Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-20 / 25. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. Június 20. Fogadják őket szeretettel Három-öt évvel ezelőtt boldog volt az a kisfiű, nagydiák, aki a nyári szünidőben ledolgozhatta a tandíjpótló négy hetet és kereshetett egy kis pénzt. Ma az a helyzet, hogy aki akar, nem kis pénzt, hanem nagyot is kereshet, mert munka van elég. A hagyományoknak megfelelően az Idén is sokezer általános, közép- és főiskolás vállal munkát a mezőgazdasági üzemekben, különböző vállalatokban. Persze nem minden fiatal teszi ezt egyforma Indítékból. Van, aki *zért megy dolgozni, hogy a családi költségvetéshez hozzájáruljon. Sokan munkával teremtik elő a nyaralás költségeit, meg a következő tanév kiadásainak egy részét. Sokan azért állnak munkába, mert a szülők nem akarják, hogy a gyerek egész nyáron felügyelet nélkül maradjon. Bármi legyen is azonban az elhatározás mögött, a nyári munka mindenképpen fontos esemény az Iskolások életében. Járásunkban —■ Dunaszerdahely (Dunajská Streda) Is több száz fiatal most találkozik először a termelő közösséggel, a közösségi munka élményével. Először hordozza majd a felelősség súlyát a rábízott munkahelyi kötelességek teljesítéséért. Először éli át azt a semmihez sem hasonlítható örömöt, amikor kezébe kapja első saját keresetét, amiért megdolgozott. A szülők is és azok Is, akik a munkahelyen fogadják, irányítják és nevelik őket, tudatosítják, hogy az első találkozás a munkával vagy munkahellyel nyomot hagy a fiatal érzésvilágában. A nyári munka alatt keletkező benyomások meghtatároző jelentőségűek lehetnek abban, milyen lesz a fiatal munkához való viszonya, egészséges irányba fejlődnek-e ambíciói. Ne forduljanak elő olyan esetek, hogy a tanulókat csak azért engedik be a szövetkezetek, üzemek kapuin, mert eleget kell tenni az őket ajánló felnőtteknek, vagy hogy a gyerekek egy kis pénzt kereshetnek. Sehol se tekintsék ezt a nyári elfoglaltságot csak napozásnak, ne hagyják magukra a fiatalokat, hogy rendszeres munka htján ténferegjenek. Segítsék őket és emberséges szigorral követeljék meg tőlük a jó munkát. Csak Így verhet gyökeret bennük a munka tisztelete. Az ott dolgozók példájából, szorgalmából, kötelességtudó magatartásából érezzék a gyerekek, hogy,, a munka valóban az emberi élet legfőbb tartalma és értelmei A megérdemelt keresettel együtt minden munkahely adja útravalóul a fiataloknak azt a meggyőződést, hogy további iskolaéveik során becsületes munkáséletre kell készülniük, de nem azért, mert muszáj, hanem, mert csak így érdemes, így emberhez méltó. K. Molnár Ferenc Két esztendő híján egy évtizede annak, hogy kiléptem az alma mater falai közül a nagybetűs ÉLETBE. Viszatekintve életemnek erre az időszakára, igyekeztem felmérni növekedésem és terméssé érésem szempontjából, hogy mennyi tápanyagot, betegségekkel szembeni tűrőképességet hozott magával a társadalom termőrétegébe hullott mag... Csenevész oltványként tele vadhajtásokkal kerültem a faiskola „fóliasátra alá“. Tápanyagdűs talajban ereszthettem gyökeret Nagykaposon (Veiké Kapušany). Felszívtam mindazt a tápoldatot, amihez hajszálgyőkér-rendszerem jóvoltából hozzájutottam. S mivel szél és hideg ebben nem akadályozott meg, lombsátrammal annyi napfényt hörpintettem fel, amennyi csak jólesett. Leveleim éjjelente alig győzték a felvett tápanyagok tartós, elraktározható élelemmé feldolgozni. Közben vadhajtásaim is buján növekedtek, lombkoro'nám Is fejlődésnek indult, amit egyik volt tanárom, Bohonyi Ernő, — őszinte tisztelettel és hálával gondolok rá —, időben elkezdett nyesegetni. Neki köszönhetem azt is, hogy meddő ágaimból az iskola befejezéséig alig néhány maradt, a többit nemes, termő alannyal oltotta be. Ezekből növesztettem legszebb ágaimat, amelyek viharral, kórral is dacolnak. Természetesen féregövvel is rendelkezem ; nem árthatnak már hamis eszmék és áltudományok. A világ felé fordított zöld radarernyőim nedvkeringését sem béníthatják álnok tanok. A széifúvásban erős gyökereimre támaszkodom, mégsem vagyok sebezhetetlen. Kiszolgáltatottságom az a valós helyzet, hogy nem erdőben, vagy kertben állok sorfaként. Sorsom a magányos fák sorsa a mezőn: célpont, támpont, és esetekben kilátáselfogó a kötőhártya gyulladásban szenvedő rövidlátóknak ... Sokszor szeretnék az erdőig futni, a sokak között elvegyülni. Am gyökereim mélyek, erőssé szilárdult törzsem nemhogy futni, még hajlongani sem enged. A mező átvonulók közül sokan leülnek árnyékom alá, azonban vannak akik baltájukat vágják belém és gallyaimat tördelik, hogy ezzel is csökkentsék terméshozamomat. Ma sem dicsőség és ajánlatos magányos fának lenni. A faiskolában BOHONYI ERNŐK nélkül többnyire sebezhető oltványok nőnek. Több élethűségre, valóshelyzetekre való edző-nevelés kellene, és persze fólia nélkül.,, Korcsmáros László Szépiezz a kamraiul! A paradicsompakolás, uborkapakolás, gyümölcspakolás sem életkortól, sem bőrtípustól nem függ —, azaz minden életkorban, mindenfajta (száraz, zsíros, semleges) arcbőrnek hasznos, üdítő. Szezonjában mindehhez könnyen megvan a lehetőség, kéznél van szinte naponta konyhánkban, kamránkban, étrendünkben a hozzávaló. Semmiből sem áll tisztára mosott arcunkat, nyakunkat vékonyra vágott uborka-, paradicsom-, vagy őszibarackszeletekkel borítani. Ez persze kényelmesebb és biztonságosabb fekvő helyzetben, tehát le kell feküdnünk vagy tíz percre; utána leszedjük a pakolást és langyos vízzel lemossuk a helyét. Tejfölből, savanyú tejtermékekből (joghurt, kefir) egy evőkanálnyit főzés, előkészítés közben bármikor lecsíphetünk: ezzel nem szükséges feküdni, arcunk, nyakunk bőre egykettőre beszívja a jótékony kenetet; ha rászáradt, langyos vízzel lemossuk. De ha más tejtermék nincs, mosakodás előtt 1—2 kanál te] is ápolja, táplálja bőrünket (tiszta vattára téve, azzal felkenve). Egy kiskanál méz feszesebbé teszi az arcunkat, szinte kisimítja átmenetileg, ha elindulás előtt tíz perccel felvisszük, és közvetlenül távozás előtt mossuk le. Többet ésszel, Bodri kutya és Cili cica együtt nőtt fel Palkóék udvarában. Sokat hancúroztak együtt a kertben, s az udvaron. Egy tányérból ettek, együtt aludtak Bodri óljában. Sohasem veszekedtek. Aki csak látta ókét, elcsodálkozott, mert mindenki úgy tudta, hogy a kutya és a macska nem bírja elviselni egymást. Minden kutyus örül, ha meghajszolhatja a cicát, fölkergetheti öt a fára. Bizony a gorombábbak még a jarkincáját is szívesen megcibálják szegény cicának. Ezért a kutya-macska barátság már közmondásos lett. Telt-múlt az idő. Bodri és Cili szépen fejlődött. Mindkettőnek gyönyörű fényes bundája volt. Palkó szerette is simogatni őket. Egy napon, amikor éppen Cilit simogatta, Bodri is odasomfordált és fejével lökdöste Palkó kezét, hogy őt is simogassa meg. Féltékenykedni kezdett a cicára, pedig a jiú mindkettőt szerette. Ettől a naptól kezdve mintha kezdet volna lazulni a barátságuk. Folyton csúfolták, bosszantották egymást. Cili „gyáva kutyának“ nevezte Bodrit, ő meg „ravasz macskának“ Cilit. Evéskor igyekeztek elkapkodni egymás elől a legfinomabb falatokat. Egy este meg Bodri azt mondta Cilinek: — Kérlek, ne gyere az ólamba, aludj másutt, bolhás vagy, folyton vakaróznom kell miattad. mint erővel... Cili rettenetesen megsértődött, és bánatában felment a padlásra aludni. Egy délután Palkó barátai nyitva felejtették a kaput, amikor elmentek. Cili szép kényelmesen kisétált az utcára, Bodri is kiiszkolt. Már jó ideje csavarogtak az utcán, de mivel megéheztek ,elindultak hazafelé. Azonban ezalatt valaki becsukta a kaput. Bodri nekiugrot egyszer, kétszer, a fejét is jól beütötte, de a kapu csak nem nyílt ki. Cili nyugodtan ült a kerítés tövében, nézte Bodrit, majd gúnyosan csak annyit mondott: — No, te hős kutya, most légy okos! — és ezzel uccu neki, felugrott a kerítésre. Bodri is megpróbálta, de nem sikerült neki, és megkérdezte Cilitől: — Ezt hogyan csináltad? —• fa, barátocskám, többet ésszel, mint erővel — válaszolta a cica, és beugrott az udvarba. Bodri a kapu előtt keservesen nyüszített. Cili megsajnálta öt, odaszaladt Palkóhoz, és addig dörgölődött hozzá barátságosan, míg az meghallgatta a dorombolását, és kinyitotta a kaput Bodrinak. Ettől kezdve újra szent volt köztük a béke. Parraghy Johanna HORGAS BÉLA: Nem aféle rusnya-féle vásári szájtáti, nem amolyan utcasarki semmire se kellő félnótás tekergő — de maga a költő, a» talányos, zöldköpenyes mutatványos kéknadrágos csodatevő, maga a nagy rímkeverő került a semmiből elő — térült-fordult, kevert-kavart, sose láttam ilyen vihart: hetet-havat összehordott, ujja hegyén világ forgott, külön világ — külön ajtó, külön ablak ... Szólt a költő: Hamm! Bekaplak! Kinek köszön a kerti törpe? A minap egyik hangulatos falucskánkban érdekes jelenetre lettem figyelmes. Takaros családi házikó előtt egy idős kalapos férfi a virágoskert felé fordult, s félreismerhetetlen gesztust tett. Köszönt. Mivel a kertben, de még csak a környékén sem tartózkodott senki, értetlenül néztem kísérőmre, a hnb tisztségviselőjére. ö fittyet hányt az esetre, mosolyogva csak ennyit szólt: ,fla ne, nehogy azt hidd, hogy a bácsi szenilis, ez a szokása.“ Az egészet akkor értettem meg, amtkor közelebb értünk a kerthez. Kéknejelejcs és pünkösdi rózsa társaságában egy kertitörpe üldögélt ormótlan hokedlijén köszönő pózban, ugyanúgy, mint a kalapos férfi tette: Köszönt alázattal, meghajolva. Ismerősömnek adtam igazat. Nem az idős, bogaras bácsi „csínytevése“ az érdekes, hanem a nem éppen törpényi lényeg. A falu szövetkezetének társadalmi programjában, a helyi nemzeti Front alapszervezeteínek tevékenységében benne foglaltatik a környezetszépltés is. A társadalmi összefogás betonjárdás, portalan utakat parancsolt a házak elé, zöld oázissá változtak a falvak, virágágyak ezrei teszik hangulatossá községeinket. A környezet megváltoztatására törekvés gyümölcse már-már beérett, azonban ezt az érést sokan gátolják, fékezik. Ezeket az embereket nyugodtan nevezhetném esztétika-rombolóknak is, de nem ez a lényeg, mert sajnos azt, amit tesznek, úgy hiszik, a legjobban teszik. Pontosabban: azokról van szó, akik nincsenek tisztában a környezet-esztétika legelemibb szabályaival, akik kertjükben „törpeköztársaságot“ létesítenek, akik kerítésén az ornamentika legszörnyűbb rajzolatai éktelenkednek, akik házukat pléhtoronnyal, tükör- és csempelapokkal díszítik. Mondhatná valaki — s vallják is sokan — az én kertembe azt telepítek, ami nekem tetszik, s a házamra is annyi csempét rakok, amennyi nekem jól esik. Vitatkoznék, méghozzá nem csupán a saját véleményemet hoznám fel ellenérvül, mert a ház előtti kiskert — hadd ne említsük most a családi házak esztétikai paramétereit — nem közterület, de nagyon oda kell figyelni, amikor megtervezzük. Ugyanis — ha hisszük, ha nem — ez is hozzájárul a falu esztétikát képéhez. A másik dolog: a kert szinte vizitkártyául szolgál tulajdonának. Más érzésekkel — és nem utolsósorban előítéletekkel — érkezik a vendég, az idegen egy olyan családi házba, ahol a kert nem gipszgombákkal és kertitörpékkel van díszítve, hanem egyszerű és célszerű, elemekkel. Mivel ez az írás nem azért vetődött papírra, hogy okvetlenül nyaktiló alá küldjük a kertitörpéket, szóljunk néhány szót védelmében is. Ha történetesen Rózsi néni beülteti kertjébe a kertitörpét, s ez Rózsi néninek jó érzést, gyönyört, életörömét kölcsönöz, hát addig üljön az a törpe a gipszfenekén ott, amíg a tulajdonosának jólesik. Az is lehet, a kertitörpe feledteti el az asszonynyal — mondjuk, hogy télvíz idején párja a „túlvilágra“ költözött. Persze, ha ez a kertitörpe nem Rózsi néni, hanem egy fiatalabb, esetleg középkorú, műveltebb ember kertjében üldögél — sok van ilyen — én javasolnám, innen okvetlenül küldjük el a törpét a mesébe. Persze a törpe védelmében mást Is mondhatnának a giccsimádók. A világ néhány országában dívik a törpemama. Az NSZK-ban például azok a kereskedők, akik bírják gipsszel, soksok törpét értékesítenek a piacon. Ehhez azonban azt is kell tudni, hogy nem más ez, mint a nyugati világ jellemzője, a hóbortmánia egyik része. Ugyanis, ha az amerikai farmer megengedheti magának, hogy kiszuperált nehézbombázót tartson díszként kertjében, hát egy nyugatnémet vagy éppen egy belga honpolgár miért ne ültethetné tele törpével a kertjét. Ahelyett, hogy tovább feszegetnénk a felvetett kérdést, feleljünk inkább a címben feltett képletes kérdésre. Végtére is, kinek köszön a ke^ti törpe? Rövidre fogva a szót: csak annak, aki azt elfogadja. Kalita Gábor VÍZSZINTES: 1. A rejtvény eisd része, zárt betűk: z, sz, ü, b, s, 1, s, u. 9. Török férfinév. 10. Francia névelő. 11. Sír. 12. Szélmentes oldal a hajózásban (ang.). 13. A múlt idő jele. 15. Egyesület hozzátartozója. 18. Anna, Cecilia. 19. Hatvan perc. 21. Szlovákiai magyar képes hetilap. 23. Vörös németül. 24. A vadászat istennője.* 25. Birka. 26. Jegyes. 28. Puskarész. 30. Igekötő. 32. Város a Szovjetunióban. 34. Kicsinyítő iképző. 35. A melléknév felsőfokának jele. 36. Származó. 37. Vílágifjúsági Találkozó. 38. Kötőszó. 40. Becézett Ilona. 42. Tiltószó. 43. Csapadék. 45. E- dény. 47. Nincs bátorsága. 48. Karimája. 49. Szegény németül. 50. Végtag. 52. Űj több idegen nyelvben. 54. Helyes. 56. Férfinév. 58. Ismeretlen névjele. 59. Női becenév. 61. Orvosi megállapítás. 63. Közép-európai Kupa. 64. Battéria. 65. E napon. FÜGGŐLEGES: 1. Női hangnem. 2. Télisport. 3. Rangjelző szócska. 4. Hóhér szlovákul. 5. A munka és az energia egysége. 6. Zokog. 7. Nem halt meg. 8. Tenger angolul. 9. A rejtvény második része, zárt betűk: e, m, s, e, e, t. 14. Területmérték 16. A rejtvény harmadik része. 17. Gyümölcsnedve. 18. Időhatározói névutó. 20. Vajdasági község. 21. Fél tucat. 22. Elvisel. 27. Görög betű. 29. Talmi. 31. Lopva figyel. 32. Svájci kanton. 33. Azonos a függőleges 20-al. 34. Gyötrelem. 39. Földet forgat. 41. Énekhang. 43. Lengyel város. 44. Évszak. 45. Tíz angolul. 46. Laoszi néptörzs. 51. Patakocska. 53. Mutatószó. 55. Dunántúli csatorna fordítva. 56. Kukucskál. 57. Olaj németül. 58. Negatív válasz. 60. Névelő. 61. Folyadék. 62. Megszólítás. Beküldendő a vízszintes 1., a függőleges 9. és 16. számú sorok megfejtése.- MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 22. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Békét és boldogságot gyermekeinknek“. Nyertesek: Üveges Attiláné, Kaposkelecsény (КГабапу), Molnár Gabriella, Baka, Olhó Lászlóné, Rimaszécs (Rimavská Seč). /
