Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

1981. fúnius 13. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Többre, jobbra ösztönző elismerés Alistál (Hroboüovo). Tervszerűen fejlődő, egész sor új, korszerű csalá­di házzal büszkélkedő község a du­­naszerdahelyi (Dunajská Streda) já­rásban. Határát tekintve a kisebbek közé tartozó szövetkezete néhány hete a Csehszlovák—Szovjet Barátság Élsz megtisztelő cím büszke tulajdo­nosa. K?n István agrármérnökkel, a hoz­závetőlegesen ezernyolcszáz hektáros gazdaság elnökével a »ninajj a múlt eredményeiről, a jelen és a jövő fel­adatairól beszélgettünk. Vendéglátónk imigyen nyilatkozott: „Az utóbbi ötéves tervidőszakban némely ágazatokban bizonyos fokú elégedettségre is okot adó eredménye­ket tudtunk felmutatni. Viszont más ágazatokban nem sikerült elérnünk a kívánt fejlettségi színvonalat. Ha le­het, a sikerek helyett inkább a gond­jainkról szeretnék beszélni, hiszen elsősorban ezek mielőbbi megoldásá­tól függ, mikor és mennyit tudunk előbre lépni a fejlődésben. Kezdjük talán a tejtermeléssel. Ez az ágazat járásunkban aránylag jó színvonalon van. Ebből következik, hogy a problé­mákkal bajlódóknak még a középhad­­ban is nehéz megmaradniuk. A más járásokban élvonalbeli helyezést biz­tosító eredmény nálunk arra sem elegendő, hogy egy-egy gazdaság hosszabb időre „kibérelje“ a ranglét­ra bizonyos fokát. Így kerültünk mi is — háromezerötszáz literes évi és darabonkénti fejési átlaggal — a se­reghajtók közé. Pontosabban az utol­só előtti helyre. A közös tagságának előlegezett bizalma alapján tavaly márciusban vettem át az elnöki tisz­tet. Állattenyésztői képesítésem van, gondoltam, most itt az alkalom, hogy a más gazdaságokban éveken át gyűjtött tapasztalatot kamatoztassam. Tehát munkához láttunk. A vezető dolgozókkal és a pártalapszervezet­­tel szorosan együttműködve tökélete­sítettük a munkaszervezést, az egyes munkaközösségekkel megvitattuk a legfontosabb tennivalókat és a sze­mélyekre vonatkoztatott konkrét fel­adatokat, megszilárdítottuk az ellen­őrzést és a munkafegyelmet. Ma már nyugodtan elmondhatom, hogy kielé­gítő az állatokról való gondoskodás, ésszerű a takarmányozás, szakszerű az üszőrievelés, és az előhasi üszőiket is megfelelően felkészítjük az ellés­­re. Így a selejtezéskor nem csupán darabot cserélünk darabra, nem egy­szerűen fiatal állatot állítunk az Idő­sebb helyére, de az állomány minő­ségi Javítását is szorgalmazzuk. Meg­jegyzem, hogy hús-te] irányzatú ha­szonkeresztezést folytatunk, mert­­évente 225 tonna marhahúst kell ér­tékesítenünk, azonkívül bikaborjakat is kell szállítanunk a nagyhizlaldá­nak. A termelékenység fokozását be­folyásoló, ésszerű takarmányozásra, valamint az állatok jó egészségi álla­potának megőrzésére különösen nagy gondot fordítunk. Csak egy példát említek: egy alkalommal vérvizsgálat során megállapítottuk, hogy az álla­tok karotin-hiányban szenvednek. A baj orvoslására azonnal vásároltunk sárgarépát és a bajt rövid időn be­iül orvosoltuk.“ „Milyen eredményt hozott a több­­termelésre törekvés?“ „A múlt évben kétszáztizenhárom literrel sikerült növelnünk az egy tehénre számított fejési átlagot. Az idén folytatjuk a megkezdett utat. Az első négy hónap átlagában naponta 10,86 liter tejet fejtünk egy tehéntől, ami a múlt év azonos időszakához viszonyítva 1,20 literes javulást mu­tat. Most, ihájus végén, egy tehéntől napi átlagban tizenhárom liter tejet nyerünk. Szilárd elhatározásunk, hogy az idén megint legalább kétszáz literrel növeljük a darabonkénti évi tejtermelést.“ A szövetkezet száz hektáros szőlészete — tizenegy tonnát túlhaladó átlag­hozammal — tavaly a legjobb ered­ményt nyújtotta a járásban. Az ültet­vényt télen és tavasszal ötven száza­lékos fagykár sújtotta. Bosszankod­nak is miatta a közös vezetői, főleg Kun István agrármérnök, a szövet­kezet elnöke (felvételünkön), hiszen a szőlészetből hétmillió korona bevé­telt reméltek (A szerző felvétele) „Létezik úgynevezett minőségi kö­vetelmény is. Annak eleget tesznek?“ „Azon vagyunk, hogy kifogástalan minőségű tejet szállítsunk, hiszen négyszázhatvannyolc tehenünk van, s ha csupán egy hónapban másod­osztályú tejet adnánk el, körülbelül 42 ezer koronával lennénk szegé­nyebbek. Ilyen fényűzést nem enged­hetünk meg magunknak.“ „Az elején nem gondról, hanem gondokról esett szó. A tejtermelésen kívül melyik ágazatban vannak még fejlesztési problémáik?“ „A növénytermesztésben a cukor­répával van a legtöbb gondunk­­bajunk. A gabona és a kukorica szé­pen terem, a borsó termelésben — öt tonnát megközelítő átlaghozammal — járási másodikok voltunk, és tulaj­donképpen a napraforgó két tonnás átlagával is elégedettek lehetnénk. Mondom, lehetnénk, mégsem vagyunk elégedettek, hiszen a termőterület egy hányadán, ahol a galambok nem károsították a vetést (itt naftával permetezett magot vetettünk!), hu­szonkilenc mázsás, a terület másik részén pedig csak tizenöt mázsás át­laghozamot értünk el. Az idén már mindenütt a magyarországi tapaszta­lat hasznosításával vetettük el a nap­forgót s bízunk a sikerben. S bár a határnak ezentúl is csak egy részét tudjuk rendszeresen locsolni, mégis bízunk benne,' hogy a répatermesztés­­ben is sikeresebb évet zárunk. A szé­pen soroló növényzetet szigorú fel­ügyelet mellett még május derekán kiegyeltük, fokozottan ügyelve a mi­nőségre. A jó egyedsűrűség, amit si­került biztosítani, egyik előfeltétele a gazdag termésnek. Á kilátások sze­rint határunkban jövőre kezdik meg az öntözőrendszer kiépítését, amely lehetővé teszi az öntözőgazdálkodás bevezetését. Elhatároztuk, hogy mi­helyt lehet, a kutatóintézetekkel együttműködve megvalósítjuk az in­tenzív, öntözéses cukorrépa- és lu­cernatermelést, és a szőlőben megho­nosítjuk a külföldön jól bevált csö­­pögtető öntözést.“ A sikereket az elnök szerényen el­hallgatta, így hát hadd szóljak felő­lük én. Legalább egyet feltétlenül fontosnak tartok megemlíteni: azt, amivel kivívták a járási elsőbbséget — az élet- és munkakörnyezet javí­tását. Tavaly a szövetkezet tagjai — a vezető dolgozókat is beleértve — közös munkával kicsinosították a tizenegy hektáros gazdasági udvart. Eltakarították a környezetet csúfító szemetet, géproncsokat, kitépték a gyomokat, parkosítottak, díszfákat és virágot ültettek, kerítést emeltek, a betonozott udvaron elrendezték a gépparkot, új köntösbe öltöztették a szociális létesítményeket és a főbejá­rat előtt parkolót építettek a gépjár­műveknek. A kezdeményezés ösztön­zésére az idén 15 ezer koronát osz­tanak szét a szövetkezet azon tagjai között, akik a legaktívabban kiveszik a részüket az élet- és munkakörnye­zet javításából. Tavaly a nyugdíjasok is részt vállaltak a munkából, ezért a nyugdíjasok klubjának a szövetke­zet tévékészüléket ajándékozott. Ez is egy formája a kölcsönös együv,é­­tartQzás, együttműködés és segíteni akarás kinyilatkoztatásának. Meggyőződésem, hogy a szövetke­zet a termelés fejlesztésében, a nagy család tagjai életszínvonalának, élet- és munkakörülményeinek javításában is egyre komolyabb eredményeket óhajt felmutatni. Mint ahogyan azt Nagy Attila szőlészeti csoportvezető nagyon helyesen megfogalmazta: a nemrég elnyert CSSZB Efsz megtisz­telő cím minderre nemcsak kötelezi, de ösztönzi is mindannyiukat! KÄDEK GABOR A fertőtlenítés lényege és formái A fertőtlenítés (dezinfekció) alatt a kórokozó mikroorganizmusok vege­tatív alakjainak elpusztítását értjük. Alkalmazásának célja, hogy megaka­dályozza az egyes fertőző tényezők, a járványos betegségek behurcolását a környezetbe, illetve lehetővé tegye a környezetben levő kórokozók mi­előbbi elpusztítását. A csíramentesítés (sterilizálás) az összes élő mikroorganizmus (bakté­rium, vírus, penészgomba, spóra stb.) elpusztítását jelenti. Tehát a fertőtle­nítés nem azonos a sterilizációval, mert az utóbbi folyamatnál a spórák is elpusztulnak. A szakosított állattartó telepeken, lehetőleg minden turnus után fertőt­leníteni kell akkor is, ha ott nem lépett fel betegség. A fertőtlenítés ugyanis megakadályozza a feltétele­sen kórokozó, istállóhonos flóra fel­dúsítását és a fertőzőképesség növe­kedését. A fertőtlenítés segítségével megelőzhetők a betegségek és azok következményei. Az időszakos fertőtlenítés gyakori­sága és módja az egyes állatfajok, fajták, a tartástechnológia és a te­nyésztés célja szerint alakul. Minden olyan esetben szükséges elvégezni, amikor egy-egy épületben vagy épü­letrendszerben a termelés befejező­dik és az állatok onnan kikerülnek. Szükséges megemlíteni, hogy a fer­tőtlenítőszereket és módokat nem le­het sablonosán alkalmazni. Vannak kórokozók, amelyek az egyes fertőt­lenítőszerekkel vagy fertőtlenítési módokkal szemben nagyon, míg má­sok kevésbé érzékenyek vagy ellen­­állóak. A fertőtlenítőszerek és a fer­tőtlenítés! módok többsége ma már lehetővé teszi az úgynevezett „cél­zott“, azaz a kórokozók természeté­től függő, leghatékonyabb fertőtlení­tési eljárások alkalmazását. ÁtLiTtctíZítci/ev awácsadó A gyakorlatban a következő fertőt­lenítési eljárásokat alkalmazzák: 0 mechanikus eljárás; 0 fizikai fertőtlenítés; 0 vegyszerekkel való fertőtlenítés; 0 biológiai fertőtlenítés. Az istállók mechanikus kitakarítá­sa után használhatjuk a fizikai fer­tőtlenítési módot, amely a hővel és sugárzó energiával való fertőtleníté­sen alapul. Különféle mikroorganizmusok a hő hatására különféleképpen reagálnak. A magasabb hőmérsékletre a mikro­bák nagyon érzékenyek. A hővel szembeni ellenállóképességük tulaj­donképpen faji tulajdonságuk. Kiszá­radással vagy sugárzó energiával csak a vegetatív formák pusztulnak el, de a spórák nem, és ha kedvező körülmények közé kerülnek, ismét kicsíráznak. A hő hatására a mikroorganizmu­sok fehérjéi kicsapódnak (denaturá­lódnak), és ezáltal az anyagcseréjük megbénul. Vegyszeres fertőtlenítés: azokat a vegyszereket nevezzük fertőtlenítők­nek, amelyek a baktériumokat, a ví­rusokat és a penészgombákat elpusz­títják, vagy a szaporodásukat gátol­ják. A vegyszerek hatásosságát több tényező határozza meg: ■ az oldat töménysége és hőmér­séklete; ■ a fertőtlenítőszer hatásának idő­tartama; ■ a kezelt anyag felületi tulajdon­sága. Fertőtlenítésre használhatunk gáz­halmazállapotú vegyszereket is. A gáznemű fertőtlenítőszerek gyorsan és tökéletesen behatolnak a legki­sebb résekbe is, és a művelet után gyorsan el is távoznak. A gázokkal való fertőtlenítésnek az az előnye, hogy a vegetatív formákat és a spó­rákat egyaránt elpusztítja. A folyékony fertőtlenítőszerek a vegetatív formákra hatnak, de nem mindegyik vegyszer hat a spórákra is. Az ide tartozó leggyakoribb vegy­szerek: az oltott mész, a szóda, a nátriumlúg (3 százalékos töménység­ben és 80 C-fok hőmérsékleten a spórákat is elpusztít), a klórmész (a vegyszer hatása az aktív klórtar­talomtól függ), a formaldehid oldat (2—3 százalékos hígítását használják és a spórákat is elpusztítja) és a jódos vegvszerek. MVDr. Júlia G у ő r i o v á A GYÖKÉRZÓNA LEVEGÖTARTALMÄNAK SZABÁLYOZÓ RENDSZERE A talaj megfelelő levegőtartal­ma igen nagy jelentőségű, s a kö­vetkező hatása van: 0 szabályozza a talaj hőháztar­tását (hőszigetelő hatásával); 0 az oxigénnek az energetikai folyamatokban fontos elektronfel­vevő szerepe van a molekuláris szinten végbemenő biokémiai fo­lyamatokban; 0 biztosítja a rizoszféra mikrn­­flúrájának kialakulását és oxigén­­ellátását; 0 elősegíti a gyökerek ásványi­­anyag-felvételét. A szántóföldi növények normá­lis fejlődéséhez nélkülözhetetlen a talaj minimális levegőtartalma. A füveknél 15—20, a gabonafélék­nél 20—30, a kapásnövényeknél pedig 30—40 százalékos a levegő­igény. A talaj levegőháztartásának a víztartalom a fő szabályozója. Nedves viszonyok között a víz a talaj pórusait telíti. A talajoldat­nálja. Gyakorlati szempontból az oxigén hiány előfordulásakor elő­nyös lehet a növényzet számára minden olyan anyag, amely né­hány atom oxigént tartalmaz és ezáltal fel tudja venni a felszaba­duló protonokat. Ilyen hatással bírnak a nitrát-tartalmú műtrá­gyák — levéltrágya formájában. A talajfelszín megművelése, mely az alsóbb talajréteg hőszigeteltsé­­gét és a rizoszféra kellő nedves­ségtartalmának megőrzését bizto­sítja, a növénytermesztés legfőbb szabályozója. Ha felrajzoljuk az egyes nö­vényfajták belső energiájának vál­tozását az egyes fejlődési szaka­szok szerint, láthatjuk, hogy a növények a második vegetációs szakaszban igénylik a legnagyobb mennyiségű oxigént, tehát akkor, amikor az enzimatikus rendszerük kialakulóban van. Ez közvetlen a kikelés utáni fejlődési szakasz. Ä növények fejlődésének újszerű értelmezése IV. RÉSZ ból kiszorul az oxigén, a maradék nitrogén és hidrogén keverékét mintegy 50 százalékig szén-dioxid dúsítja. A talaj oxigénhiányát hi­­poxisnak nevezzük. Ez rontja a talaj fizikai és kémiai tulajdonsá­gát, és elősegíti az anaerób mik­roorganizmusok fejlődését. Fel­gyülemlik a talaj vas, a kénhidro­gén, a nitrit és a metán tartalma. A túl nedves talajokban a hipoxis száz százalékos is lehet A hozam­képződés szempontjából nagyon káros, hogy az oxigénhiány követ­keztében csökken a talaj felvehető foszfortartalma és lelassul a nitri­­fikációs folyamat. Normális viszo­nyok között a levegő széndioxid­tartalma 0,03 százalék, a rizoszfé­­ráé pedig ennek a hétszerese. A magas széndioxid-tartalom nem káros, ha bizonyos mennyiségű oxigén is jelen van. Ideális, ha oxigénhiány idején a növény nem növekszik. Az ilyen időszakokban m.a már növekedés­­csöikkentő anyagokat is használ­nak, például az abszcinsavat vagy az etilént. Ha csökkennek a szin­tetikus folyamatok és a növeke­dés, akkor a sejtek elviselik az oxigénhiányt. A talaj levegőzte­tése a hozamképződés szempontjá­ból fontos szabályozó tényező. Ugyanis a talaj oxigénellátottságá­­től függ a gyökérzet ásványi­­anyag-felvevő képessége. Ez azon­ban a hőmérséklet emelkedésével csökken. A növekvő hőmérséklet csupán a növények foszforfelvéte­lét nem befolyásolja, ha a talaj elegendő oxigénnel rendelkezik. Az oxigén oldhatósága a talajol­datban szintén csökken a hőmér­séklet hatására, hasonlóan, mint a talajoldat sótartalmának növe­kedésekor. Ezért különösen a nagy tápanyagadagok alkalmazása teszi szükségessé a fokozott agrotech­nikát, amely növeli a talaj oxigén­­tartalmát. Magasabb talajhőmér­séklet esetén — oxigénhiány kö­vetkeztében — a gyökérzet a táp­anyagok egy részét visszadiszpo-A levegő többnyire diffúzió se­gítségével (a nyomás és a tö­ménység-kiegyenlítődésből szárma­zó anyagmozgás) keveredik a ta­lajba. Mivel többféle gázból tevő­dik össze, nyugalmi helyzetbe csak akkor kerül, ha az egyes összetevőinek nyomása kiegyenlí­­tődöí a környezetével. A talajból a mlkrobiális tevékenység nyo­mán nagy mennyiségű szén-dioxid szabadul fel. Ez valósággal meg­keveri a levegőt, mert ebben mint­egy 1:7 arányban felhígul. Ezáltal a diffúziós folyamat felgyorsul, s az oxigén a talaj mikrokapillá­­ris részein kívül mindenhová be­jut. A talaj levegőtelitettségének jól mérhető tünete a rizoszféráből felszabaduló széndioxid-mennyiség. Ez négyzetméterenként eléri a na­pi hét literes mennyiséget is, ti­zenöt Celsius-fok hőmérsékletnél. A talaj levegőtartalmának az oxigénhordozó szerepén kívül hő­szigetelő szerepe is van. A levegő­vel telített, frissen megmunkált, föllazított talaj a dupla fólia kö­zötti levegőréteghez hasonló fizi­kai hatást gyakorol. A gyökérzet­ben többé-kevésbé állandó hőmér­séklet mellett megy végbe az anyagcsere-folyamat. Ezt növeli még a talaj és a gyökőrzet közti hőmérsékletkülönbség is. Ez azért lehetséges, mert a gyökérzet faj­lagos vízfelvevő képessége sokkal nagyobb, mint a talajé, és ezáltal jobban lehűl. A talaj felső rétegé­ből lejutó levegő pedig jobban fel tudja melegíteni a talajt, mint a gyökérzetet. Láthatjuk, hogy a levegő és a víz hatása tulajdonképpen a talaj legfontosabb hőszabályoző ténye­zője. A korszerű növénytermesz­tésben mindkettő mint hozamnö­velő és hozamstabilizálő eszköz jobbára a kezünkben van, főleg az agrotechnikai lehetőségek és a kiépített öntözőberendezések for­májában. TARR GYULA vegyészmérnök Így, gépek segítségével már a szántóföldi palántázás sem olyan derék­­fájdító, mint amikor még minden palántához külön-külön le kellett hajol­ni, és ráadásul még a nehéz ládákat is cipelni kellett Fotó: .—bor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents