Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

1381. június 13. SZABAD FÖLDMŰVES Szlovák és magyar munkások közös sztrájkja (RÉSZLET) (MATYUSFÖLDI TÖRTÉNET, 1934) Július! Az egyetlen hónap az évben, amikor bőven van munka. Harmatos jriss napfölkelték, rigófiitty, pity­­palatty a lóherében. A földművelő munkások számára, megszokott dolog — meg idő sincs a gyönyörködésre. Szünet nélkül vágják a rendet. Hosz­­szú a rozs, a marokszedök nyögve birkóznak a markokkal. Testük po­ros, piszkos, összekarcolt. Lábuk fel­törik az embertelen, nehéz munka ro­hamában. Csak messziről „festői“ az aratás, no meg a regényekben. Az ország­úton luxusautók suhannak. A szom­széd major melletti űrilakból is autó kanyarodik ki búgva, utazótáskákkal felpakolva — a bérlő családja megy fürdőbe. Tehetik! A környékbeli mun­kások csak rájuk dolgoznak — ke­nyerüket, ruházatra valójukat ők él­vezik el. Egy méter rozs a kiadó páronként, semmi egyéb. Ezen kell learatni, csé­pelni. A kaszások feleségei szomo­rúan viszik haza hónuk alatt a tíz kiló fehér lisztet és a tizennégy kiló kenyérlisztet. Aratási szerződés nincs. A volt lé­gionárius-tiszt hajszolja, kizsákmá­nyolja munkásait. Most is vadul ker­gette el maga elöl a „javitáskérő“ aratókat. Ügy kell nekik! Minek kér­nek. Ismerhetnék már az urakat. Jött a hír — a parlamentben a szo­ciáldemokraták és a polgári pártok javaslatot adnak be a betegsegélyző feltételeinek megrosszabbitására. Til­takozásul egész Szlovenszkón ellen­állás, sztrájk hullámzott végig. A Má­tyásföldre is eljutott. Az aratók kö­zött dolgozó elvtársaink elérkezettnek látják az időt a cselekvésre: érett a búza, pereg a szem, sürgős az aratás. Este megbeszélték a dolgot, de még nem merték egészen nyíltan bejelen­teni. Csak annyit Mondanak: — Hol­nap le kell állnunk! Tiltakozásul... Egyúttal követeléseinket is beadjuk. A szomszéd táblákon a másik ura­ság jobban fizetett, munkásai jobban dolgoznak. A bérlet lejárt, a gazdag zsidó az utolsó évben „jószlvüvé" vált — felemelte a járandóságot. Tehette, hiszen évekig eleget lopta, rabolta őket. A jó hírét szeretné kelteni. Sle­­zák aratót felhívást küldtek: szolidá­ris megmozdulásra és tiltakozásra szólították fel őket. Nem sikerült. A munkások között nem volt pártta­gunk, meg sok volt a hajcsár is, a felhívást vivő elvtársunknak pofont | ígérték — hosszú karral. Következő nap leálltak a tornóciak. i Kilenc órakor Slezák munkásai is. Az i elvtársak felolvasták a követelést. A : tömeg — néhány tönkrement, de még , büszke kispolgár, úgynevezett „pecso­­vics“ kivételével — helyeselt. Kül­döttséget választottak. Vitték a köve­telést az intézőhöz és a járási híva- : talba. Határozat: addig állunk, míg i a deputáció vissza nem jön. A kimé- ) rült, rosszul táplált marokszedők í örültek a váratlan pihenésnek... — t sztrájkoltak volna egész nap is. Köté­nyüket fejükre húzva szundikáltak a kévék mellett. A postán kopogták a tiltakozó táv- J iratokat a betegsegélyző meghosszob- f bitása ellen. Félóra múlva mozgolódás támadt. Egyik „opportunista“ elvtársunknak lelkiismeretfurdalásai támadtak: „Nagy tarlót hagytunk, még egyszer ’ levágatják velünk!“ — ,J<ipotyog a szem, ha sokáig hagyjuk lábon!“ — A „Magunknak teszünk kárt, úgysem t lesz eredmény.“ — „Hiába, az urak­kal nem lehet ujjat húzni — övék a ( hatalom.“ A még fel nem világosított, politi- T kailag gyengén álló munkásoknak nem sok bíztatás kell. Szó nélkül, £ egymás után veszik a kaszát, majd kurjantanak az alvó marokszedők­nek, akik bosszúsan, dagadt szemmel c tápászkodnak fel. ' Visszatérő, elképedt elvtársaink már a tábla közepén találják őket. Károm- k kodás — szentségemlegetés — aztán f beszámolnak: a járási főnök megígér- ^ te a követelés támogatását. n — Támogat? h a — Igen. д Később bebizonyította. a * 5 Aztán kitört a sztrájk. A cséplésig a hátralevő időt elvtársaink még hasz- a nosították. 54 munkás egy emberként g tette le a szerszámot, tagadta meg a t munkát: nem dolgozunk ingyen! t — Hiszen igazuk van! Ha sztrájk­törőket hoznak, kaszával, villával ál­lunk oda a megérdemelt részünkért. Általános helyeslés morajlik a ke­resztek között. ★ Az urak más fegyverhez nyúlnak — már nem tárgyalnak. Ök is bíznak magukban. Néhány asszonytól befolyásolt idő­sebb munkás hümmög. A fiatalok bá­torítják őket. Magyarázzák, hogy ez a harc már a végcélért, a munkások és parasztok kormányáért folytatott harcnak egyik része. A gyermekek jobb jövőjéért folytatott harc. ★ Teherautókon hozták őket. A zökke­nőnél összeütötték a fejüket a hazug­sággal verbuvált sztrájktörők. Azt ha­zudták nekik, hogy sertéseket fognak kirakni. Csak így sikerült őket ide­hozni Gútáról. Az utcán, a drótekrítésen kívül szo­rongnak a sztrájkolók, az udvaron csendőrök várakoznak. Az elhagyott cséplőgarnitúrán a lelassított szíj csapkod, a nagy keréken meg lehet olvasni forgás közben a küllőket. Percnyi csönd. A leállított teher­autókból kiáradó benzingáz bűze a kőszén füstjével keveredik, s keserű­vé teszi a harcosok szájízét. — Mi lesz? Jaj, mi történik most? Slezák és a csendőrök a helyzet magaslatán állnak. Azt hiszik: győz­lek. Győztek? A drótkerítésen túl vas­villák emelkednek a magasba, kiáltás hallatszik: Testvérek, ne vegyétek el a ke­nyerünket! Harcban vagyunk, nem akarják teljesíteni követeléseinket! 1 Az autóból megnyugtató, tagadó < kézmozdulatok a felelet. Tizenhat 1 sztrájktörőnek verbuvált becsületes 1 munkás keze emelkedik tiltakozásra: 1 — Ne féljetek! Le se szálltak, csak két társukat küldték oda a drótkerítéshez, meg­tudni a részleteket. Azután az autó­ról is követelés hangzik: — Mi piszkos munkát nem vég­zünk! Fizessék ki a napszámot, be­csaptak bennünket! Nem leszünk sztrájktörők! Áll a sztrájk. Pattog, villámlik a proletariátus ostora až urak nyaka körül, megfogja, fojtogatja őket. Az elnyomók, a kizsákmányolók hasa 1 reng az ijedtségtől ennyi összetartás 1 láttán. A marxizmus igazságától tér- < hes a világ — a tizenhat sztrájk- I törő" úgy érzi, .mintha az egész világ 1 munkássága ellen vezényelték volna ki őket. * Az autófuvar, a „sztrájktámogatók" ( fejenkénti 30 korona napszámja, a i csendőrök napidíja, a hiába eltüzelt í szén a káron kívül, ez Slezák úr mai, • közvetlen vesztesége. ■ Az autó berregve megy vissza a „kommunistákkal“. A földbirtokos már 1 újból egyezkedik. Ötperces szünetet * ad a meggondolásra. Ígér és fényé- 1 get, hogy a kárt lefogja a részből, e Hát még csak az kellene! Tovább í követelnek, most már azt is, hogy а г két napon át, a béresek által élesé < о élt gabonából is adják ki a részt. 1 Slezák kékül, zöldül. Nemcsak azért, t vert a búzáját sajnálja, hanem a mun- * kások győzelme dühöng. I Áll az osztályharc Vecsén. I A földbirtokos öccse is ott lebzsel, i vég a verbuváló vaksi zsidó. Slezák V vár enged, a kurátor is beleszól: — Megadjuk a követelést! Kapnak í >0 kiló tiszta búzát és a kétnapi csép- 1 és eredményéből a részt. t Győztünk! Győztünk! г Most örülnek, és nem figyelnek to- к iább az aratók. Nem gondolnak rá, r году most még többet lehetne kicsi- 1 tárni az urakból. Indulnak dolgozni, c 'sak még a négy kidobott elvtárs áll и itt. De ügyvédjük akadt! г Hátas elvtárs felesége, bátor prole- p áranya feleséi a csendőrökkel, sze- г vükbe vagdossa az igazságot, bátor s szavakkal, kíméletlenül: s — Maguk mindig szembe állnak ve- f ünk! Akkor is, ha munkanélküli se- e jélyt követelünk, és most, hogy logos 1 •őszünket követeljük, megint az urak s tártján vannakt Hát mit csináljunk? в Tallós Prohászka István: Körtvélyesi major (olaj) Ember az embertelenségben Az elmúlt évtizedekben annyi min­den történt a világon, mint előbb évszázadok alatt. Az első világháború kirobbanása, a munkásosztály szerve­zett forradalmi megmozdulásai, a szo­cializmus győzelme a világ legna­gyobb országban, és Európa szívé­ben, Magyarországon, amely 'hacsak rövid időre is, a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltását, a dolgozók ha­talomra jutását je­lentette. A nemzet­­zetközi burzsoázia azonban a béren­ceikkel összefogva megbuktatta a fia­tal köztársaságot. A munkásosztály legjobb fiainak külföldre kellett menekülniük, de a legjobbak közül so­kan váltak a fehérterror áldozataivá. Magyarország ege fölött sokáig úsz­tak a sötét fellegek, s szinte rabszol­gaként nyomták el a munkást és a parasztot. A világgazdasági válság után a fa­sizmus egyre nagyobb teret hódított, s a kiszolgálói valójában eladták Ma­gyarországot is, mivel az emberi jo­gokat tipró német nemzeti szocializ­musban látták a haza „boldogulásá­nak“ útját. Abban a zűrzavaros helyzetben fő­leg csak a marxista-leninista gondol­kodók látták a megoldás kulcsát, és igyekeztek megvalósítani a fasizmus elleni egységfrontot. A polgári réte­gek — még a haladóbbak is — a megalkuvás álláspontjára helyezked­tek, s bár nem értettek egyet a hit­lerista orientációval, mégsem keres­ték a kivezető utat. )ó ideig ezek közé tartozott BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE is. De a nyitott szemmel járó politikus fokozatosan elismerte téves álláspontját, és az ellenállók nézeteit kezdte magáénak vállani. Bajcsy-Zsilinszky Endre kilencvenöt évvel ezelőtt 1886 júniusában szüle­tett. Fiatalon került az első világhá­ború csataterére és harcolt a mo­narchia „ellenségei“ ellen. A tanács­­köztársaság' bukása után hitt Horthy rendszerében, s romantikus elképze­léseitől nehezen szabadult. A harmin­cas évek elején a német fasizmus uralomra jutása idején, egyre jobban rádöbbent, a nácik mindent elnyomó politikájára, s harcolni kezdett elle­ne. 1933-ban már felszólalt a képvi­selőházban, és az asztalt verve har­sogta a németbarát Gömbös Gyula felé: „Vegye tudomásul a miniszter­­elnök úr, hogy itt német világ nem lesz. Hogy ezt megakadályozzuk, hay szükséges, elmegyünk a golyóig és az akasztófáig is!“ Bajcsy-Zsilinszky akkor már rádöb­bent, hogy mi az oka a magyar nép nyomorúságának. A nehéz harmincas években egyre többet töprengett ha­zája sorsán, s múltját megtagadva egyre szorosabb lett kapcsolata a bal­oldali gondolkodókkal, akik a nemzet és a nép sorsáért egyre jobban ag­gódtak. Beszédeiben, írásaiban, ekkor már tükröződött népe iránti elkötele­zettsége. Fokozatosan vetkőzte le té­vedéseit, s a magyarság megmentése érdekében az értelmiségieken kívül a parasztságban, az ipari munkásság­ban látta a szövetségeseket, és a kommunisták felkérésére az ellenál­lási mozgalom élére állt. Az értelmetlen második világhábo­rút már kezdetben elítélte és egyre jobban elismerte a kommunisták he­lyes álláspontját. 1942-ben, amikor Schőnherz Zoltánt koholt vádakkal a bíróság elé állították, és halálra ítélték, mint tanú bátran állt'ki a kommunisták mellett. A magyar ellenállási mozgalomnak is akadtak besúgói, árulói. Amikor 1944 márciusában a németek meg­szállták Magyarországot, az ellenállók legtöbbjét letartóztatták. Az elfogatá­­sára küldött Gestapo-csoportot Baj­csy-Zsilinszky fegyverrel a kezében fogadta és tüzet nyitott rájuk. Ami­kor két lövéstől vérezve az autóba lökték, a független Magyarországot éltette. 1944 októberében Horthy „ki­ugrási szándéka“ idején kiszabadult a börtönből. De Szállási hatalomra jutása után újból menekülnie kellett. Ismerősöknél bujdosott, s közben részt vett a Magyar Front munkájá­ban. Egy röpke hónap eltelte után újból letartóztatták, s kegyetlenül megkínozták, majd a Margit-körűti katonai fogházba zárták. A fogházat decemberben kiürítették a nyilasok és a foglyok egy részét Sopronkőhi­dára szállították és ott többek között Bajcsy-Zsilinszkyt is hadbíróság elé állították. A bátor hazafit 1944 de­cember 24-én végezték ki az önkén­tes nyilas hóhérok. Tanulságos volt Bajcsy-Zsilinszky Endre életpályája: annak az igazoló­­ja, hogy a „szegedi gondolat“ egy­kori híve hogyan vetkőzte le tévedé­seit, miképp vált a magyar nemzet történetének példaképévé, állt azok­nak a soraiba, akik következetes har­cot indítottak a fasiszta torzszüle­­mény ellen. Ellenálló volt, aki nemcsak álmo­dozott egy demokratikus boldogabb hazáról, hanem bátran kiállt a hala­dó gondolkozásúak igazsága mellett, és életét is áldozta a nemes cél meg­valósítása érdekében. -tt-TÖRÖK ELEMÉR: GYÖNYÖRŰ NYÁR Örök visszhangú tücsökzenében mit hoz a démoni hajnal nékem a virágzó kökénybokrok ága mintha mosott fehérnemű szállna az aszálytól tikkadt rétek felett bokrok úsznak — nagy zöld páva szemek Idesűrült évem közt állva messze sodor képzeletem árja elmosódó gyermekkori képek égtükréből visszahulló fények lélegzem friss virágzuhatagban körül minden csendes mozdulatlan torkomba gyűl hangosan az ének próbálok magamra békességet ilyenkor éhes a szem s a lélek • kellenek újra a földre a szép szemet bűvölő ős-tiszta fények érzi a szív itt mindig szabadabb csupa ünnep a rét micsoda nap hegedűk sírnak különös hangon vérpiros-gyöngyű pipacsos réten bűvölj el bűvöl] ó gyönyörű nyár s minden ami szép szívemig érjen. Pacgvraercta: Hajnalt négy óra — a gőzzel tel tett kazán füttye hívta az aratóka ingyen csépelni, megtölteni a földe, úr magtárát. Aki azután a munkása izzadságát beváltja orgiákra, aki к tépi a proletárgyerek kezéből a falc kenyeret, aki koravéneket csinál proletárasszonyokból és csecsemőií bői. Körülülték az osztagot. Lótás-futá támadt. Slezák dühösen, majd szépe beszél a bizalmiakkal, akik vasvillt val a kezükben és szívükben gyűli lettel állnak előtte. Keményen, ha, lithatatlanul. Egyik a földbe üti elől te a villát. A hatalmas testű, volt U gionista tiszt lába reszket. Megszel, dűl, de ravaszul akar cselekedni. Egy szerre két elvtárs válót is tapogatje — Nos, tudják mit? Maguk kette jöjjenek be az irodába. A zöld asztal nál megegyezünk, a többi meg had, menjen dolgozni! Az elvtársak fölháborodva utasítjá, vissza ajánlatát. —- Mi nem vagyunk szociáldemok ráták! Ismerjük a zöldasztalt! — M nem adjuk el munkástestvéreinket Vagy ad rendes kiadót, vagy az , százból négyet! Azzal otthagyták őt. Visszamenté) az osztag mellé. Háromszor is túlfűtöttték a kazánt Egy szekér szént vált már gőzzé, é csepegett vissza újra a vlztartálybi kihasználatlanul. A cselédekkel félbe hagyatták a hordást — a géphez kér gették őket. Ezek a kidobástól vaU félelmükben, kelletlenül, de mégi ragyásig dolgoztak. Az intéző is vil lát fogott. A sztrájkolók mosolyogtak az erői ködésen: nem soká bírják tudtál előre. — Jaj. mi lesz, ha nem kapjuk mec a részt!? Érthető. Minden, gond a munkás asszony nyakán van, ha az elvtársak fel nem világosítják az asszonyokai az összefüggésről. Ilyenkor nyilvánul nak meg a hibák, amikor férjeikéi gátolni igyekeznek a harcban, ahe lyett. hogy maguk is belekapcsolód nának a küzdelembe. Első nap — 40 csendőr —- de a já rási főnök támogatásával! Mindhiába A sztrájk erős, a munkások látják már a dolgok politikai hátterét is már nemcsak kenyérharcnak tekintik и sztrájkot. S megingathatlanok. Nem­zetközi eseményektől terhes politikai légkör. A többi országok munkásai­nak bátor kiállása, megmozdulásai segítségül jönnek a vecsei sztrájko­­lóknak. ★ A csendőrök intézkednek. Körülve­szik a harcolókat. Három-négy csend­­ír is jut egy munkásra. A földbirto­kos a középen áll. Négy elvtársat ki­tártak a munkából, a többire ráordít l parancsnok: — Hátra arc, indulj dolgozni! Mrázek megfordul — a többi, mun­­cából kidobott négy munkás is indul i gép felé a villáért. Két-három hal­ton erősítő szó: — Testvérek, tartsatok ki! Győz­tünk kell! A munkások megértették, hogy tincs mit veszíteniük. A négy kommunistát csendőr kíséri :i az első kapun. Slezák vad ábrázata ilégedetten csúszik: — Győztünk! Kint vannak a lázi­­ók! Ügy látszik, hogy győztek. A tömeg nár a gépnél van. Fölveszik a szer­­zámot, aztán egyszerre megindulnak t hátsó kapu felé. A csendőr parancsnok meg Slezák irdlt: — Jöjjenek vissza! Maguk dolgoz­tatnak! Hátra sem néznek. Az utcán talál­­:oznak a négy száműzöttel, aki miat­­uk repültek ki a munkából. Tanyát itnek a temetőben, nem ismernek megalkuvást. Lipót elvtárs kék szeme i ideg. A rendszer elleni gyűlölet és : jövőbe vetett bizalom csillog benne, lem fél a következményektől, biztos [ dolgában. la nem kapjuk meg a nekünk járót, így a gyermekeinket vigyék oda, •hová akarják, én nem fogom nézni íz éhezésüket. Mi csak akkor vá­lyúnk jók, mikor gyermekeinket ka­­onának viszik, erre kellünk. Agyú­­ölteléknekl

Next

/
Thumbnails
Contents