Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

SZABAD FÖLDMŰVES Í98Í. Június 11 6 Ꭰszolgálatában Harminc évvel ezelőtt még nem okozott meglepetést, ha egy hetven­nyolcvan éves idős ember egész éle­tében ki sem lépett faluja határából, s ha netán útra kelt is, a legközeleb­bi kisváros már ritka és messzi úti­­célnak számított. Ma pedig már ter­mészetes, hogy utazunk, s főleg kül­földre.. Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec) tíz évvel ezelőtt nyílt meg a TATRA­­TOUR utazási iroda. A minap arra kerestem választ, hogy a bodrogközi emberek vajon szeretnek-e utazni, s hová utaznak a legszívesebben? — Ami nálunk sláger az a gyakor­latban sokat mond az igényekről és a lehetőségekről — summázott Grosko Viola, a TATRATOUR királyhelmeci irodájának igazgatója. — Tíz éve a Magas-Hátra, Karlovy Vary, Marian­ske Lázne és hazánk fővárosa volt az óhajtott hazai, s Miskolc-Tapolca pe­dig a külföldi úticél. Boldog volt, aki egy társutazás résztvevője lehetett. Ma is szerepelnek programjainkban ezek az úticélok, de már nem számí­tanak kivételes lehetőségeknek, hi­szen a szomszédos baráti országokba bárki, bármikor eljuthat. Az utazás slágere azonban csaknem olyan gyorsan változik, mint a ked­venc énekes. A bodrogközi utazók később Közép-Szlovákia, főleg Ban­ská Bystrica felé fordultak, de elju­tottak a Lengyel Tátrába, Zakopané­ba is. Aztán a motorizáció egy csapásra sokat lendített az utazáson. Az egyé­ni utazások egyre jobban „világlátás­ra“ irányultak. Am hamar kiderült, hogy a lehetőség önmagában nem sokat ér: turistáink zöme elrobogott a látnivalóik mellett, nehezen jutot­tak szálláshoz, s gyakran az étkezés is gondot okozott. De elkezdődött az utazás__ A hetvenes évek közepén az NDK- ba, Bulgáriába és Jugoszláviába szer­vezett utak voltak népszerűek, majd Ogyessza, Jalta és a Balaton hódított. Az utóbbi években Kijev, Moszkva, Szocsi útvonalra indultak a legtöb­ben, majd a Földközi-tengeri utak felé fordult aaz érdeklődés. Am úgy látszik, hogy a turista ér­zékeny ember. Nyugat-Európában egyre drágább az üzemanyag és a megélhetés. Űjra a csoportos utazá­sok kerültek előtérbe. Két korosztály létszáma (különösen megnőtt az utóbbi három-négy évben. Sokkal többen utaznak a nyugdíjasok közi, s egyre több gyermek lát vi­lágot az igényesebb turistautakon. Vannak visszajáró ügyfelei az uta­zási irodának: Közülük többen kipró­bálták az egyéni és társasutazást, a sátorszállást és a luxushotelt. Mindez persze kortól, egyéniségtől és a pénztárcától függ. Utazó „ínyenceket“ is ismerek, akik rendszeresen megjelennek az utazási irodában, s a programok meghirdeté­sének első napján már biztosítani akarják következő évi útjukat. Nincs olyan foglalkozási ág, amely­nek képviselői hiányoznának az utas­­listáról. Az utazás már nem számít luxusnak, négyszázkilencven koroná­val kezdődnek az árak. Az árskála egyébként rendkívül széles 15—25 ezer koronáig terjed, de vannak még drágább utak is. Érdemes megemlíteni, hogy tavaly például a TATRATOUR utazási iroda keretében szervezett utazásokon 8564-en vettek részt. — Egyre többen veszik igénybe ajánlatainkat — mondta Rudik Mária, aki a külföldi utazásokat szervezi. Az utóbbi években a mezőgazdasági dol­gozók közül is egyre többen utaznak. Sokan jutalomként kapják életük el­ső külföldi útját. Aztán maguk is ön­álló utazókká válnak. Sokat számít a gépkocsi, amely le­rövidíti a távolságokat. Természete­sen vannak, akik az utazásnál is be­tartják a fokozatosság elvét, s csak a belföldi utak után vágnak neki az igényesebb külföldi utaknak. Saj­nos az úticél megválasztásában is fellelhető a divat, vagy egyszerűen a nagyzolás. Szerencsére egyre többen utaznak komoly előkészületek után. Van, aki a történelmi múltból akar meríteni, többen pedig a számukra még ismeretlen tájat akarják megis­merni. Az utóbbi években csökkent a „be­vásárlóbuszok“ száma, s az igények között egyre fontosabb helyet kap a látnivaló. A csoportok különben gyorsan ösz­­szeszoknak, a második nap már leg­többször nincs szervezési gond. Ti­zenhárom idegenvezetője van a ki­rályhelmeci TATRATOUR-nak, akik jó szervezőkészséggel rendelkeznek. Ér­dekes, a három korosztály egymás mellett élése ezeken az utakon: fia­talok, középkorúak és idősek egy­aránt vannak a csoportokban. S ami különösen figyelemreméltó: az idő­sebbek kevésbé fáradékonyak, s ér­deklődőbbek is. —i Milyen az utazási iroda anyagi helyzete? — Sokkal jobb, mint amilyennek általában tartják — fogalmazott Grosko Viola. Például a szocialista országokba szervezett társasutazáso­kon az utas napi 120 koronának meg­felelő költőpénzt is kaphat. A társas­­utazáson résztvevő tehát nem szorul rá a költőpénz illegális kiegészítésé­re. A tőkés országokba utazók szá­mára is biztosítani tudjuk a megfe­lelő összeget. — Mire költjük a pénzt külföldön? — Különfélére — mondja Csarna­­kovics László, a tiszacsernyői (Čier­na nad Tisou) vámhivatal dolgozója. — Az utasok túlnyomó többsége jogszerű keretek között gazdálkodik pénzével, nálunk a három határátke­lőn gondnélküli, rövid a vámvizsgá­lat. Az emberek azonban nem egy­formák, s esetenként különböző mó­don értelmezik például az ajándék fogalmát is. A korábbi években a Szovjetunióból hozott villanyvasaló, villanyborotva, fényképezőgép, tran­zisztoros rádió is a komoly értékek közé tartozott. Nemcsak a lehetősé­gek, de az életmód változásait is tükrözi, hogy ma már az apróbb ajándéktárgyak mellett megszapbro­­dott a háztartási cikkek — villanyfú­ró, varrógép, porszívó, mini-tévé — száma is. 000 Utazni jó. Bodrogközben is tanul­ják ezt: A szokások, lehetőségek vál­toznak, bővülnek, azt viszont figye­lembe kell venni mindenkinek, hogy az utazó turista „nem hivatásos dip­lomatája“ hazájának. S ez mindenkit kötelez. 1 ILLÉS BERTALAN Almaszedésre, a szőlő szüretelé­sére és az őszi termények be­gyűjtésére utal a fenti cím — mégis tavasszal írtuk le. Egyszerű a magyarázat: amíg a természetben szeptember-október a gyümölcsfélék beérésének, az ízek és zamatok, szí­nek és illatok tobzódásának az idő­szaka, a népművészeti mozgalomban, a műkedvelő színjátszásban, a tánc­csoportoknál, a kisszínpadoknál, az énekkaroknál és a szavalóknál a ta­vasz hozza magával a tetőzést, a csúcsosodást, a beérést. Ez nem is lehet másképp, hiszen ebben a moz­galomban önfeláldozó emberek mű­kedvelő megnyilvánulásáról van szó, s az őszi-téli időszakban, a hosszú estéken hamarabb adódik idő, hogy kedvtelésüknek hódoljanak. A taní­tók, akik sok esetben zászlóvivői a munkaszervezésének, irányításának, akik egy személyben karvezetők, folklórgyűjtők, díszlettervezők, ren­dezők, szintén hamarabb találnak időt ilyenkor, hogy segítsenek. Ezzel függ össze, ezzel magyarázható, hogy a CSEMADOK dolgozóinak, és a Bra­tislava! Népművelési Intézet munka­társainak a naptárában kora tavasz óta sok a bejegyzés, időponthoz kö­tött találkozó rejtjele. Már az év ele­jén lázasan folytak az előkészületek szövetségünk központi rendezvényei­re, amelyeknek az a küldetése, hogy minél teljesebben felölelje a népmű­vészeti alkotó mozgalmat, alkalmat nyújtson a csoportoknak, egyének­nek, hogy versenyeken mutathassák be tudásukat, lemérhessék képessé­geiket ezáltal a szocialista kultúrá­nak ne csak élvezői, hanem fejlesz­tői is lehessenek. A népművészeti mozgalom felkaro­lásának, fejlesztésének az évek során kialakult egy sajátos rendszere. A SZÜRET a DSimfiwszeti тогдактПип kultúrában is keressük a tartaléko­kat, a kisebb befektetéssel elérhető nagyobb hatást, s érvényesítsük a kultúrával szemben támasztott idő­szerű követelmények elvét. A felso­rolt feladatok nem jelentik, nem is jelenthetik azt, hogy szándékunkban áll lemondani egy-egy amatőr moz­galmi ágazat fejlesztéséről, támoga­tásáról, tökéletesíteni igyekszünk a­­zonban munkamódszereinket. Számos lehetőséget, új megoldásokat rejt ma­Jókai napok, mint központi rendez­vényeink mélyen belevésődtek sok­sok ezer szereplő, szervező, s még náluk is több néző emlékezetébe, szí­vébe. Örömmel és megelégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy a szervezés minden szintjén, a munka legkülön­bözőbb szakaszain találkozunk lelkes szövetkezeti dolgozókkal, akik pótol­hatatlan munkát végeznek a rendez­vények lebonyolításában. Figyelemre méltó jelenség, hogy az áldozatkész­ségéről közismert idősebb nemzedék mellett a segítők, az aktív CSEMA­DOK tagok között ott találjuk a szö­vetkezeti dolgozók fiataljait, akik sok esetben nagyobb elméleti felké­szültségükkel, az ifjúsági mozgalom­ban szerzett tapasztalataikkal, fiata­los lendületükkel új színt hoznak munkánkba, a falu, a CSEMADOK szervezetek életébe. Annak ellenére, hogy kialakultnak minősítjük a magyar nemzetiségi népművészeti mozgalom rendszerét, szükségét érezzük az újszerűség, az ésszerűsítés állandó érvényesülésé­nek. Korkövetelménnyé vált, hogy a A kltartásos magasugratással ért véget a somorjai (Samorín) nemzet­közi díjugrató verseny küzdelme. A legsikeresebben a Bp. Honvéd lovasai szerepeltek, három számban végeztek az első helyen, kettőben csehszlovák, egyben pedig osztrák győzelem szüle­tett. Először a váltó ugratást bonyolítot­ták le tíz, 130 centiméter magas aka­dályon. Mindkét lovasnak teljesítenie kellett az előírt parkúrt, a váltásra az utolsó és az első akadály között került sor. Ebben Ákos Ajtony Ür­­mös lován, és Rezgő Zoltán Indonéz nyergében bizonyult a legjobbnak. 2. Madecký (Pergaston), Vondráček (Ambra), 3. Leitenberger (Never Beat), Berlin (Le Faguin). Ezután következett a Pfibyl emlék­­verseny tizenkét 130 cm magas aka­dályon, mely egyúttal válogató volt a Duna Kupa öszecsapásra. A bécsi Monika Leitenberger (Never Beat) szerezte meg a győzelmet, míg a má­sodik helyen a karvinái Kuželka (Bu-A Duna Kupa győz­tese Ákos Ajtony Bp. Honvéd, Ürmös névre hallgató lo­vával az egyik%ka­­dály felett. Fotó: Tóth József kanír) és a brnői Bartik (Flop) vég­zett. A legjobb húsz biztosította rész­vételét a vasárnapi eseményen. A ta­valyi győztes Berlin Marschall nevű lova hátán négy hibapontot kapott és így eleve lemondhatott a kupa megvédéséről. Az első három hely sorsát az összevetés döntötte el Bar­tik, Glatz és Ákos között. Hibapont nélkül csak a magyar versenyző vég­zett és így a Duna Kupa Budapestre vándorolt. A Duna Kupa végeredménye: 1. Ákos — Ürmös, 2. Bartik — Flop, 3. Glatz — Salvádor, 4. Boor — El Faruko. A háromnapos esemény utolsó szá­ma a kitartásos magasugratás volt, amelyre 21 lovat neveztek és hat 140 cm magas akadályon kezdődött. Az első fordulóban kilencen végeztek hi­bapont nélkül és jutottak tovább a másodikba, amelyben négy 150 cm-es akadályt kellett teljesíteniük. Itt to­vábbi hét lovas elvérzett és csak dr. Hanulay (Kodex), valamint Monika Leitenberger (Jolly Jumper) került eggyel tovább. Három akadály — a legmagasabb 160 cm — várt a két lovasra. Hanulay 4, Leitenberger 7 hibapontot kapott és ezzel, aránylag gyorsan, eldőlt az elsőség sorsa. A további helyezéseken Ákos, J. Hanu­lay, Necelá, Rezgő, Maiina és Stumpl osztozott. gában a mozgalom fejlesztésében ér­dekelt és érintett szervek és szerve­zetek bekapcsolása, együttműködé­sünk kialakítása, elmélyítése. Meg­győződtünk már nem egy esetben ar­ról, hogy azokban a szervezeteink­ben, ahol a CSEMADOK élvezi a nemzeti bizottság, a népművelési in­tézet, e párt és állami szervek és a tömegszervezetek bizalmát, segítsé­gét, ott jó munka folyik. Ezt a ta­pasztalatot igyekszünk majd az elkö­vetkező időszakban rögzíteni az érin­tett dolgozók tudatában, hogy növel­jük munkánk eredményességét, s egy­ben valóra váltsuk a SZSZK Kulturá­lis Minisztériumának rendeletét az amatőr népművészeti mozgalom ér­dekében kifejtett együttműködésről. Célunk elsősorban az, hogy központi szinten szerződéses kapcsolatot te­remtsünk az illetékes szervezetekkel, köztük a Szlovákiai Földművesek Szövetségének Központi Bizottságával, amely kedvezően befolyásolná járási szerveink és helyi szervezeteink helyzetét a maguk szintjén és ser­kentően hatna a legkülönbözőbb munkaszakaszokon. Idei rendezvényeink lebonyolításá­ra nagyon jellentős szellemileg ter­mékenyítő és gazdag időszakban ke­rül sor. A CSKP XVI. kongresszusa mélyebb értelmet, új fontosságot ad munkánknak, nemzetiségi kultúránk fejlesztésének. A CSKP megalakulásá­nak 60. évfordulója ünnepélyesebbé változtatja rendezvényeinket, alkal­mat nyújt a megtett út felmérésére és új célok kitűzésére, amelyek kö­zött első helyen szerepel az az elha­tározás, hogy elkötelezett műsorpoli­tikával körültekintő szervező munká­val elmélyültebben kívánjuk szolgál­ni és valóra váltani pártunk politi­káját. A XVIII. Jókai-napok és a VI. Du­namenti Tavasz azt bizonyították, hogy színjátszó csoportjaink, irodal­mi színpadaink, szavalóink és próza­mondóink, valamint gyermekbábo­­saink mozgalma az egyes ágazatok­nál mutatkozó, egyébként logikus és természetes kilengésektől, változá­soktól eltekintve, kedvezően alakul. Továbbra is időszerű feladat, hogy a kollektívák számára választékot biz­tosítsunk megfelelő műsoranyagban. Szeretném külön hangsúlyozni a Dunamenti Tavaszon szereplő gyer­mekek érdeklődésének jelentőségét a mozgalom utánpótlásának biztosítása szempontjából. Csak természetes, hogy rendezvén nyeink alkalmából gyakran hangsú­lyoztuk a választások jelentőségét. A járási és körzeti dal- és táncünnepé­lyek, amelyek mindig nagy számú közönséget vonzottak, idén a CSKP megalakulásának évfordulója mellett a választásokat is ünnepelték, aktivi­zálták a lakosságot. Helyenként ezek az ünnepségek a választási előkészü­letek legjelentősebb tömegakcióinak bizonyultak. Ezekben a napokban kerül sor a Zselizi Népművészeti Fesztiválra. Közismerten színpompás rendezvény, melynek egyik sajátossága az, hogy az idén több mint félezer gyermek is színpadra lép, ők is versenyeznek. Másik jellegezetességét pedig az ad­ja, hogy a komáromi járás területén gyűjtőt hagyományokat mutatják be a csoportok. Egy héttel később, június 20—21-én rendezzük meg Galántán a Kodály* napokat, énekkaraink ünnepségét. Ti­zennégy neves énekkar lép itt a kő* zönség elé, bizonyítva azt, hogy ha­zánkban a magyar lakosság körében is vannak lelkes utódai, követői Ko­dály hagyatékának. Végül június végén, 17—28-án ke­rül sor a festői szépségéről, de for­radalmi hagyományairól is ismert gombaszögi völgyben a Magyar Dol­gozók Kulturális Ünnepségére. Ma­gunk között a fesztiválok fesztiváljá­nak hívjuk ezt a rendezvényt, mert itt lépnek fel központi rendezvé­nyeink legjobbjai. A „rendkívüli“ tavaszi szüret ezzel látszólag befejeződik. Mi, akik a nép­­művészeti mozgalom holnapjával is foglalkozunk, ekkor kezdünk igazán összegezni, értékelni, összehasonlítani abból a célból, hogy mire újra elő­jön az őszi-téli időszak, felkészülten álljunk a kezdők, a folytatók elé, el­láthassuk őket tanácsokkal, útmuta­tással. Az eddig lebonyolított rendezvé­nyek szervezett munkáról, jó színvo­nalról győztek meg bennünket. Re­méljük, így lesz ez az előttünk álló rendezvényeken is. Persze, ez a mun­kaszakasz is olyan, ahol árthat az önelégültség, tehát itt is 'fennáll az a követelmény, hogy ma jobban, mint tegnap, s holnapután pedig még magasabbra kell helyezni a lécet. Petrik József, a CSEMADOK KB titkára Fotó: Kontár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents