Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-30 / 22. szám

1981. május 30. SZABAD FÖLDMŰVES .11 Életszínvonal- és kereskedelmi POLITIKÁNK CÉLJA: GONDOSKODÁS AZ EMBERRŐL Dolgozó népünk életszínvonalának szüntelen emelkedése, lakosságunk széles rétegeinek jé minőségű köz­szükségleti árucikkekkel való rugal­mas ellátása társadalmunkban kez­dettől fogva kiemelt feladatnak szá­mított. Csak természetes, hogy a le­hetőségek s az igények jelentős mér­tékben befolyásolták és ma is befo­lyásolják ezt az ütemet. Az életszínvonal és a közellátás kérdését tehát helytelen lenne leszű­kíteni az igények színvonalára, mert tudjuk, hogy ezeknek maradéktalan kielégítése a termelés dinamikájának nagyon szoros függvénye. A javakból tehát csaik annyit lehet a társadalom­ban elosztani, amennyit mi, mindnyá­jan közös erőfeszítéssel előteremtet­tünk, s azt is. úgy, hogy ezzel min­denkinek a jdvát szolgáljuk. Szocialista társadalmunk fennállá­sának néhány évtizede alatt hazánk minden körzetében kicsinosodtak a falvak. Az emberek százezrei korsze­rű lakásokban élnek, s a városi szín­vonalú bevásárló központokban be­szerezhetik a legtöbb árucikket, tehát a hajdani szatócsboltok időszaka le­járt. A Jednota Fogyasztási Szövetke­zet járási vezetőségéi a falvak soka­ságában korszerű bolthálózatot hoz­tak létre, s a gazdag áruválasztékkal szinte városias feltételeket teremtet­tek. így az emberek kulturált körül­mények között, helyben szerezhetik be mindazt, amire szükségük van. Ez is jól bizonyítja, hogy a falvak szocialista átépítése a korszerű nagy­üzemi mezőgazdaság kialakulásával válhatott csak lehetővé, s a közs.égek arculata már-már városias jelleget öltött, mert a népi hatalom helyi szervei, a nemzeti bizottságok, a párt- és társadalmi szervezetek he­lyesen értelmezték s a fokozatosság elve szerint valósították meg a CSKP társadalomformáló célkitűzéseit. Petrő László mérnök, a Jednota Fo­gyasztási Szövetkezet galántai járási alelnöke megemlítette, hogy az ötszá­zat meghaladó bolt- és vendéglátó üzem százötezer állampolgárt elégít ki árucikkekkel a járásban. Az emberek áruválaszték szerinti igényeit — községenként — mindig az előző év egy lakosra jutó forgal­ma alapján tervezik. A forgalom pe­dig az esetek túlnyomó többségében a boltok vezetőinek az emberekhez való viszonyától függ. így például a múlt évben a Dolný Chotár-i tanyán, ahol 287 lakos él, személyenként 9587, Jókán (Jelka), ahol összesen 3796-an laknak, egy állampolgár át­lagában 8319, a 4939 létszámú Šopor­­hán egy lakosra számítva 6733 koro­na évi forgalmat értek el, s így so­rolhatnám a többi községet is. Vannak azonban olyan falvak is a járásban, amelyekben egy lakosra számítva csupán 1500—2000 korona áruforgalmat értek el, a járási átlag azonban túlszárnyalta a 6500 koro­nát! Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy az átlagosnál ikisebb forgalmat elérő községek a városok közelében vannak, a lakosság jelentős hánya­da személygépkocsival közlekedhet, s ott szerzi be a szükséges árucikke­ket, másrészt pedig azzal, hogy a boltok vezetői alaptermészetüknél fogva képtelenek a vevők megnyeré­sére, nem törekednek kedvében járni a vásárlóknak, s amennyiben huzamos ideig a boltban nem kapják meg a keresett árucikket, akkor saját pén­zükért ott szerzik azt be, ahol igé­nyük szerint és udvariasan kiszolgál­ják őket. A galántai járás viszonylatában az utóbbi öt évben társadalmi alapokból a boltok eladóterületét 2100, a rak­tárakét pedig 1970 négyzetméterrel bővítették. „Z“ akció keretében az eladótérség 2594, a raktárterület 2895 négyzetméterrel, a vendéglők szék­­kapacitása pedig 510-el gyarapodott, s tovább javult a helyzet a korábbi létesítmények korszerűsítésével is. A gyakori helyszíni ellenőrzések bebizonyították, hogy alapvető élel­miszerekből jó az ellátás, s ha ese­tenként fogyatékosságok mutatkoz­nak, az csak a boltvezetők helytelen rendelése miatt fordul elő. Ez csak ott van így, ahol a bolt vezetőjének a vásárlókkal való kapcsolata enyhén szólva hézagos. Ez persze nem álta­lános, hanem csak szórványos jelen­ség. Ahol tehát átlagon aluli a bolt egy lakosra átszámított évi forgalma, ott valamilyen rendellenesség van az eladó és a vevő kapcsolatában, s ezt orvosolni kell! Persze bizonyos közszükségleti áru­cikkek, amelyeket központilag oszta­nak el, nem mindig kaphatók az igé­nyeknek megfelelően. Ebbe a csoport­ba mintegy huszonöt áru tartozik. A boltoik vezetői ezekből nem rendel­hetnek, hanem bizonyos mennyiséget az előre meghatározott kulcs szerint kapnak. Az már más lapra tartozik, iiogy a hiánycikknek számító árut hogyan osztják el a fogyasztók kö­zött. Ügyelni kell például arra, hogy mondjuk a kakaószállítmányból ne csak néhányan, hanem minél többen vásárolhassanak! A galántai járás Jednota boltjaiban gyakran hiánycikknek számít a tartó­sított tej, a húsipari belsőségek, a téli szalámi, a fagyasztott és a füstölt hal; kevés a divatárucikk, kicsi a vá­laszték lakástextíliából és a háztartá­sokban nélkülözhetetlen edényből stb. Több sport- és barkácsfelszerelés elfogyna, ha a szállító vállalatok fi­gyelembe vennénk a megrendeléseket. Persze olyan esetek is előfordulnak, hogy a gyártmányok minősége gyen­ge, s emiatt gyakori a reklamáció, tehát a gyártó vállalatokban jobban oda kellene figyelni a termékek mi­nősítésére, a kereskedelem visszajel­zéseire, és természetesen a fogyasz­tók igényeinek minél jobb kielégíté­sére, vagyis az iparcikkek elosztásá­ra stb. A galántai járásban a Jednota Fo­gyasztási Szövetkezet bolthálózatának mintegy ötven százaléka önkiszolgá­lásra van berendezkedve. Korábban még gyakran előfordult, hogy a vá­sárlók némelyike egy-egy kisebb mé­retű árucikket a zsebébe csúsztatott. Szerette volna azt eltulajdonítani. A fokozott felügyelet során ezek közül többet rajtakaptak. Bebizonyosodott azonban, hogy olyan egyének szeret­ték volna eltulajdonítani a közva­gyont képező árucikket, akik a jobb módú polgárok közé tartoztak. Ma persze már ritkán fordul elő, hogy valaki hozzányúlna a közvagyonhoz. A vásárlók műveltebbek, fegyelmezet­tebbek lettek. Az alelnök szavaival élve: — A vásárlók ma már egymásra is ügyelnek. Jobban vigyáznak a közva­gyonra, mint némely boltok személy­zete. Nem tűrik a visszaélést. Már olyan eset is előfordult, hogy a bolt személyzetének egy-egy tagja szerette volna eltulajdonítani a közvagyont képező áru valamelyikét, s ezt a vá­sárlókra hárítani. Ezek természetesen rajtavesztettek. Leleplezték őket. Sze­rencsére ilyesmi csak szórványosan fordul elő. A bolt személyzetének túl­nyomó többsége példás és becsületes munkát végez. Л kollektívákban nem tűrik meg a „szarkát“__ A Jednota boltjai viszonteladásra a háztáji kerttulajdonosoktól felvásá­rolják a zöldséget, a gyümölcsöt, a házilag készített közszükségleti cik­keket (seprűt, kosarat, kötelet) stb. Jelenleg például csigát vásárolnak fel export célokra, kilónkénti 10 koronás átlagárban. A Jednota járási és helyi szervei bizonyos munkaeszközök bérbeadásá­val is segítik a falvak lakosságát. Bérbe adnak betonkeverőgépeket, mennyegzőkre teljes felszerelést, a háztáji kerttulajdonosoknak permete­zőgépeket, az érdeklődőknek kerék­párt, írógépet, sportfelszerelést stb. Amennyiben a Jednota Fogyasztási Szövetkezet tagjai valamelyikének nincs hűtőszekrénye, akkor ez a vásá­rolt romlandó árut ingyenesen elhe­lyezheti az élelmiszerbolt hűtőszekré­nyében és zárás előtt akkor viszi el, amikor az árura éppen szüksége van. A Jednota tagjai részére többször tanulmányi kirándulásokat^és üdülte­tést is szerveznek. Ilyenkor a szállí­tással kapcsolatos költségeket a Jed­nota saját eszközeiből fedezi, a tagok pedig az elszállásolást és az élelme­zést fizetik. Az új tagok felvételekor tagsági illeték címén — egyszeri al­kalommal — száz koronát kell befi­zetni a Jednota pénztárába. Ennek ellenében évente a tagnak harminc korona részesedésre van joga. Ebből öt koronát visszatartanak az ellen­őrző bizottsági alapra, huszonöt koro­náért pedig valamilyen árucikket vá­sárolhat az illető, vagy pedig az ösz­­szeget készpénzben veheti ki. Gon­doljuk csak el, hogy tíz év alatt 100 korona illeték fejében milyen értéket kap vissza?! Tóth János elvtárs, a politikai szer­vezési részleg vezetője arról tájékoz­tatott, hogy a járás területén a Jedno­ta dolgozói közül 735-en kapcsolód­tak be a szocialista brigádmozgalom­ba, s ezeknek többsége (ötszáz) nő dolgozó. A büszke cím aranyfokozatát öt, ezüstfokozatát szintén öt, bronzfoko­zatát pedig huszonnégy brigád mun­kaközössége szerezte meg. Napiren­den van további négy munkaközösség bronz-, két munkaközösség ezüst-, s egy munkaközösség aranyfokozattal való kitüntetése. így az érmet meg­szerzett brigádok száma 41-re nőtt, húsz brigád pedig a bronzfokozat megszerzésére törekedik. A legjobb kollektívák között említ­hetjük Vágsellyén (Šaľa) Goldstein Sándor és Drahomíra Morónová aranyérmes brigádját, Vágtornócon (Trnovec nad Váhom) Mezei Béla, Šintaván pedig Júlia Sipkovská ezüst­érmes szocialista brigádját stb. A Jednota boltjainak többségében arra törekednek, hogy példásan ki­szolgálják a vásárlót, de arra is akad idejük, hogy az emberekkel pár ked­ves szót ejtsenek, mert a boltos mun­kája nem merülhet ki csupán a ke­reskedelmi tevékenységben, mert az emberek kiszolgálása egyben poli­tikai munkát is jelent. Tőle függ ugyanis, a fogyasztók mennyire elé­gedettek, s ez nagyon fontos politi­kai feladat. HOKSZA ISTVÄN Seprűcirkot csak kevés gazdaságban termelnek. A nyugatszlovákiai ke­rületben csak a komáro­mi (Komárno), az érsek­újvári (Nové Zámky) és a galántai járás néhány mezőgazdasági vállalata foglalkozik e fontos ipari növény termesztésével. A galántai járásban például a múlt évben a nádszegi (Trsl'ice) szövetkezet ter­melte a legtöbbet, s eb­ben az évben 50 hektá­ron vetettek seprűcirkot. Ez azért is fontos ré­szükre, mert a múlt év­ben elkezdték a cirok­seprű készítését. Azzal számolnak, hogy a szö­vetkezet évente mintegy 200 ezer darab cirok-, seprűt szállít partnerei­nek. Krajcsovics Ferdinád Ésszerű megoldás Tóth Eta a kész seprűkkel Különös évzáró A Jednota Fogyasztási Szövetkezet Kaposkelecsényben (Kapušanské Kla­­fcany) is megtartotta évzáró közgyű­lését. A beszámolóból értesültünk ró­la, hogyan teljesítették a boltok a tervfeladatot. Csak természetes, hogy szóba kerültek az évközben előfordult fogyatékosságok, lemaradások, de megérdemelt dicséretek is elhangzot­tak. A legnagyobb lemaradást a vendég­lő esetében észlelték, ezért vezetőjét élesen bírálták. Az azonban a beszá­molóból nem derült ki, hogy tulaj­donképpen miért flem teljesítette a vendéglő az előirányzott tervfelada­tot. A vitában a vezetőnő helyett annak a férje kért szót és felvázolta a ven­déglő lemaradásának az okait. El­mondta, hogy a tervet azért nem tel­jesíthették, mert a község területén még három helyen szolgálnak fel sört és tömény italt. Szerinte a két élelmiszerbolt naponta — nyitástól zárásig — több sört és tömény italt mér ki a fogyasztóknak és lényege­sen olcsóbban, mint a vendéglő. A harmadik hely, ahol szintén felszol­gálnak tömény italt, az nem más, mint a helyi tejbolt! Itt természete­sen kisebb a forgalom a tömény ital tekintetében, mint az említett élelmi­szerboltokban. A tejcsarnok ugyanis a korán reggel pálinkára szomjazó embereket szolgálja ki. Ha azonban valamilyen szervezet mulatságot rendez, akkor a frissítő­ket, a cukorkát és a csokoládét, de a tömény italokat is mindig az élel­miszerboltokból, nem pedig a vendég­lőből szerzik be, és tekintélyes ha­szonnal illetéktelen egyének árusít­ják. A Jednota évzáró közgyűlésére is a boltból szereztek be tömény italt, at­tól eltekintve, hogy az évzárót a ven­déglőben tartották meg. így a forga­lom a bolté, az évzáró utáni takarí­tás meg a vendéglősé volt. A vendéglőt túlnyomó többségben az átutazók látogatják. Olyan eset is előfordult, hogy a vendégek külön szobát foglaltak, az italt azonban az élelmiszerboltból vitték a vendéglőbe. Az említett eset a Jednota instruk­tora előtt sem ismeretlen, ő azonban arra ösztönözte a vendéglő vezetőjét, hogy legyen ügyesebb, tehát mérjen tömény italt délelőtt tízóra előtt is! Ez azonban nem segít a helyzeten, mert a fogyasztó ott vásárol, ahol az általa igényelt árut — esetünkben a tömény italt — a féldecit — olcsób­ban veheti meg. Mindezt természete­sen az évzáró közgyűlésen is elmond­tam, azonban nem méltattak válaszra, pedig elvártam, hogy valaki végül is magyarázatot adjon. Az évzáró közgyűlésen részt vevők között tömény italt is osztottak, tehát aránylag sokan jelen voltak. Ezt tu­lajdonképpen a jelenléti ív aláírásai is jól bizonyították. Csak azt nem tudom, hogy az elhunytak aláírása hogyan kerülhetett a listára?! Ré­szemre legalábbis rejtélyes, hogy ezek mikor írhatták alá az ívet. Tán feltá­madtak? Mondhatom, különös volt ez az évzáró közgyűlés. Csizmár Bertalan Legyen a szónak foganatja! ess 4i 01 beszélnek Tej és tejtermékek Napjainkban már nehezen hihető, hogy a hatvanas évek elején hazánk­ba vajat importáltunk. Az azóta el­telt időszakban olyan rohamos fejlő­dést értünk el mind a tejtermelésben, mind pedig a tej feldolgozásában, hogy manapság sokféle tejterméket szállítunk külföldre a szocialista és tőkés országokba egyaránt. Ezt a nagyarányú fejlődést csak azáltal tudtuk elérni, hogy a mezőgazdasági üzemekben rövid idő alatt megváltoz­tatták a tejtermelés fejlesztésével kapcsolatos teendőket. Itt elsősorban a hagyományos borjúnevelés és a ne­mesitől munka megváltoztatására kell gondolnunk. Az ésszerű nemesitől és keresztezés! munka eredményeként — melynek során a hazai szarvasmarha­fajtákat külföldi, nagy tejtermelőké­pességű fajtákkal kereszteztük — lé­nyegesen javult a tehenek tejterme­lése. Az említett fejlődés eléréséhez az is hozzájárult, hogy népgazdaságunk jelentős összegeket fordított a tej­ipari kapacitások fejlesztésére, egy­részt a régiek felújítására, másrészt új tejipari kapacitások létesítésére. A tejtermelés és a feldolgozás fej­lesztéséhez a gépipar, valamint a gép- és traktorállomások is nagymér­tékben hozzájárultak. Az előbbiek az­zal, hogy hűtőberendezéseket és a gépek széles választékát szállították a mezőgazdaságnak, az utóbbiak pe­dig azzal, hogy a tejtermelésben szer­vizszolgálatot építettek ki. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezése kezdetén a földművesek meg­közelítőleg 1 milliárd 263 millió liter tejet értékesítettek. Ez a mennyiség évről évre növekedett. Az utóbbi év­tized eredményeit az alábbi adatok szemléltetik: Míg a CSSZSZK-ban 1970-ben több mint 3 milliárd 705 millió liter tejet vásároltunk fel, ad­dig ez a mennyiség 1976-ban nem egészen 4 milliárd 600 millió literre, tavaly pedig már jóval több mint 5 milliárd 162 millió literre növeke­dett. A hatodik ötéves tervidőszakban — a CSKP XV. kongresszusa határoza­tainak szellemében — nagy figyelmet szenteltünk nemcsak a mennyiségi mutatók teljesítésének, de a minőségi követelmények érvényesítésének is. Köztudott, hogy jó minőségű tejter­mékeket csakis jó minőségű nyers­anyagból, tejből lehet előállítani. Lé­nyegében ezért vált szükségszerűvé az új felvásárlási rendszer beveze­tése. A tej nélkülözhetetlen élelmiszer. Benne ugyanis megtalálhatók az ösz­­szes, az emberi szervezet számára szükséges tápanyagok és ami a leg­fontosabb: könnyen hozzáférhető, könnyen emészthető formában. A tej­jel — mint távlati nyersanyaggal — a jövőben az ipar számára nélkülöz­hetetlen szerves anyagok gyártásánál is számolunk. Ezért nem véletlen, hogy a hetedik ötéves tervidőszak éveiben a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése előtérbe kerül. (Rp) Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a megtermelt gyümölcsöt és zöldséget a szervezés fogyatékosságai miatt hagyjuk kárba veszni, s ugyan­akkor a piac szükségleteit külföldi behozatalból elégítjük ki. Ügy gondo­lom, hogy minden családban felhasz­nálják a megrepedt sárgarépát, s a megnyomott almát, sőt az ezekből készült mustot, konzervet stb. Is. A- mikor nehéz körülmények között megkezdtük a 7. ötéves tervfeladatok teljesítését, a napsugarak a mezőkre csalták a földműveseket, úgyszólván minden értekezleten a termelés fel­lendítése és a termékek rugalmas fel­vásárlása volt napirenden. Nemcsak gazdasági, hanem több évre kiható politikai hibát is elkövet­nénk, ha a termelőt töprengni hagy­nánk és nem vásárolnánk fel mind­azt, amit társadalmunk javára előte­remtett. Sajnos már évről évre rosz­­szabb a zöldségfélék felvásárlása. Mindenkit a termelés fellendítésére ösztönzünk, ugyanakkor hiányzik a felvásárló szervezetek rugalmassága, vagyis egészséges kockázatvállalása. Népgazdaságunk új fejezetbe lépett. Nagyobb értéke lett a vasnak, a szán­nak, a villamos energiának, az olaj­nak stb. Szükséges tehát, hogy az illetékesek intézkedéseket tegyenek a zöldségfélék rugalmas felvásárlására is. Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogyan lehetséges, hogy mondjuk tejből, tojásból, húsból, bú­zából, cukorrépából és egyéb ter­ményből minden készletet felvásárol­nak, a gyümölcs és a zöldség forgal­mazása alkalmával azonban gyakori a siránkozás, hogy ne kelljen ezeket a termékeket átvenni. A felvásárló szervezetek mindig találnak kifogá­sokat — objektív okokat —, azonban a szubjektív hozzáállás és felülbírá­lás gyakran késik. A Kassa-vidéke (Košice-vldiek) já­rásban ebben az évben nagyüzemileg 669 hektáron termelnek zöldséget. Erről a területről 11 ezer 200 tonna termék értékesítését tervezik. Fólia alatt nagyüzemileg 41 hektáron ter­melik a zöldséget, azonban a háztáji-, ban is foglalkoznak fóliás termelés­sel. Ebben az évben nyolc községben ismét 20 hektár — nagyüzemileg — nehezen hozzáférhető és művelhető területet osztanak fel a háztáji ter­melők között, hogy zöldséget és gyü­mölcsöt termeljenek a maguk részére s a fölösleget eladhassák. A nemzeti bizottságok elnökeinek járási értekezletein gyakran szóba kerül, hogy jobban használják ki a háztáji kerteket is, több zöldséget és gyümölcsöt termeljenek, és nem rit­kaság, hogy a nemzeti bizottságok el­nökei nyomatékosan figyelmeztetnek bennünket a felvásárlás hibáira. Va­lóban igaz, hogy az eddigi intézkedé­seiknek kevés a foganatja. A szavak nem jutottak el a tudatig. A napok­ban az egyik községből telefonon hívtak: „Iván elvtárs, szüntelenül propagálják a zöldség- és gyümölcs­­termelés fontosságát. Van hetven da­rab egyenként harminc kilós, Jona­than almával teli ládám, s ez több mint húsz mázsa. Szeretném eladni, de a kutyának se kell“. Járási tiszt­ségviselői minőségben szégyelltem magam a tehetetlenség miatt. Azok miatt, akiknek hatáskörébe tartozik az ügyintézés... A további gazdasági és főleg poli­tikai hiányosságok elkerülése érde­kében tehát termeljünk minél többet, azonban a felkínált terméket, bármi­lyen osztályzatú is legyen, feltétlenül vásároljuk fel a termelőktől. Az em­bereket ma már nem lehet hangza­tos, de üres szavakkal tra'ktálni, ami­kor maguk látják, hogy az általuk termelt javak kárba vesznek. A tö­megpolitikai munkát nem lehet csak a beszédre korlátozni. Csupán a he­lyes cselekedetek győzhetik meg az embereket bizonyos dolgok helyessé­géről, vagy azoknak az ellenkezőjé­ről. Legyen tehát az adott szónak foganatjai IVÄN SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents