Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-13 / 24. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. Június 13. Hazánk lakossága a jól végzett munka tudatában, a sikerek pozitív mérlegével,,a párt és a kormány politikája iránti fokozódott bizalommal, a jövőben vetett józan derűlátással Járult a választási urnák elé és szavazott ígéretes jövőnkre, mely két hatalmas alappilléren nyugszik: a békén és népünk áldozatos alkotómunkáján. A közép-szlovákiai kerület is azon régiók közé tartozik hazánkban, ahol a kizsákmányoló rendszerben állandó vendég volt a nyomor, naponta kopogtatott a végrehajtó, ahol a dolgozó embernek munkaerején kívül nem volt egyéb kincse. Ugyanekkor e nagy tájat az osztályharc fellegváraként tartja számon a történetírás: a burzsoá köztársaság idején sztrájkküzdelmek fellángolásának színhelye volt, itt zajlott le a harmincas években a vöröskői vasútépítők nevezetes sztrájkja, nem egy esetben elkergették az államhatalmat képviselő és könyörtelenül foglaló végrehajtókat, s ez az a táj, ahol a negyvenes években zászlót bontott a nemzeti és demokratikus antifasiszta ellenállási harc. Érthető a mai nemzedék érdeklődése e forradalmi országrész fejlődése, nagy átalakulása iránt. Nem túlzunk, ha nagy és forradalmi átalakulásról beszélünk. Hiszen ez a múltban elmaradott vidék ma fejlett iparral büszkélkedik, sőt, itt van a műszaki haladást, a tudományos-műszaki forradalmat megtestesítő iparág, az elektronika központja is. Egykori egyszerű favágók, napszámosok, bányászok gyermekei ma „iparunk kormányosaiként“ működnek Banská Bystricában és a kerület ipari központjaiban. Hazánk lakosságának tíz, Szlovákia lakosságának 36,6 százaléka él itt. A kerület mint közigazgatási egység nagyon heterogén tájképet mutat, hiszen az északi kimondott hegyvidéktől a déli lankákig sokrétű foglalkozást űző lakosság él. Az eredmények, egyes főbb, irányjelző statisztikai adatok a nagy fejlődést jelzik. A kerület az ipari termelés volumenét tekintve szlovákiai viszonylatban az első helyen áll, országos átlagban pedig a 6. hellyel büszkélkedhet. Mi sem bizonyltja képletesebben a kerület gazdasági életében történt változásokat, mint az a tény, hogy ipara ma 12 nap alatt termel annyit, mint 1948-ban egy év alatt. A tavaly zárult hatodik ötéves tervidőszakban 32 százalékkal nőtt a kerület ipari termelése, aminek jelentőségét a benne képviselt konkrét iparágak profilja még inkább növeli. A közép-szlovákiai kerületben erősen dominál a gépipar, a fafeldolgozó ipar (az országosnak 58 százaléka koncentrálódik itt), igen jelentős helyet foglal el építőipara. Mivel területének mintegy a felét erdőségek borítják, érthető, hogy itt erősen szóhoz jut a vegyipar is. A kerület iparában kidomborodik a görgőcsapágy-gyártás, melynek 65 százaléka Itt összpontosul. A távlatokat illetően pedig nagyon időszerű a mikroelektronika, az ipari robotok fokozott előállításának emlegetése. Röviden: ez is bizonyítja, hogy ez a táj, melyet valaha a közmondásos nyomor otthonaként emlegettek, nemcsak iparosított országrésszé vált, hanem a legkorszerűbb, élenjáró, jövőbe mutató iparágak találtak itt hajlékra. A kerület gazdasága túlszárnyalta a hatodik ötéves terv mutatóit. Vonatkozik ez a mezőgazdaságra is. Elsősorban az e szempontból kedvező adottságú déli részeken, a mostoha időjárási viszonyok ellenére is 25 százalékkal növelte termelését, az előző ötéves tervidőszakhoz képest. (A növénytermesztés 134,4, az állattenyésztési termelés 121,1 százalékkal nagyobbodott.). A kerület gazdasági és társadalmi életében nagy szerepet játszik az építőipar. Kapacitása az állami célprogramok megvalósítására, energetikai, bányaipari létesítményekre s nem utolsó sorban komplex lakásépítésre összpontosul. Teljesítményét az értékelt időszakban mintegy 25 százalékkal növelte. Mindezek ellenére adósa maradt a társadalomnak a járulékos építkezések befejezésében, ami viszont országosan jellemző fogyatékosság. Ezért az új választási programokban előtérbe kerül az az országos törekvés, hogy mindenekelőtt a megkezdett építkezéseket fejezzék be, kompletizálják az új lakótelepeket, ezért az új beruházások terén bizonyos visszafogottságra számíthatnak. Ebből a tényből kiindulva az új választási programokban csakúgy, mint a múltban, a lakosság áldozatosságára és lelkes kezdeményezésére támaszkodnak. Mindenekelőtt be akarják fejezni a falufejlesztési Z-akció keretében megkezdett, 2 millió koronásnál nagyobb beruházásokat. Ezen a téren nagyon jó segítségnek bizonyult a lakosság, az üzemek és a nemzeti bizottságok összefogása, mely sok ésetben valóságos „földi csodát“ volt képes művelni. Konkrétan: az üzemek a múltban 258 millió koronát áldoztak iskolai és gyermekintézmények létesítésére. Így és a lakosság hozzájárulásával jött létre 143 óvoda, 16 bölcsőde, 23 kilencévfolyamos iskola, 61 játszótér stb. Ami a lakosság kezdeményezését illeti, teljesebbé teszi a képet, ha megjegyezzük, hogy csak tavaly 483 292 kollektív és egyéni felajánlás született a kerületben, ezek összesen 853 ezer 349 korona értékű művet képviseltek, 140,8 százalékos túlteljesítésük azonban több mint 1 millió 200 ezer ikorona értékű művet eredményezett. A jövőre nézve 29 649 kollektív és 325 878 egyéni szocialista vállalás támasztja alá a 373 millió korona beruházásos létesítmények és 81 millió 600 ezer korona nem beruházásos jellegű akciók megvalósítását, amire garancia még az is, hogy a lakosság 26 millió 300 ezer óra társadalmi munka végzését vállalta. A jövő legközelebbi terveit illetően elmondhatjuk, hogy a hetedik ötéves tervidőszakban közel egyharmadával kívánják növelni az ipari termelést. A lakásépítési terv valamivel szerényebb: az előző ötévi 70 ezer lakással szemben csak 63 700 lakás építését tervezik, viszont nagyobb gondot fordítanak a lakásátlag karbantartására, tatarozására, korszerűsítésére, általános felújítására, s természetesen a járulékos építkezések párhuzamos befejezésére. A tervekben ugyancsak kiemelt helyen van a lakossági szolgáltatások javítása, az autójavító üzemekben az alkatrészek felújításának elterjesztése. Az új ötéves tervben nagyobb gondot fordítanak a déli járások fejlesztésére is. A szolgáltatások, a közellátás terén nem kis része lesz például a losonci (Lučenec) Prior áruháznak. A forradalom, a felszabadító harcok bölcsőjét jelképező vidék lakossága haladó hagyományait ápolva, jogos derűlátással, bizakodva és főként cselekvőén tekint a jövőbe. LÖR1NCZ LÄSZLÖ Az щШ тnincs szünet (VÁLASZTÁSI tapasztalatok KAPCSÄN) Amikor a burzsoázia csalt EGY RÉGI VÄLASZTÄS Ismét urnák elé járult a falu népe, hogy szabadon saját meggyőződése szerint szavazzon. Hosszú harc vezetet idáig, mert nem mindig volt ez így. A feudális Magyarországon és a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban félrevezető trükkök és csalások jellemezték a választásokat. íme egy példa. Hadd idézzek a Nyítnavármegye című lap 1935 október-1 számából, melyen Boross Marcell a kapitalista rend egyik talpnyalója szemérmetlenül eldicsekedett választási csalásaival. „A választási törvény szerint e törvényhatósági választásoknál a jelöltek 9 órakor voltaik kötelesek bejelenteni bizalmi embereiket az elnöknek. Pogrányba (Pohranice) küldtek ki egy ízben választási elnöknek. Nagyon vigyáztam, hogy eszerint járjak el. A Néppárt jelöltje К. I. volt, akit pértbeli szereplése miatt nem szívesen láttak volna a megyeházán. Az volt az utasításom, meg kell akadályozni megválasztását... Fél kilenckor már Pogrányban voltam, a bizalmi emberekkel másodpercnyire pontosan összeigazítottuk óráinkat, de pár perccel később kértem egy pohár borókapálinkát, s mintha nem jól érezném magam, már el is tűntem. Kilenc óra után öt perccel kerültem elő, tehát nem volt módomban elfogadni a bejelentett bizalmi embereket, akik helyett az előre kijelölt névsorból magam neveztem ki ilyeneket. .. .Persze, К. I. a választáson megbukott. Ezen a választáson próbáltam ki először a magam szerkesztette urnát is, ezért nem fogadhattam el az ellenzéki bizalmiakat. Az urna 15 cm magas, 8 cm átmérőjű pléhdoboz volt amolyan tölcsérrel, amelybe a szavazócédulákat csúsztattam. A doboz belül két részre osztódott, függőleges és vízszintes irányban Is. Az alját, mely lecsatolható volt, lakat erősítette a felsőrészhez. A gyakorlatban így folyt le a szavazás. Bejött a szavazó, átadta összehajtogatott szavazócéduláját, melyet átvettem és a dobozba raktam. Jól megjegyeztem, melyiket tettem a nyílás bal és tíielyiket jobb oldaléba. A jobb oldalon elhelyezkedő cédulák sohasem jutottak a doboz fenekére, hanem csak a doboz felét elzáró lapig. A szavazatok többsége már a baloldalon volt, s mikor aztán a dobozt az asztalra tettem, a jobboldalon levő szavazólapok az asztal alá kerültek. A jámbor pogrányiak napokig veszekedtek rajta, kik voltak az árulók, akik nem szavaztak népszerű plébánosukra. Ugyanezt a furfangos szerkentyűt néhány nap múlva másodszor is felhasználtam a darázsi (Dražovce) választáson.“ Hát Igen, ilyenek voltak a falusi választások a kapitalizmus idején: általános titkos szavazati jog papíron és technikai csalások a gyakorlatban. S a rendszer egyik szekértolója még szemérmetlenül kérkedik is üzelmeivel. Am lássuk az önvallomás befejező részét, amely jellemzően rávilágít az uralkodó osztály mentalitására. „Ha már most, sok-sok év után valaki e sorokat olvassa, megdöbbenve eltűnődhet azon: vajon mi lehetett az oka ezen fanatikus törvénytiprásoknak, miket én és magamféle kisemberek elkövettek, csak azért, hogy ne Kovács Jóska, hanem Kerekes András kerüljön a megyeházára vagy a képviselőházba? Ennek az oka az volt, hogy ez a háborúskodás az entellektüelek harca volt a felizgatott tömeg ellen. Mi tiszta szívből gyűlöltük ezt a tömeget, nem akartuk megengedni, hogy felülkerekedjék, mindenáron győznünk kellett. Ha másként nem, fortéllyal.“ Megdöbbentő, de igaz. Persze ez a kis talpnyaló tyúkeszével sohasem értette volna meg, hogy mi a történelmi materializmus, és hogy a dolgozó tömegek akarata a kapitalizmus minden fortélya ellenére is győzni fog az egész világon. Pogrányban, ebben a Zobor alatti kedves kis magyar faluban, amelyhez szép emlékek fűznek, ma már jómódú szövetkezeti tagok élnek, akik szívesen adják szavazatukat a még szebb jövőre. Mikor Kodály Zoltán erre járt és Pogrányban is megtalálta a szentivánéji tüzek nyomát, még félreeső falu volt. Nyitráról csak szekéren vagy kocsin lehete’tt megközelíteni. Ma lassankint kis várossá épül, a házakon tv-antenna, az udvarokban személyautó. És ettől a világtól akarta a kapitalizmus választási fortélyaival megfosztani az embereket. mArtonvölgyi lAszlö JOGI VÁLASZOK MIÉRT NEM KAPOTT EMELÉST? V. V.: Nehezményezi, hogy 1978- ban, amikor az alacsony nyugdíjakat emelték, nem kapott emelést. Az 1978. évi nyugdíjemeléskor az egyéni nyugdíjakat — ha a nyugdíj volt a járadékélvező megélhetésének egyedüli forrása — havi 780 koronára, ha a nyugdíjból további eltartott is élt, havi 1330 koronára emelték. Leveléből nem derül ki, teljesítette-e ennek az emelésnek a feltételeit. Ha nyugdíja, illetve kettejük nyugdíja magasabb az említett 780, illetve 1330 koronánál, az említett rendelkezés alapján emelést már nem kérhet. Tekintettel magas életkorára, ha teljesíti legalább a részleges magatehetetlenség feltételeit, a társadalombiztosítási törvény (1975/121) 47. paragrafusa értelmében nyugdíjához magatehetlenségi pótlékot (zvýšenie pre bezvládnosť) igényelhet. Ennek összege — a magatehetetlenség mértéke szerint — havi 200—400 korona. Ezt az emelést a járási nemzeti bizottság járadékosztályán kérheti orvosi ajánlás alapján* Városkerületi választási bizottság elnökeként az utóbbi hetekben több választási gyűlésen vettem részt Bratislava II. városkerületében. Kellemesen meglepett a gyűlések szervezettsége, a helyiségek feldíszítése, a kísérő kulturális műsor és a választók tömeges részvétele. Nem egy választási kampányt megértem, de ilyen nagy aktivitással és a választási programok iránti érdeklődéssel még nem találkoztam. A legutóbbi választási gyűlések az emberek politikai fejlettségéről, a közügyért vállalt felelősségéről tanúskodtak. Volt miről beszámolni, hiszen az emberek magukénak tekintik a választási programokat, melyek új lakóházak, lakónegyedek, óvodák, bölcsődék, szociális otthonok, művelődési házak építését tartalmazták és tartalmazzák. A környezetvédelemre is gondoltak. Felemelő érzés, amikor egy idős bácsi a fák ültetéséről és ápolásáról szólva figyelmeztetett, ne hagyjuk, hogy durva kezek tönkretegyék azt, amit éveken át kellett nevelni. Az új választási programok a valóságból indulnak ki, így is helyes. Nem ígérhetünk olyasmit, amit úgysem tudnánk teljesíteni. Az emberek megértik, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Szerényebb beruházások eszközlésére kevesebb pénz áll a nemzeti bizottságok rendelkezésére, mint a múltban, ez azonban nem jelentheti a megtorpanását. A helyzet nagyobb összefogást és megértést kíván az üzemektől és vállalatoktól, főként bölcsődék és óvodák építésében, szociális, kulturális és sportlétesítmények kivitelezésében. Még egy fontos tény domborodott ki a választási gyűléseken. A felszólalók biztosították a képviselőjelölteket, hogy munkájukkal tevékenyen hozzájárulnak a tervezett akciók megvalósulásához. Aztán nemegyszer magyar nemzetiségű dolgozók javasolnak szlovák nemzetiségűt képviselőjelöltnek, vagy fordítva, magyar nemzetiségű jelölt mellett szlovák kollégája vagy szomszédja agitál. A malomréti gyűlésen Pecháéová veterán párttag így szólalt fel: „Valamennyi jelölt a mi jelöltünk, legyen szlovák, magyar cseh vagy más nemzetiségű, párttag vagy pártonkívüli. A fő az, hogy becsületes és a közös ügyért lelkesedő ember legyen.“ így van ez rendjén, nincs már nemzetiségi súrlódás, az emberek nem nemzetiség, hanem a végzett munka szerint becsülik egymást, s ez olyan kincs, melyet a választások után tovább kell gyarapítanunk. Mindebben az agitáciős központok munkájának eredménye is visszatükröződik, s ezért folytatniuk kell érdemdús tevékenységüket, mert az ideológiai nevelőmunkában nincs megállás, nincs szünet. i SLADOVNÍK JÓZSEF 0) PART SZÜLETETT Zoboralja munkássága a forradalomban Pártunk hatvanéves, s ez alkalom a régi forradalmi emlékek felelevenítésére. Mindenekelőtt nem feledkezhetünk meg a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának a zoboraljai munkásságra gyakorolt nagy hatásáról. .... A munkásság az első köztársaság idején a társadalom átalakulását, a dolgozók helyzetének javulását várta a Zobor alatt is. Am csakhamar rá kellett döbbennie, hogy hiába áll Nyitra (Nitra) élén dr. BartoviC Sándor új szlovák polgármester, hiába áll az új Nemzeti Tanács élén dr. Ďurčiansky Demeter kanonok, a munkásság helyzete alapjában nem változott, a nyomor és éhség maradt. Zoboralja munkássága kitörő örömmel fogadta a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának hírét, ám nem Így a burzsoá csehszlovák állam, mely hadseregével betört Magyarországra és a Vác—Miskolc vonalig hatolt. A magyar vörös hadsereg védekezésre kényszerült, aztán ellentámadásba lendült. Így jutott el Zoboraljáig. ' i A nyltrai burzsoá körök, persze, megrökönyödtek, amikor híre jött, hogy a vörös hadsereg elérte Nagysurányt (Šurany). A városi polgári lap Sors cím alatt közölte, hogy a város vezetését dr. MartinCek Károly városi jogász vette át, és ha a vörös hadsereg eléri Nyitrát, akkor a toké és a pénz úralma megszűnik. Sajnos, ez nem következett be, a nyitrai munkásság álma nem vált valóra, de a munkások közül sokan részt vettek a vörös hadsereg harcaiban. Simon József „így élt Szamuely Tibor“ című könyvében a nyitrai Gerley Gézát említi, aki Szamuely helyetteseként vett részt harcokban. (A felszabadulás után hazatért és részt vett a pártmunkában.) A Vörös hadseregben harcolt még a szlovák Ján Vavrica nyitrai munkás — később a prešovi Szlovák Tanácsköztársaság honvédelmi minisztere lett , Varga Béla sportember, Krajsoviő József borbély, Hunwald József, Ladányi József munkás és sok más elvtárs a Zobor alól. Dukesz Jenő órás, a nyitrai szociáldemokrata pártszervezet alapítója, aki akkoriban Pesten élt. Bárdos Imre gyógyszerésszel már szlovák nyelvű röplapokat is készített a nyitrai munkásság számára. Sajnos, hiába. Más volt a helyzet Zlaté Moravce és Vráble városokban. De Štefan Rakovsky nagyszerű könyvében Zlaté Moravce a okolie (Aranyosmarót és környéke) leírta, milyen szeretettel fogadta a szlovák lakosság a bevonuló vörös hadsereget. Ezek szerint a vörös hadsereg 1919. június 3-án szabadította fel a várost s az ottani elvtársak átvették a hatalmat. A direktórium élén Karol Schwoll jugoszláv származású borbély állott, helyettese pedig a szlovák Vaikovifi chočai lakos volt. A direktóriumban még nagy szerepet játszott július Janói kozárovcei jegyzóségi alkalmazott, meggyőzödéses baloldali szociáldemokrata. A direktórium azonnal munkához látott, elrekvirálta Belica földbirtok kos állatállományát s így az éhező munkásságot azonnal húshoz juttatta. A szomszédos falvakban — Kistapolcsány (Topoľčianky), Nemčiňany, Kozárovce, Volkovce — is direktórium alakult. A sok helyütt a magyarul nem is tudó szlovák lakosság szeretettel fogadta a vörös hadsereget. Tudták, hogy a proletár internacionalizmus szellemében a munkásság érdekeiért harcol, tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozásra. Amikor Zlaté Moravcéba technikai okokból nem érkezett meg a tábori konyha, a helyi lakosság vendégelte meg a vörös katonákat. Cígel, Civán, Ondriáš és Berkoviő környékbeli lakosok arra is vállalkoztak, hogy önkénteseket toboroznak, de a vörös katonák, sajnos, 1919. június 8-án kivonultak Zlaté Moravcéból, s a harcokban Štefan Ondriáš, a derék szIoj vák kommunista is elesett. A másik zoboraljai forradalmi múltú község, illetve ma már vátos Verebély (Vráble) volt. A forradalmi hagyományok szobája falán ma is látható a verebélyi forradalmi tanács felhívása, melyben bejelentette, hogy a munkásság átvette a hatalmat, s azonnal intézkedéseket foganatosított. Sajnos, a vörös hadsereg itt sem tartózkodhatott sokáig. A Červené noviny, a Kommunisták Magyarországi Pártjának szlovák lapja 1919. június 9-i számában már cikket közölhetett Proletárdiktatúra Szlovákiában cím alatt, és megírhatta, hogy a városokban a cseh és a szlovák munkásság már kikiáltotta a proletárdiktatúrát, s felhívta a lakosságot, hozzon létre katona-paraszt tanácsokat, mert a csehszlovák proletár köztársaság már nem csupán álom ... A két tanácsköztársaságnak nagy hatása volt a kommunista párt megalakulására. öntudatosította a munkásságot, forradalmi hitet vitt soraiba, bebizonyította, hogy a szocialista állam megvalósítható. Ez a forradalmi hit oly erős volt, hogy még az általános sztrájk idején Kolon (Koleúany) zoboraljai faluban négytagú direktórium alakúit (Balkó Imre, Poljak Mihály, Gábor János és Digyák Alajos)* s egészen addig irányította a falut, amíg hatalmát a burzsoá hatóságok le nem törték. A nyitrai munkásság tehát várta egy igazi forradalmi párt megalakulását, ami Nyitrán 1921. május 21-én meg is történt. ■ f M. L. A felemelkedés és igényesebb feladatok jegyében
