Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

< Uereshurka - nvülhűsból Hozzávalók: 1 (tatai házi­nyúl, 30 dkg há) vagy 2 dl olaj, 3 nagy fe) vöröshagy­ma, Őrölt csípős és édes paprika, íeketebors, majo­ránna, só, 10 dkg sertés­szalonna (lehet füstölt is], 1 szendvics, 2 dl nyúlvér. A nyúlhájat kiolvasztjuk és benne aranysárgára pi­rítjuk az apróra vágott hagy­mát. Utána csípős és édes paprikát meg törött borsot teszünk hozzá, belerakjuk a feldarabolt nyulat, felönt­jük 3 dl vízzel és fedő alatt 20 percig pároljuk. Ha a: hús leválik a csontról, ki- • szedjük, kicsontozzuk és > húsdarálón megdaráljuk. A szendvicset a szalonnával apró kockákra vágjuk, fel-; öntjük nyúlvérrel, hozzáke­verjük a darált húst és a hús levét, hozzátesszük a, majoránnát, a sót és mind­ezt „ jól összekeverjük. A, masszát bélve töltve vagy' jól kikent tepsiben elsimít­va, forró sütőben körülbelül egy óráig sütjük. (mt) # A gombát táplálkozási szempontból elsősorban a nagy fehérjetartalma miatt értékel­jük. Egy kiló csiperkegomba (sampinyón) megközelítőleg annyi fehérjét tartalmaz, mint negyed kiló hús. Sőt! Olyan cukrokat is találunk benne, me­lyek a cukorbetegek számára is egészségesek. • Harc a vértetíi ellen. На megtelepszik a kertben és el­szaporodik, tetemes kárt okoz, ezért nagy figyelmet kell szen­telni az irtásának. Az énekes madarak segítségére nem szá* míthatunk, mert a kártevő meg­lapul a vattaszerü anyag alatt s a madarak nem veszik észre. Feladatunk, hogy szellős koro­nát neveljünk, minden ősszel felássuk a fák körül a földet és káliműtrágyát is adjunk. A vértetű ugyanis nem szereti a kálival mütrágyázott almafák nedvét. A fák törzsét ősszel meg kell tisztítani, a kaparé­­kot el kell égetni, majd 5 szá­zalék Arborol M készítményt tartalmazó mésztejjel be kell meszelni a fák törzsét A fia­tal fákat ajánlatos alaposan le­­* mosni az Arborol M 3 százalé­kos oldatával. Tenyészidőben a Thiodan 0,15 százalékos, ílletJ ve a Pirimor DP 0,05—0,075 százalékos töménységű oldatá­val irthatjuk a vértetveket. (Urban Ач) Fotó: О óvatosan sózzunk! # A tyúkólban az ülőkéket nem létraszerű elrendezésben, hanem azonos magasságban és egymástól legalább 300—350 mm távolságra kell elhelyezni. Így minden tyúk megtalálja a helyét (furcsa állat a tyúk, éj­szakára mindig az elérhető legmagasabb helyet foglalja el) és nem zavarják egymást az állatok. Aki csak teheti, az ülő­kék alá feszítsen ki drótszö­vetet, hogy a tyúkok ne járja­nak a trágyában. Ilyenkor az ülőkét 300—350 mm-rel a drót­fonat fölött kell elhelyezni. # A svájci apróállattenyész­tők figyelemre méltó újítást al­kalmaznak a szénakészítésben: a lekaszált füvet fólián terítik el, és esténként a fóliát a fű­vel együtt összecsavarják. A módszer előnye, hogy a szárí­tandó anyag nem érintkezik a nedves talajjal és a harmat sem nedvesíti be, tehát sokkal gyor­sabb a száradás. Az így ké­szült széna állítólag rendkívül jó minőségű. # A holland gyümölcsterme­lők a terebélyesre nőtt, de még nem túl öreg és egészséges fá­kat is átoltják. Az átoltásra ki­szemelt gyümölcsfák vastag A konyhasó az egyetlen ásvá­nyi eredetű ízesítő anyagunk. Tágabb értelemben szintén a fűszerek sorába tartpzik. A konyhasó mindennapi ételíze­sítőnk és élelmi&zerkonzervá­­lônk. S mi több, a só életszük­séglet. Az abszolút sóhiány szé­düléshez, izomgyengeséghez, görcsökhöz, apátiához, végső soron halálhoz vezethet. Szer­vezetünk konyhasó-szükséglete azonban semmi esetre sem olyan nagy, mint sokan gon­dolják. Szervezetünk egyensúly­ban tartásához naponta legfel­jebb 5—10 gramm sóra van szükségünk. Ezt a mennyiséget a mindennapi élelmiszerek tar­talmazzák. Az átlagétkezés so­rán naponta 20—25 g sómeny­­nyiség kerül az ember szerve­zetébe. És hányán vannak, akik okkal ok nélkül sózzák az ételtl A háziasszonyok is egy­szerűen a mindenkor kéznél le­vő sóval ízesítik az ételt, nem pedig az értékesebb tápanya­gokat tartalmazó fűszerekkel. A só olcsó, a boltok füszerkí­­nálata pedig olyan szegényes. De hát a kertben is lehetne fűszert termelni! Munkaigé­nyes? Meglehet, de talán megér némi fáradozást az egészséges táplálkozás. Aki túl sós ételt fogyaszt, az sok vizet és egyéb folyadékot — tálén al­koholt! — iszik. Ez pedig —< a fokozott vérkeringés követ­keztében — erősen terheli a szívet, a vesét, a májat és a véredényeket. A terhes nők, az idősek az elhízásra hajlamo­sak, a vese-, máj-, epe-, magas vérnyomás, érelmeszesedés, gyo­mor- és nyombélfekély beteg­ségben szenvedők a szokásos­nál is kevesebb — legfeljebb napi 5—S gramm «— sót fo­gyasszanak. Ne elsősorban só­val, inkább fűszerekkel ízesít­sük az ételtl (rv) •7 é Párválasztás a madaraknál A madarak költés előtti viselkedési formáit udvarlásnak, párbaállásnak, párválasztásnak, dürgésnek stb. szoktuk ne­vezni. A dürgési viselkedésben jelentős a másodlagos nemi bélyegek szerepe, elsősorban a nászruháé, a nászéneké. A pár­választás! folyamatot a hímeknek a tojókkal szembeni agresz­­szivitása indítja el. Ha a hím által zaklatott tojó hajlamos a párbaállásra, olyan magatartási- formát mutat, amely kioltja a hím agresszív megnyilvánulásait. Az üdvözlési ceremóniák, az énekeseknél a tojók szimbolikus etetése, illetve a zsák­mány- vagy a fészekanyag átadási szertartásai erősítik a ki­­* alakult kapcsolatokat. A madaraknál a párkapcsolatnak számos formája ismeretes. A fajok egy kis hányadánál nem is alakul ki társas kapcsolat a hím és a tojó között, mivel a párzás alkalmával találkoznak először és utoljára. Ezt a formát válogatás nélküli párzásnak nevezzük. A siketfajdtyúkok például a kakas nászhangjait hallva felkeresik annak dürgőhelyeit, ahol a kakas sorra meg­termékenyíti a jelentkezőket. A nyírfajdok, a pajzsos cankók és a nagy sárszalonkák hímjei közös, társas dürgőhelyet ala­kítanak ki, ahol az összegyülekező tyúkok válogatás nélkül érintkeznek a hímekkel. A monogám élettársi kötelék a ma­darak többségére jellemző, de általában csak egy költési idényre vagy csak egy fészekalj felnevelésének időtartamára szőlő «házasságot jelent Valódi, tartós párkapcsolat csak a hattyúk, a ludak, darvak, a szarkák, a sasok, a hollók stb. között alakul ki. Ugyanakkor vannak madaraink, melyekre a többnejűség vagy a többférjűség jellemző. Az utóbbi párkap­csolati formában élő madaraiknál a tojő rábízza lerakott to­jásait a hímre, aztán keres egy másik hímet s azt Is „meg­ajándékozza“ egy fészekalja tojással. A kialakult párkapcsolatot a párzás pecsételt meg. A nemi aktus közben a hím a tojó hátán helyezkedik el, karmaival szilárdan megkapaszkodva. A tojó a farkát félrecsapva sza­baddá teszi kifordított kloákáját, így a felszínre került pete­vezető nyílás találkozni tud a hím szintén kifordított kloákája spermatartójának párzószemölcsével. A pájrzőszervvel rendel­kező madaraknál (libák, hattyúk) a párzás az emlősöknél megszokott módon zajlik le. (Mödlinger—Kapocsy: A madarak világa, Natura, Budapest 1980., röv.) guk is támogatnák kezdemé- re. Az ilyen, gyakorlati ta­­nyezésünket s termelési, táp- pasztalatokat népszerűsítő írá­­anyagpótlási, növényvédelmi ta- sokat lapunk szakmellékleté­­pasztalataikat papírra vetve — nek Tanuljunk egymástól című, mindannyiunk érdekében — ön- újonnan induló rovatában kí­­zetlenül közre adnák. Valahogy vánjuk közölni. Mindannyiunk Mm Ai utóbbi időben — külön - ** féle fórumokon — egy­re gyakrabban méltányoljuk a kertészkedők és a kisállatte­­nyésztók — sőt a háztáji állat­tartóki — érdemdús tevékeny­ségének társadalmi-népgazdasá­gi jelentőségét, és nem felejt­jük el hangsúlyozni: minden tekintetben meg kell teremteni • kertbarát mozgalom, a szer­ződéses zöldségtermelés és ál­lathizlalás fellendülését ser­kentő, kedvező feltételeket. A kertészkedők évente sok-sok tonna gyümölcsöt és zöldsé­get termelnek a házikertekben meg a virágzó kertteleppé va­rázsolt, korábban elhanyagolt, parlagon beverő földterülete­ken. Igaz, e termékek zömét maguk a kertészkedők és csa­ládtagjaik fogyasztják el, de ezért valami a közös asztalra is jut belőle. A kisállattenyész­tők és a szerződéses háztáji ál­lattartásra vállalkozók szintén hozzájárulnak közellátási gond­jaink enyhítéséhez. Elismerjük, támogatjuk, te­hát fejleszteni kívánjuk ezt a nemes mozgalmat. Lapunkban továbbra is kellő figyelmet szentelünk a háztáji termelő­ket érintő kérdések, probléma­körök megvitatásának, a leg­újabb hazai és, külföldi isme­retek, illetve a termelők ered­ményei és tapasztalatai népsze­rűsítésének. Ugyanakkor szíve­sen vennék, ha olvasóink ma­úgy, ahogy azt a magyarorszá­gi kertbarátok teszik a Kerté­szet és Szőlészet hasábjain. Nem könyvizű termelés-techno­lógiai leírásokra gondolunk, hanem a jól bevált egyéni módszerek, esetleg házilag kikí­sérletezett eljárások, ötletes megoldások közkinccsé tételé-Lapunk régebbi olvasói bizo­nyára emlékeznek még rá, hogy három évvel ezelőtt kísérletet tettünk a Cserebere rovat bein­dítására. Így kívántunk eny­híteni a kertészkedők szaporí­tóanyag-beszerzési gondjain. Most ismét lehetővé tesszük, hogy olvasóink n rovat útján szerezzék be a mindennapi munkájukhoz szükséges mag­vakat, ültetőanyagokat, (esetleg szakirodalmat, vegyszert, gép­­alkatrészt stb.) — természe­tesen egymás közötti csere út­ján. A félreértések és vissza­élések elkerülése végett mér most hangsúlyozzuk: elsősorban olyan — cserelehetőséget kere­ső — leveleket várunk, me­lyekben a kertészkedők vagy kisállattenyésztők nem csupán keresnek és kérnek, de egy­úttal kínálnak is valamit. Rej­tett hirdetések, illetve egyolda­lú, érezhetően jú értékesítési lehetőséget kereső szövegek in­gyenes közlésére ezután sem vállalkozunk! Csakis az egyen­lő, kölcsönösen előnyös cserék ügyében vállaljuk a közvetítő szerepét. A tapasztalt kertész­társak belátására bízzuk, hogy a magukat kezdőknek mondó levélíróknak — akik egyelőre nem tudnak cserébe semmit felkínálni — küldenek-e puszta kertésztársi együttérzésből né­hány szem magot, virághagy­mát stb. vagy nem. Reméljük, hogy olvasóink szí­vesen fogadják a két új rovat beindításával kapcsolatos kez­deményezésünket és kellően ki­használják a kínálkozó lehető­séget. Bízunk benne, mert hi­szen mindannyiunk érdeke, hogy így legyen. Szerkesztőség 1 ltEKVezeTM. Is^a га в a1! luhtenvésztttü övék a pálma pyúl- és galambtenyésztők tá­bora Is népes. Vannak, akik díszmadár-tenyésztésnek hó­dolnak, mások meg inkább ju­­okkal bajlódnak. Igaz is: juh­tenyésztésben miénk a pálma. Kétszáz darabos juhállománya rajtunk kívül egyetlen alap­szervezetnek sincsen a járás­ban. ф A szervezetnek Jé neve a járásban. Mivel vívták van ki? Hidaskürtön (Mostová) tizen­négy évvel ezelőtt alakult meg a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete. A közel másfél évtized alatt bebizonyosodott, hogy érdemes volt szervezetbe tömöríteni a kezdeményezőket, hiszen a terv­szerű tevékenységnek köszön­hető az apróállat-tenyésztés színvonalának fellendülése, il­letve a szerződéses háztáji ál­lattartás meghonosodása. Rencés Antal, az alapszerve­zet elnöke ezzel kapcsolatban így vélekedik: — Szervezetünknek jelenleg ötvenhat aktív tagja van. Több­ségük munkás és szövetkezeti dolgozó. Elsősorban baromfite­nyésztéssel foglalkozunk, de a — Gondolom, az eredmé­nyeinkkel. Meg azzal, hogy igyekszünk mozgalmas szerve­zeti életet élni. A vezetőség ha­vonta, a tagság pedig féléven­­kérrt ülésezik, de ha sürgős kérdésben kell dönteni, más al­kalommal is egybehívjuk az embereket. A téli időszakban szakelőadásokat szervezünk, melyeken főleg a nyúl-, ga­lamb- és csibenevelésről, illet­ve a leggyakoribb betegségek megelőzésének és gyógyításá­nak lehetőségeiről van szó. 0 Az ismeretgyarapításnak egyéb módjai Is vannak. Pél­dául a tanulmányutak vagy a kiállítások megtekintése. Ezek­re a lehetőségekre nem gon­doltak? •— Gondoltunk, sőt a múltban is ezekkel a lehetőségekkel. Az idén betiltották a kiállításokat a baromfibetegségek miatt, így nem volt hová mennünk. Vi­szont rendeztünk egy körzeti bemutatót, persze, még a tila­lom meghirdetése előtt. Kiállí­tásunkon a környező falvak kisállattenyésztői is bemutatták legszebb állataikat. S mivel ná­lunk az a szokás, hogy az ér­tékeléskor azonos pontszámot elérő állatok közül a más alap­­szervezetből érkezetteket része­sítjük előnyben, a kiosztott dí­jak zömét a környező községek kisállattenyésztől nyerték el. Csupán egyetlen díj maradt itt­hon, amit Kurucz Ferenc te­­nyésztőtársnak Ítélt oda az ér­tékelő bizottság a bemutatott baromfiakért. A vendég-kiállí­tók közül a feketenyéki (Čier­na Voda) Haver Ferenc, a tak­­sonyl (Matúškovo) Knapp Lajos és a felsőszell (Horné Saliby) Németh tenyésztőtárs, illetve a vágai (Váhovce) és a peszta­­födémesi (Pusté Olany) nyulá­­szok voltak a legeredményeseb­bek. ф A nyúltenyésztők munká­járól még nem is beszéltünk. «—i Pedig érdemes, hiszen szép. eredményeket érünk el a szerződéses nyúlhizlalásban. A felvásárlókkal jó a kapcsola­tunk. A múlt évben több mint száz mázsa élőnyulat vittek el a faluból. S ha már szét ejtettünk a hidaskürti kisállattenyésztők munkájáról, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy tevékenyen bekapcsolódtak a közhaszná társadalmi munkába. A múlt év folyamán kilencszáznyolcvan óra társadalmi munkát végez­tek; begyűjtötték kilencszáz mázsa szénát, kivették a részü­ket a községszépltésből és se­gítették tető alá hozni a Hon­védelmi Szövetség helyi szerve« zetének székházát, melyben a kisállattenyésztők szervezeté­nek is jutott helyiség. Terveik, elképzeléseik? Még népesebbé tenni az alapszerve­zetet s magasabb színvonalra emelni a községben a kisállat­­tenyésztést. ^5 ami ugyancsak elismerést érdemlő: a fiatalo­kat is igyekeznek megnyerni ennek a nemes kedvtelésnek, E célból hamarosan díszma­dár-kiállítást rendeznek. Nagy Mihály, Diószeg (Sládkovičovej «ŕ ágait már Januárban levágják, mégpedig úgy, hogy közvetle­nül oltás előtt még körülbe­lül 10 cm-rel bekurtíthassák az

Next

/
Thumbnails
Contents