Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-30 / 22. szám
I 1981. május 30. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A növényeit fejlődésének újszerű értelmezése II. rész A növény fejlődésének termodinamikai értelmezése szerint a növény a belső energiájából, vagy pedig a környezetéből felvett hőenergia által növekedik — ha az utóbbi nem használódik fel a belső energia növelésére. Ahhoz, hogy a növény a kívülről jövő energiát a növekedésre, vagyis a múltkori jellemzés szerint — munkavégzésre használhassa fel, a növény állandó hőmérséklete szükséges. A fizikában ezt izoterm helyzetnek nevezik. Egyszerűen értelmezve ez annyit jelent, hogy akkor garantált a növényi tömeg növekedése, vagyis az energia növényi anyaggá való átalakulása, ha minden módon izoterm körülményeket igyekszünk teremteni a növényi anyag felmelegedésének, vagy túlságos lehűlésének elkerülése végeit. Ehhez, csodálatos módon, maga a növény is hozzájárul. A növény ugyanis kétféle hőszigetelő rendszerben helyezkedik el. Ezt a légkör és a növény közötti, valamint a gyökér és a gyökér körüli talaj (rizoszféra) hőmérsékletkülönbsége biztosítja. A magas hőmérséklet, vagyis a növény túlhevülése esetén, egyidejűleg a sejthőmérséklet és a belső nyomás is növekszik, ami az összetettebb alacsony energiájú anyagok szétbomlását idézi elő. Hogy ez ne következzen be, a növény a gyökérzete által felvett vizet mint hűtőmédiumot vezeti végig az egész habitusán és a levélzetével elpárologtatja (transzpirálja). Tudjuk, hogy az ember izzadásának is az a szerepe, hogy a felhevült test fölösleges hőtartalmát elpárologtatással elvonja, és ezáltal lehűtse a bőrfelületet. A növényi test és levélzet is így hűl le. A gyökérzóna szigetelő állapota szintén szükséges. Ez annál tökéletesebb minél nagyobb a talaj és a gyökérzet közti hőmérsékletkülönbség. Ha túihevül a talaj és növekszik a hővezető képessége — tömör, műveletlen, levegőtlen talajoknál —, akkor általa a gyökérzet is hamarabb melegszik fel, s ez csökkenti a hőmérsékletkülönbséget. Ezáltal romlik a 'gyökérzet izoterm környezete és a növény a felvett napenergiát nem tudja hatásosan felhasználni a növekedéshez, vagyis a térfogati munka végzéséhez. A gyökérzet felmelegedése hasonlóan, mint a földfeletti növényi tömeg hőmérsékletének a növekedése gyors változásokat idéz elő a növény anyagi összetételében. Az első részben említettük, hogy ha a növény a belső energiájának fokozására fordítja a beáramló energiát, akkor egyszerűbb szerkezetű, kevésbé állandó anyagok keletkeznek, s kémiai szerkezetükben nagy mennyiségű energia halmozódik fel. Ilyenek például az egyszerű cukrok, az aminosavak és az enzimek. A növekedés intenzív szakaszában a növény fizikai értelemben véve azáltal végez munkát, hogy ezeket az anyagokat bonyolultabb szerkezetű és nagyobb térfogatú vegyületekké alakítja át. Ezek úgy láncolódnak össze, hogy a térnek nagyobb hányadát töltik ki. Ugyanazon anyagok szerkezeti átalakulása következtében térfogatváltozás megy végbe, amelyet egyszerű nyelven a növény növekedésének nevezünk. Általa az egyszerű anyagokból, mint például az egyszerű cukrokból, bonyolult szerves makromolekulák a keményítő és a glikogén, az egyszerű, de sokféle aminosavból pedig a bonyolult fehérjék és lipidek keletkeznek. Ezek sokkal állandóbb jellegű anyagok. Közülük a legállandóbb a rost (cellulóz), mely szerkezetileg csak kis mértékben külöbözik a keményítőtől, mert mindkettő egyszerű szőlőcukor térbeli láncolatából áll. Küldetésük mégis különböző. A keményítő a növény tartalékanyaga, míg a cellulóz a növényi váz fő építő vegyülete. Ha csökken a légkör és a növényi habitus, valamint a rizoszféra és a gyökértömeg közötti hőmérsékletkülönbség és a növény hőmérséklete is megnövekszik, akkor a kialakult makromolekulám anyagok bomlani (szétesni) kezdenek. Csupán a cellulóz képez kivételt. Ez azt jelenti, hogy azok az anyagok, melyeket a növény munkavégzéssel alakított ki, újra egyszerűbb anyagokká változnak át — cukorrá, aminosavakká vagy egyszerűbb, de még labilisabb szerkezetű vegyületekké. Ez tulajdonképpen h növény beltartalmi értékének a csökkenését jelenti, ami a termelő szempontjából nem kívánatos. A növénynek tehát termosztatizált állapotban kell élnie, hogy megtudja őrizni anyagainak azt a szerkezetét (molekuláinak a térfogatát), amelyet munkavégzése árán alakított ki. Már említettük, hogy ehhez a növény maga is hozzájárul saját belső és felületi hűtésével és ennek csodálatos szabályozásával, a levélzet felületi réseinek megnyitásával és elzárásával, valamint alkalmazkodásával a talajoldat és a növényi nedv oszmotikus nyomása révén. Fontos, hogy a növényápolás folyamán is ezeket a szempontokat kövessük. Segítenünk kell a növényeknek, hogy meg tudják őrizni állandó hőmérsékletüket-izoterm állapotukat. Ez az agrotechnika feladata, s a talajfelszín megmunká-, lásával, levegőztetésével, porhanyósításával és a kellő nedvességtartalom biztosításéval érhető el. E tényezők szerepével és termodinamikai vonatkozásaival külön részben foglalkozunk. TARR GYULA vegyészmérnök Mezőgazdaságunk dinamikus fejlődése megköveteli a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti aránytalanság kiküszöbölését. Ez a növénytermesztésnek — szlovákiai viszonyok között, a múlt év valóságához viszonyítva — hatvanhat százalékos növekedését teszi szükségessé. A stratégiailag fontos gabonaprogram megvalósítása mellett fokozott figyelmet kell szentelni a tömegtakarmányok-, a cukorrépa-, az olajosnövények-, a hüvelyesek, valamint a zöldség- és gyümölcstermelésnek is. Az elmúlt évek tapasztalatai meggyőzően bizonyították, hogy az öntözés — adottságaink között — nagyban hozzájárulhat a növénytermesztés gyorstítemű fejlesztéséhez. Figyelembe kell venni azt is, hogy az öntözőberendezések kiépítésére fordított költségek jelentősek. Ezért az öntözés adta lehetőségek kihasználása ma már túlnőtte az egyes gazdaságok keretét, s járási méreteket öltött. A növénytermesztési termelőirányzatok megvalósításában egyre hatásosabb tényezővé válik az öntözési lehetőségek kihasználása. Az agrotechnika jelenlegi szintjén és a rendelkezésünkre álló biológiai anyag révén valamennyi szántóföldi növény érzékenyen és jelentős hozamnövekedéssel reagál az önötzésre. Emellett a korszerű agrotechnika és a mezőgazdasági rendszerek tökéletesítésével az öntözés jelentősége is növekszik. Ma már az öntözés nem csupán a növények szárazság elleni védelmére hivatott, hanem valamennyi korszerű termelési tényező érvényesülését és a talaj jobb hasznosítását segíti elő. Ha így értelmezzük az öntözés szerepét, akkor az öntözési idény már tavasszal kezdődik. Ennek különös jelentősége volt az idén, mert a talajnedvesség tartaléka a több éves átlagnál alacsonyabb volt. A decemberi csapadékmennyiség csupán tizenhat millimétert tett ki, ami a több éves átlagnak harminchárom százaléka. A január is jellegzetesen száraz hónap volt, s a lehullott csapadékmennyiség hatvannégy százalékkal marad el a több éves átlagtól. A február csak tizenkilenc milliméteres csapadékátlaggal és negyvennyolc százalékos nedvesség-deficittel telt el. Ha helyenként a csapadék átlaga el is érte a negyven millimétert, az aránylag magas hőmérséklet miatt a nedvességtartalom helyzete nem javult. A talajnedvesség vizsgálatai szerint a mélyebb rétegekben a talaj kihasználható vízkapacitása hetven-nyolcvan százalékos értéket ért el. Ennek ellenére a felső talajréteg sakkal szárazabb és a tizenöt centiméteres mélységben a talaj kihasználható víz-A tejhozam meghatározója Csémi József mérnök, a nemesőcsai (Zemianská OlCa) Csehszlovák Néphadsereg Efsz elnöke május első hetében már múlt időben beszélt a tavaszi vetésről. A gazdaság dolgozói agrotechnikai időben, kiváló minőségű, jól megmunkált talajba jutatták az utolsó vetésre szánt kukoricaszemet is. A tavaszi munkák minősége nagyban befolyásolja a termés sikerét, ezért a nemesócsaiak különös figyelmet szenteltek e munkálatok jó megszervezésének. Az előkészületet már a tél folyamán kezdték meg, azzal az eltökéléssel, hogy a hetedik ötéves tervidőszak első évében a lehető legjobban rajtoljanak. Az elhatározás megfontolt, becsületes felkészülésre kötelezte a földmüvesszövetkezet dolgozóit. Elsősorban a gépek tökéletes, kifogástalan előkészítésére, a jó minőségű vetőmagvak biztosítására és a munkához való jó hozzáállásra fordították a fő figyelmet. A gondos felkészülésnek meg is volt a foganatja. A szövetkezet dolgozói agrotechnikai határidőben — és TUDNIVALÓK A LEGELŐKRŐL A hegyvidéki, nehezen hozzáférhető legelők a leghatékonyabban a juhok legeltetésével hasznosíthatók Fotó: št. Barčák kapacitása ötven százalék alá sülylyedt. Az áprilisi meleg időszakban a napi evapotranszpirácíó még növekedett, s a talaj kiszáradása elmélyült. Annak ellenére, hogy a növények vizuális vizsgálata még nem jelzi a vízigényt, a talajvizsgálatok eredményei azonban sürgetik az öntözést. Igaz, nem minden talaj egyformán igényli az öntözést. Előnyben kell részesíteni elsősorban a mély talajvízszintű, valamint a könnyű és rossz vízgazdálkodású talajokon. Az öntözés kedvezően hat az évelő takarmányok fejlődésére is és növeli az első kasžálat hozamát. A kedvező nedvességi viszonyok — a talaj negyven-hatvan centiméteres rétegében, ahol a búza gyökérzete zömében előfordul — előnyösen befolyásolják a gabonafélék állapotát, s ezáltal a héktárhozamok alakulását Is. A kísérleti eredmények igazolták, hogy a búza jobban ellenáll a hoszszantartó szárazságnak azokon a területeken, ahol a talaj mélyebb rété-, geiben kielégítő volt a nedvesség. Habár jelenleg nem ismerhetjük, hogy milyen lesz a növények vízigénye az Időjárás alakulása folytán, tudjuk, hogy Szlovákiában kétszázezer hektár öntözhető területtel rendelkezünk. Tehát adottak a lehetőségek, hogy szükség esetén a lehető legnagyobb mértékben használjuk ki az öntözőrendszereket a nagy hektárhozamok elérése érdekében. Michal Šanta agrármérnök A legelőket keletkezésük szerint két csoportba oszthatjuk: természetes legelőkre — amelyek gyeptakarója emberi beavatkozás nélkül jött létre — és mesterséges legelőkre — amelyek előzetes talajművelés és magvetés útján létesültek. Hasznosításuk időtartamát figyelembe véve állandó, változó és időszaki legelőkről beszélhetünk. Az állandó legelők természetes úton keletkeztek, vagy mesterségesen létesített gyepterületek, amelyek művelés szempontjából belátható időn belül nem változnak. A változó legelők azok a területek, amelyek előre megállapított fordulók szerint felváltva legelőként és szántóként hasznosíthatók. Időszaki legelők azon területek, amelyek csupán rövid ideig szolgálnak legeltetésre. Az időszaki legelőkhöz az erdei legelők Is sorolhatók. Fekvésük szerint a legelők a következőképpen csoportosíthatók: ф alföldi vagy síksági legelőkre, amelyek a kétszáz méter tengerszint feletti magasságot meg nem haladó területen helyezkednek el s a talajminőségük szerint szárazak, nedvesek, ipocsarasak, tözegesek, szikesek vagy az ún. homoki legelők; ф dombvidéki és középhegységi legelőkre, amelyek kétszáztól hatszáz méter tengerszint feletti magasságban a szántóföldek között, azok felett, szőlőhegyek mellett, tölgy- és gyertyánerdők övezetében terülnek el, de a bükkerdők övébe is felnyúlnak. Ebbe a csoportba tartozik a legelőterületek túlnyomó hányada s minőség szerint ezek a legrosszabb és a legelhanyagoltabb legelők; Q magas-hegységi legelőkre, amelyek hatszáz méter tengerszint feletti magasságot meghaladva a bükk- és a fenyőerdők övezetében fekszenek. A legelők rendeltetése a fütermelés. A gazdaságoknak feladata, hogy a legelők fütermésének mennyiség! növeléséről és minőségének javításáról gondoskodjanak. A legelők gondozása nélkül jó gyepáliományról nem is beszélhetünk. A javítási munkálatok — a legelő terjedelmétől és állapotától, továbbá a helyi körülményektől függően — meglehetősen változók. Ámbár a legelők karbantartására irányuló munkálatok egyszerűek, tapasztalatból tudjuk, hogy azok sikeres elvégzéséhez bizonyos gyakorlat és körültekintés szükséges, mert különben olyan hibákat követhetünk el, amelyeket csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehet helyrehozni. Az elvégzendő munkálatok megállapításakor és tervezésekor figyelembe kell venni a rendelkezésre álló munkaerőt, a költségeket és az elérhető hasznot. Azon munkálatokat kell előtérbe helyezni, amelyek elvégzése a legsürgetőbb, Illetve a legnagyobb hasznot biztosítja. A tervezés során nemcsak a munkálatok sorrendjét, Időtartamát és hozzávetőleges terjedelmét szükséges megállapítani, hanem egyúttal a kivitelezés legmegfelelőbb módját, a legalkalmasabb időpontot és a legcélszerűbb eszközfelhasználást is. A legelők javítási munkálatai — a gyakorlati követelményeknek megfelelően — a következőképpen csoportosíthatók: takarítás, telkesítés, talajjavítás, talajművelés, gyepesítés, itató berendezések felszerelése, az állatok védelméről, ellátásáról való gondoskodás stb. Ladislav Kmosko agrármérnök Párati országok 'termelési Igényes feladatok természetesen jó minőségben — végezték el a tavaszi árpa és a napraforgó vetését. Tavaszi árpát jóval nagyob területen termelnek az idén, mint az előző években. A kukorica vetésterülete meghaladja a hatszáz hektárt. Amire figyelmüket összpontosították a felkészülés során, mindaz sikerült. A tavaszi munkák további szakasza a zöldaratás. Erről Csémi József mérnök így vélekedett: — A zöldaratásról csak annyit szeretnék elmondani, hogy szövetkezetünk több mint háromezer darab számú szarvasmarha-állománnyal rendelkezik, és ezért nagyon fontos a szükséges zöldfutószallag biztosítása. Mi már április tizedikétől zöld takarmányt etetünk az állatokkal, ami meglátszik a jelenlegi tejhozamon is. Ezt talán legjobban érzékelteti az a tény, hogy naponta tizenkét és fél liter tejet fejünk ki tehenenként. Ez naponta tizenháromezer liter tej leadását jelenti. A jelen időszakban folyamatban van az évelő takarmányok begyűjtése és a szenázs készítése, ami a további tejtermelésnek fontos meghatározója. KOLOZS1 ERNŐ Az NDK idei évre szóló népgazdasági terve a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek termelésének növelésével számol. A szövetkezeti földművesek és a mezőgazdaságban dolgozók kezdeményezőkészségét elsősorban a termelés belterjesítésének fokozására, valamint a költségek és az eredmények közötti részarány javítására összpontosítják. Nagy hangsúlyt fektetnek a tudományos-műszakig haladás vívmányainak széles körű hasznosítására, valamint a mezőgazdaságban, erdőgazdaságban és az élelmiszeriparban levő tartalékok, termelésfejlesztési lehetőségek feltárására és kihasználására. A növénytermesztésben legfontosabb feladat a gabonafélék, burgonya, cukorrépa és a takarmánynövények terméshozamának fokozása, főleg a talajkihasználás távlati tervében meghatározott célkitűzések valóra váltásán, a helyes vetésforgó alkalmazásán és minden négyzetméternyi talaj belterjes kihasználásán keresztül. A termények betakarítását, szállítását és tárolását mindenütt ésszerűen és gazdaságosan valósítják meg. Az NDK-ban továbbra is pozitívan értékelik és kellőképpen támogatják a kertészeti szövetség tagjainak és a kisállattenyésztőknek érdemdús tevékenységét, ami bizonyos mértékben a lakosság élelmiszer-szükségleteinek kielégítésében is megmutatkozik. Az Idén is számolnak a háztáji termelésből származó zöldség- és gyümölcsfélék, valamint a tojás és a hús felvásárlásával. Az NDK szocialista mezőgazdaságának egyik pozitív eredménye a nagy létszámú szarvasmarha-állomány. Ez szilárd alapja annak, hogy az állatok hasznosságának fokozásával és a takarmánynövények termesztésének kiszélesítésével mindjobban kielégíthessék a lakosság élelmiszer-szükségletét. Az idén tovább erősödik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar anyagiműszaki bázisa. A beruházásokat ezért ésszerűen hasznosítják, elsősorban a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban. Lényegében ugyanez a megállapítás érvényes a már meglevő és az új gépek kihasználásával és karbantartásával kapcsolatban is. Végezetül csupán néhány számadat: vágómarhából az idén 2 millió 315 ezer, zöldségből 1 millió 326 ezer, gyümölcsből 510 ezer, tejből (4%-os zsírtartalom mellett) 6 millió 840 ezer tonnát, tojásból pedig több mint négy és félmílliárd darabot vásárolnak fel. (blm) Eljiisik a lelietQSégekke!!
