizennégyéves korában állt munkába Csallóközben, az izsappusztai nagy­birtokun, ahol a szőlőben dolgozott, cséplés idején meg a töreket hordta, hasonló korú vagy még fiatalabb tár­saival. — Napkeltekor kezdtük a munkát — emlékezik vissza ezekre az idők­re. — Hét órakor egy pohár tejet és kenyeret kaptunk reggelire. Ezenkí­vül a munkabérbe beletartozott heti fél kilogramm szalonna, amit nem­egyszer már a hét elején felfaltunk, a többi napokra már csak puszta ke­nyér jutott... Miután 1929-ben megnősült, kubí­­kusmunkát vállalt a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) határban, majd részesaratónak szegődött Agyagos­pusztára, az egyházi birtokra. Egy alkalommal a kubikusok éh­ségmenetet szerveztek, „Munkát, ke­nyeret!“ követelve, de a csendőrség útjukat állta. Baráth Lajost, Fügedi Dávidot és a nevezettet a komáromi megyeházára vitték, ahol hat napig a pincébe zárva, sínylődtek. Amikor kiengedték őket, pénz híján gyalog­szerrel tették meg az utat Komárom­tól hazáig. Több alkalommal Tóth Imrééík lakásán jöttek össze az éj leple alatt,. vigyázva%rra, hogy még a szomszédok se sejtsék, miről gyü­­léseznek __ A 30-as években történt, hogy a szímői (Zemné) elvtársakon keresz­tül értesítést kaptak: május elsején vonuljanak fel Érsekújvárba (Nové Zámky). A főutat elkerülve jutottak Szímőre, majd Gúgon keresztül akar­tak a járási székhelyre eljutni, azon­ban az andódi (Andovcé) hídnál már csendőrök vártak rájuk, s nem en­gedték őket tovább ... A felszabadulás után, 1949. decem­berében nagy, sorsdöntő feladat tel­jesítésére vállalkoztak. Ugyanis Ba­ráth Lajos és Fónod Lajos közölték vele a szövetkezetalakítás gondola­tát. Hamar megértette: neki is elő kell segíteni a szövetkezeti gazdál­kodás megteremtését, mégpedig sze­mélyes példamutatással. így aztán az elsők között írta alá a belépési nyi­latkozatot. Előbb a Décsi-féle, vala­mint az egyházi birtokokon, s az ala­pítótagok néhány hold földjén kezd­ték a közös gazdálkodást. Kezdetben nagyon nehéz .volt, mert a mun­kaegység értéke mindössze nyolc ko­rona volt. Ehhez jött még a csekély természetbeni járandóság (búza, ár­pa, kukorica). Naponta egy munka­egységnél többet nem igen írtak jó­vá. De hittek abban, hogy a párt mutatta helyes út végül eredményhez vezet. Munkájukat nehezítette az 1952-es árvíz, amely a közös földjeit sem kímélte. Bár néhány tagnak a közösbe vetett bizalma megingott, s hátat fordított, ő és a többiek ma­radtak. S nem bánták meg! Az 1969-es évben (az efsz-ek meg­alakulásának 20. évfordulója alkal­mából) a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, kemény helyt­állásáért és a szövetkezeti gazdálko­dás megszilárdítása érdekében vég­zett eredményes munkásságáért ki­tüntetésben részesítette. Bár Takács Lajos bácsi egyedül, özvegyen él, nem érzi az egyedül­létet. Körülveszi őt gyermekeinek szeretete és a nagy család, a szövet­kezet gondoskodása, becsülése. Az egykori alapítótag, a mezőgazdaság érdemes dolgozója azt vallja — ha­bár az éveinek száma nagyon is megszaporodott —, végülis megérte a harcot, a sok-sok lemondást, a szí­vós küzdelmet, amely a dolgozó nép anyagi-szellemi felemelkedéséhez ve­zetett, Űszi Irma zett, nemcsak A hajdani, földhöz lapuló ózsdi házak helyébe kultu­rált életkörülményeket, ké­nyelmet nyújtó lakótelepek, kor­szerű létesítmények épültek. A poros utcasorokat, utak, parkosí­tott területek és virágágyak Vál­tották fel. A tó partján gomba­­módra szaporodnak a szebbnél­­szebb víkendházak, a pihenést és kikapcsolódást szolgáló üdülőtele­pek ... Tömören így jelelmezhető Szene (Senec) városának évről­­évre, hónapról-hónapra változó, szépülő arculata. Az óriási változás, amelynek nemcsak a város lakói, hanem az idelátogató turisták ezrei hiteles tanúi lehetnek, a körültekintő vá-Merész célok rosfejlesztési politikának, a Nem­zeti Front választási programterve maradéktalan valóra váltásának, a lakosság áldozatkész munkájá­nak és kezdeményező készségének az eredménye. Miből is fakadt ennek a hihe­tetlen lendületű városfejlesztés­nek, az életkörnyezet szépítésének és javításának szinte kimeríthe­tetlen forrása? Kopecky Vladimír mérnöknek, a városi nemzeti bizottság elnö­kének szavai arra utalnak, hogy a közjavakat szolgáló fejlődésben elsődleges szerepet töltött be a képviselőtestület, valamint a Nem­zeti Front társadalmi és tömeg­szervezeteinek tudatformáló, esz­mei-politikai tevékenysége, ame­lyet az utóbbi megbízatási idő­szakban fejtettek ki, s amely az új megbízatási időszakban is első­rendű feladat. Csak elismeréssel méltányolható a széleskörű és szervezett politikai-, valamint pro­pagandamunka, amely a lakosság kezdeményezésének kibontakozta­tására, felkarolására irányult. Mindennapi apró tettekből, áldo­zatkész munkából, közös összefo­gásból, születtek a nagy eredmé­nyek. „Z“ akcióban óvodák és bölcső­dék épültek fel. A magyar nyelvű középiskola új tantermekkel bő­vült. Óriási előrehaladás történt a város közművesítésében, valamint az üzleti és a szolgáltató hálózat bővítésében. Szabadtéri színpadot adtak át rendeltetésének, és kor­szerűsítették a sportpályát. „Z“ akcióban összesen tizenhatmillió korona értéket hoztak létre. A város főterét korszerű kultúr­ház ékesíti, amelyet már tavaly birtokába vehetett a város apraja­­nagyja. öt év leforgása alatt min­den igényt kielégítő egészségügyi központ épült. Az újonnan fel­épült lakónegyedekben pedig több mint ezerkétszáz lakásegységet adtak át. A város rendezésében és szé­pítésében a munka oroszlánrészét a város lakói végezték el. Társa­dalmi munkában hozzávetőlegesen tizenhétmillió korona értékű köz­javat hoztak létre. Nem csoda, hogy a gyors ütem­ben fejlődő város mágnesként vonzza a környező falvakból az embereket. A város lakosságának száma háromezerrel gyarapodott, ez pedig újabb problémákat ho­zott a város közigazgatási szervei számára. Űjabb óvodákra, bölcső­dékre, lakásokra van szükség. A lakosság jogos követelményei­nek kielégítése érdekében az új cselekvési program igényesebb, mint az előbbi megbízatási Idő­szakban volt. Első helyen szerepel a lakásépítkezés az egyre növekvő igények kielégítése érdekében. Természetesen ezzel egyidejűleg gyarapítják a bölcsődék és az óvodák férőhelyszámát, részben újak felépítésével,, részben pedig a meglevők bővítésével, korszerű­sítésével. A külvárosi részeken szétszórt lakónegyedek közműve­sítését is tervbe vették. A munká­latok befejeztével valamennyi csa­ládi házat rákapcsolhatják majd a nyilvános víz- és gázvezeték­hálózatra. Igényes feladatokat tűztek célul az üdülőközpont építésében is. Bővítik a szállásolási lehetőséget, új strandot építenek és sor kerül a termálfürdő felépítésére is. A tervekben kiemelkedő helyen szerepel a gyermekek és a fiata­lok igényeinek kielégítése. Az új lakónegyedekben —, de a város más részein is — játszótereket létesítenek a legkisebbeknek. A város egyes kerületeiben a fiata­lok számára művelődési lehetősé­geket teremtenek. A felsoroltaik csupán a Legjelen­tősebb feladatokat érintik. De eb­ből is világosan kitűnik, hogy kemény munka vár a várost irá­nyító szervekre és a képviselő­­testületre. Az eddiginél még szé­­lesebbkörű eszmei-politikai és propagandatevékenységet kell ki­fejteni a lakosság megnyerése és mozgósítása, a közjavaik gyarapí­tása érdekében. Az elmúlt öt esz­tendőben a városfejlesztésben el­ért edeményekért elismerő okle­velet érdemeltek ki. A méltó elis­merés minden bizonnyal további serkentője lesz merész célok meg­valósításának, a lankadatlan tevé­kenységnek, az alkotó munkának. >— kim— Még GSnHdatiisablrai...! Fennállása óta csupán a tavalyi évet zárta mérieghiányosan a nagy­­géresi (Veľký Horeš) szövetkezet; vesztesége meghaladta a 15 millió koronát. — Nem elég hátrány az, hogy gyenge minőségűek a termőföldjeink — mondta rezignáltan Dáké Géza agrármérnök, növénytermesztési fő­­üzemágvezető —, még a belvíz is rá­adásul ... Három évvel ezelőtt is gondot okozott, de azt hittük, több ilyen esztendő nem következhet... Tévedtek. Tavaly még rosszabb volt a helyzet, búzából a tervezettnél 1772 tonnával takarítottak be keve­sebbet; nagy volt a kiesés cukorré­pából, kukoricából, dohányból, zöld­ségből és szőlőből is. Ugyanakkor jelentős mennyiségű lucernájuk, szé­nájuk is tönkrement. — Alapvetően meghatározza gaz­dálkodásunkat az állattenyésztés — kapcsolódik a beszélgetésbe Szom­bati Károly üzemgazdász. — Elkép­zelhető, mennyire torkon ragadott bennünket a takarmányhiány: szénát, szilázst és szalmát vásárolnunk kel­lett. A rétjeink és legelőink állapota gz utóbbi három évben nagyon lerom­lott. A szarvasmarhahizlalás sem volt eredményes: a napi súlygyarapodási átlag csökkent. Szóval, minden ösz­­szejött... Dakó agrármérnök azzal folytatja, hogy tetemes adósságot kellett az idén törleszteniük. Az idei nyitány a tavaly őszről elmaradt mélyszántás­sal, talajforgatással kezdődött. A ta­laj szikkadása lassú volt, a vetéskez­detet a melegebb apókra hallogatták. Még így is öt gazdasági részlegen idejében elvetették a tavaszi kalá­szosokat, ami főleg a gépkezelők szorgalmának, igyekezetének köszön­hető. — Jelenleg mit mutat a határ képe? — A félezer hektár búzánk gyö­nyörű. A hatszáz hektárnyi tavaszi árpa esőért sóvárog. Elkelne már egy jó kiadós eső. Ami a kukoricát illeti, nem akartunk mi ötszáz hek­tárnyit vetni, de az őszi kalászosok vetésének elmaradása miatt tettük. — Mi a biztosíték arra vonatko­zóan, hogy az idén nem ismétlődnek a régebbi hibák? — Jobb a munkaszervezés. No meg a tagok dologszeretetével is elége­dettek lehetünk. Sokatígérő a ker­tészetünk, a cukorrépánk, a napra­forgó, az olajosrepcénk s a szőlő. Biztató az, hogy az átszervezésekkel párhuzamosan igyekeztünk a felelős posztekra jól felkészült, hozzáértő, tapasztalt embereket tenni. A cikk elején szó esett az állat­­tenyésztésről. Okultak a takarmány­szűkéből. Az 577 hektárnyi pillan­gós takarmány első termését gépek­kel takarították be, ami szavatolta a széna idejében és aránylag jó minő­ségben tárolókba kerülését. Egy ösz­­szehasonlítás: a mostani első kaszá­­latból több lucernaszénát takarítot­tak be, mint tavaly az összes kész­letük volt. Kell az elegendő és jó minőségű takarmány, hiszen háromezer a szar­vasmarhájuk, melyből hétszáz a te­hén. Ezenkívül háromezernégyszáz juhot is tartanak. Ötezernél is több a sertésük, s rengeteg a baromfi. Csontos Gábornak, a szövetke­zet elnökének szavaiból kiderül: Nagygéresen világosan látják, hogy ezen a tájon az állattenyésztésé a legígéretesebb jövő, aminek a cél­szerű növénytermesztés az alapja ... (illés) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents