Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. június 13, 14 _ ___________________________________________________________________________________________________________________________________________________i____________________________________________ 4- MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 Méhállományunk védelmében s Mint Ismeretes, az eredményes mé­hészkedés egyik legfontosabb alapfel­tétele az egészséges állomány. Méhé­szeti gyakorlatunkban a múltban Is sok megbetegedéssel találkoztunk. Ez keserű napokat okozott számunkra. Gondoljunk csak a költésrothadások­ra (nyúlós költésrothadás, enyhébb költésrothadás). Ezeket veszélyességükben felülmúl­ja a hazánkban Is elterjedt Varroa Jacobson!. A nagyon veszélyes meg­betegedést Szlovákia területén 1978 tavaszán állapították meg a humen­nél és a michalovcel járásban. A be­tegség megállapítása után a szakem­bereik hozzáláttak annak leküzdésé­hez. Az állategészségügyi szolgálat pedig védő-övezeteket jelölt ki. Saj­nos ettől eltekintve a betegség 1979 december végéig átterjedt a kassai (Košice) járásra, majd 1980-ban elér­te a losonci (Lučenec), a Spišská Nová Ves-1, a poprádi és a terebesi (Trebišov) járást Is. Kellemetlen meglepetést okozott az a hír is, hőgy a megbetegedést Szlovákia fővárosá­ban, Bratislavában is felfedezték. A megbetegedés gyors terjedésének egyik fő oka, hogy az kezdeti stá­diumában nehezen állapítható meg. Ebben az Időszakban a megbetegedés ugyanis rejtett, a klinikai tünetek csak később, két év múlva jelentkez­hetnek. Ez az idő elegendő, hogy a Varroa Jacobsoni a fertőzött kaptár állományából jelentős távolságra el­jusson. A megbetegedés terjedését a következő tényezők segítik elő: a méhek és anyák áthelyezése; a ra­jok; a kaptárak és lépek) a kaptár kiürítésétől számítva 30 nap múlva is található élő atka). A megbetegedés terjedése fékez­hető, ha azt időben felismerjük és megtesszük a szükséges intézkedése­ket. Felismeréséhez szükséges azon­ban, hogy méhésztársaink ismerjék a megbetegedés okozóját és a tenniva­lókat. MIT KELL TUDNUNK A VARROA JACOBSONIROL? Azt, hogy fejlett méhek és a fiasí­­tás megbetegedését előidéző atka pirosas-barna színű, ovális alakú, kb. 2 mm széles és 1 mm hosszú. Az atkának négy pár tagolatlan lába van. A hímék je­lentős hányada 19 i—21 napos koráig elpusztul, a nős­tény atkák azon­ban a méheken át­telelnek. Életkoruk pontosan nem is­mert. Elélhetnek 8—10 hőnapot is. Petékkel szaporod­nak. Ezeket a nős­tény a lárvákra rakja. Kizárólag limfával táplálko­zik. Limfának , ne­vezzük a méh vé­rét, amely színte­len és aminosavak­­ban gazdag. A lim­­fa szabadon öblíti a szerveket. A megbetegedés gyógykezelésére hazánkban és külföldön többféle ké­szítményt használtak. A gyógyszerek közül megemlíthető a Varrostan (NSZK), a Folbex (Svájc), a Difokon (NSZK), a Varroazfn (BNK) és a ha­zánkban alkalmazott EEF készítmény. A gyógykezelés sajnos nem tökélete­sen hatásos. Mint ismeretes, minden állat szervezetének vannak „gyenge oldalai“. Ez kihasználható, ha fel akarjuk venni ellene a harcot. Erre a szaporodási Időszak felel meg. Ese­tünkben azonban ezt nehezíti az a tény, hogy a Varroa Jacobsoni kizá­rólag fedett fiasítás alatt szaporodik. Így a szaporodás idején a nőstények többsége mentesül a vegyi készítmé­­nek hatása alól. A vegyi gyógymódot tehát teljes sikerrel csak akkor tud­nánk alkalmazni (a jelenlegi ismere­tek alapján), ha biológiailag avatkoz­nánk be a család életébe (a méhcsa­ládot olyan helyzetbe hoznánk, mint amikor fiasítást nem nevel). Ilyen beavatkozás a gyakorlatban csaknem elképzelhetetlen. A megbetegedés gyógykezelésével kapcsolatban nem marad más lehetőség, mint bízni a szakemberek önfeláldozó munkájá­ban, amely meghozhatja a várt si­kert. A bevezetőben ismertettem, hogy a terjedés megakadályozásában nagy jelentőséggel bír a korai felismerés. Szeretnénk, ha a méhésztársak fi­gyelnék állományukat és a megbete­gedést időben jelentenék az állat­egészségügyi szolgálatnak. A megbetegedés kimutatására több módszer lehetséges. Szeretném ismer­tetni a legegyszerűbbet, amelyet kis igyekezettel minden méhész el tud sajátítani. A megbetegedés legkönnyebben ta­vasszal mutatható ki a kaptárak al­ján felgyülemlett törmelékben. A kezdeti megbetegedés stádiumában ugyanis az atkákból néhány télen el­pusztul. Ezek a kaptár fenekére po­tyognak. Tavasszal kiszedjük onnan a törmeléket, ebben keressük az at­kákat. Ajánlatos a kaptár fenekére fehér alátétet helyezni. Ezen ugyanis az atkák jobban láthatók. Az atkák méreteinél fogva szabad szemmel is láthatjuk, előnyös azonban a nagyító­­üveg használata. (Ez aránylag olcsón beszerezhető a szakboltokban.) Az atka kimutatását megkönnyíthetjük, ha a törmeléket elválasztjuk a benne levő atkáiktól. Az elkülönítésre jól felhasználható a háztartásban talál­ható étolaj. Az atkák nagyon köny­­nyűek, ezért az étolaj felszínére ke­rülnek, a törmelék (viasz) pedig le­ülepedik az edény fenekére. A viasz ugyanis nehezebb, mint az étolaj. A viasz súlya 0,96 g/cm3, az étolajé pe­dig 0,91 g/cm3). Az étolajba szórt mintát ajánlatos megtisztítani az el­pusztult méhelktől s a nagyobb viasz­daraboktól. Az étolajba szórt törme­léket néhányszor megkeverjük, hogy az atkák elváljanak a törmeléktől. Szeretném- figyelmeztetni a méhész­társakat, hogy a törmelékben előfor­dulhat egy másiik élősködő is — a Brauia Goeca —, ami a Varroa Ja­cobson! azonosítását megnehezíti. Erre ügyelnünk kell. MI IS EZ A BRAULA GOECA? A méhek testén tanyázó gombostű­­fejnyi nagyságú szárnynélküli élős­ködő (parazita). A méhészek méh­­tetű néven ismerik. A méhtetű elne­vezés abból az időszakból származik, amikor ezt az élősködőt még nem eléggé ismerték. A Brauia Goeca fia­tal korában fehér, később azonban megsárgul, megbámul, végül vöröses­­barna lesz. Megtámadja a dolgozót, a herét, de főleg az anyán élösködík. Limfát (vért) nem tud szívni, mint a varroa-atka, mert szája szúrásra és rágásra alkalmatlan. Táplálékát a méh szipókájáról szerzi meg, a méh eleségét és mirígyváladékát fogyaszt­ja. Nagyméretű elszaporodása okozza az anya nehézkes mozgását,’"rosszul petézését. Felhívom a figyelmet, egy lényeges megkülönböztető jelre. Arra, hogy a Braulának három pár lába van, míg a Varroa Jacobsoninak négy pár. Ha a méhész nem biztos a dol­gában, de gyanakszik, akkor felfede­zését inkább jelentse az állategész­ségügyi szolgálatnak. Az SZMSZ KB plenáris ülésein rendszeresen foglalkozunk a kiala­kult helyzettel. Szakemberek és a kutatóintézetek bevonásával harco­lunk méhállományunk védelméért. Az utolsó plenáris ülésen komoly bírá­latok hangzottak el, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagynunk. El­sősorban arról van szó, hogy néhány felelőtlen méhész figyelmen kívül hagyta az érvényes előírásokat, és engedély nélkül vándorolt. Hasonló esetben a fegyelmezetlen méhész szi­gorú megbüntetését követeljük. Hogy ezeket a felelőtlen méhészeket fegye­lemre neveljük, az eseteket ki kell deríteni. Jó lenne, ha az alapszerve­zetek járőrei teljesítenék ezt a fel­adatot, s körzetükben szigorúan el­lenőriznék a méhcsaládok elhelyezé­sét, a vándorlás okmányait (vándor­lási igazolvány, igazolások a kivizs­gálások eredményeiről stb.). Az el­lenőrzésre feljogosítja őket az alap­­szervezettől ikapott és a hnb-n meg­erősített igazolvány. Bírálat hangzott el az állategész­ségügyi szolgálattal együttműködő szakembereink címére is. Ezeket ki­oktatták, vizsgát tettek, hogy munká­jukat kellő szalklsmerettel, lekiisme­­retesen végezhessék. Közülük a több­ség becsülettel végzi munkáját s ezért a legnagyobb elismerés jár. Akadnak azonban olyanok is, akik munkájukat felületesen végzik, de olyanok is, akik „baráti alapon“ ki­vizsgálás nélkül kiadják az igazolást, így egy-egy méhész esetleg beteg ál­lománnyal vándorolhat, és terjeszt­heti a betegségeket. FRÖHLICH FERENC, méhészeti szakoktató, az SZMSZ KB tagja Varroa Jacobsoni a méh lárvában Fotó: 0. Haragsim Hogyan repül a méh? A méh tora jóval kisebb egy borsó­szemnél. Alulról és felülről kitin fél­gyűrű övezi, mely eltakarja a hat lábat, és a négy szárnyat, mozgató izmok fonalát. A méh hatvanöt kilo­méteres sebességgel repül. Percen­ként több mint egy kilométert tesz meg. Repüléskor szárnya percenként több mint 25 ezerszer rebben, másod­percenként körülbelül 440-szer. Képes egy helyből a levegőbe emelkedni, akárcsak a helikopter. Hirtelen meg­tudja változtatni repülésének irányát és sebességét. Repülés közben kilenc ízből kiala­kult lábait teste súlypontjának áthe­lyezésére használja. Amikor üresen repül, hátsó lábait hátrafelé nyújtja, amikor azonban terhet visz magával, előre hajlítja őket, hogy ellensúlyoz­za teste súlypontját. Ha pedig leszáll, testének hat pontjával ér a földre. Járás közben három pontra támasz­kodik. Minden lépésnél 'testének egyik oldalán két lábát húzza előre, másik oldalán pedig egyet. Járás köz­ben testénél hússzorosan nehezebb terhet tud vinni. A méh lábait nemcsak helyváltoz­tatásra szolgálnak, hanem táplálék gyűjtésére, lépek építésére, valamint a test tisztogatására is. Különféle sortéi, bojtjai, fésűi, fülecskéi, sar­kantyúi, fogói, az ízületek jellege és a görbületek keresztmetszete, a méh lábát, tökéletes eszközzé teszik. Az első lábain levő szőröcskék ar­ra szolgálnak, hogy a méh össze­­gyűjthesse a test első részére tapadt virágport, és tisztogathassa a sze­meit. Az első lábfejek első ízrészéi­­ben meglehetősen szabályos kerékvá­gások vannak, amelyeket a lábszár tövis alakú nyúlványa zár le, s ezek­kel hézagmentesen gyűrű alakú fésű alkotására képes. A méh ezeken dug­ja át csápjait, ha tisztogatni akarja. A középső lábszárpkon van a sarkan­tyúnyúlvány, amellyel a méh a sej­tekbe löki a kaptárba szállított vi­rágpor-rakományát. A hátsó lábakon a lábszár, lábfej első ízrészek között virágporfogók helyezkednek el, s a méh ezekkel alakítja a virágport cso­mókba. A hátsó lábfejeken sűrű sör­tét fedezhetünk fel. A fiatal méh ez­zel fejti le magáról ügyesen az öt­szögű viaszlemezkéket, amelyeket a potroha alsó oldalán elhelyezkedő mirigysejtek termelnek. A méh vérének, a haemolimfának súlya körülbelül harminc százaléka a test súlyának. Ez mintegy három százaléknyi cukrot tartalmaz. A méh potrohával lélegzik, a rajta levő né­hány pár légzőnyíláson keresztül a levegő, a fej, a tor és a potroh lég­zsákjaiba, valamint az egész testet átjáró légcsövekbe kerül. A méhnek ez a sajátságos testfelépítése lehető­vé teszi, hogy lélegzetvételnyi szünet nélkül szívja a nektárt. A potroh szüntelen mozgása >—■ percenként 150-szer húzódik össze — szívja a levegőt a légzsákokba. A potrohban a szív mellett helyezkedik el a mézhólyag. Ez a szerv a potroh kitágulása folytán mézet fogad be. A méh mohósága nem falánkság. A mézhólyagot belülről kitinréteg bo­rítja, mely nem ereszti át a nektárt. A fullánkon tíz éles fog van. A fo­gak tapadnak az áldozat testébe, a­­mikor a méh megszúrja. Az áldozat, rendszerint' életben marad, a méh azonban elpusztul. A kutatók a méhről sok tanulságo­sat feljegyeztek. Sok könyvet írtak róla. Ezen néhány sort szovjet szerzők ismeretei nyomán írtam. Mindezt tanulságosnak találtam, mert ilyennek még nem láttam a méhet. Csurilla Anna FELADATAINK A CSKPXVI. KONGRESSZUSA UTÁN Az SZMSZ VIII. plenáris ülésének résztvevői „a CSSZSZK 1981—1985. évi gazdasági és szociális fejlődésének fő irányelveidben felvázolt igényes feladatok megvalósításának hogyanját a szövetség dokumentumában kör­vonalazták. Szövetségünk plenáris ülése a szóban forgó dokumentumban meghatá­rozta, hogy a szervezői és nevelői tevékenység további elmélyítésével 1985-ig mindazon méhészeket meg kell nyerni az SZMSZ tagjának, akik ma még a szervezeten kívül, tehát tájékozatlanul méhészkednek. Csak így segíthetjük elő kívánt mértékben ezeknek a méhészeknek a szakmai és politikai továbbfejlődését. Halaszthatatlanul szükséges, hogy alapszervezeteink mindegyikében el­mélyüljön a politikai és szakmai tevékenység. Ugyanis csak fejlett, jól képzett méhészekkel érhétünk el sikereket, a népgazdasági szempontból kiemelt feladatok teljesítését, beleértve a méhészetnek a mezőgazdaságban betöltött növénymegporzó szerepét és a természetes környezet védel­mét is. A méhészet küldetésének a fentiek szerinti tisztázását az tette szüksé­gessé, hogy minden méhész tökéletesen megismerje társadalmunkkal szembeni feladatát, és ne becsülje alá a méhekkel való vándoroltatást, tehát a méhkedvelő mezőgazdasági kultúrnövények megporzásának jelentőségét. Akadtak ugyanis olyan méhészek, akik szükségtelennek minősítették a kultúrnövényekre való vándoroltatást, ugyanakkor előnyben részesítették az erdei nektárra történő vándoroltatást. Ezt az álláspontot fogadták el egyes taggyűléseken, de főleg a tanácskozások után, többségében indoko­latlanul. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy a kultúrnövényekre való vándorlásra sok helyen nem kötnek egyezményt, s így az oktalan növény­­védelmi permetezés miatt veszélyeztetett a méhcsaládok léte. Mi mindent megteszünk azért, hogy szervezett méhészeink minél tökéletesebben meg­ismerjék a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca által kiadott, a méhek védelmét szolgáló jogszabályokat, az Állami Szabványt, s főleg szövetsé­günk alapszabályait. Csak ezeknek a dokumentumoknak tökéletes ismere­tében lehetnek méhészeink eléggé jól tájékozottak. Eltökélt szádékunk persze az is, hogy az eddiginél szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezetekkel. Szükségessé teszi ezt, például a nemzeti bizottságokkal való szoros kap­csolat is, hiszen ők a felelősek a 35/78 Zb. rendelet jogerőre emeléséért, nekik kell ellenőrizni, hogy méhészeink ideiglenes vagy állandó helyen telepedtek-e le családjaikkal. Ennek az ellenőrzése főleg a veszélyes méh­­betegségek továbbterjedésének megakadályozása céljából fontos. Szeretnénk közvetlen kapcsolatot teremteni a háztáji kertészkedők alap­szervezeteivel is, hogy közös erőfeszítéssel meggátoljuk a növények hely­telen vegyzeres kezeléséből származó méhpusztulást. Hasznos lehetne még az is, ha a méhészek részére a maradékföldekből kiskerteket utalnának ki, s azok méhekkel népesítenék be a kiskerteket, és részt vehetnének a gyümölcsfák megporzásában, vagyis a terméseredmény növelésében. Hasonló célok vezérelnek minket a mezőgazdasági dolgozók szakszerveze­tével, és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségével való kölcsönös kap­csolat kiépítésére is. A méhészet további fejlesztése céljából szintén nagyon igényes felada­túkat tűztünk ki. Az SZMSZ III. kongresszusa irányelveinek megfelelően в hetedik ötéves tervidőszak végéig négyszázezer méhcsalád összlétszám­­mal számolunk Szlovákiában, s így aktív segítséget nyújthatunk a mező­­gazdaságnak a növénymegporzásban. Lehet, hogy egyesek ezt a célkitű­zést felnagyítottnak ítélik, mi azonban nagyon is lehetségesnek tartjuk, hiszen számolunk a méz felvásárlási árának a módosításával, s az eddigi személyenkénti méhállománynak tizenötről harminc családra való növelé­sével, természetesen az adóztatás eszerinti helyesbítésével is. A gazdasági jellegű intézkedések feltétlenül elősegítik a méhállomány szaporítását, főleg ha több szállítóeszközt is beszerzőnk a vándoroltatáshoz. Szövetségünk az ötéves tervidőszak végén már százezer méhcsalád ván­doroltatásával számol. Ennek elérése persze attól is függ, hogy milyen sikereket érünk el a méhcsaládok szerződéses alapon honorált vándorol­tatásában. Méhészeti telepeinken foglalkozni szándékozunk a méhanyák további szaporításával, s ezzel párhuzamosan a méhkedvelő fák és cserjék ter­mesztésével. Ha ugyanis a környezet szépítésére és védelmére törekszünk, akkor ehhez a gyakorlatban meg kell teremtenünk az alapokat is. Ezzel összefüggésben megoszlanak a vélemények. Ezért kérdezem én: tán az nem minősíthető a méhészet környezetvédő tevékenységének, ha a töké­letes megporzás kapcsán a gyümölcsfák és a bogyósgyümölcsöt hozó cserjék roskadnak a termés alatt? Csak természetes, hogy az elegendő és jó minőségű méz termelése s forgalmazása is feladataink közöttt szerepel, de hasonló törekvések ve­zérelnek minket a pempő és a méhméreg termelésében is. Ugyanakkor tovább népszerűsítjük a virágpor gyűjtésének a jelentőségét, hogy a méz kiegészítőjeként és összetevőjeként minél több álljon rendelkezésre. Törekvéseink arra is irányulnak, hogy egyre több képzett méhészt be­kapcsoljunk az állategészségügyi dolgozókkal való együttműködésbe és közös erőfeszítéssel védjük méhállományunkat mindennemű betegség el­len. Az is mérlegelés tárgyát képezi, liogy telepeinken esetleg az erre berendezett alapszervezetekben milyen méhészeti segédeszközök készíté­sére nyílhat lehetőség, hogy mindjobban kielégíthessük tagjaink igényeit. Alapszervezeteink vezetői mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a tagság tökéletesen megismerkedjen a CSKP XVI. kongresszusa irányel­veivel, valamint szövetségünk ebből eredő feladataival, д feladatokat dol­gozzák fel saját feltételeikre, egészítsék ki a cselekvési tervet, és a foko­zatosság elve alapján valósítsák meg. JURAJ FERENCÍK agrármérnök, az SZMSZ titkára A MÉZTÉR ELLENŐRZÉSE Fotó: E. Dedinský

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents